Kötelező-felfedező

Rovatgazda
!

(A kép forrása: pontkiado.hu)

Május 28-án volt 107 éve, hogy Mikszáth Kálmán eltávozott közülünk. Csak 63 éves volt. Nagy kár, mesélhetett volna még nekünk.

Én ugyan elfogult vagyok, mert egyik nagy kedvencem, de olyan kevesen vannak, akik ilyen csodálatosan bánnak a nyelvvel, hogy minden mondatnak íze van, akik olyan kifejezéseket használnak, melyekről bár sosem hallottunk, mégis beépítjük a napi szókincsbe.

Bár nem kenyerem saját magam reklámozása, mégis hadd álljon itt az egyik kedvenc idézetem Kálmán bátyámtól, kedvcsinálónak.


!

(A kép forrása: mikszathkalman.hu)

Ebben a hónapban Mikszáth novellagyűjteményét fogom nektek bemutatni. Természetesen a A tót atyafiak – A jó palócok címűre gondolok.

A képen láthatjátok szklabonyai szülőházát, mely ma már sajnos nincs meg, a helyén álló ház viseli büszkén az emléktáblát, és arról a tényről se feledkezzünk meg, hogy a szlovákiai falu ma a Mikszáthfalva névre hallgat.

Ezt a tájat nevezte Mikszáth Görbeországnak, itt játszódnak a novellái.


>!
gwyneira

Szép nyári reggel volt. A természet derült mosolyából minden tárgynak jutott. A harmatos fű buján kínálta magát a birkáknak, s azok szót fogadva vígan ropogtatták, a madarak szintén vidáman csicseregtek… egyszóval, olyan kellemes reggel volt, minőt a poéták szoktak megénekelni, de amely mindig mögötte marad a valóságnak: a természet az egyedüli, melyet a fantázia nem szépíthet, nem nagyíthat, csak törpíthet.

(Az a fekete folt)

!

(A kép forrása: Wikipedia – Tótok)

A tót atyafiak… de kik is a tótok? Tulajdonképpen nem mások, mint a szlovákok. Mára sajnos pejoratív, gúnyos értelmet kapott a szó.

Mikszáth gyűjteménye négy nagyobb lélegzetvételű történetet tartalmaz, melyben az atyafiak igen kedves népek, semmiképp se jusson eszünkbe tehát semmi negatív, ha a tót atyafiakat emlegetjük!


>!
Eva62

De miről is beszélne, még ha volna is kivel? Neki nincsenek sem örömei, sem fájdalmai, következésképp gondolatai sem, melyeknek kifejezést kívánna adni. Hiszen már az egész tót faj hidegebb, szenvedélytelenebb, érzéketlenebb, mint a magyarság. Nem is csoda. Hidegebb tájék szüli őket, későbben kel föl nekik a nap, korábban nyugszik le, s még déltájban is bágyadtan melegít, mintha nem tenné szívesen. A természet ismeri már őket, s nem veszi nekik rossznéven, hanem szépen hozzájuk alkalmazkodik.
Gyümölcsüket, a diót, mogyorót, kemény héjba zárja; földjüket telerakja kővel, hogy az sohase mosolyoghasson igazán, s ne öltözhessék föl egészen vidám ünnepi ruhába; a derült égből csak egy kis darab jutott nekik: a többit elzárják előlük komor, hóborította bércek.
A szelet, vihart ott tartja a Fátrában, s ha kiereszti, annak lehelete őket éri először; a tavaszt nyáron hozza meg nekik, a nyarat semmikor, hanem ahelyett odaküldi nyakukra a telet, amikor az még senkinek sem kell. Nekik minden jó, mindennel meg vannak elégedve. Csendes, türelmes nép.
A természet csintalan packázását majmolja minden. A búzakalász nem nő meg, csak feleannyira, mint az elkényeztetett alföldi rónán, s oly apró, kedvetlen szemeket hoz s keményet, mintha maga sem vágynék egyéb lenni korpánál: káposztájuk emeleteket épít ki magából, ahelyett hogy szépen összeborulna, s nincs az a hatalom, mely haraszt voltából kivetkőztesse; körte, alma elvadul, s izétől Szibériára gondol, aki beleharap.

Kapcsolódó szócikkek: tót
!

(A kép forrása: caesarom.com)

Az Az a fekete folt című novella nekem különösen sokat jelent – ebből írtam az írásbeli érettségit, és ötöst kaptam rá. :)

A novella főhőse, Olej Tamás, a brezinai bacsa (nem, nem basa, bacsa, azaz számadó juhász. Nem az övé a nyáj, de ő gondoskodik róla). Felesége halála után kettesben marad a kislányával, Anikával. Egy nap megérkezik a nyáj tulajdonosa, a herceg, álruhában, és nagyon, de nagyon szeretné feleségül venni Anikát. A bacsa persze vonakodik.

De hogy lesz ebből a mesebeli történetből fekete folt?


>!
csend_zenésze

Ki ismerhetné a birkafilozófiát egészen!

A tót atyafiak - Az a fekete folt (56. o.)

2 hozzászólás
!

(A kép forrása: http://www.pht.eoldal.hu/fenykepek/nepviselet/nepvisele…)

Lapaj, a híres dudás egy magának való, mogorva ember. Egyedül él, és bár az ősei között voltak számadó juhászok, ő nem vitte olyan sokra. Egy nap fiatal nő settenkedik a háza körül, Lapaj leteremti, de az meg sem fordul a fejében, hogy a nő nem elvenni akar tőle valamit, hanem épp ellenkezőleg…

Meg tud-e változni Lapaj a körülmények fényében?


>!
Britta89
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok

Nagyon jó kis gyűjtemény. Visszavitt egy olyan Magyarországra, ahol még teljesen más értékek voltak a fontosak és a szereplő emberek is teljesen egyszerű magyarok. A régi nyelvezete, szóhasználata késztet arra, hogy sajnáljam a mai modern nyelvünket, hogy ilyen kifejezések merültek feledésbe. Túl sok ma már az idegen szó. Sokat derültem rajta, számos humoros mondat is helyet kapott benne. Élveztem olvasni, ajánlom mindenkinek.

!

(A kép forrása: http://www.nograd24.hu/palocbucsuherencsenyben)

És kik a palócok? Hogy honnan származnak, az nem teljesen egyértelmű, de az bizonyos, hogy a nógrád-medencei, ipoly-völgyi parasztság elnevezése volt. Vallásos népek, nagycsaládrendszerben éltek.

És hát ki ne hallott volna már a palócos “a” hangról, melyet itt írásban sajnos nem tudok produkálni.


>!
B_Niki P

A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátomásokban. Egy sötét holló röpdös fölötte: a végzet. Szárnya suhogását találgatja. Titkos, homályos köd veszi körül, s hova el nem lát a szem, benépesíti a helyeket árnyakkal, borzalmas, csodálatos dolgokkal. Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit összegyúrja, s azok hitté keményednek lelkében.

Galandáné asszonyom

Kapcsolódó szócikkek: babona · végzet
!

(A kép forrása: programturizmus.hu – Palóc világtalálkozó)

A kötet A jó palócok része tizenöt rövidebb novellát tartalmaz, tehát ha valaki a könnyebb oldalán szereti megfogni a dolgokat, kezdje ezekkel a történetekkel.

Az egyik legismertebb novella talán a Bede Anna tartozása, mely furcsa mód nem is Annáról, hanem a testvéréről, Bede Erzsiről szól, aki Anna helyett keresi fel a bírákat, ugyanis levelet kaptak, hogy Annának le kell töltenie a büntetését, de sajnos, ő személyesen nem tudott megjelenni.


>!
Fermin
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok

Kedves Kálmán bácsi!

Köszönöm ezeket a csodálatos történeteket! Némelyik megnevettetett, némelyik elszomorított, vagy elgondolkodtatott. Rövid novellák ezek, – egyszerű falusi emberekről – melyek nincsenek túlcicomázva, mégis érezni lehet bennük Mikszáth szülőföld iránti szeretetét. Gyakran felbukkannak az elbeszélésekben népi babonák, és mondai elemek, kicsit az Arany balladákra emlékeztetve engem.

!

(A kép forrása: cipokeszito.eu)

A kis csizmák című novella a fösvény Bizi apó élettörténetét, és a falu gyermeke, Andris napjait mutatja be. Mi kell ahhoz, hogy változtatni tudjunk az életünkön?

Rövid, ámde tényleg igen kedves történet.


>!
chibizso 

A „falu gyermeke” (úgy hítták a szelíd képű, anyátlan-apátlan fiút) ott guggolt az udvar közepén a lekvárfőző katlan mellett, ami igen irigylendő állapot volt rá nézve, mert nemcsak a lábait melengethette a tűznél (csípős az idő egy kicsit), hanem a jószívű Böngér Panna a kóstolást is engedte.

A jó palócok; A kis csizmák

!

(A kép forrása: kecskefeszek.net)

Ugye, milyen kis trailereket lehet egy-egy novellából csinálni? Remélem, felcsigáztam mindenki érdeklődését! Mikszáthtal tényleg nem lehet mellé nyúlni.

Ezért nem is köszönünk még el tőle, biztos, hogy érkezek több művével is a későbbiekben, addig is hadd ajánljak egyet! de melyiket???

Legyen mondjuk a Különös házasság! A mai világban, bár tudunk olyan kultúrákról, ahogy létezik a kényszerházasság intézménye, mindig azt gondoljuk: a nőket kényszerítik.

Hát itt most nem. Itt most a férfit. Izgalmasnak hangzik, mi? És ha még azt is hozzáteszem, hogy igaz történeten alapul?


>!
Hoacin
Mikszáth Kálmán: Különös házasság

Ejnye, canis mater, hogy ilyen dibdáb emberek létezzenek, mint ez a vén mizimázi Dőry! Alapvetően tehetetlen frusztráltságot érzek, ha a jófej szereplőkkel ordas nagy kitolásokat művelnek a galádabb figurák, de ez a könyv aztán igazán vitte a pálmát az infesztálásban, ami pedig nem gavallér dolog. Az élvezhetőségből nálam az is visszavett egy fokkal, hogy a régies nyelvezet konstans módon kontrakarírozta a pontos értelmezést, főleg mikor a szereplőkből spontán buggyantak elő a „gratias ago, domine spectabilis” féle szépségek. Az olvasmányosságot buzgón akasztották meg az igen bőségesen illusztrált leírások is: szerettem volna haladni a történettel, mert izgalmas az ügy, lássuk a folytatást íziben! De rendszerint át kellett gázolni megannyi hangulatfestő részleten, amiben személy szerint inkább hasra estem mindannyiszor. Pedig a Zemplén! A környék! Szívem csücske vidék! Mennyire szerettem volna ezt a történetet mondjuk feleekkora terjedelemben olvasni….:) Mert amúgy tele van hol humoros, hol dermesztő, de mindvégig érdekes eseményekkel.
Azért a befejezés kárpótolta a szétborzolt igazságérzetem. Ennyi álságos, aljas, igazságtalan történés után végtelenül jólesett a furfangos megoldás. Na, azt a részt például szívesen olvastam volna akár négyszer olyan hosszú terjedelemben is. :D

"– Paperlapap!ellenveté az orvos.Ne beszéljen nekem ilyenekben a logikáról. A logika más. A logikához ne szóljanak a papok. A logika a gondolkozó fõk istene. Ha van másvilág, és logika van benne, akkor ön például okvetlenül a pokolba jut.
Én?dadogta a plébános úr, elpirulva az orvos szúrós nézése alatt.
A diákok mosolyogtak. Dõry kacagott, a hasát fogta, a baronesz pedig ijedten sütötte le szemeit a tányérjára.
Ön hát. Mert önnek, mint papnak, logice csak a rossz lelkek közt van helye, akiket megjavítson. Ergo a mennyországban, ahol csak jó lelkek vannak, egészen fölösleges a pap."

!

A Kötelező-felfedező ezennel nyári szünetre megy, akárcsak a nebulók. Olvasgassatok, amihez csak kedvetek van, akár kötelező az, akár nem!

Találkozunk szeptember elején, és ha van ötletetek, kívánságotok, miről írjak, akkor azt várom szeretettel a kommentekben, mindnyájan jól járunk.

Könyvekben teli nyári szünetet, sok pihenést!


>!
kattantkecske

– Remélem, hogy…öhm..kellemesen telik majd a vakációd – szólt Hermione, és bizonytalanul nézett Vernon bácsi után. Fel sem tudta fogni, hogy lehet valaki ilyen goromba pokróc.
– Oh, biztos vagyok benne – felelte Harry, és széles vigyor terült el az arcán. – Ők nem tudják, hogy itthon nem szabad varázsolnunk. Az idei nyár Dudleyval roppant szórakoztató lesz…


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!