Kortárs magyar irodalom

Rovatgazda
!

Az idén ötödszörre osztották ki a Margó-díjat, mely a legjobb elsőkötetes prózaírónak jár. Magát a díjat a Margó Irodalmi Fesztivál és a Könyvesblog egymással karöltve alapította 2015-ben. Több támogatója is akad, a Fővárosi Önkormányzat, a Bookline, az AEGON Művészeti Díj. A díj célja részben, hogy népszerűsítse a kortárs magyar irodalmat, illetve felhívja azokra a kötetekre a figyelmet, amelyek a döntőbe jutnak.

A díj hitvallása: „A Margó-díj zsűrizése során új hangokat, bátor vállalkozásokat keresünk, olyan szerzőket, akik íróilag még lehet, hogy nincsenek készen, de a szövegüket szerettük, és egy második könyvet is a kezünkbe vennénk tőlük. A nevezett címek között ugyanolyan feltétellel kell megmérettetnie magát az irodalomban évek óta rutinosan mozgó szerzőnek, és a fiatal, publikálás nélküli versenyzőnek. Érdekes módon a filmiparban ez máshogy működik: kisfilmekkel indulnak az alkotók, majd jön az első egész estés filmjük, de olyannal ritkán találkozni, hogy valaki 40 éves korában készíti első filmjét. A nevezettek között sok ilyen debütáns van, mégis meg kell találnunk egy közös szempontot, ezért elsősorban azt vesszük figyelembe, mit vállal az adott könyv, és ahhoz képest milyen eredményt ér el. Tehát alapvetően nem egymáshoz hasonlítjuk a szövegeket, hanem igyekszünk önmagukban értékelni. Az előzsűrizés során nem kész írókat keresünk, hanem olyan írókat, akik meglepnek minket, akikre érdemes felhívni a figyelmet, akiket később is szívesen olvasnánk, és akik mertek kockáztatni, hogy megvalósítsák az álmukat.”

Maga a nyeremény nagyon flottul ki van találva: először is a győztes szerző kap ötszázezer forintot. A Bookline kereskedelmi és médiatámogatást nyújt, a Balassi Intézet próbafordítást készít, amelyeket külföldi könyvfesztiválokra visz ki, az AEGON Művészeti Díj győztese pedig a szerző mentorává válik. spoiler)

A rovat további tematikus részében az eddigi díjazottakról lesz szó.

(forrás: spoiler, fotó: spoiler)


>!
Kabódi_Ella P
Könyves képek

Megjártuk a Fesztivált
..
(a 2019-es őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár margójára)

Mondhatnám, hogy nincs új a nap alatt, de van. Könyvek, könyvek és könyvek, ahogy mindig is. Van, ami nem változik. Ám az ablak, amelyen keresztül ezt a világot szemlélem, valahogy most kiszélesedett. Írók, szerkesztők, kiadók, bloggerek… másik világ, másik élet. Számtalan inspiráló, aktív, széles látókörű emberrel sikerült megismerkednem, beszélgetnem. Még többet sikerült hallgatnom, figyelnem, és tanulnom.

Sok mindent kiemelhetnék: a szavak, gondolatok, érzések, élmények kavarognak a fejemben. Jón Kalman Stefánsson (ó, istenem! ♥), Sissel-Jo Gazan (micsoda pozitív személyiség!), Finy Petra (a drága, akivel mindig öröm a találkozás, legyen az alkalom bármilyen természetű). Írók, akiket szeretek. Írók, akikre felnézek. Azután írók, akikkel most ismerkedem meg, és könyvek, és történetek. Új arcok a tömegben. Új, izgalmas lehetőségek. Egy vászontáska, amiben a szívemet hordom. Minden, minden.

Én mindig, mindig csak írtam, de most mégsem akarnak jönni a szavak. Köszönöm. Ennyit még tudok. Hogy kiknek és mit, ők bizonyosan tudják. Ez nem az Oscar gála, és én nem nyertem díjat. Viszont mindazt, ami számomra végtelenül fontos, végtelenül ösztönző, lelkesítő és érdemes, azt magamba szívtam, és őrzöm. Az úton menni kell. Nem a célért, az útért magáért. Úton vagyok, és minden percét élvezem.

6 hozzászólás
!

2015

Az első Margó-díjat Totth Benedek nyerte meg. A Holtversenyt a magyar Trainspottingnak is szokás nevezni, vagy ifjúsági regénynek, fejlődésregénynek, „road-movie”-nak. Az mindenesetre tény, hogy az addig fordításairól ismert Totth (McCarthy, Collins, Gaiman, Huxley műveit fordította magyarra) bombaként robbant be ezzel az első regényével.
Érdekesség, hogy 2018-ban, a kötet új kiadásában egy ún. spin-off novellával bővült a történet, amely az egyik lány szereplőről (Niki) szól.

Beleolvasó: https://olvassbele.com/2014/11/07/harckeszultseg-totth-…
Részlet a szerző tolmácsolásában: https://www.youtube.com/watch…

(fotó: spoiler)


>!
kovacsilona11
Totth Benedek: Holtverseny

A regény erős nyelven szólal meg, ettől is lesz hiteles. A kamaszok nyelvét nehéz leírni, itt az írónak ezt tökéletesen sikerül. Sokszor azt érezzük, hogy ilyen kamaszok nem is léteznek. Valójában minden megtehetnek és nincs semminek következménye? Ez a regény egy kiemelkedő olvasmány, az életről, a kamaszokról, a gazdag családból származó elkényeztetett valamint a szegény családból jött gyerekekről. Gondolatébresztő: a mi gyerekeink is így nőnek/nőttek fel? Az egyik legkegyetlenebb és legjobb kortárs magyar alkotás amit olvastam.

!

2016

A díjra 2016-ban összesen huszonegy kötetet neveztek, a legjobb három közé Molnár T. Eszter (Stand up!), Makai Máté (Koriolán dala) és Milbacher Róbert (Szűz Mária jegyese) került. A díjat Milbacher Róbert kapta a Szűz Mária jegyese című kötetével.

A könyv novellákat tartalmaz, melyek egy azonosítatlan magyar faluban játszódnak. Kicsit Bodor, kicsit Borbély Szilárd és talán még Krasznahorkai is eszünkbe juthat, miközben olvassuk ezeket a történeteket. A novellák érdekessége, hogy valamiféle láncolatként fűződnek egymásra. Nem egymás folytatásai, de így vagy úgy, kötődnek egymáshoz.

Beleolvasó: https://litera.hu/irodalom/konyvajanlo/milbacher-robert…

ÉS-KVARTETT: https://www.youtube.com/watch…

(fotó: spoiler)


>!
Cipőfűző P
Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese

Milbacher nagyon jól megtalálta az autentikus hangot (így tökéletes, vidékiesen, népiesen kevert), amin megszólaltatta karaktereit. Ez az állandó „pofázás” hozzánőtt szimptómája a kocsmának és szűkebb-tágabb kontextusának. Ennek a tónusnak van egy hátulütője, hogy kissé monotonná válik, ha nincs igazán megtöltve tartalommal. Ezek a kis történetek önmagukban lehetnek érdekesek, bár akkor némelyik sekélyes, viszont nem állnak össze egy nagy egésszé.
Lehet, hogy abszurd, de nekem néha túl sok volt benne a nevetségesség. Itt ugyanis mindenki hülye. Mindenki gúny tárgya, de olyan módon, hogy tanulságot nem igazán érzek benne, hacsak nem az ember rosszindulatát. Ezért aztán úgy érzem, mintha paródiába hajlanának az események.
Enyhén egyoldalú (a rosszat kifigurázni ildomosabb) „közösség” jellemzést látunk, ahol az empátiának és az altruizmusnak nem sok nyoma van, de azért néha fizetik egymás fröccsét. Az esetlen kommunizmus/szocializmus viszont szépen meg-megvillan.
Azt hiszem, Milbacher próbálja kicsit keverni a kártyákat azzal, hogy (feltehetően) Bizdó Józsika feljegyzéseit egy másik elbeszélőtől tudjuk meg, és végül az is kiderül, hogy sok bennük a spoiler, ami egyébként akár válasz lehetne a parodisztikus jellegre.

!

2017

A harmadik évad díjazottja: Szöllősi Mátyás: Váltóáram. Pedig a listán Gyurkovics Tamás első kötete is szerepelt, de Szöllősinek sikerült őt beelőznie. Ismét egy novelláskötet, melynek középpontjában egy szupernóva felrobbanása áll, ez a momentum vissza-visszatér az írásokban. „A Váltóáram történetei töredékesek, és ha valami, akkor ez szándékolt: mintha kimetszették volna őket egy nagyobb egészből. Szerencsére, úgy gondolom, hogy a kötet kiad egy egészet, de nem regény, nem olyan módon függnek össze a történetek, hogy regényként lehetne vagy kellene olvasni.” – vallja a szerző.

Beleolvasó: https://litera.hu/irodalom/konyvajanlo/szollosi-matyas-…
Könyvbemutató: https://www.youtube.com/watch…

(fotó: spoiler)


>!
Olya
Szöllősi Mátyás: Váltóáram

Vannak könyvek…

Vannak könyvek, amik csak úgy tetszenek, mert éppen olyan a lelkiállapotod, hogy „eltalált” a stílusuk, a nyelvezetük, a történetek, meg mit tudom én micsodák.
Aztán vannak könyvek, amik valami miatt sehogy sem jönnek be. Azokat el sem tudod olvasni, hiába is kapott a szerzőjük, mondjuk Nobel-díjat érte. Távol állnak tőled, mint szesztől a föld.
És van a Váltóáram… Aminek megmagyarázhatatlanul bejönnek a szófordulatai, a történetek meghökkentő részletei és megoldásai, a különféle hasonlatai, az apró, rejtett humora, ami övezi, és nem utolsó sorban témáinak teljesen hétköznapiassága. Lásd az utazás versus vitatkozás vezetés közben motívumát. Ez az egyik bravúros fogása, szerintem, ennek a könyvnek, hogy annyira közvetlenül írja le mindazt, amit nap, mint nap érzékelünk, megélünk, hogy már- már az az érzésünk támadhat, hogy túl szürke, túl lehangoló, nyomasztó. Pedig nem az! Bőven van benne szín és mozgás, és minden, ami szerethetővé teszi. Annyira szerethetővé, hogy örülsz, hogy fogod, tapintod, buszon olvasod, ágyban, vizsga közben várva, de még a megállóban is a Napnak háttal. Olvasod és ízleled és élvezed, hogy a kórháznak „foszöld függönyei” megfosztanak a szabadságodtól, és már nem mehetsz északra.
Igazából, nem is mozdulhatsz ki a rutinodból, mert meg vagy kötve, kezed, lábad. És el kell olvasnod a könyvet, már legalább két hete, mert alig van rá csak két perced…
És akkor még nem is beszéltünk a váltakozó elbeszélői stílusokról, szólamokról. Egyik novellában egyes szám első személyben számol be az elbeszélő az őt ért eseményekről, a következőben már egy hatalmas váltás, az egyes szám második személyű narrátor képében, akinek a szava annyira brutális tud lenni, annyira közelivé, emberivé tudja tenni az olvasottak legapróbb részleteit is, hogy te, az Olvasó, már- már úgy érzed: de hát ez akár rólam is szól/hat! És a mindent tudó harmadik személy, aki igaz csak egy novella erejéig jelenik meg, de hatása nem elhanyagolható.
Ha volna még egy csillag, odabiggyeszteném hatodiknak az öt mellé, de még így sem lenne teljes…
Elfogultság ide vagy oda, ha kellő nyitottság van benned, megérezheted az igazi üzenetet!

!

2018

Győztes: Mécs Anna: Gyerekzár
Most, mikor ezt az összeállítást készítem, döbbenek rá, hogy az eddig kiosztott Margó-díjak közül 3 novelláskötet és csak 2 regény. :) Mécs Anna győztes kötetét én utólag olvastam, mikor tavaly télen elkészítettem a best of novellás rovatsorozatot: spoiler és nagyon figyelemreméltó kötetnek tartom. A borítója azért kicsit félresikeredett – legalábbis, ami az én ízlésemet illeti. :)

Interjú és részlet: https://konyves.blog.hu/2018/10/14/mecs_anna_felismerte…

(fotó: spoiler)


>!
János_testvér
Mécs Anna: Gyerekzár

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Felolvastam neki. A közös meséinket, és azokat is, amiket külön-külön írtunk. Mintha ugyanazon történet fejezetei lettek volna.

Ritka, hogy novelláskötetnél ilyen egységet tapasztal az ember. Nem akar a szerző erőszakkal egy univerzumba beletuszkolni mindent, és nincsenek kilógó írások, amikről messziről érezni, hogy a csak azért kerültek bele, hogy meglegyen a kívánt leütés, vagy szorított a határidő, és muszáj volt valamit még odarakni, gondolván, hogy a többivel majd el lehet adni, mint ahogy kamaszkoromban a narancslevek bőven tartalmaztak répát és sütőtököt.

Egységesen jó színvonalú írások. Női irodalom, abban az értelemben, ahogy Turi Tímea költészete az, Grecsó, Kálmán Gábor prózája pedig férfipóza – nem bántóan, tolakodóan, kirekesztőn, inkább tárgyilagosan: vannak a nők az egyik halmazban, és hozzájuk rendelik a férfiakat a másik halmazból. Ez a könyv az első halmazból nézi a másikat és a hozzárendeléseket.

Sok a mászkálás, utazás, sok a fizikai és a lelki erőszak, a sebesülés, baleset, sok az ember és mégis nagy az egyedüllét. Ennek ellenére árad valami derű és erő az írásokból.spoiler

Külön öröm volt Esterházy után olvasni: két, számomra kedves dolog, a matematika és az irodalom kapcsolódik össze benne, bizonyságul arra, hogy a Világ elöl s hátul egybeér, a segge helyén van a feje s viszont, és nem volnék meglepődve, ha az atommag legközepén leptonok dicsénekétől övezve az Úristen gubbasztana.

!

2019

Győztes: Fehér Boldizsár: Vak majom
Számomra meglepő volt ez a választás. Nem mintha nagy bajom lett volna a kötettel. Valahogy úgy alakult, hogy pont nem is csillagoztam és egy sort sem írtam róla, de emlékeim szerint nem volt rossz. A Merítés-díj zsűritagjainál is jól startolt, de aztán egy mélyzuhanás következtében nem került be a döntőbe.
Én személy szerint Moesko Péternek drukkoltam, a Megyünk haza című kötete számomra azért is figyelemre méltó, mert engem nagyon nehéz meggyőzni a „rövid szövegekkel”, de neki sikerült. :) Egyébként le mertem volna fogadni, hogy a túlhájpolt Puncs lesz a nyerő.

A szerző honlapja: https://feherboldizsar.com/
Beleolvasó: https://litera.hu/irodalom/konyvajanlo/feher-boldizsar-…
Bővebben: https://konyves.blog.hu/2019/01/21/igy_keszult_feher_bo…

Fotó: spoiler)


>!
Kuszma P
Fehér Boldizsár: Vak majom

Ha ezt a könyvet kiadják a Vonnegut-életműsorozatban, akkor 1.) minden magyarnak megmelegszik a szíve, hogy a mester írt egy regényt, amiben hazánkfiai is szerepelnek 2.) és egyik magyar se mondaná, hogy csak egy újabb bőrt akartak lehúzni a mesterről, mert ez egy fércmű. Nem állítom persze, hogy Fehér a legjobb vonnegutiádák egyikét írta meg – de hogy a legjobb Vonnegut-regény ez, amit magyar szerző valaha írt, az egészen biztos. Adott egy elbeszélő, akivel mindenféle történik: milliárdos lesz, majd körözött bűnöző, házas, majd házatlan, pszichológiai kísérlet alanyává válik, anyja megszökik egy görög jachttulajdonossal, apja kedvesen megbolondul, és fagylaltoskocsi-sofőrnek áll – igazából nem is érdemes részletezni. Mert a lényeg a hang, ahogy az egész megszólal: az a fanyar humor, a humanizmus, a kreatív csapongás, az időnként extrém történetfüzérekre széteső szöveg, ami azonban vitán felül tart valamiféle mondanivaló felé… szóval tisztára Vonnegut. De annyira Vonnegut, hogy én nem is tudok mást mondani, csak ezt ismételgetni: Vonnegut, Vonnegut, vonnegutvonnegut. Ami persze veszedelmes ítélet egy könyvről, mert a túlzott hasonlóság, ha szeretett szerzőnkkel is vonjuk, mindig egyszerre mutat rá egy könyv értékeire és korlátaira – de hát annyi baj legyen. Én nagyon élveztem. Végtelenül meg vagyok lepve, hogy magyar író ilyet is tud írni, így is meg tud szólalni. Ez nekem új.

16 hozzászólás
!

Friss megjelenések, és ami még várható

A Napkút kiadónál egy újabb kedves molytársunk (@StJust) bemutatkozó kötete jelent meg: A bal lator lemászik a keresztről címmel. Nekem szimpatikus a fülszövege alapján:
– Halott egy hely. Zsákfalu. Munka nincs, a fiatalság elment, hemzsegnek benne a cigányok.
– Csak a szokásos.
– A mi falunkkal is ez lesz, hiába vagyunk nagyobbak. Ha van is gyerek, a fele már barna. Mindig csak azt hallgatod, hogy pár év múlva jobb lesz, de nem lesz semmi ebben a perem alá szart országban.

Wesz Péter prózája a példázat és a szociográfiai igényességű elbeszélés, a nincstelenek világát megjelenítő történetek megújítására tesz kísérletet. A bal lator lemászik a keresztről nemcsak a 2010-es évek Magyarországának falusi rögvalóságáról ad látleletet, a leszakadó vidék környezetében a jó és a gonosz örök harcát is színre viszi. Messze állnak tőle a dörgedelmes erkölcsi magyarázatok, de óva int attól, hogy a falu tipikus karaktereinek mindennapi küzdelmeit biztos távolból, némi kiábrándultsággal, közönyösen szemléljük. Nem mond ítéletet, de azt sem engedi, hogy ítélkezzünk.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete, Prae
Teréz az idősgondozóként dolgozó egyedülálló anya, a falusi idillben élő kisgyerekes orvosnő és az egyetemi város magányos patológusa. Ő az, aki elhagyta az országot, ahol mindent jól ismert, hogy idegenek között keresse a szabadság és a felejtés lehetőségét. Három nyelven gondolkodik és hallgatja el a gyerekkor emlékeit. Teréz története töredékes és mégis univerzális elbeszélése egy trauma utóéletének.

Sajó László: Volt időnk, L’Harmattan
Megint egy ávós, pobjedás történet. Pont nekem való. :) @ppeva már olvasta is: „A könyv elején a kötelesség segített át, később a kíváncsiság vitt tovább. És egyre jobban és jobban tetszett. Nem tudom, nem is akarom behatárolni, meghatározni, mi ez – családtörténet, egy korszak története, önéletírás, önvallomás, vagy ön- és családvallomás. De tény, hogy a két Sajó László nagyon jól összedolgozott. Az ifjabb Sajó szerencsés, hogy ilyen apai örökség került a keze közé. Keveseknek adatik meg, hogy írásos (pláne jól megírt) családtörténetet folytathat és dolgozhat fel.” (https://moly.hu/ertekelesek/3420729)

(fotó: spoiler)


>!
StJust I

Kedves Molytársaim!

Örömmel adom hírül, hogy a napokban megvalósult egyik legmerészebb álmom, és a @napkut jóvoltából megjelent első önálló kötetem.

Kapcsolódó könyvek: Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről

Wesz Péter: A bal lator lemászik a keresztről
41 hozzászólás
!

ROVATSZERKESZTŐ AJÁNLJA

Kováts Judit: Hazátlanok
A szerzőnő mindhárom regényét olvastam, és aki kedvelte az előzőeket, azoknak mindenképpen ajánlom, de aki nem, annak is, mert most meg fogja szeretni. Kováts Judit ezúttal olyan témát választott, ami majdhogynem hiánypótló a magyar irodalomban. Figyelemreméltó, ahogyan a szepességi németek sorsát (a II. világháborúban és az azt követő kezdeti békeévekben) elénk tárja egy tizenéves lány, Lili segítségével.
Részletek bővebben: https://moly.hu/ertekelesek/3440254

Ebben a hónapban ez a kötet kerül fel a szerkesztők ajánlólistájára:
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol

Egy erősen spoileres könyvajánló az olvasoterem.com-on: https://olvasoterem.com/blog/2019/08/17/kovats-judit-ha…

@AeS is maximális csillaggal és dicsérő szavakkal illette a kötetet:

(fotó: spoiler)


>!
AeS P
Kováts Judit: Hazátlanok

Nem tudom, mi nyűgözött le jobban: az, hogy egy ismert történelmi korszak számomra ismeretlen szeletéről olvastam, vagy az, hogy Kováts az „oral history”-t észrevétlenül csempészi át a szépirodalomba, de az biztos, hogy ez egy nagyon fontos könyv az idei olvasmányaim között.
Már sokszor leírtam, hogy az alapállás az, hogy én nem szeretem a történelmet, pontosabban nem szeretem abban a formában, ahogyan a történelmi regények, források, évszámok és térképek között létezik, nekem annak idején mindig az adott anyagrészt záró életmód fejezetek voltak a kedvenceim a tankönyvekből, ami a társadalom változását, a szokások változását mutatta be, nem véletlenül lettem társadalomtudós.
Ez a könyv egy szepességi német lány története, aki nem kell a veszteseknek, mert ő győzött, de nem kell a győzteseknek sem, mert a vesztesek oldaláról jött. Semmit, de semmit nem tudtam eddig a kitelepített németek sorsáról, és ebből a könyvből én többet tanultam, mint három korabeli forrásból együttvéve.

2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!