Kortárs magyar irodalom

Rovatgazda
!

VÁRHATÓ MEGJELENÉSEK

Így a nyár kellős közepén eléggé uborkaszezon van a kiadóknál is, úgyhogy kész csoda, hogy mégis találtam két érdekességet, ami az ősszel lát napvilágot.

Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak
Magvető, 2019. október 8.

Homéroszi meneküléstörténet képekkel és zenével
Annak, „aki menekül, éppen abban a világban kell léteznie, amelyik elől és amelyik miatt menekül” – olvassuk Krasznahorkai László új könyvében, amely az Odüsszeia s ezen belül a Kalüpszó-mítosz alaptörténetét megidézve áttételesen magának a menekülésnek, az üldöztetésnek, a készenlétnek és a résen-létnek mint univerzális sorsállapotnak a megjelenítése. Folyamatos, a végletekig megfeszített figyelem, rituális örökmozgás jellemzi a mű menekülő hősének stratégiáját, s ez a létmód igencsak hasonlít a Krasznahorkai-mondatok önmagukat hajtó lendületéhez, melynek következtében a történet tárgya és az elbeszélés nyelve természetes fedésbe kerül egymással. Krasznahorkai újkori Homérosz-hommage-ának helyszíne az Adriai-tenger térsége, Polától Fiumén át Mljet szigetéig. Itt találkozik a menekülő lény, „a pillanat foglya” az örökkévalósággal.
A Mindig Homérosznak különleges, többdimenziójú vállalkozás: a szöveghez Max Neumann festett képeket, és Miklós Szilveszter szerzett zenét. Ez utóbbit az olvasók a fejezetek élén elhelyezett QR-kódok vagy a megadott weboldal megnyitásával olvasás közben is elérhetik. A szerzők ajánlata így tehát olyan alkotás, ahol az olvasó képnek, zenei hangnak és irodalmi szövegnek az együttállásából visszakövetkeztethet arra a csillagos égre, mely Homérosz idején borult az ember fölé, s érzékelheti, miféle csillagos ég az, amely pedig a miénk.

(Fotó: https://turkiztoll.wordpress.com/2014/08/13/mit-olvasol/)


>!
pepege MP
Kortárs irodalom

Krasznahorkai László új kötete 2019. október 8-án jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában, a címe: Mindig Homérosznak. Ez "„egy olyan mű, amely három művészet egybehangolásával alakult ki: Max Neumann festményeivel és Miklós Szilveszter zenéjével egészül ki a tizenkilenc fejezetre bomló szöveg” – vallja a szerző.

Bővebb információk a Literán:
https://litera.hu/hirek/osszel-erkezik-krasznahorkai-la…

Kapcsolódó könyvek: Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak

Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak

Kapcsolódó alkotók: Krasznahorkai László

5 hozzászólás
!

Térey János április végén adta le a kéziratot a kiadójának, bő egy hónap múlva pedig egy szívroham végzett vele.

Térey János: Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba
Jelenkor, szeptember 10.

Rosmersholm: nagy tervek, nagy álmok, elveszített hitek, elvesztegetett lehetőségek otthonos helyszíne. A polgári világrend alkonya, a szabadságvágy és a reményvesztett boldogságkeresés metaforája Henrik Ibsen drámájából átfogalmazva jelenkorunkba. Térey János új kötetének verseiben, kisprózáiban élesen érzékelhetjük a személyes és a történelmi emlékek, az egyéni és a társadalmi neurózisok sokféle regiszterben visszhangzó lenyomatait. Az életműben kimunkált karakterológia és tájmitológia visszaköszön a meglett férfikor verseiben: Debrecen és környéke, budapesti utcák, házak és történeteik, balatoni nyarak, vagy éppen világvárosok évezredes múltjukkal. Tájak – ember formálta mélyrétegekkel. Személyesség és hideg malícia, alanyiság és fanyar iróniától sem idegenkedő közérzeti líra között vibrál a versekben megszólaló költői hang, tekintetét kíméletlen pontossággal szegezve egy „elfüggönyözött ország” kulisszái mögé. A Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba kötetkompozícióját a szerző állította össze.
Megjelenését már nem érhette meg.

Részlet a könyvből:
„Amikor a tulajdonostól kapott kulccsal átlépték a küszöböt, Rosmer nem sejtett semmit. Egy volt a lényeg: visszakerültek a hegyre. Szerény házba ugyan, de a hegyre. »Ez a ház a környék lakosságának szemében emberemlékezet óta a rend és a fegyelem jelképe.« Valaha egészen szép lehetett. Manapság csak egy viharvert, öreg ingatlan a fjord fölött, a fenyves szélén. Némi fogalmuk volt a ház múltjáról, idejük belegondolni nem annyira. Fala, kertje, kerítése mindenestül pusztulóban. Túl van jón és rosszon, hegyi giccsen, karcos dekadencián.
Rosmer, miután megvált a szószéktől, nem alaptalanul félt a lecsúszástól. Elsősorban nem az anyagi, hanem az erkölcsi összeomlástól tartott. A süllyedés vizuális folyamatként is megjelent lelki szemei előtt, sőt álmodott is róla: egy óceánjáró hajó oldalán, a síkos acéllemezen látta magát viharban, lefelé evickélni a kampókon. Újabban hetvenes évekbeli, zsaluzott beton társasházakban éltek, mivel egyedül azok bérleti díját tudták kifizetni, és Rosmer, az egykori nagytiszteletű úr, nem akar beállni azok közé, akik »tönkreteszik ezt a szerencsétlen országot«, ahogyan ő fogalmaz: »kifordulna a gálája«, ha tétlenül nézné, mi folyik itt.
Rosmer az a formátumos értelmiségi, akiből süt az erő. Belép valahová, és megtelik jelenlétével a helyiség. Érdemi döntésekre képes, külső megerősítés nélkül is. Nem lelkész többé, de már tiszteletes korában a szabad gondolkodás és a haladás zászlóvivője lett. Följebbvalói egyre kijjebb helyezték a központtól, egyre kisebb egyházközösségekbe. Rosmer egyre vidékibbé vált, akaratlanul. Egyházi hivatása természetesen önmagában nem volt akadálya annak, hogy a haladás ügyét szolgálja, sőt. Azért hagyta ott a szószéket, mert nem hisz többé Istenben; igaz, ezt a hitbeli fogyatkozást még szabadelvű társai előtt sem szabad bevallania, az azért túl nagy coming out volna, és mint a sajtóban meg a közösségi médiában látható, Rosmer már így sem védett ember többé, sokak céltáblája lett.”
(http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/15572/nagy-tervek…)

(Fotó: https://nullahategy.hu/virrasztast-tartanak-szerdan-ter…)


>!
János_testvér P

Szeretem, ha egyetlen időszakban egyetlen dologra kell koncentràlnom, bàr ilyesmi utoljára az óvodai homokozóban fordult elő velem.

298. oldal

!

ÚJDONSÁGOK, FRISS MEGJELENÉSEK

Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!

Hartay Csaba nagyon ért az olvasóközönség nyelvén. Az utóbbi években olyan témákkal halmoz el minket, amivel könnyedén ér el sikereket. Jelen kötet esetében még plusz poén, hogy a könyv úgy fest, mint egy okostelefon. Aki valaha olvasott már a szerzőtől bármit, lehet némi sejtése, miféle vicces paródiája ez a közösségi oldalakon lógó társadalmunknak.

@Lochner: https://moly.hu/ertekelesek/3280638
@Sárhelyi_Erika: https://moly.hu/ertekelesek/3271909

„Bízom benne, hogy sikere lesz ennek a kötetnek, mert bár az általam olvasott és preferált irodalomtól a Köszönöm a befogadást! iszonyat messze áll, de mégis rengeteget röhögtem rajta, és azt hiszem, hogy sokan vevők lehetnek majd Hartay humorára.”
@giggs85: https://moly.hu/ertekelesek/3232268

(Fotó: https://librarius.hu/2019/06/30/hartay-koszonom-athenaeum/)


>!
Baráth_Zsuzsanna P
Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!

Először fel akartam hívni a futárt, hogy valami keveredés történt, én könyvet rendeltem, nem telót, de aztán leesett a poén: egy mobiltelefon alakú könyvet rejtett a csomag. Hatalmasat kacagtam, gondolatban gratuláltam a kiadó marketingesének, és irtó kíváncsi lettem arra, hogy vajon milyen belbecs tartozik ehhez a menő külcsínyhez. Így kezdődött szellemi kalandom ezzel a helyre kis kiadvánnyal, amelyen nemes egyszerűséggel betegre nevettem magam. Bár volt egy rövidebb szakasza, ami nekem egy picit túl abszurd volt, de összességében istenien szórakoztam ezeken a szellemes szösszeneteken. Rövid kis írásokat kapunk Hartay Csabától, amelyekben nagyon viccesen karikírozza ki az embereket és a Facebook-társadalmat. Nagyon találóak ezek a leírások, nemcsak az embertípusok ismerősök a mindennapi kis szörfözgetéseimből, hanem a tipikus megosztási témák is. Hartay Csabát is lájkoltam már régen a face-en, akárcsak „Viharsarki kattintós” nevű oldalát, amelyen jókat szoktam vidulni, ezért nagyjából tudtam, hogy mire számítsak a könyvben, de ez a tömény poéncunami még engem is meglepett. Még úgy is rekordidő alatt nevettem végig a rövidke alkotást, hogy közben többször is szünetet tartottam, mert úgy éreztem, telítődtem a hülyeséggel, de aztán gyorsan ismét magához vonzott ez a poénos könyvecske. Nagyon könnyednek tűnik, azonban valójában vitriolos társadalomkritika ez a javából, telis teli olyan arcokkal és posztokkal, amelyek fájóan ismerősek a hétköznapokból. Nagyon vicces, ugyanakkor elgondolkodtató jóféle könyvféle.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2019/07/03/konyvkritika_…

1 hozzászólás
!

Tóth Krisztina: Fehér farkas

Én még mindig az Akváriumhoz hasonló kaliberű regényt várok az írónőtől, de csak nem érkezik….

„Itt azokat a novellákat igyekeztem egymás mellé tenni, amelyek személyes sorsokat, élethelyzeteket mutatnak be. Mögöttük azonban jól körvonalazhatóan felsejlik az a világ, amelyben ezek az emberek odajutottak, ahol éppen vergődni látjuk őket.” (https://mindennapkonyv.hu/interju/kerdes-es-valasz/megy…)

(Fotó: https://librarius.hu/2019/06/08/toth-krisztina-feher-farkas/)


>!
gályanapló
Tóth Krisztina: Fehér farkas

Tóth Krisztina profi.

Korrekt mondatok, szóhasználat, sűrített, pontos helyzetleírások. Jól tud megoldani párbeszédeket, stb. (Azért persze nem állom meg, hogy betegyek ide 2 megjegyzést (lehetne többet is):
1. amikor a második, Vevők c. novella elején ilyesmit olvastam, hogy „Lecövekelnek […], tétovázva bámulnak, mint akik rossz helyre toppantak be.”, akkor azért megijedtem. Hogy itt lecövekelni meg betoppantani fognak emberek. Szerencsére aztán nem ez ment.
2. ha én lettem volna a szerkesztő, nem engedem az 'A nő, aki nem törölte le az apját' címet, mert apját és app-ját szavak túl közel vannak. És ez egy véletlen szóvicc.

Ilyen szintű hibákból van még pár, ez azért tartható szint.)

Tematikusan a novellák kevés kivétellel 2 csoportba oszthatóak: lakásnovellák és betegségnovellák. Dramaturgiailag pedig vagy egy valós (és érdekes) szitu van lassan abszurdba túltolva vagy egy ún. csattanó van kihordva a szövegben. És ezen a ponton már több problémám van.

Nagyon standard, hogy ha nincs ötlet, akkor egy érdekesebb szituációt választunk alapul (itt: lakásvásárlás/eladás, kemó etc.), és túltoljuk valahogy. De pont ettől elég kiszámíthatóak lesznek. Látszik a kigondoltság/ötlet, nem lesz egyéni a hangzás. Mondjuk Tóth Krisztina amúgy sem egy Szvoren Edina, nem tud annyira egyéni világot felhúzni (talán csak 2-3 esetben), de konkrétan nekem az volt az érzésem, hogy valaki valahol már megírt pár novellát ebből a könyvből.

A csattanós dolgokkal pedig még ennél jobban is vigyázni. Ne tudjam az első oldal után, hogy mikor jön elő a zombi.

(Bónuszként az abúzustörténet nekem necc: nagyon didaktikus lett és nem is vagyok róla meggyőződve, hogy egy ennyire fontos témát el lehet-e novellásítani. Szabad-e. Jobbnak gondolom a doku/féldoku írásokat ennek kapcsán.)

Összegzésként annyi, hogy TK jó színvonalon tudja legyártani ezeket a kéttárcányi méretű novellákat, amikből nyilván tudna írni egy kamionra valót, ha valaki épp megrendelné.

1 hozzászólás
!

Komor Zoltán: NERekció

@hullasztó alábbi idézetéből rögtön levágtam, hogy ez nem az én könyvem, ahhoz ez túl fárasztó humorú: „A park múlt hónapban ünnepelte a második születésnapját. Pár éve a Nemzeti Kultúrális [sic!] Alap megelégelte a kortárs írók nyugati szennyben dagonyázó szerencsétlenkedését, és elhatározták, ha már nem találnak új, vállalható nemzeti irodalmat, legalább a régit feltámasztják. Szerencséjükre előkerült Pusztadobosról egy moszkító lelet – a rovar Jókai Mórt csípte meg egy családi kirándulás alkalmával, majd a rácsorgó fagyanta konzerválta az ízeltlábút, benne az értékes Jókai vérrel. Az NKA génsebészei pedig akcióba léptek – 96%-ban sikerült az író DNS-ét rekonstruálniuk, a maradék 4 százalékot komodói varánusz DNS-el pótolták.
Akadtak persze irodalmi csoportok, akik szerint egy huszadik századi író kézenfekvőbb megoldás lett volna: elvégre egy Esterházy DNS molekulához mégiscsak könnyebben hozzá lehet jutni, mint Jókaiéhoz, de az NKA-t kiverte a hideg a gondolatra, hogy Esterházy Péterek randalírozzanak a parkban. Szerintük Jókai ideális alany, mert jól tűri a bezártságot, sőt, kifejezetten inspirálja az írásban. Való igaz, nincs velük sok baj, csak néha meg kell fejni őket, mert a szexuális frusztráció elvonja a figyelmüket az alkotástól, sőt, egyik-másik Jókai zavarában egymáson próbálja kiélni nemi vágyait, és igen, egyet kell értenem az NKA-val, a látvány amint két Jókai Mór hátulról hágja egymást nem fér bele a nemzeti irodalom imidzsébe, így aztán két naponta megfejjük őket." (https://moly.hu/idezetek/1113329)

A bátrabbak azért bekukkanthatnak a szerző blogjára is: https://komor.blog.hu.
Sőt, YouTube-csatornával is rendelkezik:
https://www.youtube.com/channel/UCets4Zqtj73y8kLnhNNtt3A


>!
hullaszto
Komor Zoltán: NERekció

Komor Zoltán nevére a Tépő Donáttal közösen jegyzett 2015-ös „Nácik a dínók ellen”, majd a rákövetkező évben szintén kettejük által írt „A migráns Krisztusok támadása” című kisregények kapcsán figyeltem fel.
Évekig azért maradt mindig csak terv, hogy olvasok tőle bármit is, mert nem szeretek monitoron olvasni. Most úgy esett, hogy egy kényszerköltözés közepén, meg egy pánikrohamokkal tarkított átvirrasztott éjszaka után olyan lelki felüdülést jelentett ez a könyv, hogy gyermeki örömmel olvastam.
Bizarro fiction, magyar népmesei és történelmi elemekkel tarkított társadalompolitikai trash sci-fi, exploitation gore. Az utolsó ház balra, amit Jack épített Ronald Chevalier kiborg hárpiáinak. Imádtam. (Az 5 csillagot csak a helyesírási hibák miatt nem kapja meg.)
Kedvenceim: Soros-kéjencek, nemzeti hereigazítók & Seggkarfiol Kásler

!

Pátkai Marcell: Aki megette a Mona Lisát

Elég soványka információt találni a szerzőről a neten. Azt írja a Líra.hu, hogyaszongya:
„PÁTKAI MARCELL 1980-ban született Budapesten. Filozófiát és kultúramenedzsmentet tanult. Az Artkartell online művészeti magazin igazgatója, műteremház- és nonprofitgaléria-tulajdonos. Kreatív szövegíróként és forgatókönyvíróként reklámokat és tévésorozatokat alkot, munkáit már számos magyar és nemzetközi fesztiválon díjazták."
Semmi fogódzó, semmi infó a könyvről. Jó, hát azt tudjuk, hogy abszurd szatíra, úgyhogy csak óvatosan. :)

***

Szecsődi Tamás Leó: Sirák fiai

Kis nyomozgatás után kiderült, hogy Szecsődi Tamás Leó magyartanár, előtte 15 évig ferences szerzetes volt. Eddig a gyermekek voltak a célközönsége, ez az első felnőtteknek szóló regénye.

A Sirák fiai négy szerzetesről szól, akik (minő véletlen) pont abban az évben lesznek novíciusok, mint maga Szecsődi, úgyhogy sejthetjük, itt vastagon benne van a szövegben saját tapasztalat. A szerző célja, hogy bemutassa, milyen volt a szerzetesek élete a rendszerváltáskori Magyarországon.

***

Horváth László Imre: A Kicsi embere

Ezt nekem muszáj elolvasnom, hiszen az államvédelmis korszakban játszódik és nem is akárki a főszereplő: maga Péter Gábor, az ávósok vezetője. Egy évvel ezelőtt a Csengőfrászt, Cserhalmi Dániel első regényét olvashattam e témában. Nagyon kíváncsi leszek, ebből mi sül ki…


!

Jolsvai András: Nincsen számodra hely

A Holnapra jobb lesz és A napok színe után a szerző legújabb regénye a Fekete Sas Kiadónál jelent meg az idén.

Amikor még A hónap magyar írója rovat társszerkesztője voltam, készítettünk Jolsvai Andrásról is egyet (https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-magyar-iroja-jolsvai-andras).
Nem mondom, hogy sikerült minden kötetét elolvasnom, de eléggé átfogó képet tudtam alkotni róla. Szeretem a humorát, a stílusát, olyan jó olvasgatni…

„E regény főszereplői többségükben huszonéves fiatalemberek, akik – miként a pesti ifjak nagyobb része akkoriban – vidám kompániákba verődtek, s mindenféle merész álmokat szőttek arról, hogyan fogják meghódítani a világot. És persze ettek, ittak, ha volt rá pénzük, nagy lakomákat rendeztek, vitatkoztak, párbajoztak, nők után rohangáltak. És nem mellesleg megalkottak jó néhány máig érvényes remekművet, s lábra állították az Akadémiát, mely jórészt ma is az általuk kitaposott ösvényen halad.”

Olvass bele: https://olvassbele.com/2019/07/19/jolsvai-andras-nincse…

Videó a könyvbemutatóról: https://www.youtube.com/watch…


>!
pável P
Jolsvai András: Nincsen számodra hely

Nem életrajzi, de nem is történelmi regény. Inkább színes portréfüzér a reformkor dicső emlékű , ám a valóságban annál sokkal emberibb: azaz nyomorult, kekec, áskálódó, törtető – és közben mégis nemes ügyekért bajmolodó férfijairól. Akik persze ittak rogyásig és kurváztak, de közben megírtak a fél érettségi tételsort.
Köztük a korszak Sorosa: Széchenyi, meg a sok pártoskodó zsurnaliszta és szerkesztő, tudós és leendő államférfi, vagy épp futóbolond csodabogár: Bajza, Döbrentei, Deák, Fáy, Helmeczi, Schedel… Kissé túl részletesen is talán, elénk tárul a kora 1830-as évek irodalmi élete, hopp, még a niklai remete, Dani úr is színre lép, de főszereplőnk mégiscsak: Vörösmarty. Akit elborítanák a kéziratok és néha, a nők.
Szándékosan frivol korrajz, erősen csapong, s nem lehet nem észrevenni a Tudós Társaság ügyeinek aktualitását, s mindenekelőtt az ügy törékenységet: hogy majdnem hamvába holt ügy lett az a palkovicsok nélkül is.

!

Esze Dóra: Hotel Hamlet

Esze Dóráról nekem mindig a Kurt Cobain kardigánja című kötete jut eszembe, amit ugyan nem olvastam, de már régóta készülök rá. Na, nem mintha fanatikus Nirvana-rajongó lennék, van néhány daluk, amit szívesen meg-meghallgatok. De az tény, hogy Cobain kardigánja megér egy misét. :D (Persze más kérdés, hogy mi köze van – illetve van-e köze – a novelláknak Kurt Cobainhez.)
A Hotel Hamletbe egyelőre csak belelapoztam, nem tudom, remélem, nem kell újráznom előtte a Hamletet ahhoz, hogy ezt a könyvet megértsem. Nem mintha nem férne rám…


>!
Traveller P
Esze Dóra: Hotel Hamlet

A Hotel Hamletben egyvalami könnyű és kellemes: kézbe venni és a borítót nézve jól érezni magunkat.
Olvasni már nehezebb. Ulyssesként bolyongó történet, a nézőpontok és idősíkok ugrálása figyelmetlen olvasónál epilepsziaveszélyt okozhat. Hosszú, nehéz, kemény szöveg.
Értékelni még nehezebb, mert nem szorítható a megszokott koordináták közé: van értelme dramaturgiáról, cselekményről, konfliktusról, jellemekrők beszélni egy olyan könyv kapcsán, amiben minden a szöveg sodrásának van alárendelve?
Sőt. A Hotel Hamlet szövege nem csak sodor, hanem árad, hullámzik, hömpölyög. A lélek fürdetésére nem használható, mert azonnal mélyvíz és örvény. Elragadja az olvasót. Nem szórakoztat, hanem beszív. A boldog kevesek könyve, ahogy a tengerparton dagonyázó tömegből is csak kevesen mernek beúszni a bólyákon túlra.
Sziporkázóan bizarr nyelvi lelemény, leleményesen sziporkázó bizarr nyelv. Szteroidokkal szurkált, ecstasyn pörgő, LSD-bélyeget szopogató anyanyelv.
Néha le kell tenni, ahogy egy liter pálinkát sem lehet egy hajtásra meginni. De amkor a végére érünk, minden letisztul, és csak az üres oldalak betűk utáni könyörgése hallatszik a hirtelen csendben.

5 hozzászólás
!

…ÉS MEGÉRKEZTEK AZ ELSŐ ÉRTÉKELÉSEK

Az alábbi kötetekről már volt szó a rovatban a „Várható megjelenések” szekcióban. Azóta íródtak hozzájuk értékelések. Ezekből szemezgettem nektek:

Rubin Eszter: Árnyékkert

@Kabódi_Ella: „…nagy ívű, merész, aprólékosan kidolgozott, családregénynek álcázott műve szürreális hangulatú, magával ragadó, lenyűgöző és őszintén szólva egészen megdöbbentő.” (https://moly.hu/ertekelesek/3224447)

Sándor Erzsi: Meddig jössz

@csucsorka: „Sándor Erzsi bitang jól ír. Elképzelni nem tudtam, hogy ennyire jól. Valahogy ott táncol az irodalom meg annak a határán, hogy valaki leül melléd és a világ legklasszabb sztorijait meséli neked, pimasz humorral, úgy hogy azt akarod, sose hagyja abba. Örülök, hogy kivártam és ezzel a regényével ismertem meg.” (https://moly.hu/ertekelesek/3242836)

Schein Gábor: Megleszünk itt

@Gvendolin: „…íráskészsége kiváló, stílusán érződik, hogy nincs híján az írói tehetségnek…” (https://moly.hu/ertekelesek/3286449)

Kötter Tamás: Nem kijárat

@Tibor_Ipacs: „Akit érdekel a társadalom e szelete, annak mindenképpen ajánlom, mert Kötter Tamás szerintem jól ír.” (https://moly.hu/ertekelesek/3248472)

(Fotó: https://konyv.guru/a-hatasos-recenziok-titka-10-egyszer…)


>!
adrykacska P
Kalapos Éva Veronika: F mint

A szerzőtől szokatlan témával és képi elemmel jelentkezett a 2019-es Ünnepi Könyvhétre. Régen olvastam ennyire sötét hangvételű történetet, ami a realitás talaján száz százalékosan megállja a helyét. Egy bűnös városban lakók átlag hétköznapijait meséli el a regény, ahol van minden, amit mi olvasok eltudunk képzeli. A bűnözés melegágyába csöppentünk Kalapos Évának köszönhetően. Nyomasztó volt olvasni és nálam depresszió közeli állapotot idézett elő, így nagyon sokszor le kellett tennem, és más témájút elővenni, mert képtelen voltam egyszerre elolvasni. Az elképzelt képeknek ülepednie kellett pár napot, mire újból képes voltam felvenni a fonalat. Nem tudom, hogy ki hogy volt ezzel, de gondolom mások is járhattak így mint én. Ettől függetlenül nagyon örülök, hogy elolvashattam Kalapos Éva első felnőtt könyvét. A karakterábrázolás nagyon érdekes, hiszen egy olyan szereplője sem volt a regénynek, aki közel került volna hozzám. A sajnálat, az utálat és a megvetés járt át oldalról oldalra. Minden ember a saját életéért felel, ha nem tetszik az amilyen, csak elhatározás kérdése, hogy másmilyenné tegyük. A szereplőkre egytől egyig elmondható, hogy a jelenük elviselhetetlen, a jövőjük bizonytalan és a hétköznapjaik pedig szürkék és nyomasztóak. Minden egyes nap fáradtságos küzdelem gyümölcse.

Bővebben: https://adrykacska.blogspot.com/2019/07/kire-vagy-mire-…

!

A ROVATSZERKESZTŐ AJÁNLJA

Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?

Aki olvasott már az írónőtől (mondjuk például a 2017-es Az altató szerekről-t), az hozzám hasonlóan biztosan lecsap majd erre a kötetre is.

A regény a fiatal rajztanár, Grafit és az informatikus-drogdíler Pók találkozásának és sorsuk összefonódásának története. Miközben nagyon jól lehet haladni vele, mégis megvan az a veszély, hogy ha elblicceled a koncentrálást, nehezen veszed fel újra a fonalat, vagy csak szimplán gőzöd sincs, kiről és miről van szó. Dolgozzál meg, kedves Olvasó, egy kis élményért! Épp nekem való feladat. A poénos cím mögött sok igazság nyugszik, látszólag nem nagyon történik ezekkel az emberekkel semmi, csak úgy vannak, telnek a napok egymás után. De a könyv ennek ellenére nem nyomasztó és közelről sem lehet unalmasnak nevezni. Imádtam. Olvassátok!
(Részletesebb véleményem: https://moly.hu/ertekelesek/3301918)

Szeifert Natália honlapján részlet is olvasható a regényből:
https://szeifertnatalia.com/2019/05/01/mi-van-veletek-s…

A kötet felkerült a virtuális ajánlópolcunkra:
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol

Irány a könyvesbolt (a rovatnak úgyis vége)! :D


>!
AeS P
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?

A tavalyi év egyik nagy kortárs magyar könyvslágere Krusovszky Dénes könyve volt, ami viszont az én tetszésemet nem nyerte el, bár mind az értékelésben, mind az azóta történt személyes beszélgetésekben nehézséget okozott, hogy megfogalmazzam, mi volt a bajom vele.
Idén viszont megérkezett Szeifert Natália új könyve, és én elégedetten dőltem hátra, mondván ez igen, ezt várom egy, a 2010-es évek elején játszódó, nemcsak szépirodalmi igényű, de egyfajta korrajzot is ábrázoló könyvtől. Az előző könyvéből ismert kettős narráció maradt itt is, de nemet váltott, és két, harmincas éveikben járó férfit emelt be főszereplőnek a történetbe, ami számomra tökéletesen működik, hihető, élvezhető, az egyes közéleti történetszálak szinte észrevétlenül simulnak a regényszövegbe. (Ellentétben a fentebb hivatkozottal.)
Mindössze egy-két olyan jelenet volt, amit nem sikerült teljes modorosság nélkül megírni, a vidéken élő idősebb generáció nyelvét szerintem nagyon nehéz úgy eltalálni, hogy ne csússzon át zavaró paródiába, és talán még egy helyen lógott ki valahol a szöveg olvasás közben, de az úgy tűnik, jelentéktelen probléma volt, mert el is felejtettem mostanra.
És akkor arról még nem is szóltam, hogy milyen iszonyú nyomasztó hangulata van az egész könyvnek, főleg az utolsó ötödnek, én alapvetően könnyen helyezkedem bele könyvekbe, de itt tényleg azt éreztem, hogy sehogy se jó, ülni se, feküdni se, olvasni se, de félretenni se, hogy most én is elszomorodtam, engem is nyom, szorít, taszít, húz, nekem is fáj. Szóval szerintem ez egy jó és fontos könyv.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!