Kötelező-felfedező

Rovatgazda
!

(kép forrása: zalaegerszeg.hu)

Tél közepe van, sötét, hideg, havas, jeges, az ember fáradt, az ember sosem elégedett. Iskolába kell vonszolni magunkat ködös hajnalokon, munkába, el a meleg ágytól. Hiába húzzuk el a készülődést, sötét van, hiába sietünk haza, sötét van. Jó, jó, lassan már kezd alakulni, néha dereng a fény, de nem mindenki arra gondol: „bárcsak nyár lenne!” ?
Nos, ebben a rovatban nyár lesz! Meghozom a meleget a sok téli téma közé. Segítségül Fekete Istvánt hívtam, ha már úgyis a napokban ünnepelte 117. születésnapját.


>!
robinson P
A mai napon

Vuk, Lutra, Kele és Bogáncs mellett a Tüskevár is az örök klasszikusok közé sorolható.
115 éve született Fekete István (1900. január 25. – 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002. decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.
Nagyon erős dohányos volt, ami miatt 1968-ban már kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el, de gyerekei kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén, mert – mint fia idézte – „…egyedül Göllén érezte jól magát…”.

Kapcsolódó könyvek: Fekete István: Téli berek · Fekete István: Tüskevár · Fekete István: Vuk · Fekete István: Lutra

Fekete István: Téli berek
Fekete István: Tüskevár
Fekete István: Vuk
Fekete István: Lutra
1 hozzászólás
!

(kép forrása: tiszataviokocentrum.hu)

A Tüskevár kötelező olvasmány. Nekem mindenképpen. Minden évben szüksége van a lelkemnek elolvasni ezt is, meg a folytatását is.

(Kis kitérő, bár a Téli berekről @Bla emlékezik meg a különrovatban (https://moly.hu/merites-rovatok/variaciok-egy-temara-tel). Épp a Téli berekben „csatangoltam” decemberben, az északi sarkkör felé autózva, ahol fel sem jön a nap. Közben @clarisssa rám írt, miszerint:
Látsz még olvasni? Vagy mindegy, mert István úgyis Fekete?)

Tehát a Tüskevárat sokan megkapják kötelező olvasmánynak. Sokan nem (én sem, csak nem tudunk elszakadni tőlem…). És talán ha az ember alsó tagozatos, és épp nem a természetrajongó életet éli, és nem szereti a halat, és kit érdekel, hogy megvágják magukat a náddal, és különben sem játszanak számítógépes játékkal benne, akkor lehet, hogy fintorogva teszi odébb. Különösen a „túl sok természetleírást” nehezményezik sokan. Pedig hallgassátok csak!


>!
Véda MP

Túl a gáton, széles, de csendes diskurálással kezdte a napot sok ezer madár, amelyből azonban kihallatszott egy-egy gém recsegő trombitálása, szárcsák sikkantása és a vöcskök kurjantása, a parti fűzfa száraz ágánál pedig egy szürkevarjú károgott valamelyik távoli atyafinak, de a válaszokat hallani már nem lehetett.

A nagy sáros rét hajnali lélegzése, nehéz posványszaga most már ismerős volt, és az éles sáslevelek tehetetlenül nyaldosták a csizma síkos szárát. Az összeszabdalt lábszárak védett biztonságban lötyögtek a csizmaszárban és Tutajosunk szinte kereste a tocsogókat, ahol tegnapelőtt a szandálok nyúlósra áztak.

!

(kép forrása: origo.hu)

Többen mondják ugyanakkor, hogy felnőttként elővéve más élményt ad. Talán kell hozzá egy jó adag élettapasztalat, hogy értékelni tudjuk a berek nyugalmát hektikus életünkkel szemben, Matula bácsi mellett, ahol nincs óra, ahol nem siet senki, ahol mindennek megvan az ideje, és mindenre jut idő, még a délutáni alvásra is, mindenki teszi a dolgát, és minden annyira, de annyira magától értetődő.


>!
KleineKatze

– Sietek, Gergő bácsi.
– Hova?
– Úgy értem: horgászni.
– Mámeg, mámeg kapkod?! Csak azt mondja meg, hogyan siet horgászni. Ha kap a hal: kap, ha nincs étvágya: nem kap, ha cigánykereket hány a parton, akkor sem.
– Úgy értettem, Gergő bácsi, hogy amit mondott, igyekszem gyorsan megtenni.
– Azt meg úgyis tudom, minek arról beszélni?

183. oldal

!

(kép forrása: playbuzz.com)

Töltsetek hát velem egy nyári napot a berekben!

Képzeljük el, hogy meleg van, ülünk a kunyhóban még álomittasan, csiripelnek a madarak, korog a gyomrunk, várjuk a jófajta Matula-reggelit, szalonnát, vagy tojást, vagy halkocsonyát (hú, de éhes lettem!), de evés előtt még jó volna megmártózni a hűs vízben, hogy felébredjünk. Sokkal kellemesebb módja ez a reggeli tisztálkodásnak, mint az arcot locsbolni vízzel a fürdőszobában, a négy fal között. Ha már vízbe merészkedtünk, akkor maradjunk csendben, lessük meg a napkúrázó békákat, a szintén reggeliző madarakat, és közben azért mosolyodjunk el Matula bácsi szavain is.


>!
tomgabee

– Nem fürdik meg? Addig én elkészülnék. (…)
– Nem hoztam fürdőnadrágot sem… Nancsi néni is elfelejtette.
– Kár, ámbár én nem arra gondoltam, hogy a fürdőnadrágot kellene megfürdetni. De ha fél a víztül… Vagy a békák előtt szemérmeskedik…

!

A képen: búbos vöcsök (kép forrása: tudasbazis.sulinet.hu)

Miután elfogyasztottuk a reggelit, nézzünk tennivaló után! Én egy madárlest javaslok. Bújjunk be a nádasba, Matula leskunyhójába, vagy másszunk fel a fára. Próbáljunk meg minél több madarat azonosítani. Nézzük, ahogy a fiókáikat etetik, vadásznak, vagy éppen menekülnek.


>!
szera

-Jaaj…szsz, Matula bácsi, mi ez? Viszi a fiait…Jaaj! – Gyula nyögött a gyönyörűségtől, Matula pedig kileskelődött egy másik nyíláson.
– Vöcsök, búbos vöcsök. Ha a gyerekek elfáradtak, felkapaszkodnak az anyjukra.
Gyula úgy érezte, ezt a látványt sem lefényképezni, sem lefesteni, de még elmondani sem lehetne. Az élet öntudatlan szépsége volt ebben a lágy mozgásban, az anya óvatos úszásában s a öt kis pelyhes gombóc szeme csillogásában, amint ültek az anyai páholyban, aki kirándulni vitte az apróságokat a nyár s az idő végtelen reggelén. Az egyik kicsi még ásított is, s ez olyan kedvesen derűs volt, hogy Gyula bekapta maszatos ujjait, ne nevessen.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búbos vöcsök
!

(Saját kép, készült a Diás-szigeten)

Ebéd és alvás. Ránk fért, nem? Ennyi friss levegőtől! Evezzünk egy kiadósat, horgásszunk, esetleg vágjunk fát az esti bográcsoláshoz. Ha egyik sem annyira szimpatikus, menjünk el Tüskevár romjaihoz, vagy egész egyszerűen csak nézzünk körül. Kint vagyunk a berekben, növények és állatok között. Álljunk hát meg, és csodáljuk, ahogy Tutajos is teszi.


>!
tomgabee

A parti nádas nem mozdult, az egyik nyárfán varjú károgott, és Gyula szíve tele lett a csodálatos táj ősi szépségével.
– Nem vagy álmos?
– Dehogy… csak nézek. Ezt szeretem én…
István fél karját áttette a gyerek vállán.
– Ebben nem is csalódsz elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.

48. oldal (Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1962)

Kapcsolódó szócikkek: István bácsi · Ladó Gyula Lajos (Tutajos) · varjú
!

(Saját kép, készült a Diás-szigeten)

Lassan leszáll az este is. Mennyei hallakomával zárjuk a napot, majd a tűznél üldögélünk, beszélgetünk, tervezgetünk. Mert ide vissza kell jönni. Ide télen is el kell látogatni. És jövő nyáron. És minden évben. Ha egyszer megtapasztaltuk, nem tudunk nélküle élni. Se Tutajos, se Bütyök, se az olvasó.
Ha besötétedik se szontyolodjunk el.


>!
Aquarius

Sötétség nélkül semmi jelentősége nem lenne a világosságnak.

126. oldal

4 hozzászólás
!

(Saját kép, készült a Diás-szigeten)

Aztán meg, ha vissza is térünk a nagyváros forgatagába, ne feledkezzünk meg a leckékről, amikre a berek tanított.
Viselkedésünkkel mindig legyünk méltóak hozzá!


>!
encus625 P

Matula csak egy mozdulattal jelezte, hogy a bereknek is megvan a maga tartózkodó illemszabálya. Itt nincs erőltetett komázás se le, se fel. Itt nem esnek egymás nyakába az emberek még temetésen sem, nem gázolják át a barátkozás érzékeny bozótját az első napon, nem közelednek egymáshoz hangos csörtetéssel, nem rohannak le senkit, de nem is lehet őket lerohanni. Itt mindennek, minden valóságnak neve van, értelme, jelentősége és ideje; itt nem becéznek, és nem rövidítenek le semmit, és ha valaki a szilfából szilcsit, a szárcsából szárcsikát és a kunyhóból kuncsit csinálna, Matula jól megnézné és – sajnálná.
– Szögény… hogyan beszél…
És Tutajos ki nem mondott tétova gondolatainak legmélyén megérezte, hogy ha egy reggel Matula azzal keltené, hogy:
– Gyuszkó, ébredjen, mert felkelt a napcsi… – hát ijedten nézne rá, hogy megbolondult-e, s közben kicsit utálkozna is.

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ladó Gyula Lajos (Tutajos) · Matula bácsi
1 hozzászólás
!

(Saját kép, készült a Diás-szigeten)

Nyáron a Balatonnál jártam. Édesapám szólt, tudok-e róla, hogy van ám Fekete István emléktúra a berekben? És tényleg van! (http://zalakaros.info.hu/szabadido/dias-sziget-fekete-i…) Ezt nem szabad kihagyni, gondoltam magamban. Autóval kellett menni, majd megálltunk a vízparton. A túravezető végig magyarázott, növényekről, állatokról, minden elsuhanó madárról elmondta, mit láttunk éppen. A túra végén pedig a Fekete István emlékházat találjuk, és Matula bácsi kunyhóját, amit a képen is láttok. Csodálatos élmény, ha arra jártok, feltétlen ajánlom!


>!
Bazil P

A Tüskevárhoz vezető élmények, előtanulmányok:

… Hát a Kis-Balatonban voltam, ha nem is benne, de ott a környékén két hétig két másik emberrel és két hétig teljesen egyedül. Jó lett volna, ha ott lettél volna, hogy végre kórházbűz-mentesen kibeszélgethessük magunkat. Kaptál volna olyan rántott halat (fogtam cca. 25 kilót az egy hónap alatt), hogy még egyszer kértél volna belőle, és meghízlaltalak volna rendesen.
A magányos két hét különösen áldott volt. Ez a cca. 10 ezer hold most már nem rezervátum*, hanem sanctuárium**, ahová senki a lábát sem teheti be, s az egész csodálatos madárvilág ehhez mérten viselkedik. Közvetlen barátaim egy kis anyjavesztett szárcsa és egy özvegy kuvik voltak, távolibbak pedig kócsagok (40 pár fészkel ezen a területen), ibiszek, üstökös-, kanalas-, szürke-, vörösgémek, kárókatonák (egy fán 72 fészek!!), nyári ludak, s récék mindenféle fajtái voltak. – Végre, egyedül!! – sóhajtottam fel, amikor két fényképező kísérőmet is elbúcsúztattam, és tényleg és szigorúan egyedül maradtam. Két hétig nem volt semmire és senkire gondom, csak magamra. Magamnak sütöttem, főztem, horgásztam, néztem a Világot a Természet legősibb és egyetlen kultúráját, és lassan elcsendesedtek bennem a civilizáció marta idegek, és olyan távoli lett ez a másik világ, hogy nagyjából megnyugodtam. Fogtam cca. 25 kiló halat, amiből sajnos csak pár kilót tudtam hazaküldeni, a többit csekély bánattal megettem magam. (Rántva, mert csak ehhez értek.)
A kis szárcsa később annyira megbarátkozott, hogy már óvni kellett a horgomat tőle, állandóan ott hajókázott környékemen, sőt később bizalmasa is lettem, mert egyszer csak megjelent egy másik kamasz, de annak nehezen tudta megmagyarázni, hogy az a furcsa állat a parton nem veszedelmes. A kuvikot kézzel is megfoghattam volna, mert a nádkunyhó egyik gerendáján tanyázott, de hát minek fogtam volna meg? A szürkegémek – tudod, milyen bizalmatlanok egyébként – 15-25 méterre sétálgattak és bogarásztak a kunyhó előtt, és nem tudtam úgy felnézni, hogy egy-egy kócsag ne úszott volna ragyogó fehér pehelyként valahol a láthatáron. A nádas egy hozzáférhetetlen helyén, magas szilfán egy albicilla [rétisas] sziesztázott állandóan, s órákon át néztem előkelő magányában egy 20-as, állványra szerelt messzelátón. A tollait is megolvashattam, amiről ő persze nem tudott.
Így éltem, édes Rudim, és remélem, nem utoljára.

* Természetvédelmi terület (latin)
** Szentély (latin)

(levélrészlet, Fekete István levele Láng Rudolfnak, 1952-ben, Péter-Pál napján)

Kapcsolódó könyvek: Fekete István: Tüskevár · Fekete István: Kedves Rudi Bátyám!

Fekete István: Tüskevár
Fekete István: Kedves Rudi Bátyám!
!

(kép forrása: kutyafajtak.hu)

Mit ajánljak még Fekete Istvántól? Legszívesebben azt mondanám: mindent. Olvassatok tőle bármit, és ízlelgessétek minden egyes szavát.
Viszont tudom, hogy manapság nagyon népszerűek a kutyás filmek. Sokan olvasták a Lassie-t, nézték a Marley és ént, Hachikót. Hűséges, kitartó kutyákról szólnak mind.
De ismeritek Bogáncsot? Nem, nem azt a lila gombócot, ami nyáron a zokniba akad. A kiskutyát. Aki bejár legalább akkora utat, mint Lassie, csak hogy hazatérhessen. És aki valójában pumi, nem pedig puli, akármit is tegyenek bizonyos kiadók a könyvborítókra.


>!
szmelus P
Fekete István: Bogáncs

Nem is tudom miért nem olvastam eddig. Igaz a szüleimnél most bukkantam rá. Egyszerűen csodálatos, valószínű pont most volt rá szükségem. Kislányomnak a Lassiet kell kiolvasni, ajánlottam neki, hogy előbb a mi magyar kutyusunkat olvassa el. Bár lehet neki még nem adna annyit. Hihetetlenül szépen van megírva. Kimondottan örültem, hogy nem a mai regényeknek megfelelően csak úgy oda van „dobva” a szöveg. Hanem ha kellett 3 sorban is csodálatosan ki lehet fejezni egy-egy gondolatot. Nem olvastam gyorsan, de nem is akartam. Minden nap csak egy kicsit, hogy a lelkem felfrissüljön. Olvastam vidéken is anyóséknál kutyák, cicák, tyúkok társaságában. Szerencsére a vidéki élet nem áll tőlem távol, kiskoromban minden nyaramat nagymamámnál egy kis szabolcsi faluban töltöttem. Vissza is hozta azt a nyugodt hangulatot. Azt hiszem fogok még Fekete Istvántól (eddig csak a Tüskevárt – kötelező olvastam) olvasni.
Egyszerűen szívet melengető annak minden szépségével, szomorúságával együtt!

!

(kép forrása: pumitar.hu)

Fekete István érti az állatokat. Talán jobban, mint az embereket. Tudja, mire vágyik a kutyaszív (vagy a bagolyszív, a gólyaszív, a fecskeszív, a vidraszív… még sorolhatnám). Megírt egy valódi kutya-kalandregényt. Bogáncs, aki először csak a juhokat tereli, de aztán valahogy a cirkuszban is fellép, és aztán… Aztán mi lesz a kis pumival? Erre sajnos már nem válaszolhatok, kérdezzétek Fekete Istvánt.


>!
psn

– Egyél, kiskutyám. Sokat nem adok, mert esetleg nem tudsz vacsorázni…
Bogáncs úgy vette el a falatot, hogy orvosi csipesszel se lehetett volna finomabban elvenni, és heves farkcsóválással biztosította az öreget, hogy „nincs az a rakott szekér, amelyikre nem fér”

Kapcsolódó szócikkek: Bogáncs
!

Rosszkedv ellen, nyárhiány ellen, télhiány ellen… Fekete István.


>!
Nefi P

Fekete István

Lélekemelő és emberi minden szava, minden mondata.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!