Merítés-díj – V. évad: fikciós széppróza kategória

Rovatgazda
!

Öt év. Talán nem túl hosszú idő, még kerek számnak sem mondható, az életünk területén mégis fontos mérföldkő lehet. (Gondolok itt például az ötéves érettségi-/ osztálytalálkozókra.) A Merítés-díj széppróza kategóriájában is elértük ezt a mérföldkövet. Amikor 2014. év vége felé – a zömmel – a Merítés szerkesztőségéből verbuválódott zsűritagok elindultak ezen az úton, még nem is sejthették, hogy ami akkor kipattant @balagesh fejéből, még a mai napig is működik, és nem is akárhogyan. Hiszen azóta a szépirodalom kategórián kívül még három műfajban alakult meg zsűri – 2015-ben a líra és a gyermekirodalom, 2016-ban pedig az ifjúsági kategóriával bővült a kör. A díj egyre elfogadottabbá vált, beépült a köztudatba, mára a kiadók és a szerzők egyaránt figyelik és várják, hogy vajon kik lesznek a díjazottak.

De mi is a díj lényege? A körülbelül 20-22 fős zsűri minden évben az első megjelenésű kortárs magyar széppróza köteteket vizsgálja. Igyekszünk minél többen minél többet olvasni. Fontos megjegyezni, hogy az esszéket, publicisztikákat nem érinti a munkánk, kizárólag a novellákat és a fikciós regényeket vesszük górcső alá. Vannak esetek, amikor első ránézésre nem is könnyű eldönteni egy-egy kötetről, hogy releváns-e a díj szempontjából. Bármennyire is vannak köztünk, akik egy jóféle lektűrt is szívesen kézbe vesznek, a pontozáskor sajnos az ilyen műveknek nem adhatunk továbbjutási esélyt.

Amint megjelennek az első kötetek, már hagyománnyá vált, hogy @Csabi elkészíti a listát, amely az év során folyamatosan bővül: https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2018

Ha megnézitek a listát, 2018-ban 110 első megjelenésű kortárs magyar szépirodalmi kötet jelent meg, melyek olvasását többnyire tavaly nyáron már elkezdtük, és egészen az első forduló zárásáig, vagyis 2018. május 15-ig ismerkedtünk az újabb és újabb kötetekkel. Eddig kellett ugyanis eldöntenünk, hogy melyik könyvet szeretnénk biztosan a TOP 10-ben látni. Amikor összeáll a lista, rendszerint három karcban szoktunk összefoglalót írni a kimaradókról – azokról a kötetekről, amelyek nem juthattak be a döntőbe, de szerettük őket, és mindenképpen fel kívánjuk hívni olvasásukra a figyelmeteket.

A döntős kötetek listájának kihirdetése és egyben a közönségdíj-szavazás megkezdése május utolsó napjaira tehető.

A 2. fordulóban a zsűritagok a döntőbe jutott kötetek közül választják ki azt az egyet, amelyiknek odaítélik a díjat.

Az új molytagok számára talán érdekes lehet ez a két évvel ezelőtti „öninterjű” a díjról, a zsűri működéséről:


>!
balagesh IP
Irodalmi díjak

Idén immár harmadik alkalommal állítja össze a Moly felhasználóiból álló zsűri a Merítés-listát. Júniustól négy kategóriában lehet szavazni a legjobb könyvekre. 1-jétől kezdődően egymást követő négy csütörtökön kerülnek ki a listák.
Ennek alkalmából egy beszélgetés formájára szabott, hosszabb lélegzetű ismertetővel készültünk.

A zsűriről

– Két nagyhírű lista is készül minden évben. Az Aegon és a Libri tízese mellett hogyan látjátok a saját szerepeteket?

Mi a Libri előtt kezdtünk egy évvel, tehát akkor még csak az Aegonhoz képest kellett megindokolnunk létezésünk relevanciáját. A célunk mindenképpen egy olvasói díj kialakítása volt, míg az Aegont nyugodtan lehet szakmai díjnak tekinteni. Közben aztán a Libri is elkezdett valamit, amelyet egyértelműen kereskedelmi jellegűnek tartok. Vagyis míg az Aegon elsősorban a szépirodalmi szempontokat tartja szem előtt, addig a Libri a kereskedelmieket. Fontos az “elsősorban” kitétel. Mi hozzájuk képest egyrészt műfajilag jobban felosztjuk a világunkat, azaz nem helyezünk esszéket versek vagy riportkönyvek mellé, ezért nem is csak egy listánk van, másrészt eleve nem felülről generált rendszerként működünk.

– Ez a nem felülről generáltság mit jelent? Függetlenséget? Egyáltalán, sikerülhet ezt a függetlenséget megőrizni, vagy azért a Merítés zsűrijére is hatnak külső dolgok?

Egy díjat mindig valaki, akár egy jogi személy működtet. Nálunk ez a valaki csak nagyon-nagyon messziről tűnik pontszerűnek. A zsűri felhasználók egész nagy csoportjából tevődik össze, és az egyes álláspontok minden pillanatban befolyásolják az egész működést. Úgy kell ezt érteni, hogy semmi nincs véglegesen eldöntve, hanem mindig minden bemozdulhat. Az egyes tagok térben is távol vannak egymástól, és bizonyos mértékig ízlésben is. Vannak, akik kevésbé függetlenek, vagy kevésbé ismeretlenek, de egészében mégiscsak az olvasói térnek a sűrűsödése vagyunk.

– Jóval nagyobb létszámú zsűrivel dolgoztok, mint az irodalmi zsűrik általában (négyszer-ötször). Ez persze több konfliktushoz is vezet. Gyakoriak ezek? Tudjátok kezelni?

Igen, azt hiszem, egyszerűbb egy hagyományos zsűri tagjának lenni, ahol jóval körülhatároltabbak a feladatok és a felelősségek. Nekünk azzal jobban meg kell küzdenünk, hogy mi nem A zsűri vagyunk, hanem én továbbra is én vagyok, és a véleményem valamit csinál egy általam nem ellenőrzött egésszel. Állandóan felelősséget érzünk az egésszel kapcsolatban, hogy annak a másiknak milyen az ízlése és modora és a többi. Ez érthető és jó, de folyamatosan emlékeztetnünk kell arra magunkat, hogy mi nem kritikusok vagyunk, nincsenek kereskedelmi érdekeink, vagyis nincs elszámolnivalónk senki, tőlünk eltérő minőségű entitással. Sokkal nehezebb lehet azzal megküzdeni, hogy ismerem a kimaradt írót, és ezért nem mondhatom ki a véleményemet, mint azzal, hogy két egyenrangú tag vagy tagcsoport között milyen kimondható konfliktus van. Olvasók egymás között. A többi moly is ezt várja tőlünk.
Nekünk ez a szabadságunk, hogy elég olvasónak lennünk.

– Azért, gondolom, nem mindegy, hogy mit hogyan szóltok le vagy dicsértek?

Nem, valóban nem. Tudjuk, hogy a molyos felhasználói oldalunk az ide vonatkozó jogosultságunk felmutatása. Vagyis olvasók vagyunk, de mégiscsak minősített, közszereplő olvasók. Van erre vonatkozó irányelvünk, hogy mit kell elviselnünk és mit nem. És itt nem elsősorban a külső nyomásra gondolok. Az a fantasztikus a tagokban, hogy olyan komoly elvárásokat támasztanak magukkal szemben, amin sokszor meglepődöm. A belső működésünk legfontosabb feladata mindig a könnyűség megtartása. Tényleg nem kell kritikusként szétszednünk egy művet, nem kell elszámolnunk sem kiadóval, sem szerzővel, ha nem tetszett. Ugyanakkor tudatos olvasók vagyunk, és szeretnénk megérteni és elmondani, hogy mi miért jó, és miért nem jó. De meg kell húzni azt a határvonalat, amin belül egy olvasó mozog. Ez több a tetszett/nem tetszettnél, de kevesebb egy recenziónál. Néha viszont mindkét véglet beleférhet.

– A négy zsűri viszonya milyen? Mennyire dolgoznak összehangoltan?

Itt is a nyitott, laza gondolkodás az irányadó. Van egy kisebb fórum, ahol minden zsűrinek van néhány képviselője, ott összehangolunk ezt-azt. Vannak több zsűriben is részt vevő tagok, akik egy-egy helyen talán kevesebbet olvasnak, de fontos kohéziós erőként vannak jelen. Más-más létszámmal, más létszámú végső listával dolgozunk, de azonos koncepció alapján.

– Elég hosszú idő telik el, míg a zsűri dönt a 10-es listáról. Közben mennyire szokott ez felborulni, volt-e már valami meglepő változás, vagy már az elején lehet sejteni, hogy melyek lesznek az év legismertebb, legnépszerűbb könyvei?

Az elején, még az első szépprózás évben, aggódtam kicsit, mivel a magyar irodalmat középerős irodalomnak tartottam, azaz olyannak, amely minden évben képes kitermelni egy kiemelkedő regényt, de kettőt csak ritkán. Tehát nem a közepesek közül kell nehezen egyet kiemelni, hanem a nagyot körbepakolni. De szerencsére tévedtem. A magyar irodalom sokkal gazdagabb. Az említett másik két díj tízes listáján szereplő művek sem feltétlenül nyerik el a mi közösségi támogatásunkat. Egyből az első évben A kitömött barbár kiesésével szembesültem, aztán azt gondoltam, hogy Bartis mellett labdába sem rúghat senki, akárcsak a Librinél, aztán a zsűri díját Darvasi nyerte. Közben a lírás listánkon ugyan szerepelt Oravecz Imre és Rakovszky Zsuzsa is, a két másik díj nyertesei, de itt egyikőjük sem kapott díjat. Vannak tehát eltérések, és nyilván vannak összesimulások is. A zsűri kiterjedése miatt mindezt nehéz pontosan megindokolni, de tény, hogy a saját belső erőink működnek. Még az is gyakori, hogy valami elindul nagyon fel vagy nagyon le, és a zsűritagok későbbi olvasásai már ahhoz képest húznak egy művet az ellenkező irányba.

A szerzői oldal

– Tudnak-e a szerzők és kiadók arról, hogy nálatok belekerültek a 10-es listába, akikre majd szavazni lehet, értesítitek-e őket erről? Mit szoktak rá reagálni?

Eleinte jobban aggódtam a függetlenségünk miatt, és nem is a kiadók, szerzők felé akartam fordulni, hanem az olvasók felé. De aztán a zsűri egésze már láthatóvá vált a kiadók, szerzők számára is, akik nagyon segítőkészek voltak. Ma már sok kiadótól megkapjuk elektronikusan a tartalmakat, amikre természetesen nagyon vigyázunk. Van díjátadó ünnepség is, amelyhez adott esetben kiadói segítséget is igénybe veszünk. Én megnyugodtam, hogy a zsűri szerkezete miatt nincs mitől félni. A megítélést meg nem lehet bebiztosítani szándékos elszigetelődéssel sem. Nincs értelme ezen parázni.

– Van-e esélye egy kisebb kiadónál megjelenő elsőkönyvesnek egy ilyen díj megnyerésére, vagy mindenképp kell hozzá az ismertség, befutottság, jó marketing?

Ez érdekes kérdés. Nagyon fontos, hogy nálunk aztán tényleg nem a győztes számít, hanem maga az olvasás. Éppen ezért mi kiemelten fontosnak tartjuk magát a listát. Én személy szerint még a győztesnél is fontosabbnak. Éppen ezért nagyon odafigyelünk a teljes termésre. Könyvtári beszerzéseket nézünk át például. Persze itt megint mindig hangsúlyozom, hogy mi olvasói díjat adunk át, vagyis nem a mi feladatunk, hogy a legkisebb zugokba is betekintsünk. Talán próza esetében van a legnehezebb dolga egy kezdőnek, de a tízes listára is férnek ilyen nevek. Ráadásul mivel a moly.hu netes közeg, ezért egy országosan kevésbé ismert, de aktív netes közönséggel rendelkező író a szavazást saját felületein meghirdetve komoly sikereket érhet el.

Hatás/tervek

– Egyelőre elég sovány a Merítés-díj visszhangja, habár már harmadik éve dolgoztok. Mi ennek az oka? A marketing hiánya, vagy nem tekintenek titeket eléggé szakmainak?

Van egy választott terünk, és ez nem a magyarországi könyvesbolti lefedettséggel egyenlő. Mi a Molyon belül működünk. Ott írjuk meg a könyvekről a véleményünket, és a hatásunk is elsősorban ott látható, mérhető. Persze az internetet nem csak a moly.hu felhasználói ismerik, és ezek a tartalmak regisztráció nélkül is elérhetők, de tény, hogy a tevékenységünk a Molyra irányul. A Moly működése alapvetően határoz meg bennünket, és azok a kiadók ismernek bennünket igazán, amik használják ezt a közösségi teret. Persze mint magánemberekből álló csoport nyilván nem fektetünk pénzt a reklámba, és a marketingvállalásaink is korlátozottak. Ugyanakkor én nem sajtószóvivői optimizmusból éppen az ellenkezőjét látom a kérdésben foglalt állításnak: a Molyon komoly visszhangja van a tevékenységünknek, és a Molyon kívüli térben is évről évre egyre inkább megismernek bennünket.

– Az első két díjátadó a Moly éves születésnapi programjának keretén belül történt. Gondolkodtok esetleg abban, hogy függetlenítsétek a díjátadót önálló est keretében, így lehetőséget adva, hogy szélesebb közönség is részt vehessen rajta?

Valóban ennyire kötődünk a Molyhoz, és ez így ebben a formában egy nagyon jó együttállás. Viszont a Molynak is előnyt jelenthet, ha mi kivisszük a Molyon kívülre a jó hírt. Ma már van ehhez erőnk és múltunk, tehát gondolkodunk azon, hogy miképpen profitálhatna a Moly egésze még többet belőlünk. Felmerült, hogy a zsűri díját külön adjuk át, és akkor azt vigyük máshova. Vannak ötletek, de ezek még csak ötletek.

– Érzékelhető-e bármilyen pozitív hatása a díjnak és a díjazottaknak az olvasók körében? Nagyobb lett az oldalon a kortárs magyar irodalom olvasottsága? Vannak-e erre irányuló statisztikák?

Mivel magánemberek vagyunk, tehát még csak a Moly.hu működtetői sem, ezért hivatalos statisztikákkal nem rendelkezünk. Az viszont sokat elmond, hogy míg első évben csak a fikciós széppróza kategória létezett, addig a másodikra csatlakozott a költészet és a gyerekeknek szóló irodalom, ami mostanra kettévált gyermek és ifjúsági kategóriára. Vagyis a szellemiség, a gondolat egyre nagyobb területre terjedt ki, egyre több embert hódított meg, és általuk ezen témakörök értékeltsége a Molyon megemelkedett. Az ezekhez a kategóriákhoz tartozó művek között az érdeklődő olvasó könnyebben tud választani.

– Idén már négy kategóriában versenyeznek a művek, terveztek-e továbbiakat?

Igazából ez egy szabad modell, ami továbbvihető, átalakítható. Abban maradtunk, hogy a Merítés-díjat a kortárs, magyar nyelvű könyvekre tartjuk fenn. Vagyis a fordításokra nem fordítanánk energiát. Ott már aztán végképp annyira különböző dolgok kerülhetnek egymás mellé. Nem éreztük azt, hogy kézben lehetne tartani az ilyen kategóriákat.
Egészen komolyan felmerült viszont a sci-fi kategória, de úgy tűnt, hogy egy év alatt nem jelenik meg annyi könyv ebben a műfajban. Pláne ha a fantasyt elválasztjuk tőle.
Én mondjuk azt sem hittem volna, hogy a verseskötetekkel érdemes foglalkozni, legfeljebb az év versében gondolkodtam volna. Ehhez képest működik. Nem is tízes listájuk van, hanem hetes – vagy tavaly annyi volt. Ki tudja, idén mennyi lesz, hogy látják jónak. Nem az intézményesülés a fontos, hanem hogy mindig mindenki azt csinálja, amihez kedve van, és amiben értelmet lát. Nagyon dinamikusak vagyunk – ebben az értelemben is.

35 hozzászólás
!

(Fotó: felső sor: eddigi közönségdíjasok, alsó sor: a zsűri által díjazottak. Megjegyzés: Vida Gábor kötete 2018-ban mindkét díjat besöpörte.)

Javítsatok ki, ha tévedek, de szerintem nagyon jó érzés végignézni az eddigi díjazottakon.
Hogy melyik könyvborító kerül a kérdőjel helyére? Ez még csak néhány hónap múlva derül ki. Az már biztos, hogy az @akire alábbi karcában szereplő kötetek már semmiképpen sem (pedig én Csernabandinak nagyon szurkoltam!):


>!
akire MP
Irodalmi díjak

V. Merítés-díj

Sziasztok! :)

Dobpergés! Már csak pár nap és kiderül, hogy a 2018-ban megjelent magyar széppróza kötetek közül melyik 10 nyerte el legjobban a Merítés-díj zsűrijének tetszését. Előtte viszont bemutatunk néhány olyan könyvet, amit szerettünk, de mégsem fértek a 10-es listára – ugyanis az elénk kerülő 110 mű közül nagyon sok értékessel találkoztunk. …és reméljük, hogy nem csak tagjaink által növekszik a kortárs kötetek olvasásának száma, hanem értékeléseink másoknak is kedvet csinálnak!
https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2018

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik kötetét szinte minden zsűritag jól fogadta. @balagesh a könyv leendő olvasóját szólította meg:
„Te átokfajzat elitista, aki megijedsz a szórakozástól, s aggódva kémlelsz körül, nem látott-e meg valaki mosolyogni! És ez a képmutató önvizsgálat, hogy még ha talántán beismernéd is tetszésedet, vajon tudod-e nemesb jellemzőit kiemelni a szövegnek… Hogy kulturális utalások és összekapcsolódások, anekdotakincs meg a mozaikos szerkesztési mód mint az egyetlen nagy történet elmesélésének feladása… Te barom, dőlj hátra, röhögj vagy könnyezz, de lazulj el, és engedj a tanácsadás és hozzáértés-fitogtatás kényszerének némi pihenőt. Ne ciccegj nagyokat, sőt kicsit se, és ha ismerősnek tűnő sztoriba futsz, hát ne saját önhittséged legyezgesd, hanem csak haladj tovább.
Aztán másnap reggel, mikor senki se lát, nyugodtan dörzsölheted halántékod, hogy megmagyarázd magadat magadnak.”

Csobánka Zsuzsa Emese: Szépen ölni című művét többek között @n ajánlja szeretettel:
„A regény a visszaemlékezések regénye. A megmaradt tárgyak és a szívben őrzött emlékek sora. Azt hiszem, az egymásra felelgető élettörténetek arra keresik a választ, hogy van-e kijelölt, kitaposott út, sors, amit a nagyszülők, szülők már bejártak és azon kell-e az utódoknak is továbbmenni? Vinni kell-e tovább, vagy letehetőek, megváltoztathatóak a gyerekkorban megélt problémák, az elszenvedett hiány? Mit lehet kezdeni a felnőttkori konfliktusokkal, a párkapcsolatokban megélt bántalmazással, az áldozatszereppel. Meg lehet-e valósítani az »én nem leszek ilyen, én biztos, hogy másképp csinálom majd, nem követem el ugyanazokat a hibákat« fogadalmakat. És van benne nagyon sok szépség, jóság, nem csak a táj, a tenger, a hegyek szépsége, hanem a másik ember megismerése és elfogadása. Nekem tetszett.”

Kollár-Klemencz László: A műanyag kerti székek élete című könyvének értékelésében @virezma az írót állítja középpontba:
„…nagyon egyben van ez az ember: ahogy él, amit közvetít, amit csinál. El tudom képzelni, ahogy ganézza a lovakat, traktort vezet, járja az erdőt, vagy csak ül izzadságszagú, szakadt pólóban egy műanyag kerti széken, és nem gondol semmire, mert ez maga az élet. És ott ül mellette az a nő, aki nem én vagyok, és simogatja azzal a kézzel, amivel a lovat csutakolja, amivel a gitárt pengeti, és amivel a történeteit jegyzi le egy kockás füzetbe egy fröccs mellett. És jó nekik. Ilyenek ezek a szövegek. El akart mesélni valamit, hát leírta. Vagy érted, vagy nem.”

Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért könyvéhez @Kuszma adott fogódzót:
„Szóval talán (talán!) meg kell próbálni ezt a nyolcvan oldalt úgy olvasni, mintha A Manhattan-terv nem is lenne. És akkor ez egy igen kerek, valahonnan valahová tartó szöveg a Könyvtár Őréről, az emberről, aki úgy óvná meg a kultúrát a tömegtől (mert a tömeg, ha hozzáfér, elhordja és szétcincálja, mint a hangyák), hogy elzárja előle. Elitista breviárium, jelentés az elefántcsonttoronyból – amit csak külön kiemel a Krasznahorkai-mondat jellegzetes struktúrája, a végtelen bővítményanakonda, ami önmagában megköveteli, hogy az olvasó ne csak turista legyen a könyvben, hanem áldozzon rá időt és erőt: csimpaszkodjon bele a mondatba elöl, és ne hagyja, hogy holmi külvilág lependerítse onnan. Én szeretem ezt a mondatot. Szeretek csimpaszkodni belé. Kortárs irodalmi rodeó.
Ha önmagában nézem tehát, jó szövegnek találom.”

Papp-Zakor Ilka: Az utolsó állatkert című alkotását többen is dicsérték:
„Papp-Zakor Ilka olyan különös világot teremt a novelláiban, mely tőlem nem idegen. Egyszerre kirándulás az archaikus múltba és valami disztópikus jövőbe, ahol az emberi és az állati lét jótékonyan, szinte vigasztalóan összefolyik. Vigasztalóan, mert úgy tűnik, állatnak lenni egyszerűbb és értelmesebb élet olyankor, amikor embernek lenni szinte megbélyegzően fájdalmas.
Gördülékeny, talán olykor kissé egymásba folyó novellákból áll a kötet, de nekem nagyon élvezetes olvasmány volt, mert a szövegek különös világában hamar eligazodtam.”
@Biedermann_Izabella

„Igényes a nyelve, nincsenek benne öncélú művészkedő megoldások, nem túlírt, jól olvasható, és ha megszólít a hangja, a világa, akkor le se tudod tenni.
A suszter című novellája igazán remek. Azt beválogatnám az év legjobb novellái antológiába.”
@vargarockzsolt

Figyeljétek a karcokat, mert folytatjuk!
(A képet @Csabi -nak köszönöm)
A fotókon szereplő írók, és a róluk készült kép alkotói:
Cserna-Szabó András – Farkas Norbert
Csobánka Zsuzsa – Draskovics Ádám
Kollár-Klemencz László – Révai Sára
Krasznahorkai László – Warren Allott
Papp-Zakor Ilka – Valuska Gábor

Kapcsolódó könyvek: Papp-Zakor Ilka: Az utolsó állatkert · Csobánka Zsuzsa Emese: Szépen ölni · Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik · Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért · Kollár-Klemencz László: A műanyag kerti székek élete

Papp-Zakor Ilka: Az utolsó állatkert
Csobánka Zsuzsa Emese: Szépen ölni
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
Krasznahorkai László: Aprómunka egy palotáért
Kollár-Klemencz László: A műanyag kerti székek élete
8 hozzászólás
!

A kimaradó karcok sorát a @fióka által készített összeállítás követte. Valljuk be őszintén, húzónevek vannak itt is. Dragomán Györgytől már valami jó regényt várok, ebben biztosan egyetértetek velem. Tolnai Ottó irodalmi szenzációjába az én bicskám majdnem beletört. Nagyon különleges írás, és nagyon nehéz is. Ez az idézet a könyvből tükrözi az én véleményemet: „Nem nagyon értem… Egyszerűen, szépen, izgalmasan mesél, élvezem is, de egy pillanatban azon kapom magam, nyomot veszítettem, már nem követem magát, hiszen akárha valami lexikonból olvasna fel, nincs kizárva, éppen a maguk családi lexikonából, a TOLNAI-ból…”


>!
fióka P
Irodalmi díjak

V. Merítés-díj

Máris elérkeztünk a következő stációhoz, már csak egy párat kell aludni s hamarosan kiderül, kik kerültek fel a Merítés-díj 10-es listájára. Addig is lássuk, melyik volt az a másik öt könyv, amelyiket szerettünk, de nem került fel a shortlistre.
Az első szemelvény a 10-es listára be nem jutottak közül itt olvasható: https://moly.hu/karcok/1278127
Az összes, zsűrizett kötetet tartalmazó lista itt érhető el: https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2018

Dragomán György: Rendszerújra kötete újítás volt tematika és zsáner terén, ahogyan ezt @balagesh és @Kuszma is kiemelte:
@balagesh: „Nagyon vegyes kötetről van szó, hiszen valamilyen Solaris- vagy Sinistra-szerű környezettől az indusztriálisig, a sci-fitől az alternatív történelemig, a robotikától az angyalokig vagy éppen boszorkányokig van itt minden, mi furcsa, különös vagy érthetetlen. A nagy szépirodalmi ítész éppen ezért könnyen legyinthet, hogy ezek csak úgy stílgyakként potyogtak ki Dragomán mandzsettájából, a melléktermék címkével könnyedén letudhatók.
De mi van, ha valamilyen kataklizma után ezer év múlva csak ennyi marad az irodalmunkból? Vagy ennél szoftosabban is lehet úgy kérdezni, hogy teljes figyelemmel forduljunk a szövegek felé. Ugyanis lehet, hogy ezeket az írójuk magától értetődőnek tetszően elpotyogtatja, de ezért a hatásért kutya nagy munkára és/vagy tehetségre van szükség.”
@Kuszma: „A szerzőt alighanem a fantasztikus irodalom és a szépirodalom fúziója érdekli, és hát mit mondjak, nagy élvezet ám ilyen szépirodalmi értelemben hovatovább tökéletesen megmunkált sci-fi szkeccseket olvasni. Különösen az árulkodik elképesztő írói kvalitásokról, hogy amelyik ötlet négy oldalra van hitelesítve, az Dragománnál valóban négy oldal, nem több – és ez a kortárs irodalom egynémely alkotóinak csodás szószaporításait figyelembe véve, nem semmi ám. Ráadásul ebben a négy oldalban benne van minden, ami szükséges a működő sci-fi novellához: egy sajátos jövő leképezése, egy ezzel párhuzamosan kibomló cselekmény és végezetül a csattanó, takarékosan, finoman, egyik se lóg ki a szöveg szövetéből. Profiság.”

Esterházy Péter: Az olvasó országa c. gyűjteményes kötetét @János_testvér azért szerette, mert olvasásra hergel:
„Leginkább ezért szerettem, mert olvasásra hergelt, újraolvasásra is, és olyanok felfedezésére, akiket eddig nem ismertem, de Esterházy szépen ír róluk. Nagy művek után szoktam érezni, hogy kell pár nap, mire újra olvasni tudok, kell egy kis emésztés, mint nagy lakomák után – ez a kötet viszont inkább aperitif, mint lakoma, megjön az étvágyad, mint egy jó kir royal után…”
@Biedermann_Izabella úgy érezte, szegénységünk bizonyítéka ez a kötet, ám ha olvassuk, gazdagabbak leszünk tőle:
„Az olvasás a világ értelmezése is lehet. Vagy kellene, hogy legyen. Ha jól olvasunk, ha olvasunk egyáltalán, jól (vagy egyáltalán) értjük a világot.
Ez a könyv amolyan mondatmámor. (Vagy szómámor? Elbizonytalanodtam.) Hosszú egyébként, de hát erre kell, hogy legyen idő (intertext).
Mindenféle írások gyűjteménye, szinte hányaveti, de a valóságot nem kerüli, nem kerülheti meg, úgyhogy arról is szó van benne, mi van most Európában vagy Magyarországon: például Esterházy hiánya van. A mondatmámor hiánya. Bosszantóan.
Kérném vissza a szerzőt, ha lehetne, olvasson, lássa a világot helyettem jól. Nem lehet.
A szegénységünk bizonyítéka a kötet, de ha megvesszük, és időnként levesszük a polcról, elolvasunk belőle ezt-azt, akkor azért gazdagabbak leszünk. Az értelem hercegei.”

Térey János: Káli holtak c. kötete picit megosztónak bizonyult, voltak, akik nagyon szerették, mint például @cseri:
„Wow, ez nagyon jó volt. :) Nem sokat olvastam Téreytől, de tulajdonképpen már kedveltem azokat a könyveit is, amiket az elidegenítő verses regény formájában írt, ez meg aztán nagyon tetszett. Ebben benne van, hogy az olvasáson kívül a másik érdeklődési köröm a színház (a könyvekkel sokkal jobban lépést tudok tartani mondjuk), ez meg alapvetően színházi regény, de van benne sorozatforgatás is, meg nagyon sok minden, ami része a mai budapesti kulturális életnek. Borzasztóan érdekes, de nem lenne hiteles, ha nem olyan írná, aki ebben otthon van, Térey meg nyilván nagyon otthon van, darabjait játszották, idén ő volt az egyik POSZT-válogató, és nagyon jól ragadta meg ezt a világot Csáky Alexen, a szépreményű fiatal színészen keresztül.”
Másnak nem nyerte el annyira a tetszését, @eme így ír róla:
„Térey ezúttal a színházi miliőt és annak egyik tipikus alakját helyezi fókuszba, miközben egyszerre próbál művész/színészregényt, fejlődésregényt, netán kulcsregényt írni. Közben meg aktuális társadalmi problémákra reflektál, a művészet és különböző történelmi traumák viszonyát vizsgálja ésatöbbi. Érzésem szerint az egyik legnagyobb gond, hogy, bár kétségkívül érdekes kérdéseket feszeget, sokat markol, és sajnos egyik síkot sem sikerül kellőképpen kibontania, nem ás mélyre, inkább csak a felszínt kapargatja. És a regény még így is túlírtnak tűnik helyenként.”

Tolnai Ottó: Szeméremékszerek c. könyvének kapcsán @giggs85 kérdez:
„És ahogy árad felénk a szó, a rengeteg anekdota, történetszilánk, beszélgetésfoszlány, megkezdett és befejezetlen sztori, és ahogy haladunk előre (?) akaratlanul is azon gondolkodunk, hogy lesz-e ennek bármiféle kifutása, eljutunk-e végül valahová? Akar valamit T. Olivér és Tolnai Ottó, vagy csak dumálnak a saját és az olvasók szórakoztatására?
Persze, hogy akarnak, a cél minden bizonnyal egy látlelet a korunkról, ám mindez nyakon öntve rengeteg humorral, iróniával és nyelvi sziporkával, ami rendesen felforgatja a valóságot, és egyszerre teszi ezt a művet fárasztóvá és szórakoztatóvá vagy unalmassá és elgondolkoztatóvá is. Természetesen kell egy megfelelő és tudatos olvasói hozzáállás ahhoz, hogy ezt a szövegfolyamot be- és elfogadjuk, ráadásul nem ajánlott túl gyakran megszakítani a szöveget sem, mert könnyű kiesni a ritmusból. De akit érdekel ez a típusú történetmesélés, annak nyert ügye lesz, még akkor is, ha az, amit olvasunk, nehezen értelmezhető a szigorú realitások talaján.”
@Kuszma az értékeléskor úgy vélte, hogy a tavaly nem jelent meg még ennél jobb kortárs magyar kötet:
„Öntörvényű, pulzáló könyv, minden mondata arról tanúskodik, hogy szerzője szép és mély viszonyt ápol a nyelvvel. (Ami persze nem jelent zökkenőmentes kapcsolatot. Ahogy Parti Nagy is mondta volt: »komoly baj, ha az írónak nincsenek problémái a nyelvvel.«) Nem könnyű, de gazdag – ami gazdag, az amúgy is ritkán könnyű, ezt megfigyeltem. Úgy gondolom, idén nem adtak még ki ennél jobb kortárs magyar könyvet.”

Zoltán Gábor: Szomszéd könyvét, ami az Orgia folytatása, a zsűri egyöntetűen nagyon fontos könyvnek ítélte. @vargarockzsolt így ír róla:
„Szenvedélyes és okos. Fontos. Fontos. Fontos.
Alaposan és igényesen megírt történelmi esszéfüzér a budai, XII. kerületi nyilasokról, elvbarátaikról, szellemi előfutáraikról, az áldozataikról, és a kevés számú ellenállóról, hősökről és mártírokról.
Következtetéseivel néhol vitára ingerelt, de ez pont jó volt, mert segített végiggondolni bizonyos problémákat. (Például az elődök és utódok felelősségéről.)”
@ppeva a szembenézés fontosságát hangsúlyozza:
„Ez a könyv nemcsak a múlt krónikája, de összekapcsolja a múltat, a közelmúltat és a jelent. Itt mutatkozik meg igazán az, miért nem szabad elfeledkeznünk arról, ami a 40-es években történt. Hogy a számonkérés elmaradásával milyen mélyen gyökerezően túlélt emberekben a nyilas eszme. Hogyan jelenik meg a mai eszmerendszerben újra (vagy folytatólagosan, hol fű alatt, hol meg nyíltabban) egyes csoportok gyűlölete, kirekesztése, üldözése vagy üldözésének vágya. Sokszor csak bólogatni tudtam, keserűen, hiszen annyiszor szembesültem azzal, hogy »rendes embernek« tartott szomszédaim, jó ismerőseim is milyen gyakran elpottyantanak előttem kirekesztő, egyes csoportokon élcelődő, vagy éppen gyűlölködő megjegyzéseket.”

Figyeljétek a karcokat, mert folytatjuk!
(A képet @Csabi -nak köszönöm.)
A fotókon szereplő szerzők és a képek alkotói:
Dragomán György Fotó: Valuska Gábor / MARGO Feszt
Esterházy Péter Fotó: Dan Wesker
Térey János Fotó: Bach Máté
Tolnai Ottó Fotó forrása: SZIFONline
Zoltán Gábor Fotó: Szécsi István

Kapcsolódó könyvek: Térey János: Káli holtak · Esterházy Péter: Az olvasó országa · Tolnai Ottó: Szeméremékszerek · Zoltán Gábor: Szomszéd · Dragomán György: Rendszerújra

Térey János: Káli holtak
Esterházy Péter: Az olvasó országa
Tolnai Ottó: Szeméremékszerek
Zoltán Gábor: Szomszéd
Dragomán György: Rendszerújra
!

Aki követte a karcokat, mire a @danaida által közzétettig eljutott, talán már lehettek sejtései a döntős kötetekről.

Én személy szerint sajnálom, hogy Szendi Nóra regénye végül nem került be, és ezzel nem vagyok egyedül. Képzeljétek el, még az április végi állás szerint is úgy nézett ki, hogy döntős lesz a Természetes lustaság!


>!
danaida P
Irodalmi díjak

V. Merítés-díj

Lezárult az V. Merítés-díj előválogató szakasza, és hamarosan kiderül, hogy a 2018-ban megjelent magyar széppróza kötetek közül melyik tíz került fel a szűkített listára. Addig is, hogy fokozzuk az izgalmakat, az előző két beharangozó karc után (https://moly.hu/karcok/1278127 és https://moly.hu/karcok/1279010) mutatunk újabb öt könyvet, amelyek ugyan a legjobbak közé nem kerültek be, de értékeléseinkkel szeretnénk kedvet csinálni az olvasásukhoz.

Bartók Imre: Jerikó épül
Engem személy szerint lenyűgözött Bartók grandiózus műve, ami – ahogy az a zsűri tagjainak értékeléséből is kitűnik – nem tartozik a legkönnyebben olvasható regények közé. Jórészt ennek is tudható be, hogy a szűkített listánkra a Jerikó épül nem tudta felküzdeni magát.
„Én a felületén siklottam, nekem olyan volt, mint egy hatalmas, sötét vizű tó, amelyben a mondatok voltak a hullámok, csak jöttek, csak jöttek 600 oldalon keresztül…” (@vargarockzsolt) „Olyan volt olvasni, mintha hullámvasútban ülnék: néha szerethető, habzsolnivaló, néha meg legszívesebben lehúztam volna a klotyón. […] Egy dolog biztos: Bartók egy zseni, még akkor is, ha közben troll.” (@pepege) „Nehezen befogadható, és nehezen értelmezhető. Meg kell vele küzdeni, rengeteg odafigyelést igényel, és ha megadjuk neki, még akkor sem értünk meg belőle mindent. A műfaja szinte belőhetetlen: fejlődésregény és egy családregény vége; irodalmi utalásokkal telezsúfolt posztmodern alkotás és egy kisfiú emlékei; szürreális álmok tárháza és öninterjú. Összességében talán egy végtelenül művelt és tájékozott ember elméjének lenyomata.” (@giggs) „Tény, hogy olyat követel az olvasótól, amit az valójában aligha tud megadni neki – illetve, hadd pontosítsak: a szerző egyszerűen nem ismeri el, hogy bármiféle tekintettel kéne lennie az olvasóra.” (@Kuszma) „Ez a könyv tényleg irodalmi esemény volt tavaly, ebben igazat adok a kritikusoknak, nem lehet egy legyintéssel elintézni.” (@Csabi)

Fehér Boldizsár: Vak majom
Fehér Boldizsár bemutatkozó kötete üde színfolt a kortárs magyar irodalomban, újdonságerejét elsősorban nyelvezetének és humorának köszönheti.
„Nem állítom persze, hogy Fehér a legjobb vonnegutiádák egyikét írta meg – de hogy a legjobb Vonnegut-regény ez, amit magyar szerző valaha írt, az egészen biztos. […] Mert a lényeg a hang, ahogy az egész megszólal: az a fanyar humor, a humanizmus, a kreatív csapongás, az időnként extrém történetfüzérekre széteső szöveg, ami azonban vitán felül tart valamiféle mondanivaló felé. […] Végtelenül meg vagyok lepve, hogy magyar író ilyet is tud írni, így is meg tud szólalni.” (@Kuszma) „Egy rész Vonnegut és egy rész Rejtő jól összerázva, megspriccelve egy kis filozófiával. […] De könnyen olvasható, időnként szellemes ujjgyakorlat, ki lehet kapcsolódni vele.” (@vargarockzsolt)

Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy
A zsűri körében nem aratott osztatlan sikert Mán-Várhegyi Réka kötete, értékeléseinkben elsősorban a regény erényei és a szerző írói kvalitásai domborodnak ki.
„A szereplők is nagyon jók. Mindenkit áthat az önismeret derűje. A világ nem lesz rózsaszín, kicsit sem, de a szereplők felvállalják önmagukat.” (@balagesh) „Az biztos, hogy nagyon tud írni, nagyon tud sztorizni, karaktereket és szituációkat teremteni.” (@ppeva) „Az eleje egészen jó, a közepe nem kapcsolódik szinte semmihez, a vége pedig egy teljesen másik regény, mint amiből a másik két részlet van, csupán valamiért ugyanazok a szereplők bukkannak fel benne.” (@fióka) „Semmibe futó, befejezetlen szálak, zseniális, nagyon találó jellemrajzok, de ez így nem áll össze regénynek.” (@cseri) „A Mágneshegy elsősorban regények csíráinak melegháza – az értelmiségi regényé, a felnőtté válás (mondhatni beavatódás), önkeresés regényéé, az egyéni és közösségi identitásokat vizsgáló regényé, a társadalmi szatíráé (középpontban többek közt a kisebbségek, marginális csoportok helyzetével, a hozzájuk való viszonyulás különböző módjaival), a feminista regényé, a disztópiáé…” (@eme)

Oravecz Imre: Ókontri
Megjelenése előtt nagyon vártuk már A rög gyermekei-trilógia záródarabját. Mivel az első két kötet sokunk számára vitathatatlanul fontos mű, izgatottan és nagy érdeklődéssel vágtunk bele a harmadik olvasásába. Bár az Ókontri végül többünknek csalódást okozott, Oravecz trilógiáját így is jó szívvel ajánljuk olvasásra.
„Ez a könyv egy céltudatosan munkálkodó figurának a szándékaitól a fátum által eltérített krónikája. Amely egyben a paraszti-világ szocialista közegellenállásában rögöt fogni képtelen ember kudarca, és a kollektivizálás boronája alatt szétmorzsolódott akarat generációs csődregénye.” (@Goofry) „Azt éreztem, amit az előző két regény esetében soha: hogy Oravecz néha elveszíti az egyensúlyérzékét.” (@Kuszma) „Míg az első két regény aprólékosan megmunkált, remek atmoszférájú, az idő és események lassú folyását követő világába sikerült otthonosan belefészkelnem magam, az Ókontriban idegenül és kissé tanácstalanul ácsorogtam. […] Kár, hogy az elbeszélő a sietős tempót a végére még jobban felgyorsítva eléggé összecsapja a sablonossá sikerült lezárást, mintha maga is szabadulni akarna már a történettől. Az előző két kötet alapján sokkal többet vártam, sajnálom, hogy csalódnom kellett.” (@eme)

Szendi Nóra: Természetes lustaság
A Természetes lustaság nem jutott a tíz közé, de nagyon közel járt hozzá és nem a zsűri lustaságán múlt a „bravúr”. (Természetesen mi nem vagyunk lusták, az idén ráadásul rekordmennyiségű olvasást produkáltunk az előválogató szakaszban.) Szendi fontos témát boncolgat, biztos kézzel ír, és ahogy az az értékeléseinkből is kitűnik, a regényt figyelemre (és olvasásra) méltó könyvként fogadtuk.
„Nagyon bátor húzás volt a szerzőtől ez a könyv. Ez az első, ami eszembe jut.” (@Annamarie) „Szendi kifejezetten biztos kézzel nyúl egy olyan kortárs jelenséghez, amit olvashatunk udvarias távolságtartással, mondván, mi különbek vagyunk ennél (nincs tévénk, és azon is csak a Spektrum megy, ugye), de a jól eltalált nyelvhasználat és a pontosan megformált karakterek engem mély önvizsgálatra késztettek.” (@Aes) „Nagyon szórakoztató, könnyen olvasható regény, de jó tükör, és ahogy írtam, nekem tetszik, hogy a szerző nem utálja vagy gúnyolja ezeket a szereplőket.” (@cseri) „[…] és ha van az irodalomnak csodája, akkor az bizonnyal az, hogy egy ilyen embert is lehet embernek ábrázolni. El lehet érni, hogy akarjuk ennek az embernek a boldogságát. És én ezt egy hatalmas bravúrnak tartom.” (@Kuszma)

Ez volt tehát a harmadik és egyben utolsó karc az említésre méltó kimaradókról, amik nem szerepelnek majd a Merítés zsűrijének toplistáján. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének további izgalmas könyvek, böngésszetek @Csabi listáján a 2018-ban megjelent kötetek között: https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2018

(A képet @Csabi -nak köszönöm)
A fotókon szereplő írók, és a róluk készült kép alkotói:
Bartók Imre: Valuska Gábor
Fehér Boldizsár: Németh Krisztina
Mán-Várhegyi Réka: Reviczky Zsolt / Népszabadság
Oravecz Imre: Fotó: Belicza László / PIM
Szendi Nóra: Bokor Krisztián

5 hozzászólás
!

A zsűri munkájának talán a legizgalmasabb része, amikor végre összeáll a döntős lista, és nyilvánosságra hozhatjuk. Sok munkánk fekszik benne, évről évre egyre többet olvasunk, amit nem is értek, hogy lehet már tovább fokozni. Én büszke vagyok a csapatra! Biztos vagyok benne, hogy az idei döntős kötetek közül mindenki megtalálja a maga kedvencét.

@ppeva karca május 27-én jelent meg:


>!
ppeva P
Irodalmi díjak

És eljött végre a várva várt nap, amikor végre kiderül, hogy a 2018-ban megjelent magyar széppróza kötetek közül melyik tíz kötet nyerte el legjobban a Merítés-díj zsűrijének tetszését. Lássuk hát a tíz könyvet:

Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője

„Rég nem olvastam annyira megragadó novellát, mint a címadót. Mindegyik az elidegenedésről, a magányról (vigyázat, ez nem az a jó, simogató magány!) szól, de az az atmoszférateremtés, az a döbbenet, ami ebben az egyetlen novellában van, az fantasztikus, már ezért megéri elolvasni. A többi is jó, én szerettem az elsőt is, az utolsót pl. nem annyira, de mindegyik jó. Amit indokolatlannak éreztem, az a random angol szavak random elhelyezése a szövegben. Talán a címadóban elmegy, de hogy a többiben minek? Mindegy, ez már szőrszálhasogatás, a könyv jó. Olvassátok, emberek.” @fióka

„Baróthy emellett jól ír (vagy nagyon sokat dolgozik egy novellán, de az ugyanaz), jól teremti meg az atmoszférát, és következetesen viszi végig a novella cselekményét, nincs az az érzésünk a végén, hogy már megint ránk bízták a befejezést.
Nem olvastam ennél jobb novelláskötetet a tavalyi év terméséből.” @Csabi

Garaczi László: Hasítás

„Lehet furcsa a negyedik kötetnél belecsöppenni egy élet történetébe, de nekem épp a negyedik lemur könyv, a Wünsch híd volt a belépő nemcsak a kultikus sorozatba, de egyúttal Garaczi László életművébe is. A cselekményre (már amennyiben beszélhetünk bármilyen értelemben is cselekményről abban a vékonyka kötetben) már nem is emlékszem, de az a fantasztikus nyelv, hangulat és nagyfokú rafinéria, ami igazán jellemzi azt a szöveget, mind a mai napig élénken él bennem. Így persze amint tudtam, sort kerítettem az ötödik lemurra, a Hasításra is. És hogy olyan-e, mint az előző? Nem. Mégpedig azért, mert sokkal, de sokkal jobb.” @giggs85

„Én egyébként ezért olvasok, szeretem a mások életét élni, kipróbálni az univerzumot egy más szemszögből, még olyanból is, ami ijesztő. Jobban meg lehet így tanulni/tapasztalni magunkban az embert.
Élveztem minden sorát, még azokat is, amik nyomán feltámadt bennem a kispolgár, mert ezek szerint a kispolgár is én vagyok.” @Biedermann_Izabella

Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv

„Az olvasó ne legyen biztos az adott szövegen kívüli világban. Ne bízza el magát. Hiába ígér a szöveg egy másik szöveget, hiába ígér bármit is, ami az utolsó betű után következne, az már nem az adott univerzum része. Bár maga a szerzői sorok teszik A Manhattan-tervet függőségi, alárendelt viszonyba, bár maga a zárás (ha már univerzumot emlegettem) holddá degradálja ezt a könyvet, vagy üstökössé akkor már, ami nem is önmagában fontos, hanem jelként, és bár akár még hihetünk is mindebben, amikor az üstökös van jelen, akkor célszerű, hogy az töltse ki a látó- (és gondolati) mezőnket. Az adott szöveg legyen a minden(ség). És aztán ha az adott szöveg képes a minden lenni, akkor jó, akkor öröm van.” @balagesh

„«Micsoda útjaim voltak nekem…» – szólal meg fejemben a Cseh Tamás énekelte Bereményi dal. Krasznahorkai Melville nyomába ered, s útközben Malcolm Lowry írót és Woods építészt éri utol, akik fejében hasonló gondolatok kergetőztek. Manhattani együttlétezésünk legfőbb oka „a nagy bálna lenyűgöző gondolata volt”. Fekszem az ágyamban, olvasom Krasznahorkait, aki éppen Manhattan-ben nyomoz. Krasznahorkai követhető ösvényt kínál, vele is továbbindulhatok. Helyettem emlékezik, én is beállok vele a sorba, értjük egymást. …s most már együtt nézünk ki a világra Ornan Rotemmel is.” @akire

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

„De nemcsak ezek a részek voltak izgalmasak, hanem az időben korábban játszódóak, akár az első fejezet, amiben olyan leheletfinoman tudja érzékeltetni a két ember közötti szeretetet, vagy a gondozóban játszódó rész, ami meg, ha azt vesszük, pont azért nagyon érdekes, mert a jelen ismerősségével szemben itt ismeretlen terepen járunk, és hát, tényleg, mintha ott járnánk, látjuk magunk előtt az utolsó mellékszereplőt is… Azt hiszem, hogy elsősorban tényleg ezt a valóságosságát élveztem, mintha moziztam volna. Maga a történet pedig egy felnövéstörténet, ahol a múlttal kell mindenféle – egyéni, családi, történelmi – szinten szembenézni, és ahogyan ezek a szálak egybe vannak sodorva, az mesteri. És ez egy első regény? Elég sokan boldogok lennének, ha tizedikre írnának egy ilyet. :D” @cseri

„Krusovszky cselekményszövése több idősíkon összejátszó, zárt láncolatú, úgyszólván a krimi ismérveit megszégyenítő móddal a feszültséget mindvégig fenntartó működéssel bír. Ez a kulcsszó a működés. Mert ezzel az első, nagyepikai beleártottságával meglepetés szerűen jól működő, némi társadalmi bírálatot is fölmutató formát nyújt. És érzésem szerint a meggyőzően szemléletes, mégis hétköznapi frissességgel menő, a verbalitáshoz közelítő szövegalkotással lazán kaszál rendet, izé teremt magának olvasótábort.” @Goofry

Milbacher Róbert: Léleknyavalyák

„Szerintem a Léleknyavalyákban nem Czakó Zsigmond története a lényeg, hanem a két gondolkodásmód (a racionális és a romantikus) különbsége. Az, hogy végső soron mennyire elérhetetlen, érthetetlen egy másik ember élete, halála, ha az ennyire másképpen (számunkra idegenül) él, gondolkodik. A regény filozófiai, pszichológiai és történelmi alátámasztása is tökéletes, miközben olyan két főszereplővel dolgozik, akik rendkívül gazdag, karakteres személyisége teljesen kinyitja a művet a különböző értelmezések felé. Kinek volt igaza? A racionális túlélőnek vagy a romantikus áldozatnak? Ki tud erre felelni, ki tud igazságot tenni például Kossuth és Széchenyi vitájában? És el lehet-e mesélni ezt a történetet csak az egyik fél szemszögéből? A narrátor milyen távolságra áll a két főhőstől, az írótól és az olvasótól? Sorolhatnánk még a kérdéseket. Ez nem krimi, hanem egy posztmodern irodalmi játék, és akinek van türelme az ilyen lassú, rejtett humorú, filozofikus szövegekhez, az biztosan élvezni fogja.” @vargarockzsolt

„Milbacher visszaröpít bennünket az 1850-es évekbe és Czakó Zsigmond öngyilkossága okainak felderítésében ad feladatot Hummel József nyugalmazott városi alkapitánynak, aki már egyszer lezárta az ügyet hivatali ideje alatt. Remek korrajz, feleleveníti a lánchíd építését és az 1848-as forradalmat, az alkapitány sajátos nézőpontjából, megemlítve benne Petőfi, Arany János és Jókai szerepét is. Korabeli pletykák is terítékre kerülnek.” @olvasóbarát

„Sok a nyavalyánk, és úgy tűnik, hogy egyre több lesz. Nem ad ez a könyv igazán nagy feloldozást, sem tökéletes irodalmi receptet, de jólesett elvinni magammal Hummel alkapitány alaposságát, amivel nem hagyja, hogy a probléma túlnőjön rajta. Ma úgy mondanánk, ő nem problémafókuszú, hanem megoldásfókuszú ember. Élveztem a közös utazást.” @AeS

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet

„Végtelenségig tudnám olvasni Papp Sándor Zsigmond sorait. Úgy mesél, hogy az embernek tátva marad a szája. Eddig is ő volt az egyik legkedvesebb kortárs magyar szerzőm, de ezzel az erdélyi családtörténet és diktatúra párosítással még inkább megerősítette pozícióját. Aki ismeri a szerző korábbi műveit, az – hozzám hasonlóan – bizonyára nagy lelkesedéssel és örömmel mélyül el Loboncz Márton és felmenői történetében. De a többieket is csak biztatni tudom, hogy ne habozzanak sokáig, mert a Gyűlöletben nem fognak csalódni.” @pepege

„Nos, egyik számomra érdekes és fontos hozadéka a regénynek a múlt megidézése mellett a jelen beemelése a történetbe, illetve a fő helyszín, Dreghin, amely a Monarchia határán túl, a többségi román vidékre vezet. Az idősíkváltással az elbeszélő nemcsak a rezsim működésének hétköznapjaiba avat be minket (megjegyzem, nagyon jól ragadva meg az atmoszférát, a viszonyokat, a magatartástípusokat), hanem a széthullt rendszer maradványaival és következményeivel is szembesít. A múlt és jelen Dreghinje (és Romániája) ezer és egy szállal fűződik egymáshoz, határozza meg a szereplők sorsát, köztük természetesen a főhősét is. Nincs nagy különbség a rendszerváltás előtti és utáni idők közt, legalábbis lényegi különbség nem sok fedezhető fel. Mintha ismétlődnének a sorsminták, mintha a rendszer továbbra is kinyújtott csápokkal tartaná fogva az életeket.” @eme

Sándor Iván: A hetedik nap

„Adja magát a címből a bibliai utalás, de az eredeti történettel ellentétben itt isten megpihenése nem egy tökéletes mű utáni jóleső esti sörözés, hanem egy szomorú elfordulás a teremtményekben való csalódás jeleként. Sándor könyvében a vallás csak egy olyan tényező, ami nem lelki, hanem sokkal gyakorlatiasabb tényezőként szerepel: a hit nevében katonák ölnek kb. mindenkit, akit érnek.
Ebben a kegyetlen világban vándorolnak a regény szereplői faluról falura, miközben próbálnak emberek maradni, és igyekeznek azt tenni, amiben egy kis szabadságot találnak: színészkednek. A művészet teljes elértéktelenedése mellett próbálják megtartani a kultúrát, miközben nem tudnak elszakadni a környezettől és a rideg valóságtól. A menekülésnek nincs igazi célja, oda-vissza vándorolnak a világban.” @dacecc

„Lehet, hogy számomra a könyv az egyetemes kultúra időfelettiségét jelképezte, de egyáltalán nem biztos, hogy másnak is az lesz. Sándor Iván megbontja a szokásos formai elvárásokat, érthetetlen központozást alkalmaz, a mondatok törése is különféle értelmezést és rendkívül lassú olvasást eredményez. Azt remélni, hogy összeáll az olvasóban egy egységes kép ebből a részlegességből, nagyon bátor, de kockázatos vállalkozás.” @Annamarie

Szilasi László: Luther kutyái

„Ez a könyv felkavaró, lesújtó és felemelő. Egy nagy ember, egy nagy koponya hosszú évekig tartó, a főszerepben álló betegségénél sokkal korábban kezdődött szorongásairól, félelmeiről, de a teljesen szervesen illeszkedő novellabetétekben egy nagy parasztcsalád történetéről is szól. Nyomasztó, hát hogyne. Őszintesége helyenként letaglózó. Egy sikeres, nagy formátumú egyetemi embert, egy jó írót láttam mindeddig Szilasiban. Hülyén hangzik, ha azt mondom, hogy most még többet látok. De mégiscsak ez van.” @abcug

„Azok alapján próbáltam olvasni a könyvet, hogy hogyan tud engem megállítani miközben mesél magáról, egyáltalán meg tud-e állítani, nincs-e késztetésem arra, hogy minél előbb szabaduljak ebből a helyzetből, meg tudom-e, hogy mik a tények, mi a konkrét baj, hol tart a betegség és ő hol tart ennek folyamatában. És persze az is érdekelt, van-e remény, ha van, mik a tervei, mit hoz majd a további élete, ha nincs, akkor le tudja-e és hogyan zárni az életét. Mindezeket úgy kellett végigkövetnem, hogy kívül tudjak maradni. Ne betegítsen meg engem is, ne járjon a fejemben, hogy magamra (nem, én ezt nem), vagy másra ne kezdjek még gondolatban sem utalni, mert ilyenkor az az ember a lényeg, akinek a baját hallgatom és hiába mondanám neki, hogy igen, ismerek olyat aki ebből meggyógyult, de olyat is, aki nem. Én Szilasi László történetét így olvastam, így igyekeztem a meghallgatására és megértésére. Azt kell mondjam, hogy hallgatnám őt tovább.” @n

Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

„A Szív/Darvasi vagy Darvasi/Szív írópárossal való találkozásaim elég változatos eredményeket hoztak eddig. Valószínűleg nem csak rajta/rajtuk múlik ez, hanem azon is, milyen hangulatban talál épp az aktuális olvasmány. Mennyire vagyok befogadó azokra a részekre is, amik nem különösebben tetszenek, illetve mennyire képes felülírni ezeket a részeket mindaz, amiért viszont egyre jobban kezdek rajongani. Az a sok váratlan, meghökkentő és lenyűgöző nyelvi csavar, hasonlat, ironizálás és gunyorizálás, fricska és játék! Játék a nyelvvel, játék a kultúrával, az irodalommal, az irodalom alkotóival és hőseivel, ismert és alig ismert szereplőkkel. És persze játék az olvasóval is, újra meg újra próbára téve nemcsak az ismereteit (nyílt és rejtett utalások révén), hanem a humorérzékét és a játékos nyelvérzékét is.” @ppeva

„Szív Ernő, a gavallér tárcaíró ezúttal lágyan megfogja könyökünk, és végigsétál velünk a magyar irodalom- és kultúrtörténeten, mint holmi gesztenyefa-allén. Olyan szöveg ez, amin az esetleges fordítók vízhólyagosra lábjegyzetelik majd hüvelykjüket a remény- és jövőbeli fordítások elkészítése során – csupa csak nekünk, magyaroknak ismerős (ha ismerős) név: Szendrey Júlia, Böhm Aranka, Szép Ernő, Tandori, Márai, satöbbi, satöbbi, és itt kérnék elnézést azoktól, akik kimaradtak a felsorolásból. (Vannak elegen.) Zárt szöveg hát, de micsoda nyitott mondatok! Mert a Szív-féle mondat csupa marcipán és cseresznyepaprika: egyszerre lágy és erős, érdekes és váratlan, nem lelni párját. Hungarikum, na. Közöttük pedig ott áll – mint egy cirkusz porondján – maga Szív, a Nagy Mondatidomár, korbácsa suhog, a mondatok pedig hálatelt szívvel figyelik őt (mert a korbács ha suhog is, nem csíp, csak simogat), és várják az intést, a parancsot, hogy most, na most ugorjunk át a tüzes karikán.
És hoppsza, át is ugranak. Mert ezek a mondatok mindig átugranak, szőrük se perzselődik közben.” @Kuszma

Szvoren Edina: Verseim

„Szvoren Edina. Se több, se kevesebb.” @virezma

„Várja az ember a csúcspontot, aztán rájön, hogy nincs, nem az a fontos, ami az írás végén történik, hanem az, ami előtte volt. Annál is inkább, mert úgy is fog minden maradni, ahogy van. Ettől lesz az egésznek nyomasztó, nyugtalanító hangulata. Meg a bezártságtól, akár fizikailag, akár az elméjének a működésébe van bezárva az ember. Keveredik a valóság és a vágy, az igazság és a képzelet. A főhősök érzik, hogy valami nagyon nem oké, de ennél tovább nemigen jutnak. Látszik néhány lehetséges ok erre a generál malaise-re (baleset, gyász, múltban elkövetett bűncselekmény), de ezek csak a felszínen vannak. Amitől igazán rosszul érzi magát az ember, arra épp azért nem lát rá, ami a rosszullétet okozza.” @János_testvér

„A Verseim történeteit ugyanaz a sűrű, nyomasztó atmoszféra és monoton, tárgyilagos hang jellemzi, mint amit Szvorentől a korábbi köteteiben megszokhattunk, fő témája pedig az emberi kapcsolatok, a bennük megjelenő érzelmek, elsősorban a félelmek és szorongások, a szereplők életét átható titkok, rejtélyek és defektek. Szvoren előbb egyfajta valóságszerűséget teremt, hogy aztán finom kibillentésekkel nyisson az oda nem illő, az abszurd felé. Az írások jellemzője a lényeges és a mellékes egyenrangúsítása, az elhallgatás, a késleltetés, a tudatosan mérsékelt információadagolás, a sejtetés és a felvillantás a kifejtés helyett, ezzel tartva fent az olvasó kíváncsiságát. A szövegek aprólékosan kidolgozottak és tűpontosak, a nyelvezete finomra csiszolt, ugyanakkor új elem – a kötet több írásában is, például rögtön az első, cím nélküli novellában felbukkanó – finom humor, az irónia, helyenként önirónia (…)” @danaida

A zsűri tagjai: @akire, @abcug, @Annamarie, @AeS, @balagesh, @Biedermann_Izabella, @Csabi, @cseri, @dacecc, @danaida, @eme, @fióka, @giggs85, @Goofry, @János_testvér, @Kuszma, @n, @olvasóbarát, @ppeva, @pepege, @vargarockzsolt, @virezma

Reméljük, sikerült kedvet csinálnunk ezekhez a könyvekhez, annál is inkább, mert most rajtatok a sor. Olvassatok lehetőleg minél többet el az itt szereplő könyvek közül, hiszen a közönségdíj odaítélésénél minden aktív moly szavazatára számítunk. 2019. szeptember 23-ig itt szavazhattok az általatok legjobbnak tartott kötetre:

https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2019-szepproza-kozonsegdij

(Kérjük, vegyétek figyelembe, hogy csak a szavazás kiírása előtt regisztrált profilokról származó szavazatok számítanak érvényesnek.)

A 10 könyvből álló lista itt található, ezen jelölhetitek be, melyik könyvet olvastátok már:

https://moly.hu/listak/merites-dij-2019-szepproza-a-lista

2 hozzászólás
!

A TOP-10-es lista nyilvánosságra kerülésével egyidejűleg – ahogyan azt már megszokhattátok – elindult a szavazás a közönségdíjért.
Fontos kiemelni: nem várható el senkitől, hogy mind a tíz kötetet olvassa el szavazás előtt, szóval ha csak egyet olvastál, de az nagyon tetszett, akkor ne habozz leadni rá a voksodat.

Korábbi évek tapasztalata arra sarkallt minket, hogy szigorúan vegyük a voksokat abban a tekintetben, hogy csakis olyan molyok szavazata lehet érvényes, akik még a szavazás kiírása előtt regisztráltak a Molyra, illetve aktívak. Enyhén szólva gyanús, ha valaki például május 29-én beregisztrál, profilkép nuku, adatlap üres, szavaz egyet, aztán eltűnik az éterben.

Szeptember 23-ig természetesen még bőven van idő azért olvasgatni is, tehát azok se aggódjanak, akik inkább a kötetek teljes megismerése után akarják leadni a szavazatukat.

Ne féljetek, a szavazás nem fog kikerülni a látókörötökből, időről időre fel-felbukkan majd a frissetekben, vagy így, vagy úgy. :)


>!
pepege MP

Merítés-díj 2019, széppróza – közönségdíj

Most, hogy fény derült végre @ppeva karcának köszönhetően, hogy mely könyvek kerültek be a döntőbe, ezennel elindítjuk a Merítés-díj széppróza kategóriájának szavazását:

https://moly.hu/karcok/1281231

Szerintetek a 10 kötet közül, melyik kapja az idén a közönségdíjat? Szavazni egészen szeptember 23-ig lehet, nem kell tehát elkapkodni.

Azok a szavazatok nem számítanak érvényesnek, amelyek:
a) olyan regisztrációról érkeztek, melyek a szavazás kiírása után születtek.
b) nem köthető hozzájuk molyos aktivitás.

A Merítés-díj zsűrije fenntartja a jogot, hogy a szavazás kiírójaként a szavazás tisztaságát megsértő eredményt felülbírálja.

Készült hozzá egy lista is, ahol lehet jelölgetni az olvasásaitokat:
https://moly.hu/listak/merites-dij-2019-szepproza-a-lista

Nosza, szavazzatok a kedvencetekre!

3
Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője
Garaczi László: Hasítás
5
Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
5
Milbacher Róbert: Léleknyavalyák
9
Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet
3
Sándor Iván: A hetedik nap
8
Szilasi László: Luther kutyái
8
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba
Szvoren Edina: Verseim

Kapcsolódó könyvek: Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet · Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv · Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem · Szilasi László: Luther kutyái · Garaczi László: Hasítás · Sándor Iván: A hetedik nap · Milbacher Róbert: Léleknyavalyák · Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba · Szvoren Edina: Verseim · Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet
Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Szilasi László: Luther kutyái
Garaczi László: Hasítás
Sándor Iván: A hetedik nap
Milbacher Róbert: Léleknyavalyák
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba
Szvoren Edina: Verseim
Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője
5 hozzászólás
!

Készültem némi statisztikával, amihez néhány grafikon is dukál. Elsőként láthatjátok, hogy az évek során a zsűritagok létszáma nem sokat változott.

Az első évad csapatának tagjai:
@akire, @balagesh, @bargeization, @Ciccnyog, @Csabi, @encsy_eszter, @eme, @giggs85, @Goofry, @Juci, @Kuszma, @Kek, @n, @nyerw, @olvasóbarát, @ppeva, @robinson, @vargarockzsolt

Később csatlakozott hosszabb-rövidebb időre
@Annamarie, @AeS, @abcug, @Biedermann_Izabella, @cseri, @dacecc, @danaida, @János_testvér, @iniesta, @fióka, @lizi, @szgiri, @virezma és jómagam.

Az eredeti zsűritagok közül néhányan már nem tudták tovább vállalni a feladatokat:
@bargeization, @Ciccnyog, @encsy_eszter, @Juci, @Kek, @nyerw, @robinson

Summa summarum, a 2018-as termést velük válogattuk elő a számotokra:
@akire, @balagesh, @Annamarie, @AeS, @balagesh, @Biedermann_Izabella, @Csabi, @cseri, @dacecc, @danaida, @eme, @fióka, @giggs85, @Goofry, @János_testvér, @Kuszma, @n, @olvasóbarát, @ppeva, @pepege, @vargarockzsolt és @virezma.


>!
balagesh IP
Irodalmi díjak

Érkeznek a Merítés-díj listái! Indul a szavazás!
Bizony, eljött május vége, és mivel ez már az V. évad, talán egyre több moly számít rá, hogy ilyentájt a lelkes zsűri közzéteszi a magyar irodalom előző évi, első kiadású könyveiből készült ajánlati listáját.
Az elmúlt években hetente került ki egy-egy lista a Moly kezdőlapjára, így a négy kategória eredményeinek ismertetése egy hónapig tartott. Éreztük, hogy ez így egy kicsit sok, ezért idén feszesebb tempót diktálunk. Összenyomtuk az időkeretet a felére, így a következő lesz a menetrend:

A tízes lista és a szavazás kiírása az első dátum, a második pedig a szavazás lezárásának, illetve a végeredmény kihirdetésének dátuma:

május 27. fikciós széppróza »> szept. 23.
május 30. gyermekirodalom »> szept. 26.
június 3. verseskötetek »> szept. 30.
június 6. ifjúsági irodalom»> okt. 3.

Bízunk benne, hogy beválik ez az újítás!
Szorítsatok, tippelgessetek – és persze olvassatok minél többet!
Aztán irány szavazni!

!

Az átlagosan 21 fős zsűri gyakorlatilag egy év alatt, májustól májusig igyekszik minél több könyvet elolvasni a listáról. A fenti diagramon jól látszik a dinamikus fejlődés. Az első évaddal kapcsolatban azért annyit mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy ott sokkal kevesebb idő állt a zsűri rendelkezésére, mert 2014 decemberében alakultak, vagyis fél év alatt kellett elolvasni az egész éves termést.

Emlékeztetőül álljon itt a tíz tavalyi döntős könyv:


>!
cseri P
Irodalmi díjak

Az idei év nagyon érdekes az irodalmi díjak szempontjából, habár úgy tűnik, a Nobel-díjat nem osztják ki, de a Merítés-díjakat igen. Mégpedig mind a nyolcat. :) Hagyományosan elsőként mindig a széppróza kategóriában hirdetjük ki a jelölteket. Azért örülök, hogy idén én tehetem ezt meg, mert a tavalyi évben nagyon erős volt a mezőny.
Mindenkinek szívből ajánljuk ezeket a könyveket – ha volt is olyan a zsűriben, aki egyet-egyet kevésbé szeretett, összességében mégis ezeket tartjuk a legjobbaknak. Ezért most a dicséret szavai következnek. Reméljük, sikerül ezzel kedvet csinálni ehhez a tíz könyvhöz, már csak azért is, mert a közönségszavazás során minden aktív moly szavazatára számítunk szeptember 27-ig. Szavazni itt tudtok:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2018-szepproza-kozonsegdij

Következzenek 2017 legjobb szépprózai művei.

Antal Balázs: Le
Ilyen lehetett kívülről látni az Édent, Ábel halála után. @János_testvér
Súlyos, nyomasztó – persze! Ugyanakkor világos, hogy könnyezik a szem sarka az emlékezéstől. @balagesh
Én szívesen olvasnék az írótól egy regényt is ebben a témában. @Csabi
Minimalizmusnak nevezném – de nem skandináv, hanem borsodi minimalizmus. Antalt olvasva párás lomberdőket, felhagyott külszíni fejtéseket és rohadó ipartelepeket látok magam előtt – megdöbbentő erővel képes sugározni ezeket a képeket, és nem csak egyes szövegeiben, hanem a kötet elbeszéléseinek legalább felében. Ez azért nagy dolog ám. Antal minden mondatából süt, hogy emlékszik gyermekkorának helyszíneire (Ózdra és vidékére), szereti, de eszében sincs idealizálni: az ő borsodi emberei nincsenek lenézve, nincsenek felmagasztalva és nincsenek túldramatizálva sem – egész egyszerűen csak vannak ott, ahol, és próbálnak létezni abban, ami már szinte nincs is. Lélegeznek, beszélnek és élnek. @Kuszma

Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Csabait olvasva elfelejted az oldalszámot. @pepege
Remélem, lesz még negyedik kötet is. @ppeva
Lesz még belőle klasszikus. @Kuszma
Tényleg lenyűgöző, hiába ilyen vaskos ez a könyv, az ember olvasná még. Csabai szokásához híven nagyon alapos anyaggyűjtésbe fogott, így annyira hiteles az egész írás, mintha egy történelmi-néprajzi-helyrajzi-kriminológia korképet olvasnánk, rendkívül olvasmányos formában. Egyértelműen ez a csúcspontja a trilógiának. (…)A regény egy nagy cliffhangerrel zárul, így bízhatunk benne, hogy nem utoljára olvastunk Szindbádról. Jó lenne, szüksége van a magyar irodalomnak ilyen magas színvonalon megírt, mégis olvasmányos, szórakoztató könyvekre. @Csabi

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
Nagyra értékelem, ha egy férfi így bele tud helyezkedni női sorsokba. @olvasóbarát
Nem győztem nézni a fb-on összegyűjtött fotókat azokról, akikkel az elmúlt napjaimat töltöttem. Nagyszerű dolog látni őket. @n
Örülök ennek a könyvnek nagyon, mert a történtekről beszélni kell, elhallgatni nem szabad. @fióka
Már az első oldalak után éreztem, hogy ez egy egészen különlegesen megírt könyv. Úgy regény, hogy nem regény, hanem egy hosszú, kacskaringós történet, egy sokszereplős családtörténet elmesélése. Az ember hiába tudja a fejével, hogy mennyi munka van benne, mennyi kiszámítás és tudatos eszköz kellett ahhoz, hogy ez ilyen legyen, mégis olyan érzésem volt, mintha csak úgy lett és áradt volna. Nem zavart benne az időbeli ugrálás sem, nehezen tudnám elképzelni ugyanezt lineárisan elmesélve. Nagyon értékeltem azt a finom jó ízlést, amivel „kicsi árnyék” csak sejtésszerűen megjelenik és eltűnik, egészen addig a fejezetig, amikor az ő rövidke élete kerül elmesélésre. @ppeva

Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
Ez a mű mindenképpen alkalmas arra, hogy szerzője lendületből berúgja vele a kortárs irodalom vaspántos kapuját. @Kuszma
A Mengele bőröndje pont azt tudja, ami nagyon hiányzik a mai szépirodalmunkból. @Csabi
Mert ez a történet úgy van elmesélve, ahogy a legnagyobbak tudják csak. @balagesh
Gyurkovics Tamás kőkeményen odarakta magát és megírta élete első regényét úgy, hogy abban szinte semmi kivetni valót nem találhatunk. Az első könyv, a Mengele bőröndje stílusa kiváló, úgy szépprózai a szöveg, hogy ezt közben észre sem veszed, mert az események, a narráció olyan lehengerlő, hogy nem tudsz másra koncentrálni. Mengele nagyon sok feljegyzést, naplót hagyott hátra, nyilván a szerző ebből is merítkezett az első könyv megírásakor. De az, hogy merészen egy alternatív befejezést is kigondolt a végére, egyrészt minden képzeletemet felülmúlta, másrészt kaptam egy kis kárpótlásfélét. Hogy lám csak, mégis győz az igazság és a bűnös csak megkapja a maga büntetését. @pepege

Kácsor Zsolt: A harminckét bolond
Azok a figurák ott Marseille-ben, mintha egy Rejtő panoptikumból léptek volna elő @Csabi
Székely János óta én nem olvastam magyar szerzőtől izgalmasabb és hitelesebb háborús szöveget, mint ez. @Kuszma
Nekem, mint olvasónak élmény volt a harminckét bolonddal lenni, neki meg mint írónak, hát legyen meg a kívánsága és olvassuk. @n
Az egész művön rajta van a zsenialitás nyoma. Ennyire kis könyvben, háborút és különféle rendszereket háttérként, környezetként kezelve, a három generáción átívelő történetet bemutatni egészen parádés. És ott vannak a karakterek! Vagy 20-30 olyan figura bukkan fel, aki nagyon életszerű, nagyon tipikus. Nagyon gazdaságosan keveri ki a szerző ezeket a markáns alakokat. A főszereplő két testvéren lehet a legjobban megvizsgálni, hogy miképpen tudja élettel megtölteni a sztereotipikus figurákat, illetve a különféle sztereotípiák vegyítésével miképpen áll elő a könnyedén elképzelhető hús-vér ember. @balagesh

Nádas Péter: Világló részletek
Lógtam rajta, vittem mindenüvé, olvastam minden lehető és lehetetlen helyen, pillanatban. @ppeva
Fenntartom, hogy Nádas Péterről legalábbis sugárutat kell elnevezni egy megyei jogú városban. @János_testvér
Most már tudom, miért emlegetik Nádast a Nobel-díjjal összefüggésben. @pepege
Oké, ez tényleg fantasztikus. (…) Az elbeszélő az egyetlen statikus pont valahol ennek az egésznek a közepén. Különösen érdekes ez a szerkesztési mód, tűpontosan érzékelteti, hogy a magán- és a világtörténet soha nem válik el egymástól, folyamatosan alakítják egymást. Azt hiszem, hogy ennek belátása az ember saját életére nézve csak retrospektív módon lehetséges, akkor is csak megfelelően éles szemmel. Nádas szeme pedig olyan éles, hogy kenyérvágásra is alkalmas lenne. Elképesztően kiforrott stílussal vezet minket végig a könyvön, nálam az év legjobbja lett. @dacecc

Péntek Orsolya: Dorka könyve
Elgondolkodtató könyv, igazi olvasmányélményt nyújt. Különleges hangulata megfog és nem ereszt. Szép. @Ciccnyog
Nagyon belakható, otthonossá válik, amíg olvasod, ott élsz, mozogsz szereplői közt, magadénak érzed a miliőjét, belélegzed levegőjét, magadba szívod az atmoszféráját. @eme
Jó volt ebbe a könyvbe belebizonytalanodni. @balagesh
Amit kaptam, az egy hihetetlenül gazdag kelet-közép európai regény. Nagy bátorságra vall belevágni egy olyan könyvbe, ami időben és térben egyaránt nagy távolságokat ölel fel, rengeteg szereplőt mozgat, rendkívül zavaros és homályos történelmi-társadalmi mozzanatok közepette. A szerző nagy erényének tartom, hogy 1) biztosan tartja a kezében a szálakat, 2) tartja azt a célt, amit a könyvvel maga elé kitűzött és 3) egyértelműen látszik, hogy mennyi munkát tett bele, úgy, hogy távolról sem verejtékszagú. @danaida

Szeifert Natália: Az altató szerekről
A női lélek bugyrainak ismerete letagadhatatlanul, szervesen benne van a sorokban. @virezma
Ez a két párhuzamos női sors minden szomorúságával, fájdalmával, boldogtalanságával, függőségeivel, szexuális és kapcsolati problémáival beszippantott. @ppeva
Nagyon izgalmas, hogy Szeifert a két elbeszélőt picit elcsúsztatja egymás mellől az időben, ezzel egy termékeny aszimmetriát teremtve. @Kuszma
Már sokan és sokféleképpen próbálták bemutatni a modern ember gyötrelmeit, a magányt, a monotonitást, a kiüresedett kapcsolatokat, esetleg írni egy korszak- vagy városregényt, de hogy ebben a témában mindig lehet igazi remekeket írni, azt most épp Szeifert Natália bizonyította be az új kötetével. Az altató szerekről magabiztosan kerül ki minden buktatót; amit vállal, gond nélkül teljesíti; és gyakorlatilag úgy visz végig egy, akarom mondani, két történetet, hogy azokat a lehető legtágabb olvasóközönség is megértse, megszeresse. @giggs

Tompa Andrea: Omerta
Számtalan bravúrt felmutat a kötet: eleve négy stílus, mind hibátlan. @balagesh
Nagy könyv ez, olyan empátia van benne, hogy azzal meg lehet hajlítani a teret. @Kuszma
Órákat töltöttem a megemlített virágok után való kutakodással. Aki a rózsákat szereti, az rossz ember nem lehet az nagyon fogja élvezni ezt a fejezetet. @Annamarie
És szól Kolozsvárról, és szól arról, hogy mit tud egy (nemzetiségi alapon is működő) diktatúra (khm, diktatúrák) tenni az egyénnel. A közösséggel. Nyilván meg lőn variálva egy kicsit, merthogy ez egy regény, de a lényeg valós. Szól a pusztulásról, minden téren. A pártalapú megfojtásról. A zárt közösségekről és egy (minden tekintetben) letűnt világról. A leírhatatlan stupiditásról, amit ember csak ki bír préselni magából, aztán törvényerőre emelni és másokat is kötelezni azok betartására. Mindegy. De Kolozsvár, a Hóstát, Szék, egy valaha volt virágkertész, akinek ma már szinte nyoma sincs, ezek/ők fontosak. Mesterien van megírva és még szép is, nekem különösen. @fióka

Vida Gábor: Egy dadogás története
Ez a kötet tabukat dönt. @olvasóbarát
Szeretem, ahogy az elbeszélő szembenéz önmagával, és ahogy tükröt állít elénk is. @eme
Olvastam már jó pár visszaemlékezést, de ilyen személyest, ilyen tudatosan szerteágazót még nem igazán. @giggs
Fontos, mert kortársunk írta meg ezt a történetet, aki akár itt, Magyarországon is lehetne az asztaltársunk – a saját asztaltársaink sajnos nem álltak elő ilyen könyvvel, a nagy Erdély-regény helyett az írótól kapott személyes vallomás viszont nálunk is üzenetértékkel bír. Ezt a könyvet mindenképpen a gyerekeim polcára állítom, s talán ez lesz az utolsó, amit személyesen is felolvasok nekik, mert szépen, igazul szól harcainkról, valamint a gondolkodás és az irodalom által való megérkezésről. @akire

A zsűri tagjai: @Aes, @akire, @Annamarie, @balagesh, @Ciccnyog, @Csabi, @cseri @dacecc, @danaida, @eme, @fióka, @giggs, @Goofry, @János_testvér, @Kuszma, @n, @olvasóbarát, @pepege, @ppeva, @robinson, @virezma

Kapcsolódó könyvek: Nádas Péter: Világló részletek · Tompa Andrea: Omerta · Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje · Csabai László: Szindbád, a forradalmár · Vida Gábor: Egy dadogás története · Kácsor Zsolt: A harminckét bolond · Antal Balázs: Le · Szeifert Natália: Az altató szerekről · Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató · Péntek Orsolya: Dorka könyve

Nádas Péter: Világló részletek
Tompa Andrea: Omerta
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Vida Gábor: Egy dadogás története
Kácsor Zsolt: A harminckét bolond
Antal Balázs: Le
Szeifert Natália: Az altató szerekről
Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
Péntek Orsolya: Dorka könyve

Kapcsolódó alkotók: Kácsor Zsolt · Nádas Péter · Gerlóczy Márton · Szeifert Natália · Antal Balázs · Csabai László · Tompa Andrea · Gyurkovics Tamás · Vida Gábor · Péntek Orsolya

5 hozzászólás
!

Szeretünk olvasni, és bírunk is. Persze nem tagadhatjuk le, hogy ebben nagy segítséget kapunk a kiadóktól is. Hiszen ha mindannyian megvásárolnánk ennyi könyvet, akkor annak külön szobát kellene kialakítanunk, hogy elférjenek.

Ezúton is nagyon köszönjük a kiadók együttműködését.

@balagesh kihívására még lehet jelentkezni:


>!
balagesh IP

Merítés-díj: továbbképzés szépprózából – 2019 életmű kortárs olvasós szépirodalom szerzői

Elolvasandó könyvek száma3
Elkezdődött2019. január 2., 18:38
Jelentkezés vége2019. október 1., 18:28
Véget ér2019. november 3., 23:23

A Molyon belül tevékenykedő zsűri 2015-ben adta át először a Merítés-díjat. Széppróza kategóriában a négy évad folyamán összesen 7 könyv nyert. Mindegyiket más szerző írta. A győztes mű hírnevének további öregbítésén túl azt gondoltam, különösen hasznos és érdekes lenne, ha valamiképpen összetettebb utóhatása lehetne az elismerésnek. Egyrészt igazán érdekes lenne megismerni az egyes életműveket alaposabban, másrészt pedig a díj révén tovább tudna nőni az adott szerző molyos ismertsége. Ez a gondolat ihlette ezt a kihívást.
A kihívás célja tehát az egyes életművek alaposabb megismerése.

Egy kis előmunkálat: csillagozd a kihívást!
(személyes tapasztalat: így könnyebb észben tartani)

A feladat teljesítéséhez ki kell választani egyvalakit a győztes írók közül, és 3 művéhez tartalmas szöveges értékelést készíteni (átlagosan legalább 6 sor).
– újraolvasás is ér, de új szöveges értékelések számítanak csak
– maguk a díjazott könyvek értékelése is ér
– fordítások is érnek, sőt kifejezetten érdekes lehet ebből a szempontból is az életmű feldolgozása

A hét szerző:
Bartis Attila
Darvasi László
Dragomán György
Grecsó Krisztián
Krasznahorkai László
Závada Pál
Vida Gábor

Kapcsolódó alkotók: Grecsó Krisztián · Závada Pál · Darvasi László · Krasznahorkai László · Bartis Attila · Dragomán György · Vida Gábor

5 hozzászólás
!

Esküszöm, ez most már az utolsó diagram. Kíváncsi voltam, hogyan mutatnak egymás mellett az I. és az V. évad számai. Azt hiszem, magukért beszélnek.


>!
olvasóbarát P

A 2019. év szépirodalmi prózatermésének olvasása

Elolvasandó könyvek száma6
Elkezdődött2019. január 5., 19:26
Jelentkezés vége2020. december 5., 19:15
Véget ér2020. december 30., 19:15

Hatodik alkalommal hirdetem meg a 2019. év széppróza köteteinek olvasását.
A kihívás célja, hogy olvassunk el a 2019-ban megjelent magyar szépirodalmi prózakötetek közül minél többet.
@Csabi gyűjti össze a műveket, a lista itt érhető el. https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2019
A plecsniért válassz a listán találhatók közül legalább 6 művet, melyet elolvasol, röviden értékelsz!
A teljesítéshez másold be az Én és a könyv linkjét!
Csak kihívás kezdete utáni olvasásokat tudom figyelembe venni.
Egyszerre hozzátok a teljesítéseket! Lehet polcot is készíteni.

A kihívás ehhez az irodalmi díjhoz kapcsolódik: http://moly.hu/karcok/504910

1 hozzászólás
!

Hasznos linkek:

Van már wikipédiás oldalunk is:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Merítés-díj

Egyre többen követik a Facebook oldalunkat is:
https://www.facebook.com/meritesdij/…

Korábbi különrovatok a Merítés-díj széppróza témájában:
https://moly.hu/merites-rovatok/i-merites-dij
https://moly.hu/merites-rovatok/merites-dij-ii-evad-fikcios-szepproza-kategoria
https://moly.hu/merites-rovatok/merites-dij-iii-evad-fikcios-szepproza-kategoria
https://moly.hu/merites-rovatok/merites-dij-iv-evad-fikcios-szepproza-kategoria

A zsűritagok mini-riportjai:
@olvasóbarát:
https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-81#immersion_item_20557

@Kuszma:
https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-a-legjobb-kortars-novellak-i#immersion_item_20772

@ppeva:
https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-a-legjobb-kortars-novellak-ii#immersion_item_20992

@cseri:
https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-a-legjobb-kortars-novellak-iii#immersion_item_21274

@giggs85:
https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-82#immersion_item_21438

@fióka:
https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-83#immersion_item_21708

@balagesh:
https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-84#immersion_item_21893

@danaida:
https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-85#immersion_item_22098

Az összes díjazott könyv kapott egy „Merítés-díj” cimkét is, így könnyen kilistázható a Molyon:
https://moly.hu/cimkek/merites-dij

***

Ajánlom figyelmetekbe @olvasóbarát 2018-as szépprózatermést érintő kihívását, év végééig még van időtök teljesíteni (és egyúttal a szavazáshoz is hozzáolvastok legalább).


>!
olvasóbarát P

A 2018. év széppróza termésének olvasása olvasós

Elkezdődött2018. január 9., 18:51
Jelentkezés vége2019. december 31., 18:37
Véget ér2019. december 31., 18:37

Immár hagyományosan meghirdetem a 2018. év széppróza köteteinek olvasását.
A kihívás célja, hogy olvassunk el a 2018-ban megjelent magyar szépirodalmi prózakötetek közül minél többet.
@Csabi gyűjti össze a műveket, itt érhető el a lista: https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2018.
A plecsniért válassz a listán található kötetek közül legalább 6 művet, melyet elolvasol, röviden értékelsz!
A teljesítéshez másold be az Én és a könyv linkjét!
Csak kihívás kezdete utáni olvasásokat tudom figyelembe venni.
Egyszerre hozzátok a teljesítéseket! Lehet polcot is készíteni.

A kihívás ehhez az irodalmi díjhoz kapcsolódik: http://moly.hu/karcok/504910

32 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!