MolyComics

Rovatgazda
!

Kép: spoiler

Sziasztok! Most már egyértelműen véget ért a téli pihenő, a mozikban bemutatkozott a DC és a Marvel Marvel kapitánya spoiler, illetve a Bosszúállók alapító tagjai is összeálltak egy utolsó csörtére. Ami pedig a nyomtatott képregényeket illeti, nos, amikor az előző MolyComicsban azt írtam, hogy berobbannak a börzés kiadványok, nem gondoltam, hogy ekkora robbanás lesz. A börzés, a szokásosnak mondható kétheti, valamint a könyvfesztiválos megjelenések együtt akkora mennyiséget képeznek, hogy bizony el kellett gondolkoznom, mit is hagyjak ki az e havi Merítésből. Ez a „probléma” valószínűleg a jövőben is megtalál majd magának, elég csak a megjelenési terveket átfutni:
– 300 (2. kiadás), Xerxes, Witcher 4. kötet: https://moly.hu/karcok/1263393 (@elge76)
– Az Országút Harcosa képregény: https://moly.hu/karcok/1266974 (@fowler)
– Csontváry-képregény: https://moly.hu/karcok/1268752 (@Doctor_Manhattan)
– GooBo Kiadó második féléves terv: https://moly.hu/karcok/1256936 (@GooBo)
– Diabolik Extra 1.: https://moly.hu/karcok/1270209 (@Razor)
– Megtorló: Végszó: https://moly.hu/karcok/1265245 (@Kilgores)
– Orgyilkos osztály 2., Deadpool: Zsémbes zsoldos, Különleges Úriemberek Szövetsége 1.: https://moly.hu/karcok/1261065 (@Bcony)
– Pókember 2099: https://moly.hu/karcok/1267114 (@elge76)
– Stan Lee: Fantasztikus életem: https://moly.hu/karcok/1253503 (@Doctor_Manhattan)
– Star Wars megjelenési terv 2019 végére és 2020 2/3-ára: https://moly.hu/karcok/1263231 (@Bcony)
– X-Men 4-5. kötet: https://moly.hu/karcok/1266054 (@elge76)
– Zorro: https://moly.hu/karcok/1253472 (@GooBo)

Előzetesek:
– Batman vs. Teenage Mutant Ninja Turtles: https://moly.hu/karcok/1247304 (@Razor)
– Blacksad: Under the Skin: https://moly.hu/karcok/1267467 (@elge76)
– Joker: https://moly.hu/karcok/1258275 (@Aigi)
– Pennyworth: https://moly.hu/karcok/1267275 (@elge76)
– Swamp Thing: https://moly.hu/karcok/1266800 (@Doctor_Manhattan)

Végül pedig egy kis humor. Van az úgy, hogy még Batmant is elzavarják:


>!
TribeBubu 
Képregény

Ott nagy baj lehet, ahonnan Batmant elküldik :D

Videó: még Batman is megérkezett ehhez a közúti blokádhoz, de a rendőrök elküldték
https://hvg.hu/cegauto.kozlekedes/20190330_batman_bales…

!

Kép: spoiler

Bevallom őszintén, nem vagyok nagy zeneguru, ezért dunsztom sem volt róla, hogy az Esernyő Akadémia írója, Gerard Way a My Chemical Romance nevű együttes alapító tagja. Az úriember képregényírásra is adta a fejét, ennek köszönhető többek között jelen cikkünk tárgya. Az eredetileg Umbrella Academy néven futó széria első minisorozata 2007 szeptembere és 2008 februárja közt jelent meg, és egyből begyűjtött egy Eisner-díjat. Az első minisorozatot még 2008-ban követte a következő, hogy aztán a harmadik kezdésére egészen tavalyig várhassanak az olvasók.
Idén februárban mutatkozott be a képregény alapján készült sorozat a Netflixen. Valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy a Vad Virágok elhozta nekünk magyarul az első kötetét.


>!
bartok_brigitta P
Gerard Way: The Umbrella Academy: Az Esernyő Akadémia 1. – Apokalipszis szvit

Vallomással tartozom. Nagyon belezúgtam a Netflix azonos című sorozatába, és miután a betegségem alatt sikerült ledarálnom az összes részét, eldöntöttem, hogy mindenképpen szeretném elolvasni a képregényt, amiből az alkotók merítettek.
Újabb vallomás következik; Nem vagyok nagy képregény-tudor, szóval a véleményem közel sem releváns azokéval szemben, akik jobban szeretik ezt a műfajt és jártasak is benne… Bánja, a kánya, elmondom, hogy mit gondolok.
A kötet gyönyörű, és dög nehéz. Nagyon tetszettek a rajzok, a stílus, a színek, az árnyékolás – magáról a kidolgozásról nem tudok sokat mondani, mert fogalmam sincs, hogy milyennek kellene lennie. Szerintem a képek szépek. A betűtípussal nem mindenhol voltak kibékülve, mert egyes helyeken spoiler kissé olvashatatlan volt számomra.
A történet sok tekintetben átfedésben áll a sorozattal, ami miatt úgy érzem, hogy élményem csorbult egy kicsit. Közel sem élveztem annyira a képregényt, mintha tiszta fejjel, mindenféle elvárás nélkül vágtam volna bele az olvasásba. Voltak különbözőségek, amik tetszettek, és olyanok is, amik nem…
A sorozatban nagyon megszerettem bizonyos karaktereket, amik sajnos számomra itt nem igazán jöttek át.
Elég vegyes érzéseim vannak.

!

Kép: spoiler

A @GooBo-nál tovább dübörög a Dragonero-sorozat, ráadásul emeltek az oldalszámon: egy hazai kötet ezúttal már három eredeti kötetet foglal magában, így tartalmas olvasnivalót nyújt a fantasy kedvelőinek.


>!
fekiyeti79 P
Luca Enoch: Dragonero 5. – A vérfiak királynője

Dragonero „XL” (!)

Mi is lehetne nagyobb öröm egy rajongó számára, mint többet kapni a szeretett sorozatból?
         – Kívánság kipipálva; a GooBo elhozta nekünk Ian Aranill és tsai kalandjait, másfélszer akkora terjedelemben, mint a kezdetekkor!

Következő kérdés: Megéri-e a nagyobb oldalszám?
         – Számomra a sorozatok egyik rákfenéje, hogy egy idő után ellaposodik, ugyanazokat a köröket kezdi el futni, s – rajongás ide, vagy oda – így válik egyre kevésbé élvezhetővé. Szerencsére a Dragonero még nagyon messze van ettől a „befásulástól” (!remélhetőleg a későbbiekben is így marad!), úgyhogy a válasz abszolút IGEN! Megéri!

Ebből adódik nekem egy harmadik kérdés (egyébként is három a magyar): Mit tud még írni egy rajongó azon felül, amit már eddig is leírt a sorozattal kapcsolatban?
         – Passz…

…Azért megpróbáltam pár gondolatot összeszedni, több-kevesebb sikerrel, és lett belőle ez:

– A sorozat történetei kezdenek „önállósodni”; ebben a kötetben már csak egyetlen utalást találtam a korábbiakra, de ez annyira elhanyagolható, hogy önállóan is tökéletesen megállja a helyét. Szóval, ha valakit nem zavar a fejezetek számozásának folytonossága, akkor akár ezzel a kiadvánnyal is kezdheti az ismerkedést a talján képregényipar ezen gyöngyszemével.
– Feltűnt, hogy Enoch és Vietti nem ragadnak le egy illusztrátornál, szinte minden történetet más-más rajzol, ami apró eltérésekben mutatkozik csak meg, hisz' mindenkinek saját stílusa van. Szerencsére mindig a legjobbakkal dolgoztatnak, ezért a színvonal egyenletesen magas.
– A nagyobb terjedelem miatt nem kell ketté választani a hosszabb történeteket, azonnal a végére járhatunk egy-egy rejtélynek/kalandnak. (Gondolom ez is volt a cél.) A várakozás izgalmát egyáltalán nem csökkenti ez a megoldás – ugyanolyan lelkesen várom a folytatást –, sőt, inkább elégedetten tettem le a kötetet és nem bosszankodtam azon, hogy „megint hónapokat várhatok, mire kiderül minden”!
– Nagy meglepetést okozott a Közjáték, ami egy frissen megismert szereplő, Sheda sorsát követi nyomon. Az, hogy ő egy önálló szálat kapott, arra enged következtetni, talán várhat még rá egy nagyobb szerep. De lehet, rosszul kalkulálok és csupán a készítők menet közben annyira megkedvelték a karaktert, hogy nem akarták elvarratlanul(?) hagyni a történetét. Idővel talán kiderül…

Ezeket a gondolatokat tartottam említésre méltónak, ezen felül, mint rajongó, annyit tudok hozzátenni: Részemről a sorozat még mindig perfetto!

!

Kép: spoiler

A @Fumax kiadó szép sorjában folytatja a tavaly megkezdett szériáit. Ezúttal a Kick-Assre került sor. A második kötet a Kis Dög minisorozatot tartalmazza, és időben a Kick-Ass és az eredetileg Kick-Ass 2-nek hívott történetek közt játszódik. (Vicces dolgokat tud művelni a címekkel az, ha valamit először nem kronologikus sorrendben adnak ki, másodjára azonban már igen…)


>!
cyrussmith
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 2.

New York már soha többet nem lesz olyan, mint az első Ha/Ver-kötet előtt: az utcákon hülye jelmezekbe öltözött, pattanásos, mutáló szuperhősök grasszálnak.

Egy kicsit felcserélődtek a szerepek az első részhez képest – most Kis Dög a főszereplő és Lizewski úr fékezhetetlen monológjai kissé háttérbe szorultak. Igazából valahol már az első kötet is a tinédzserkori beilleszkedésről szólt, most viszont megkapjuk a másik nézőpontot is: az előző kötet pasis volt, ez meg inkább csajos. Kis Dög éjszaka a harcművészetek és a különleges halálnemek professzora, nappal viszont meggyűlik a baja a suli elkényeztetett ribijeivel, de szerencsére a társadalmi beilleszkedésben segítségére lesz Dave, aki a téma avatott szakértője.

John Romita Jr. ezúttal is lubickol a vérben, a zsigerekben, a belekben, Millar pedig továbbra is zseniálisan állítja pellengére a szuperhőskultuszt, a geekséget és egy kicsit az egész világot is. A leghülyébb rosszfiúk, a legszebb káromkodások, a legcukibb republikánus kislány és a legnagyobb poénok. Nem merném megkockáztatni, hogy a Kick-Ass eddig a legviccesebb magyarul megjelent képregény, de a dobogón tuti ott van.

Követelem Mark Millar további képregényeinek a kiadását is! Lehetne folytatni például a Secret Service-szel, ha már Kis Dög példányait úgyis elkobozta a mostohaapja.

!

Kép: spoiler

Április elején mutatkozott be a mozikban a rebootolt, képregényhűbbnek tervezett Hellboy-mozi… és finoman szólva nem szerepelt túl jól, sem a kritikák, sem a bevétel szempontjából. A mi szemszögünkből annyi haszna volt, hogy a Vad Virágok így egyszerre jelentette meg a Hellboy sorozat 5. és 6. kötetét, melyekből a film is merített.


>!
Doctor_Manhattan
Mike Mignola: Hellboy 5. – Szólít a sötétség

Hellboy eddig félvállról vette a kísértő megjegyzéseket sorsáról, a Szólít a sötétség az elkerülhetetlen vihar előtti csend krónikája, bár főhősünk számára ez a kaland minden volt, csak nyugalmas nem. Minden sarkon veszély ólálkodik, gyakorlatilag teljesen elszakad a földi valóságtól és mitikus lények folytonos fenyegetéseivel találja szembe magát.

Akciódús és izgalmas felvezetése ez A nagy vadászatnak, külön öröm, hogy az itt felbukkanó mellék- vagy epizódszereplőkről azóta már önálló kötetek is megjelentek – egyelőre csak angolul –, így akit érdekelne történeteik részletei, azok mindenképpen tegyenek egy próbát. Főképp Koshchei-jel.

!

Kép: spoiler

A Pesti Könyveknél szép lassan a végéhez ér az első Incal-sorozat, májusban már az utolsó kötetet olvashatjuk. Addig is lássuk, miként szerepelt az utolsó előtti rész.


>!
Baráth_Zsuzsanna P
Alejandro Jodorowsky: Incal 5. – Az álmodó galaxis

John Difool – nak nem kicsit van elege ebből az egész univerzummentésből. Már régen elveszítette a fonalat, a sötétség és a fény egy olyan dimenzióban harcol egymás ellen, amit nem tud és akar érteni, a fia nem sokat törődik vele, gyermekének anyját is fontosabb dolgok foglalkoztatják, mint hogy elmenjen vele egy paradicsombolygóra, ahol együtt lazulhatnának. De nem, nekik minden és mindenki fontosabb, mint ő, és egyáltalán senkit sem hatnak meg dühöngései, aztán persze amikor igazán gond van, akkor neki kell megoldani a problémát. Majd, ahelyett most már tényleg élvezhetné már egy kicsit az életet, mindig kiderül, hogy csak még nagyobb slamasztikába kerülnek. Hát csoda, hogy megunja az egészet, és le akar lépni? De sajna neki nemaz íratott meg a sorozat szerzői által, hogy szépen csendben kivonuljon a sztoriból, sőt, egyre fajsúlyosabb feladatok elé állítja az Incal, vagyis a saját fia, vagy valami olyasmi. Az R-osztályú detektív idegeit nem kicsit viselték meg az események, ami nem csoda, hiszen most már ott tartunk, hogy az egész univerzum léte a tét, bolygók és civilizációk sorsa múlik azon, hogy a fény legyőzze a sötétséget. Ami egyáltalán nem sima ügy, hiszen amikor szegény olvasó azt hiszi, hogy végre most már tényleg beütött a happy end, akkor kiderül, hogy most van az igazi nagy baj, és a legutolsó pillanatban kiderül, hogy már megint Difool-on múlik, hogy mi lesz a történet vége. Ezt most nem fogjuk megtudni, mert van még egy rész a sorozatból, de ismét sikerült emelni a tétet, miközben a minőség továbbra is kifogástalan.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/04/04/kepregenykrit…

!

Kép: spoiler

A következő képregény felvezetését egy önmagamtól vett idézettel kezdeném, még a legelső MolyComicsból:
„Thanos karaktere ennél [a filmváltozatnál] persze jóval öregebb. Jim Starlin alkotta meg, és elsőként 1973-ban, a Vasember lapjain jelent meg. Thanos a ’70-es években kisebb szerepeket kapott, az igazi nagy dobásra a ’90-es években került sor, amikor Jim Starlin átvette az Ezüst Utazó aktuális sorozatának írását. Az itteni történéseket folytatta a The Thanos Quest c. minisorozat, melyben lila, kigyúrt barátunk összegyűjtötte a hat Végtelen Ékkövet, hogy aztán az Infinity Gauntlet minisorozatban kiirtsa velük a fél univerzumot – pusztán azért, hogy lenyűgözze a szerelmét! A hősök természetesen ezt nem hagyhatják annyiban, és a végeredmény ordas nagy bunyó lesz. ”

Nos, a Végtelen Hatalom már több kiadást is megért itthon – nemrég jött ki a legújabb, ezúttal már keménykötésben –, ám a fent említett Ezüst Utazó-történeteket, illetve az Ékkövek összegyűjtését nem olvashattuk – mostanáig. A Kingpin kiadó a Végjáték felvezetéseként egy Mega Marvelbe összegyűjtötte az Ezüst Utazó összes vonatkozó számát, valamint a Thanos Quest minisorozatot is. Így most már a magyar olvasók is megismerhetik a kövek begyűjtésének történetét, és azt, miként is került az Utazó Strange doki rezidenciájára a Végtelen Hatalom elején.


>!
Doctor_Manhattan
Jim Starlin: Thanos

Az eddigi legszínesebb Mega Marvel-kötet a Végtelen hatalom előzménye, ami akár önmagában is megállja a helyét, bár a vége azért túlságosan is nyitott ahhoz, hogy olvasója itt meg is álljon. Központi figurája nem meglepő módon Thanos, aki éppen azon ügyködik, hogy megkaparintsa az ékköveket és az univerzum leghatalmasabb lényévé váljon.

Szerelmének, Halálnak szentelt küldetése nem igazán ideális a „belépő szintű” Marvel-olvasóknak, lévén a történet során számtalan kisebb-nagyobb utalás akad megmagyarázatlanul, valamint az itt alkalmazott metafizikai szabályokat sem feltétlenül venné be mindenki gyomra. Ugyanakkor ez az élénk színekben bővelkedő kozmikus kaland igencsak szórakoztató, ha olvasójának sikerül ráhangolódnia erre a nem mindennapi hangulatra, akkor mind Thanos, mind az Ezüst Utazó lényének érdekesebb bugyrait ismerheti meg.

!

Kép: spoiler

Azt hiszem, kijelenthető, hogy Brian K. Vaughan fantasyt és sci-fit vegyítő képregénye a hazai olvasókat is megnyerte magának – elég csak az első rész értékeléseit megnézni. Időközben megjelent a második kötet is, mely szintén nem okozott csalódást.


>!
makitra P
Brian K. Vaughan: Saga 2.

Helyzetjelentés: még mindig szerelmes vagyok.

A Saga nagyobb fokozatra kapcsolt, de továbbra sem hagyta el sem a szívét, sem az eszét. Alana, Marko és Hazel története továbbra is szívszorító, sőt, egyre inkább, minél jobban megismerjük őket és történetüket. No, meg a családot, akiknek kell egy kis idő az ismerkedésre. A szülői lét újabb lépcsőfokait ismerhetjük meg, a köldökzsinór leesésétől a nevelésig. És sokat mesél arról, mi is a törődés és a másikra való odafigyelés.

A többi cselekményszálon is egyre többet tudunk meg a világról és benne húzódó érdekekről, melyek nem hagyják hőseinket nyugodtan megpihenni. És ugyan megtudjuk, hogy a gyerek nem szimbólum, de a béke záloga még lehet. Az olvasás pedig valóban világokat kovácsol össze.

A rajzok még mindig fantasztikusak spoiler, imádom a képeket, a világokat, az érzelmeket. Jöjjön mielőbb a folytatás!

>!
Pesti Könyv, Budapest, 2019
152 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155699238 · Fordította: Rusznyák Csaba · Illusztrálta: Fiona Staples
!

Kép: spoiler

A @Fumax a Marvel-rajongók mellett ezúttal a DC kedvelőinek is örömet szerzett a Kingdom Come hazai kiadásával. A Mark Waid által írt és az itthon sem ismeretlen Alex Ross által festett(!) képregény az egyik leghíresebb Másvilágok- (tehát a rendes DC-univerzumtól elkülönülő) történet.

Az aktuális merítésből én most ezt a kötetet emelném ki ajánlott olvasmányként.
A Merítés szerkesztők egyéb ajánlott köteteit pedig itt találhatjátok:
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol


>!
LoneWolf
Mark Waid: Kingdom Come – A te országod

Sok 25-ös lista előkelő helyén szerepel, mint a legjobb DC történetek egyike és meg is értem, hogy miért. Valahol picit a Watchmen inspirálhatta, miközben olyan későbbi alkotások meríthettek belőle ihletet, mint a Marvel Polgárháborúja, vagy az Injustice széria, amelyek már erősen higítva dolgozták föl az emberek és emberfeletti lények között dúló konfliktust. Míg az utóbbiak azonban inkább sokkolni akarták az akcióra éhes olvasókat, véres csatákba kényszerítve kedvenc hőseiket, különböző kétes magyarázatokkal, addig itt az erkölcsi és egyéb mondanivalókat nem árnyékolja be a folyamatos, sokszor értelmetlennek látszó vérontás, mégis kellőképp komor és realisztikus marad. Elgondolkodtató kötet, melyben nincs jó és rossz oldal, csupán eltérő nézetek, melyek csoportokon belül is változnak. Ez egy történet a közös felelősségvállalás kérdéséről, illetve arról, hol húzódik a valós határ annak kapcsán: Mit tehetünk még, vagy mit kell megtennünk ahhoz, hogy ne sodródjunk a végítélet szélére. Kiöregedő veteránok, egy új generáció, az emberiség és annak szélsőséges szegmensei állnak szemben egymással egy olyan világban, ahol rég elmosódott az isten és hős közötti vékony vonal. A Kingdom Come zsenialitásához hozzájárulnak Alex Ross festményes illusztrációi és a tény, hogy a nyelvezete is már-már komoly irodalmi magasságokban mozog. Ezek mellett csak hab a tortán, hogy a hazai kiadás is a csúcsminőséget képviseli fordításban, szerkesztésben és az extra tartalmak tekintetében egyaránt.
spoiler

!

Kép: spoiler

Márciusban megérkezett a Marvel idei mozis etapjának első filmje, mely Marvel Kapitány eredetét mutatta be. Míg a képregényekben több karakter is viselte ezt a nevet, a filmes változat az aktuális, Carol Denvers által megszemélyesített változatot vette alapul.
Carolt a hazai olvasók is jól ismerhetik, igaz, Az Új Bosszú Angyalai és a hozzá kapcsolódó crossoverek lapjain még Ms. Marvelként ténykedik.
A filmmel egy időben megjelent kötet Kelly Sue DeConnick szinte teljes sorozatát tartalmazza. (Csupán egy crossover sokadik epizódja és az utána következő rész hiányzik belőle.) A kötetben szereplő történetek nagy szerepet játszottak az idén bemutatott film elkészítésében is, a rendezők ugyanis forrásanyagként használták.


>!
MortuusEst
Kelly Sue DeConnick – Warren Ellis: Marvel Kapitány: Magasabbra, távolabbra, gyorsabban

Miután megnéztem a filmet, nem mertem volna nagy összegben fogadni, hogy megérte előrendelnem a képregényt.
Szerencsére a kettőnek nincs közvetlen köze egymáshoz. A filmmel ellentétben ez nagyon szórakoztató is. Ez a történet sem fogja újradefiniálni az alapfogalmaimat, nem fog legeket dönteni, de nagyon szerettem minden oldalát.
Megvan minden benne, ami a szórakozáshoz kell. Egzotikus tájak, izgalmas akció, könnyed humor, és egy nagyon dögös főhős.( Na meg persze a jó küzd a túlerőben lévő gonosszal.) Mint egy tipikus űropera.
Ráadásul kicsit a Star Wars eredeti élményét adta, és nem csak a Twi'lek-szerű csápok miatt.

!

Kép: spoiler

Marjorie Liu neve itthon még valószínűleg nem cseng túl ismerősen, hisz míg kint nem kevés regény és egy rakás, főleg az X-Menhez közeli képregény fűződik a nevéhez, addig itthon csupán a Han Solo minisorozata látott napvilágot tőle. Mostanáig.
A Könyvfesztiválra megjelent Monstressért kétszer is Eisner-díjra jelölték (a 2. kötettel meg is nyerte), illetve kétszer egymás után a Hugót is megnyerte. Nem akármilyen képregény jutott el tehát a hazai olvasókhoz, és az értékelések alapján el is nyerte a tetszésüket.
Azt mindenképp megemlíteném, hogy a magyar kiadást nem épp ismeretlen nevek gondozták: a fordító Kleinheincz Csilla (@Hanna), a szerkesztő pedig Moskát Anita (@charon) volt, akik mindketten rutinos rókának mondhatóak már a szakmában, így a minőség garantált volt. Ahogy a következő értékelésből is látszik, így is lehet új olvasókat szerezni a műfajnak:


>!
Nuwiel SP
Marjorie Liu: Monstress: Fenevad 1. – Ébredés

Nem tartom magam kísérletező típusnak. A gyerekkori Garfield magazinokat, Zseb Garfieldokat és a Metropol magazint leszámítva nem igazán érdekeltek a képregények, amíg tavaly a @Fumax bejelentette a Halál kiadását. Gaiman írta, akit szeretek, a Fumax adja ki, akiket szintén imádok a kiadványaikkal egyetemben, és a Sandman világába tartozik, amire régóta kíváncsi voltam. Nem lehetett kérdés, hogy kell, és azóta folyamatosan bővül a gyűjtemény otthon.

Az eddig képregényeim azonban mind valamilyen szempontból ismerős környezetből érkeztek. Olvastam Gaiman több könyvét, Howard legtöbb Conan-sztoriját, láttam filmen a V, mint vérbosszút és a Marvel hősök világáról is volt némi sejtésem, a Maus pedig a témája miatt nem mondható idegennek. A Monstress épp ezért hatott újdonságként, mert három fő szempont volt, ami miatt megvettem: a kiadó, a fordító és a szerkesztő. Ha ez a triumvirátus összeállt, akkor garantáltan csak legekben lehet majd beszélni a végeredményről.

A történet erősen kezd, rögtön kiderül, hogy az emberek és az arkánok között komoly feszültségek vannak finoman szólva is, de csak a visszaemlékezésekből és a macska professzor fejezetvégi előadásaiból derül ki, mi is ezeknek az oka, illetve mi egyáltalán ez a világ, kik népesítik be, honnan származnak, és a többi. Emellett a jelen idejű cselekmény is halad előre, komótos tempóban a látszólagos pörgőssége és a számos összecsapás ellenére. Érződik rajta, hogy az eddigi Fumax képregényeimmel szemben ez nem egy önálló, lezárt kötet, hanem egy sorozat első részére, ennek ellenére nem hiányérzet, hanem mostazonnaladjátokkiafolytatásokat érzésem van.

Ja, és a kötet még gyönyörű is, kívülről-belülről.

!

Kép: spoiler

A mozikban javában dönti a bevételi rekordokat a Bosszúállók: Végjáték. Azt, hogy a filmes Thanost sikerül-e legyőzni vagy sem, nem fogom elárulni, tessék megnézni a filmet! :)
A képregényváltozat már más tészta, ott általában borítékolható a jó fiúk és lányok győzelme, így aztán az Őrült Titánt is nem egyszer elpáholták már. De mi történne, ha egyszer mégis Thanos győzne? Nos, kiderül az alábbi képregényből:


>!
GreggDoUrden
Donny Cates – Chris Hastings – Kieron Gillen – Katie Cook – Ryan North – Al Ewing: Thanos győz

Thanos sötét oldalát egy igazán sajátos, és elborult módon mutatja, be a Thanos Győz c. képregény, ami egyben azt is bizonyítja, hogy a karakter brutalitását még mindig van hova fokozni.
Donny Cates egy olyan szintű kreativitást vitt bele a történetbe, hogy csak néztem. Egy teljesen elrugaszkodott ötlettel állt elő, és az Őrült Titánt egy olyan aspektusból mutatta be, ahogyan korábban még nem volt szerencsénk látni őt.
Emellett az egész történet kapott Geoff Shaw rajzolásának, valamint Antonio Fabela színezésének köszönhetően egy olyan őrületes atmoszférát, ami tökéletesen párhuzamban állítható Thanos igazi, mélyről jövő jellemével.

Messze az idei év egyik legigényesebb története, amit bátran tudok ajánlani minden Marvel rajongónak. Engem kilóra megvett!


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!