Kötelező-felfedező

Rovatgazda
!

(Kép forrása: kacaj.blog.hu)

Lassan-lassan itt az év vége, a messzeföldön híres hajrá, izgultok már? Beleadtok apait-anyait, nagyapait-nagyanyait, ésatöbbit? Vagy már feladtátok, elvégre csak öt hét van hátra az iskolából és úgyis mindegy?

Hát nem, kikérem magamnak! Mi az, hogy „csak”? Öt hét alatt a világot meg lehet váltani, mi ez a pesszimizmus, kérem szépen, kicsit több…


>!
Diaval

– Kifekszek ettől a fertőző optimizmustól – mondta Enoch.

!

(A kép forrása: http://oll.libertyfund.org/people/voltaire)

…optimizmust!

Jó, jó, de mi bajom van? Semmi, csak javaslom, kukkantsunk be Voltaire bácsihoz, és a Candide vagy az optimizmus című művét vegyük górcső alá ezúttal.
Ki is ez a Voltaire, akinek ennyire szép a haja, és ilyen optimista a mosolya?
Becsületes neve François-Marie Arouet, de egy névvel létezni mennyivel egyszerűbb és menőbb, nem? Pláne, ha filozófus vagy a francia felvilágosodásban, tudhattad előre, hogy úgyis csak az egyik neveden emlegetnek majd. Filozófián kívül szinte minden irodalmi műfajban is kipróbálta magát, írt esszéket, leveleket, drámákat, regényeket, értekezéseket, csak hogy néhányat említsek.


>!
Zoe27

– Nem akarok Katherine Mansfield lenni, aki harmincnégy éves korában meghalt. Krónikus betegséget kívánok magamnak, olyat, mint Voltaire-nek volt, és kilencvenéves koromig akarok élni.

107. oldal

!

(A kép forrása: https://brussellapg.wikispaces.com/Candide)

A Candide egyszerre olvasható kalandregénynek, vagy ha tetszik, gúnyiratnak is. Voltaire ugyanis kritizál mindent, amit ér.

Candide egy németországi kastélyban él, törvénytelen gyerek ugyan, de ez cseppet sem zavarja, szerelmes, tanulni vágyik. A szerelem lesz a végzete, mivel rajtakapják Kunigundával, kidobják a kastélyból, ő pedig utazásra indul.


>!
Vianne_Rocher

– Ki az a csúf disznó – kérdezte Candide –, aki annyi rosszat mondott a darabról, holott én sírtam, s a színészekről, akiket meg oly örömmel hallgattam?

– Faragatlan fatuskó – válaszolta az abbé úr –, azzal próbál pénzt keresni, hogy leszól minden darabot és könyvet; gyűlöl mindenkit, ha sikert ér el, mint ahogy az eunuchok gyűlölik az élvezőket; kígyó ez, irodalmi kígyó, sárral és méreggel táplálkozik; egyszóval röpiratszerző.

!

Minden a legjobb célért történik ebben a lehető legjobb világban!

(A kép forrása: http://www.hoodedutilitarian.com/2010/10/visual-aliens-…)

Mielőtt beszámolnék a nagy utazásról, először is lássuk csak, mi köze mindehhez az optimizmusnak?
Candide tanítómestere, Pangloss az, aki képviseli a leibnizi optimizmust, miszerint:


>!
Pömpilla

– Bizonyos – mondta – s kimutatható, hogy nem is lehetnek másképp a dolgok, mert ha már mindennek célja van, minden, ugyebár, szükségképpen a legjobb célért is van.

3. oldal, Első fejezet, mely arról szól, hogyan nevelték Candide-ot egy szép kastélyban, a hogyan űzték el ugyanonnan

Kapcsolódó szócikkek: optimizmus
!

(Kép forrása: https://www.emaze.com/@AIRLZQZT/)

Tehát ez a világ a lehető világok legjobbika. Csodásnak hangzik, nem? Mert ez esetben bizonyos, hogy még a rossznál is lehet rosszabb, örüljünk hát mindennek, fő az optimizmus! (Esetleg sül, ízlés szerint, kis sóval.)

Candide útra kel hát, bár nem pont úgy, ahogy tervezi: először katonák hurcolják el, aztán találkozik a szifiliszes Pangloss mesterrel, aztán beüt a földrengés is Lisszabonban… de hát mi is a baj ezzel, mikor a lehető legjobb világban élünk? Pangloss mester, aki útitársául szegődik, nem győzi bizonygatni.

Közben azért, a rémségeket látva, el-elgondolkodik:


>!
Sli SP

Ha ilyen a legeslegjobb világ, milyenek a többiek?

25. oldal, Hatodik fejezet (Európa, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Candide · világ
!

A képen a történet szereplői láthatók

(A kép forrása: https://thefifthe.wordpress.com/2016/04/24/agency-and-p…)

Tovább folytatódik Candide útja, hadd ne számoljak be minden szörnyűségről csodálatos dologról, ami történik vele ebben a lehető legjobb világban. Komolyan mondom, annyira jó ez a világ, amit Candide megtapasztal, hogy már csak ezért is érdemes kézbe venni, az ember máris perspektívába helyezi a saját problémáit.

Szökni is kényszerül, szolgájával, Cacambóval vágnak át Dél-Amerikán, majd eljutnak Eldorádóba, az utópisztikus államba, ami maga a tökély.

Candide végül nem bírja ezt a nagy tökéletességet, ezért a hazaútra kerít magának egy depresszív tudóst, Martint.

Martin nem is rejti véka alá a véleményét:


>!
exti

– De végre is mi célból lett teremtve a világ? kérdé Candide. – Hogy megbolonduljunk, válaszolá Martin.

Huszonegyedik fejezet

1 hozzászólás
!

Én csak annyit tudok, művelnünk kell kertjeinket.

(A kép forrása: https://blogs.wsj.com/speakeasy/2009/09/11/dante-bronte…)

Candide a tapasztaltak után kezdi belátni, hogy talán annyira mégsem tökéletes ez a világ. Nézetet vált, és talán nem spoilerezek nagyon, ha elárulom, hogy a kertben leli meg a boldogságot.


>!
klaratakacs
Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Olvastam ezt diákként is, csak Pangloss mester örökérvényű szavai maradtak meg bennem, de pozitív élményeim voltak róla.
Most 20+ évvel később csak dicsérni tudom. Először is kalandos, kicsit Tom és Jerrysen, mindenki meghal egyszer-kétszer, aztán megy tovább a világ minden tája felé. Másodszor vicces, néha kifejezetten Indul a bakterház módon, jól odamondogatva. Ha akarjuk még elgondolkodtató is, de ha nem akarunk elmerülni az irányzatokban, akkor nem muszáj. Szerettem a gazdag, ám unatkozó ember leírását, tökéletes fogyasztói társadalomkép. A feloldás pedig tökéletes!
Ha Voltaire ma élne, azt hiszem nagy rajongótábora lenne.

!

(Kép forrása: http://magazin.apertura.hu/cool/a-destruktiv-sztereotip…)

Szokás szerint ajánlanék még egy olvasmányt, ami bár nem kötelező még (lásd a csatolt értékelést), de érdekes lehet, ha már az ember rákapott Voltaire-re.

A vadember című munkáról lenne szó, mely a nemes vadember képére asszociál, miszerint a társadalom helyett jobb romlatlanul élni, a természet gyermekeként.

Teszi mindezt szerelmi történet köntösébe bújtatva. Nem is hosszú, szórakoztat és elgondolkodtat.


>!
sempiternalsoul
Voltaire: A vadember

Leborulok Voltaire előtt, amiért volt mersze megírni ezt a könyvet, amit legalább kétévente újra kell majd olvasnom, mert EZ, EZ AZTÁN RENDESEN BEHÚZ EGYET A TÁRSADALOM KÉPÉBE.
Ha a 18. századi Párizsban élnék fitos orrú, nemes hölgyeményként, biztos vagyok benne, hogy Voltaire lenne eszményi, hőn áhított szerelmem. Az, hogy 112 oldalon keresztül köpni tudnék a társadalomra, az úgynevezett „kultúránkra”, a katolikus egyházra; minden tudálékos embernek, aki csak a bemagolt tanait szajkózza, hatalmasat csapnék a fejére, hogy nőjetek már fel, és használjátok a józan eszeteket; megőrjíteném az ellentmondásos elgondolásokkal, álszent buzgósággal tevékenykedő, semmit sem tudó, és önálló személyiséggel nem rendelkező, ostoba tömeget – az egyszerűen hihetetlen.
Nem akarok senkit sem megsérteni azzal, amit írtam. Mindenki véleményét tiszteletben tartom. Azonban nem vagyok hajlandó vitába szállni senkivel, aki el nem olvasta a művet, jó alaposan, néha-néha megállva, ízlelgetve a mondatokat és összegyűjtve a tantuszokat, amelyek két percenként leesnek.

Ami nem tetszett: hogy én is egyike vagyok a gusztustalan tömegnek, amelytől jelen pillanatban a végletekig undorodom.

Ami tetszett: hogy Voltaire rádöbbentett, csak a józan eszemet kell használni – mindent meg kell kérdőjeleznem és követnem azt az utat, amit a szívem diktál. Még lehetek más.

Kötelező olvasmánnyá tenném.
Hoppá!
Fogom tenni.
Elvégre is tanár leszek.

!

Kellemes optimista napokat kívánok hát nektek ebben a minden világok legjobbikában!


>!
Coon

Imádom újra és újraolvasni, egyike azon kevés kötelezőknek, amik a szívemhez nőttek. Metafizika forever és persze egy nagy kanál optimizmus! A könyv teljes szelleme illik a dalhoz. Az egész életszemlélete egyszerűen hihetetlen, csakúgy mint a dalé. A karc a következő kihíváshoz készült: http://moly.hu/kihivasok/konyv-es-zene
http://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Voltaire: Candide vagy az optimizmus
1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!