Kortárs VilágSzép

Rovatgazda
!

Kép készítője és forrása: Sharon Ang, link

Kedves Olvasók!

Ebben a hónapban Ázsiába látogatunk, azon belül is Kínába, Vietnamba, de benézünk Indonéziába is. A rovat folytatódni fog további országokkal a következő számokban, figyeljétek a megjelenéseket!

Előtte azonban egy fontos hír:
Az irodalmi Nobel-díj 2020-as nyertese Louise Glück, amerikai költő.
Magyarul még nem jelent meg kötete, online azonban több verse is olvasható:
– A versomunoline.hu 7 rövid verset közöl: link
– A kepmas.hu megosztott egy interjút a szerzővel, valamint 4 verset: link
– A litera.hu pedig fordítói kommentárral osztott meg egy verset: link
– Valamint @Csabi karcában lefordított egy verset:


Csabi P>!
Egy költő – egy vers

Idén Louise Glück nyerte az irodalmi Nobel-díjat.
Magyarul még nem jelent meg kötete, néhány verse azonban olvasható különböző honlapokon lefordítva link.
Annak ellenére, hogy apai nagyapja révén magyar származású, még magyar wiki oldala sincs (csak egy frissen gründolt semmi információval egyelőre), úgyhogy az angolból kell kibogarásznotok élete alapvető információit: link
Annyit elárulok, hogy már eddig is szépen ki volt dekorálva díjakkal.

Találtam egy rövid versét, First memory, így szól eredetiben:

Long ago, I was wounded. I lived
to revenge myself
against my father, not
for what he was--
for what I was: from the beginning of time,
in childhood, I thought
that pain meant
I was not loved.
It meant I loved.

Gondoltam, játsszunk, ezért készítettem hozzá egy fordítást, amennyi tehetségemből tellett.

Az első emlék

Rég volt az a sérülés. Csak a
bosszúnak éltem
apám ellen, nem
amit ő tett –
hanem amit én: már a legelején
mint egy gyermek, azt
hittem, a kín,
hogy nem szeretnek.
De én szerettem, az fájt.

Hát mi tagadás, az utolsó soroknál meggyűlt a bajom a szótagokkal.
Szóval, próbálkozzatok ti is, ha van kedvetek.

Amúgy a versnek van „hivatalos” fordítása is Branczeiz Anna tollából, itt olvasható: link.

Kapcsolódó alkotók: Louise Glück

4 hozzászólás
!

Kép készítője és forrása: karl-ferdinand, link

Jü Hua/Yu Hua (1960–) kínai szerző megkerülhetetlen a magyar olvasónak, ha kortárs kínai irodalmat keres: a szerző negyedik magyar nyelvre fordított könyve jelent meg idén (Jü Hua: Élni).

Először 2010-ben mutatkozott be a magyar olvasóközönségnek Testvérek című regényével.

Kacagtató, gyomorforgató, leverő, abszurd, groteszk – ez mind, és nem ritkán egyszerre. Ritkán ragad magával ennyire egy könyv, annak ellenére, hogy időnként – nem is kevésszer – még az én jó kis strapabírónak megismert gyomrom is kavargott, nem is elsősorban a naturalizmus fogalmát bőségesen kimerítő leírásoktól, mint inkább a feneketlen emberi mocsokságtól, meg az úgynevezett fogyasztói társadalom csilivili külseje mögött rejlő tömény zülléstől. – írja @Tarja_Kauppinen értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/1416019.

@Dana így ír róla értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/975870): „A könyv kiválóan mutatja be két elütő jellemű testvér történetén keresztül Kína nagy változásait. (…) A regény két része egészen ambivalens érzéseket keltett bennem, az első részben annyi nyomorúság és szenvedés volt, hogy érzelmileg nagyon megviselt, a második rész mozgalmasabb, de egyben kiábrándítóbb és dekadensebb is. Ahhoz képest, hogy 700 oldalas könyvről van szó, elég érdekes, sok helyen vicces, Szung Kang és Lin Hung szerelmi története pedig nagyon szép.

2018-ban érkezett a Kína tíz szóban – a tíz szó tíz témát takar, ezeket járják körbe a kötet esszéi. A könyv népszerű volt, a Merítés Sikerkönyvek rovatában is szó esett róla: https://moly.hu/merites-rovatok/sikerkonyvek-80#immersion_item_21334.

@Barbár így ír róla: „Tíz esszé Kínáról 2009-ből azt az időszakot felölelve, amikor a kisember a kulturális forradalomból a pénzszerzésbe lépett át – szintén forradalmi hevülettel. Minden esszé egy-egy fogalmat értelmez, annak kínai jellegzetességeit emeli ki. Ezekből nagyon jól megismerhető a kínai ember gondolkodása, és érthetővé válik, hogy miért lesz hamarosan Kína a világ első számú gazdasági hatalma.” – https://moly.hu/ertekelesek/3660387.

@pufirizs csalódottabb volt: „sajnos nem érzem úgy, hogy a 10 szó és fejezeteik által megismertem Kínát, és ettől a ténytől nehezen tudok elvonatkoztatni. vajon megismerhetünk-e valamit egy ennyire személyes bemutató alapján? vajon lehetséges-e megismerni valamit bárhogy máshogy, mint egy ennyire személyes bemutató alapján?” – https://moly.hu/ertekelesek/3630984.

Tavaly vehettük kézbe Jü Hua: A hetedik nap című regényét.

Mintha a règi kínai kísèrtethistóriák elevenednènek fel modern köntösben.” – foglalja össze @G_Nikoletthttps://moly.hu/ertekelesek/3987940.

Néhol gyomorforgató, néhol varázslatos mese arról, hányféleképpen tönkre tudják tenni az emberek egymás életét akkor is, ha eredetileg nem ez volt a szándékuk” – kezdi értékelését @rritahttps://moly.hu/ertekelesek/3586459.

@rec értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/3315272) így ír a regényről: „A hetedik nap egy mágikus-realista regény, amelyből a mágikus részt nem ártott volna még egy párszor átírni. Pedig úgy indult, hogy ez lesz az év könyve: groteszk helyzet, ragyogó fekete humorral, majd fantasztikus élettörténetek egymás után, amelyek a mai Kína életébe engednek betekintést. Aztán a negyedik nap valami félrement, és az addig brillírozó író megpróbálja lefesteni a az általa elképzelt másvilágot részletesebben is.

@IrodalMacska értékelése:


IrodalMacska P>!
Jü Hua: A hetedik nap

A koporsónak nincs zsebe – szokták volt mondani. De nem Kínában! Ott kérem a temetkezési vállalatnál két sorban ülnek a hamvasztásra váró testek, mert van a VIP részleg, akik kanapékon várakoznak, illetve vannak a műanyagszékeken kuporgó csórók. Természetesen a kiemelten kezelt halottakat is beelőzi a polgármester, aki hivatalosan a sok munkába halt bele (francokat). Aki sírhelyet váltott (ami egyébként drágább, mint egy lakás), azt végső nyugalomra helyezik, aki nem, az szép lassan elrohad a temetetlen testek földjén. A kormányzat lefizethető, a híreket elferdítik, a rendőrség pedig a végletekig korrupt (spoiler). A zöld területeket felszámolják, mindenhol társasházak, bevásárlóközpontok épülnek, a modernizáció kéretlenül beront az ajtón, ami érdekes ellentmondásban áll a kínaiak konzervatív gondolkodásmódjával.

A könyvben jól megfér egymás mellett a gazdaság egyre nagyobb méreteket öltő fejlődése, az irónia, valamint a hagyományos értékek éltetése, mint a szülők és gyermekek iránti önzetlen szeretet, a hűség és a törődés. A könyv hol roppant groteszk és mulatságos, hol kifejezetten megható, tökéletes elegye mindannak, amitől számomra kedvenccé válhat egy kötet.

Aki pedig azt gondolja, hogy a kínai állam működésének a leírása minden kétséget kizáróan illik egy gyönyörű, közép-európai országra… az csak és kizárólag a véletlen műve lehet. :)

!

Kép készítője és forrása: 坤 张, link

Jü Hua novellája szerepel a Huszadik századi kínai novellák-ban. A kötetet @szigiri így értékelte:

Mindenféle közhelyesség nélkül mondanám, hogy ez azért más, mint amit megszoktunk. A novellák az egész huszadik századot átfogják, a ’20-as években meghalt 19. század végi szerzők mellett a a ’60-as években születetteket. A kettő között talán nem is igazán volt igazi, világirodalmi értelembe vett alkotás, figyelemmel az összes önálló hang elnyomására.” – https://moly.hu/ertekelesek/992643.

@Annamarie értékelését pedig itt olvashatjátok:


Annamarie P>!
Kalmár Éva (szerk.): Huszadik századi kínai novellák

Egy gyönyörű sorozat, gyönyörű kiadványa, ami minden külcsín mellett hihetetlen egyedi és értékes.
A novellás kihívás apropójából vettem a kezembe ezt a válogatást. Már évekkel ezelőtt, amikor megláttam a könyvtár polcán a sorozatot, elismerően bólogattam. Tényleg jó ötletnek tartom, no!
Minden elvárásomnak megfelelt. Bepillanthattam egy más kultúra írásmódjába, nem csupán egyetlen szerző, hanem egy válogatott csapat munkásságán keresztül alakíthatok ki véleményt a távoli ország irodalmáról. Szóval akkor milyenek is ezek az írások? Vegyesek. Nagyon vegyesek. Képtelenség meghatározni bármi egységességet is, hacsak azt nem, hogy nagyon más, mint az európai nyelvezet. Hagyomány és modernség keveredése. Nagyon tanulságos volt a könyv végén található szerkesztői írás, mely összegzése is egyben ennek a korszaknak, mely ténylegesen a császárság alkonya, egyben az új korszak hajnala, a diktatúra, az átnevelőtáborok borzalma. Kínai szerzők Kínából, és kínai szerzők a nyugati világból.

!

Kép készítője és forrása: Enric Caujapé, link

Xue Yanping (1957–) Pekingben született, jelenleg Magyarországon él. Két műve jelent meg magyarul. A szerzővel öt éve, első magyar nyelven megjelent regénye kapcsán készített interjút a librarius.hu: link.

21 gramm szerelem című regénye kevésbé nyerte el a molyok tetszését:

@Aliko így fogalmaz: „Nem rossz könyv, sőőőt… de idegensége miatt megosztó lehet, rövidsége miatt pedig nem tiszte a kulturális különbségek miatt felmerülő kérdések megválaszolása, így marad az amire szánódott. szórakoztat.” – https://moly.hu/ertekelesek/2873607.

Mélységet vártam, felszínességre találtam. Jó értelemben vett nőregényre számítottam, ehelyett egy semmitmondó nőcis történetecskét kaptam. Valami tabudöntögetőt sejtettem benne, de maximum az illúzióimat rombolta. Minden bizonnyal az én elvárásaimmal van gond. A könyv csak azt adta, ami a lényege: lenyomat egy zavaros, felszínes világról, ahol semminek sincs értéke, még a szerelem is csak pehelysúlyú. Vagy akár a halál is. Ami nem is biztos, hogy olyan nagy baj…” – olvashatjuk @Panelmacska értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/3250147.

A halál árnyékában nap mint nap küzdő főhős személyes univerzumának átadása sokkal mélyebb, árnyaltabb és hatékonyabb lehetőségeket kínál az alkotónak, mint amit az író Xue Yanping kihasznált.” – írja @_selene_https://moly.hu/ertekelesek/1613103.

A szerző Lazúrkő című kötete idén jelent meg. Most ezt a könyvet ajánlom nektek, az ajánlólista pedig itt található: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol

@modus_operandi így ír a könyvről: „Kína 40 évét olvashatjuk a 60-as évektől majdnem a ezredfordulóig, három, merőben eltérő személyiség szemén át, egy olyan hatalmas családtörténetbe burkolva, ami kicsit olyan mint a csípős-savanyú leves… nem biztos, hogy mindenki szeretni fogja, de ki kell próbálni!” – https://moly.hu/ertekelesek/3973612.

@Kokuszka értékelése itt olvasható:


Kokuszka>!
Xue Yanping: Lazúrkő

Xue Yanping: Lazúrkő Történet a Tiltott Város árnyékából

Történetünk 1977-ben kezdődik Pekingben, mikor a kulturális forradalom alatt vidékre küldenek diákokat dolgozni, Wu Qiang, Öreg Kettő és Daling életébe csöppenünk bele. Ebben az időszakban szinte mindenki lázban ég, jóformán aki él és mozog, hiszen hosszú idő után lehet ismét felvételizni egyetemekre, mindenki készül, tanul, izgatott.
Az írónő nagyszerűen mutatja be ezt az izgalmas, várakozással és változásokkal teli időszakot, erős karakterekkel. Nagyon szemléletesen kerültek ábrázolásra az ott élő emberek gondolkodásmódja és hétköznapjaik. Szívesen olvastam volna még tovább a történetüket, de sajnos véget ért, noha közel 700 oldalas a könyv, semmit nem éreztem feleslegesnek, túlírtnak.
Akit érdekel ez a színes, valósággal lüktető korszak, annak jó szívvel ajánlom.
Feltétlenül be kell szereznem egy saját példányt is.

3 hozzászólás
!

Kép készítője és forrása: Lubos Houska, link

– Bátyám – mondta –, egy olyan különleges embernek, mint maga, mégsem járja, hogy ne legyen fia. Nem igaz? Konfuciusz szerint a legnagyobb bűn a szülőkkel szemben, ha valaki fiú utód nélkül hal meg, vagy ahogy Menciusz fogalmaz: „A három gyermeki hálátlanság legnagyobbika, ha fiú utód nélkül távozol a másvilágra.”” – @vorosmacska idézete (https://moly.hu/idezetek/814015) Mo Yan: Békák-ból.

Mo Yan/Mo Jen (1955–) Nobel-díjas kínai szerző. Guan Moye néven született, a Mo Yan írói név jelentése ne beszélj. A név utal a szülei intelmére, miszerint ne mondja ki, ami az eszében van – gondolva az akkori politikai helyzetre Kínában. A név utal emellett Mo Yan regényeinek témáira is (Forrás: link).

Magyarul több műve is megjelent, így a Szeszföld, valamint idén érkezett az Élni és halni végkimerülésig.

Békák című kötete az utóbbi 50 évet öleli fel a kínai vidéken.

A legjobb szándékkal elkövetett bűnök, fontos céllal szentesített eszközök, a kínai vidéki élet mindennapjai az 1950-es évektől a kétezres évek elejéig – színesen, olvasmányosan, elgondolkodtatóan elmesélve.” – írja @ppevahttps://moly.hu/ertekelesek/1862911.

Nénike egy kis vidéki közösségben vigyáz arra, hogy a törvény minden egyes szava be legyen tartva, ez alól a közvetlen környezete és a családja sem kivétel, akkor is hű szolga, ha az állam ezt kétségbevonja néha.” – olvashatjuk @VeronikaNy értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/3845949.

@Lunemorte idézete a kötetből:


Lunemorte P>!

– Érthetetlen, hogy amikor az asszonyok lyányt szülnek, a férfiaknak lekonyul a szájuk, amikor meg tehénborjú születik, vigyorognak, mint a tejbetök! – morgolódott nénikém.
– A tehénborjú, ha felnő, bocikat szül! – mondta apám.
– És az emberek? Ha a lyányból asszony lesz, az tán nem szül sok kis porontyot?
– Az más – felelte apám.

33. oldal

!

Kép készítője és forrása: qgadrian, link

A sánta gatya nélkül leguggolt, felnyitotta a könyv fedelét, és meglátta Balzac hosszú szakállas, őszes bajszú fekete-fehér portréját.
– Marx Károly? – kérdezte egyikük a sántától. – Neked tudnod kell, te többet utaztál, mint mi.
– Talán Lenin? – mondta egy másik.
– Vagy Sztálin… civilben.
@Carmilla idézete (https://moly.hu/idezetek/503823) – Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány-ból.

Dai Sijie (1954–) kínai író, filmkészítő. Kínában született, később Franciaországba költözött. Magyarul két könyve jelent meg. Balzac és a kis kínai varrólány című könyvéből készült filmet is ő maga rendezte.

@kisbeka így ír a kötetről: „Ez a könyv is meghatározó az életemben. Kár, hogy az író második regénye meg sem közelíti ezt a színvonalat. Annak ellenére, hogy látszólag a kínai nagyon „más” kultúra, a két kamaszfiú története megindító és szívbemarkoló. És főleg az irodalom ereje, ami csodálatos írói eszközökkel mutatkozik meg ebben a regényben! Csak ajánlani tudom!” – https://moly.hu/ertekelesek/1135898.

A vékonydongájú, szemüveges Muo freudista pszichoanalitikus. Húsz év után tér haza Franciaországból Kínába, hogy kiszabadítsa politikai okokból bebörtönzött plátói szerelmét, Öreg Hold Vulkánját. Titkos zsebében rejtegetett dollárjai azonban mit sem érnek, a félelmetes Di bírónak nem pénz kell, hanem egy szűzlány.” – olvashatjuk Dai Sijie: A Di-komplexus fülszövegében.

@Amethyst értékelésében így fogalmaz:


Amethyst>!
Dai Sijie: A Di-komplexus

Tipikus irónia Kínáról, telve olyan jelenetekkel, melyek első olvasásra megnevettetik az olvasót, ám ha belegondolunk a ténybe, hogy az író aligha túloz, hogy amit leírt, az tökéletesen igaz a társadalmára, rögvest arcunkra fagy az előbbi mosolyunk. Szórakoztat és megbotránkoztat, kikapcsol és kellő mértékben levisz az alfába is. Muo, a hősünk mondhatni meghaladta a korát, az országa még nincs felkészülve nyugatias gondolkodására, s bár több ízben is megpróbál kitörni a mókuskerékből, a tömeg nem hagyja érvényesülni, sőt, életveszélyes játszmába keveri magát, melyből aligha mászik ki Kína első és egyetlen pszichoanalitikusa.

!

Kép készítője és forrása: Caitriana Nicholson, link

Dai Yuexing, írói nevén Yan Ge (1984–) Kína Sichuan/Szecsuan tartományában született. Érdekesség, hogy könyveiben sokszor saját, sichuani/szecsuani nyelvjárását használja a standard mandarinnal szemben. Összehasonlító irodalomtudományból doktorált, jelenleg Dublinban él.

Szecsuáni csípős címmel megjelent könyve eredetileg Családunk címet viseli. @Kuszma így foglalja össze a kötetet: „Egy olyan világot ábrázol, ami a mao-i mélyszegénységből hasít a fogyasztói társadalmiság felé, remek pillanatkép a 2000-es évek Kínájáról, ahol még meghatározóak a tradicionális családi kapcsolatok és a hagyományos férfi-női szerepek, de a bomlás jelei már kezdenek kitapinthatóvá válni” – https://moly.hu/ertekelesek/1940097.

@ViraMors számára erőtlen olvasmánynak bizonyult a kötet: „Nincs fejlődés – semmilyen irányba. Nincs változás. Így a regény inkább egy fajta állapot, kor- vagy talán inkább kórkép, tavaszi kép egy fényképalbumban, amiről még eszünkbe juthatott pár anekdota, semmi több.” – https://moly.hu/ertekelesek/2314712.

@kedaiyun értékelése:


kedaiyun>!
Yan Ge: Szecsuáni csípős

Ez volt a második kortárs kínai regény, amit olvastam, és tetszett is. Akciósan jutottam hozzá, és nem is bántam meg ezt a választást. Eléggé szókimondó, kissé trágár, kicsit kaotikus, és olyan kínaias. Az elbeszélő, aki a család egyik tagja, kívülről szemléli az eseményeket, ő nincs jelen a történetben, csak beszélnek róla, de mintha ő is ott lenne, és felülről nézné, mi történik. A könyvben megjelennek a kínai családi értékek és a családi élet jellemzői, de ugyanakkor a kisvárosi élet is, melyben mindenki tud mindent mindenkiről, ki kinek a kicsodája, és az ő apja vagy nagyapja régen mit csinált stb. Az eredeti cím: 我们家 – „A mi családunk” is ezt fejezi ki. A nagyi 80. születésnapi ünnepségének szervezésére összejön a család, és fellángolnak a régi indulatok, de van, hogy pont emiatt rendeződnek el régi dolgok, régi sérelmek. Persze mindenkinek van valami takargatnivalója. A főszereplő a kissé kicsapongó életet élő apa valamint fiatal szeretője, a testvérei, barátok, na és persze a mama.
A történet gyakran vált idősíkot, mert sokszor beszúr a szerző visszaemlékezéseket, hogy a 70-es, 80-as, 90-es években mi is volt, a szereplők sokszor felidéznek ilyen epizódokat, mi történt a városban 20 éve, és hogy milyen irányba változott a világ. Persze mindezt helyi szinten, ebben a kisvárosban kell elképzelni. Nekem tetszett a könyv, csak azért vontam le egy csillagot, mert a sok név miatt néha elvesztettem a fonalat, hogy kiről is van szó. Készülhetne belőle egy kínai szappanopera-vígjáték is akár.

!

Kép készítője és forrása: diego.aviles, link

Da Chen (1962–2019) kínai író. Később Kaliforniába költözött, itt is hunyt el tavaly decemberben. Magyar fordításban egy könyve jelent meg, a Féltestvérek. @Naoko értékelésében így ír a kötetről:


Naoko>!
Da Chen: Féltestvérek

Bizonyos körülményekből kifolyólag elég lassan sikerült átrágnom magam ezen a könyvön, többször félbehagytam, aztán folytattam, bár ez nem annyira a regény hibája. Egyébként is, elvből nem hagyok félbe könyvet, kivéve, ha az bűnrossz. A Féltestvérek pedig azért nem tartozik ebbe a kategóriába. Noha a kedvenc könyvem se lesz. Nem egetrengető a sztori, de azért érdekes, olvasmányos. A szereplők inkább ideáltípusok, talán ezért is irritált kicsit Szumi Vó alakja, de kétségtelenül elengedhetetlen része, mondhatni mozgatórugója ő a cselekménynek.
Ami a kedvenc szereplőt illeti, én soha nem azzal szimpatizálok, akivel „kellene”, éppen ezért a történet elején jobban kedveltem a pökhendi Tant, mint a hányatott sorsú Sentót, de mikor az előbbi átvedlett a jó ügyért síkra szálló szabadságharcossá, az utóbbi pedig véreskezű diktátorrá, megfordult a szimpátiám. Bár mivel ideáltípusok egyiküket sem tudtam túlzottan megkedvelni.
A történet vége kellően katartikus és eddig olvasmányélményeim alapján ázsiai történetekre jellemző módon a befejezés nyitott valamelyest. Én szeretem az ilyet, úgyhogy ez végül is nem negatív.
Vannak a regényben keményebb részek, mint pl. Tan kínzása, de az én gyomrom erős, nem lépte túl az ingerküszöbömet, talán érzékenyebb lelkek viszont máshogy lennének ezzel.
Összességében szerintem nem veszít vele senki semmi nagyot, ha ez a regény kimarad az életéből, de ha éppen van az embernek pár szabad órája, nem elvesztegetett idő, amit erre a könyvre fordít, mert kellően érdekes a cselekmény. Kicsit még talán a kínai kommunizmus működésébe is betekintést lehet nyerni általa. Szóval akit érdekel ez a kultúrkör, az vágjon bele bátran!

!

Kép készítője és forrása: Rod Waddington, link

Az én népemnél általában így élnek együtt az emberek. A nők és férfiak nem kötnek házasságot, mert a szerelmek olyanok, mint az évszakok – jönnek, mennek.
@Lunemorte idézete (https://moly.hu/idezetek/1081897) – Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Kicsit kilóg a sorból Jang Ercsö Namu/Yang Erche Namu (1966–) – ő ugyanis a moszó / mosuo közösség tagja. A moszók Kína és Tibet határánál élnek, egy matriarchális társadalomban. A Búcsú Tóanyánktól a moszó Namu életútját követi végig.

@Timár_Krisztina értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/1487176) így fogalmaz:

A legjobban mégis az tetszett, amit eleve is vártam: a háttér. A moszók egzotikus, már-már idillikus, mégis nagyon-nagyon földközeli világa. Meglepett, hogy a fülszöveg igazat ígért: valóban kivételes szabadságot élveznek a nők ebben a világban, de ez nem nőuralmat jelent, inkább mellérendeltséget. Még a családokat irányító „mátriárka” sem teljhatalmú úrnő. Mindez a szabadság pedig másfelől nagyon is szigorú szabályokkal jár együtt: a család mindenekfelett. Annak kötelező gyereket, unokát szülni, földeken dolgozni, távoli iskolában tanulni, keresetet hazaadni. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék köztük lakni, de az életrevalóságukat, ahogy mindenféle politikai rendszert átvészelnek, azt nagyon tudtam értékelni.

@GTM értékelése:


GTM P>!
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól

Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól Élet a világ peremén

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a földnek egy világtól elzárt kicsiny kis szeglete, valahol Kína szecsuáni tartományának tibeti határán, ahová a madár is ritkán téved, de még ritkábban a kínai Népi Felszabadító Hadsereg katonái. Ha mégis idevezérelte őket balsorsuk, nem sok szerencsével jártak. Nem bírták a zord időt és a vajas teát, így gyorsan hazatakarodtak, döbbenetet, értetlenséget és néhány plakátot hagytak maguk után. Nem jártak sokkal jobban a kulturális forradalom katonái sem, nem tudták végleg megbontani az ősi életformát, nem sikerült lerombolni a szokásokat. Jöttek mások, akik a szabad világot hirdették, és más módszert találtak ki. Megnyitották az eddig szigorúan zárt kapukat, előbb a tudósok, majd a turisták előtt is. Ma pedig már az a kérdés, hogy meddig marad ez a föld az a föld, ami azelőtt volt.

A moszók földjéről van szó. Megnéztem az interneten: fenségesen szép, zordon bércek között kristálytisztaságú tó, magasztos vidék, a csend és a nyugalom birodalma. Itt élt egy szegény leány, aki csodálatos énekével és kitartó akarattal felküzdötte magát a faluból, és egészen Amerikáig jutott. Ő volt a második, nőként az első, aki hírt adott népéről a világnak.

Az ő történetét olvassuk a könyvben. Néprajzi pontosságú leírást kapunk a moszók gazdálkodásáról, mindennapi életükről, családi viszonyaikról, sajátos szexuális kapcsolataikról. Nincs szakkönyv íze, hiszen valós, megélt életutat mesél el, hitelesen. Mindvégig érdekes, izgalmas a cselekmény, szerethetők a szereplők és a falu minden lakója. Megismerjük küzdelmüket a megélhetésért, átéljük gyakran elfojtott érzéseiket. Különösen szép és árnyalt az anya-leány kapcsolat bemutatása. Gazdag érzelmi életről árulkodik, amit nem kell mindig kimutatni, anélkül is értik egymást. Megéljük és megértjük a közösség erejét, ami nélkül itt nem létezne élet. Így nyernek értelmet az ősi szokások, amik mind-mind a fennmaradást, az élet folytatását szolgálják.

Nehéz de szép világot ismerünk meg a moszók földjén. Szebbet és tisztábbat, mint a mi egoista, törtető világunk és álszent erkölcseink. Kár, hogy ez a kultúra is el fog veszni!
Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeretne – legalább gondolatban – kiszabadulni civilizációnk zaklatott mindennapjaiból, és eléggé nyitott egy gyökeresen más normák szerint élő, romlatlan de kiveszőben lévő kultúrát megismerni.

!

Kép készítője és forrása: Antoine Moreau, link

Kína után áttérünk Vietnamra. A kortárs vietnami irodalmat magyar nyelven keresőknek, úgy néz ki, a 2020-as jó évnek számít. Idén jelent meg Bao Ninh: A hét törpe tábora, Nguyễn Ngọc Thuần: Csukott szemmel nyiss ablakot, valamint Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk.

Ocean Vuong / Vương Quốc Vinh (1988–) amerikai-vietnami költő, esszéista, regényíró. Első regénye 2019-ben jelent meg angol nyelven. A kötet egy fiatal amerikai-vietnami fiú vietnami anyjának írt levelekből áll.

Kevés cselekménnyel, emlékezetes jelenetekből áll, amelyek legalább félig önéletrajzi formában jelennek meg. Közben elhomályosítja a vonalakat a fikció és a memoár, valamint a költészet és a próza között.” – írja róla @mate55 értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/3843025.

@csucsorka kiemeli a regényben megjelenő identitásválságot: „Számomra nem is a hiány, a mesélő és az anya közti leküzdhetetlen távolság volt a regény legfájóbb jelensége, hanem az az ordító identitásválság, amit Ocean Voung úgy tud érzékeltetni, hogy szinte már tapinthatóvá teszi. Bizonytalan eredetű apák, bitang erős, de nagyon furcsa anyák. Az egész könyvben ott lüktet, hogy mindenki rossz helyre született: rossz testbe, rossz földrészre, rossz családba, rossz korba.” – https://moly.hu/ertekelesek/3740223.

Tudom, hogy hiszel a reinkarnációban. Nem tudom, én hiszek-e benne, de remélem, hogy valóban létezik. Mert akkor talán a következő alkalommal visszatérsz majd ide. Talán lány leszel, talán megint Rose lesz a neved, és lesz egy könyvvel teli szobátok, olyan szüleid lesznek, akik lefekvéskor mesét olvasnak neked egy olyan országban, ami nem viseli háború nyomait. Talán akkor, abban az életben és ebben jövőben megtalálod majd ezt a könyvet, és tudni fogod, hogy mi történt velünk. És emlékezni fogsz majd rám. Talán.
@Málnika idézete a kötetből: https://moly.hu/idezetek/1292191.

@gályanapló értékelését itt olvashatjátok:


gályanapló P>!
Ocean Vuong: Röpke pillanat csak földi ragyogásunk

Vuong könyve egy második generációs vietnámi (USA-ba) bevándorló fiatal felnőtt életének, identitásának kialakulásáról szól, három fejezetben: az elsőben a vietnámi gyökerek, a következőben a felnőtté válás, míg a harmadikban a jelenre való reflexiók dominálnak.

Ha épp trendi módon akarnám mondani, a transzgenerációs traumairodalom címke simán elmenne. De persze a tra-tra irodalomban is a legfontosabb az irodalom, azaz a hogyan.

És Vuong ebben szerintem elég jó: szép, erős vágásokkal, képekkel, montírozásokkal dolgozik az első fejezetben, a középső átvált egy klasszikusabb, időben lineáris elbeszélői hangra, míg a harmadikban a lírai tudását veti be. Alapvetően jó megoldásai vannak, nagyrészt lekötötte a figyelmem. Talán a középső fejezetben éreztem néhol monotonnak, a harmadikban pedig itt-ott érzelgősnek a hangját, néhol a giccsgyanú is felvetődött.

Jó könyv, ajánlom.

3 hozzászólás
!

Kép készítője és forrása: Victor, link

Nguyễn Ngọc Thuần (1972–) vietnami szerző könyve, a Csukott szemmel nyiss ablakot idén jelent meg. A kötet népszerű volt a molyok körében:

Felüdülés volt olvasni az egymásba fonódó történeteket és közben kapni abból a szeretetből, ahogy ez a gyerek a családja felé fordul, a családja meg felé, ahogy az elkerülhetetlen tragédiákat is túlélik, ahogy megpróbál mosolyt csalni mások arcára, igazodni az adott szavához, és ismerkedni rajta keresztül a vidékkel, ahol él, meg az egyszerűség boldogságával.” – írja róla @Lélekmaszat értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/3994920.

@Nessie1226 is pozitív véleménnyel van a könyvről: „Engem kellőképpen lelassított, elgondolkodtatott, teljesen libabőrösen csuktam be a könyvet.” – https://moly.hu/ertekelesek/3927710.

@sophie91 a következőt írja a regény szereplőiről: „A szülők, a szomszéd házaspár, a tanárnő, az osztálytársak mind-mind jó szándékúak és segítőkészek. Na, nem hibátlanok, ahogy a főszereplő Duong sem az: irigykednek, néha megbántják egymást, felelőtlenül viselkednek, rossz döntéseket hoznak. De törekszenek a jóra, képesek bocsánatot kérni és ha baj van, kiállnak egymásért.” – https://moly.hu/ertekelesek/3712445.

A világot nem váltja meg, de egy korrekt, rövid olvasmány, melynek megvan az a kellemes, enyhén melankolikus íze, amit szeretek a szépirodalomban. Nem lesz életem legjobb olvasmánya, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Annak viszont, aki nem szereti a konzervatív gondolatokat, vagy a félreérthető jeleneteket és párbeszédeket, az lehet csalódhat.” – ajánlja könyvet @Szentinel értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/3667478.

@Niitaa idézete a kötetből:


Niitaa P>!

Hát ez történt, mikor a világra jöttem. Apa boldog volt, mikor meghallotta, hogy felsírok. Éjszakánként lábujjhegyen járt, nem számított, hogy ez mennyire nehezen megy neki. Mert apa nagyon nagydarab ember, olyan, mint egy medve, önkéntelenül is hangot adott, ha valamihez hozzáért. Nem volt kis dolog tőle, hogy megtanult úgy járni, mint a macska. De fokozatosan megtanulta, csakis az én kedvemért. Azt mondta, az alvó baba gyönyörűbb, mint a virágzó mezők. Éjszakánként pedig csak fölém hajolt, és csak nézte, ahogy alszom. Én voltam az ő virágzó mezeje.

10. oldal

!

Kép készítője és forrása: Scott Kuo, link

Eredetileg 2005-ben jelent meg, Magyarországra pedig 2013-ban érkezett Andrea Hirata: A végletek szigete.

Andrea Hirata (1967–) indonéz szerző, a regény helyszínéül is választott Belitung szigetén született. @ppeva meg is kereste a szigetet a térképen, ami további felfedezéshez vezetett: ”Megkerestem Belitung szigetét a google térképen. Kicsit bóklásztam felette, és meglepő felfedezést tettem: a sziget keleti oldalához közel, Gantung faluban? városkában? van Jalan Laskar Pelangi! Azaz Szivárványcsapat utca! A könyv eredeti címe indonézül Laskar Pelangi, azaz Szivárványcsapat.” – írja karcában (https://moly.hu/karcok/532935).

A könyv a szerző gyermekkori élményeiből merít, ahogy ő fogalmaz, ez egyfajta irónia arra vonatkozóan, hogy a világ egyik leggazdagabb szigetén nem juthatnak oktatáshoz a gyerekek (Forrás: link) .

Fontos számára az oktatási helyzet, ezért ő maga létrehozta Indonézia első irodalmi múzeumát, Belitung szigetén – ami mellesleg tanulási, tanítási központként is működik, ahol ingyenesen tanulhatnak a szegényebb gyerekek. Itt találtok képeket róla: link.

De nézzük a regényt!

Több moly kiemeli, hogy itt-ott túloz benne a szerző:

”Igazán csodálatra méltó a szegény sorsú gyerekek szinte minden akadályt legyőző akarata a tanuláshoz, de néha túlzásnak tűnt, ahogy ezt az író szemlélteti. (…) Ebben a regényben az összes gazdag rossznak, a szegények pedig egytől egyik jónak vannak feltüntetve. A túlzások végigkísérik az egész regényt, ami miatt kissé hiteltelen a történet, engem inkább mesékre emlékeztet.” – olvashatjuk @nkati82 értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/2904313).

@szadrienn szintén túlzásokról számol be értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/2472849): „Nyelvezete, irodalmi eszközei a lehető legegyszerűbbek, bár a szerző soha nem rest költői, nagyvonalú túlzásokkal megtámogatni egy kicsit az igazságot. Ez a nagyotmondás kifejezetten jól áll narrátorunknak, és a szereplők kalandjai népmesei fényben ragyognak fel tőle.

@Fapicula számára problémás volt a stílus, valamint a hitelesség (https://moly.hu/ertekelesek/1915758).

@senhorita értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/3451018) tanulságos történetként hivatkozik a regényre: „Mindenesetre tanulságos történet volt az indonéz szegény állami iskolába járó diákok és az elkötelezett ízig-vérig pedagógusokról. Jó volt közben Indonéziában lenni, szegényként látni a világot, egzotikus, mitikus meséket, legendákat hallgatni.

@deardurr filmszerűnek találta:
Valójában olyan volt, mintha egy filmet láttam volna. Többször megismétlődött az a jelenet, hogy a kicsi és erőtlen, bár igen reménytelen helyzetből, de legyőzi a nagy, erős, de jellegtelen ellenfelet.” – olvashatjuk értékelésében (https://moly.hu/ertekelesek/1579511).

Ha már film – az is készült a regényből. @flora82 megosztotta a zenéjét – többször elhangzik benne, hogy Laskar Pelangi:


flora82>!

Ma reggel a könyv alapján készült film zenéjét hallgattam. Emlékek, barátság és szerelem.
http://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Andrea Hirata: Laskar Pelangi

Andrea Hirata: Laskar Pelangi

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!