Kopogtatás nélkül

Rovatgazda
!

Flow a munkában

Nyáron, különösen, ha olyan forró nyárról van szó, mint a mostani, gyakran számolgatjuk a szabadságig „letöltendő” munkanapokat. Húzzuk a strigulákat, mintha egy börtönben kéne a várva várt szabadulásig sínylődnünk. Aztán elutazunk valahova egy-két hétre, majd visszatérünk „fogságunk” színhelyére – nem ritkán depresszív hangulatba kerülünk a nyaralás után, ahelyett, hogy kipihenten, élményekkel feltöltekezve dolgoznánk tovább… Vajon rendben van ez így? Tehetünk-e azért, hogy a munkánk legalább olyan élvezetes legyen, mint a nyaralásunk? Csíkszentmihályi Mihály, az Egyesült Államokban élő pszichológus nem kevesebbet állít, mint azt, hogy erre minden lehetőségünk megvan.
Szokatlan gondolat ez számunkra, akik neveltetésünkből fakadóan szigorúan különválasztjuk a tanulást/munkát a szórakozástól.


>!
Creusa

„A kis székely faluban, ahol édesapám anyjának a családja élt, és amely falunak a nevét magam is viselem, az iskola kapuján van egy fába vésett felirat: “A tudás gyökerei keserűek, de a gyümölcsei édesek.” E gondolat szerint neveltek engem is, ami nem csoda, hiszen abban az időben, gyermekkorában majdnem mindenki ezt tanulta. Emlékszem, amikor körülbelül hétéves voltam, és valami iskolai dolgozatot böngésztem, próbáltam ritmusban énekelni a feladatot. Édesapám, aki rendszerint tudta, miről beszél, rám szólt: “Ne keverj munkát mulatsággal! A kettő nem megy együtt.”

Azt hiszem, azért emlékszem erre az esetre, mert ez volt az első alkalom, amikor biztos voltam abban, hogy a felnőtteknek sincs mindig igazuk. A saját tapasztalatomból tudtam, hogy munka és élvezet együtt is járhat; hogy a tudás gyökereinek nem muszáj keserűnek lenni. Sokszor élveztem a tanulást, és éreztem, hogy amikor a tanulásban örömömet leltem, minden megmaradt a fejemben, viszont amit unalmas volt tanulni, azt hamar el is felejtettem.”

13. oldal

!

Aki ismeri Csíkszentmihályi munkásságát, annak bizonyára nem ismeretlen a nevéhez fűződő flow-élmény fogalma. A 'flow' állapotban teljesen feloldódunk az adott cselekvésben, egyszerre vagyunk koncentráltak és érezzük úgy, hogy kontrolláljuk a cselekedetünket. Csíkszentmihályi így foglalta össze ennek az örömteli, autotelikus (önmagát jutalmazó) élménynek a kritériumait:


>!
A_Lény

Kutatásaink szerint az örömteli élmény keletkezésének nyolc alapvető eleme van.[…] Először is olyan feladatot kell vállalnunk, amelynek elvégzésére van esélyünk. Másodszor, képesnek kell lennünk rá, hogy arra összpontosítsunk, amit csinálunk.Harmadszor és negyedszer, az összpontosításhoz szükségünk van arra, hogy az adott feladat céljai világosak legyenek és azonnali visszacsatolás álljon rendelkezésünkre. Ötödször erőlködés nélkül, elkötelezettséggel kell cselekednünk, figyelmen kívül hagyva a mindennapi élet frusztrációit és aggodalmait. Hatodszor az örömteli élménynek elő kell segítenie a saját cselekedetek feletti kontroll elérését. Hetedszer, megszűnik a léttel való foglalkozás, paradox módon azonban az áramlatélmény után az én érzés még erősebben tér vissza.

78. oldal, 3. Az öröm és az élet minősége, Örömteliség és élvezet

1 hozzászólás
!

Ha sikerül „teljesíteni” a megadott kritériumokat, az sem meglepő, ha a munka legalább olyan (Csíkszentmihályi szerint még inkább!) élvezetessé válik, mint a nyaralásunk:


>!
danaida

Némi éllel azt mondhatnánk, hogy a munkát jobban lehet élvezni, mint a pihenést, hiszen a munkába – ugyanúgy, mint az áramlat-tevékenységekbe – bele van építve a cél, a visszacsatolás, a szabályok és az elvárások, melyek mind arra bátorítják az embert, hogy elmélyedjen, hogy összpontosítson és átadja magát neki. A szabadidő viszont szervezetlen, és sokkal nagyobb erőfeszítést igényel élvezetessé alakítani.

7. fej. A munka mint áramlat, A szabadidő elvesztegetése 228.old.

1 hozzászólás
!

Mit jelent az autotelikus élmény, és mitől lesz valami az?


>!
miss_antrophy

Az autotelikus az autó (én, ön), és telos (cél) görög tövek összetételéből alkotott szó: Autotelikus tevékenységek azok, amelyeket saját magukért végzünk, az a fő célunk velük, hogy átéljük őket. Például, ha pusztán a játék kedvéért játszanék egy sakkjátszmát, autotelikus élményt élnék át. Ha viszont pénzért játszanék, vagy azért, hogy előbbre lépjek a sakkozók rangsorában, akkor elsődlegesen exotelikus (külső célra irányuló) játék lenne. Autotelikus a személyiségre vonatkoztatva azt az embert jelöli, aki többnyire saját kedvéért, nem pedig valamilyen távolabbi külső célért tevékenykedik. (…)

Az autotelikus ember számára nem fontosak az anyagi javak, a szórakozás, a kényelem, a hatalom és a hírnév, mert már a saját tevékenysége is annyi örömet jelent neki. Miután az ilyen ember a munka, a családi élet, a társas kapcsolatok, az evés, de még a tétlen egyedüllét során is megéli a flow élményét, kevésbé függ olyan külsődleges jutalmaktól, amelyek másokat érdektelen és értelmetlen rutintevékenységekre késztetnek. Autonómabb, függetlenebb, kevésbé lehet külső fenyegetéssel és jutalommal manipulálni. Ugyanakkor maga körül mindenbe jobban beleadja magát, egészen belemerül az élet áramlásába.

!
>!
András_a_László

Nagyon fontos, és első látásra paradoxnak tűnik, hogy az áramlat-élmény során az ember elveszíti én-érzetét, és utána az én megerősödve kerül ki a tapasztalatból. Úgy tűnik, mintha az éntudatunk időnkénti feladása egyenesen szükséges lenne ahhoz, hogy egy erős énképet tudjunk felépíteni magunkban. Ennek oka meglehetősen világos. Az áramlatélmény során lehetőségünk adódik, hogy a legjobbat nyújtsunk ami tőlünk telik, és folyamatosan magasabb szintre kell emelnünk készségeinket. Az élmény átélésekor nincs szükségünk arra, hogy elgondolkodjunk azon, mit is jelent ez az énünk számára – ha mégis tudatosak vagyunk, akkor élményünk nem lehet túl mély. Utána azonban, mikor magának a tevékenységnek vége, és az éntudat visszatér, az én már nem ugyanaz, mint az áramlatélmény előtt volt: új készségekkel és teljesítményekkel lett gazdagabb.

98. oldal közepe

!

Könnyen adódhat az a feltételezés, hogy bizonyos munkák „alkalmasabbak” arra, hogy végzésük közben flow élményt éljünk át. Csíkszentmihályi a sebészetet említi példaként, ahol azonnali és folyamatos visszacsatolás van, a munkához szükség van koncentrációra és kreativitásra, a cél pedig egyértelmű. Mégsem mondhatjuk egyértelműen, hogy a sebészet lenne az álommunka:


>!
stippistop SMP

Vegyük például a sebészetet. Kevés olyan munka van, amely akkora felelősséggel járna, vagy ennyi tisztelet övezné művelőit. Ha a feladat és a képesség fontos tényezők, akkor a sebészek fantasztikusnak kell hogy találják a munkájukat. Vannak is közöttük – nem is kevesen –, akik rabjai a munkájukak, és semmi más nem nyújt nekik ilyen örömet. Minden, ami eltávolítja őket a kórháztól, időpocsékolásnak tűnik számukra – legyen az egy színdarab vagy egy Karib-tengeri vakáció.
Nem minden sebész érez azonban ilyen lelkesedést a munkájával kapcsolatban. Vannak, akik annyira unják, hogy az ivásba vagy a szerencsejátékokba menekülnek, vagy pedig habzsolják az életet, hogy elfelejtsék a mindennapi taposómalmot. Hogy lehet, hogy ugyanarról a hivatásról így eltérhet két ember véleménye? Egyik oka lehet, hogy azok a sebészek, akik jól fizető, ám ismétlődő rutinmunkát feltételező területre specializálják magukat, hamarosan elkezdik érezni ennek a nyűgét. Vannak, akik csak vakbelet vagy mandulát vesznek ki, vagy csak fület plasztikáznak vagy lyukasztanak. Az ilyen fajta szakosodás anyagilag nagyon gyümölcsöző lehet, de megnehezíti a munka élvezetét. A másik véglet az a szupersebész, akiben erős a versengésre való hajlam, új és új feladatokra van szüksége, ezért állandóan új sebészeti eljárásokat próbál ki, míg végül nem tudja elérni a saját maga által kitűzött célt. A sebészet úttörői épp ellenkező okból égnek ki, mint a rutin-specialisták: egyszer már véghezvitték a lehetetlent, de még egyszer nem képesek rá.

218-219. oldal 7. A munka mint áramlat (Akadémiai Kiadó 2001)

Kapcsolódó szócikkek: sebész
!
>!
stippistop SMP

A sebészeknek szerencséjük van. Nemcsak jól fizetik őket, csodálatban és elismerésben van részük, hanem még a foglalkozásuk is olyan, hogy az áramlat-élmény minden pontjának megfelel. Mindezen előnyök ellenére azonban léteznek közöttük olyanok, akik vagy halálra unják magukat, vagy boldogtalanok, mert elérhetetlen hatalomra és hírnévre törekszenek. Ez azt jelzi, hogy noha fontos egy munka felépítése, önmagában nem határozza meg, hogy az azt végző személy lel-e majd benne örömet vagy sem. A munkával való elégedettség attól is függ, a munkásnak autotelikus személyisége van-e vagy sem. Joe, a hegesztő olyan feladatokat is tudott élvezni, melyeket kevesen tekintenének lehetőségnek az áramlat elérésére, ugyanakkor némely sebész azt a munkát is utálja, amelyet kifejezetten az örömélmény elérésére terveztek.

221. oldal, 7. A munka mint áramlat (Akadémiai, 2001)

!

Az sem lehetetlen hát, hogy hegesztőként vagy bármely más fizikai munkát végezve „kapjon el minket a flow”:


>!
Mariann_Czenema

Még a legegyszerűbb fizikai cselekvés is élvezetes lesz, ha úgy alakítjuk át, hogy áramlatot hozzon létre. A folyamat lényeges lépései: (a) tűzzünk ki egy általános célt és annyi kisebb célt ezen belül, amennyi reálisan megvalósítható; (b) találjunk módot arra, hogy a kiválasztott célhoz képest mérhessük haladásunkat; (c) összpontosítsunk arra, amit éppen csinálunk, és egyre finomítsunk a tevékenység adta lehetőségeken; (d) fejlesszük ki az ahhoz szükséges készségeket, hogy fel tudjuk használni az elérhető lehetőségeket; és végül (e) ha a tevékenység kezd unalmas lenni, emeljük meg a tétet.

5. fejezet - A test az áramlatban, 145. oldal

!

Igazából úgy tűnik, még az sem szükséges, hogy „profik” legyünk abban, amit csinálunk ahhoz, hogy élvezzük:


>!
nagytimi85

Eredetileg azonban az „amatőr”, amely a latin „amare” (= szeretni) szóból ered, arra a személyre utalt, aki szereti csinálni, amit csinál. Ugyanígy a „dilettáns”, amely a latin „delectare” (= örömet lelni valamiben) származéka, olyasvalaki volt, aki élvezett egy bizonyos tevékenységet. […] Semmi sem illusztrálja jobban, hogy megváltozott a magatartásunk az élmény értékével szemben, mint éppen ennek a két szónak a sorsa. Volt idő, amikor amatőr költőnek vagy dilettáns tudósnak lenni csodálatos volt, hiszen ez azt jelentette, hogy az életet értékesebbé lehetett tenni az ilyen tevékenységekben való elmélyedéssel. […] lassan kínossá vált, ha valakit dilettánsnak neveznek, annak ellenére, hogy a dilettáns azt éri el, ami a legfontosabb – örömet szereznek neki a saját cselekedetei.

!

A munkáltatók szempontjából sem elhanyagolható, hogy az alkalmazottak milyennek élik meg a munkafolyamatot:


>!
Dora

Azok a megkérdezett alkalmazottak, akik munkájuk során az átlagosnál többször tapasztaltak flow-t, általában boldogabbnak és motiváltabbnak érezték magukat, főleg munka közben. Ők fél órával több időt töltöttek munkával (szemben az álmodozókkal, a munkaidőben bevásárlólistát készítőkkel, vagy a magán telefonbeszélgetéseket intézőkkel). Egy évre kivetítve ez 15 munkanappal, vagyis három héttel több munkát jelent dolgozónként. Ezt beszorozva az Egyesült Államokban dolgozó sok millió ember számával, igen nagy számot kapunk, és ennyi többletmunka nagyon sokat ad hozzá a nemzeti össztermeléshez.

241. oldal - Az evolúció és a kor c. fejezet

!

Csíkszentmihályi és kollégái egy kutatás alkalmával érdekes megfigyelést tettek. Azt találták, hogy hiába érzik magukat fontosnak és hatékonynak az emberek a munkában és esetlegesen haszontalannak és lehangoltnak a szabadidejükben, mégis szeretnének kevesebbet dolgozni. A munkájuk során akkor is alacsony volt a motivációjuk, ha épp áramlatélményt éltek át. Mi lehet ennek a paradoxonnak a magyarázata? Úgy tűnik, hogy egy nagyobb gépezet részeként, ahol nem a saját céljainkat valósítjuk meg, a flow élményt kevésbé értékeljük:


>!
stippistop SMP

A kutatási eredmények azt sugallják, hogy az apátia a legtöbb ember esetében nem annak a következménye, hogy szellemileg vagy fizikailag ki van fáradva. A probléma inkább a modern dolgozó munkához való viszonyában rejlik, abban, ahogy céljait megpróbálja összeegyeztetni vele.
Amikor azt érezzük, hogy akaratunk ellenére kell odafigyelnünk, az olyan, mintha elvesztegetnénk a pszichikai energiáinkat. Ahelyett, hogy a saját céljaink elérésében segítene, valaki másnak a vágyait testesíti meg. Ekkor úgy érezzük, mintha az ilyen feladatokra fordított időt elrabolnák az életünkből. Sokan úgy fogják fel a munkájukat, mint kötelező penzumot, amelyet kívülről kényszerítenek ránk, s amely a valódi léttől szívja el az energiát. Így noha a pillanatnyi munkaélmény pozitív, mégis lekicsinylik, mert nem járul hozzá saját hosszú távú céljaik beteljesedéséhez.

225. oldal, 7. A munka mint áramlat (Akadémiai, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: következmény
3 hozzászólás
!

Mi az, ami leginkább megkeseríti a munkát?


>!
danaida

(Ellentétben a közhiedelemmel, a fizetés és más anyagi megfontolások nem tartoznak a legfontosabb problémák közé.) Az első és talán legsúlyosabb panasz a változatosság és az igazi feladatok hiánya. Ez mindenki számára jelenthet problémát, de a legsúlyosabb az alacsonyabb szintű foglalkozásokban, ahol a rutin nagy szerepet játszik. A második probléma a munkahelyen dolgozó többi emberrel, elsősorban a főnökkel való konfliktusból adódik. A harmadik ok a kiégés: túl nagy nyomás, túl nagy stressz, túl kevés idő saját magára és családjára. Ez a probléma főleg a felsőbb rétegeket érinti: a menedzsereket és az igazgatókat.

7. fej. A munka mint áramlat, A munka paradoxona 226.old.

!
>!
Maya 

Az ember nem élvezi, ha hosszú ideig ugyanazt kell művelnie ugyanazon a szinten. Vagy unatkozni kezdünk, vagy frusztráltak leszünk, és ekkor az öröm iránti vágyunk arra ösztökél minket, hogy készségeink körét fejlesszük vagy újabb módot találjunk felhasználásukra.

!

És mi az, amivel hozzásegíthetjük az embereket ahhoz, hogy élvezzék a munkájukat?


>!
stippistop SMP

Hogy az élet minőségét a munkán keresztül javíthassuk, ahhoz két, egymást kiegészítő stratégia szükséges. Egyfelől a munkát kell átalakítani úgy, hogy minél jobban hasonlítson az áramlat-tevékenységekre – ahogy például hasonlít a vadászat, a házi szövés és a sebészet –, de az is szükséges, hogy segítsünk az embereknek abban, hogy autotelikus személyiséget fejlesszenek ki magukban (…). Ezt úgy érhetjük el, hogy megtanítjuk őket, hogyan ismerjék föl a cselekvési lehetőségeket, hogyan fejlesszék képességeiket és hogyan tűzzenek ki elérhető célokat. Valószínűleg önmagában egyik stratégia sem teszi a munkát élvezetessé; a kettő kombinációja azonban nagyban hozzájárulhat a tökéletes élmények megszerzéséhez.

221-222. oldal, 7. A munka mint áramlat (Akadémiai, 2001)

!
>!
esőember

Ha valami felkelti az érdeklődés szikráját, menjen utána. Legtöbbször, ha valami magára vonja figyelmünket – egy gondolat, egy dal, egy virág –, a benyomás rövid ideig tart. Túl sok dolgunk van ahhoz, hogy a gondolatot, a dalt, a virágot tovább vizsgáljuk. Vagy úgy érezzük, hogy ez nem a mi dolgunk. Elvégre nem gondolkodók, énekesek, botanikusok vagyunk, szóval ezek a dolgok meghaladják a mi felfogóképességünket. Ez persze badarság. Igenis van dolgunk a világgal, és nem tudhatjuk, hogy annak melyik része illik leginkább énünkhöz, a bennünk rejlő lehetőségekhez, ha nem teszünk komoly erőfeszítést annak érdekében, hogy a lehető legtöbb aspektusát megismerjük.

356. oldal

Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás A Flow és a felfedezés avagy a találékonyság pszichológiája

!

Végső esetben pedig gondoljunk arra, hogy:


>!
TDorci

Most már a foglalkozásunk sem tartozik olyan szorosan az identitásunkhoz: senkinek sem kell örökké könyvelőnek maradnia, ha nem akar.

!
>!
colorstar
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat

Mi az élet értelme? Az hogy értelmet adjunk neki.

Ez a mondás jutott eszembe a könyv elolvasás után. De kezdjük az elejéről.
Már elég régóta hallottam – ha nem is magáról a könyvről – a flow élményről. Akkor úgy éreztem hogy ezért kár elolvasni a könyvet, ezt érezni kell. :D Én személy szerint a kreativitásban szoktam kiélni magam. Ha valamit alkothatok akkor teljesen belemerülök a készítési folyamatba, és igazából nem is a végeredény miatt csinálom (a legtöbbet ugyanis ajándéknak szánom) hanem mert teljesen leköt, mintha meditálna az ember, nem gondol a mindennapi problémákra, csupán arra hogy a lehető legélethűbben alkossa meg azt, amit elképzelt, és azon elmélkedik, hogy ennek érdekében mit kell tennie. Inspirációt keres, tervez, ötletel, kísérletezik, bosszankodik…(ha nem úgy sikerül ahogy elképzelte), újrakezd, virraszt (mert nem képes abbahagyni), örül, és már el is felejtette… Mert egy másik dologgal újrakezdi az egészet, csak a korábbi tapasztalataiból tanulva egyre gyorsabban és eredményesebben.

Hát körülbelül ez a flow, legalább is ahogy én megélem. És a könyv elolvasása után megbizonyosodtam hogy igen, valóban ez az, vagyis ez is egy fajtája. Mindenki másban élheti meg, én személy szerint a kreativitásban, de más a kutatásban vagy a sportban, a főzésben, az olvasásban, a tanulásban vagy akár a munkában, akármiben, a lényeg hogy érzed hogy teljesen lekötöd a figyelmedet, sikeréményed van és egyre többet tudsz meg az adott területről így egyre bonyolultabb és nehezebb feladatokra vállalkozhatsz.

Tehát úgy érzem annak ellenére hogy már a könyv elolvasása előtt megtapasztaltam a flow élményt mégis érdemes volt elolvasni a könyvet. Volt benne sok gondolat amit fontosnak éreztem, megfigyelések és összefüggések, valamint annak a kifejtése, hogy a különálló élmények össze tudnak állni egy teljes egésszé egy életcél formájában.

Majd a könyv a végén a szerző az egész emberiségre is kiterjeszti a flow-élményt, de szerintem ez a megállapítás saját életünkre is megfeleltethető. Találni egy célt magunknak, hogy azután ne hiábavalóan bolyongjunk a nagyvilában, hogy mindig lehessen egy fogódzkodónk, amit nem mások, hanem mi állítottunk fel magunknak, így pedig pontosan tudjuk milyen szilárd az és hogy annak segítségével mit tudunk elérni életünkben: „Ha felismerjük az emberi akarat határait és elfogadjuk, hogy a világegyetem felett nem uralkodni kell, hanem együttműködni vele, akkor a száműzött vándor megkönnyebülésével érkezünk haza. Ahogy az egyén céljai összeolvadnak az egyetemes áramlattal, az élet is értelmet nyer.”

1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!