Kortárs magyar irodalom – A legjobb kortárs novellák II.

Rovatgazda
!

Az előző havi rovatban megkezdett kisprózás best of lista folytatódik (https://moly.hu/merites-rovatok/kortars-magyar-irodalom-a-legjobb-kortars-novellak-i). Ezúttal átlépünk az új évezredbe, azon belül is az első évtized (2000–2009) novelláskötetei közül emelek ki néhány figyelemre méltót. (Csak emlékeztetőül: a kötetek a Jelenkor kisprózalistája, különböző irodalmi díjak és a molyok véleménye alapján kerültek a listára.) A listán belül ezúttal sincs rangsor.
Apropó, lista! Készítettem hozzá egyet, amelyre egyelőre még csak az I–II. rész köteteit raktam fel (nem akarom előre kiteregetni a kártyáimat, majd a következő havi rovatban úgyis fény derül rájuk): https://moly.hu/listak/a-legjobb-kortars-novellak-1990-2017.
Érdemes feljelentkezni a listára, bejelölni rajta az olvasásokat. Ki tudja, talán még kihívást is gyártok majd hozzá…


>!
Archibald_Tatum P
Kortárs irodalom

Megszavaztatták a kritikusokat az elmúlt harminc év (1987-2016) legjobb magyar kispróza-köteteiről. „A huszonkét kritikus egytől harmincig pontozott köteteket. Pontjaik alapján összeállt egy 213 kötetből álló rangsor, és az itt publikált lista ennek az első harminc tétele.” És lett egy második lista is, a szerzőkről:

http://www.jelenkor.net/visszhang/791/a-nagy-kisprozalista

13 hozzászólás
!

„Tudtam különben, egyáltalán nem olyan egyszerű dolog ez. Szerezni egy nőt. Amelyik kellene, az nem jön. Amelyik meg nem kell, tolakodik, pénzt se akar elfogadni, persze aztán ezek is tartják a markukat. Tanyára nemigen jönnek ki. Elmennek a faluba, üldögélnek a kocsmában, de a falu határában lecövekelnek, dideregve megállnak, összehúzzák a vállukat és ingatják a fejüket, hogy nem mennek tovább.”
Darvasi László: Szerezni egy nőt, 2000

Györffy Miklós így ír róla a Jelenkor folyóiratban: „A »háborús novellák« ugyanúgy nem magát a háborút ábrázolják, ahogy a történelminek látszó regény sem a történelmet. Emberekről van szó, olyan vágyakról és szenvedélyekről, amelyek körül történetesen egy – úgyszólván tetszőleges, mindenesetre »délszláv«, tehát archaikus indulatoktól fűtött, szabadcsapatok által vívott, törzsi jellegű – háború dúl; de lám, már ezek is minősítések. Irodalmi helyzetmeghatározással, azaz megint csak óhatatlanul minősítő és egyszerűsítő magyarázattal élve – ezek a történetek groteszk legendák. Épphogy csak elkapart tetemek, a nemzetközi ellenőrző hatóságok által feltárt tömegsírok, csempészek, bolondok, művégtag-kereskedők, lánykereskedelem, kocsmai duhajkodások jól összeférnek bennük élő holtakkal, hiedelmekkel, csodákkal, a feltámadás dolgában Krisztuson százszorosan túltévő pópácskával. Bármi megtörténhet itt, főleg nyelvileg vagy a képzettársítások terén.” (@Csabi: https://moly.hu/linkek/58282)

@V_Sysy: „Szerettem, hogy a háború nem volt benne a könyvben, miközben persze mégis végig ott volt a háttérben.” (https://moly.hu/ertekelesek/2691933)
@nyerw: „…ennyire zseniális novellafüzért egyszerűen nem lehet írni.” (https://moly.hu/ertekelesek/1211393)
@deardurr: „Érzem a vért, a szagokat, a tönkretett tájat, embereket. Mégis van itt is feltámadás, ha nem is mindenkinek.” (https://moly.hu/ertekelesek/1169102)

Itt olvasható a teljes kötet: https://reader.dia.hu/epub-reader.html…

***

„Szél számolta a bóbitákat a közeli nádasban.”
Darvasi László: A lojangi kutyavadászok, 2002

Bednanics Gábor a Szépirodalmi Figyelőben nagyon szépen méltatja a szerző munkáját. Szerinte Darvasi stílusa egyenletes és gördülékeny, tulajdonképpen Kosztolányihoz és a német romantika novellistáihoz hasonlítható. A kötet írásai egy elképzelt császárkori kínai tartományban játszódnak, a főhősei haladnak a végzetük felé. Álom, szerelem, halál – ezek a fogalmak gyakran előfordulnak. Sajátosan keveri a keleti filozófiát, a hiedelmeket, a vallást a mai európai szemléletekkel. A novellák végi befejezés többnyire homályos, az olvasót megdolgoztatja vele a szerző. (www.szepirodalmifigyelo.hu/pdf/2002/02-3-022-Darvasi_Be…)

@Chöpp: „Valami pimasz elegancia, ugyanakkor megdöbbentő éleslátás is jellemzi az írásait. Meg egy csipetnyi csoda, vagy varázslat, amik mikor már azt hinnéd, hogy a hétköznapokról olvasol, akkor ugornak eléd fapofával, váratlanul.” (https://moly.hu/ertekelesek/2898119)
@GTM: „Szózsonglőr! Úgy játszik a szavakkal, hogy akkor is odaköt, ha egy kukkot sem értek belőle. Csodálatos képeket fest elénk, gyönyörködtet, elvarázsol és elgondolkodtat.” (https://moly.hu/ertekelesek/1725209)

A kötet itt olvasható: https://reader.dia.hu/epub-reader.html…

***

„Nagy úr a remény, sok a tartománya, sokfelé is jár, de én már régen találkoztam vele. Talán föl se ismerném.”
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara, 2005

Történetek a boldogságról és a szomorúságról, látszólag tetszőleges sorrendben. „A világ legszomorúbb zenekarának egy pontosan meg nem határozott vidék különös kisvárosában zajlik a cselekménye. Gabriel, a kövér idegen megjelenése nagy változásokat sejtet, felébreszti a helyiek reményeit egy saját zenekar iránt, ami pedig legfőbb vágyuk. Ám ahelyett, hogy ezt megszervezné, állatkereskedést nyit. Az események innentől kezdve elszabadulnak, forradalom tör ki, mely inkább politikai gyilkosságoktól szennyes puccsnak látszik, vagy még inkább »egyszerű« káosznak. Ennek esik áldozatul a polgármester, Kern József és maga Gabriel is.” (www.szepirodalmifigyelo.hu/pdf/2006/06-1-021_darvasi_kr…)

@korkata a kötetet elolvasva új kedvencre talált (https://moly.hu/ertekelesek/1192674)
@metahari örülne, ha Darvasi mesélne neki minden este elalvás előtt (https://moly.hu/ertekelesek/3456)
@Mafia is azt nyilatkozta, hogy „ez volt az első, ez volt az, ami meggyújtotta bennem a szerelem tüzét Darvasi iránt” (https://moly.hu/ertekelesek/982043)

És ti mikor szerettetek bele Darvasiba?

***
„Nem voltak sokan. A férfiak, akik azt állítják, hogy értik a nők világát, hazudnak, mint a temetői orgonák. Néhány nőt meg lehet érteni az érthetetlenek sokaságából, ám ez is csak annyit jelent, hogy miközben az a néhány nő konkrétan érthető, a női természet lényege mégis felfoghatatlan. Más kérdés, hogy mindeközben a nő sem érti magát. Ám ez a férfi helyzetén mit sem változtat.”
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim, 2003

Amikor a molyok véleményei között keresgéltem, @Pixelhiba gondolatairól éreztem úgy, hogy legjobban megragadják a lényeget erről a kötetről: „Felvonult sok-sok karakter (nők), amiknél nem is az a lényeg, hogy most felidézzük mind a százat, hanem az, hogy lenyomatok arról, hogy milyenek vagyunk, hogy a férfiak számára mit mutatunk, vagy éppen mit nem és az pedig a nagyon csábító rejtélyt tudja adni.” (https://moly.hu/blogok/papirrepulo-blogspot-com-2010-07-darvasi-laszlo-sziv-erno-osszegyujtott-html)

„Darvasi úgy ír, mint Isten egy Földön ragadt angyala a legmagasabb körökből, akiről lepereg minden mocsok, csak a sarkai repedtek be kicsikét, mert az apostolok lován nehéz manapság bejárni Magyarország és a nagyvilág kátyús úttalan utait.” (@Chöpp: https://moly.hu/ertekelesek/2844013)
„Ahogyan megírta a könyvtáros kisasszonyt, most a tanárnő, az írónő és a legkülönbözőbb foglalkozású, lelki alkatú, szépséges és kevésbé szép nők sorakoznak a novellákban.” (@olvasóbarát: https://moly.hu/ertekelesek/302408)

Teljes szöveg itt található: https://reader.dia.hu/epub-reader.html…

Darvasi és Szív Ernő a Merítésben: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-magyar-iroi-darvasi-laszlo-es-sziv-erno (2014. december)


>!
vicomte P
Darvasi László: Szerezni egy nőt

Kegyetlen, időn kívüli történetek a háborúról és az azt elszenvedő emberekről, akik megpróbálják élhetővé tenni azt a létezést, amit a sors rájuk mért.
Darvasi néha nyersen, máskor gyönyörű szavakkal, vattapuha, lírai és metaforikus álomképekkel festi meg a borzalmat, amely így nem sebez, mint a repesz, de letaglóz, mint a légnyomás.
Időről-időre annyira, hogy nehéz levegőt venni az mellkasra mért ütések súlyától.

A kötet szürreálisan mocskos, rémálomszerűen groteszk és kilátástalan helyzeteket lefestő, szorosan összefüggő novellák sora, melyekben a folyton változó férfi narrátorok a maguk módján akarják megtalálni a nyugalmat: azzal, hogy szereznek egy nőt.
Ám ez nem pusztán vágy – sokkal több annál. A nő minden alakja szimbolikus mélységet kap a történetekben, így megkapni őket nem más, mint visszakapaszkodni a túlélésre alacsonyított ösztönlétből valami emberhez méltóbb magasságba.

3 hozzászólás
!

„– Cicamókus – szólt a detektív szelíden a kagylóba, miután leállította a cédét –, ne fáradj, tudom, mit akarsz mondani. Összetörted mind a porcelánt, kibelezted a gyerekeket, felgyújtottad a házat. Szóljál anyádnak is, igyatok még egy konyakot, gyógyszer a fürdőszobapolcon, gyújtsátok fel az egész utcát, aztán jóccakát!”
Cserna-Szabó András: Puszibolt, 2008

Valahol, valamikor Magyarországon. Nem ez a lényeg, hanem, hogy van egy település, ahol mindenki a boldogságot keresi. A boldogságot szimbolizálja a Puszibolt, amely hol kinyit, hol bezár. A kötet olvasható regényként is.

Cserna-Szabó nem prűd. Cseppet sem. :) De az az érdekes, hogy míg más szépirodalmi műben nem nagyon tolerálom, ha a szerző oda-odavet egy-két vulgáris szót, addig Cserna-Szabó esetében ez üdítően hat rám. Pedig ő aztán odarakja rendesen. Cifrázza, megtekeri. Én meg csak hümmögök, jókat mosolygok, fogom a fejem, hogy hát még ilyet is lehet, ezt is meri? És meri, és jól teszi.
A másik piros pontot azért adom neki, mert az alaphangulata a regénynek (novellafüzérnek) nagyon vidám. Érdekes módon még akkor is, ha amit elmesél, éppen nem egy leányálom. Utalok itt pl. arra a novellára, amely Krizantém Ádám öngyilkosságáról szól. Mert hát, ugye, ezen inkább sírni kellene, vagy legalábbis össze kellett volna, hogy ugorjon a gyomrom borsónyira. De nem.

Régi ösmerőssel is találkozhattam a Pusziboltban: a Halálcsillagból ismert Emlék Bundás íróból ügyvéddé avanzsált.

@csauperjel további Cserna-kötetekkel kíván a jövőben megismerkedni – a Pusziboltnak köszönhetően: https://moly.hu/ertekelesek/2473259
@M16 figyelmeztet minket (de azért szerette): „Nem viccelek, tényleg sokkolóan eszement és vulgáris.” (https://moly.hu/ertekelesek/2376350)
@B_Niki még egy kis intertextualitásra is felhívja a figyelmünket értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/1989008

„A csernás stílus mit jelent? Nem tudom, de érzékeltetem: egy figurába, mondjuk a légybaszóéba, belesűríteni a szenvedést, a magányt, az életet, a halált, mindezt drámaian és ironikusan. Cserna nagy mesélő, jó stílussal és szórakoztatóan ír.” (Valuska László, https://konyves.blog.hu/2008/11/24/puszibolt)

***
„Nagyi. Mondtam én akkor. Kihasználva a zömök csendet. Nagyi, mondd meg. De igaz szívedre! Jó élni? Nagyanyám megigazította a harisnyáját. Kicsit töprengett. Aztán a szemével súgta. Hát, kisfiam, olyan, mint nagyapád bora. Savanyú. De szódával elmegy.”
Cserna-Szabó András: Félelem és reszketés Nagyhályogon, 2003

A Magyar Narancsban találtam egy cikket a kötetről, és bár én elfogult vagyok „csernabandival”, mégis úgy gondolom, nem haszontalan megmutatni nektek, hogy Vári György hogyan vélekedik a szerzőről: „Cserna-Szabó írásaiban már a kezdetektől fogva azt kifogásolta a kritika, hogy túlzottan rábízza szövegeit a beszélő parádés dikciójára, nemigazán figyel oda rájuk, szerkesztetlennek, megíratlannak tűnnek a novellái, a beszédmód mellett csak az ötlet élteti őket. Cserna világképe kedélyesen fatalista, arról beszél, hogy a lényeges dolgokon úgysem tudunk változtatni, az élet gyakran meglehetősen kellemetlen, és ráadásul gyorsan véget ér (»az élet nem olyan jó dolog, mint amennyire reklámozzák«), amennyire lehet, próbáljuk meg magunkat jól érezni. E kellemetlen és rövid tartózkodás elviselhetővé tételének eszköze a szex, a kajálás, az ivás és a mindezt elmesélő történetek – vagyis az irodalom. Mindez kimetsz bennünket a történelemből, amely így tőlünk függetlenül telik, vagy legalábbis megadja e függetlenség illúzióját.” (https://magyarnarancs.hu/zene2/konyv_kenyelem_es_tesped…)
Persze a szövegből nem derül ki, hogy a cikkíró végig az általánosan elterjedt kritikát adja-e vissza, vagy ebben már vannak saját nézőpontjai is.

Merítésben: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-magyar-iroja-cserna-szabo-andras (2014. október)


>!
nyerw
Cserna-Szabó András: Félelem és reszketés Nagyhályogon

A Félelem és reszketés Nagyhályogon 15 novelláját többen valamiféle Puszibolt-előzménynek tekintik, és ebben lehet is valami, ha arra gondolunk, hogy egy térben kissé nagyvonalúan, valahol az Alföldön elhelyezett faluról vagy városkáról van szó, és több évtizedet ölelnek fel a történetek, melyekből valamiféle „helyi mitológia” áll össze a végére. Az utóbbi szempontot figyelembe véve a Nagyhályog sokkal inkább nyúl az archetípustár mélyére, mint a Puszibolt, amely az összehasonlításból inkább helytörténetként vagy krónikaként kerül ki.

A novellák egy része parafrázis valamilyen értelemben. A kölök például Oidipusz történetét, a Juliska és Jancsi az ismert Grimm-mesét állítja feje tetejére, a Kék Hold egyszerre emlékeztet valamiféle Münchausen-sztorira és forgatja ki a kék madár szimbolikáját. A hazatérésről bármelyik ördög eszén túljárós sztori, a I.M.P.S.-ről pedig Pistoli alakja ugrik be. És ott van maga a kötetcím is.

Bár a sztorik önmagukban nagyon sötétek, szereplőik pedig már-már a fantasztikum határát súrolva műveltek, a világ rendje általában helyreáll a végére, persze kisebb-nagyobb áldozatok fejében, legyen az a szereplő saját vagy egy hozzátartozójának halála, csonkítás vagy metamorfózis. Mindez persze azt a benyomást kelti, hogy a boldogulás abban a létmódban, amelyben vannak, nem lehetséges. Ez alól kivétel a Keménykalap és Krumpliorr sztorija – mindig is utáltam a bohócokat. Mindegyik történetben akad egy jó adag metafizika, és hangneme kevésbé megengedő, mint a Puszibolt esetében, de ez olyan szerencsésen társul a groteszkkel és az abszurddal, hogy nem feltétlenül akarunk a nyeles borotváért nyúlni olvasás közben.

!

„A hegyen lakom, fent a hegyen. Senki sem tudja, hogy hol is lakom pontosan, mert senkinek sem mondom el. Két hegy van, a Czekamina és a Koari. Először azt hitték, a Czekaminán lakom, valahol a Czekaminán, ezt hitték, aztán meg azt, hogy a Koarin, valahol a Koarin. Csak én tudom, hogy melyiken, és senkinek sem mondom el.”
Gazdag József: Kilátás az ezüstfenyőkre, 2004

Gyanítom, hogy @Csabi amiatt szerezte be és olvasta el, mert ez a kötet is rajta van a jelenkoros listán. „Történet csak alig hámozható ki belőlük, nehezen befogadható szövegek. Jók a mondatok, jók a bekezdések, de ha ezeket össze akarod állítani valami egységgé, akkor általában falakba ütközöl. Vagy inkább ajtókba, és kellene egy kulcs, hogy bejuss, de persze a portás ilyenkor sehol” – vallja a kötetről. (https://moly.hu/ertekelesek/2746981)

@cinkos szerint: „Ezek a novellák valamiféle angyali hangon íródtak, nem hagyományos szövegekről van szó, hanem valami különleges zenéről.” (https://moly.hu/ertekelesek/765892)

***

„Már csak a feje lógott ki a kamionból, a rettegett cápafeje, amikor közölte, hogy leszarja a fogát, és az ő édes közönségének itt és most grátisz, sőt gratissimo előadja az O sole miót, mire a cserzett arcú, féllábú ember a szigonnyal oldalba vágta, és rácsukta az ajtót, azzal, hogy most már kuset van. Ha el nem hallgat, holnapra enyv lesz, maximo calculo leves, és akkor majd pofázhat."
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába, 2009

A kötet válogatás PNL 1995 és 2006 között keletkezett írásaiból, melyek majdnem mindegyike megjelent már nyomtatásban. A novellacímek időnként változnak, olykor a szöveg is. A szereplők időnként fel-felbukkannak a kötet más írásaiban is, így kissé novellafüzér-érzetünk támadhat. Szép Róza alakja például feltűnik – többek között – a Van baj mindenhol, a Halvacsora, és a Kenyaiak című írásban is.
A címadó novella a kötet első darabja. Erős kezdés. Egy pszichológus elmeséli az egyik páciense esetét, aki tartalékos egyenruhaszabó. Ez az alak, ez a Morosgoványi egy eléggé visszataszító külsejű, alantas körülmények között élő fickó. Mondom, a doki mesél, de a betege által használt mondatokkal. Ami enyhén szólva tele van ef, meg pé, no meg bé kezdetű szavakkal. Aki tehát nem bírja az alpárit, az esetleg nyeljen egyet-kettőt és úgy olvassa tovább, mert azért a válogatás további írásai ennél azért disztingváltabbak, és valljuk be őszintén, szórakoztató tud lenni a szerző játéka a szavakkal.

Ahogyan az előző rovatban, A hullámzó Balaton kapcsán írtam, a Taxidermia című film részben abból, részben pedig ebből a kötetből merítkezett (mindkét kötet címadó novelláját használták fel).

Parti-Nagy a Merítésben: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-magyar-iroja-parti-nagy-lajos (2013. április)


>!
Frank_Spielmann I
Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába

Okcső, írok rólla.

Na szóval, burgerpofáim, az a nagy büdös, hogy ez a Laji ez olyat tud ám, amit más nemigen, vagy igennem, ahogy tetszik, színház az egész világ és büfés benne minden nő. Na. Hogyaszongya a kutya lába az fagyva vagyon, aszongya nekem a borító. Még jó, hogy télen olvastam, különbe nem hittem volna meg, az nyolcszencség. Mondta a Sanyi, hogy arról az izérül is írjak, na, a hogyishívjákról, na. Csak eszembe jutott. Mint amikor a zótóversenydzőnek átfutott a zagyán a motr. Na, pont úgy, csak jobban.

Na de hát jönnek a télnek zordon hawaii, ezt mán tuggyuk. Most momentán elmenve vanásra készülődnek, ruszki idő haza! Na de a könyvről. Mer ez könyv, mit hittél? Hogy szalámis zsemlye, vagy dzsakudzi? Oszt ilyen hülyén szállol föl a hatos villamosra, közbe meg olyan randa vagy, hogy még az áram se baszna meg? Mi? Na de akinek nem inge, ne vegye gatyára, ugye. Csak szépen nyugodtan, nem hajt a tatárbifsztek.

Na most már aztat tudjuk, hogy ez itten egy könyv. Ami azér sokat jelent. Például hogy papírból van, nem pedig színesfémből, amit ugye szeressenek elcsaklikázni egyesek. A kettesekről nem is beszélve.

Mer ez a könyv ez ötös, nem úgy mint a lottón, hanem jobban. Ötösebb az ötkarikás ostor-olim-Piánál is. Nem hiszed el? Csöpp kis fejed olyan szkeptiizés? Mi? Hát akkor olvassad elfele, és megtudod, baszmati, olvasd el, utána csipázzál. Na.

9 hozzászólás
!

„Egy furcsa van ebben az egészben, hogy semmi furcsát nem látok ebben az egészben.”
Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak, 2005

16 éves korától jelennek meg versei. Ez a kötet változatos terjedelmű írásokat tartalmaz a legalapvetőbb emberi érzésekről. A sötét hangulatú, tónusú írások a közelmúlt Magyarországán játszódnak. Az egyes szám első személyű mesélő a falusi gyökereit keresi, ezekből s mozaikokból állnak a történetek. A szereplők számára fontos a közösségből, a faluból való kiszakadás, a boldogság megtalálása. Jónás Tamás írásai nagyon emberi világot festenek meg. (Bővebben: http://epa.oszk.hu/00300/00381/00101/chovan.htm)

@tündérróka szerint „Őszinte. Ez a szó jutott róla eszembe először. Na meg hogy életszerű, közben pedig mégis költői.” (https://moly.hu/ertekelesek/2223615)

Sajnos beszerezni már nem nagyon lehet, én sem tudtam hozzáférni.

***

„Egyszer a Jordán Tibivel huszonegyeztek az Oláh kocsmában, és a Jordán Tibi, akinek igen míves, pattintott üveggolyó a bal szeme világa, azt mondta, szerinte borzasztóan perverzet jelenthet az a szó, hogy cunájt. Mert az amcsik minden hallgatónótába beleszövik, az meg tudvalévő, hogy az amcsikat jéghasítgató bicskával molesztálja az asszony, s még ki is köti a kezüket, annyira el van menve az esze. Egy ilyen kívánós nép biztosan nem mondogatja mindig, hogy cunájt, ha nem akar vele valamit. Csók Feri ekkor közbeszólt, hogy a cunájt égi áldásféle, próbatétel, mint a rüh, csak nyugaton még a rüh is más. Aztán mindezekről eszébe jutott, hogy az ő neve csókot jelent németül vagy latinul, de inkább németül, mert a papok nem smaciznak. Elébb nem hitte senki el ezt a hülyeséget a Ferinek, de aztán valahogy mégis rajta ragadt.”
Grecsó Krisztián: Pletykaanyu, 2001

Őszinte leszek: ha ez a kötet nincs rajta a Jelenkor listáján, nem is tettem volna be a rovatba. Fura, mert azért én alapvetően kedvelem Grecsó írásait, az olvasók körében is roppant népszerű, ez a korai kötete (első novelláskötet) azonban a molyok véleménye alapján sem áll valami fényesen. Bizonyára sokuk ezzel kezdte a szerzővel való megismerkedést, és ez talán nem volt túl szerencsés választás. Mert nyomokban tartalmazza ugyan a szeretett grecsós stílust, de azért érezni, hogy ezek még csak a kezdeti szárnybontogatások.

A kötet legerősebb, legszerethetőbb írása maga a címadó darab, a Pletykaanyu. Itt érezni talán a leginkább a megszokott stílust (vagy annak csíráit – ha fogalmazhatok inkább így): az egyes első személyű narrátorunk mindenféle dolgokról mesél, ami a lakóhelyén történik. Persze időnként kihangsúlyozza, hogy az öccse szerint az anyja nagy pletykás (innen kapja a Pletykaanyu nevet), ám mégis ő maga az, aki végigpletykál nekünk sok-sok oldalt. Megtudhatjuk például, hogy a „jóféle” szippantós Csók Feri honnan kapta a nevét, akinek a vezetékneve egyébként Kis („Szerintem nagyon buta nyelv lehet az, amelyiken a Kis azt jelenti, csók”), vagy hogy babamúzeum lesz a faluban, hogy Munkácsy néhány napot ott lakott a falu kastélyában. Vagy az is érdekes, ahogy előadja, Bicskás és a Szabó palesztinokat utaztattak a hűtőkocsiban.
(Csak zárójelben merem megjegyezni, hogy a szegváriak – Grecsó szülőfaluja – némelyike önmagára ismert a novellákból, ezért egy kis irodalmi botrány kerekedett ki a dologból. De a kötet azóta már érettségi tétel is, és a szerző Szegvár díszpolgára, szóval elcsitultak a viharok.)

A szerző és Stohl András előadásában hangoskönyvben is meghallgatható, íme egy részlet: https://www.youtube.com/watch….

@kolika: „A kötet olvasása közben úgy éreztem, hogy Grecsó ugyanazt teszi, mint mi régen a nagyszüleink, szomszédaink mellett. Hallgatja őket, s aztán továbbadja egy tágabb hallgató – illetve olvasóközönségnek.” (https://moly.hu/ertekelesek/1483981)
Hozzám hasonlóan @Véda sem volt maradéktalanul elégedett a kötettel, pedig elfogult a szerzővel: „Meg kell mondjam, bármennyire elfogult is vagyok Grecsó Krisztiánnal, ez még tényleg egy korai, kiforratlan, setén-suta novellagyűjtemény.” (https://moly.hu/ertekelesek/1066324)

Grecsó a Merítésben: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-magyar-iroja-grecso-krisztian (2014. szeptember)

Egy kihívást is találtam, amit igazán nem nehéz teljesíteni:


>!
Rita_Sándor

Olvassuk Grecsó Krisztián műveit! olvasós

Elkezdődött2012. január 26., 18:18
Jelentkezés vége2017. december 31., 23:59
Véget ér2020. február 1., 23:59

Nagyon sokan szeretjük Grecsó Krisztiánt és a műveit, éppen ezért lepődtem meg, hogy nincs még vele kapcsolatos kihívás. De most már van!

A teljesítéshez minimum 1 könyv el- vagy újraolvasása ÉS értékelése szükséges. Ezeknek a linkjeit itt várom hozzászólásban.
Ez a könyv lehet regény, verses kötet vagy akár forgatókönyv, de akár egy-egy novella elolvasása is ér. Itt találsz segítséget a műveihez: http://moly.hu/polcok/grecso-krisztian

A könyvek és az értékelések pedig ide kerülnek majd fel: http://moly.hu/polcok/grecso-kihivas

Jó olvasást, jó értékelést! :)

195 hozzászólás
!

„– Hogy leszek én akkor rockzenész? – kérdeztem megint. – Most akkor a kapanyélen fogok nagyszólózni?”
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia, 2003

Akár regénynek is nevezhetnénk ezeket a novellákat, vagy legalábbis novellafüzérnek. A főhőse egy vidéki fiú, aki a hetvenes években született, és addig szedi az apja bogyósterméseit, míg rá nem jön, hogy ő rockzenész akar lenni, és evégett aztán neki a fővárosban van a helye.

A legfrissebb értékelés @KWera tollából származik: „Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki megélte ezt a korszakot, ezenkívül minden fiatalnak, minden rockernek és minden embernek, aki valaha „dzsü-dzsűzte” már a Smoke on the water-t.” (https://moly.hu/ertekelesek/2957475)

@Belle_Maundrell is november során olvasta a kötetet: „Úgy érzem, azoknak lehet igazi élmény ez a könyv, akik a hetvenes-nyolcvanas években voltak gyerekek/fiatalok.” (https://moly.hu/ertekelesek/2948273)

@zonga szerint középiskolások számára is élvezetes olvasmány lehet: „Abszolút az ő korosztályuknak szól, néhol vicces, néhol groteszk, a mindennapi csetlést-botlást, a felnövő kamaszfiúk harcait, csalódásait kiválóan bemutatja.” (https://moly.hu/ertekelesek/2836383)

***

„… mikor a fiú mondta neki, hogy vége. Ez a hat év szép volt, kár lenne elrontani másik hattal. Meg ő talált is valakit, akivel lehetne az újabb hatot.”
Háy János: Házasságon innen és túl, 2006

Nagyon eleven, nagyon hétköznapi, körbenézel a világban és ez történik körülöttünk, amíg világ a világ, a férfi és a nő között mindig lesznek viszályok, a kapcsolatok nagy százaléka tönkremegy (ha szakítanak a harmadik fél miatt, akkor azért, ha meg nem, akkor pedig azért, mert nem). Az írások többségében a főszerep a hűtlenségé, legyen az férj, akár feleség (akarom mondani szerető). Titkolt kapcsolatok (vagy más ehhez hasonlatosan nagy horderejű titkok). Valami csoda folytán mégis szeretjük olvasni. Bizonyos határig. Mármint én. Kb. a felénél azért besokaltam a sok elcseszett kapcsolattól, hogy ki kit csal és kivel. Talán egyszerre túl sokat nyomtam le belőle, nem tudom.

@encsy_eszter linkelte a kötetből a Lajos utolsó levele a Feri feleségéhez című írást, amely egy nagyon szórakoztató hangvételű levél. A Lajos, az már úgy buta, hogy már majdnem okos is. A Ferivel egyetemben („Mi az, hogy mikrotechnikus? Egy alacsony növésű műszaki ember a témobilnál.”). (https://moly.hu/linkek/29958)
@balagesh jó régen, már lassan tíz éve írt blogbejegyzést a könyvről (talán már nem is emlékszik rá): „Ez a Háy János baromi banális egy alak. Csak mondja, írja ezeket a banális mondatokat, és abból felépülnek ezek a banális történetek, amelyek banális emberek banális életéről szólnak.
Én meg olvasom, és nem bírom letenni. Te jó ég, az egyik egy családi nagybácsi, a másik a szomszédom, aztán az egyik volt csajom, és aztán, nebassz, ez én vagyok… Na jó, még talán kimászom ebből a jellemhibából. Ezek kortárs novellák.” (https://konyvelmeny.blog.hu/2009/12/08/hay_janos_hazass…)

Háy a Merítésben: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-magyar-iroja-hay-janos (2013. június)


>!
DaTa P
Háy János: Házasságon innen és túl

Ez még szerető, az már feleség
ez még feleség, az már szerető.
Ez még elvált, az már házas,
ez még házas, az már elvált.
Ez még szeret, az már nem emlékszik,
ez még nem emlékszik, az már szeret.
Ez még vadászik, az már megfőzte,
ez már megfőzte, az még vadászik…
Ez már, az még és ez még, az már,
de végül mindegyiket megette a halál.

Azon gondolkodom, ha ez lett volna ez első Háym, akkor hogyan értékelném én ezt most. Merthogy nem az első, hanem a hatodik és A gyerek, a Hozott lélek és a Napra jutni után – akarom mondani, miatt – én mára nagyon elfogult lettem Háy Jánossal. Talán túlságosan is. Így 4,5 csillag jár ennek itt most, de ha egy más írótól olvastam volna ezeket a novellákat, nem biztos, adnék én ennyit. Miért? Igazán magam sem tudom. Mert valójában tetszett ez nekem. De még mennyire! Csak mégis maradt ott valami hiány. Hogy értem én, hogy a Háy univerzum alapvetően komor, szomorú, kegyetlen, fájó (mondom ezt úgy, hogy rám vár még A mélygarázs!). Értem én, persze, ebben a világban járok-kelek én is, nincs rajtam rózsaszín szemüveg, de többször éreztem azt egy-egy novellánál, hogy igen, János, tudom, értem, mondtad te ezt már. És közben csak pár sort haladsz és ott van viszont egy mondat, ami annyira arconüt, hogy szabályosan lüktet, ég, mint mikor azt mondja, „ilyen a szerelem, valójában magunkban születik, és kevesebb kell a másikból bele, mint gondolnánk. Meg, hogy az ember örökké okot keres, holott minden csak következmény. Következménye annak, hogy él. De be is fejezem az idézgetéseket, mert még ellágyulok, és módosítom öt csillagra azt a négy és felet. Pedig azt tényleg nem lenne most szabad. Mert jó volt, jó volt ez, de nem olyan tökéletes, mint amilyet egyébként Háy írni tud. Ha igazán akar.

!

„Vagy sötét van, vagy nincs szükségünk fényre.”
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent, 2008

Tizenhét írást tartalmaz, melynek számozása a tartalomjegyzékben egészen különleges: a Fibonacci-számokkal operál (ez egy olyan számsor, amelyben minden szám az előző kettő összegéből tevődik össze): 1., 2., 3., 5., 8. stb. Szerkesztésileg nincs benne semmi újdonság, hosszan hömpölygő mondatok, s bennük részletgazdag világ. Az írásokban két fontos témát mindenképpen megtalálunk: a művészetet és a halált.

@Quator: „Nehéz írni a transzcendensről, a szellemről, a lényegiségről hitelesen, de itt talán sikerült ezt elérni.” (https://moly.hu/ertekelesek/2328773)

A teljes kötet itt olvasható: https://reader.dia.hu/epub-reader.html…

Krasznahorkai a Merítésben: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-magyar-iroja-2 (2014. április)

***
„Egy darabig minden úgy ment tovább, mint addig, vagyishogy persze rosszabbul, ahogy az már lenni szokott: ha valami nem javul, akkor romlik.”
Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban, 2009

Én már a Szilánkok olvasásakor tudtam, hogy kedvelni fogom a szerzőt (és igen, a Célia is tetszett). Ebben a novelláskötetben pont azt szerettem talán a legjobban, hogy a 350 oldal mindössze 9 írást tartalmaz, ráadásul némelyik kisregény terjedelmű (például a címadó írás vagy Az ismeretlen tényező). Ezeknek az írásoknak megvan a – regényekhez hasonlatos – ívük, nagyon jól beléjük lehet feledkezni cselekményük, mondanivalójuk miatt.

A címadó írást itt el is olvashatjátok (a kötet egyik legjobb darabja):
http://www.holmi.org/2007/07/rakovszky-zsuzsa-a-hold-a-…

@chibizso: "Számos olyan momentum van ábrázolva itt, amit férfi ismerőseim is átéltek nők mellett, és értetlenkednek is fölötte (pl. A zebrapinty féltékeny szereplője") (https://moly.hu/ertekelesek/2518167)

@modus_operandi: „nagyon erőteljes, a témái húsbavágóak, mint a függetlenné válás vágya és a szexualitás megjelenése; a párkapcsolatok, a házasságok, a megélhetés nehézségei, kudarcai, az útkeresések; a gyász, a magány, a társtalanság” (https://moly.hu/ertekelesek/2446503)

Rakovszky a Merítésben: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-magyar-iroja-rakovszky-zsuzsa (2014. július)


>!
fióka P
Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban

Közhely-élethelyzetek (úgy mellesleg az egész életünk egy rohadt nagy közhely, szóval ez most csak értékelés-szószaporítás) exfeleséggel, kamasszal, anyával, döntésképtelennel, magányossal, beteggel, baráttal, lánnyal, unokával, kapaszkodókkal. Milyen meglepő, ők mind nők. Finoman árnyaltak, érzékenyen bemutatottak. Ez a kötet sokkal kevésbé utal költőre, mint A hullócsillag éve és/de/viszont – vagy csak úgy egész egyszerűen – sokkal jobb is annál. Rakovszky az említett közhelyekből kihozza a maximumát, úgy lehet olvasni ezeket a novellákat, mintha valami egészen újjal találkoznánk, pedig minden a régi. Ezeket az embereket és történéseket mind ismerjük. Mégsem ismerősek. Jó volt olvasni.

!

„Géplakatos volt és elmúlt ötven, azért nem kellett már sehová, öreg, azt mondták. A fia ugyancsak lakatos szakmát tanult, őt azért nem vették fel sehová, mert fiatal, nincs gyakorlata.”
Tar Sándor: A térkép szélén, 2003

Az előző rovatban, amikor az előző évtizedben keletkezett Tar-kötetekről nyilatkoztam, már elzengtem dicséretemet a szerzőről. Ehhez nagyon nem lehet mit hozzátenni: Tar világa bár sötét, nyomoronc, sivár, mégis aki belelép, nem fog sarkon fordulni.

@Almost_Zed: „Bizony, ezek a társadalom perifériájára szorult emberek is a közelmúltunk hús-vér szereplői.” (https://moly.hu/ertekelesek/342558)

***

„Tudja, falun az a baj, hogy alig van beteg, magyarázta már útközben Mihálynak, itt csak születnek meg meghalnak. Ami közte van, azt nem veszik komolyan, nem jönnek orvoshoz, inkább meghalnak.”
Tar Sándor: Az alku, 2004

@Bubuckaja: „Mindig is szerettem – és ezt az író nagyon ügyesen hozza – a szegény, megfáradt ember humorát, ahogy képes saját sorsát keserű iróniával szemlélni.” (https://moly.hu/ertekelesek/985759)
@fülcimpa: „Tar a szívemben.” (https://moly.hu/ertekelesek/834155)


>!
Tarja_Kauppinen IMP
Tar Sándor: A térkép szélén

Nyomorpaletta, a szélesnél is szélesebb. Akár az alföldi szemhatár: nem is látjuk a végét. Enyhíti néha humor, és egy-egy derűsebb fordulat, amikor valakinek a sorsa kivételesen kedvezően alakul.
Mintha ezek közül a novellák közül kevesebb játszódna gyárban (nem számoltam utána). A változatosság márpedig ha nem is gyönyörködtet, de előnyére válik még egy ennyire erős, egységesen erős kötetnek is. Vannak gyárasak, igen, meg vidéki falvak, akkor pszichiátria, de még bérház is. Csak hogy lássuk: a kilátástalanság, a reménytelenség bárkit, bárhol megtalál.
Miért talál meg? Jobbára saját hibánkból, lehetünk tunyák, tohonyák, törődhetünk bele a sorsunkba, választhatunk nem megfelelő eszközöket a fájdalmunk enyhítésére (úm.: alkohol, szex), adhatjuk fel az akaratunkat, mondván: úgyis mindegy. Talán az az egyetlen közös vonása a szereplőknek, hogy kezdetben mind azt hiszik: ennél rosszabb már nem jöhet. Dehogynem.
Visszatérő téma az ember kifordulása emberi mivoltából (Szilvia, A rosszlábú Váradi kertje, Előtted a küzdés), és a kommunikációs deficitből, félreértésből eredő tragédia (Voláre, Varga őrnagy). A Ház a térkép szélén hatalmas kedvencem (korábban olvastam már egy másik kötetében), Az év novellája-cím esélyese.
„Tar most sem dramatizál, egyszerűen csak leír” – állítja a fülszöveg. Hát, igen! Ezt kéne tőle eltanulni. Az utóbbi időben egyre inkább elfordulok a szórakoztatóirodalomtól, aminek épp ez az oka. Túl sok agyondramatizált, patetizált, teátrált szöveghez volt szerencsétlenségem, amiből is idővel elegem lett. Tar prózája olyasféle, mint Art Spiegelman Mausának a grafikája: sallangmentes, és épp ezért átütő erejű. De ezek a borítók is telitalálatok. Mehetsz a nagy nihilben, amíg a szem ellát, a láb kimarjul, a vállat sebesre töri a katonai málhazsák pántja alá bekúszó és az izzadtsággal iszamós elegyet alkotó lebírhatatlan alföldi por.

Nagyon úgy fest, hogy Tar lesz nálam az idei év nagy felfedezettje. Csak azért nem a kedvenc hazai novellistám, mert azon a trónon Bodor Ádám ül, letaszíthatatlanul. Hanem még így is Elfriede Jelinektől veszi át a stafétát (ő volt a tavalyi év legje).
A címadó novellán kívül a kedvenc: Humán szolgálat. Ily kevés vonallal ily plasztikusan festeni, embereket, tájakat, érzelmeket, pusztulást… 5/5*. Pazar!

6 hozzászólás
!

(f: penztargepcentrum.hu)

„A Nyugatról érkezett dolgok ismérve a vonalkód volt: a kis fekete csíkok mágikus vonzerővel ruházták fel az egyébként érdektelen holmikat is, a kód ugyanis egy másik, létezésében megközelíthetetlen világ hírnökeivé avatta őket (…)
Tóth Krisztina: Vonalkód, 2006

Be kell látnunk, hogy Tóth Krisztina nem más, mint Grecsó Krisztián női változata. Épp annyira népszerű, olvasott és kedvelt kortárs szerző.

Számomra nagyon jópofa volt játszani a címekkel: hogy mindegyik alcímnek köze volt a vonalhoz, és persze magához a történethez. Eléggé egyenletesen jó színvonalon megírt írások ezek. Talán azért is sikerült közel engednem magamhoz, mert ez valójában egy elbeszélésfüzér, melynek elbeszélője, olybá’ tűnhet, egyetlen személy – életének különböző fázisaiban. Túlságosan személyes, érzelmes írások ezek, amelyekből süt az írónő vallomása, érintettsége, önéletrajzi jellege. A történetek a hetvenes-nyolcvanas években játszódnak. Az írások visszatérő témája a halál, ezenkívül veszteségekről, csalódásokról, kisebb-nagyobb tragédiákról szól.

@graphoman belinkelte nekünk Finy Petra kritikáját, amely a Szépirodalmi Figyelőben jelent meg: https://moly.hu/linkek/54640.

@Karabekian: „Nem a kommunizmusban nőttem fel, 5 évvel a rendszerváltás után születtem és 12 évvel később jártam csak általános iskolában. Mégis olvasás közben úgy éreztem, mintha saját naplóbejegyzéseket olvasnék, annyira így éltem át én is.” (https://moly.hu/ertekelesek/2247541)

Tóth Krisztina a Merítésben: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-magyar-iroja-toth-krisztina ( 2017. május)

Bár sokan szeretik a Hazaviszlek, jó? tárcakötetét is, most nem írnék részletesebben róla, azok inkább tárcák, én nem tenném ide a listára. (Nekem annyira nem is nyerte el a tetszésemet, de hát a tárcákkal még csehebbül állok, mint a novellákkal.) Csak azért említem meg, hogy ha valakinek esetleg hiányérezete támadna…

Kárpótlásul az alábbi karcban található linkre kattintva a kötetről szóló ÉS-KVARTETT beszélgetés összefoglalását lehet elolvasni:


>!
vargarockzsolt P

ÉS-KVARTETT Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó? c. kötetéről.
A beszélgetés 2010. március 31-én zajlott le az Írók Boltjában. A kvartett tagjai: Bárány Tibor, Gács Anna, Károlyi Csaba és Szilasi László. https://www.es.hu/cikk/2010-04-11//es-kvartett-toth-kri…

Kapcsolódó könyvek: Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?

Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
1 hozzászólás
!

A ZSŰRINEK NEHÉZ DOLGA VAN – avagy tudósítás a Merítés-díj szépprózás zsűrijének munkájáról

@ppeva

Mióta vagy zsűritag?
Az első évtől, 2014-től kezdve, tehát már ötödik éve. Meglepődtem a felkérésen, hiszen akkoriban még nem olvastam különösebben sok nagyon friss kortárs művet. De ez persze azóta sokat változott.

Már az V. évadnál jártok. Összehasonlítva az éveket, mik az eddigi tapasztalataid? Volt-e gyengébb év, erősebb év, már ami a zsűrizendő műveket illeti?
Igen, minden évben más a felhozatal, amiből ki kell választanunk a legjobbakat. Van, hogy nagyon nehéz dönteni, annyi a jó könyv, és van, hogy azért nehéz, mert kevés az, ami igazán tetszik. A tavalyi, 2017-es év kiemelkedően jó könyvtermést hozott.

Miket olvastál már a 2018-as művek közül? Mik az eddigi tapasztalataid a könyvekről?
Már harminc olvasás fölött tartok a 2018-as művekből. Volt néhány köztük, ami jó volt, de eddig még nem találtam annyira kiemelkedőt, mint a tavalyi év listájának listavezető darabjai. De még hátra vannak a legújabb megjelenések, meg azok a könyvek, amikhez eddig nem sikerült hozzájutnom.

Mit tervezel még a közeljövőben olvasni a listáról?
Mindenképpen szeretném elolvasni Krasznahorkai László két új könyvét. Meg persze még jó néhányat a listáról, ahogyan még bővül az új megjelenésekkel. Jó lenne, ha a könyvtárak gyorsabban hozzájutnának a friss kiadású kortárs magyar könyvekhez.

Összességében eddig hogyan látod a 2018. év kortárs magyar széppróza termését?
Még várom az igazi „nagy durranás”-t, remélem, előbb-utóbb felbukkan, és a kezembe kerül.


>!
ppeva P
Mesterházy Balázs: Gesztenye placc

Axionális kocsmatengely. Kocsmatúra. Lődörgés az egyik kocsmából a másik kocsmába…
Ittam, ittál, ivott, ittunk, ittatok, ittak. Mit, hol, mikor, kivel, mennyit. A múltban, a jelenben, és persze a jövőben is, már akinek egyáltalán eltart a jövőig az alkoholba pácolt élete. És a sztorizások legfőbb eleme: ki mit csinált öntudatlan részegen…
Nem volt persze annyira durva, mint a Moszkva-Petuski, meg hál' istennek lájtosabb és konszolidáltabb volt benne az italkínálat is* (csupa bor, tisztán vagy fröccsnek – kettesével persze! – meg pálinka), mégis volt olyan pontja a könyvnek, ahol Jerofejev jutott róla eszembe. Legfőképp az, hogy miért kell jóeszű, normális, többre és jobbra hivatott fiataloknak szétinniuk az eszüket, az életüket.
Persze van, akinek ez csak egy rövidebb szakasz az életében, amiről aztán lehet a haverokkal évtizedeken át nosztalgiázni. És lehet emlékezni azokra, akik már meg se érték a nosztalgiázó éveket.
Ha az ember mindezen felülemelkedik**, akkor egészen szórakoztató, helyenként kifejezetten jókat lehet rajta röhögni is (lásd hátúszóverseny az Üllői út aszfaltján…) Mert jól ír, jól sztorizik, remek fricskái és szóalkotásai vannak, csak nekem nem állt össze igazán valami egésszé.

*sehol egy kis fagyálló, denaturált szesz, „Ezüst gyöngyvirág” meg „Krásznaja Moszkva” kölni, nem beszélve a Komszomolka könnyeiről!
**és túllép azon, hogy „Jézusom, a mi gyerekeink életében is volt olyan szakasz, amikor ilyesmikkel töltötték az idejüket! De jó, hogy megúszták…”

!

(f.: rockbook.hu, és foter.ro)_

A ROVATSZERKESZTŐ AJÁNLJA

Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik, 2018

Bizonyára elgondolkodtatok már azon, hogy az íróknak mi a céljuk egy-egy regény megírásával. Úgy értem, mit szeretnének vele elérni. Nyilván az egyik ilyen cél, hogy az olvasó szeresse. Képzeljétek el, hogy Cserna-Szabó András erről másképp vélekedik. Ő azt vallja: „Valamit kell kezdeni az olvasóval, sírjon vagy nevessen, csak ne unatkozzon. Az nem jó. Mondjuk, a legjobb, ha egyszerre sír és nevet. De ez a legnagyobb trükk, erre csak a legnagyobbak képesek, mondjuk egy Molière vagy egy Hazai Attila. Az én feladatom az, hogy érzéseket váltsak ki az olvasóból.”

Aki csak egyszer is olvasott valamicskét a szerzőtől, az talán magától is rájött „csernabandi” álláspontjára. És természetesen vannak olyan olvasók is, akiket kifejezetten irritál az a stílus, amit ő képvisel (bár én elfogult lévén ezt nagyon nehezen tudom elképzelni), mégis, nem tagadhatjuk, hogy az utálkozás is csak egy érzés.

A könyvben tényleg benne van minden, ahogyan azt Bödőcs Tibor is nyilatkozta róla „A Sömmi szerzője megírta a Mindönt!”

Kezdősztoriként itt van természetesen Martinovics Ignác esete, mely őszintén kicsit történelmi regényes fílinget áraszt. Persze a szerző hamar rátalál itt is a humor hangjára, és például leleplezi Igike – lefejezése előtti – utolsó cselekedetét. Még szép, hogy ő az az abbénk, aki elveszti a fejét (és ez a fejetlenség uralja majd gyakorlatilag az egész könyvet). A huncut abbéja ugyanis a bakó zsebébe dugott egy cetlit, melyen egy rövidke, de annál beszédesebb üzenet szerepelt: „Mindég csak tégedet szerettelek! Bárcsak ma is a szájamban tarthatnálak, mint tavaly nyárott Cegléden. Mári.” Azt hiszem, sejthető, milyen lavinát indított el ez a kis tréfa, miután a bakóné megtalálta az ura zsebében ezt a kis vallomást.

Na jó, azért nem fogom elmesélni a teljes cselekményt. Nem is nagyon lehetne. Akkor már inkább olvassátok. Minél többen. ;)
A kötet felkerült a Merítés könyvajánló listájára: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol

Írtam róla kicsit összeszedettebben is, de az még publikációra vár. Addig is olvassátok egy kedves Merítés-díj-zsűritársam véleményét:


>!
vargarockzsolt P
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik

A történet a Teremtéssel kezdődik, aztán így folytatódik:
„Ugorjunk most nagyjából négy és fél milliárd évet…”
Ekkor feltűnik Martinovics Ignác, a „második leghíresebb albán származású magyar – Delhusa Gjon után” –, ő a címben is megidézett abbé. Vele kicsit hosszabban is foglalkozik a szerző, talán regényt készült írni az életéről, de megunta, és itt indul egy ügyesen összerakott asszociációs anekdotalánc, amely aztán kitart egészen a könyv végéig, spoiler.
Az anekdoták térben és időben ugrálnak. A legtöbb történet Magyarországon játszódik, Amerikába csak egyszer jutunk el, a Balkán, Skandinávia és Svájc viszont fontos helyszín. A szereplők között feltűnik Hercule Poirot és Derrick felügyelő, Kosztolányi és Karinthy, Lenin és Jaroslav Hasek, a dunaújvárosi vasmű jósnője és a szentesi „Panelkrőzus”, egy kuruzsló, egy éhezőművész, egy bűnevő és néhány törpe, és a kedvencem:
„Laci mester, tisztelettel! Bakócz Tamás majdnempápa udvari bolondja, későbben Dózsa György parasztkirály bátor harcosa, szolgálatára, az Egyenes Kasza Rend lovagja, felnyársalt buggyant és bukott hadfi ”* – kapásból ezek jutnak az eszembe.
Ami a történetekben a közös: a történelem alulnézetből látszik, hiányoznak a magasztos eszmék, nincs hősiesség, nincs mindent legyőző szerelem sem. A szereplők többnyire kisszerűek, esendőek, gyakran viccesek. A háttérben, az írói szemléletben érezni a rokonszenvet a csetlő-botló „hősök” iránt – ha másban nem, akkor a figyelemben, a kiválasztásban, a megörökítés gesztusában.
Szórakoztató kaleidoszkóp, a kötetben többször is megidézett Hamvas Béla Karneváljának mélysége nélkül – de ez nem baj. A maga műfajában, szórakoztató irodalomként remek.

* Bölcsességek Laci mestertől: „Jó ebédet ád a világ, de halál van ám vacsorára”, „Aki megyen: halad. Aki szarik: marad”, „A kutya ugat, a szú perceg, éljen Dózsagyuri, a herceg!” „Aki másnak akar patkányt fogni, magának egeret sem foghat”, „Aki pacalt akar enni vagy özvegyasszonyt elvenni, ne kérdje, mi volt benne”, „A parasztnak neve kuss, túlvilágon lesz a juss, ha jó, ha nem jó, a seggébe nagy karó”.

!

HÍREK, EGYEBEK

Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj, 2018
Simon Mártonnak ítélték oda a Rókák esküvője kötetéért. (https://moly.hu/karcok/1195146)

Megyei Príma díj, 2018
A Príma Primissima díján belül – vagy mellett –, 2005-től létezik a megyénként kiosztott úgynevezett Megyei Príma díj. November elején Kováts Judit, a Megtagadva és az Elszakítva című regények szerzője vehette át Nyíregyházán a Megyei Príma Díjat.
https://www.nyiregyhaza.hu/megvannak-a-prima-dij-dijazo…

Csak emlékeztetőül, az idei Prima Primissima díjakat decemberben adják át. A magyar irodalom kategória idei jelöltjei:
Bertók László költő, író
Görgey Gábor író, költő
Vári Attila író, költő

Szépíró Díj, 2018:
Többévi szünet után, november 8-án ismét átadták a Szépíró Díjat.


>!
Csabi P
Irodalmi díjak

Hosszú szünet után ismét kiosztották a Szépíró-díjat, ráadásul mindjárt triplán, tekintettel a kihagyásra. A díjat ezentúl két kategóriában osztják ki: szépirodalom és irodalomkritika.
A friss kitüntetettek:

Csaplár Vilmos
Krusovszky Dénes
Molnár Krisztina Rita
Schein Gábor
Szilasi László
Tolnai Ottó

További infók: http://www.litera.hu/hirek/negy-ev-kihagyas-utan-ismet-…
A díj korábbi története a wikin: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9p%C3%ADr%C3%B3_D%C3%ADj.

Kapcsolódó alkotók: Tolnai Ottó · Csaplár Vilmos · Schein Gábor · Molnár Krisztina Rita · Krusovszky Dénes · Szilasi László

5 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!