Kortárs magyar irodalom

Rovatgazda
!

A MERÍTÉS-DÍJ SZÉPPRÓZA, V. évad győztesei

Szeptember 24-én kerültek kihirdetése a 2019. évi Merítés-díj széppróza kategóriájának győztesei. A zsűri díját

Garaczi László Hasítás
című kötete kapta.

A molyok szavazatai alapján a közönségdíjas pedig
Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem
című regénye lett.

Gratulálunk mindkét szerzőnek!

A 2018-as szépprózatermés korántsem volt olyan erős, mint a 2017-es, de persze ez nem jelenti azt, hogy könnyű dolgunk lett volna. Az én esetemben például olyan különleges helyzet állt fenn, hogy a májusban közzétett tízes listától a sajátom igencsak eltért. Szerencsére a kedvenceim (részben) bekerültek, így nem volt nagyon nehéz a sorrendet felállítanom, illetve én is leadtam a szavazatomat a közönségdíjra is. Összességében én elégedett vagyok a végeredménnyel.

A közönségdíjat illetően egy kis statisztika (évszám: leadott szavazatok száma/a győztesre adott szavazatok százaléka):
2015: 370/28; 2016: 318/47; ; 2017: 296/32; 2018: 443/25; 2019: 322/35

Jól látható, hogy a 2018. évi közönségdíjra adtátok le a legtöbb szavazatot és bár Vida Gábor regénye 112 voksot zsebelt be, ez mindössze a negyede az összes szavazónak. A győztesre leadott szavazatok arányát illetően a 2016. évi közönségdíj érte el a legmagasabbat, a szavazók majdnem fele, 47%-a érezte úgy, hogy Bartis Attila A vége című könyve volt az év legjobbja.


>!
balagesh IP
Irodalmi díjak

Örömmel jelentem be a széppróza kategóriában a Merítés-díj ötödik évadának díjazottjait:

A közönségszavazáson a legtöbb szavazatot kapta:
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2019-szepproza-kozonsegdij

A zsűri által a 2018-as év könyvének választott mű: Garaczi László: Hasítás
A zsűri által felállított további sorrend:
2. Szvoren Edina: Verseim
3. Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba
4. Szilasi László: Luther kutyái
5. Sándor Iván: A hetedik nap
6. Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
7. Baróthy Zoltán: Az Amcsalat-hegység tiszta levegője
8. Milbacher Róber: Léleknyavalyák
9. Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet
10. Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv

A kategória beszélgetéssel egybekötött díjátadójának tervezett időpontja:
Magvető Café, 2019. november 9. 16 óra

A zsűri köszönetet mond az íróknak, a kiadóknak és a Moly egész közösségének!
@abcug, @AeS, @akire, @Annamarie, @balagesh, @Biedermann_Izabella, @Csabi, @cseri, @dacecc, @danaida, @eme, @fióka, @giggs85, @Goofry, @János_testvér, @Kuszma, @n, @olvasóbarát, @pepege, @ppeva, @vargarockzsolt, @virezma

Tartsatok velünk a 2019-es művek olvasásában @olvasóbarát kihívásával:
https://moly.hu/kihivasok/a-2019-ev-szepirodalmi-prozatermesenek-olvasasa

Kapcsolódó könyvek: Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem · Garaczi László: Hasítás

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Garaczi László: Hasítás
2 hozzászólás
!

VÁRHATÓ MEGJELENÉSEK

Mikor ezeket a sorokat írom, még igazi vénasszonyok nyara van, bízom benne, hogy ez így is marad egy ideig. Szeretem a hosszú őszt, a fényeket, a színkavalkádot. És azt is szeretem, hogy ilyenkor a kiadók felpörögnek és sok-sok nekünk való olvasmánnyal rukkolnak elő. Ezekből a várható megjelenésekből hoztam egy csokorral.

Gáspár-Singer Anna: Valami kék, Pesti Kalligram, október 10.
Írásait olvashattuk már antológiákban, a Jelenkor folyóiratban vagy a Litera.hu-n. Ez az első önálló kötete. Ha ilyen remek novellákat tartalmaz, amilyen például a Strand, akkor egészen ígéretes kötetnek nézhetünk elébe.
Az említett Strand című novellát itt olvashatjátok:
http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/3056/strand
Könyvbemutató: Október 11., 17 óra, Írók Boltja

Nemes Anna: Előled, Noran Libro, november 22.
Nemes Anna hiradózik, műsort vezet és emellett novellát ír. Most meg kiderül, hogy regényt is. Az elsőt. A fülszöveg alapján nekem úgy tűnik, nem lesz sétagalopp az olvasása. Ugyanezzel a címmel, novellaként a Jelenkor folyóiratban már találkozhattunk, de ezen cseppet sem kell csodálkozni. Az írónő saját bevallása szerint a készülő regényéből (jó, ezt korábban mondta, mikor még készülő regény volt) időnként lecsippent egy-egy történetkét, amiből novellát kanyarint.
http://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/JELENKOR_201… (176. oldal)
Jó lesz ez! :)

***
Az Athenaeum kiadó megjelenései közül három is érdekes lehet számunkra:
Vajda Pierre: Tangó blues, október 22.
„Film, színház, szerelem háromszögében fikció és valóság kibogozhatatlan szövevénye keveredik Vajda Pierre önéletrajzi elemeket sem nélkülöző regényében, nyakon öntve a korabeli szocialista dekadencia alkoholgőzös kotyvalékával. Tangó és blues – felkavaró, vérforraló fúzió.”

Géczi János: A tenyérjós, október 24.
Filozofikus kalandregény A bunkerrajzoló szerzőjétől. Hm, nem tudom, mi sül ki ebből, de majd kiderül.

Pál Dániel Levente: Egy ember nyolcadik kerülete, október 28.
Nyolcadik kerülete az Úrnak is volt már. Most az embereken a sor. Illetve csak egy emberen – a cím szerint. Természetesen a budapesti nyolcadik kerületről van szó. Állítólag ez a kötet „szenvtelenebb, keserűbb és földhözragadtabb”, mint az előző.

(fotó: moly.hu)


>!
ppeva P

A szokásos kisbolt, egy tagbaszakadt férfi kerül sorra.
– Egy kenyeret kérek.
Az eladó ad neki egyet.
– Nincs friss?
– Ez van.
– A börtönben jobb volt a koszt.
– Vissza lehet menni.
– Folytatod, az lesz.

163. oldal, „A börtönben jobb volt a koszt”

!

ÚJDONSÁGOK, FRISS MEGJELENÉSEK
Amit a várható megjelenések címszó alatt olvashattatok, semmi ahhoz képest, amik szeptember utolsó és október első napjaiban már a boltok kirakataiból kacsintgatnak ránk és nyúlkálnak a pénztárcánk után. Akartam valamiféle szempont szerint ráncba szedni ezeket a köteteket, végül érzelmi alapon döntöttem úgy, hogy azzal a szerzővel kezdem, aki miatt most jelenleg itt tartok, hogy a Merítés magazin Kortárs magyar irodalom rovatát szerkesztem. Nem viccelek. Talán már többen is ismeritek a sztorit, mert nem titok, de röviden most is elmondom a lényeget. Öt-hat évvel ezelőtt még nagyon nem voltam otthon a kortárs magyar irodalomban. Igazából kerestem önmagam, semmilyen irodalomban nem voltam különösebben otthon, sokfélét olvastam, de nem volt benne különösebb rendszer. Aztán jött Barnás Ferenc és a Másik halál. Minden sorát imádtam, bár szerintem – ahogyan így visszaemlékszem rá – a nagy részét nem is igazán értettem ennek a posztmodern szövegnek. Nem voltam hozzászokva. Aztán valahol olvastam egy interjút. A szerző egy kellemetlen szituációról mesélt, amely (ha jól emlékszem) Prágában történt egy könyves rendezvényen. A külföldi kollégák a magyar kortárs szerzőket dicsérték és Barnás roppant elszégyellte magát, hogy nem is ismerte őket, nem tudott róluk szinte semmit, nem tudott érdemben hozzájárulni a társalgáshoz. Ezt akkor én annyira magaménak vallottam, hogy ugyanazt a szégyent éreztem, amit Barnás Ferenc. Nem volt megállás, olvasni kellett kortársat. Most meg már nem is tudnék meglenni nélküle.
Szóval itt van tehát az új Barnás-regény, mely az Életünk végéig címet kapta. Jó sokat kellett várni rá, de itt van, és gyanítom, hogy nagyon fel fogja borzolni a kedélyeket az olvasók között (a Merítés-díj zsűritagjairól már nem is beszélve). Az enyémet legalábbis mindenképp.

A regény megjelenése kapcsán készült egy riport a szerzővel, melyre @Dmitrij hívta fel a figyelmünket: https://moly.hu/karcok/1337558 (a reklám után a cikk végigolvasható).

(Fotó: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Barn%C3%A1s_Ferenc.jpg és moly.hu)


>!
chhaya

Azt hiszem, minél több csendet épít fel maga körül egy mű, annál inkább számíthatunk rá.

283. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend
!

ÚJDONSÁGOK, FRISS MEGJELENÉSEK

A Scolar Könyvkiadó frissei közül három könyvet ajánlok a figyelmetekbe:
Molnár Krisztina Rita: Remélem, örülsz
A főként mese és versesköteteiről ismert Molnár Krisztina Rita magyartanári és múzeumpedagógusi végzettséggel rendelkezik. Van egy blogoldala, ahol lehet ismerkedni az írásaival: http://molnarkrisztinarita.blogspot.com/

Szántó T. Gábor: Európa szimfónia
Én még csak az 1945 és más történeteket olvastam tőle, egész frappáns novelláskötet, úgyhogy biztosan el fogom olvasni ezt a regényét is. Hidegháború, Securitate, erdélyi román–magyar család, szerelem.

Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni
Nekem erről az anyukám jut az eszembe, mert ő már attól is ki van akadva, ha vasárnap kimegyek a kertbe. Ő már csak ilyen hagyománytisztelő.
Bemutatkozó kötet. A Kulter.hu-n találtam tőle egy novellát, lehet ismerkedni a szövegvilággal, a stílussal: http://kulter.hu/2019/09/czako-zsofia-novellaja/

Az ősz a Librinél is új kortárs magyar köteteket jelent:
Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé
Ilyen címmel és fülszöveggel mit kezdjen az ember? :) Ettől függetlenül, vagy talán pontosan ezért úgy érzem, érdemes olvasni. Sajnos még senki nem írt hozzá értékelést, viszont eddig még csak 5 csillagokat kapott.

Gárdos Péter: Királyi Játék
Hogy én már mióta készülök elolvasni egy Gárdos-regényt! De valahogy sosem jut rá idő. Pedig a Hajnali láz már lassan tíz éve megjelent.
Az új regényében a szerző egészen a XVIII. századig röpít vissza minket az időben, amikor „két férfi elindul, hogy becsapja Európa uralkodóit”. Ez a két férfi nem más, mint Kempelen Farkas és Dragóner Arnold. A fülszövegben szerepel három kulcsszó: svindli, izgalmas, megrázó. Elég „olvasóbarát” szavak.

A Cser Kiadónál jelent meg Dévényi István Hádujudú című regénye. @Pretorius már olvasta is és hosszan értékelte:

(fotó: moly.hu)


>!
Pretorius
Dévényi István: Hádujudú

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Kíváncsian vártam, milyen regénnyel debütál Dévényi István, mert régóta szimpatizálok vele, és tetszik, amit csinál, kezdve a Szabadfogásban és utódjában, az online térbe száműzött és adományokból fenntartott Kötöttfogásban betöltött szerepével a „szamizdat” újságíráson át a magára hagyott falvak szépségeit és pusztulását bemutató videókig. Fél szemmel nyomon követtem a Hádujudú születését is, és a közzétett részletek korán kirajzolták, mi várható.

Fikcióról van szó, melyben minden vélt egyezés a valósággal kizárólag a véletlen műve, mégis egészen konkrét közelmúltbeli médiaesemények köszönnek vissza utalás szintjén. Az egész nagyon mai, nem visszatekintés, hanem benne levés, ezt éljük, így megy. A legfontosabb kérdés, hogy mennyivel ad többet a regény annál, amit valamelyik ellenzéki spoiler orgánumban találnánk a közmédiáról?

A propagandagépezet működése a fiatal, vidékről felkerült médiamunkás számára sem kevésbé émelyítő, mint a külső szemlélő számára, de a pénz és karrier ígérete gyorsan elcsábítja, rámosolyog a szerencse egy helyettes államtitkár képében, némi matekozás után igent mond a kétes ajánlatra, és máris benne van a tutiban: hétszámjegyű fizetés, külföldi utak, csajok, piálás, hatalom. Egy kis lelkifurdalás nem nagy ár, ugye?

A rövid fejezetekből felépülő történet akkor a legerősebb, amikor a főszereplő szembesül az újgazdag lét hátulütőivel: a legfelső körökben botladozik, nem ismer senkit, továbbra is kishal, akinek meg kell húznia magát, ügyelni minden lépésére valamint jókor és jó helyen benyalni, de otthon a szülőknél és a régi haverok körében sem árt a visszafogottság, hiszen a nagyváros és vidék közt fennálló ősi ellentét a státusszal és pénzzel járó – az új közegben teljesen természetes – urizálással kiegészülve számos kellemetlen helyzetbe sodorja. A kellemetlenségek, esetlenségek, az izgalmas de feszült új és a kicsinyes de nyugodt régi élet konfliktusainak bemutatásakor brillíroz igazán Dévényi.
Az elbeszélés harmadik személyű, de belátunk a főszereplő fejébe, a nyelvezet ennek megfelelően változik, neve senkinek sincs, pozíciók és relációk vannak, a szöveg árad és a stílussal hamar meg lehet barátkozni.

A végén el kell mondanom, miért nem adtam a több csillagot a könyvnek. Noha Dévényinek az átlag médiafogyasztónál nagyobb rálátása van magyar újságírás működésére, az ezzel kapcsolatos részek, talán éppen aktualitásuk miatt nem szolgálnak semmi meglepővel. A lejáratás, félelemkeltés és elhallgatás szentháromságát működtető közmédia manőverei a közelmúlt újságcikkeinek olvasásakor érzett frusztrációt idézik fel, sokkal több erejük nem marad. A másik problémám a történettel a lezárás, amit összecsapottnak és kissé erőltetettnek érzek. spoiler

!

A Magvető Könyvkiadó jóvoltából két népszerű szerző művével gazdagodhatunk.

Darvasi László: Magyar sellő
Rajtam sajnos mindig kifognak Darvasi szövegei (Szív Ernőéi is), de sosem adom fel, mindig bízom abban, hogy na, talán majd ez a könyv lesz az, amely megtöri a varázslatot. :)
Itt beleolvashattok: http://kiadok.lira.hu/media/kiadok/pdf/139478443.pdf

Csabai László: A vidék lelke
Triónovellák. Már nagyon várom, mert én a duovelláit is szerettem (a Szindbád-történetekről nem is beszélve). Többnyire bizonyos motívumok kötik össze a novellákat vagy egy eseményt többféle szemszögből olvashatunk. Én mindig szerettem az efféle játékokat.
Ennek is van beleolvasója: http://kiadok.lira.hu/media/kiadok/pdf/139478343.pdf

Az Addig se iszik után Bödőcs Tibor szatírikus regénnyel próbálkozik. Második kötete is a Helikon Kiadónál lát napvilágot.

(fotó: moly.hu)


>!
pepege MP

Anderzen Zolika

És nehogy azt hidd, hogy én is vetítek itt neked, vagy hazudok! Én csak azt mondom, ami volt, meg ami van, nem azt, aminek lennie kéne. Én nem mesét mondok, arra is van itt emberünk, az Anderzen Zolika. Hajaj, az úgy hazudik, mint egy Jókai. Ha valaki azt meséli például, hogy evett egy szendvicset Balatonszentgyörgyön, ő egyből rákontráz. Azt mondja, hogy ő meg tegnap golfozott az amerikai elnökkel, a Donalddal, Szlovéniában, a Donald anyósáéknál, és akkora húst tettek a hamburgerbe, mint egy stoptábla, az aztán hamburger volt, mondja az Anderzen Zolika. Vagy ha megszólal a rádióban egy Santana-szám, a Zolika azt mondja, hogy ismeri ő a Santanát, tőle tanult gitározni Balatonberényben a Santana, mert egy kaposvári cigánygyerek volt, teknővájó famíliába született a Santana. Elvitte már a NASA a Marsra az Anderzenünket, ezt is előadta már, de majd máskor elmeséli részletesebben, mert most nem ér rá, jön érte a helikopter, viszi Miamiba motoros találkozóra, de lassan mozog, mert meglőtték múlt héten Afganisztánban a gerincét… mesélte, hogy minden oroszok Vlagyimirovicsa, az meg oda van a rétesért. Megszerette a tökös-mákost, mikor találkozott a Kicsivel. Akkor kóstolta meg először a Várkert Bazárban, és a Terus nénihez szokták hozni, mert a rétes frissen jó, azt nem lehet elküldeni, illetve lehet, de nem érdemes. Ha erre repül a Vlagyimir, leugrik ejtőernyővel a gépről, belakik, aztán viszik Bécsbe kvadokon, toronyiránt, a földutakon keresztül, porcukros szájjal, és ott száll vissza a repülőre a cár elvtárs. Azon már meg sem lepődtünk, amikor előadta a Zolika, hogy lakott náluk a Beatles is, hogy ott írták az Abbey Roadot a garázsukban. Egy egész télen át ott voltak. A fasza ki volt már a Beatleseknek. Nyugalmat akartak, és ők annyira nem is ittak, inkább csak valami bélyeget nyalogattak, és kismacskaként nyávogtak tőle. Nem hiszed el, hogy ilyeneket képes kitalálni. Ez is egy betegség, a nagyotmondás, a hárijánositisz, vagy nem tudom, hogy mondják. Előadja, hogy négyezer fekvőtámaszt csinált egyszer egy óra alatt, meg hat perc alatt tanult meg németül. Tényleg! Majd meglátod. És senki nem önti nyakon egy korsó sörrel, nem nyom az arcába két gombóc puncsos fagyit. Kellenek nekünk a mesék, úgy látszik.

Olyanokat tud mondani, szerintem ő már el is hiszi, annyira átéli. Például abból nem enged, hogy egyszer a régi pápa, a Vojtila is járt nála, mert a repülője meghibásodott a Második János Pálnak, mert ő volt a Vojtila, tudod? A János Pál nevet csak felvette. Vojtila volt a lánykori, vagy, hogy mondják, az érsekkori neve. Meghibásodott a pápa gépe, ki is gyulladt valahol Türje fölött, és ezért kényszerleszállást kellett végrehajtani, és a Zolika épp kint volt a hegyen, és ott szállt le a gép a közelben, a Kecskeszarató Irtáson. Épp nézegette a Zolika, hogy áll a szőlő, mikor legyen a szüret, mit mondjon a sógorának, mert akkor annak is úgy kell kivenni szabadságot, ugye… hát egyszer csak azt látja, hogy a Vojtila kóstolgatja az otellót, és mutatja, hogy szerinte jöhet a szüret, de ő most inkább inni kér a tavalyiból, hogy vinó, vinó. Megkínáltam, azt mondja a Zolika, ne érje szó a ház elejét, mert én mindenkit behívok, megkínálok, ha pápa, ha nem pápa, behívom. Ivott is a jó öreg, ugye közös nyelv nem volt, de legalább egy jót hallgattak, illetve hát annyit tudtak elmondani minden pohár előtt, hogy lengyel magyar két jó barát, polák, vegier, dva bratanki, aztán hallgattak, és abban a hallgatásban minden benne volt, azt mondja a Zolika, de ha nem lett volna jelmezben, meg se ismeri, hogy ez a pápa.

És látszott a pápán, hogy belefáradt már az integetésbe meg a mosolygásba. Jólesett neki a római trón helyett kicsit egy fatuskón üldögélni. A testőrök meg közben vadul keresték, mintha a Jóisten napszemüvege veszett volna el. Csörtettek az akácosban, közeledtek csak egyre. Szóval meglépett tőlük az öreg, hogy egy kicsit maga lehessen. És kérdezte tőle az Anderzen Zolika, hogy van-e Isten, hogy ott fönn, és mutogatott az ég felé, hogy ott lakik-e valaki? Mutatta, hogy lakik-e, alszik-e, szakállas-e, mutatta a szakállat, hogy ül-e a felhőkön, vagy mit csinál, hogy angyalok, mutatta a szárnyaikat, hogy azok vannak-e, és mutatta, hogy az ördög, mutatta a szarvait, meg a rotyogó üstöket, mutatta a bográcsot, hogy vannak-e ilyen bográcsok, amikben a bűnösök párolódnak, de a pápa legyintett, hogy nem ez a lényeg, és a szívére mutatott, és kért még a szalonnából, és hozzá csípős paprikát ettek, jól megsózták a cumiparadicsomot, aztán a szarvaskolbászból is vágtak, meg még a ruszlit is betermelték, volt étvágya az öregnek, egy egész fej lilahagyma is elfogyott, azt is elrágta nagy kedvvel. És mikor megtalálták a testőrök a pápát, a földre teperték a Zolikát, de a pápa rájuk szólt, hogy stop, azok meg jól nevelt rottweilerekként elengedték, és keresztet rajzolt a homlokára a Zolikának a pápa, és megáldotta a prést, és már jöttek is a terepjárók, és kacsintott a János Pál, aztán elindultak. Még én vittem utána a pásztorbotot, meg adtam neki pár szem szilvát, azt mondja a Zolika. A repülő az kiégett, az ott maradt, de széthordta a nép egy hétvége alatt: disznóól, tápdaráló, tévéállvány, szecskavágó, fejőszék, kacsaitató lett belőle. Persze erről mindenki hallgat, a Zolika szerint, mert félnek, hogy elítélik őket lopásért. Ilyen a Zolika, pápákkal kvaterkázik, a Beatlesekkel viribel.

http://kulter.hu/2019/07/bodocs-tibor-regenyreszlete/

Kapcsolódó könyvek: Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

Kapcsolódó alkotók: Bödőcs Tibor

4 hozzászólás
!

ROVATSZERKESZTŐ AJÁNLJA

Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

„Hát mitől?” – kérdezi értékelésében @akire (https://moly.hu/ertekelesek/3334656).
A könyvben kapunk egy válaszfélét is, de nem leszünk tőle okosabbak: https://moly.hu/idezetek/1126785 (@Csabi).

Igazat adok @Csabinak, amikor azt írja az értékelésében: „De ami igazán problémám ezzel a könyvvel, hogy túl rövid. Van egy nagyon jó alapszituáció, amivel Berta eljátszadozik, de szerintem messze nem hozta ki belőle, amit lehetett volna.” (Óvatosan olvassátok az értékelését, mert spoileres: https://moly.hu/ertekelesek/3323961.)

Tehát van egy remek alaptörténet (amiről nem igazán akarok mondani semmit, mert akkor már kevésbé lesz értelme elolvasni), és van a megszokott Berta Ádám-stílus, amit vagy szeretünk, vagy nem. Én inkább az igen felé hajlok. Elég az hozzá, hogy nekem ez sokkal-sokkal jobban tetszett, mint a Miki vagy éppen a Baleset. Éppen ezért ebben a hónapban ezt a könyvet teszem a Merítés virtuális könyvajánló polcára: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol.

(fotó: moly.hu)


>!
Dominik_Blasir
Berta Ádám: Nem attól vizes a hal

Rém érdekes kötet – főleg annak fényében, hogy egy ponton* úgy éreztem, itt csak trollkodnak velünk.
Az első, ami megradt a regényben (kisregényben? ezt nem tudom eldönteni), az a Karcsi-narrátor hangja. Ugyanis kapásból úgy tűnt, hogy ez ugyanaz a hang, mint a Túlsó partban vagy a Lu purpuban, sőt, kicsit Miki hangja is. Vagy éppen nem, de nagyon hasonlónak érzem a kiinduló érzésvilágot, a narrátor hozzáállását, a szöveg hangulatát. Abban persze semmi rendkívüli felfedezés nincs, hogy a korban egymástól nem annyira távol álló szerzők egy része olykor hasonlóan szólal meg – viszont ugyanennek a hangnak nyomát sem látom korábbi generációkban (mellékvágány, de néha viszont az újabbakban igen). De a lényeg: magaménak érzem ezt a hangot. Ezt a kiábrándultan-cétalanul működő, igazán az apró pillanatokban élő, a világon nagyban csodálkozó és vele mit kezdeni nem tudó, beletörődően, könnyelműen pesszimista hangot, maximum a traumáikat és szorongásaikat kevésbé, de az már úgyis mindenkinél egyéni.
A nagy kérdés mindig, hogy mit is kezd a szerző ezzel a hanggal. Berta Ádám mintha egy ideje nem annyira kezdene valamit a dolgokkal, legalábbis semmiképpen sem valami látványosat. Az eddigi értékelések többsége itt mintha többé-kevésbé felróná, hogy igazából nem történik itt semmi, nem áll össze és nincs (vagy: nem látszik) hagyományos értelemben vett értelme – amivel tulajdonképpen egyetértek, ám részemről ez nem problémaként merül fel. Úgy érzem, ez a hanggal jár; hangzatosan fogalmazva: mert az életben sem történik semmi, nem áll össze és nincs (vagy: nem látszik) hagyományos értelemben vett értelme. Abszurd és groteszk, unalmas és semmilyen, boldog és örömteli, monoton és érdektelen, emlékezetes és maradandó pillanatok, benyomások, élmények együttese. Karcsi esetében erről ráadásul még olvasni is elég jó.
Szóval rém érdekes kötet – biztos egy csomó értelmezés elszállt mellettem, de a címet olvasva* leginkább az jutott az eszembe, hogy ez egész „értelmezzük az olvasott könyvet” dolog is micsoda illúzió. Nem is biztos, hogy szükséges, bár kétségtelenül szórakoztató.

* https://moly.hu/idezetek/1126785

!

HÍREK, EGYEBEK

Hosszú betegség után, 87 éves korában meghalt Konrád György: https://moly.hu/karcok/1330912 (@Bla)

@latinta indított is egy emlékolvasás-kihívást a szerző emlékére:
https://moly.hu/kihivasok/konrad-gyorgy-emlekolvasas

***

Nemzetközi díjra jelölték Krasznahorkai László regényét:
https://moly.hu/karcok/1332668 (@sohpie)

***

Október 19. és 22. között rendezik meg a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvásárt a Teslában: https://moly.hu/esemenyek/margo-irodalmi-fesztival-es-konyvvasar (@Margó_Irodalmi_Fesztivál)

A fesztiválon osztják ki a Margó-díjat, melynek shortlistjét a konyvesblog.hu tette közzé:
https://konyves.blog.hu/2019/09/30/ez_a_tiz_konyv_nyerh…

A Margó-díjat azok között az elsőprózakötetek között osztják, amelyek 2018. július 1. és 2019. június 30. között jelentek meg. A döntős kötetek:
Fehér Boldizsár: Vak majom
Forgács Péter: Szuperhold
Jassó Judit: Kaszt
Mesterházy Balázs: Gesztenye placc
Moesko Péter: Megyünk haza
Mucha Dorka: Puncs
Nemes Péter: Amerigo
Novics János: Hózentróger
Pungor András: A hetedik nap a papáé
Vass Norbert: Indiáncseresznye

***

Kortárs irodalmi szerzők tárcáit olvashatjuk az Indexen: https://moly.hu/karcok/1325272 (@Bélabá)


>!
Bélabá P
Irodalmi díjak

Írók Boltja Könyvösztöndíj díjazottak: Szendi Nóra (próza) és Vajna Ádám (líra)

Kapcsolódó könyvek: Vajna Ádám: Oda · Szendi Nóra: Természetes lustaság

Vajna Ádám: Oda
Szendi Nóra: Természetes lustaság
1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!