Merítés-díj – III. évad: fikciós széppróza kategória

Rovatgazda
!

A gasztronómia (= kaja) és a sport (= foci) területéről vett példákkal nagyon jól meg lehet világítani mindent, de nem kell megijedni, ez nem a Sportrovat, itt a Merítés-díj harmadik évadáról lesz szó. Először is arról, hogy a harmadik évad mit is jelent.

Amikor egy csapat magasabb osztályban indul és megállja a helyét, a szakértők azt szakértik, hogy az eufória generálta lendület „átsegítette minden nehézségen a gárdát”. Ebből a lendületből valamennyit még át lehet vinni a következő idényre is, de a harmadik év már valami egészen másról szól. A harmadik évben a tapasztalatokra, a befektetett energiára, az elvégzett munkára lehet támaszkodni. Mert a harmadik évben már nem marad az újonnan érkezett számára biztosított megértő bánásmódból egy szemernyi sem. A kérdésekre, kihívásokra a legprofibban kell felelni – és az a furcsa, hogy a kérdőjelek nem csak kívülről támadnak.

Két gazdag (boldog, fárasztó, bonyolult stb.) évad áll mögöttünk:
https://moly.hu/merites-rovatok/i-merites-dij
https://moly.hu/merites-rovatok/merites-dij-ii-evad-fikcios-szepproza-kategoria
Két év alatt sok minden felgyülemlett bennünk, ezért kitermeltük magunkból ezeket az (önmarcangoló, önpiszkáló) kérdéseket. @janetonic nem alaptalanul tartja a válaszadó stílusát kicsit merevnek, de az érdekes nem is annyira a válaszadó, hanem a kérdező személye, hiszen a kérdező a mi kétségeinkből gyúródott össze: https://moly.hu/karcok/909076

A segítséget – logikailag talán meglepő módon – éppen a legváratlanabb helyről kaptuk: magából a vállalt feladatból. (Persze ezen Popper Péter és tsai. nem lepődnének meg.)
A magyar írók segítettek a legtöbbet abban, hogy szép lassan felfogjuk: mára már nem amatőr olvasók vagyunk, hanem komoly tapasztalattal rendelkező, zsűrizésre önalkalmasított (minimum fél-, de lehet, hogy egész) profik.

Az idei év volt széppróza tekintetében eddig a leggazdagabb, a legminőségibb év. Igazából akár húszas ajánlati listát is nyugodt szívvel készíthettünk volna. Nem is csoda, hogy a kimaradókat bemutató karcaink szép hosszúak és nagyon is lelkesek lettek:


>!
pepege MP
Irodalmi díjak

A Merítés-díj széppróza kategóriáján belül zsűritársaimmal immáron a III. évad első fordulóján vagyunk túl. A 21 fős zsűri feladata az volt, hogy a 2016-ban elsőként megjelent magyar szépprózai művek (összesen 86 db) közül válassza ki azt a tízet, amely továbbjut a második fordulóba. A listánk elkészült, hamarosan közzé is tesszük, de – ahogy már megszokhattátok – kicsit felcsigáznánk a kedélyeket és bemutatnánk néhány olyan művet, amelyek nem kaptak kellő számú szavazatot, ennek ellenére mégis szeretnénk felhívni rájuk a figyelmet, vagyis olvasásra erősen ajánljuk őket. Ezen kívül még két karc fog foglalkozni a TOP 10-ből kimaradt művekkel. Akár játszhattok is velünk, mert az alábbi listából – a karcok alapján – ki is lehet sakkozni, mely művek jutottak tovább:
https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2016

Fabricius Gábor: Más bolygó
„A Más bolygó két idősíkon játszódik. Elsőként (a jelenben) megismerjük a negyvenes Wundert, a médiagurut, a kereskedelmi vezérigazgatót, akit épp lapátra tettek – néhány napnak el is kell telnie, míg felfogja, hogy az addigi „csilivili” életének vége. […] A másik idősíkban, a rendszerváltáskor játszódó részekben a 19 éves Wunder (hátizsáknyi májkonzervvel felpakolva) szintén utazni készül a szerelmével, Nyúllal és a barátjával, Dzsekivel – csak ők autóstoppal. […] A regényben sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a fiatalok tripje, és – őszintén szólva – én ennek örülök is, mert róluk sokkal szívesebben olvastam, mint Wunder bebábozódott és kifejlett példányáról.”(https://moly.hu/konyvek/fabricius-gabor-mas-bolygo/en-es-a-konyv/pepege)

A sort először az én személyes favoritommal kezdem, a zsűritagok közül én olvastam elsőként, sajnos talán kicsit későn is, ráadásul nem voltam elég meggyőző, hogy a zsűri érdeklődését felkeltsem. Viszont akik mégis hallgattak rám, nem csalódtak, hogy elolvasták. Elsőként @ppeva követett engem: „Szóval onnantól, ahonnan elkezdődött a regényben a nosztalgikus utazás, elkezdett bennem kinyitogatni ajtókat és ablakokat. Ez azért volt meglepő, mert ezen emlékek nagy része nagyon mélyen el volt ásva, nem is akartam visszagondolni az egészre. A kapcsolódási pontok miatt még a húsz évvel későbbi Wunder is emberibb és érthetőbb lett. Sajnáltam az öregeket, a könyvbeli szülők korosztályát, akiket sokkal jobban értettem, közelebb éreztem magamhoz, mint a kilencvenes évek nagyon laza ifjait. […] Fogalmam sincs, hogy elméletben mitől jó egy könyv vagy mitől nem. Nekem akkor jó, akkor emlékezetes olvasmány, ha sikerül valamilyen módon elérnie, hogy bármilyen módon közöm legyen hozzá, vagy megtaláljam a helyem benne. Ennek itt sikerült.” (https://moly.hu/ertekelesek/2385125)

Majd @Kuszma is rászánta magát: „Jobb könyv, mint vártam. Fabricius határozottan képes élő figurákat alkotni és történetet mesélni – a retrospektív jelenetek megírásánál sem elégszik meg a puszta nosztalgia-faktorral, hanem a változékony emberi viszonyokkal is operál.” (https://moly.hu/ertekelesek/2389968)

Száraz Miklós György: Apám darabokban
Úgy látszik, minden évben van egy-egy zuhanó mélyrepülés. Az idén Száraz Miklós György családregénye tűnt sokáig biztos befutónak, és szinte az utolsó napokban esett ki a pikszisből. Személy szerint ezen csodálkozom, mert én meg voltam vele elégedve, sőt! Na de nem mindenki van oda a családregényekért, például @Csabi sem: „Csalódás volt ez a könyv, mert az első részében elhitette velem, hogy jó lesz, aztán a közepétől már azt éreztem, hogy szenvedés minden újabb levélváltás, minden újabb előkerülő rokon.” (https://moly.hu/ertekelesek/2390480)

@akire„Értékelem Száraz Miklós György azon erőfeszítését, hogy átélhetővé tegye a történelmet.” (https://moly.hu/ertekelesek/2163727)

@fióka„Fellebbenti a függönyt, elmesél, röviden, éppen annyit, amennyit kell (néha kevesebbet is tán, mert az ember még olvasna és még és még és…), a megtudottak summázását pedig teljes mértékben arra bízza, aki épp befogadja azt: az olvasóra. A könyvnek nincs tanulsága. Nem ítélkezik. Nem mitizál és nem heroizál. Száraz Miklós György olyan mértékben választotta le magát édesapja történetéről, amennyire ez csak lehetséges különösebb tudathasadás nélkül. […] Van költözés, Rozsnyóra. Van 2. világháború. Van meghökkenés a zsidók elhurcolása miatt, hogy aztán a fiú később nézőből cselekvő kitelepítővé váljon, csupán a szereplők változnak. Van sok-sok elmélkedés szabadságról, jóról és rosszról, azok egymáshoz való viszonyáról. Van vonzódás a hatalomhoz és a hatalom természetének taglalása. Van az elvándorlás dilemmája. Van 3 darab nagyapa. Van kémkedés, államellenes összeesküvés, börtön és nagyon kései rehabilitálás. Van benne sokáig kísértő régi szerelem. Van utazgatás szerte a nagyvilágban, publikálási lehetőség, bemutatott drámák, zsidóságról írt tanulmány, kiállás az erdélyi magyarság mellett, elismerés, minden. Vannak nők és van egy nagy szerelem, a későbbi feleség. Van szervezőtitkári munkakör az Országos Cirkusz Vállalatnál. És nincs kozmetikázás. Van egy 2012 körül kapott jelentés, ami megvillantja annak lehetőségét is, hogy Száraz Györgyöt eredményes fogdaügynöki tevékenysége miatt engedték hamarabb szabadon. És van az apa véleménye a spiclikről: „A spiclik, besúgók, feljelentők, amúgy gondoljanak bármit, nem lehetnek jó emberek.” Van benne sok-sok titok, amit sosem fogunk megtudni, ami nem is ránk tartozik.” (https://moly.hu/ertekelesek/2028609)

@gigg85 az 2016-os év egyik legkiemelkedőbb alkotásának tartja: ”Az Apám darabokban igazán különleges könyv, ami jól sikerült szimbiózisa egy javarészt levélregényként elbeszélt szerelmi történetnek, egy pontos, dokumentarista stílusú ’56-os (napló)regénynek és érdekes családi anekdoták szövevényének egyaránt. Szavakból épített emlékmű egy Apának és egy Anyának. […] Száraz rendkívül okos módon csoportosította és szerkesztette egybe ezt az időben és térben is óriási szöveget (melynek java része ’56 és ’58 között játszódik hazánkban, de kapunk bőséges kitekintést a 19. századi Magyarországtól kezdve, Asinarán, az albínó szamarak szigetén és a hidegháborús Amerikán át, egészen a ’70-es, ’80-as évek Kazahsztánjáig), mely egységek a szülők megismerkedéséről, az ’56-os forradalomról vagy éppen az apa ügynökmúltjáról szólnak. Nem szépít (igen, az apa valóban ügynök volt, mint oly sokan mások; és nem, nem ártatlanul ült börtönben, hanem valóban elkövette azt, amivel vádolták); nem színez, nem mitizál (részletesen olvashatunk tétlen bolyongásairól a forradalom idején, ugyanakkor szinte semmit nem tudunk meg arról az időszakról, mikor már fegyvert is ragad érte).” (https://moly.hu/ertekelesek/2040881)

@robinson sem fukarkodik a dicséretekkel: „Lebilincselő, olvasmányos, ami sok helyen kifejezetten szórakoztató, amíg másutt megdöbbentő. Komoly és nem mellébeszélő, őszinte. Egy szerelem története, családi háttérrel, rokonokkal, politikailag súlyosbított korszakban. Az idei év kiemelkedő könyvsikere.” (https://moly.hu/ertekelesek/2077801)

@olvasóbarát nagy kedvence a szerző: „Ennek a kötetnek a fő erénye az, hogy történészi szemmel, objektívebb távolságtartással ír 1956-ról, és személyesen, de szintén (a kellő) távolságtartással, nem magyarázkodva, csak bemutatva azokról, akik a felmenői voltak apa és anyai ágon. Tetszik a szerkezete, a családi mozaikok közé szerkesztette be a történelmi eseményeket feldolgozó fejezetet, habár akkor olyan időket éltek, amikor minden nap történelmi események sorozata volt. Megtalált ebben a kötetben egy új hangot is, nem annyira díszes, nem annyira mesés, de szerethető és nagyon fontos könyv, de talán kevesebb szöveg, több élmény lett volna.” (https://moly.hu/ertekelesek/2143588)

Nagy Gergely: Simon és Simon
Talán @giggs85 volt a legjobb véleménnyel erről a novelláskötetről: „Nagy Gergely az egyik legtisztábban, legpontosabban fogalmazó szerző a kortárs magyar irodalomban, és meglepő módon képes volt úgy megalkotni ezeket az időben és néha térben is egymástól igen távol álló történeteket, hogy mind működjön, kivétel nélkül. Még akkor is, ha éppen nem történik bennük semmi különös.” (https://moly.hu/ertekelesek/2255026)

@robinson örült, hogy „Végre semmi depi, bár komoly és érdekes a három párhuzamos élettörténet. Olvasmányos, jó stílusú, jól kitalált témával.” (https://moly.hu/ertekelesek/2279448)

@balagesh egész idő alatt nem volt biztos magában: ” Már az első sorban (a legelsőben!) meggyőzött, hogy nekem ez tetszik. De már ott ugyanúgy elbizonytalanított, hogy azért valami zavar is benne. […] Itt minden szagot éreztem, minden színt láttam, minden érzelmet átéltem. Mintha a szereplő valami naplószerű, személyes írások sorozatát (270.) írná meg. Annyira erős az olvasói élmény, hogy az már jelenlét, s a végeredmény nem valamilyen -szerűség. Minden epizód maga az igazi élmény.” (https://moly.hu/ertekelesek/2329579)

Sosem voltam nagy Kimnowak-rajongó, de nem hittem volna, hogy az egykori basszerja idővel ilyen jó novellistává válik: „Ígéretes darab. Novellafüzérként is olvasható, mégis több és jobb mint csupán novelláskötet. Mert míg a novelláknál én legalábbis elvárom, hogy legyen azért valami csattanója, valami igazi vége, addig Simon Ferenc(ek) és Franciska történeteinél ezt nem érzem olyan fontosnak.” (https://moly.hu/ertekelesek/2315273)

Kőrösi Zoltán: Az ítéletidő
Eléggé vegyes fogadtatása volt Kőrösi utolsó regényének, pedig pont a hirtelen halála miatt talán többen is bizakodva vették kezükbe. Nem biztos, hogy szerencsés volt keverni a szépprózát a disztópiával…

@Kek nem rejti véka alá, hogy egyébként sem szívleli Kőrösi írásait: „…összvissz ennyi a könyv mondanivalója: a világvége csak egyéni probléma, kizökkenés, majd helyrebillenés. Semmi több.” (https://moly.hu/ertekelesek/2022471)

@Kuszma szerint fel van habosítva: „Ami mégis elnézővé tesz Kőrösivel szemben, az az, hogy ő nem teszi próbára olvasója jóindulatát azzal, hogy posztmodernnek álcázza magát – egyszerűen szórakoztatni akar. Ennek érdekében hol érzelmes, hol mágikus, hol szellemes(kedő), de mindig egyértelmű hatásra törekvő, olvasható szöveget konstruál – magyarán: nem szenvedtem legalább rajta. Ez a könyv az, ami: egy szentencia-gépezet.” (https://moly.hu/ertekelesek/2063560)

A zsűritagok közül rajtam kívül (vagy velem együtt) talán @robinson -t viselte meg legjobban Kőrösi elvesztése, nem is tudta érzelemmentesen olvasni utolsó művét: „Bár adódnak mosolyra alkalmak, szellemes és fura helyzetek, nem túl vidám a kép. A sorok ritmusa darabos és zaklatott sok esetben. Jól adja vissza az író érzéseit. A Kőrösire jellemző mesélős hang most jóval keményebb. Ugyanakkor a rá jellemző gyönyörűséges mondatok is megtalálhatók a szövegben. A szerző most úgy hiszem egy felhőn üldögélve drukkol értünk, itt maradottakért.
A könyvekről az alapján tudok írni elsősorban, milyen érzéseket váltottak ki belőlem. Ez felzaklatott.
Elgondolkodtatott, amolyan „nézzünk már körül, vegyük már észre mi folyik itt”, mert ellep a szar.” (https://moly.hu/ertekelesek/2005310)

@Goofry is azok közé tartozik, akik szerették a regényt: ”Lásd meg ebben és érezd, az eszkatológiára hajazó mitikusan abszurd történések röhejes adomáit, a mindent felhő szerűen uraló pusztulásába ültetett szépséget, a disztópia fekália bűzét átvészelő csokiillatot, az életmű kötetin átjáró és kánonszerűen folyton vissza-visszatérő mondatokon álló fundamentumot: mindezek a jellemzők a hamisítatlanul eredeti Kőrösi narratívát adják, ami nem kimondottan egy cseh remek, de valami nagyon hasonló, és köztünk szólva nem is értem hogy nem lehet az ilyet komálni. Persze van némi következetlenség például az áramhiány esetében, és lehet némi olvasói ellenérzés a feszülős miliőt átható népmesei magyarkodást illetően is, de csalhatatlanul van valami olyan hétköznapiság e prózában, ami a levegővétel egyszerűségével egyenértékű üzenetként vehető. És annyit mondhatok, hogy Kőrösi ezzel a regényével nekem nem okozott csalódást. Mi több, utoljára még visszaállította számomra a Végítélet Óráját néhány perccel.” (https://moly.hu/ertekelesek/2117441)

@Csabi pedig arra a megállapításra jutott, hogy ”…a magyar talajon a disztópia magja csak satnya kórókat növeszt.” (https://moly.hu/ertekelesek/2003785)

Hartay Csaba: Holtág
A trágár szövegű nagyapa és unokája történetét nem minden zsűritag tolerálta, íme néhány gondolat, azoktól, akik mégis szerették:

@giggs85” A Holtág végre egy olyan könyv, ami valóban vicces, és nem csak az akar lenni, ugyanakkor ezen a humoron folyton áttör a szeretett személy elmúlása miatt érzett fojtogató fájdalom. Ugyanis Olivér, a tizenegy éves kisfiú nagypapája haldoklik. Hosszan, lassan, már régóta, de ezt sokáig nem igazán veszi észre senki. Ő az a személy, aki mérhetetlen élettapasztalataira támaszkodva mesél a kisfiúnak pecázás, piálás vagy cigizés közben (bár nála ez a három dolog nehezen elválasztható egymástól); elsősorban az élet árnyoldalairól. Trágárul, viccesen és szomorúan; mert bár tagadja, de ő is érzi, hogy így, hatvanöt évesen, menthetetlenül vége az életének. Ezért ki akarja élvezni, ami még van neki (az unokája társasága, a halak, a pia és a cigi – nem mindig feltétlenül ebben a sorrendben), és átadni annyi tudást a fiatal fiúnak, amennyit csak lehetséges (és közben persze, ameddig csak lehet, fityiszt mutatni a Kaszásnak).” (https://moly.hu/ertekelesek/2228066)

@ppeva teljesen más szemmel tekintett erre a történetre (érthető okokból) és úgy vélem, nagyon jól kiemelte a lényegét: „Azon töprengtem, hogy milyen téves nézet és mennyi mindentől megfosztja a gyereket, ha a szülők nem engedik őt az olyan nagyszülő közelébe, aki „nem éppen makulátlan” (vagyis iszik, cigizik, káromkodik). De szereti az unokáját, ragaszkodnak egymáshoz, és az unoka olyasmit élhet át vele, ami csak hozzá köthető. Ami felnőtt életében is mindig elkíséri, ahányszor meghallja a szót: nagypapa.” (https://moly.hu/ertekelesek/2221743)

@robinson szerint ez a könyv „az év legerősebb és legőszintébb írása. Meglepett, letaglózott és meghatott, mennyi szín és érzelem van ebben a könyvben. […]Úgy vélem, ezt a történetet magáénak érezheti minden olvasó. lehet, sebeket tép fel, ahogyan bennem is. Ettől szép, működik. Előttem az élet, erre készül Olivér, számára még most nyílik meg az élet, ami Papa számára zárul.” (https://moly.hu/ertekelesek/2178101)

Hamarosan folytatása következik. Figyeljétek a zónát!

Kapcsolódó könyvek: Kőrösi Zoltán: Az ítéletidő · Száraz Miklós György: Apám darabokban · Nagy Gergely: Simon és Simon · Hartay Csaba: Holtág · Fabricius Gábor: Más bolygó

Kőrösi Zoltán: Az ítéletidő
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Nagy Gergely: Simon és Simon
Hartay Csaba: Holtág
Fabricius Gábor: Más bolygó
!

Vannak számaink – már azon túl, hogy ez a harmadik év. Vagy azzal együtt, hiszen akkor bármelyiket nézem, megelőzi két szám. A büszkeség meg az, hogy a megelőző szám mindig kisebb. Mert már tavaly is nagyon alaposak voltunk, de idén még annál is inkább. Mi azt a könyvet tekintjük bevizsgáltnak, amelyiket legalább hárman értékeltünk: tavaly 48 ilyen volt, idén 50 – nem ez a lényegileg több, hanem hogy az a 48 már tavaly sem átlagosan az elemi 3, hanem 10 vélemény alapján került sorba, most pedig 10,5 vélemény alapján. Kevésnek tűnik ez a feles átlag? Ez összesen 47 olvasással több a tavalyinál.

Persze kellett ehhez, ahogy mondtam, a minőség ránk nehezedő nyomása. Nekünk nagyon kellett tudni, hogy melyik az, amit a többinél kevésbé, és melyik az, amelyiket inkább. És az mámorító, de egyben szorítja is a torkot, amikor a kevésbé kategóriába ilyenek szorulnak:


>!
olvasóbarát P
Irodalmi díjak

Közhely, hogy a zsűri nehéz helyzetben volt, de ebben az esetben ez nagyon örömteli dolog, mert azt mutatja, hogy a 2016. év széppróza termése színvonalas volt, sok jó kötet jelent meg.
@pepege látványosan mutatta be, hogy hogyan küzdöttek a vélemények (és a szavazatok) egymással https://moly.hu/karcok/914583

Folytatom a sort 4 olyan kötettel, amelyet hiába keresnétek a tízes listán.
Voltak számomra szívügyek, szerethetők, amelyek másoknál mégsem arattak komoly sikert, ezért nem kerültek be a kiválasztottak közé.

Centauri: Jákob botja
”A cselekmény alapjául Jack London özvegyének visszaemlékezései szolgáltak” a titokzatos szerzőnek. Nagyon részletes, az elején különösen hosszadalmas leírás egy fiú kalandos férfivá éréséről és az útról, ahogy ezt eléri. Volt, akiknek nagyon tetszett, ahogyan ezt tette, és volt, akiknek túl sok volt, és volt, akiknek kevés. Mindennek ellenére én csak ajánlani tudom a kötetet.

Az idézet magyarázat a címadásra:
”Kapóra jött a Fókában talált Jákob-bot. Nemcsak egyfajta eleganciát kölcsönzött nekem, hanem biztonságot is adott. Életveszélyes darab. Mahagóninyelét ólom tölti ki, s ez önmagában is elég ahhoz, hogy bezúzd vele bárki koponyáját. (…) Voltaképpen négy különböző tárgy ötletes kombinációja: tájoló, ólmosbot, sétapálca és rugós bicska egyben. Átgondolt praktikus darab.” https://moly.hu/idezetek/749027

Az értékelők többféle nézőpontból közelítettek a regényhez:

@virezma: ”Nem tudom hova tenni ezt a regényt. Tökéletesen megírt 19. századi amerikai nagyregény, ha tetszik, Bildungsroman, vagy pikareszk (road trip). Csak éppen egy kortárs magyar írótól. És éppen ez a nagy kérdés, hogy miért írja meg valaki itt és most.” https://moly.hu/ertekelesek/2342493

@Goofry: ”A dominanciákat illetően el kell ismernem, hogy a címválasztás valódi telitalálat tetszetősen áthallásos, és kellőképpen szemléletes is. Másik hangsúlyos komponens a narratíva, amely kapcsán nem eldöntött kázus, hogy Jack az olvasónak (nekem) mesél, vagy hogy egy többlépcsős triplázás folyamatában egész egyszerűen tollba mond.” https://moly.hu/ertekelesek/2301391

@eme: ”Egy önmagát, saját útját kereső, nonkonformista lázadó regénye, egy otthonát kereső otthontalané. Egy szirének közt lavírozó, úton levő elmés, leleményes kamasz Odüsszeuszé. Egy mások gátlástalan átverésétől, kihasználásától vissza nem rettenő, angyal-démonával megküzdő, nevét megváltoztató Jákobé.” https://moly.hu/ertekelesek/2260074

@pepege: ”Nyomor, kemény fizikai munka, könyvek, szerelem, kalandok, csavargás, börtön, matrózkodás. Ezek hát egy kiváló kalandregény hozzávalói. Mindehhez szükség van még egy olyan remek „szakácsra”, mint Centauri, aki mindezt igazán ízlésesen tálalta nekünk. Ínyenceknek kitűnő – bár mérete miatt kissé megterhelő – falat!” https://moly.hu/ertekelesek/2039824

@ppeva: ”Az első 100 oldalon majdnem belehaltam az unalomba, törtem a fejem, minek olvasom én ezt, egyáltalán hol rejtőzik ebben a magyar széppróza… Aztán valahol elkezdett érdekelni a történet, magával ragadott a nagy dumaáradat, és csak ültem, és hallgattam, hogyan mesél Jack és Centauri. Vagy Jack. Vagy Centauri.” https://moly.hu/ertekelesek/2155865

Nádas Péter: Az élet sója
Ez a vékonyka, de szép kötet megosztotta az olvasókat, voltak, akik lelkesedtek érte és voltak, akik drágának tartották, vagy az újraközlést kifogásolták.

Ebből a kötetből megtanulható, „hogy a dolgok egyszer csak ilyen szépen együttállnak, ilyen pászentosak lesznek benne az egyéni készségek és a közös igények.” Nekem ezek a gondolatok nagyon tetszettek és szerintem a rajzok is jól illeszkednek a szöveghez.

@giggs85: ”A vékonyka kötet (amely leginkább az esszé műfajához sorolható) abban is különleges, hogy tele van Forgách András illusztrációival, amelyek mind stílusukban, mind hangulatukban tökéletesen illeszkednek ehhez a szokás szerint visszafogott nyelvezettel, ám annál nagyobb mélységekkel rendelkező kisregényhez. Ahogy az „élet sója" egyszerre konkrét és elvont, úgy például a templom harangjainak leírása is egyszerre vonatkozik fizikai valójukra, és metafizikus jelentésükre egyaránt.” https://moly.hu/ertekelesek/2284382

@Kuszma: ”Az ilyen kis encsembencsem-könyvek* azért vannak, hogy az ember elolvassa őket, és az elolvasás után is időnként elővegye, hálatelt szívvel lapozgassa, és örüljön, hogy van. Épp ezért az illusztrációk benne csaknem olyan fontosak, mint maga a szöveg – ezért e két elemet külön értékelem.” https://moly.hu/ertekelesek/2261019

@n: ”Néha ( hát lehet, hogy nem annyira néha), de fordítva gondolkodom. Mégpedig úgy, hogy az ilyen vékonyka kis könyvek éppen azért ilyen rövidek, hogy lassabban és tovább merengjek rajtuk.” https://moly.hu/ertekelesek/2045506

@akire: ”Jól megírt könyv, csak kissé sótlan.” https://moly.hu/ertekelesek/2159764

Szabó T. Anna: Törésteszt
Vannak, akik szeretik, érdeklődéssel olvassák a több műfajú alkotókat, vannak, akik erős kritikával illetik a próbálkozásokat egy új műfajban. Nem állítom, hogy hibátlan alkotás a szerző első novelláskötete. Ez a mű erősen megosztotta az olvasókat, esélye sem volt, hogy jobb helyezést érjen el, nekem mégis tetszett, ha nem is maradéktalanul.

Először egy párkapcsolati problémák megoldására szolgáló recept:
”Azt mondta el neki, hogy mi volt a közös titkuk a papával: hogy éjszakánként, amikor a ház elcsendesedett, mindig megfürödtek együtt. A kád volt a menedékük, csak ott tudtak mindent veszekedés és félreértések nélkül megbeszélni.” (66. oldal)

@Biedermann_Izabella: ”Nekem kedves novellagyűjtemény lett a Törésteszt. Szívesen olvastam, mert hozzám közel állnak a rövid, kevés szóval dolgozó, az emberi viszonyokat, egészen pontosan a férfi és a nő viszonyát boncolgató írások.
Tetszett benne, hogy nem kizárólag a hormonvezérelt nőt, hanem a gondolkodó embert is éreztem a mondataiban. A Törésteszt bár belülről ír, kívülről is lát.https://moly.hu/ertekelesek/2246782

@Goofry: ”Ez a folklorisztikai és verbális elemekkel építkező, sűrű szövésű, erősen feminin töltésű Annától való kötet egy-egy közegellenállásra kényszerített emberi sorsba engedtet betekintést. Azaz a kétszázötven oldalas könyvecske az emberanyag terhelhetőségeit illető határvizsgálatokról.” https://moly.hu/ertekelesek/2315044

@ppeva: ”Kár, hogy néhány novella megtörte a lendületet és az összképet. A nagyobbik fele nagyon tetszett, a többi meg nem.” https://moly.hu/ertekelesek/2303787

@virezma ”Kár érte. Szabó T. Anna maradjon a líránál, az az ő terepe!” https://moly.hu/ertekelesek/2349931

@robinson: ”Szabó T. Anna első felnőtteknek szóló prózakötete a Törésteszt. Novellái kíméletlenül őszintén és együttérzően szólnak a férfi – nő kapcsolatokról, társas magányról, annak minden formájában, a kiüresedett párkapcsolatok szívszorító hidegháborújáról, a szenvedélyről és a szeretetről, a vágyról és annak hiányáról. Friss, mai, lendületes írások, igazán nőiesen érzékenyek, de nem nyafizós – lelkizősek. Sokan ismerhetnek magukra egy – egy történetben. Már ha igazán eléggé bátrak, és őszintén mernek szembenézni a tükörrel.” https://moly.hu/ertekelesek/2195316

Szilasi László: Amíg másokkal voltunk
Az irodalomtörténészek szépíróként történő megjelenése a kortárs irodalomban új fejezetet nyitott életművük értékelésében, személy szerint örülök neki, hogy Szilasi László is erre az útra lépett, eddig még minden kötete tetszett. Ez a műve egyesíti az irodalomtörténészi és a szépírói erényeket. Az olvasók véleménye megoszlott, többeknek tetszett a felkészültsége, a stílusa, a három kisregény mégsem aratott igazán sikert.
Közelebb érezhetjük magunkhoz azokat a részeket, amelyek az ismertebb két írószemélyiségről szólnak, remekül alkalmazza Jókai stílusát. Mivel Babits Mihály az egyik kedvenc alkotóm, azért nekem az első kisregény tetszett legjobban.

Elgondolkodtatóak ezek a gondolatok: „Ringasson a művészet ábrándba. Úgy hasson ránk, pontosan úgy, mint a természet. Ne hasonlítson hozzá, hanem váljék azzá. Legyen komoly, nyugodt, megmagyarázhatatlan, mint a szikla, viharos, mint a tenger, lombos, pázsitos és susogó, mint az erdő, vagy szomorú, mint a sivatag, és kék, akár az ég. Résein sötét szakadékokba lehessen bepillantani, résztvevő ember számára szinte elviselhetetlenül, s az egész fölött lebegjen mégis szelídség, nyugalom és erő.” (240. oldal)

@Csabi: ”Szilasi nem véletlenül választotta ki ezt a három irodalmi alakot (naná), és nem véletlenül meséli el életüknek pont azt a részét, amit elmesél. Ezek hárman valami mást akartak, idegenként szemlélték a körülöttük lévő parlagi országot a maga kicsinyes és örök játszmáival. Nem a kiugrási kísérlet fényessége látszik itt, hanem pont a sötétség nyomasztó terhe, ami rátelepszik mindenkire, aki többet lát, mint amit mutatnak neki. Fehérek közt egy (három) európai.”Nem szeretem ezt a könyvet, mert sokkal több benne az ígéret, mint amit kapni lehet. Tipikusan egy irodalomtudós szövege, aki fontosabbnak tartja, hogy elmondja, amit el akar, mint hogy olyan könyvet tegyen le az asztalra, amit egy szélesebb olvasóréteg is szívesen a kezébe vesz.” https://moly.hu/ertekelesek/2363224

@balagesh: ”A töredékesség nem a tudatlanság következménye. Még csak nem is a nem tudás belátásáé. Ellenkezőleg: a mindenre kiterjedő tudás gesztusa.
A tudás átadásának lehetetlensége evidencia, s így nem elkeserítő, tehát mindkét oldal számára felvállalható a töredékesség mint a tudás hordozására szolgáló egyetlen, megmaradt eszköz. Végső soron tehát a megismerhetővé tett töredékesség így már nem csupán a tudás hordozója, hanem egyben a tudható, a maga teljességében.
(Forma és tartalom szétválasztására irányuló hiábavaló törekvés.)
https://moly.hu/ertekelesek/2350146

@dacecc: ”A választott nyelvbe nem lehet belekötni, érzékletesen és profin simulnak bele a szövegtestbe a mondatok. A téma és a cím izgalmat ígér, bennfentességet, a kulisszák mögé nézés élményét sejteti. A titkok előtt fellibbenő fátyol pedig töredékeket, kiragadott elmélkedéseket, emlékeket rejteget: történelemről, filozófiáról való gondolatok cikázását láthatjuk.” https://moly.hu/ertekelesek/2303027

@Kek: ” Pozitív csalódás – erősen. Bevallom: féltem egy kicsit Szilasi nyelvezetétől, a hidas stílus visszaköszönésétől. Alaptalanul. Más kor ez, más nyelvezettel – kifejezetten széppel….Azt persze nem tudom, hogy aki az iskolában hallott utoljára és kötelezően Babitsról és Jókairól – kétlem, hogy Bessenyeiről hallott, vagy hogy emlékezne rá – az érti-e, vagy mit ért ebből az életrajztöredékből, kedvet kap-e további kutakodásra, utánanézésre, mert hogy én, aki később is kötelezően tanultam róluk, nem is merek nyilatkozni holmi hitelességről leellenőrzés nélkül.” https://moly.hu/ertekelesek/2241468

@Cseri: ”Az nagyon tetszett, hogy tud Jókai modorában írni Szilasi, egyébiránt sajnos nekem ez unalmas volt. :(„ https://moly.hu/ertekelesek/2256796

Kapcsolódó könyvek: Centauri: Jákob botja · Nádas Péter: Az élet sója · Szilasi László: Amíg másokkal voltunk · Szabó T. Anna: Törésteszt

Centauri: Jákob botja
Nádas Péter: Az élet sója
Szilasi László: Amíg másokkal voltunk
Szabó T. Anna: Törésteszt
!

A nem (a gender, a fekete-fehér-férfi-nő-ország-város) is téma volt közöttünk – bevallom. Meg azt is, hogy be kellett látnunk: az írói szakma férfidolog. Ebből az 50, alaposan megnézett könyvből mindössze 8-nak volt a szerzője nő (nem írónő, hanem nőnemű író). Lamentálni sem, okosat mondani sem akarok erről, inkább csak kijelentem. A kijelentést követően meg súlyosbítom.
A kimaradók karcaiba olyasmi kerül be, ami fontosnak tűnik a közösség számára és/vagy a karc összeállítója számára. Ebbe a további 13-ba is csupán egyetlen nő fért bele.
Ezt csak azért írom le, mert feltűnt. Meg azért, hogy elmondjam: olvasáskor nem figyelünk az íróra (nem vagyunk rá tekintettel (értékeléskor meg még kevésbé)). Szóval hogy Selyem Zsuzsa nem a kötelező nő a listán. Fel se merüljön senkiben.


>!
dacecc P
Irodalmi díjak

A tízes listákkal, mint azt @pepege (https://moly.hu/karcok/914583) és @olvasóbarát (https://moly.hu/karcok/916494) karcai is mutatják, az a legnagyobb baj, hogy csak 10 könyv fér fel rájuk. A 2016-os termésből bőségesen van még mit szemezgetni, álljon tehát itt a harmadik válogatás a könyvekről, amik megérdemelhetnek egy esélyt az olvasóktól.

Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese
Milbacher Róbert könyve Margó-díjjal lett kitüntetve, már ez is okot adhat a figyelemre. Bár a top 10-be nem került be, több zsűritag szerint is fontos könyv.

@giggs85 szerint „Milbacher szép, idézhető és szerethető nyelven mesél. Ebben a kijelentésben elsősorban a mesél ige a hangsúlyos, mert a nyelvezettel ugyan azért adódnak problémák (szerintem sem a korabeli beszédmódot, sem a mait nem tudja tökéletesen imitálni, valahol a kettő közötti senkiföldjén ragad, ami egyesek számára – szépség ide, szépség oda – zavaró is lehet), de a lényeg, hogy a mese árad, és néhol a magyar irodalom legnagyobbjait juttatja eszünkbe. Végig tökéletesen érezhető, hogy a szerző a régi, jól bevált módon inkább történeteket mond el, nem ideologizál, és nem akarja egy az egyben nagy témákra felhívni a figyelmet, nem akar világmegváltó gondolatokat kifejteni – ezért jár egy újabb piros pont. És az értékelésem bőven az ajánlandó kategóriába billen.” (https://moly.hu/ertekelesek/2170249)

@Csabi: „Annak ellenére, hogy sok originálisat a könyv nem tartalmaz mégis élvezetes olvasmány. Ennek legfőbb oka talán az ember természete, hogy szeret a másikról rosszat hallani, mert amíg a másikról hallunk rosszat, addig mi rendben vagyunk, legalább is jó ezt hinni magunkról. Ez a kettősség okozza ennek a könyvnek a feszültségét, miközben poénos történeteket olvasunk, szinte mindegyikben meghal valaki, néha azt sem tudni, miért. A humor feloldja ezt a sötét tónust, legalább is olvasás közben, de hogy végül mi marad meg belőle, az majd pár hét után eldől.” (https://moly.hu/ertekelesek/2237203)

@pepege ennél negatívabban értékelte a könyvet: „Kár volt ezt ennyire hosszúra nyújtani, nagyon hamar ráuntam, ebből egy pofás novella elég lett volna. Kinek hiányzik egy újabb csóringer falu, elcseszett lakosainak elcseszett sztorijait olvasgatni? Voltak benne ígéretes részek és megmosolyogtató karakterek, s azok történetei, de nem nyújtottak semmi újat. Ráadásul hemzsegett az alpári szövegektől, amit ezúttal nem tartottam indokoltnak. Sok volt, na!” (https://moly.hu/ertekelesek/2273250)

Győrffy Ákos: A hegyi füzet
Milbacher földközeli novelláinál jóval elemelkedettebb szöveg Győrffy Ákos Hegyi füzete, ami az elbeszélő természettel való egységéről szóló megfigyeléseket, naplójegyzeteket tartalmaz. Vékony könyv, mégis sokat mond.

@Kuszma: „Azt hiszem, ifjú írók százainak az az álma, hogy a semmiről is tudjanak írni vagy hetven-nyolcvan oldalt. De úgy, hogy a semmi felé törekedve egyre közelebb kerüljenek ahhoz a ponthoz, amikor a szöveg már magáról a mindenről szól – itt csap át a mennyiség hiánya minőségbe. Van ebben valami zen. Így született meg ez a kötet a maga »puszta, nyers életével, a csillagok alatt. Irigyeltem.«” (https://moly.hu/ertekelesek/2097331)

@giggs85 „A hegyi füzet mondanivalója nagyon erősen kötődik a filozófiához, a gondolatisághoz, a hithez és a transzcendenshez (valahol egy keresztény, buddhista, panteista háromszögön belülre helyezném el egy saját helyét nem lelő férfi szemén keresztül láttatva), amit azonban néha-néha megtör egy-egy valódi, az erdőn kívüli életből beszivárgó jelenet, amelyben a hajléktalanokat segítő narrátorunk találkozik a való élet minden mocskával és az ebben vergődő nyomorult alakokkal, akiknek feljegyzett monológjai, megrázó és emlékezetes élettörténet-szilánkjai mindig képesek új lendületet adni a szövegnek, és nem hagyják túlontúl leülni azt.” (https://moly.hu/ertekelesek/2164672)

@akire „Hiánykönyv – a szavak közti csend lenyomata, a bizonyosság tétova leirata. Arról, hogy a semmi a minden, s így, innenfelől megérthetővé válik az érthetetlen.” (https://moly.hu/ertekelesek/2282697)

@Kek „Valami esetleges időtlen naplózása. Kiégett tűz, hamu alatti parázs. Egy seb – és öntisztulása. Káoszos szorongásának megmutatása, a belső béke, a harmónia, az egyszerű szegénység utáni vágy felmutatása. Nem több – ám ez nem is kevés.” (https://moly.hu/ertekelesek/2348293)

Németh Gábor: Egy mormota nyara
Németh Gábor előző könyve óta 10 év telt el, ezalatt írta meg az Egy mormota nyara című könyvét, ami nekem különösen tetszett, ezért önző módon először a saját értékelésemből idézek: „Amellett, hogy többször megmosolyogtat intelligens humorával, kellő érzékletességgel nyúl a jelenkori európai ember komoly problémáihoz, megmutatja a repedéseket a gáton.” (https://moly.hu/ertekelesek/2042446)

@eme is pozitívan viszonyult a könyvhöz: „Németh regénye folyamatosan az ismerős és idegen, az otthonosság és idegenség kérdéseivel, az erre adott reakciókkal szembesíti az olvasót többek közt nyelvi megformáltság, műfajválasztás, gondolatiság terén, vagy épp az intertextualitás révén.
A regény intelem formájába öntött vallomás, a helyszínvadász vallomása, az egek ürességére és a belső erkölcsi törvény hiányára figyelmeztető emberé. Az önkorlátozás alapjait hiába kereső emberé, aki inkább önmaga számára próbálja tisztázni többek közt, azt, hogy mi a helyzet a morállal. Megfigyelőként, nézőként, egyféle kívülállóként – ameddig ez fenntartható, ha ugyan fenntartható állapot.” (https://moly.hu/ertekelesek/2331768)

@balagesh „A szöveg az utódokhoz (utókorhoz) írott intelmek klasszikus műfaját hívja elő (magyar irodalmi axióma: az író Édesapánk). Tehát hogy volna itt valami tanulság. Nevezetten a Rudas és a Bambi – helyekben gondolkodó főelbeszélőnk két olyan intézményt jelöl ki, ahol a test megpihen, felfrissül. Mintha ez a byroni mottó-idézettel szembeállna… Hogy a tulajdonképpeni létezés mégiscsak a test kényelembe (biztos, sérthetetlen térbe) helyezése lenne. (?)
A mormota is inkább jelentéktelenségében számít. Szőrös, érdektelen állatka. Az élete súlytalan, jelentőség nélküli. De mégis mormota: az álmatagság, az alvási (létezési) ösztön által végletekig uralt lény szimbóluma. Így kellene tenni, mormotának lenni, a mormotaságunkra koncentrálni? Hogy akkor nem kellene keresni a bajt?” (https://moly.hu/ertekelesek/2144565)

@Kuszma szkeptikusabban állt hozzá Németh Gábor írásához: „Szóval van itt számos utalás, vendégszöveg szakajtószám, ordít a szövegről, hogy egy nagy tudású és remek tollú író írta. Csak éppen én nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy van benne egy árnyalatnyi blöff. Például itt van ez a központozásoktól és nagybetűktől megszabadított, széttördelt posztmodern szövegtest – ami indokolt, ha egy mániákust beszéltetünk. De nem tudtam elhinni, hogy egy közönyös így gondolkodik. Tudom, kukacoskodom. Biztos ilyen kukacos napom van.” (https://moly.hu/ertekelesek/2083593)

Zoltán Gábor: Orgia
Utolsónak egy rendkívül megosztó könyvet választottam. „A második világháború végnapjaiban játszódó regény a nyilasok szemszögéből mutatja meg, milyen is az, amikor valaki(k) egy eszme nevében önként, kéjjel öl(nek), nemcsak parancsra.” – írja az Orgia fülszövege. Provokatív olvasmányt vetít elő a leírás, és a könyv ezt az előérzetet nem cáfolja meg.

@Csabi véleményéből idézek: „Ez a könyv provokáció, ezt a címe is mutatja. Az egyetlen utat választotta, amit tehetett, hogy megpróbálja áttörni az ingerküszöböt. Hogy talán beszédtéma lesz, talán olyanokhoz is eljut, akikhez amúgy nem. Azt hiszem nem sikerült, és ez nem a regény hibája. A ’80-as években ebből a könyvből országos beszédtéma lett volna (most tekintsünk el attól, hogy nem jelenhetett volna meg), újságok írtak volna róla cikkeket és ellencikkeket, olvasói levelek árasztották volna el a lapokat, pult alól lehetett volna csak a könyvet beszerezni, és KISZ alapszervezetek tartottak volna vitaesteket róla egy kerületi pártbiztosságról delegált szemüveges elvtárssal a hátsó sorban. Ma született róla néhány cikk, aztán mindenki elfelejtette, van más téma.” (https://moly.hu/ertekelesek/2293390)

@Biedermann_Izabella csillagozása is beszédes, a lehető legalacsonyabb értéket adta, de mellékelt magyarázatot is: „Ez az a könyv, amit kizárólag azért olvastam végig, hogy el tudjam mondani, milyen könyvet nem kell megírni. Nem vagyok mazochista, kifejezetten nehezemre esett, de fontosnak tartottam, hogy valóban ítéletet alkothassak a regényről.
Zoltán Gábor könyvét én egyszerű olvasóként, a téma iránt érzékeny emberként és tanárként is rendkívül rossz iránynak érzem a nyilasok rémtetteinek irodalmi megjelenítése szempontjából.
A könyv témája a nyilasok szörnyűséges rémtettei. Miért, kérdeztem magamtól nagyjából húsz oldal után. Miért akar erről olvasni valaki? Mert nem tudja, hogy volt ilyen? Akkor nyilván inkább történelemkönyvet kellene. Mert ott nem írják le a borzalmakat részletesen? Mert nem tudja, hogy a gonoszság nem ismer határokat? Ugyan. Aki nem vak és nem süket, tudja, hogy az ember mindenre képes, arra is, hogy kéjjel öljön.” (https://moly.hu/ertekelesek/2333984)

@Kuszma „Egyet kell értsek @vargarockzsolt értékelésével – ez a könyv annyira túllép az irodalom hatáskörén, annyira manipulálni akarja az érzéseimet, hogy engem is taszít. És még meg is fejelem ezt egy újabb fekete ponttal. Ez a könyv nagyon sok érzelmet váltott ki belőlem: haragot, dühöt, szánalmat, bosszúvágyat, sajnálatot – mindezt a (feltételezett) írói szándéknak megfelelően. De a legerősebb érzés mégis az unalom volt. Zoltán Gábor írói koncepciója ugyanis kimerül abban, hogy a ’44-45-ös év nyilas rémtetteit (rablás, kínzás, gyilkosság, nemi erőszak) kilistázza, és ez végeredményben olyan szövegkörnyezetet teremt, aminek monotonitása egy végtelenített pornófilm-jelenettel vetekszik. Egy idő után csömöre lesz az embernek tőle – nem jut el a bensőjébe, kívül marad. Egy ilyen borzasztó eseménysorozatból talán még egy másodéves gépészmérnök is összerakott volna egy ugyanilyen kemény szöveget (egy bölcsész nem – ő például nem tudott volna ellenállni a jelzőknek), ez nem nagy kunszt – nekem nagyon hiányzott, hogy a történetben önsúlyán felül is legyen valami érték. Hogy maradéktalanul eljusson oda, ahová el kell őt juttatni. Mert irodalmi értelemben ez csak közepes könyv – az is jóindulattal.”
https://moly.hu/ertekelesek/2160829

Ez volt tehát a harmadik és egyben utolsó karc az említésre méltó kimaradókról, amik nem szerepelnek a Merítés zsűrijének toplistáján. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének további izgalmas könyvek, érdemes megnézni @Csabi listáját (https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2016) a 2016-os magyar megjelenésekről. Június 1-jén pedig kezdődik a közönségszavazás! 4 hónapig lesz lehetőség voksolni a kedvencetekre. Én kíváncsian várom, hogy mi lesz a végeredmény, úgy gondolom, hogy erős a mezőny, sok jó könyvet olvashattunk 2016-ban.

(Fotók: Győrffy Ákos fotóját Németh Dániel, a másik három íróét Valuska Gábor készítette.)

Kapcsolódó könyvek: Németh Gábor: Egy mormota nyara · Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese · Győrffy Ákos: A hegyi füzet · Zoltán Gábor: Orgia

Németh Gábor: Egy mormota nyara
Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese
Győrffy Ákos: A hegyi füzet
Zoltán Gábor: Orgia
!

Ismétlem, nem vagyunk tekintettel az íróra. Mi csak (értsd: kizárólag) olvasunk. A könyvet. Végül is tehát nem tudhatjuk (értsd: nem fontos), hogy létezik-e olyan, hogy Selyem Zsuzsa. Vagy hogy nő-e egyáltalán. Netán marslakó. Vagy hogy valaki más egyéb, egy másik néven is (és akkor melyikük az igazibb [érted, hogy Jászberényi-e a Maros]). Ez mind a köreinken kívülre esik. Vagyis nekem nem fontos, hogy Anne Frank, Adrian Mole, Esterházy Péter vagy Csokonai Lili kik is. A valójában kicsit sem ellenőrizhető, számításba vehető. Nem a címlapi relációk, az életrajz tényei (a fotózhatóság) foglalkoztatnak bennünket elsősorban, hanem hogy az adott évben hozzáférhetővé vált könyvben van-e ív, amin át lehet sétálni. Ott van-e a történet. (Hiába megy elébe a dolognak Nádas Péter az új könyvéről beszélve: „Ha valaki elolvassa a könyvet, világosan kiderül számára, hogy ez nem fikció.” (MNO, 17/4/8) Neki nem, de az legyen az ő dolga.)
Bennünket nem lehet becsapni olyan címekkel, hogy napló meg dokumentumregény – majd mi eldöntjük. Hát ezért van itt EP. És ezért nincs az Orgia, miközben Márton és Závada műve meg ott van – mert a dokumentum és a regény között a libikóka utóbbi kettőnél billent a mi területünkre.
(De ezek tények, és nem erények vagy hibák. > A lista csak lista.)


>!
Kuszma MP
Irodalmi díjak

Jobb helyeken az ilyen eseményeket szmokingban-csokornyakkendőben szokták lebonyolítani, de hát ilyen ez a virtuális tér, nincs mit tenni. Mindenesetre rövid időre képzeljétek azt, hogy skatulyából kihúzva gépelek épp. És most (a zenekari tus után) következzék a 2016. év magyar széppróza-termésének legjava, ahogy azt a Merítés-díj zsűrije* elképzeli. Vagy ahogy a haldokló nyugat mondaná: a SHORT LIST. Íme!

Darvasi László: Taligás
„Igazából az idei könyvek közül az egyik legfontosabbnak tartom a Taligást: egyedi hangja és különleges világa mellett fontos és komolyan vehető történetet tár olvasója elé egy olyan főhőssel, amelyhez fogható kevés akadt utamba eddigi olvasmányaim során.” @dacecc

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
„Nos, volt egyszer egy könyv. Mit köntörfalazzak, ez a könyv. Fájdalmasnak ígérkezett, mert hát milyen is lehetne egy olyan könyv, ami az árnyékában, igen, a halálnak az árnyékában íródott. Tévedtem, tulajdonképpen. Mert óriásiakat röhögtem rajta. Hogy közben sírtam is, az más kérdés.” @fióka

Grecsó Krisztián: Jelmezbál
„Nagyon találónak éreztem azt, amit írt, olyan nagyon úgylevőnek, ismerősnek, szerintem ő most jutott el ide, hogy így tudjon írni, és remélem, most már így marad.” @cseri

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
„Jászberényi ezúttal is szikár, kíméletlen, cselekményközpontú prózát alkotott, igazi férfias elbeszéléseket, amelyek mind a történéseket, mind a lélek apró rezdüléseit középpontba állítva hitelesek, jól működők.” @giggs85

Krasznahorkai László: Báró Weckheim hazatér
„Tökéletes könyv. …s ha van valamivel bajom vele kapcsolatban, az pont a hibátlansága. Hogy nincs meg benne az a pillanat, amikor az író lépte (írása) elbizonytalanodik, de aztán, – amikor visszatalál – mégis röpülés lesz a majdnem zuhanásból.” @akire

Márton László: Hamis tanú
„Kész kabaré. Ott is röhögtem, ahol bőgni kellett volna.” @Goofry

Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik
„Nagy meglepetés volt számomra. Pont annyira szürreális, ami egyedivé és váratlanná teszi.” @ppeva

Szabó Róbert Csaba: Alakváltók
„Ez a regény kifejezetten megviselt, annyi benne a rossz, hogy nagyon nehezen olvastam. Már a borítóról tudtam, hogy nem lesz könnyű és lelkileg készültem rá, de erre nem igazán lehet felkészülni.” @olvasóbarát

Szöllősi Mátyás: Váltóáram
„Ha valaki meg tud írni egy olyan novellát, mint a kötetet nyitó Spirál, nagy baj már nem érheti.” @balagesh

Závada Pál: Egy piaci nap
„Nem strandregény, tessenek szívesek oxigénpalackot venni, mert nemigen engedi meg a szerző, hogy levegőt vegyen a tisztelt olvasó.” @Biedermann_Izabella

Egyben a tíz pedig @balagesh listáján tekinthető át:
https://moly.hu/listak/merites-dij-2017-szepproza-a-lista

(Megjegyz.: a kortárs irodalom sokszínűségét jelzi, hogy a legjelentősebb-legismertebb irodalmi díjak tízes listáját nézve – az Aegon-, a Libri- és a Merítés-díjakról van szó** – csak két olyan szerzőt találunk, aki mind a háromban szerepelt: Krasznahorkait és Jászberényit. Előbbi el is vitte az Aegon-díjat, utóbbi pedig a Libri Irodalmi Díjjal vigasztalódhatott a Közel-Keleten, ill. a honi irodalmi csatározásokban elszenvedett traumák után. Aztán itt van még a tavalyi nyertes, Darvasi László is, akinek lehetősége van a történelmi duplázásra! Vajon a Merítés díjat egyikük viszi el? Vagy valaki más, aki nem egyikük? Hanem másikuk? Ezt én még nem tudhatom.)

Szavazni pedig itt lehet:
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2017-szepproza-kozonsegdij
És miközben szavaztok, gondoljatok arra, hogy minden egyes kattintásnál valahol a világban felkacag egy író. Még ha ezt egyesekről nehéz is elképzelni.

* A zsűri tagjai: @akire, @balagesh, @Biedermann_Izabella, @Ciccnyog, @Csabi, @cseri, @dacecc, @eme, @fióka, @giggs85, @Goofry, @iniesta, @Kek, @Kuszma, @lizi, @n, @olvasóbarát, @pepege, @ppeva, @robinson és @virezma
** Khm. Na, hát magunk felé hajlott a kezem. Mit csináljak.

Kapcsolódó könyvek: Szabó Róbert Csaba: Alakváltók · Grecsó Krisztián: Jelmezbál · Závada Pál: Egy piaci nap · Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló · Darvasi László: Taligás · Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér · Szöllősi Mátyás: Váltóáram · Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik · Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája · Márton László: Hamis tanú

Szabó Róbert Csaba: Alakváltók
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Závada Pál: Egy piaci nap
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Darvasi László: Taligás
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Márton László: Hamis tanú

Kapcsolódó alkotók: Grecsó Krisztián · Závada Pál · Esterházy Péter · Darvasi László · Márton László · Krasznahorkai László · Selyem Zsuzsa · Szabó Róbert Csaba · Szöllősi Mátyás · Jászberényi Sándor

20 hozzászólás
!

Focival illene zárni. Vagy valahogy annak a környékén. Mert a tizenhatos terében minden felbukkan: „nincs ember, aki a harmadik kukorékolásra ne árulna el akárkit (embert, Istent, Istenembert)” (129. o.). Na ezt mondtam én is: hogy a harmadikat rezzenéstelen arccal kiállni, kibírni lehetetlen.

A 4. évről szokták szakérteni a szakértők, hogy ha a gárda megfelelt a profizmus harmadik évben megkövetelt elvárásainak, már csak ezt kell minden évben megismételnie – ugyanúgy. És akkor szembekerül a legnagyobb ellenféllel: a rutinnal. Na ez a nem igaz. Mert az EP mégiscsak jobban tudja: nincs rutin. A harmadik kukorékolásnál minden megkérdőjeleződik. Belső ügy, de azért mondom: új értékelési metóduson dolgozunk. Jobbon, körültekintőbbön, finomabbon, de nem bonyolultabbon.

Az már kevésbé belső ügy, és ezért ezt is elmondom… vagy igazából inkább kérdezem (mert a harmadik kukorékolás környékén elgyengülnek a kijelentések): mi ez a lista, meg mi ez a szavazás?

Ez a lista nem A LISTA (persze nekünk az). Ez ízelítő, kedvcsináló. Ez a lista nem a magyar irodalom. Csak egy ablak. Mert hát nem véletlenül készül a bajnoki cím után is egy lista a legszebb, egy másik a legfontosabb, egy harmadik meg a legemlékezetesebb gólokról. Nem 30 gól lesz ebben a háromban, de nem is tíz. Vagyis ez a tíz a Merítés-zsűri sajátos nézőpontjából látszik – hogy is mondjam – a legtízebbnek.

A szavazás meg… Nem, semmiképpen nem verseny. Ezért nem is érdemes versenyezni (a verseny-szavazatok úgysem számítanak bele: https://moly.hu/hozzaszolasok/8017078).
(Erről viszont Nádas ugyanott jól mondja: nem versenyló ő (de azért nem úgy van itt sem igaza, hogy teljesen: mert azért ló, annak meg futnia kell. De ezt most nem tudom rendesen végiggondolni. (Majd jövőre.)))

Mindezen (értékeléseinken, számainkon, listákon és szavazásokon), ha jól sikerül, a molyok nyernek a legtöbbet.


>!
giggs85 P

Merítés-díj 2017, széppróza – közönségdíj

Ahogy lassan szokássá válik, a Merítés-díj zsűrije ezúttal is kiválasztotta az általa legjobbnak ítélt 10 könyvet a 2016-os szépirodalmi megjelenések közül.
https://moly.hu/karcok/917926
És ahogy tavaly, idén is szavazhattok okt. 1-ig kedvencetekre, hogy elnyerje a közönségdíjat. Hajrá!

Íme a lista: https://moly.hu/listak/merites-dij-2017-szepproza-a-lista

Azok a szavazatok nem számítanak érvényesnek, amelyek:
a) olyan regisztrációról érkeztek, melyek a szavazás kiírása után születtek.
b) nem köthető hozzájuk molyos aktivitás.

A Merítés-díj zsűrije fenntartja a jogot, hogy a szavazás kiírójaként a szavazás tisztaságát megsértő eredményt felülbírálja.

Darvasi László: Taligás
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
67
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
5
Márton László: Hamis tanú
7
Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik
6
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Závada Pál: Egy piaci nap

Kapcsolódó könyvek: Szabó Róbert Csaba: Alakváltók · Grecsó Krisztián: Jelmezbál · Závada Pál: Egy piaci nap · Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló · Darvasi László: Taligás · Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér · Szöllősi Mátyás: Váltóáram · Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik · Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája · Márton László: Hamis tanú

Szabó Róbert Csaba: Alakváltók
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Závada Pál: Egy piaci nap
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Darvasi László: Taligás
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Márton László: Hamis tanú
39 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!