Kopogtatás nélkül

Rovatgazda
!

Lessük el a boldogságot – életstílus-könyvek

A nyári kánikula idejére egy kissé könnyedebb témájú rovattal készültem, amely garantáltan mentes a traumáktól, pszichiátriai kórképektől és pszi- kezdetű szakemberektől.
Az utóbbi években több olyan életmódkönyv jelent meg, amely egy-egy nemzet életstílusát hivatott bemutatni. Ezeknek az „életstílusoknak” többnyire egy szóval jellemezhető neve van, így ma már tudjuk, mitől döglik a hygge, hogyan legyünk lykkék, mikor elég a lagom, hogyan találjuk meg az ikigaiunkat, leljünk rá magunkban a sisura és valósítsuk meg a bella figurát.

(A kép forrása: https://tinybuddha.com/blog/the-4-happiness-archetypes-…)

Emlékeim szerint az első hasonló életmódkönyv, ami a molyok körében is népszerűvé vált, Mireille Guiliano nevéhez fűződik. Bár a kötet látszólag az étkezésről szól, egyfajta tudatosságot is hirdet, amelyet a francia nők gyakorolnak az életben. Ez az életstílus visszautasítja mind a hedonizmust, mind az önsanyargatást az élet többi területén is, ugyanakkor arra biztat, hogy ha magunk vagyunk, akkor is adjuk meg a módját az étkezésnek, figyeljünk a környezetünk harmóniájára, és ne csak kampányszerűen tegyük ezt.


>!
Danadia

A francia nő tudja, hogy semmilyen életmód nem használ, amit nem tudsz egy egész életen át tartani, és tudják azt is, hogy nem az étel, hanem az unalom a fő ellenség.

228. oldal

!
>!
Aveline

Marlene Dietrich szokta mondani, hogy a pezsgőtől úgy érezzük: mindennap vasárnap van. Ez elég jól kifejezi a lényeget.

194. oldal

!
>!
Aveline

A szezon ritmusa kulcskérdés szervezetünk egyensúlyának megtalálásában. … A szezonkövetés a titka annak is, hogy a francia nő lelki örömöt lel az ételekben: az elfogadás, a változás természetes öröme ez, valamint a heves vágy az után, amiről tudjuk, hogy mindjárt nem lesz, ezért nem is vehetjük természetesnek.

80. oldal

!

Guiliano könyve után néhány évvel jelent meg a skandináv életérzést bemutató kötetek hulláma. Elsőként a dán Hygge volt az, amely megmutatta, hogy tudunk egy kis meghitt hangulatot csempészni a hétköznapokba. Nem csoda, hogy egy olyan ország lakói „találták fel” a hyggelig életérzést, akiknél az év nagy részében szeszélyes az időjárás.


>!
cseri P
Meik Wiking: Hygge

Meik Wiking: Hygge A dán életérzés, amely boldoggá tesz

Végre én is elolvastam egy ilyen hyggés könyvet. :) Jobban tetszett, mint vártam, szép könyv, szép képek, a szöveg pedig jó stílusú, vicces. A hygge persze nem oldja meg az igazán nagy problémákat, de szimpatikus, introvertáltaknak talán különösen. És hát jön a tél, ez a fénytelen, szürke, hó nélküli, hosszú, nyomasztó időszak. Legalább olyan borzasztó ez már nálunk is, mint Dániában lehet. A hyggét pont ennek a túlélésére találták ki. Azt még nem tudom, az életem hogy lesz hyggébb mindezek után, gyertyát gyújtani például biztos hogy továbbra sem fogok, de majd télen olvasgatom takaró alatt a további hyggés és fikás könyveket, és majd egyszer csak nagyon hyggelig lesz minden. :D

9 hozzászólás
!
>!
ViveEe P

A hygge szerény és lassú. Az új helyett a régit, a drága helyett az egyszerűt és az izgalom helyett a hangulatot választja. Sok szempontból a hygge a lassú és egyszerű élet dán kistestvére.

Ilyen amikor pizsamában nézzük a Gyűrűk urát egy nappal karácsony előtt; amikor az ablakban ülünk, és bámuljuk a kinti nyüzsgő életet, miközben a kedvenc teánkat kortyolgatjuk; és amikor a tábortűz mellett ülünk a szeretteink társaságában a nyári napfordulón, miközben a csavart kenyér a nyárson süldögél.

176. oldal

Meik Wiking: Hygge A dán életérzés, amely boldoggá tesz

Kapcsolódó szócikkek: A Gyűrűk Ura · egyszerű · lassúság · szerénység
!

Szintén Meik Wiking a szerzője a Lykke című könyvnek, amely arra keresi a választ, mi az oka annak, hogy a dán az egyik legboldogabb nemzet a világon, és az ő praktikáik mennyiben járulhatnak hozzá a mi boldogságunkhoz.


>!
Filippino P
Meik Wiking: Lykke

Meik Wiking: Lykke A boldogság nyomában

Érdemes volna megmérni az olvasók elégedettségi szintjét a könyv olvasása előtt, közben és utána. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy emelkedő tendencia lenne jellemző, mire a végére érünk. Már olvasás közben is sikerült elfelejtenem, akármi is bántott, és nem azért, mert elterelte a figyelmem. Éppen hogy ráirányította a gondolataimat a saját életem, környezetem szépségeire. Kedve támad az embernek azonnal kipróbálni a jobbnál jobb boldogságtippeket, amelyeket a fejezetek végére nagyszerűen kitalált a szerző.
Álljon itt a kedvenc részem: egy orvosi rendelőintézetben fonal, kötőtű és egy félkész sál volt a székre letéve, mellette egy cédulával: "Kössön nyugodtan, míg várakozik! Amikor a sál elkészült, egy hajléktalannak ajándékozzuk."Ezt egy dán Fb- oldalon osztották meg, ahol a világban megtapasztalt emberi jóság példáit osztják meg egymással az emberek.
Nagyon tetszett, hogy igazi cselekvésre buzdít a könyv, nem csupán annyit tesz, hogy meghatódva vagy irigykedve ismerkedhetünk meg Földünk jobbító mozgalmaival. Éljünk bárhol, mindenkinek van lehetősége kapcsolódni másokhoz, megismerkedni a szomszédaival teszem azt, máshogy szemlélni a világot, a természethez közelebb kerülni.Persze valóban, bizonyos helyeken jobbak az adottságok, de a kötetben az is remek, hogy a világ legkülönbözőbb országaiból hoz követendő példákat. Gondolnánk, hogy 16 vizsgált ország közül, amelyekben azt figyelték, 12 pénztárcából mennyit juttatnak vissza a tulajdonosaikhoz, Magyarország a 3. helyezett lett 8 visszaadott tárcával? Pedig így van, úgyhogy nem kifogás, hogy milyen helyen élünk.

!

És ha már a kezdetektől arra törekszünk, hogy a gyermekeink is a dán gyerekekhez hasonlóan boldogságban nőjenek fel, lehetőségünk van ellesni a dánok gyermeknevelési módszereit is:


>!
Annamarie P
Jessica Joelle Alexander – Iben Dissing Sandahl: Gyereknevelés dán módra

Jessica Joelle Alexander – Iben Dissing Sandahl: Gyereknevelés dán módra Hogyan nevelnek a világ legboldogabb emberei talpraesett és életrevaló gyerekeket?

A könyv egy igazi szerelemgyerek, – ahogy azt a szerzők elárulják, mert a megírását és a hozzá kapcsolódó kutatómunkát szívügyüknek tekintették. Azzal a felvetés inspirálta őket., hogy miért éppen a dán gyerekek ( és persze felnőttek) a világ legboldogabb emberei? A megszülető kiadvány először magánkiadás formájában jelent meg, és a világ minden részén hálásan fogadták. Sorra érkeztek a visszajelzések, hogy nem csak szülők, hanem oktatási intézmények is, egyetemi oktatók is alkalmazzák az immáron dán módszerként nyilvántartott oktatási formát. Lassan mozgalommá nőtte ki magát a kezdeményezés. A könyvet átdolgozták, és egy nagyobb kiadó gondozására bízva adták ki, s ennek magyarra fordított változatát olvashatjuk immáron mi is.

De mi is ez a dán módszer?

A könyv hét fejezeten keresztül mutatja be nekünk ezt a másféle oktatási rendszert.
Először arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen berögződéseink vannak. Ennek alapjait az a kulturális környezet adja, hol élünk. A norvégok mínusz húsz fokban is kint altatják a kisbabákat, Olaszországban a gyerekek este kilenckor vacsoráznak, sokszor éjfélig is fent szaladgálnak. A szerző azt javasolja, hogy vegyünk le ezt a kulturális szemüvegünket, és nézzünk kicsit így a világra! Kéri, hogy tekintsünk más szemmel gyermekeinkre.

„Néha elfeledkezünk arról, hogy a gyereknevelés, akárcsak a szeretet tetteken alapul. Erőfeszítést és munkát igényel, hogy pozitív eredményeket hozzon Ahhoz, hogy jó szülők lehessünk, hihetetlen mennyiségű önismeretre van szükségünk!”

A következő fejezet a játék fontosságára hívja fel a figyelmünket. Itt a lehető legegyszerűbb játékokra, és az együtt töltött időre gondol a szerző. Adjunk szabadságot és teret a játéknak, mert csak ebben képes fejlődni és tanulni a gyerek. A játékban megküzdési stratégiákat tanul a gyerek, ezért elengedhetetlen például a fára mászás, ahol a gyerek folyamatosan mérlegel, hogy mit bír és vállal be. A fejezet végén rövid, pontokba szedett tanácsokat kapunk a játékkal kapcsolatban.
A második fejezet fő témája a hitelesség, mely elengedhetetlen velejárója minden nevelési folyamatnak. Itt kitér a mesék tejszínhabos mázának hibájára, és kontrasztként Andersent hozza fel. A fejezet végén itt is szemelvényezett tanácsokat kapunk a hitelességgel kapcsolatban.
Az átkeretezés (egyik kedvenc témám) a harmadik rész témája. Ha esetleg valaki nem tudná, itt az optimizmus, pesszimizmus – a valóság megjelenése és észlelése bennünk – témával foglalkozunk. A fejezet a tanácsokkal zárul.
Akárcsak a negyedik egységben, ahol az empátia kerül górcső alá.
Majd áttér a hatalmi harcokra a könyv, és az ultimátumok elkerülésére buzdít. Tanácsként olyan dolgokat kaphatunk, mint: ne felejtsük elválasztani a gyerekeket a viselkedésüktől, ne hibáztassuk őket, ne feledjük az életkorukat és hasonlók.
A hatodik fejezet az együttlét és hygge-re tereli a szót. Azt gondolom, hogy ez az a hívószó, a manapság rendkívül népszerű. A Hygge kifejezés,amely a könyv népszerűségét okozhatja. Nem mintha rossz dolgokra hívná fel a figyelmünket a kiadvány, csak épp ezek a dán módszerként bemutatott jellemzők más nevelési módszereknél is megtalálhatóak. Legeklatánsabb példaként a waldorf nevelést hoznám fel. Rudolf Steiner valami egész hasonló módon fordult a gyermek felé.
A kötetet egy utószó zárja, melyben Vekerdy Tamás magunkra vonatkoztatva teszi fel kérdését, „És mi van velünk? ” Itt a magyar oktatási rendszernek a jellegét kutatja. Mivel a szerzők a dán oktatást saját, amerikai oktatási rendszerükkel vetik össze, így a kérdés kicsit úgy hangzik, hogy mi magyarok, akkor melyik utat -a dán vagy az amerikai versenyszelleműt- választjuk.

„Kedves anyák! Kedves apák! Kedves tanítók! De jó volna, ha nem aggódnátok amiatt, hogy mások mit gondolnak rólatok, gyereketekről és osztályotokról, hanem sokkal bensőségesebben foglalkoznátok velük! ….” (Vekerdy Tamás)

3 hozzászólás
!

Mondhatnánk, hogy ami a dánoknak a hygge, az a svédeknek a lagom, de a két fogalomnak semmi köze nincs egymáshoz, azon kívül, hogy az élethez való hozzáállást fejezi ki. A lagom esetében azt, hogy az éppen elégre törekedjünk.


>!
Eryka93
Linnea Dunne: Lagom

Linnea Dunne: Lagom A svéd életstílus, amely kiegyensúlyozottá tesz

"Egy ideje már foglalkoztatott ez a könyvecske. Az elmúlt egy évben többször is szembejött velem, ám csak az utóbbi néhány hétben kezdtem különösebb vonzódást érezni iránta. Jelenleg igencsak stresszes életszakaszban járok magánéleti nehézségek, valamint a rohamosan közeledő vizsgaidőpontom miatt, ezért úgy gondoltam, ez remek ok arra, hogy adjak egy esélyt Linnea Dunne művének, és megismerkedjek a svéd életstílussal. Kíváncsi voltam, mit tudnak ennek az országnak a lakói, amit mi magyarok nem, mitől működik ilyen jól a társadalmuk, és legfőképpen az foglalkoztatott, mit tesznek annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottá váljanak.

A könyv nagyszerű tippeket ad arra vonatkozóan, hogyan törekedjünk mindig a mértékletességre. Bevallom, nem sokat tudtam eddig a svéd kultúráról a híres húsgombócukon és a természet iránti olthatatlan rajongásukon kívül, ám a Lagom által most számos új kifejezéssel és információval lettem gazdagabb. Bár az írónő a lehető legnagyobb általánosságban fogalmaz, érdekes volt betekinteni egy szinte tökéletesen működő társadalomba, amely nemet mond akkor, amikor már úgy érzi, elég, de nem elégszik meg a félmegoldásokkal sem, hiába könnyebb lenne úgy. A kötet hét nagyobb egységen keresztül igyekszik bemutatni a svédek lagomhoz kötődő viszonyát, és csodás képekkel, illetve aranyos illusztrációkkal támasztja alá Linnea Dunne mondanivalóját. A borító pedig alapból imádnivaló a szimmetrikus elrendezésével, a bohókás ábráival és megnyugtató pasztellzöld alapszínével. A kedvenc részem az ételekről szóló fejezetek voltak, melyekhez jó pár recept is kapcsolódik, többek között az egyik nemzeti étel, az isteni fahéjas tekercs elkészítésének módját is megtalálhatjuk benne, ami a fika elengedhetetlen eledele. Na nem az a fika, amire először gondolnánk, hanem a svéd kávészünet, ami számukra szent és sérthetetlen, és kiváló alkalmat nyújt, hogy kikapcsolódjanak kicsit munka közben. A svédek egyébként sem viszik túlzásba a munkát, a legtöbbjük azonnal távozik a munkahelyéről, amint lejárt a munkaidejük, és már kísérleteznek a hat órás munkaidő bevezetésével is. Péntekenként pedig ott van a fredagsmys, a lazulós este, amikor tacóval vagy más ropogtatnivalóval a kezükben nyúlnak el a kanapén a tévé előtt a családjuk körében, hogy kipihenjék a hetet. Esetleg elmennek piknikezni, mert ugyan mi lehetne ennél lagomabb, vagy házibulit rendeznek, amivel szintén spórolnak, de sosem mennek a szomszédjaik agyára, nehogy eljátsszák a bizalmukat. A jószomszédi viszony ugyanis mindennél fontosabb, ahogy a környezetvédelem, a társas kapcsolatok, a valahová való tartozás, az egészség, a sport, a praktikus ruhatár és a fenntarthatóság is.

Mindent egybevetve a Lagom üdítő olvasmány. Egy igazán pozitív, tudatos életstílussal ismerteti meg az olvasót, ami által – ha a tökéletes boldogságot nem is garantálja – jóval kiegyensúlyozottabbá válhatunk. Életmódváltás előtt állóknak tökéletes választás."

Bővebben a blogon:
https://lapozzbeleblog.blogspot.com/2018/07/linnea-dunn…

!
>!
Mariann_Czenema P

A lagom azon néhány svéd szó egyike, amelyeknek nincs pontos megfelelőjük más nyelvekben (az ombudsman a másik), és általában úgy fordítják, hogy „se túl sok, se túl kevés”. És ez így helyes is. De a gyakorlatban a lagom majdnem mindig állásfoglalás a mértéktelenség ellen.
A „nincs jobb a pont jónál” a gyakorlatban azt jelenti: ELÉG. Elég lesz a bor, nem kell több csillámpor a fenyőre, és az autómárka mintha egy cseppnyivel többet fogyasztana a kelleténél. Nincs jobb a pont jónál.
De mindez a másik irányba is működik. A lagom nem azt jelenti, hogy egy korty vörösbort sem isszunk az ebédhez, hogy egyáltalán nem díszítjuk a karácsonyfát, vagy hogy kizárólag biciklivel közlekedünk. Hiszen ez is túlzás lenne. Ismét csak: nincs jobb a pont jónál.

6. oldal

Göran Everdahl: Lagom Miért olyan elégedettek a svédek?

!

Bár számomra a svéd bútoráruházban kapható kávé gyakorlatilag ihatatlan (bizonyára északon finomabbat főznek), a svédek büszkék arra, hogy az általuk képviselt életérzéshez kapcsolódik a kávézás szertartása is az elmaradhatatlan fahéjas csigával. Természetesen e szertartás bemutatására is megjelent egy külön könyv, amely azonban nem aratott osztatlan sikert a molyok körében, tekintve, hogy a címben is ígért kis mérete borsos árral társul.


>!
Baráth_Zsuzsanna P
Lynda Balslev: A Fika kicsiny könyve

Lynda Balslev: A Fika kicsiny könyve Avagy a svéd kávézás szertartása

Az az ország, ahol a fahéjas csigának külön ünnepnapja van – október 4. – az rossz hely nem lehet. Márpedig a svédek bizony ennyire szeretik ezt az édes finomságot, és ez még mindig semmi, a sütihez kávé is jár náluk, ennek a sajátos kis szertartásnak pedig neve is van: fikának hívják. Ez a magyarul eléggé viccesen hangzó szokást annyira komolyan veszik, hogy beépült a mindennapjaikba, sőt, a finnek és a hollandok után a svédek isszák a legtöbb kávét a világon. Ki gondolta volna, ugye? Manapság nagyon divatos a skandináv életérzés, de a dánok marketingje a hyggével valahogy jobban sikerült, ezért jóval kevesebb szó esik a lagomról, ami kb. ugyanazt jelenti, csak svéd kiadásban. A lagom szó „körbeadást” jelent, és onnan ered, hogy a vikingek korában a mézsör körbejárt az asztal körül, és mindenki csak annyit kortyolt belőle, hogy a többieknek is jusson, vagyis a mértékletességre, egyszerűségre és elégedettségre való törekvést jelenti. A fika is része a lagomnak, a mi kávészünetünknek egy ínyencebb fajtája, naponta többször is összeülnek a kollégák a munkahelyen / a barátok akárhol, és egy jó kávé és egy finom süti mellett jól elbeszélgetnek egymással. Ez a kicsiny könyvecske nem többet és nem kevesebbet vállalt annál, hogy betekintést nyújtson a svéd életérzésbe, amelyet összességében meg is tesz, csak eléggé rapszodikusan szerkesztve. Ez egy nagyon helyes kis könyv, pont arra való, hogy egy jó kávé mellett végiglapozgassuk, de az árát szerintem mellélőtték, a 3.150 Ft – ot kicsit borsosnak gondolom a tartalomhoz képest. Szépen illusztrált darab, jó kézbe venni, de viharsebesen el lehet olvasni, felületesnek nem mondanám, de nem arról szól, hogy komolyabban elmélyedjünk a fika részleteiben, egy kis ízelítőt kapunk a svédek ezen szertartásából, gazdagabbak leszünk jó néhány információval, szép idézettel, néhány recepttel, mondhatnám első randinak tökéletes, de azért az esküvőre még ne készüljünk, ahhoz jobban meg kell ismerkednünk egymással.
A teljes kritika itt olvasható:
https://jusandcalzone.blog.hu/2018/09/22/konyvajanlo_ly…

2 hozzászólás
!

A finnek válasza a nagy, boldogságkeresős kérdésre a sisu, amely a pozitív életszemléletet hangsúlyozza. Néhány hónapja @purplecloudlady össze is foglalta értékelésében, miért érdemes erről is olvasnunk:


>!
purplecloudlady
Joanna Nylund: Sisu

Joanna Nylund: Sisu Pozitív életszemlélet finn módra

Ez az első életérzős könvyem, és szerintem jól választottam, hiszen rajongok a finnekért. :) A könyv kivitelezése gyönyörű, az illusztrációk is szuperek, a képektől pedig legszívesebben azonnal foglalnám a repjegyet az Ezer Tó Országába. A tartalomról kicsit úgy éreztem, hogy általános jó tanácsokat fogalmaz meg, amikben nincs semmi egetrengető – kóstolók és címszavak, amiket józan paraszti ésszel és szüleink jó tanácsával már javarészt mind tudunk. Ha csak a tanácsokért vennéd meg a könyvet, összefoglalom neked:

Tíz nyilvánvaló dolog, amit a Sisuból megtanultam: :D
1. Ne fecséreljük feleslegesen a szavakat.
2. Tartsunk ki akkor is, amikor nehéz.
3. Mozogjunk sokat, mert a mozgás jó.
4. Legyünk a természetben sokat, mert a természet jó.
5. Vigyük ki a gyereket hidegben is a levegőre.
6. A szobanövények jót tesznek a levegőnek.
7. Legyünk a közösség aktív tagjai, segítsünk másokon.
8. Vitatkozzunk megértően és nyájasan.
9. Nem a nagy tettek teszik a mindennapi hősöket.
10. Azt, hogy egy könyvben le lehet írni kb. 1000-szer, hogy SISU. :D

!

@Bélabá-nak szerencsére összehasonlítási alapja is van, tekintve, hogy több életstílus-könyvet is elolvasott a kínálatból. Szerinte a Sisu hasznosabb, kézzelfoghatóbb tanácsokat ígérő kötet, mint a Lagom.


>!
Bélabá P
Joanna Nylund: Sisu

Joanna Nylund: Sisu Pozitív életszemlélet finn módra

Kezdem a lényeggel, sokkal kézzelfoghatóbb tanácsok voltak ezek, mint amit a Lagomról olvastam. Talán érthető is magyar-finn rokonság okán, a két nemzet nehéz sorsa miatt is vagy csak szimplán jobb szerzői eszköztárral találkoztam itt.
A dolog lényege, hogy erőnket, bátorságunkat összeszedve próbáljuk legyűrni az elénk kerülő jelentősebb problémákat. Eddig is rengeteg kihívással találkoztam, de ez a könyv arra hívta fel a figyelmem, érdemes értékelni a tettek, sikerek vagy kudarcok okát. Úgy voltam vele, hogy minél hamarabb továbblépni, ha kudarc ért, nem gondolkodtam rajta. Ez a könyv rövid példákat hoz fel és a megvalósításukra – többször is- kézenfekvő teendőket, mégsem éreztem, hogy szájbarágós lett volna. A finn szerző egyszerű már már rusztikus és kevésbé bőbeszédű ugyanakkor határozott véleménye tükrőzi népe ezen jellemzőit. Ez is tetszett benne, nem akarnak másokat eltiporva, szemtelen módon elnyomva viselkedni, a maguk módján tisztelettel, de határozottan járnak el. Tisztelem őket a rossz időjárás ellenére is természetjáró, kint sportoló jellemük miatt meg azért is, hogy ezt már gyerekkorban elkezdik nevelni. Nincs pardon, nincs sajnálat, ki kell menni a szabadba, amikor csak mód van rá.
Egyszóval olyan szemléletről ír a könyv, amit a világon bárhol el lehet sajátítani, nem kell hozzá sok pénz sem, csak elszántság kérdése mindez.
A sisu kurázsit, elszántságot, bátorságot, merészséget és akaraterőt jelent egyben.
Tetszett a könyv tömörsége, képanyaga és persze a tartalom „ragadós”, átvehető volta, ezért jobbra pontozom a Lagomnál, 5 csillag (4,7 pont).
Még van egy sisuról szóló könyvem, az is érdekel ezután. :)

2 hozzászólás
!

Ha arra lennénk kíváncsiak, nem Finnországban élőként hogyan valósíthatjuk meg a finn kurázsit, akkor Katja Pantzar könyvét érdemes kézbe vennünk, amelyben a sisuval kapcsolatos, személyes tapasztalatait írja le.


>!
Saille P
Katja Pantzar: Sisu és én

Katja Pantzar: Sisu és én Hogyan találtam meg önmagam

Kezdjük azzal, hogy jóval magyarosabb lenne a cím névelővel: „A sisu és én”, mivel sisu nem egy bolyhos állatka, hanem egy fogalom! Na mindegy. Maga a kötet egy finn származású, de Kanadában nevelkedett hölgy visszatalálásáról szól a finn értékekhez és magához a sisuhoz, a finn kurázsihoz. De mivel a hölgy újságíró, hát egyből kutatást szervez, szakértőkkel beszél, és a saját életében is nyomon követi, hogy változik meg a finn életstílus hatására. A szakmai interjúktól eltekintve engem ez jobban megfogott, mint az eredeti sisu könyv, ami csak elméletileg járta körül a témát. Itt személyes élménybeszámolókat is kapunk a jeges téli fürdőzésekről, a télen-nyáron biciklivel való munkába járásokról, a lappföldi hegymászásról és az északi fény megpillantásáról. És, hogy mindezek, hogyan gyógyították ki régóta fennálló depressziójából az írónőt.
Nagyon-nagyon szimpatikus életforma, a sok természetközeli élménnyel, az időjárásnak való fittyet hányással, a sok életmódot könnyítő dologgal együtt – ha nem magyar lennék, asszem finn szeretnék lenni! :)

5 hozzászólás
!

Ha a fenti ajánlók alapján kedvet kaptatok a skandináv életstílust bemutató könyvek valamelyikében elmélyedni, @veronica_mars kihívását ajánlom figyelmetekbe; még van egy hónap teljesíteni!


>!
veronica_mars

Skandináv életérzés – LAGOM/HYGGE/SISU fix könyvek olvasós

Elolvasandó könyvek száma1
Elkezdődött2018. szeptember 30., 11:37
Jelentkezés vége2019. szeptember 10., 10:00
Véget ér2019. szeptember 15., 21:00

A Hygge és Lykke a dán életérzés, amely boldoggá tesz. A Lagom a svéd életstílus, amely kiegyensúlyozottá tesz, a Sisu pedig a pozitív életszemléletet hangsúlyozza.

Talán nem meglepő, hogy a skandináv országok kivétel nélkül minden évben az első helyeken állnak a világ legboldogabb országai listáján. De mi a titok? Mindegyik országnak megvan a saját filozófiája és bár ezeknek az alapja ugyanaz (természetközeliség, slow living) mégis mindegyik skandináv népet jellemzi egy egyedi szemlélet, ahogy a világ dolgaihoz hozzáállnak, és ami a legboldogabb országok közé emeli őket. Magyarországon szerencsére az utóbbi években egyre több könyv jelenik meg a skandinávok életszemléletével kapcsolatban, nem csoda, hiszen mindenki szeretne egy kicsit közelebb kerülni ahhoz a kiegyensúlyozott, boldog élethez, ami a skandinávokat jellemzi.

A kihívás teljesítéséhez olvassatok el legalább egy könyvet a skandináv életérzéssel kapcsolatban. A kihívásban részt vevő könyveket ezen a polcon találjátok: https://moly.hu/polcok/skandinav-eleterzes
Az olvasásokat a kihívás kezdetétől tudom elfogadni értékeléssel együtt.

Bónuszként írjátok meg azt is, a ti szívetekhez melyik skandináv ország szemlélete áll legközelebb? :)

106 hozzászólás
!

Nem kellett sokáig várnunk, hogy a déliek válasza is megérkezzen a boldogság megteremtésével kapcsolatos kérdésre. Ez volt az első könyv, amit magam is beszereztem: egyelőre ott tartok, hogy már az első fejezeteket követően nyomozni kezdtem megbízható olívaolaj-beszerzési lehetőségek után, és a tágabb családomat is kapacitálom az egy főre jutó olívaolaj-fogyasztás drasztikus növelésére. :)


>!
adrika0924 P
Kamin Mohammadi: Bella Figura

Kamin Mohammadi: Bella Figura Hogyan éljünk, szeressünk, együnk olasz módra

Ma che sorpresa!

@szabadosági pár évvel ezelőtt útjára indított egy rovatot „Életem könyve” címmel, amiben közismert emberek mesélnek arról, hogy melyik a legmeghatározóbb olvasmányélményük. Ezeket olvasva/hallgatva mindig csalódásként éltem meg, hogy én nem tudok felmutatni egy kötetet sem, ami istenigazából nekem szólna. Aztán rátaláltam Alessandro Baricco: Novecentojára, a szó legszorosabb értelmében vett szépirodalomra. A Bella Figurával pedig új értelmet nyert számomra az „életem könyve” kifejezés, mert ez amellett, hogy igazán nekem, legfőképpen rólam (is) szól. Éppen ezért külön boldoggá tesz, hogy én írhatom meg az első értékelést.

Tartottam tőle, hogy tucatolvasmány lesz, de Kamin Mohammadi személyében lelki társra leltem. Azt az utat mutatja be, amin 2014-ben én is végigmentem: az addigi életemet hátrahagyva belevetettem magam a dolce vitába. Én Rómában tapasztaltam meg mindazt, amit ő Firenzében átélt, így számomra tükör is egyben ez az írás: kívülről látom az 5 évvel ezelőtti önmagamat. Olyan jó volt újra átélni a kezdeti botladozásokat, a barátságok születését, a szenvedélyes amore kibontakozását! Nekem is volt Antonióm, aki művészi szintre emelte a zöldségárusítást, és én is menthetetlenül beleszerettem a városba, ahol éltem.

Csodálatos, ahogy a lapokon keresztül a pezsgő Firenze utcáira és a lankás, helyenként vadregényes Toszkána tájaira varázsol bennünket a szerző, aki az év 12 hónapja szerint 12 fejezetre osztotta a történetet – ezért külön piros pont jár neki vagy a szerkesztőjének. Bár nem vagyok nagy gasztroguru, nekem elég volt csupán olvasni a porcinis ételekről, máris összefutott a nyál a számban, és bármit megadtam volna egy tányér tagliatelle ai funghiért.

Leginkább viszont a „tanítások” tetszettek: az olasz kultúra és életérzés azon alappillérei, amivel itáliai barátaink már születésükkor fel vannak vértezve, és ezek az „apró csodák” mindig hiányozni fognak az életemből: a hamisítatlan stílusérzék, amivel 1000 egyformának tűnő fehér blúz közül is kiválasztják azt, ami tényleg tökéletes. Vagy az ízharmónia megteremtése, amit a paradicsommal, a friss bazsalikommal és mozzarellával a tányérra varázsolnak. Ezekre tényleg születni kell…

Nekem pedig marad ez a 280 oldal, amit fellapozhatok, ha egy kis olasz életérzésre vágyok, ami gyakran megtörténik, úgyhogy be is kell szereznem még egy példányt, mielőtt az első lapjaira esik majd szét a sok forgatástól…

!

Van néhány szerencsés ország, amely elmondhatja magáról, hogy lakói matuzsálemi kort érnek meg. Az Ikigai című könyv spanyol szerzőpárosa szerint azonban ez nem csupán a szerencsén múlik, a japán emberek sokat tesznek a hosszú életért:


>!
vorosmacska P
Héctor García Kirai – Francesc Miralles: Ikigai – A hosszú élet japán titka

A könyvet két spanyol szerző jegyzi, Japánban töltött tapasztalataikra, az ott végzett riportszerű munkáikra és az európai pszichológiában és filozófiában szerzett tudásukra, kutatásaikra épül. Kiindulópontjukat az az egyszerű kíváncsiság adta, hogy miért vannak a világon matuzsálem kort megélő emberek, és vajon ők ezt hogyan csinálják? Megkeresték azt a Japán falut, Ogimit (Okinava prefektúra), ahol a legmagasabb a százévesek aránya a lakosság számához viszonyítva. Egy hetet eltöltöttek a helyszínen és tanulmányozták az ott élő emberek napi rutinját, mentalitását és étrendjét. Ami feltűnő a „százévesek falvában”, hogy egészen az ifjaktól (80-as korosztály) a százon túliakig mindenkire jellemző az aktív életmód és pozitív életszemlélet. Nem tévé előtti ücsörgéssel töltik napjaikat búskomorságban, hanem kertészkednek, minden reggel tornáznak, nem eszik degeszre magukat (80%-ig, erre külön kifejezés létezik: hara hacsi bu) és aktív közösségi életet élnek, pl. rendszeren karaokéznak a faluban, közösen ünneplik a szülinapokat stb.
És hogyan kapcsolható mindehhez az ikigai? A japánok úgy tartják, hogy mindenkinek megvan a maga létezésének az értelme, célja, azaz az ikigaija, amit kitartással és élvezettel végez élete vagy bizonyos életszakasza során. Ez lehet egészen egyszerű dolog is (mint pl. valaki elhatározza, hogy saját maga termeszti meg kiskertjében a zöldségszükségletét, vagy évente elolvas 100 könyvet, vagy pl. tanulmányozza a pillangók szárnycsapásait a hajnali órákban – a lényeg, hogy az a tevékenység örömmel és elégedettséggel töltse el. Itt jön be a flow fontossága, ami szintén szerepet játszik a szép kort megélők körében. Szó van még a könyvben a logoterápia előre mutató hatásáról (szembeállítva a pszichoanalízis múltban kutakodó, gyakran eredménytelen módszerével), különféle keleti mozgások nagyon tömör bemutatásáról, a wabi-sabiról és az icsi-go icsi-e felfogásról, ami annyit takar, hogy „ez a pillanat csak most létezik, és nem fog megismétlődni” – azaz éld át teljességgel az adott pillanatot. spoiler
Szóval, van benne pár jó gondolat, és néhány japán szakszóval is megismerkedhettem.

!

@Dora_Elizabeth igazán kedvcsináló értékelést írt egy német írónő Ikigai című könyvéről is:


>!
Dora_Elizabeth
Bettina Lemke: Ikigai

Bettina Lemke: Ikigai Megtalálni az élet értelmét a mindennapokban

Mit mond ez az Ikigai? Találd meg azt, amit szeretsz! Nincs egyértelmű recept arra, hogy mi jó neked és mi nem. Magadnak kell megtenned a lépéseket, önmagadat kell elemezned az út során, hogy rálelj a saját életérzésedre. Előre lelövöm a poént: Minden percét élveztem a könyvnek. Magát az olvasását is, a kitöltést pedig pláne! Emiatt az önértékelés miatt tartottam mérföldekkel jobbnak a Lagomnál, már amennyire össze lehet hasonlítani a kettőt.

Az Ikigai írója egy német nő, aki hozzánk hasonlóan nem beleszületett ebbe az életérzésbe, hanem csak tanulmányozta azt hosszú időn keresztül, hogy végül megalkossa ezt a könyvet. Mivel még japán írótól nem olvastam hasonlót, ezért nem tudom, ők hogyan írnak ugyanebben a témában. Jómagam úgy gondolom, hogy nem volt rossz döntés – noha csak véletlenül sikerült – ezzel kezdenem az ismerkedést a japán boldogságkereséssel, mert hiába olvastam egy, a nyugatitól merőben eltérő életfelfogásról, mégiscsak egy európai ember tollából születtek meg a gondolatok, tehát akaratlanul is beleivódott a sorok közé a nyugatias gondolkodás. Ha másként nem, legalább annyiban mindenképpen, hogy Bettina Lemke ugyanolyan rácsodálkozással (és egyben rajongással) beszél a japánok tisztelettudó közösségtudatáról és az életigenlő felfogásukról, mint ahogyan a legtöbb nyugati ember. Mert valljuk be, azért egészen távol áll tőlünk az – még ha tisztában is vagyunk ezekkel elméleti szinten – ami nekik inkább természetes.

Én szeretek ennyire más gondolkodásmódokkal megismerkedni, ahogy olvastam az Ikigait, úgy éreztem, hogy Bettina Lemke is, éppen ezért alkotott ő szerintem egy nagyon szuper könyvet ebben a témában.

Aki emlékszik a Lagom értékelésemre, tudja, hogy ott azt (is) kifogásoltam, hogy semmi újat nem tudott nekem nyújtani a könyv, amit eddig ne tudtam volna. Nos… hát bevallom őszintén, azért az Ikigai bevezetőjében sem találtam semmi újdonságot. Hallottam már a százévesek szigetéről, tudom, hogy a japánoknál mennyire megbecsülik az időseket és mennyire fontos számukra a közösség (legalábbis hagyományos keretek között). Ha nem is tudtam az Ikigai elnevezésről, szinte ismertem is ezt a négyest, ami kiadja életünk értelmét, amiért érdemes minden reggel kikelnünk az ágyból. Bár én magam csak hármat tudtam volna felsorolni a négyből. Tudtam, hogy az a legjobb, ha olyan tevékenységet végzünk, amit szeretünk csinálni, megfizetik nekünk és még jók is vagyunk benne. Az nálam kimaradt, hogy a világnak is szüksége legyen rá, bár ha megfizetik, akkor nyilván szüksége van rá a világnak, szóval… nem is értem, előző ismereteimből ez hogyan maradhatott ki.

Számos relaxációs módszert is mutat be nekünk a könyv, olyanokat, melyek során nemcsak pihenünk, hanem elengedjük a nem kívánatos dolgokat az életünkből vagy éppen választ keresünk a minket foglalkoztató kérdésekre. Leírja a könyv azt is, hogy például milyen nagy ereje van a pozitív jövőképek vizionálásának. Ezek… szintén nem voltak újdonságok nekem. Szerintem más felnőttnek sem az. Gondolom, mindenki elképzelte már élete során, milyen lesz a jövőben az élete, ha teljesül ez meg az. Sőt szinte biztos vagyok benne, hogy mindenki feltette magának már minimum egyszer azt a kérdést, hogy „Biztos ezt szeretném?”. Úgy gondolom, hogy ezek tudat alatt bennünk vannak. Ugyanakkor véleményem szerint teljesen más tudat alatt használni ezeket, mint tudatosan. Számomra az Ikigai nem új és világmegváltó ötleteket adott, hanem rávilágított arra, hogy mennyire más lesz az ember felfogása, ha ezeket tudatosan építi bele az életébe. Ahogy olvastam a könyvet, olyan érzésem támadt, hogy maga az író sem úgy akarja nekünk ezt előadni, mint valami világrengető és megváltást ígérő módszert a boldogság felé. A sorok között azt véltem kivenni, hogy ő is csak a tudatosságot szeretné bennünk erősíteni ezekkel a módszerekkel.

Például könyvben bemutatott fényhidat az olvasás óta többször is alkalmaztam – és mindannyiszor rájöttem, hogy amúgy a szívem egyáltalán nem ezt szeretné.

A gyakorlati részt sem a világmegváltó kérdései miatt tartom jónak. Ha átgondolom, semmi olyanra nem kérdezett rá, amibe eddig még nem gondoltam volna bele az életem során. Szerintem a titok abban rejlik, hogy ezeket a kérdéseket egyben kezeli, és ami a legfontosabb! Nem elég megválaszolni ezeket, önmagunknak ki is kell értékelni a válaszokat. Mielőtt még valaki az hinné, hogy ez olyan dolog, amire ő biztosan nem lenne képes, megnyugtathatom, hogy Bettina Lemke az elején példával bemutatja nekünk, hogyan kell kiválogatni a válaszokból a kulcsszavakat, amelyekből aztán témalistát tudunk írni minden nagyobb rész végén.

A gyakorlati fejezetek mind azokra a dolgokra összpontosítanak, amiket jóként élünk vagy éltünk meg. Mit szerettünk csinálni fiatalabb korunkban illetve mivel ütjük el az időt most, milyen könyveket, filmeket, színdarabokat szeretünk, kik a kedvenc szereplőink vagy példaképeink, mit tennénk, ha lenne ennyi meg annyi szabadidőnk vagy meghatározott összegű pénzünk és így tovább. Fontos, hogy mindent meg kell magyarázni. A „mert” nyilvánvalóan nagyon nagy szerepet kap az önértékelésben, hiszen a végén nem egy egységes, hanem egy egyedi életcél fog a rendelkezésünkre állni, amit mi magunk alkottunk meg ezzel a könyvvel és két színes tollal.

Úgy gondolom, hogy ezen a művön nem szabad gyorsan átrágni magunkat. Bár a könyv nagyon rövid, és az elméleti részét pár óra alatt el lehet olvasni, a gyakorlati kérdések megválaszolására jó rászánni az időt. Maga az írónő is egy-egy nagyobb vagy gondolkodósabb fejezet után javasolja a szünetet. Én egy hónap alatt töltöttem ki a kézikönyvet. Pontosabban írtam le a válaszaimat egy füzetbe. Azért nem magába a könyvbe írtam – holott lett volna rá lehetőségem, mivel van kihagyva vonalazott hely a válaszoknak – mert úgy gondolom, hogy ezt az önértékelést nem elég egyszer elvégezni. Illetve sok esetben szerintem nem is lett volna elég a rendelkezésre álló hely a válaszaimnak. Továbbá nem szeretek ilyen szép könyvekbe írogatni akkor sem, ha van rá lehetőségem. Végül pedig – és ez lesz a mű egyetlen hátránya – lehetetlen kinyitni! Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire merev a kötése és ez mennyire bosszantott. Szerettem volna nyitva hagyni magam mellett, amíg kimásolom a füzetbe a kérdéseket és megválaszolom azokat. Ez nem sikerült, ugyanis a könyv minden esetben azonnal becsukódott, ahogy elvettem onnan a kezemet. Próbálkoztam kitámasztással, de a tolltartómnál is erősebb volt, egy téglát pedig mégsem akartam rátenni, szóval maradt a folyamatos nyitogatás.

Mindenkinek javaslom azt, aki esetleg nekiállna a kitöltésnek, amit Bettina Lemke is többször említ, hogy ne gondolkozzunk sokáig a válaszainkon. Ami eszünkbe jut a kérdés elolvasása után, azonnal vessük le a papírra.

Összességében úgy gondolom, hogy érdemes a kézikönyv kérdésein átrágni magunkat felnőttként többször is, legalábbis akkor, ha kaphatók vagyunk kreatív önértékelésre, ahol mindent magunknak kell kikövetkeztetnünk, a könyv csupán támpontokat ad ehhez. Akkor is érdemes kézbe venni, ha már megvan az a munkánk, amit szeretünk csinálni és meg is tudunk belőle élni. Nekem sem ebben segített, hanem rávilágított arra, hogy mennyi hobbimmal tudnék egyéb dolgokat is kezdeni, amivel nem feltétlen pénzt szerzek, hanem esetleg a környezetemnek teszek jót.

Így, hogy egyben láthattam mindenféle pozitív dolgot, közelebb kerültem ahhoz, hogy egy sokkal mozgalmasabb és teljesebb életet hozzak ki a mostaniból. Tele vágyakkal, ötletekkel és megvalósításokkal. Méghozzá olyanokkal tele, amikre csakis én gondoltam, és nem külső motiváció miatt szeretném véghezvinni. Azt hiszem, ez lehet az Ikigai titka: Nem egy – átlag embernek – bevált recept ránk erőltetése ez, hanem az önmegvalósítást elérő életcélokat segíti nekünk feltárni, amik már rég ott vannak bennünk, csak arra várnak, hogy feltörjenek valamilyen formában.

!
>!
Saille P

Az ikigai tíz törvénye

Könyvünket tíz szabállyal zárjuk, melyeket az Ogimiben élő idősek bölcseletéből szűrtünk le.


1. Maradjunk mindig aktívak, sose nyugdíjazzuk magunkat. Aki felhagy azzal, amit szeret és jól tud csinálni, az elveszti életének értelmét. Ezért még a hivatalos munkahelyi pályafutás befejezése után is nagyon fontos értékes tevékenységeket végezni, szépséget teremteni, mások hasznára lenni, segítséget nyújtani, és formát adni saját kicsiny világunknak.

2. Fogadjunk mindent nyugalommal. A sietség mindig fordítottan arányos az életminőséggel. Ahogy a mondás is tartja: lassan járj, tovább érsz. Mikor már nem rohanunk folyton, az idő és az élet is új jelentést kap.

3. Ne együk magunkat dugig. A hosszú élet szempontjából a kevesebb gyakran több. A 80% szabálya szerint az egészséget úgy tudjuk hosszan megőrizni, ha mindig kicsivel kevesebbet eszünk annál, amit kívánnánk, ahelyett, hogy teletömnénk a hasunkat.

4. Vegyük magunkat körbe jó barátokkal. Ők a legjobb ellenszer aggodalom ellen – az életet megkönnyíti egy jó beszélgetés, vagy ha sztorizunk egymásnak és meghallgatjuk őket. A barátainktól tanácsot kérhetünk, együtt kapcsolódhatunk ki, megoszthatjuk velük álmainkat, napjainkat, egyszóval: élhetünk.

5. Hozzuk magunkat formába a következő születésnapunkra. Ahogy a kocsinknak, úgy a testünknek (saját hordozóeszközünknek ebben az életben) is rendszeres, napi karbantartásra van szüksége. És a testgyakorlás még a boldogsághormonok termelődését is beindítja.

6. Mosolyogjunk. A szívélyesség barátokat szerez, és mi magunk is ellazulunk tőle. Jó, ha meglátjuk a rosszat, de sose feledjük, micsoda kincs, hogy itt lehetünk, most, ebben a világban, ami telis-tele van lehetőségekkel.

7. Kerüljünk újra kapcsolatba a természettel. Bár az emberi lények többsége már városokban él, mégis alaptermészetünk, hogy összeolvadjunk a természettel. Rendszeresen vissza kell térnünk, hogy a természetben feltölthessük lelkünk akkumulátorait.

8. Mondjunk köszönetet. Adjunk hálát az őseinknek, a természetnek, ami levegőt és élelmet ad nekünk, barátainknak és a körülöttünk lévő embereknek, mindazért, ami fényt hoz napjainkba, és amitől boldogok vagyunk, hogy élhetünk. Mindennap szánjunk rá pár percet, hogy köszönetet mondjunk, mert ezzel a boldogságunk is növekszik.

9. Éljünk a pillanatnak, a pillanatban. Ne siránkozzunk a múlt miatt, és ne féljünk a jövőtől. Csak a mai nap létezik. Használjuk ki tehát a lehető legjobban, hogy emlékezetes legyen.

10. Kövessük ikigaiunkat. A szenvedély mindenkiben ott szunnyad: ez a tehetség ad értelmet napjainknak, és ösztönöz arra, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból, egészen életünk utolsó pillanatáig. Ha még nem találtuk meg, akkor – Viktor Frankl szavaival – az a következő küldetésünk, hogy megkeressük.

!

A hetedik törvény megvalósításához, a természethez való újrakapcsolódáshoz jó ötlet lehet a sinrin-joku, vagyis az erdőjárás:


>!
DoktorGonzo

A japán nyelvben létezik egy kifejezés azokra a mély érzésekre, amelyeket nem lehet szavakba önteni: júgen. A júgen az univerzum szépségének és misztikumának alapvető megtapasztalását közvetíti. A látható világot írja le, de azt sugallja, hogy azon túl is van valami.

12. oldal, Bevezetés (Kossuth, 2018)

Csing Li: Sinrin-joku A fák gyógyító ereje

3 hozzászólás
!

Ha pedig az Ikigai törvényeinek második pontjában mélyednénk el, a belső béke megteremtéséhez a Wabi Sabi című könyvben találhatunk gyakorlati ötleteket:


>!
AniTiger MP
Beth Kempton: Wabi Sabi

Beth Kempton: Wabi Sabi Útmutató a belső békéhez

Nagyvonalakban leírtam a blogon, hogy mivel foglalkozik a WABI SABI c. könyv, de hozzá kell tennem, hogy nagyon könnyű elmélyülni benne, ám mivel nehéz gyakorlatokat is tartalmaz, ezért időt kell szánni az elolvasására! Ennél összeszedettebb könyvet régen láttam, nagyon alaposan van összeválogatva, tele van elgondolkodtató apróságokkal, szívbe markoló kiemelt idézetekkel, és annyira sokfelől közelítünk a wabi sabi felé, hogy a végére tényleg összeáll az olvasó fejében egy kép róla! Inkább érezni lehet, mint elmondani vagy körülírni, de jó érzés.

Ha szereted az életfilozófiával foglalkozó, életszínvonalat javító könyveket, akkor ez – akárcsak az Ikigai – egy nagyon jó stílusú kiadvány, ami tele van hasznos tanácsokkal és gyakorlatokkal.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/05/beth-kemp…

>!
Libri, Budapest, 2019
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634335504 · Fordította: Bakonyi Berta
!
>!
Bélabá P
Oliver Luke Delorie: Wabi sabi

Oliver Luke Delorie: Wabi sabi Találd meg a szépséget a tökéletlenségben

Igényes kis könyv. Képek és rövid szövegek, melyek egymásra utalnak. Hogy mi a wabi sabi? Egy olyan szemléletmód, amiben semmi sem sem örök, semmi sem tökéletes. Ne ítélkezzünk és meglátjuk majd a szépet a világ csúf, taszító dolgaiban is.
Igazából ki kell jegyzetelni a pár mondat kulcsszavait, akkor kapunk egy mixet a wabi sabi lényegéről. Többször kézbe vevős könyv, el kell/lehet rajta filozofálni.
Talán túl sok a kép és kevésnek tűnt a szöveg, ezért 4,5 csillag (4,4). Japán fanoknak kötelező.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!