Kortárs magyar irodalom

Rovatgazda
!

A Könyvhét a kortárs magyar irodalom kánaánja. A kiadók ekkorra időzítik a megjelenések tehetős hányadát. Én is csak kapkodom a fejem, mert a @Csabi által vezetett listán (https://moly.hu/listak/magyar-szepproza-2019) eddig megközelítőleg 40 olyat találtam, amit szeretnék elolvasni, és ezek csak a regények!

Néhány kötet már olvasással és értékeléssel is dicsekedhet, ezekből az újdonságokból válogattam össze nektek párat. Bizonyára mindegyik megtalálja majd a saját gazdáját.


!

Kezdjük egy „elsőregénnyel”. A füleki születésű Rácz Boglárka négy verses kötet után regényírásra adta a fejét. Hittudományi egyetemre járt, Krisna-tudatú, versei a Spanyolnáthában és a Szőrös Kőben is megjelentek.
A Végpóz főhőse Végh Eszter (áhá, szóval innen a regény címe), aki balett-táncosnak készül. Ebbe a táncosvilágba léphetünk be az írónő segítségével.


>!
Kuszma P
Rácz Boglárka: Végpóz

Hm, ha a lányom egyszer arra a gondolatra jut, hogy balett-táncos lesz, és nekem kedvem szottyan eltántorítani ettől, akkor első körben megnézetem vele a Fekete hattyú-t Natalie Portmannel, második körben pedig elolvastatom vele ezt a könyvet. Mert addig még jól hangzik, hogy avanzsé, meg plié, meg rökamié rondözsampárter! (Még jó, hogy jól hangzik, franciául még a foggyökérkezelés is jól hangzik.) De a túl kemény spicc-cipőtől levált lábujjkörmök! Abba is belegondolt? És ha ettől sem megy el a kedve az egésztől, akkor lelke rajta.

Különben meg Végh Eszter története ez, aki balettozni tanul. Pontosabban: Végh Eszter rögeszméjének története, a Rendszeré, amit maga köré épít, és ami egyszer csak valahogy nagyobb lesz, mint Végh Eszter. És ennek ugye nem szokott jó vége lenni. Aztán persze kiderül, hogy nem is a balett a lényeg. És hogy talán nem is az a baj, ha van Rendszer, hanem ha az sincs. És hogy esetleg nem is Eszterrel van a legnagyobb probléma. És ha ezek után valaki a „humoros” címkét akarná a könyvre rakni, akkor nem mestere az értő olvasásnak.

Különben meg (2.0) van bennem egy kis ellenérzés azokkal a könyvekkel szemben, amelyek a történet sűrű és nyomasztó voltát azzal próbálják megerősíteni, hogy magát a textust is sűrűre formálják, gondolván, hogy a szellőtlen bekezdések önmagukban nyomasztó hatást keltenek. Amiben persze igazuk van, de úgy vélem, az igazi mestermunka szellős, könnyen olvasható, párbeszédekkel tagolt szöveget nyomasztóvá formálni. (És ami azt illeti, úgy könnyebben fel is fogható a mondanivaló.) Bevallom, ez az ellenérzés ezzel a könyvvel szemben is dolgozott bennem, és hogy őszinte legyek, nem is sikerült leküzdenem magamban. Pedig a mondatok alapvetően működőképesek, csak épp hiányzik belőlük az a nyelvi erő, ami semlegesíthetné a tömbszerű szövegek gyakori kísérőjelenségét – az indokolatlan nehézkességet, amitől úgy üli meg a gyomrot a próza, mint anyám bakonyi sertésszelete.

Különben meg (3.0) biztos nem minden balettos mazochista és/vagy lelkibeteg. Bár az erre vonatkozó kutatások azért nem egyértelműek.

10 hozzászólás
!

Kováts Judit: Hazátlanok
Van egyfajta olvasói réteg, akiknek nem jön be Kováts Judit stílusa, én az első két regényét is kedveltem, egyértelmű, hogy ezt is (a nagyon közeli jövőben) olvasni fogom. Pont azt szeretem benne, hogy többnyire elhallgatott, feldolgozatlan (történelmi) kérdéseket feszeget…

Olvassatok bele, és döntsétek el, hogy érdemes-e belevágni:
http://kiadok.lira.hu/media/kiadok/pdf/139474613.pdf


>!
robinson P
Kováts Judit: Hazátlanok

Kellően realisztikus, és személyes családtörténetet olvashattam. Fontos témáról írt ezúttal is Kováts Judit.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/05/hazatlanok.html

!

Hamarosan sort kerítek Az Élő Ház olvasására is. Az értékeléseket nézve egyedül @vargarockzsolt volt eddig elégedett vele. (Jobbára a Merítés-díj szépprózás zsűritagjai olvasták eddig.)

Ami azt illeti, nem túl egyedi a kezdés: középiskolai osztálytalálkozó. Biztosan több ilyen regény is van, nekem kapásból kettő jutott eszembe, a tavalyi Krusovszky-regény és Szilasi hajléktalan emberekról szóló regénye. A nosztalgiafaktor biztosan az egeket verdesi majd, de üsse kő! :)

(Fotó: https://www.maszol.ro/index.php/kultura/113462-fura-a-k…)


>!
vargarockzsolt P
Tamás Dénes: Az Élő Ház

Kétszer olvastam, elsőre habzsoltam, mondhatnám úgy is, hogy benyaltam.
Megvett a szerző, mert olyan intenzív érzeteket, emlékeket és emóciókat ébresztett fel bennem, hogy le se tudtam tenni. Éreztem ugyan, hogy itt-ott megbicsaklik, néhol slendriánok a mondatok, a történetben nincs semmi egyedi, kicsit laposan kezdődik és jellegtelenül zárul, a figurák életlenek, és tulajdonképpen mondanivaló sincs, vagy ha van, az akkora közhely, hogy szóra se érdemes, de… De mindezért kárpótolt az őszintesége és a lendülete, az egységes, végig azonos fekvésben megszólaló hangja, ami hitelesítette az elbeszélőt és a történetet is.
Miről szól? Egy 20 éves osztálytalálkozóval indul, aztán egy kollégiumban folytatódik, kamaszkori élményekkel, túlfűtött szexualitással, szokásos dominancia harcokkal és szerelemmel.
Az osztálytalálkozó pont annyira idegesítő, amennyire csak én el tudom képzelni – nem szól másról, csak a test mulandóságáról és az egzisztenciális hazugságokról, és ez pont annyira elidegenítő, hogy képes legyen egy kamerává, objektív megfigyelővé változtatni a tekintetet: hogy azt is amit lát, és azt is amire csak emlékszik, a lehető legtárgyilagosabban mutassa be.
Ez a koncepció, és első olvasásra ez nálam működött is. Ez persze privát életrajzi okokkal magyarázható, de aztán kíváncsi lettem, mi is volt az, ami megfogott? És mi is lehet az oka annak, hogy amíg Kemény István a regény fülszövegben áradozik, addig itt a molyon racionális megközelítésben olyan lesújtó vélemény születik róla.
A második olvasás aztán helyre tett. Amit @fióka az értékelésében spoiler ír, az nagyrészt jogos. Onnan, ahonnan ő olvas, ez a könyv valóban ilyennek látszik. Azok a mondatok, amelyek engem örvényként magukba húztak és elvarázsoltak, azok neki bugyogó, dagályos, lélekmélyről jövő, feketén hömpölygő, érzelmektől és jelzőktől terhes mondatszörnyetegek. Ami nekem őszinteség volt, az neki végeláthatatlan önkielégítés. Ami nekem természetes töredeztettség, az emlékképek sorozata, az neki össze nem fésült novellafüzér, ami nekem a narráció rögzítése, a narratív tekintet megteremtése, az neki kínkeserves erőlködés, amiből gyakorlatilag szinte lehetetlen kihámozni belőle, hogy mit is szeretne mondani.
Egy szigorú, racionális kritikus nem is mondhat mást. Ehhez még azt is hozzátenném, hogy ha a két, e témában általam legjobbnak tartott regény – az Ottlik Géza: Iskola a határon és Mariam Petroszjan: Abban a Házban – tíz pontot ér, akkor ez csak hármat. (De hát nem velük versenyez, hanem saját magával.)
Hogy miért örülök mégis, hogy megvettem ezt a könyvet? Nem mindig a jó könyvek kerülnek közel a szívünkhöz.

!

Egyáltalán nem lehet mondani, hogy előítéletes vagyok, vagy hogy nem vagyok eléggé nyitott. Egressy Zoltántól én a Szarvas a ködbent olvastam, az nálam nem érte el a széppróza szintjét, gyanús, hogy a Hold on-t sokan meg valami sci-fi+széppróza ötvözetként olvassák majd. Így járt @pinter_bence is. Nem tudom, jó megközelítés lesz-e, én azért mindenesetre adok még egy esélyt a szerzőnek.

(Fotó: moly.hu, szerző fotója: https://port.hu/adatlap/szemely/egressy-zoltan/person-2006)


>!
pinter_bence I
Egressy Zoltán: Hold on

A könyvet alapvetően sci-fiként értékeltem a lent idézett írásomban, de számomra a sci-fis vonalon túllépve sem adott sokat sem a szöveg, sem a történet, így jött ki a csillagok száma.

"A Hold on rendkívül felelőtlen módon spekulatív ötletek tucatjait sorakoztatja fel a történetben, egytől egyig olyan ötleteket, amelyeket máshol már olvashattunk, megismerhettünk (a Hold kolonizálása, önvezető és repülő autók, hologramok, klímakatasztrófa, mozgójárda, elme- és emlékmanipuláció, androidok, klónozás, 3D-nyomtatás, hibernálás, mesterséges intelligenciák, stb.), ezeket azonban nem fűzi egésszé, nem ad nekik belső logikát, nem fordítja ki őket, nem próbálja a jövő világát egy koherens képben elénk tárni.

Amióta 1962-ben Arthur C. Clarke az Egressy által citált művét megírta, a science fiction irodalom a fent említett összes témát együtt és külön-külön is alaposan körbejárta, megrágta, dilemmáit kivesézte – ahogy arra Iain M. Banks neves sci-fi és szépíró pontosan az ilyen, Hold onhoz hasonló regények kapcsán brilliánsan rámutatott: a sci-fi egy évtizedek óta íródó párbeszéd.

Csak Holdról szóló regényből fel lehet sorolni egy tucatot Robert A. Heinlein klasszikus művétől, A Hold börtönébentől Ian McDonald magyarul még befejezetlen Luna-trilógiájáig, amelyek mind komolyan veszik azt a kérdést, hogy hogyan nézhetne ki az élet a Holdon. A regényben sokat emlegetett mozgójárdáról nemcsak Asimov írt már az ötvenes években, de azóta léteznek is a világban mozgójárdák, és nem olyan marha népszerűek.

A regény másik fő vonalára, Szabolcs kutatására és annak eredményére pedig tényleg a Frankensteintől Asimov robottörténetein és Philip K. Dicken át egészen mondjuk Annalee Newitz nemrég megjelent könyvéig kaptunk már jobb és érdekesebb megoldásokat. Ugyanez igaz a klímakatasztrófás szálakra, amire egy egész külön szubzsáner épül a sci-fin belül, a climate szóból képezve úgy hívják, hogy cli-fi.

A Hold on jövőképe így egyszerűen lejárt szavatosságú spekulatív felvetések ötletszerű halmaza lesz, ami így nem csak futurológiai szempontból érdektelen (ami pedig a inspirációja volt a regény megírásának), hanem napjainkra sem reflektál tulajdonképpen semmilyen szempontból. (Ha nem számítjuk az újra királysággá váló rendőrállam-Magyarországot, ami NER-kritikának is egysíkú.)"

https://azonnali.hu/cikk/20190616_mi-tortenik-ha-egy-sz…

1 hozzászólás
!

A nagy regényválasztékban Bikácsyé az egyik, amelyiket mindenképpen el fogom olvasni. Bikácsy Gergelyről tudni kell, hogy a „magyar esszéirodalom jelentős képviselője”. Ez a csokis könyv is inkább esszé, mint regény. Valami azt súgja, hogy nem lesz egyszerű olvasmány.

Itt bele is olvashattok, és innen vettem a cikkhez a szerző fotóját is:
https://olvassbele.com/2019/05/17/bikacsy-gergely-eichm…


>!
pável P
Bikácsy Gergely: Eichmann-csokoládé

Kellett-e sárga csillagot viselni a fürdőruhán is? Efféle zavarbaejtő és messzire vezető kérdésekkel traktál minket a magyar zsidó transzportok fő logisztikusa, aki filmes szerzőnk elszabadult elméjében támadt fel, hogy meséljen budapesti es argentínai kalandjairól, az izraeli perről és annak igen szolid hazai fogadtatásáról.
Szinte mint turista fecseg budapesti emlékeirol, mikor is nem csak a munkájának élt, mint lenézett kollégái, pl. Rudolf Höß. A fura, fiktív memoárban szerepel Páger Antal és Himmler, a Balaton és a magyar nők (és bor és csokoládé), Argentína és a Vatikán támogatta bujdosás évei, felbukkan egy nyilas krisztinavárosi cukrász, a szorgalmas náci, Endre Latzi, a bolond sumerológus Badinyi Jós Ferenc – az őrült forgatagban elénk tárul a vészkorszak, minden emberi és embertelen fordulatával. E. néha szerzőnknek is beolvas, az egész kínos* vallomásfüzért szellemes és főleg: frivol kis színes történetek, kacskaringók és adomák tarkítják, olykor erőltetettek és laposak ugyan, de már csak a szerző belefektetett kutatómunkája miatt is megéri. Néha nem is érted épp miről mesél, de egyszer majd ráismersz egy történelemkönyvben. Nem könnyű, nem csak mélysége, de az író és a kedélyes náci kényúr fecsegései miatt sem, de meglepő, új perspektívákat nyit a legsötétebb évtizedünkhöz, olyan pimasz és vagány módon, ami eleddig szokatlan, egészen idegen volt a hazai könyvpiacon, csak ezekhez a végtelenül pimasz (* és szintén kínosan) provokatív művekhez hasonlíthatom hirtelen:
Massimiliano Parente: Hitler után a második legnagyobb művész, illetve Timur Vermes: Nézd, ki van itt.

!

Ha szeretitek és értitek a humort, akkor ezt a kisregényt nektek találták ki.
Farkas Balázs szemtelenül fiatal, és néhány éve még a @kshkonyvtar munkatársa volt. ;) Novellái megjelentek a Hévíz, a Pannon Tükör, Napút és az Új Nautílus hasábjain. Nem idegen tőle a képregénykészítés sem, 2015-ben pedig Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült.

Íme a honlapja: https://balazsfarkas.com/

Ember legyen a talpán, aki @lzoltán értékelését a spoilerek felfedése nélkül megérti spoiler.

(Fotó: moly.hu, a szerző fotója: https://fi-fi.facebook.com/pages/category/Writer/Farkas…)


>!
lzoltán IMP
Farkas Balázs: Lu purpu

>!
Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2019
114 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155729362 · Illusztrálta: Juhász Ernő
!

Ismét egy kis falatnyi könyvecske, Mucha Dorka bemutatkozása egészen ígéretesnek tűnik, csupa 4,5-5 csillagos értékelést kapott eddig.

Az utóbbi időben a 21. Század Kiadó nagyon ügyesen választja meg a megjelenéseit, viszont az a tapasztalatom, hogy inkább világirodalmi kultregényekben nagyon erősek. Meglepődtem, mikor megláttam, hogy egy kezdő kortárs magyar szerzőt vettek a szárnyuk alá.

(fotó: moly.hu, a szerző fotója: http://www.jelenkor.net/hirek/cimke/mucha-dorka)


>!
lollippi I
Mucha Dorka: Puncs

Nem azért jó a szöveg, mert annyira jó a sztori. Szerintem nem a sztoriról szól a könyv. Olyan friss, annyira könnyed, miközben nagyon nem könnyű a téma. Igazából a téma emiatt kell szerintem. Hogy érezd, ha valaki mosolyog meg fel is van dobva meg kívülről rendben van, attól még belül nagyon nem biztos.
Egyszerű, de tűpontos mondatok. Találó képek, hasonlatok. A karaktereket pedig mindenki ismeri. Nem mond újat, hanem újszerűen mondja. Generációs kisregény a láthatáron?

U.i.: Bocsi a fél csillag levonást. Szőrös szìvűen várom a következő kötetet, hogy lehessen emelni a tétet, és 10-es skálán értékelek, úgy meg 9/10.

!

A Hózentróger ötvözi a rendszerváltás, a nosztalgia, a fejlődéstörténet, és egy kicsit a roadmovie elemeit. Vegyünk egy 16 éves fiút, aki egy rakás tárgyból megbukik év végén, és úgy dönt, megpattan otthonról. Meg sem áll Ausztriáig.

(Fotó: https://veszpremunk.hu/felhasznalo/149-molnar-sandor/es…)


>!
Sweety
Novics János: Hózentróger

Reméljük még több önálló kötete is lesz a szerzőnek, mert ez az első nagyon jól sikerült. A kalandoknál csak úgy olvastatta magát a könyv, nagyon kíváncsi voltam, hogyan alakul a főhős sorsa.

!

A ZSŰRINEK NEHÉZ DOLGA VAN – avagy tudósítás a Merítés-díj szépprózás zsűrijének munkájáról

Az eddigi interjúk során minden zsűritagnak ugyanazt a kérdést tettem fel – főként az V. évaddal kapcsolatban. A zsűri tízes listájának nyilvánossá tétele egy új mérföldkő a csapat számára, szeptember végéig már csak a privát sorrendünket kell felállítanunk. Éppen ezért az eddigi kérdések nem feltétlenül állnák meg a továbbiakban a helyüket, így, egyfajta lezárásként, kicsit módosultak. Ezúttal @Csabi válaszait olvashatjátok:

Mióta vagy zsűritag, és milyen hatással volt rád ez a feladat?
A kezdetektől, igaz, ha jól emlékszem én voltam az utolsónak felvett tag, amit úgy is fölfoghatok, hogy éppen csak becsúsztam, de úgy is, hogy velem lett teljes a zsűri. Jelentősen megváltoztak azóta az olvasási szokásaim, sokkal több friss kortárs magyar művet olvasok, ami egyrészt jó, mert jelentősen bővült a rálátásom a kortárs irodalmunkra, sok olyan szerző könyve került a kezembe, akiké amúgy talán sosem, pl. Németh Gábor, Babiczky Tibor, Berta Ádám, Szvoren Edina, Márton László, Milbacher Róbert, stb. Másrészt nem annyira jó, elég sok gyenge könyvet is olvastam, „munkaköri kötelesség”, de itt inkább nem sorolnék neveket.

Már az V. évadnál jártok. Összehasonlítva az éveket, mik az eddigi tapasztalataid? Volt-e gyengébb év, erősebb év, már ami a zsűrizendő műveket illeti?
Amikor még én írtam a Merítésben a Kortárs magyar irodalom rovatot, akkor volt egy alrovatom, az Ami megmaradt. Ebben 1990-től kezdve végig vettem az éveket, és kiemeltem azokat a könyveket, amik még ma is ismertek, népszerűek, olvassák őket. Még egy jobb évben is két-három igazán kiemelkedő mű akadt, de sokszor volt, hogy alig találtam valami említésre méltót. Az irodalom már csak ilyen „ipar”, kevés maradandót hagy maga után, legalább is az összterméshez képest. Ez az öt év is ilyen ingadozó volt, évente talán egy-két könyv fog fennmaradni a köztudatban. Hogy a mostaniból? Talán az életmű fenntart pár kötetet, de én nem olvastam igazán kiemelkedő könyvet. Persze jó könyvek akadnak, de olyan, amelyik alatt megolvad az üvegasztal, olyan nem. Azért azt is hozzáteszem, hogy minél kisebb az időbeli távolság, annál nehezebb ezt megítélni.

Miket emelnél ki az év terméséből?
A tízes listáról engem leginkább Milbacher Róbert Léleknyavalyák című regénye fogott meg. Sokan elsiklanak a könyv mellett, egyrészt a kissé nehézkes nyelvezete, lassúsága, másrészt a 19. századi téma miatt, de szerintem nagyon okosan megírt könyv. Figyelemre érdemes még Sándor Iván A hetedik nap című regénye, amelyet nagyon kevesen olvastak a Molyon a zsűritagokon kívül. Ez is nagy tudással megírt könyv, amely a maga módján szórakoztató is. A tízbe nem jutottak közül kiemelném Szendi Nóra Természetes lustaság című könyvét, ami üde színfolt volt számomra a mezőnyben, úgy tudta tálalni ezt a történetet, hogy a sok depressziós téma ellenére is ki tudta emelni a humorával, emberismeretével a mélyből, és olyan regényt alkotott, amellyel új olvasókat lehet fogni a kortárs magyar irodalomnak.

Mit tartasz a Merítés-díj legfőbb erényének?
Őszinték vagyunk, nem befolyásolnak minket sem anyagi, sem szociális szempontok. A mi listánkra nem fog bekerülni valaki csak a neve miatt, vagy mert kell még egy női szerző a kiegyensúlyozottság kedvéért. Ráirányítjuk a figyelmet azokra a könyvekre, amelyeket szerintünk érdemes olvasni, segítünk azoknak, akik megismerkednének a mai irodalmunkkal. Ők nincsenek könnyű helyzetben, hiszen óriási a választék, és egy rossz választással évekre el lehet venni a kedvüket a további próbálkozástól.

Ha nagy a választék, az jó, nem?
Nem feltétlenül. Manapság évente 100-120 új regény, novelláskötet jelenik meg (a magánkiadásokat nem is számolva), ennyi jó írónk messze nincs. A marketingre sincs pénz (meg a legtöbbször akarat és igény sem a kiadók részéről), ezért az olvasó csak vaktában válogathat. Még egy bejáratott név sem garancia sokszor. Jópár írónál megfigyelhető, hogy átálltak a minden évben egy új könyv szisztémára, nem azért, mert megszállt náluk az ihlet, hanem mert a megélhetés rákényszeríti őket. A legtöbb magyar író nyomorog, ezt nem én mondom, hanem egy magyar író írta le ezt nemrég. Így aztán mindenki csak rosszul jár, az olvasó rossz könyveket vesz, az író meg feléli a renoméját. Garaczi László írt erről (is) nemrég a Literán, érdemes elolvasni (https://litera.hu/irodalom/publicisztika/garaczi-laszlo…).

A 2019-es évről már tudsz mondani valamit?
Egyelőre alig olvastam valamit. Bodor Ádám Seholja jó könyv, de nem kiemelkedő darabja az életműnek. Ettől még az éves termésé lehet. Öröm, hogy egy molyos ismerős is könyvvel jelentkezett, és Moesko Péter Megyünk haza című novelláskötete igazán szép bemutatkozás.
Gyurkovics Tamás új regénye, a Migrén már itt pihen a polcomon, kíváncsi vagyok rá, mert az első regénye nagyon tetszett, ő szintén olyan író lehet, aki sok új hívet szerezhet a kortárs magyar irodalomnak. Na és persze ott van Závada Pál új regénye, a Hajó a ködben, amelyet szintén nagyon várok már. Érdekel még Berta Ádám Nem attól vizes a hal című új regénye, Berta stílusát kedvelem, izgalmas dolgokat tud összehozni. Egyedi témája miatt (szerzetesek a Kádár-kor végén) mindenképpen szeretném elolvasni Szecsődi Tamás Leó Sirák fiai című regényét: a szerző maga is szerzetes volt, tehát belülről ismerheti a témát, aztán majd meglátjuk, milyen írónak. Ezenkívül meg nagyon várom, hogy mit dobnak piacra a kiadók a második félévben.


>!
Csabi P
Szendi Nóra: Természetes lustaság

Ahogy belekezdtem a regénybe elfogott a félelem, hogy megint valami nyavalygást fogok olvasni a magukkal semmit kezdeni nem tudó fiatalokról. Majd vagdossa itt nekem magát, meg okoskodik a kedvenc alter együtteseiről. Ott szállt el a félelmem, amikor először szolidan felröhögtem. Pedig a regény tényleg egy fiatal srácról szól, Janiról, aki már nem is olyan fiatal, inkább harmincas, de ez csak később esett le, és abban sincs hiba, hogy Jani valójában egy görény, nincs erre jobb szó, semmi sem jó neki, mindenben rögtön meglátja a hibát, mindent leszól, belerúg abba is, aki segítene neki. Az élet általános utálata lengi be a napjait két maszturbálás között. Ennek ellenére képes ennek a regénynek a főhőse lenni, ami nagy érdeme az írónak, hogy úgy tárja elénk ezt a szenvedő idegcsomót, hogy mégis találunk benne valami kedvelhetőt. Talán mert kicsit magunkra ismerünk benne, ha nem is globálisan, de lokálisan. Jani kínlódásaiból mindenki átélt már valamennyit, így mégsem mondhatjuk rá, hogy dögöljön meg az ilyen, már csak önvédelemből sem. Tehát keresünk a számára mentségeket. A fő mentség meg is érkezik a nő személyében, és innentől már szinte romantikusba megy át a sztori, hát ebbe a Risch Blankába én is teljesen belehabarodtam. Pedig ezek ketten VV-t néznek, direkt. Szóval nem az én hőseim.

Amit Szendi nagy érdemének tartok ebben a könyvben, hogy nem művészkedi túl, ami sok fiatal kortársra jellemző, nem akarja erőből megmutatni, hogy micsoda írói kvalitásokkal rendelkezik, legalább is olyanokkal, amiktől a kritikusok az átlagnál is több idegen szót vegyítenek elemzésükbe, hanem megtalálja azt a nyelvet, amit bárki, aki magyarul ért élvezettel olvashat. Nincs ebben a könyvben egyetlen párbeszéd sem, amire azt mondanám, hogy ember így nem beszél. Az emberek pont ilyenek, a VV szereplők szövegei meg egyenesen remek paródiák.
A másik, hogy kiválóan írt meg egy férfi szereplőt, kezdek félni, hogy a nők így belelátnak a fejünkbe. Vagy tényleg ennyire egyszerű szerkezetek lennénk?

Ami nekem kicsit kilógott, az Kánya Jani figurája, ő a simlis nagyvállalkozó, a mi Janink gyerekkori barátja. Folyton nevet, vidám, viccelődik, egy pillanatra sem esik ki ebből a szerepből. Az általa behozott közéleti szál pedig nincs eléggé kibontva, inkább csak a háttérben bujkál, ami hagyott egy kis hiányérzetet bennem.
Kíváncsian várom Szendi következő kötetét (csak ne összegereblyézett novellák legyenek, plíz).

7 hozzászólás
!

A ROVATSZERKESZTŐ AJÁNLJA

Gyurkovics Tamás: Migrén

Már az értékelésemben is csak mekegtem-makogtam, ez nálam többnyire azt jelenti, hogy valami igazán varázslatosat olvastam és ez időnként meggátol abban, hogy épkézláb mondatokban fejezzem ki érzéseimet. Gyurkovics Tamás regénye küllemében is visszafogottan szép, igazán jó érzés kézbe venni, megsimogatni. Számomra nagyon magasra tette a lécet, nem tudom, lesz-e bárki, aki az idei széppróza-termésben túl tudja szárnyalni.

Elsősorban zsűritársaim olvasták és értékelték ezidáig:
@Cipőfűző: „Ha valamibe nagyon bele tudom élni magam, néha libabőrözök.” https://moly.hu/ertekelesek/3231163
@giggs85: „…a Migrén egy kimondottan olvasmányos, gyorsan és élvezettel falható kötet…” https://moly.hu/ertekelesek/3209414
@Kuszma: „Gyurkovics pedig, ezt le lehet szögezni, nagyon jó író. Tudja, mit akar elmondani, és megvannak a képességei ahhoz, hogy ezt jól mondja el.” (https://moly.hu/ertekelesek/3211804)
@vargarockzsolt: „Hú, de jó volt! Gyors egymásutánban kétszer is elolvastam.” https://moly.hu/ertekelesek/3206349
@olvasóbarát: „Spiegel Ernő (Cví) történetéhez érdemes ismerni az előzményt, ezt a könyvet.” https://moly.hu/ertekelesek/3200613
@n: „(…) a második fejezetben Cví Spielmann elkezdi monológját, és együtt merülök vele a fojtó kétségbe, hogy ki a jó ember, ki a rossz ember, bűnös-e vagy hős, hogy le lehet-e tenni valaha ezt a terhet, meg lehet-e nyugtatni a lelkiismeretet, van-e a szívnek felejtése?” https://moly.hu/ertekelesek/3188264

Ebben a hónapban ezt a kötetet teszem a Merítés szerkesztőinek virtuális polcára:
https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol

Szerencsére nem csupán a zsűritagok olvasták, @ishi is majdnem maximális csillagot adott a regényre:

(Fotó: moly.hu, a szerző fotója: https://168ora.hu/kultura/szinjozanul-puccini-ariakat-f…)


>!
ishi
Gyurkovics Tamás: Migrén

Spielmann Ernő sok-ok éven keresztül gyötrődik egy olyan teher alatt, amit egyetlen ember nem képes elcipelni. Az értelmetlen erőszak, a hatalomtól megrészegült emberek pusztítása olyan sok embert aljasít le, annyi lelket emészt fel és mégis, feldereng a remény még a legembertelenebb körülmények között is. A döntések amelyekért ostorozza önmagát, amelyeket saját belső gyengeségének bizonyítékaiként szed lajstromba, valójában életeket mentenek meg, többek között sajátját is és ez elviselhetetlen teher. Bűntudat gyötri, mely migrénes fejfájás formájában kínozza a testét és lelkét. Felesége odaadó szeretete ellenére sem képes elszakadni a kínzó emlékektől. Féltő gondoskodással őrizgeti a túlélő gyermekektől kapott leveleket és saját jegyzeteit, melyeket újra és újra elolvas és feltépi ezzel a régi sebeket. Nem akar tovább lépni, mert az nem lenne tisztességes azokkal szemben akik átélték ezt a szörnyűséget és azokkal szemben akiket elvesztettek. Míg ebben a csapdában vergődik, elrohan mellette az élet, gyermekei felnőnek, kirepülnek és megöregszik. Egy nap végül, szembe kell néznie azzal, hogy az általa megmentett fiúk már nem kisfiúk többé, mint ahogyan az emlékezetében éltek. Felnőtt emberek, akik élik a saját életüket, ők is apukák, nagybácsik, nagypapák lettek. Jó emberek, akik megküzdenek minden nehézséggel, amit az élet eléjük sodor. Bár képtelen felmenteni önmagát az önvád alól, végül a fiúk szemén át látva a világot és saját magát megleli azt a belső békét amitől megfosztották a haláltábor kapuján belépve.
Fantasztikusan megírt szöveg a főhős belső monológja, az a bűnlajstrom amellyel saját magát kínozza évekig, melyet először feleségének képes csak elmesélni. A fájdalmas önostorozást csak az asszony kérdései szakítják meg időnként kizökkentve őt és ezzel kiszabadítva a múlt fogságából. Mintha csak egy fuldoklót próbálna friss levegőhöz juttatni, vissza-vissza hívja a jelenbe. Ezeket a kérdéseket azonban már csak a válaszokból sejtjük, a szövegben nem szerepelnek. A monológot oly sokszor ismétli el magában, hogy végül már úgy mondja el a szöveget, hogy nem figyel oda rá, mintegy megvédve magát az őt elárasztó érzések hullámaitól. Tulajdonképen egy életen keresztül erre a beismerésre készül, így nem meglepő, hogy ez a szövegrész alkotja a regény gerincét. Elválasztja egymástól és mégis koherens egésszé forrasztja össze a könyvben megjelenő emberi sorsok, életek töredékeit.

!

HÍREK, EGYEBEK

Két szomorú halálesettel kell kezdenem:

Hosszú betegség után, 75 éves korában elhunyt Bart István, akit inkább műfordítóként aposztrofálunk, de saját könyvekkel is megörvendeztetett minket. Molyos adatlapja 126 fordítást jegyez, csak az utóbbi néhány hónapban több fordításával is megismerkedhettem, köztük volt pl. az Ég a város és a Sötétség délben. Legyen könnyű neki a föld! :(
@Európa_Könyvkiadó: https://moly.hu/karcok/1295934

Szinte ugyanazon a napon, 2019. június 29-én jött a hír, hogy meghalt Ungvári Tamás. Ötvennél több önálló könyve jelent meg. 89 éves volt.
https://nepszava.hu/3041361_meghalt-ungvari-tamas

Végső búcsút vettek Térey Jánostól:
@Garaczi_László: https://moly.hu/karcok/1291750

***

Nyilvánosságra kerültek a Merítés-díj további kategóriáinak listái is, bővebb információk az alábbi különrovatokban:
Merítés-díj, líra kategória: https://moly.hu/merites-rovatok/merites-dij-v-evad-lira-kategoria
Merítés díj, gyermekirodalom kategória: https://moly.hu/merites-rovatok/merites-dij-v-evad-gyermekirodalom-kategoria
Merítés díj, ifjúsági irodalom kategória: https://moly.hu/merites-rovatok/merites-dij-v-evad-ifjusagi-irodalom-kategoria

A rovatokban megtalálhatjátok a szavazás karcát is, a szépprózáét emlékeztetőül idebiggyesztem:


>!
pepege MP

Merítés-díj 2019, széppróza – közönségdíj

Most, hogy fény derült végre @ppeva karcának köszönhetően, hogy mely könyvek kerültek be a döntőbe, ezennel elindítjuk a Merítés-díj széppróza kategóriájának szavazását:

https://moly.hu/karcok/1281231

Szerintetek a 10 kötet közül, melyik kapja az idén a közönségdíjat? Szavazni egészen szeptember 23-ig lehet, nem kell tehát elkapkodni.

Azok a szavazatok nem számítanak érvényesnek, amelyek:
a) olyan regisztrációról érkeztek, melyek a szavazás kiírása után születtek.
b) nem köthető hozzájuk molyos aktivitás.

A Merítés-díj zsűrije fenntartja a jogot, hogy a szavazás kiírójaként a szavazás tisztaságát megsértő eredményt felülbírálja.

Készült hozzá egy lista is, ahol lehet jelölgetni az olvasásaitokat:
https://moly.hu/listak/merites-dij-2019-szepproza-a-lista

Nosza, szavazzatok a kedvencetekre!

3
Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője
Garaczi László: Hasítás
5
Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
6
Milbacher Róbert: Léleknyavalyák
9
Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet
5
Sándor Iván: A hetedik nap
8
Szilasi László: Luther kutyái
9
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba
Szvoren Edina: Verseim

Kapcsolódó könyvek: Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet · Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv · Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem · Szilasi László: Luther kutyái · Garaczi László: Hasítás · Sándor Iván: A hetedik nap · Milbacher Róbert: Léleknyavalyák · Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba · Szvoren Edina: Verseim · Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet
Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Szilasi László: Luther kutyái
Garaczi László: Hasítás
Sándor Iván: A hetedik nap
Milbacher Róbert: Léleknyavalyák
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba
Szvoren Edina: Verseim
Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője
5 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!