Kopogtatás nélkül

Rovatgazda
!

Vekerdy Tamásra emlékezve

Szomorú apropója van annak, hogy az egyébként kéthavonta megjelenő pszichológiai rovat most egy hónap után ismét jelentkezik. 2019. október 9-én, nyolcvannégy éves korában elhunyt Vekerdy Tamás gyermekpszichológus, író.
Egyszer egy gyászjelentésen olvastam a következő idézetet Váci Mihálytól: „Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.”
Szinte halljuk még, ahogy az élhető gyermekkorról, a boldog anyákról, az elrontott oktatáspolitikáról és a gyermekközpontú iskolákról mesél.
Az októberi rovat Vekerdy Tamásnak állít emléket – az ő tanításait idézzük fel az általa megfogalmazott üzenetek segítségével.

Kép forrása: spoiler


>!
Amrita I

„Mi jobb, mint a fény?” – kérdezi rejtélyes meséjében Goethe, és így válaszol:" A beszélgetés!" (Talán mert a fény egy pontból indul és valahová megérkezik, a beszélgetés pedig kölcsönös, oda és vissza út, lélektől lélekig.

50. oldal

1 hozzászólás
!

„Vekerdyt olvasni” szülőként nagyon felszabadító érzés. Nem fogalmaz meg tízparancsolatokat, nem rettent el, nem példálózik. Műveiben, a vele készült interjúkban hangsúlyozottan jelen van a szülő jólléte is mint védőfaktor a gyermekek érzelmi biztonságának szempontjából. Erről szól a közösségi oldalakon olykor megjelenő, „Könyörgöm, anyuka, ne vasaljon” című interjú is, amit mi, modern anyák szívesen olvasunk időről-időre.
A szülői jóllét mellett még a hitelesség az, amit kiemelten fontosnak tartott a lelki egészség és a gyermekben kialakuló érzelmi biztonság vetületében:


>!
pertita

Én azt tapasztaltam, hogy ha be tudjuk vallani kudarcainkat a gyerekeknek – akár mint szülők, akár mint tanárok –, úgynevezett tekintélyünk, ha van egyáltalán, nem csökken, hanem növekszik. A gyerekek hihetetlenül megértőek – csak a hazudozást nem bírják elviselni. A pöffeszkedő áltekintély szemtelenkedésre csábítja őket.

155. oldal, Holnap kiadó, 2007

!
>!
stippistop MP

Annyi bizonyos, hogy könyvből nem lehet gyereket nevelni. Tapasztaltam pszichológuskollégákon is. Sok mindent megtanul az ember. Például megtanulja, hogy ha ráordítok a gyerekre, az olyan, mintha ráütnék, abortív rángások futnak le a gyerek idegrendszerében. Isten őrizz, hogy ráordítsak! A két gyerek veszekszik, az ember legszívesebben rájuk üvöltene: Kuss, takarodjatok a szobátokba, ott öljétek egymást! Nem akarom rábeszélni a szülőket, hogy ordítozzanak, de ez az egészséges megoldás. Amikor a pszichológus, tudván, hogy milyen rossz kiabálni, majd fölrobban, de azt sziszegi: Mikikém, hányszor kértelek…! Ez rettenetesen rossz, mert a gyerek, miközben én okosan, higgadtan magyarázok neki, érzi az óriási feszültséget, és akkor még egy nagyot sóz a testvére fejére. Ez így nem működik. Van egy bűvszó, a kongruencia, az önmagammal való azonosság. Amit gondolok, amit érzek, azt mondom, azt mutatom ki. Ami nem azt jelenti, hogy agyonverem a gyerekemet, mert annyira feldühített, és akkor vagyok kongruens, ha agyonverem.

153-154. oldal (Vekerdy) · Vekerdy Tamás

!
>!
esőember

A gyerekek – öntudatlanul – két dolgot követelnek, kívánnak meg tőlünk (akkor érzik magukat biztonságban): hogy legyen valamiféle tiszta és világos képünk, véleményünk a világról, és arról, hogy hogyan is kell az embernek élni, helytállni, viselkedni;
és hogy őszinték legyünk , hogy merjük bevallani, hogy mi magunk sem tudunk – időnként – saját követelményeinknek megfelelni.

116. oldal

!

A hitelességhez tartozik az is, hogy nem a szavainkkal, hanem sokkal inkább a tetteinkkel, „milyenségünkkel” nevelünk:


>!
RandomSky

…azt hiszem, nincs is gyereknevelés. Csak együttélés van, együtt élünk gyerekeinkkel, és nem azzal nevelünk, amit mondunk vagy követelünk, sokszor még csak nem is azzal, amit teszünk – hanem azzal, amilyenek vagyunk legtitkosabb vágyaink, a bennünk bujkáló és keveredő jó és rossz indulatok szerint.
Ezt fogják fel, erre érzékenyek a gyerekek.
Törődjünk hát magunkkal – így törődünk legjobban gyerekeinkkel is.

117. oldal

!

Az őszinte, spontán, intim légkörben élő család nyújtja azt a védelmi hálót a gyermeknek, amely a későbbi években fontos lehet.


>!
moni79

Nem láttam még olyan esetet, ahol az érzelmileg biztonságot nyújtó, őszinte, spontán, intim légkörben élő családból (ahol a felnőttek többé-kevésbé egészségesek) súlyosan szenvedélybeteg, kábítószerező gyerek került volna ki.
Még azt is hozzátenném, hogy ez nem feltétlenül kell, hogy „teljes” családot jelentsen, apával és anyával. Az egyedül nevelő szülő is nyújthat nagyfokú érzelmi biztonságot.
(…)
Tehát: azokból a családokból, ahol biztos és stabil érzelmi háttér van, ahova jó hazamenni, ahova a kamasz is hazamegy, mert nem faggatják, mert nem nevelik éppen, mert kibírják, hogy olyan, mint a sündisznó, minden tüskéjét kifelé mereszti, és mégis elviselik a jelenlétét-ezekből a családokból én még nem láttam igazi drogost kikerülni.

37-40. oldal

!

A következő fontos üzenet: ne sürgessük a gyermeket, ne hasonlítgassuk, ne kontrolláljuk folyton indulatait, érzelmeit, játékait!


>!
esőember

A szülők gyakran aggódva számolják: ez vagy az a rokon gyerek, a szomszédék kisfia járt már, beszélt már, mikor ennyi idős volt.
Pedig itt néhány hónapnyi késés semmit se számít.
De néhány napi siettetés! – egy életre szóló cselekvéssor kezdetét ronthatja meg.

19. oldal

!
>!
diosmonty

Ugye nem muszáj a kisgyereknek napközben tisztának lenni? Vagy netalántán még a ruhájára is vigyázni? A kisgyerek napközben piszkos. Este aztán megfürösztik.

76. oldal

!
>!
tbkrisztina

Ha a kisgyerek impulzivitását fegyelmezéssel elfojtjuk, ezzel együtt kreativitását fojtjuk el.

116. oldal

!

A kapcsolódás egyik legfőbb útja szülő és gyermek között egészen pici kortól a népi mondókákon, ringatókon, énekeken keresztül vezet a mesélésig és a közös meseolvasásig:


>!
Amrita I

Figyeljük meg a mesehallgató kisgyerek kettős tekintetét.
egyrészt a mesélőre figyel. Szemét szinte szemébe függeszti (ezért jó fejből mesélni). Másrészt elmerengő tekintetén látni lehet, hogy befelé is néz, befelé is figyel.(…) A gyerek ugyanis a hallottakhoz belső képet készít, fantáziájában látja amit hall!

44. oldal

!
>!
Amrita I

Azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek otthon – és a rendszeres mesélés mindennapos mesélést jelent! – másfél évvel előzik meg nyelvi fejlettség szempontjából mesét nem, vagy alig hallgató kortársaikat.

47. oldal

!

Többek között ő is hangsúlyozza a képernyő károsító hatását a belső képalkotásra, emiatt tíz éves korig nem javasolja a televízió és a számítógép használatát. Ez egybecseng az általa támogatott Waldorf-pedagógia alapelveivel is:


>!
Amrita I

A gyereknek óriási a képigénye. (Ez azt jelenti, hogy nagy az elaborációs szükséglete – sok szorongást, sok indulatot, sok feszültséget kell képileg, játékban és mesében, azaz fantáziában feldolgoznia). Ezért nem tud elszakadni a külső képtől. A televízió lenyűgözi. Hamarosan azonban nyugtalan lesz, izeg-mozog a képernyő előtt, kezét tördeli, ugrál, esetleg körmét rágja vagy az ujját szopja. A külső kép ugyanis csak feldolgozhatatlan pótlék számára. Belső képteremtő tevékenységét nem hogy serkentené, de egyenesen megbénítja. A feszültségek oldódása és levezetése nem következik be.
Éppígy a többi sorozatillusztráció – egészen a képregényig.

(Más kérdés az, hogy egy-egy gondosan kimunkált, részletező illusztráció viszont megindíthatja a gyerek képteremtő tevékenységét).

45-46. oldal

!

Ahogy az életben, úgy a mesékben sem szükséges kerülni, elhallgatni a nehéz témákat, hiszen a gyermek a mesén keresztül tudja feldolgozni a nap során benne felgyülemlett indulatokat, illetve az életkorából fakadó félelmeket is:


>!
Aemitta

Azt a mesét kívánja és szereti a gyermek, ami a benne gomolygó indulatok világát fejezi ki a maga nyelvén.

!
>!
Aemitta

Meg kell hát fordítanunk a dolgot: nem a manótól, boszorkánytól fél a gyerek, hanem félelmét a manó és boszorkány alakjával jól ki tudja fejezni – és meg is szabadul tőle, ha teljes mesében találkozik velük, ahol végül minden a maga helyére kerül, és a világ elrendeződik. A manó és boszorkány akkor fenyegető, ha fenyegetésként a mese egész világából kiszakítva rémisztgetjük vele a gyereket.

!
>!
Mariann_Czenema P

Ki a jó olvasó?
Az a jó olvasó, akinek az olvasás örömöt, élvezetet okoz, mert át tudja élni a hősök sorsát, azonosulni tud velük, ez megmozgatja, felidézi érzelmeit, és ebben az érzelmileg megragadott állapotban tágul a világról való tudása és önmagáról való tudása is.

Tudjuk, hogy azok a felnőttek, ifjak, kamaszok, akik jó olvasók, sikeresebben dolgozzák fel konfliktusaikat, bajaikat, sokkal kevésbé vannak kiszolgáltatva lelki (és testi) megbetegedéseknek vagy netán személyiségüket roncsoló ön- és közveszélyes sodródásoknak.
Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is.

121-122. oldal Epilógus: Az olvasásról

3 hozzászólás
!

A család érzelmi biztonságot nyújtó közegéről, a „haszontalan dolgok” öröméről szól a következő üzenet:


>!
Chöpp

"Ez a társadalom, mivel erősen halad a szabadság felől a rabság felé, rongálja, betegíti az állampolgárokat. Igen, itt vannak veszélyek, de azt állítom, hogy akkor is vissza lehet húzódni egy családi körbe, egyelőre még, és lehet ezzel próbálkozni. Tudomásul kell venni, hogy a jelszavak, amelyeket ordítanak a médiától a politikáig, azok hülyeségek, és belső vezérléssel kell megkeresni azt, hogy mi a fontos az életben. Hogy a nagyágyban este még a 12 évesnek is fel lehet olvasni. Persze akkor már nem mesét. Hanem a Szent Péter esernyőjét vagy a Copperfield Dávidot Dickenstől, netán a Gyűrűk urát. Nem fogják elhinni: minél vastagabb, annál jobb. (Lásd Harry Potter.) Ez teszi lehetővé igazán a beleélést. Hogy ezek felesleges, haszontalan dolgok? Vegyük végre tudomásul, hogy a felesleges és haszontalan – időben és érzelemben fényűzést jelentő – dolgok a legfontosabbak az életben, ha minőségi életet akarunk élni. A merengő henyélés – kamaszkor! – sokkal fontosabb adott esetben, mint a „szorgalmas munka” vagy a leckefelmondó-vizsgázó tanulás.

Felesleges álmodozások nélkül nincsenek nagy tettek. Mindehhez persze a hatalom és a pénz mainál egyenletesebb elosztására volna szükség. Mi most éppen az ellenkező irányba haladunk. Iszonyatos koncentráció az egyik, iszonyatos hiányok a másik oldalon. Ez biztos romlásba taszít."

http://24.hu/belfold/2016/07/25/vekerdy-mi-most-az-elle…

Kapcsolódó alkotók: Vekerdy Tamás

14 hozzászólás
!

Vekerdy Tamás neve egybeforrt az alternatív pedagógia, elsősorban a steineri szemlélet támogatásával. Részt vett a rendszerváltozás utáni első Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében is, majd később a Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője lett. (Forrás: spoiler)


>!
stippistop MP

Tulajdonképpen minek tartod magad: írónak, pszichológusnak vagy pedagógusnak? Itt a Sulinovában, ahol beszélgetünk, elsősorban pedagógus vagy.

A pszichológia által erősen befolyásolt pedagógus, ha egyáltalán pedagógus. Az alternatív pedagógiák, a reformpedagógiák világszerte pszichológiai indíttatásúak. Voltaképpen gyermekorvosi ambícióimat váltom valóra, amikor küzdök egy gyerekszerű iskola és óvoda létéért, megteremtéséért, lehetőségéért. Nem egyes gyerekeket gyógyítok, mert látom, hogy a gyerekek ténylegesen belebetegszenek a jelenlegi intézményrendszerbe, elsősorban iskolába, hanem nagyobb gyerekcsoportokat. Én tehát a terápia oldaláról közelítem meg a nevelést.

90. oldal (Vekerdy) · Vekerdy Tamás

!
>!
gjudit8

A teljes szakszerűtlenség s az ebből következő vétkek és bűnök, melyeket iskoláink a gyerekek ellen elkövetnek, egy pillanatra sem véve tekintetbe életkorukból fakadó testi és lelki állapotukat és igényeiket – oda vezetnek, hogy a fegyelmezés válik a legfőbb problémává iskoláinkban.
Ha egy hatéves gyereket arra akarok kényszeríteni, hogy 45 percen át üljön csendben, és figyeljen, és ez alatt az idő alatt absztrakt betűjeleket akarok absztrakt magyarázatokkal a fejébe verni – mi sem természetesebb, mint hogy izeg-mozog, fészkelődik „rosszalkodik” – különösen a sok figyelmeztetés és fegyelmezés után.
A magyar gyermekorvosok társaságának egyik hetvenes évekbeli közgyűlésén az egybegyűltek azt a megállapítást vétették jegyzőkönyvbe, hogy egynapi iskolai testi ártalom a magyar iskolákban csak egy-másfél órai speciális gyógytornával volna ellensúlyozható.

81-82. oldal

Vekerdy Tamás: Milyen iskola kell a gyerekeknek? A Waldorf-iskola első három évének programjáról

!

A művészetek (éneklés, festés, rajz, nemezelés, kötés) különösen fontos szerepet játszanak a Waldorf szemléletben. Vekerdy szerint az ének fontossága nem csak óvodásként kiemelt, iskolásként sem szabadna, hogy csökkenjen a jelentősége:


>!
gjudit8

Kodály álma, hogy a gyerekeket engedjük zeneközelbe, hogy a zene közelében nőhessenek fel, egyáltalán nem törődve azzal, hogy zenészeket akarunk-e belőlük képezni vagy nem – sajnos, nem a magyar iskolarendszerben valósult meg, hanem a Waldorf-iskolában.

154. oldal

Vekerdy Tamás: Milyen iskola kell a gyerekeknek? A Waldorf-iskola első három évének programjáról

!
>!
Pillahuss

Úgy találták, hogy az éneklő-zenélő gyerekek könnyebben tanulnak- és különösen könnyebben és jobban tanulnak nyelveket és matematikát. Gyorsan,ugrásszerűen fejlődik ábrázoló- és rajzkészségük.

!

De azt hiszem, a legjobb és legszebb összefoglalója a reformpedagógiának a következő üzenet, amiben benne van sokunk hitvallása:


>!
ZCsilla P
Gyerektopik

Dr. Vekerdy Tamás oldaláról hoztam az alábbi szöveget, amivel teljesen egyetértek!

"Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk. Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni.
Nem elhinni, hogy alig tizennégy évesen eldőlt minden, hanem kipróbálni lehetőleg mindent, amire lehetőség van. A frászt hozni a szülőkre, hogy nem lesz belőlünk semmi, hogy csak úgy lézengünk. Odaállni a harmadik generációs értelmiségi családban a zongora mellé és kijelenteni, hogy az asztalos szakmát választottuk.
Mert valaki nem az lesz, akinek van érettségije, hanem az, aki dolgozik. Aki munkát fektet valamibe, amihez van kedve, tehetsége, szorgalma. Aki elhivatott és a munkájának jó szakemberévé válik, legyen ács, bádogos vagy bognár. És ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni."

3 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!