Moly Akadémia

Rovatgazda
!

Moly Akadémia
Ebben a rovatban hónapról hónapra tudománynépszerűsítő könyvekről olvashattok értékelések, idézetek vagy akár karcok formájában. A különböző tudományágak sokszor igencsak távolinak és megfoghatatlannak tűnnek a laikusok számára, de szerencsénkre akad rengeteg olyan tudós, aki tud beszélni a mi nyelvünkön is úgy, hogy számunkra is befogadható legyen.

Szeptember hónap könyve: Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Értékelések a könyvről:

@Szádvári_Enikő_Réka
Egyszerű, „rendszerező” olvasmány. megvilágított dolgokat, amik eddig tapasztalatok voltak, azok most tudatossá váltak bennem. számomra a kulcsszó a komplexitás. többször visszatér az alapgondolatokhoz, ami néhol kissé túlzott sulykolásnak tűnt. elgondolkodtató de nem fárasztó. megéri elolvasni.

@cheoppy
Nem illik erre is rámondani, hogy alapmű, pedig de. Leírja, hogy miként alakíthatjuk a figyelmünket, hogyan csöndesítsük le a kavargó tudatunkat és hogy honnan ered az öröm az életben. Megtanulhatjuk belőle, hogy miként örüljünk a pokolnak is és hogyan tegyük tartalmassá az életünket. Nekem az volt az érzésem, hogy az élettapasztalataim nagy részét eddig is abba az irányba mutattak, hogy rájöjjek, hogyan kell áramlatba kerülni és maradni, de eddig ezt csak öntudatlanul tettem. Most már tudom is. :)

@lenne
Igazából nem ilyen könyvre számítottam. Elég cinikusan álltam hozzá, mert úgy voltam vele, hogy amit sokan szeretnek az nem lehet jó…(jó kis gondolataim vannak, mi?) De tetszik és tetszett, mert olvasása közben elég sok minden más gond-olatomra is „rátette a kezét” és cselekvésre buzdít. Hajrá, hajrá!


pdaniel>!
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat A tökéletes élmény pszichológiája

Valláspótlék. A szerző elmélete az egyéni életszemlélettől (és -tapasztalatoktól) függően új nézőpontba helyezi a dolgokat, vagy megvilágosodást okoz. A legjobb népszerű pszichológiai könyv, amit eddig olvastam, mert keretbe foglalja azokat a dolgokat, amiket a többi hasonló írás csak felvázol, sejtet. Mindenkinek el kéne olvasnia (kivéve azoknak, akik már egyesültek Buddhával: nekik már úgyis mindegy).

!

A hónap karca 2011. szeptemberéből @Csartaké.

Részletek a kommentekből:

@Lali : Amit itt látok lerajzolva, az nekem egy régi kétrészes gondolatom (föltételezem másnak is):
1. Ha a világ egy pontjára nagyon-nagyon ráközelítünk, felnagyítjuk gondolatban, akkor a nagyítás legmélyén egyszer csak az egész világot fogjuk látni, amibe aztán persze ismét belenagyíthatunk és így tovább.
2. Ez a világ összes pontjára igaz.

@vicomte : @Lali: Másoknak is.
1.) Ajánlom figyelmedbe a fraktálokat. :) Pontosan így működnek.
Illetve, ha a klasszikusabb megoldásokat kedveled, akkor már Hermész Triszmegisztosz is megmondta, hogy ami fenn, úgy van lenn…

@Lali: @vicomte: Igen, köszi, egyetértek, ismerem őket. :-)
A kis különbség az én gondolatom és az idézettek között az, hogy nem azt mondom, hogy olyan, hasonló, hanem azt, hogy UGYANAZ.
Persze vannak ilyen tökéletesen ismétlő fraktálok – általában az egészen egyszerűek ilyenek, de ott mégis csak az van, hogy egyszerre látjuk az ismétlődő egyre kisebb szinteket.
Egyébként nem hiszem hogy ilyen lenne a világ (mármint ahogy én itt gondoltam), mert akkor a fizikai törvényeknek méretfüggetleneknek kéne lenniük, ami pedig nehezen elképzelhető. Jól látható ez például a különböző méretű élőlények sebességéből. Ha egy élőlény a sebességét a nagyítással arányosan megtartaná, akkor elegendően nagyra nagyítva a fénysebességnél is gyorsabb lenne. Képzelj el például egy egy méteres hangyát, hogy az milyen sebességgel száguldozna! :-)
És ugyanez persze a kicsinyítés irányába fordítva is.

@ kornél: ez a rendmánia


csartak P>!

Az atom alatti világ „belső terének” és a kozmosz „külső terének” bensőséges kapcsolatát jelképezi az 1.1. ábra. Ezen egy ouraborus látható, amely (az Encyclopaedia Britannica magyarázata szerint) a régi egyiptomiak és görögök saját farkába harapó „szimbolikus” kígyója, amely folyamatosan felfalja magát, és újjászületik önmagából… Ez fejezi ki minden létező anyagi és szellemi dolog egységét, amelyek sohasem tűnnek el, de szakadatlanul átalakulnak a megsemmisülés és az újjászületés örökös körforgásában.

Kapcsolódó könyvek: Martin Rees: Csak hat szám

Martin Rees: Csak hat szám
7 hozzászólás
!

A hónap értékelése @Lecteré, és Jungról és Nietzsche-ről szól.

Jungról és Nietzsche-ről született jó értékelés korábbról:

@Trotz_Dénes Nietzsche: Az Antikrisztus című könyvéről (részlet)
„A könyv elolvasása után ifjúságom legnagyobb „szellemtörténeti háborúja” kezdődött: Pál apostolt rettenetesen megutáltam, pedig tisztelettel olvastam leveleit már hittanórák előtt is. Amikor évekkel később megnéztem a Krisztus utolsó megkísértését, még csak elfogadtam egy másik nézőpontot, ami az apostol működését egy sajátos, máskor is kísértő szemszögből mutatja be. Nagyjából hidegen hagyott a kérdés, aztán Nietzsche után egy ideig egyenesen Jésua ellenségének tartottam Paulust.
Hogy azóta mit gondolok róla, inkább megtartom magamnak :-) Az Antikrisztusba majdnem ugyanolyan gyakran beleolvasok, mint a Szentírásba. Lehet, hogy furcsán hangzik, de egyes részeket segít megérteni a szenvedéstörténetben…
(a folytatása olvasható itt: http://moly.hu/ertekelesek/815786)

Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok című könyvéről:

@ Lali: Talán az írja le legjobban a Junghoz való viszonyulásomat, hogy számomra a rendszerváltás legszemélyesebb öröme az volt, hogy végre nálunk is megjelenhettek a művei.
Amikből kétségkívül a legnagyobb hatású, a legátütőbb erejű ez a könyv volt.
Valóban, csak ajánlani tudom, s akit érdekelnek a jungi gondolatok, azok is jól teszik, ha ezzel a könyvvel kezdik.

@ Vintersridder: Ezt nagyon imádom. Mindenkinek azt szoktam javasolni: ha Jung dokitól akar okosságokat olvasni, akkor az Emlékek, álmok, gondolatok a legjobb bevezetés. Nagyon személyesen, a rá olyannyira jellemző szerénységgel és egyszerű emberséggel mesélget a saját életéről.
Számomra külön érdekes, amit kedvelt dokink egyes nagy kifejezőerejű álmairól ír. Főként azt találom „igen durvának”, hogy az egyik álmához hasonlót én is álmodtam – még évekkel azelőtt, hogy egyáltalán elkezdtem volna a jungi lélektan iránt érdeklődni.


Lecter P>!
James L. Jarrett (szerk.): Jung's seminar on Nietzsche's Zarathustra

Akasztják a hóhért, ezzel lehetne a legjobban összefoglalni ezt a könyvet. Jung és válogatott tanítványai darabokra szedik a nagy elődöt és nem kímélik, ahogyan ő sem kímélt senkit. Fogják a legérdekesebb könyvét és öt éven át elemzik az összes árulkodó jelet annak hibáiról. És egy igazi legenda, Jung professzor, a véleményvezér. Neurózis, megalománia, felfuvalkodottság, hibás gondolkodás, ami elkerülhetetlenül az őrülethez vezetett, mint rendes orvosok utána járnak ezeknek, és adnak megoldást is, sőt szinte vényt írnak rá az utolsó fejezetben. Miben is tévedett Nietzsche, amikor kijelentette, hogy Isten meghalt? Miért is volt ez súlyos csapás saját életére nézve? Az önreflexió krónikus hiánya, a archetípus eluralkodása rajta, ennek nem észrevétele megpecsételte a sorsát. Prédikált az emberfeletti emberről, miközben ő egy beteges, félvak remete volt fent a hegyekben, és arról álmodozott, hogy bárcsak Cesare Borgia lehetne, miközben szidta az összes alacsonyabbrendű embert, azokat, akik támogatták őt és lehetővé tették, hogy csak magának élhessen. És a legszebb az egészben, hogy ezt az egészet ő nem tudta. Azért is olyan érthetetlen a Zarathusztra, mert költői ihletettségben írta, a legnagyobb gondolatok csak úgy oda vannak vetve minden előzmény nélkül. Más filozófus köteteket írt volna, ő azt elintézi egy fél mondattal. Pszichológusok előnyben vannak, laikusoknak első olvasásra egyáltalán nem ajánlott, ez itt már a felső fok, sokszor csak kapkodjuk a fejünket, hogy miről is van szó. Ennek ellenére megkerülhetetlen azoknak, akik valaha is fognak foglalkozni Nietzschével.

3 hozzászólás
!

A hónap idézete @ Eszter01-é, és Carl Sagan: Korok és démonok című nagyszerű könyvéből való:

” A földművelés előtti, gyűjtögető-vadászó korszakban az emberélet várható hossza 20-30 év körül mozgott. Ugyanennyi volt Nyugat-Európában a késő római birodalom idején és a középkorban is. 1870-ig nem emelkedett 40 év fölé. 1915-ben 50, 1930-ban 60, 1955-ben 70 évet ért el, és napjainkban a 80-hoz közeledik (a nőknél egy kicsit több, a férfiaknál egy kicsit kevesebb). A világ többi része Európa mögött jár az élettartam növekedésében. Mi a magyarázata ennek a precedens nélküli, nagyszerű humanitárius változásnak? A betegségek mikroorganikus eredetének a tisztázása, a közegészségügy, a gyógyszerek és a gyógykezelések technikájának a fejlődése. Ha az élet fizikai minőségét egyetlen számmal akarjuk jellemezni, akkor ez valószínűleg a várható élettartam. (Aki meghalt, már nem sokat tehet a boldogságáért.) Ez a tudomány legértékesebb ajándéka az emberiségnek – az élet maga.”

Az idézet utolsó mondata: Ez a tudomány legértékesebb ajándéka az emberiségnek – az élet maga. Ez valóban nagy ajándék és fontos gondolat.

Befejezésül egy polcra hívnám fel a figyelmeteket, amely sok érdekes olvasnivalót kínál:
http://moly.hu/polcok/realtudomanyok-az-irodalomban-nyilt-polc

és még egy értékelés Carl Sagan: Korok és démonok című könyvéről:


kvzs P>!
Carl Sagan: Korok és démonok

Ennek a könyvnek a legfőbb célja, hogy megmutassa, hogy mennyire fontos gondolkodni, kérdezni, gondolkodni, szkeptikusnak lenni és gondolkodni.
A gondolkodás és tudatlanság hiányát, a hiszékenységet és ezek következményeit mutatja meg korokon és példákon keresztül, és próbál figyelmeztetni, hogy milyen hibákat nem kellene -újra- elkövetni.
Sajnos az ilyen könyveket pont azok nem olvassák akiknek kellene… Pedig „rászedésgátló segélycsomag”-ra mindenkinek szüksége lenne, és a tantermekbe leginkább azt kellene kiírni, hogy „Gondolkodj, kérdezz, és ne higgy el semmit!”
Leendő gyerekemnek köztelező olvasmány lesz :)


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!