MolyComics

Rovatgazda
!

Kép forrása: spoiler

Sziasztok!

Ismét eltelt két hónap, itt pedig az új MolyComics. Az elmúlt két hónap viszonylag csendesen telt az új kiadványok tekintetében, de februárban már megjelentek az első fecskék, mire pedig ezeket a sorokat olvassátok, már berobbannak a börzés megjelenések is.

Először is lássuk, mik (nem) várhatóak a közeljövőben:
Az Outcast 2. kötete egyelőre nem érkezik: https://moly.hu/karcok/1237082 (@Kilgores)

A márciusi börzére várható megjelenések:
Saga 2. kötet: https://moly.hu/karcok/1238242 (@elge76)
The Walking Dead 20. kötet: https://moly.hu/karcok/1238392 (@Kilgores)
Jessia Jones és Ha/Ver 2. kötet: https://moly.hu/karcok/1237246 (@Fumax)
Dragonero 5. kötet: https://moly.hu/karcok/1238888 (@GooBo)
Hellboy 5-6. kötet: https://moly.hu/karcok/1229138 (@elge76)
A hazai alkotók sem pihennek, szintén a márciusi börzére érkezik a Céltalan című fantasy-horror, illetve már javában zajlik Az utolsó előtti huszár Indiegogo kampánya: https://moly.hu/karcok/1231026 (@cyrussmith)

Előzetes információk a Spawn különszámairól: https://moly.hu/karcok/1239128 (@elge76)
Hamarosan folytatódik a Vissza a jövőbe sorozat is: https://moly.hu/karcok/1242491 (@Panel_Kalandor)
Március végén befut Marvel Kapitányhttps://moly.hu/karcok/1231812 –, illetve érkezik a Kingdom Come – A te országod: https://moly.hu/karcok/1228090, https://moly.hu/karcok/1235901 (@elge76, @Fumax)
Április végén folytatódik a Locke & Key is: https://moly.hu/karcok/1238892 (@Fumax)
Áprilisban érkezik egy HC újranyomás a Végtelen háborúbólhttps://moly.hu/karcok/1234487 –, a Mega Marvelben pedig az ennek előzményéül szolgáló Ezüst Utazó számok és Thanos minisorozat lesznek összegyűjtve a Kingpinnél: https://moly.hu/karcok/1234139 (@elge76)
A Szukitsnál áprilisban érkezik a Drizzt legendája képregény-adaptáció első kötete: https://moly.hu/karcok/1224612 (@Razor)
A Képkocka Kiadó is rákapcsol, idén három kötetet terveznek az X-Menből: https://moly.hu/karcok/1228397 (@zsof)
Maximum Bonelli második negyedéves tervek: https://moly.hu/karcok/1228903 (@GooBo)

A képregényes sorozatok legújabb évadai már megjelentek, ám a nagy vásznas adaptációk java még odébb van. Új előzetesek viszont érkeztek hozzájuk:
Sötét Főnix: https://moly.hu/karcok/1241470 (@elge76)
Bosszúállók: Végjáték Super Bowl előzetes: https://moly.hu/karcok/1230682 (@Ancalimë)
Pókember: Idegenben: https://moly.hu/karcok/1221770 (@elge76)
Birds of Prey teaser: https://moly.hu/karcok/1227722 (@Kilgores)

Végül egy képregényes pályázatot és egy klubot ajánlanék a figyelmetekbe.
Képregény-rajzoló pályázat: https://moly.hu/karcok/1228437 (@theodora)
Formabontó – Könyvklub képregényekkel: https://moly.hu/karcok/1221529 (@AdamHarangozo)

Zárásképpen pedig lássuk, mi történik, ha egy már egyébként is kissé különc Marvel-filmet ötvözünk egy anime jellegű főcímmel. (@Ivenn)


>!
Ivenn P
Marvel

Mi lenne, ha a Thor: Ragnaröknek anime openingje lenne? Nos, ez: https://www.youtube.com/watch…
Komolyan mondom, ez az egyik legjobban összeszerkesztett videó, amit az évben láttam!! :D

25 hozzászólás
!

Kép forrása: spoiler

Rick Remender nem ma kezdte a szakmát: több, mint húsz éve ír már képregényeket, és ez idő alatt nem egy kiadónál megfordult. Mostanság az Image Comicsnál ténykedik, ahol jelenleg egyszerre három sorozata is fut. Az orgyilkosképzőről szóló, eredeti címén Deadly Class 2014-ben kezdődött, és tavaly berendelték a tv-sorozatot belőle, mely idén debütált. A Fumax Kiadó a premierhez időzítve elhozta az első kötetet nekünk. Akárcsak a tévés változat a nézőket, ez is megosztotta az olvasókat. Míg például @Deidra_Nicthea imádta – https://moly.hu/ertekelesek/3095490 –, addig @CrazyTeddy némileg csalódott volt:


>!
CrazyTeddy
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. – Reagan-nemzedék

Kicsit csalódott vagyok. A rajzolás nem igazán az én stílusom, de van benne pár izgalmas panel megoldás, az akció jelenetek nagyon dinamikusak, a színek pedig jól megalapoznak a hangulatnak, úgyhogy összességében nincs okom panaszra, hozzám nőtt a stílus. Az első üldözéses jelenet és az LSD trip különösen jól néz ki.
Inkább a történet okozott csalódást, mivel a kötet felénél elmentünk egy olyan irányba ami nem érdekelt és az előrevetített sztorihoz képest egyszerűen fillernek tűnt. Marcus egy izgalmas karakter. Már fiatalon is rengeteget szorongott és sokat gondolt a halálra, aztán egy traumatikus esemény után az utcára került és kénytelen volt ott boldogulni. Először csak az tűnik fel, hogy meg van törve, de próbálkozik, próbál ember maradni. Aztán ahogy belemerülsz a gondolataiba rájössz, hogy persze, ő egy traumatizált tini, szeretne beilleszkedni valahová, mint mindenki más, de közben $@!% nincs rendben vele valami. Az hogy ő a fura gyerek egy csapat orgyilkosnak készülő kölyök között magáért beszél. És ez volt az ami engem érdekelt. Meg az iskola, meg a bosszúja. De olyan mintha a narratíva félbe lenne törve és egy érzelmi csúcspont után átvált egy teljesen másik vágányra.
A kötet második felében bulizunk, drogozunk és érdektelen tini karakterek abszolút túltolt konfliktusait nézzük. Az a probléma, hogy egy mellékszereplőt sikerült csak felépíteni Marcus mellett és pont neki nincs semmi szerepe ezekben a fejezetekben. A többiekről nem tudunk semmit, nincs igazi személyiségük, csak random pár panelben elsírják a sötét múltjukat és hatalmas drámát kerekítenek abból hogy végül is ki kivel akar, avagy nem akar lefeküdni. Nincs azonban igazi érzelmi töltet mögötte, nem ismerjük meg őket jobban és sokkal inkább elmondják hogy mit kell róluk tudni, mintsem megmutatnák.
Marcus „nemezise” is feltűnik a kötet második felében, de egy gusztustalan vicc. A hideg ráz tőle, de nem a jó értelemben.
Mindenképpen adok neki még egy kötetet, mert látom benne a potenciált, de remélem más karaktert is hagynak kibontakozni végre Marcus mellet és visszakanyarodunk az eredeti orgyilkos iskola koncepcióhoz.

!

Kép forrása: spoiler

A tavalyi év során sajnálatos mód eltávozott Stan Lee, akiről itt a MolyComicsban is megemlékeztünk. A Fumax Kiadó egyfajta tiszteletadásként elhozta nekünk az alternatív univerzumban játszódó Az Ezüst Utazó: Példabeszédet, melyben a legendás író mellé egy nem kevésbé híres rajzoló is csatlakozott, Jean Giraud, ismertebb nevén Moebius személyében.


>!
A_S1M0N P
Stan Lee: Az Ezüst Utazó: Példabeszéd

Őszintén szólva nem igazán érdekelt ez a kiadvány, de Stan Leere gondolva mégis megrendeltem.
Aztán elkezdtem olvasni, jöttek a jobbnál jobb filozófiai gondolatok, én meg nem győztem kigyűjteni ezeket. A nyelvisége eléggé színpadias, de ez nagyon illik hozzá, már csak a mondanivaló(k) miatt is.

Soha nem voltam oda az Ezüst Utazóért, de ebben a történetben egy remek karakterrel ismerkedhettem meg, aki az emberiséget próbálja rávenni arra, hogy gondolkodjon, győzze le a saját hülyeségeit, amikkel saját magát sodorja bajba (háborúk a vallás nevében, behódolás a félelem miatt, a hatalomvágy).

Maga a történet 53 oldalas, de sok olyan kérdést feszeget, amiken bőven el lehet gondolkodni, főleg, hogy olyan világban élünk mi is, ahol a tömegeket elég könnyen lehet befolyásolni, legyen az vallás, divat, hírességek vagy sok más általi.

A Példabeszéd tényleg egy elgondolkodtató alkotás, a mondanivalója mindenkinek szól, így én tényleg bárkinek tudom ajánlani!

A rajzok nagyon szépek, a színezés is remek, a papír minősége kiváló, de ez az egész kiadványról elmondható.

!

Kép forrása: spoiler

A Jeph Loeb – Tim Sale páros előbb a DC-nél alapozta meg a nevét Batman-sorozataival ( Hosszú Halloween, Dark Victory, majd a kétezres évek elején a Marvelnél belekezdett a „színes sorozatba”, ahol egy-egy minisorozat keretében a Marvel egy híres karaktere került a fókuszba, a cím pedig a karakterhez és a történethez kapcsolódó szín volt. A Hachette-gyűjteményben március folyamán érkezik a Pókember: Kék, míg a Fumax a Fenegyerek: Sárgát hozta el nekünk, ahol ördögjelmezes igazságosztónk visszatekint arra az időszakra, mikor még sárgában üldözte a bűnt.


>!
Disznóparéj_HVP IP
Jeph Loeb: Fenegyerek: Sárga

A Fenegyerek karakternél számomra nincs érdekesebb szuperhős.

Ő valahogy az egymást kizáró ellentétek embere: vak, mégis remekül és magabiztosan mozog. Hisz a törvény igazságában, mégis megagyal néhány gonosztevőt éjszakánként. Hívő katolikus, mégis ördögjelmezben ver péppé másokat. Szelíd ügyvéd, a jog embere, és közben jogsértő önbíráskodó.

Fenegyerek olyan, mint mi mindnyájan.

Van egy képe arról, hogy milyennek kellene lennie, hogy hogyan kellene élnie ahhoz, hogy önmaga előtt is feddhetetlen legyen. Hogy milyen lenne az ideális énje. De gyenge ahhoz, hogy letegye az ördögjelmezt, ami erőt ad neki. Valahol mind így vagyunk vele – mindünknek megvan a fenegyerek-szerkónk, és amikor (azt hisszük, hogy) senki nem lát, felvesszük és megyünk kiélni mindazt, amiről nem akarjuk, hogy bárki tudjon.

Aztán másnap reggel nyeljük a következményeket. Matt Murdock búslakodik és/vagy gyónni megy, mindenki valahogy megbirkózik azzal a teherrel, amit a fenegyerekeskedés ró rá.

Ez a kötet egy menekülés története. Az apja halála miatti fájdalom elől Fenegyerek bosszúhadjáratba menekül. Az igazságtalanság elől az ökle mögé menekül. A szerelem elől Foggy mögé próbál bújni. Matt Murdock elől Fenegyerek maszkja mögé rejtőzik.

Jó ügyvéd és jó szuperhős. De a kettő közötti ide-oda ingázás felőrli az embert. Lekésett mindenről, és már csak utólag tud levelet írni is. Pótlólag, mert már elszaladt mellette az idő. Ebben rejlik a kötet nagy figyelmeztetése: utólag felújíttatni egy edzőtermet könnyű. Utólag megagyalni valami rosszfiút könnyű. Utólag leveleket írni könnyű.

Egyik jelmezből a másikba, ügyvédből fenegyerekké öltözni és vissza könnyű.

De ha az átöltözésekre szánt időben inkább mondjuk önmagad lennél – se nem az ügyvéd, se nem a szuperhős, hanem önmagad – akkor lehet, hogy nem utólag kéne csápolnod, hogy helyretégy dolgokat, hanem igenis időben elmondod apádnak, hogy szereted, és igenis megvéded azt, aki a legdrágább neked.

Persze, és ez a Fenegyerek legnagyobb kérdése: ha én nem, akkor ki öltözik be Fenegyereknek és ki védi meg a várost? Ki veri le a gonoszt, különösen, ha még a jog is futni hagyja?

Jogos kérdés, és nincs is rá válaszom. Lehet, hogy tényleg vannak emberek, akiknek el kell égni, meg kell halni azért, hogy a többiek élhessenek. Talán tényleg „jobb, ha egy ember hal meg a népért”.

Végül is, Krisztust is keresztre feszítették.

!

Kép forrása: spoiler

Ahogy fentebb olvashattátok, hamarosan folytatódik a Vissza a jövőbe sorozat a harmadik kötettel (sőt, idén még jön a negyedik is). A második kötet tavaly decemberben jelent meg, így lehet, hogy a karácsonyi hajrában sokak figyelmét elkerülte.


>!
P_A_Doorman P
Bob Gale – John Barber – Marcelo Ferriera: Vissza a jövőbe – Kontinuum kalamajka

Egy újabb kalanddal bővül Marty és Doki repertoárja. Egy igazán színvonalas, prémium kategóriás kötetben olvashatjuk kedvenceink legújabb történetét. Egy akciódús egybefüggő kaland vár a kedves olvasóra. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, a képi megjelenítés zseniális, de van egy félelmem a Vissza a jövőbe képregényekkel kapcsolatban, mely így a második kötet elolvasása után megfogalmazódott bennem. Vajon az elkövetkező számok meddig lesznek képesek húzni ez a nosztalgia rágógumit? Lehet, hogy egy idő után unalmas, íztelen, rágós mementóvá válik a filmlegenda mögött? Én bízom benne, hogy nem ez fog megtörténni, és egy optimista idővonalon folytatódik Bob Gale és John Barber históriáinak szárnyalása. A képregényről írt kritikámat itt olvashatjátok: https://smokingbarrels.blog.hu/2018/12/15/kepregenykrit…

!

Kép forrása: spoiler

A Szukits Kiadó az elmúlt időszakban a Star Wars mellé igen változatos képregénypaletta felépítésébe kezdett. Ezt a jó szokásukat idén is folytatják: már be is futott az első kötet a Korra legendája sorozatból, melyet hamarosan követ a folytatás, illetve az előzménysorozathoz, az Avatar: Az utolsó léghajlítóhoz kapcsolódó kötetek is.


>!
Nympha17 P
Michael Dante DiMartino: Korra legendája: Hatalmi harc I.

Örülök, hogy ismét visszatérhettem ebbe a világba. A Korra legendája az egyik kedvenc sorozatom természetesen az előzménye, Aang legendája is.
Korra rengeteget fejlődött a négy évad során, és kíváncsi voltam, hogyan visz tovább az útja. Főleg, miután a készítők bejelentették, miként is képzelik az Asamival való kapcsolatát. Ez pedig rendesen jelen is volt, gyakorlatilag a mű 70% arról szól, hogyan jelentik be, hogy mostantól ők egy pár. A készítők érezhetően rámentek erre az LMBT szálra, amit nem is tartok bajnak. Bár a homoszexuális párok száma megnőtt a regényekben kb. az utóbbi öt évben, a leszbikus párok száma még mindig alacsony.
De ez sajnos visszább vett az események menetéből, kevés az akció, és csak a könyv végén csillan fel, hogy mi is lesz itt az igaz nagy probléma a nemi-kérdéseken kívül. Remélem, hogy ez a későbbiekben arányosabbá válik.
A grafika nagyon jó, és ami nagyon tetszett a történetben, hogy kiemelték a négy nép viszonyát is a mássággal kapcsolatban, illetve az előző avatárok hozzáállását a kérdéshez.

!

Kép forrása: spoiler

Lucky Luke, az árnyékánál is gyorsabb cowboy ugyan változatos neveken, de elég régóta szórakoztatja a hazai olvasókat. Jelenlegi kiadójánál, a Pesti Könyvnél januárban jelent meg a 34. kötet, és szerencsére úgy tűnik, nincs megállás. (Ráadásul a villámkezű cowboyjal a Kockás tavaszi különszámában is találkozhatnak az olvasók, míg a normál számokban ifjú énje szolgál kacagtató kalandokkal.)


>!
mohapapa I
Achdé: Lucky Luke – Egy cowboy Párizsban

A 34. magyarul megjelent Lucky Luke-füzet. Ismét nem az eredeti szerzőpáros, Morris és Goscinny követte el, hanem a titokzatos nevű Achdé & Jul páros, akik több Lucky Luke füzetet is jegyeznek. Achdé eredeti neve Hervé Darmenton. 1961-ben született, francia és 2003 óta rajzolja az új Lucky Luke részeket. Jul, vagyis Julien Berjeaut fiatalabb, ő 1974-ben született, és ha jól kutattam, nyolc Lucky Luke történetet írt Achdé rajzaival.

Ennek a füzetnek számomra több érdekessége is van.

Az egyik, hogy szerintem piszok jó, akkor is, ha titiokban bocsánatot kérek Morris-tól és Goscinny-től. Ugyan magam is hajlok arra, hogy az eredeti dolgokat jobban kedveljem, és a rókabőröket ne annyira, de a Lucky Luke-sorozat új részei többnyire olyan pompásan sikerültek, hogy feledtetik, nem az eredeti alkotók munkáiról van szó. Minden bizonnyal cefetül vacak szakértő lenne belőlem, de ha csak simán a kezembe nyomnák Achdé rajzait, én bizony meg nem mondanám, nem az eredeti, vagyis Morris dolgait nézegetem.

Jul pedig pompásan elosztva telepakolta jó kis poénokkal a történetet. Azon például szakadtam, amikor spoiler példamutatásul a csimoták felé.

Aztán maga az alapsztori is pompás ötlet. A történet az amerkai szabadságszobor felállításáról szól. Talán sokan nem tudják, én sem tudtam, de a szobrot, ahogyan az a képregényben is áll, Franciaország ajándékozta Amerikának, és egy francia szobrász, Frédéric-Auguste Bartholdi tervezte és készítette el. Mitöbb, valóban volt kalapozás Amerika-szerte, hogy elkészülhessen a szobor, és valóban a kalapozás eredménye volt, hogy nem dőlt dugába a terv.

A valódi Lucky Luke életéről nem találtam hitelt érdemlő webes hivatkozást. :-D A bevonása a történetbe viszont remek lehetőséget ad arra, hogy a szerző összehozhassa neves, kortársra franciákkal, ha csak egy-egy képkocka erejéig is. Színre lép például Eifell, Verlaine, Rimbaud és Victor Hugo is. Jules Verne-t hiányoltam.

Másfelől a történet nem tud mit tenni: Luke ismét a védelmező szerepét kapja, s természtesen Bartholdi-t védi, őt kíséri el Franciaországba, majd a szoborral vissza, mert vannak, naná, gazok, akik nem szeretnék, hogy ott azon a szigeten magasodjon a szobor New-York fölé, ahol ma is magaslik. Bár a gaz terve, ha nem is úgy, nem is ott, ahogy ő akarja, bizonyos értelemben valósággá válik, mert lesz börtönsziget: Alcatraz a neve.

Szóval jó kis füzet ez, véleményem szerint méltó az esredeti szerzők füzeteihez, informatív is, mulatságos is, szórakoztató is.

A teljes blogbejegyzésben van kép a szerzőkről, Bartholdiról, és néhány informatív link is. Itt tekintheted meg:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/02/05/achde_jul_eg…

2 hozzászólás
!

Kép forrása: spoiler

A Kingpin kiadónál is beindult a gépezet. Ugyan a régi-új, folytatásos sorozataik – Y, az utolsó férfi és a Prédikátor – még egy kicsit odébb vannak, antológia jellegű sorozatuk, a Marvel-Legendák viszont túl van a premierjén. Az első kötet eredetileg egy Stan Lee-válogatás lett volna, ám ezt felsőbb utasításra későbbre kellett halasztani. Így helyette érkezett Pókember, a nemrég újra kiadott, Kitörés! című kötethez kapcsolódó újabb résszel.


>!
fowler P
Tony Bedard: Pókember: Kitörés

Őszinteségi roham #1: nekem ez a sztori teljesen kimaradt idáig.
Őszinteségi roham #2: a kötetben szereplő gazfickók 90%-át még csak nem is láttam korábban.
Őszinteségi roham #3: Tony Bedardtól korábban csak pár Exiles-epizódot és talán pár Green Lantern Corps füzetet olvastam, de úgy különösebben nem voltam egyiktől sem eldőlve.

Nos, ezek után inkább maga a Marvel Legendák sorozat indulása volt az, ami miatt az instant beszerzés mellett döntöttem a megjelenés napján, semmint a történet és/vagy az író maga. Szerencsére kellemesen csalódtam, annak ellenére, hogy ez az ötrészes történet sokkal inkább szól az egyébként általam némi jóindulattal B-kategóriás gengszternek titulált Ufókról spoiler és a Kereszttűz-féle félkegyelműekről, mint Pókemberről, illetve az Új Bosszú Angyalairól. Valahogy ennek ellenére mégis egész jól működik a sztori, minden kiszámíthatósága, némiképp erőltetett háttértörténet-jellege és minimális „out-of-context” jellege ellenére.

Summa summarum: Pókrajongóknak javasolt, gyűjtőknek kötelező vétel. Manuel Garcia nem lesz a kedvenc rajzolóm, spoiler de a teljes alakos Pókemberei között van egy-két rendkívül jól eltalált is.

!

Kép forrása: spoiler

Az Eaglemoss idén teljes támadást indít a DC-rajongók pénztárcája ellen. Rögtön januárban, hosszú kihagyás után, elhozták a DC-gyűjtemény második, vaskos különszámát, mely sorrendben a harmadik Válságot tartalmazza. (Az Identitásválság kimaradt, külföldön is egy későbbi különkiadásban jelent meg.) Bár elég sok előzménye volt ennek a történetnek, az olvasói értékelések alapján elég szépen megáll a saját lábán is.


>!
LoneWolf
Geoff Johns – Marv Wolfman – Joe Kelly – Jeph Loeb: Végtelen Krízis

Sokkal átláthatóbb és érdekesebb lett, mint a legutóbbi kozmikus esemény, a Végtelen Világok Krízise, miközben lényegében a közvetlen folytatása, hiába telt el köztük 20 év. A Végtelen Krízis is felvonultatja kb. a DC univerzum összes hősét, mégis szebben bánik velük, jobban követhető, hogy hol, kivel és mi történik éppen. (Rájöttem, hogy több olyan füzettel is rendelkezem, mely közvetlenül ezen események előtt játszódik, köztük Conner szembesülése azzal, hogy Luthor klónja, vagy az 'Identity Crisis' következménye, melyben Batman rájön, hogy a liga manipulálta az emlékeit. Ezek által szintén jobban élveztem a történet olvasását, bár még így is voltak homályos foltok, aminek nem árt utánaolvasni.) A kötet tehát sok tekintetben minőségibb is lett az elődjénél, ami sokban köszönhető a két esemény eredeti publikálása közt eltelt időnek, hiszen a cselekmény mellett, már a rajzok is mai szinten vannak, a modern elvárásokat tükrözik és emellett végre a fordításra sem tudok panaszkodni, mivel ezúttal az is 99%-ban élvezhetőre sikeredett, sok más Eaglemoss / DC kiadvánnyal ellentétben. (Talán Testvér Szemet fordítottam volna inkább Szem Testvérre, mivel az magyarosabb, de ez már csak szőrszálhasogatás.)

!

Kép forrása: spoiler

Nos, ez pedig az Eaglemoss másik támadása. A DC-sorozat bővítése mellett beindították A legendás Batmant is, szintén kétheti megjelenéssel, szombatonként. A sorozat fix 80 kötetre van tervezve, és Batman karrierjét veszi át a kezdetektől a 100. évig. (Attól most tekintsünk el, hogy válogatás lévén a Válságok, Villanáspont, egyéb retconok miatt hány ellentmondás lesz a sorozat egészét tekintve.) Szemben a DC- vagy a Marvel-sorozattal, ez nem sorrendben, hanem összevissza jelenik meg, ezért ahogy @Lanti18 is rámutat, a kronológiai haladással lesznek gondok.


>!
Lanti18
Peter J. Tomasi: Batman és Robin 1. – Született gyilkos

Igényesen megrajzolt, kellően sötét, lebilincselő mű. Damien az idegesítő mitugrászból/ nagyokos 10 évesből a mű végére eljut egy szerethető karakterig. Az ölni, nem ölni kérdés mindig is érdekes volt Batmannél, hiszen ez lenne a „legkönnyebb”, leggyorsabb módja a bűn felszámolásának.
A kronológia szerinti haladást sajnos az össze-vissza megjelenés erősen hátráltatja, de de senki nem fog 3 évet várni rá, hogy sorrendben olvashassa a műveket.

!

Kép forrása: spoiler

A Hachette Marvel-sorozata némileg behúzta a kéziféket az újdonságok terén, hisz az elmúlt két hónap terméséből 2 és 3/4 kötet (erről bővebben lejjebb) újrakiadás volt. Az egyetlen kivétel A kiválasztott című Amerika Kapitány-kötet volt. A történet egy alternatív univerzumba van helyezve, ahol a Kapitány haldoklik, így az írót nem kötik a rendes Marvel-univerzum szabályai. Márpedig nem kis névről van ezúttal szó, hisz Morrell egy bizonyos Rambo nevű úriemberrel elég nagy hírnévre tett szert. Úgy tűnik, a Marvel saját háborús hőséhez is szakértő kézzel nyúlt:


>!
Th3DarkKn1ght P
David Morrell: Amerika Kapitány: A kiválasztott

A Nagy Marvel-Képregénygyűjteményt nem kísérem túl nagy figyelemmel. Friss megjelenések között szoktam látni, hogy épp melyik az aktuális, de a Fenegyerek – Újjászületésen kívül, egyiket sem vásároltam meg. Most viszont egy olyan képregény jelent meg, amit mindig is el akartam olvasni. Nem is Amerika Kapitány, hanem inkább az író, David Morrell miatt. Morrell Rambo könyve és a belőle készült film is nagy kedvencem. Így izgatottan vártam, hogy mit tud kihozni a Szuperkatonából.

A történet főszereplője az Afganisztánban szolgáló James Newman tizedes, akinek Amerika Kapitány támogatást nyújt a szorult helyzetekben. Hamar kiderül, hogy a Kapitány fizikálisan nincs vele, mivel egy kórházban haldoklik. Egy különleges kísérlet eredménye képen ki tudja vetíteni magát a tizedes elméjébe. Miközben Newman a háború megpróbáltatásait próbálja átvészelni, Amerika Kapitány elmeséli neki, hogy mit jelentet hősnek, Amerika Kapitánynak lenni.

Itt nem az akción van a hangsúly, sokkal inkább a két főszereplő párbeszédein. Ezek nagyon jól megírt, tartalmas szövegek. Bemutatja Amerika Kapitány egy olyan oldalát, amit eddig még nem láttam, de ezt úgy teszi, hogy hű marad a karakterhez és ahhoz, amit képvisel. Morrell nagyon ráérzett a karakter lényegére és ezt tökéletesen fejti ki a képregényben. Amennyire lehet a történet megpróbál a realitás talaján mozogni, ezzel is fokozva a hangulatot. Nagyon tetszett, hogy megkapjuk a Kapitány eredettörténetét is, teljes mértékben az Ő szemén keresztül, így bepillantást nyerhetünk a lelkivilágába. A rajzok is jók, a fakó színvilága megdobja a háborús hangulatot. A mű üzenetét, miszerint bárkiből lehet hős, sikerült érzelmesen és inspirálóan átadni, így egyáltalán nem hat nyálasnak vagy elcsépeltnek.

A legjobb Marvel képregény, amit eddig olvastam! Hibátlan!

!

Kép forrása: spoiler

Nos, ez lenne a fentebb említett háromnegyed kötet. Korábban a Kingpinnél már megjelent két különszámban, ám az új kiadás tartalmazza a nulladik részt is, illetve az egyes számok közt Stan Lee, id. John Romita, valamint a kötetet megalkotó Kurt Busiek és Alex Ross gondolatait is közlik, így igazán méltó kiadást kapott ez a méltán népszerű és elismert, a Marvel-univerzumot a kezdeteitől, egy átlagember szemén keresztül bemutató történet. Sokszor dünnyögünk az újrakiadások kapcsán, de arra is gondolnunk kell, hogy sokan az elmúlt egy-két évben kapcsolódtak be a képregényes vérkeringésbe, és vétek lenne, ha az ilyen klasszikusok kimaradnának az olvasmányaik közül.


>!
Rodwin
Kurt Busiek: Csodák kora

Kétség sem férhet hozzá, hogy ez egy öt csillagos zseniális alkotás. Ha ódzkodsz a Marvel univerzumtól, akkor legalább ezzel tegyél egy próbát.
Pár éve már volt szerencsém ehhez az alkotáshoz, akkor egy fan fordításnak köszönhetően. Azért így színes, szagos formában mégiscsak más élmény a dolog.
Egy ambiciózus fotós – újságíró, Phil Sheldon segítségével csöppenünk a Csodák korába, és ő kalauzol minket keresztül rajta több éven keresztül. Kezdve Fáklya megszületésétől, a főbb Bosszú Angyalokon át, a mutánsok utálatán keresztül, egészen Gwen Stacy haláláig, minden fontosabb szereplő, és momentum érintve van a kötetben.
Phil kétség kívül nem egy szuperhős alkat, két lábbal jár a földön, de a családjának mindenképp egy hős. Jó volt a bőrébe bújni és a szemén, illetve a képein keresztül nézni a világra.
Alex Ross illusztrációi pedig egy külön ízt adnak a kötetnek, ezzel a festményi látásmóddal. Nem mindenkinek az esete ez a grafika, de nekem továbbra is nagyon tetszik.
Külön élmény volt olvasni a fejezetek közötti gondolatokat az írótól, vagy épp az illusztrátortól, és nem utolsó sorban Stan Lee-től. Álljon is itt most egy gondolat tőle.
Számtalanszor végigolvastam már ezt a történetet, és minden alkalommal valami új
meglepetésre lelek. Az, hogy az egész sorozat egyetlen kötetben is elérhető, igazi
luxus, egyben annak is ékes példája, hogy az illusztrált alkotások valóban felérhetnek
bármely más irodalmi műhöz.
Bizonyos, hogy nekem sem az utolsó olvasásom volt ez a mini sorozat.

>!
232 oldal · keménytáblás · Fordította: Benes Attila · Illusztrálta: Alex Ross
4 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!