Kopogtatás nélkül

Rovatgazda
!

„Kofferes gyerekek” -Válás a gyerek szemszögéből

Szinte közhelynek számít, hogy a mai házasságoknak több mint a fele válással végződik. Egy iskolai osztályt véve alapul, sokszor ma már azok a gyerekek vannak kevesebben, akiknek a szülei együtt vannak. A szülők egy része emiatt (és saját bűntudatuk csökkentése miatt) hajlamos azt gondolni, hogy a válás ténye nem igazán viseli meg gyermekét; ez azonban, még a kezdeti biztatónak tűnő jelek (úgy tűnik, mintha a gyereket nem is érdekelné, hogy az apa/anya elment) ellenére is szinte minden esetben naiv elképzelésnek bizonyul.


>!
petibácsi

Márió azt mondta,
hogy régen, amikor
az apja meg az anyja
elváltak,
ő kutyát kapott ajándékba.
Megkérdeztem a papát,
hogy velük mi van,
de azt felelte,
hogy ők soha nem válnak el,
mert annyira szeretik egymást.

A kutyát már
meg sem említettem.

11. oldal

Kiss Ottó: Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra

!
>!
Miamona

Billy a mami távozásának súlyát még nem tudta felmérni. Valóságnak továbbra is csak a hétköznapokat érzékelte: ki visz el az óvodába, ki hoz haza, ki főzi meg az ebédemet, mikor nézhetek tévét, ki főzi meg a vacsorámat, ki csinálja azt, amit eddig a mami csinált? Ezek kézzelfogható dolgok voltak, s a kilátás, hogy hamarosan ezt se lehet tudni, megijesztette. Anyja távollététől még nem dőlt össze a világ. De attól, hogy nincs, aki megkenje a kenyerét, összedőlt.

!

Azt, hogy hogyan reagál egy gyerek a válás tényére, sokféle tényező határozza meg, de az életkor mindenképp az elsők között van. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb a gyermek a válás idején, annál sérülékenyebb. A szülő nélküli időt szorongással éli meg, de megjelenésekor sokszor mégis agresszióval reagál. Gyakori a viselkedési zavar, regresszió (visszalépés egy korábbi fejlődési stádiumba: pl. megszerzett szobatisztaság esetén ismét bepisilés), az evési- és alvási szokások felborulása.
Az egyik legelsöprőbb érzelem azonban a bűntudat. A kisgyermek egocentrikus világképében a vágyak/indulatok tevőleges hatással bírnak a külvilágra (ezt nevezzük mágikus gondolkodásnak): ha dühös vagyok a szüleimre, hatalmamban áll eltüntetni őket! Ha ez a vágy a külvilágban valóban megvalósulni látszik, az elementáris bűntudattal jár.


>!
stippistop SMP

Minél fiatalabbak a gyerekek, annál inkább hajlamosak úgy hinni, hogy a szülők tilalmai, parancsai és visszautasításai csakis csökkenő szeretetük jele lehet, s ez bántó, szorongató és dühítő. A kisgyerek haragja azonban elementáris. Normális jelenség, hogy a megsértett, megbántott gyerek haragja teljében látni sem akarja apját vagy anyját, azt akarja, legyen távol vagy haljon meg (ami kisgyereknél egy és ugyanaz). Persze az ilyen agresszív kitörések hamar elmúlnak, visszatér a szeretet és a ráutaltság. Mégis megmarad a félelem, hogy a rossz kívánságok beteljesülhetnek, és/vagy megtorláshoz vezethetnek. Rendszerint azonban kiderül, hogy indokolatlan ez a félelem: apa és anya elérhetőek maradnak a gyerek számára, életben maradtak, sérthetetlenek a dühvel szemben. Ezek rendkívül fontos tapasztalatok: a gyerek megtanul különbséget tenni fantázia és realitás között, valamint megtanulja legyőzni mágikus mindenhatósági fantáziáit. (…) Mi történik ellenben akkor, ha a kisgyereket a tárgykapcsolati konfliktusok csúcspontjának idején sújtja valamelyik szülő eltávozása? Ilyenkor mintha egyszeriben az a kívánság teljesülne, hogy apa ne legyen itt, vagy abban az esetben, ha az agresszió elsődlegesen az anya ellen irányult, mintha az apától való elszakadással büntetné haragjáért.

33. oldal, A gyermeki válásélmény pszichodinamikája - 1.3 Gyász, düh, bűntudat és szorongás (1996, Fekete Sas)

Helmuth Figdor: A reménység peremén Elvált szülők gyerekei

!
>!
Véda MP

Mágia

Emlékszem rá: egyszer megvert apu,
mert rossz voltam. Sarokba állított…
Sírtam, s gyűlöltem őt nagyon,
mert közben ásított.

A körmeimmel köröket rajzoltam fel a falra,
s titkos jelt a körökre,
ne verjen meg többé soha,
és tűnjön el örökre!

Most nincs velünk. Elment
nagyon sok napja már…
s az oviban utálom azt, akit
este az apja vár.

Anyu azt mondja, itthagyott,
de eljön majd, ha véget ér a per.
Csak én tudom, miattam nem jöhet,
hisz én tüntettem el!

2 hozzászólás
!
>!
stippistop SMP

Mi, felnőttek teljesen másképpen tekintünk a család összetételére, mint a gyerekek. Tudjuk, hogy először a pár ismerkedik meg egymással és lép szövetségre, ők képeznek egy egységet, amelybe később belép a gyermek. A gyerekek ezzel szemben egy családba születnek bele, és úgy élik meg, hogy az anyával, apával, testvérrel együttesen alkotnak szorosan összefüggő halmazt. A kisebb gyerekek tehát a szülők válását a saját válásukként élik meg: őket hagyja el az elköltöző szülő, nem pedig az anyjukat, apjukat. És ha ez megtörténhet, akkor reális esélye van annak is, hogy egy szép napon majd a vele maradó szülő is gondol egyet, és elmegy, elhagyja őt. Persze a szülők azt állítják, hogy ők ugyan már nem szeretik egymást, de a gyereket még továbbra is mindketten. Hogy kell ezt érteni? „Az anyu nem szereti aput? De hát hogyan lehetséges ez? Van benne valami rossz, amitől nem lehet szeretni? Ő egy rossz ember? És anyu is, hiszen apu már nem szereti. Vagy a szeretet egyszer van, aztán meg nincs? Akkor akár engem is egyszer csak nem fognak szeretni?” Egy kisiskolás fiú még két évvel a válás után is azon tanakodik, hogy van az, hogy a szülei az egyik pillanatban még szeretik egymást, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy már nincs apukája?

24. oldal, Ki vigasztalja meg a gyerekeket váláskor? (HVG Könyvek, 2015)

!
>!
stippistop SMP

A kisiskoláskorú gyerekekre már nem jellemző a szeparációs szorongás, de ugyanúgy heves vágyakozást érezhetnek a távol lévő szülő iránt. Az előző életszakaszhoz hasonlóan ez a korszak is a nemi szerepek elsajátításának az ideje, ezért az egyik szülő távolléte az azonosulási minta elvesztését jelentheti. Érzelmeik közül kiemelkedik a düh érzése, ugyanakkor koruk miatt már képesek megérteni és elfogadni szüleik döntését. Az iskoláskorú gyerekek esetében áll fenn leginkább annak a veszélye, hogy valamelyik szülő szövetségbe vonja, lojalitáskonfliktust okozva.
A serdülőkorú gyerekek már felnőttkori szerepeiket próbálgatják, és a partnerkeresés időszakába lépnek. Legfontosabb feladatuk a családról való leválás, ám a családi szerkezet váláskor éppen széthullóban van. Ilyen körülmények között az értékek megkérdőjeleződnek számukra, elveszítik a hitüket a há-zasságban, a családban, párkapcsolati próbálkozásaik is zavart szenvedhetnek.

18-19. oldal, Ki vigasztalja meg a gyerekeket váláskor? (HVG Könyvek, 2015)

!

Az előző idézetben megjelenő lojalitáskonfliktus már kisebb korban is jelentkezhet, főleg abban az esetben, ha a szülők nem egyeztek meg abban a kérdésben, hogy kinél maradjon a gyermek. A kofferes kislány főhősnőjének véleményét kicsi kora ellenére kikérik a szülei:


>!
Nicknikk

Az egyik felem anyuval akart maradni, A másik felem meg apuval. Reteknek sokkal könnyebb dolga volt, ő csak velem akart maradni, A zsebemben lakik, úgyhogy arról nem volt vita, hogy felette ki gyakorolja a felügyeletet.

!

>!
stippistop SMP

Az apát látni azt jelenti, hogy le kell mondanom az anyáról. Kisgyerekeknél ehhez még kínzó bizonytalanság is járul. Mi történik az apával távollétemben? Jövő héten is ott lesz-e, ha most elmegyek; ha egy kisgyerek egyáltalán fel tudja fogni, mit is jelent a „jövő hét”? A tárgyváltás a láthatási napokon mindannyiszor felidézi a válásélményt, és ezzel együtt a tipikus szorongásokat és dühödt indulatokat. És a bűntudatot. Sok gyerek a látogatást is, és a visszatérést is az éppen elhagyott szülő elárulásának érzi. Itt már a szülő közreműködése nélkül keletkezik lojalitáskonfliktus.
A konfliktus és a heves érzelmek legkézenfekvőbb megoldása a bűnösség egyik szülőre vetítéséből áll. Éspedig arra, aki a gyermek számára biztonságosabb, tehát az anyára.

148. oldal, 9. Néhány szó a "rossz anyákról", a "felelőtlen apákról" és a "felheccelt gyerekről"... (Fekete Sas, 1996)

Helmuth Figdor: A reménység peremén Elvált szülők gyerekei

!
>!
stippistop SMP

A láthatások során a gyerekek számára különösen megterhelő az innen oda, onnan ide vándorlás, cuccolás, átzsilipelődés, pláne, ha a szülők a kényszerű találkozás miatt feszültek. Az átadás-átvételt a szülők néha arra használják – ha nem is mindig tudatosan –, hogy valamit kiadhassanak felgyűlt haragjukból, hogy kinyilvánítsák a véleményüket a másikról, hogy belecsíphessenek egyet. Tévúton jár az a szülő, aki úgy véli, hogy a gyerek tiltakozása a másik szülő látogatása ellen feltétlenül a szülő ellen irányul. Előfordulhat az is, hogy vágyik az ottlétre, csak a váltást viseli nehezen.

25. oldal, Ki vigasztalja meg a gyerekeket váláskor? (HVG Könyvek, 2015)

!

Gyakran előfordul, hogy a gyerekek tiltakoznak az ellen, hogy a láthatásra érkező szülő elvigye őket. Ennek oka legtöbbször az, hogy fájdalmas az elválás a szülőtől, akinél éppen voltak és dühösek arra, aki ezt az elválást forszírozza. Az, ha örömmel menne el, egyet jelentene az éppen elhagyott szülő elárulásával:


>!
stippistop SMP

Amint az a pszichológiai vizsgálatból kiderül, Franzi félt, hogy anyját megsérti azzal, ha kimutatja örömét. Már előző este, amikor anyja figyelmeztette a közelgő látogatási napra, (nagyhamar) nyafogni kezdett: „Kell…?” "Inkább nálad szeretnék…" stb. Amikor azután az apja megjelent, elbújt, demonstratívan az anyjához szaladt, és mindig hangos tiltakozás közepette hagyta el a lakást apjával. Valójában abból látszott, hogy Franzinál sem az apa elutasításáról volt szó, hogy az anya látóterén kívül egész gyorsan megnyugodott; soha nem volt ilyen jelenet, amikor az apa az óvodából vitte el (az óvónő tájékoztatása szerint); és ugyanúgy viselkedett esténként, amikor apja visszavitte. Ilyenkor ugyanis az apát nem akarta elhagyni.

150-151. oldal, 9. Néhány szó a "rossz anyákról", a "felelőtlen apákról" és a "felheccelt gyerekről"... (Fekete Sas, 1996)

Helmuth Figdor: A reménység peremén Elvált szülők gyerekei

!
>!
bmgrapes I

Ha elzárjuk a másiktól, az biztosan nem jó. Szüksége van arra, hogy az apjáról és az anyjáról kialakított képe minél közelebb álljon a valósághoz. Ha ez nem történik meg, akkor egy ideális képet alkot majd, és irgalmatlan csalódás éri, amikor találkozik a realitással. Egy világ omlik össze benne. Fontos, hogy tudja, milyen a szülője.

276. oldal

Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok A gyerekközpontú válás lépései

!

A kezdeti időszakban természetes is a lojalitáskonfliktus érzése, anélkül is jelentkezik, hogy a szülők erre „rájátszanának”. Azonban némely szülő hajlamos hosszútávon is a lojalitás folyamatos bizonyítására sarkallni gyermekét ("ha elmész vele, nem szeretsz", "biztos nehéz elviselned az új párját, aki rémes alak"). A gyermekek ekkor érezhetik igazán sarokba szorítva magukat, és a menekülőutat valamilyen pszichoszomatikus tünetben találják meg.


>!
stippistop SMP

Olykor a szülők behívják a gyerekeket a csatába, igyekeznek a saját pártjukra állítani, ami súlyosan megviseli őket, csakúgy, mint amikor választásra kényszerítik őket a bíróságon. Külön megterhelést jelent számukra, hogy nem fejezhetik ki haragjukat, csalódottságukat, ilyenkor tünetképzéssel igyekeznek szabadulni fájdalmas érzéseiktől. A kötetben szereplő egyik fiatalember elmesélte, hogy a csatározások miatt egyáltalán nem figyeltek rá a szülei, úgy érezte, hatévesen véget ért a gyerekkora. Dadogni kezdett, asztmás rohamai lettek, ami az elhúzódó válás végére epileptikus méreteket öltött.

22. oldal, Ki vigasztalja meg a gyerekeket váláskor? (HVG Könyvek, 2015)

1 hozzászólás
!

Iskoláskortól előfordul, hogy a gyerekek a szülők viszálykodása közepette kiutat keresnek, és azt valamilyen bandában találják meg. Amellett, hogy ennek hatására nő a valahova tartozás érzése, gyakran ezzel érik el azt, hogy a szüleik képesek összefogni az érdekükben. Erről számol be Tamás is Moldova Ágnes kötetében:


>!
Papírtigris

Értelmiségi családból jöttem: egy öcsém van. Lakótelepen laktunk Pesten. A szüleim azt akarták, hogy tanuljak. Tanuljak sokat. És én szívesen meg is tettem. Amikor elváltak, már nem szerettem otthon lenni. Anyu olyan szomorú volt, teljesen magába fordult. Az öcsém sem találta a helyét. Aztán már menekültem otthonról. Tartozni szerettem volna valahova, teljesen mindegy, hogy milyen társasába. A lakótelepi banda fogadott be. Minden balhéban benne voltam, azzal hívtam fel a figyelmet magamra, hogy mindig azt csináltam, amit nem lehet, és mindig az ellenkezőjét annak, amit mondtak. Utólag azt gondolom, hogy ez afféle segélykérés volt. Ez volt az egyetlen lehetőség, amikor anyut meg aput együtt láttam bejönni az iskolába a fegyelmi tárgyalásra vagy a rendőrségre. Csak ilyenkor voltak együtt, különben soha… Az anyag? Az ’92 környékén jött be. Addig masszívan ittam. Egyszer csak ott volt. Már arra sem emlékszem, hogy fű volt, vagy hasis. Jobb volt, mintha csak iszik az ember. Én minden szert arra használtam, hogy ne érezzek. Ne legyenek bennem szorongások, hogy én is érek annyit, mint akárki más!… Nekem normális esetben már nem kéne élnem, de mégis itt vagyok. Nem akarok egy kapualjban úgy meghalni, mint a legjobb barátom. Nagyon sok dolgom van magammal. Át kell gondolnom és rendeznem sok mindent… (Tamás)

53-54. oldal

!
>!
gjuditnak

Ott kezdem a történetet, hogy születésem előtt elváltak a szüleim; anyám akkor nyolc hónapos terhes volt. Apámmal sohasem találkoztam. Sokáig, öt éves koromig a nagyszüleim neveltek, utána visszakerültem anyámhoz. Kaptam egy nevelőapát, akit sosem tudtam igazából elfogadni. Féltékeny voltam anyámra, azért, mert nem velem foglalkozott. Nagyon hiányoztak a nagyszüleim, a környezet,amiben addig benne voltam. Valahol ez a gyökere annak, hogy miért is lettem drogos. (Zsolti)

8. oldal

!

Az új szokások kialakulásáig tartó átmeneti időszak a legmegterhelőbb a gyermekek számára. Ide tartozik minden bizonytalanság és változás, ami a válással együttjáró személyi veszteségeken túl a lakhatási és oktatási körülményeket illeti.
A helyzetet tovább színezi, ha a gyermek a szülők válásán túl még egy újabb alkalmazkodási helyzetben, egy új családban találja magát. Ma már külön szavunk is van erre a vér szerinti és mostohatestvérekből álló családi formációra: mozaik- vagy patchwork család.


>!
stippistop SMP

Kezdetben a legnagyobb feladat a lelki sérülések kezelése, hiszen a testvérek és mostohatestvérek szinte mindegyike nemrégiben esett át egy súlyos traumán, az egyik szülője eltávolodásán, elvesztésén. A feldolgozatlan élmény sok haragot mobilizálhat (sokszor az új testvérekkel szemben), sőt félelmet az újabb veszteségtől, ami távolságtartó kötődésben ölthet formát ("Nem szeretem meg, nehogy őt is elveszítsem!"). Ez a viselkedés persze tudattalan, a látszat ellenére nem arról van szó, hogy a gyerek utálja a többieket. A családba új tagként bekerült gyerek (főként, ha kamasz) gyakran provokatív viselkedésével teszi próbára nevelőanyja/apja és „kapott” testvérei türelmét. Ha azok ingerülten, dühvel reagálnak, akkor persze igazolva látja azt a félelmét, hogy „ezek sem szeretnek, nem is érdemesek a szeretetemre”.

293-294. oldal, 8. A készen kapott kapcsolat - Testvérek a mozaikcsaládban (HVG Könyvek, 2016)

L. Stipkovits Erika: Ölelni és ölre menni Testvérekről, nem csak szülőknek

!

Singer Magdolna említi, hogy ma olyan kultúrában élünk, ahol nem sajátítottuk el, hogyan segítsük egymást és gyermekeinket a gyászolás folyamatában. Ha lehetséges, ez a tendencia még hangsúlyozottabb a válást követő gyász során: a szülők szeretnék azt hinni, gyermekükre semmilyen hatással nincs az elszakadás ténye.
Pedig mint veszteség, szintén gyászfolyamattal jár és így is dolgozható fel.


>!
ppeva P

Tommyt felbosszantotta a viselkedésük. Nem értette meg, hogy a főiskolai beköltöztetése szülei válásának megtestesült szimbóluma lett, hogy külön-külön érkeztek, a versengés, hogy minden rendben menjen, a legmegfelelőbb porszívót, a legmegfelelőbb lámpát, a megfelelő ebédet vegyék meg, mielőtt visszaindulnak, szükségük volt rá, hogy csodálatos legyen a beköltöztetése, hogy soha senkinek ne legyen ennél csodálatosabb, mert azt mondják maguknak – lehet, hogy elváltunk, de neked ez nem ártott, nincsenek problémáid, abban az iskolában vagy, ahová menni akartál, minden megvan a kezdéshez, remekül vagy, minden remek lesz – aztán megölelték, megcsókolták, és úgy indultak el a campusról, hogy a szemellenzőiket fennhagyták.

207-208. oldal

!

Amint a bevezetőben írtam, a friss (2016-os) statisztikák szerint minden második házasság válással végződik. Ma már ritkán fordul elő az, hogy egy gyereket emiatt csúfoljanak, kiközösítsenek, mégis szinte törvényszerű velejárója a válásnak a szégyenérzet:


>!
s_l_m

– A szüleid elváltak, igaz?
– Igen, mondjuk hét éves lehettem akkor.

– Mire emlékszel?
– Iszonyatosan szégyelltem magam, azt hiszem a szüleim helyett is, akik nem csináltak ebből akkora ügyet. Megpróbálták együtt, nem ment, kész, szevasz. Valahogy nem bírtam az iskolatársaim szemébe nézni, otthon mindenkinek rendben volt látszólag a családja, tudod apuci, anyuci, kész. Én szerettem volna, ha mi is együtt maradunk, de nem ment, ezért nehezteltem is a szüleimre elég sokáig. Nem igaz, hogy nem tudták volna megoldani a problémáikat.

21. oldal

Szőllősi Péter (szerk.): Halálösvény Kurt Cobain in memoriam

Kapcsolódó szócikkek: család · válás
!

Az elvált szülők gyermekeinek felnőttkori életére, kapcsolataira is kihatással van a gyermekkori elszakadás élménye:


>!
ppeva P

Mivel a Bantreynek nem volt elég helye a saját épületében, az Etikus Kultúra Társaság előadótermében tartotta a ballagási ünnepségét. Régebben az esemény az iskola berkein belül zajlott le. Az emelkedő válási arány közvetlen hatással volt az ülésrendre. Hogy a végzősök felének elváltak a szülei, ülőhelyekre volt szükség a mostohaszülők, és bizonyos esetekben a mostoha-nagyszülők számára. Minden végzős hat jegyet kapott, és a diákok egymással üzleteltek, attól függően, hogy szükségük volt-e vagy sem a kiszabott fejadagra.

197. oldal

!
>!
morcos

Hogy mennyire kulcsélmény a válás, hogy mennyire nem lehet a szülők sorsától függetlenül elképzelni és átélni a saját sorsot, annak megdöbbentő bizonyítéka, hogy sosem találkoztam még elvált szülők olyan elvált gyerekével, aki csodálkozott volna saját válásán. Gyakran nagy szomorúságot éreznek miatta, de nincsenek meglepve.

142. oldal (M-Érték, 2005)

!
>!
zsoltika P

Elvált szülők fiaként magam is elváltam, éspedig éppen azért, mert irtózom a „családi élettől”. Miért érzékelem ezt a kifejezést fenyegetésként, miért látok benne kibékíthetetlen ellentmondást? A „család” szó hallatán azonnal egy szerencsétlen, kimerült férfi jelenik meg előttem, amint egy babaülést próbál beügyeskedni egy tojásdad autóba. És persze már hónapok óta nem szeretkezett. A családi élet depressziós étkezések sora: mindenki ugyanazokat a megalázó anekdotákat, és képmutató automatizmusokat ismételgeti, és kapcsolatnak hisz valamit, ami pedig csak a születés véletlenének és a közösségi élet szertartásainak a következménye. A család olyan emberek csoportja, akik képtelenek kommunikálni egymással, de egy más szavába vágva kiabálnak, halálra idegesítik egymást, és úgy mérik össze a gyerekeik diplomáját, mint a házaik berendezését, később pedig, bár a szülők hullája még ki sem hűlt, ölre mennek az örökségért.

57-58. oldal

!

Hogy hogy lehet mégis „jól csinálni”? Lehet-e „jól válni”, úgy, hogy minimalizáljuk gyermekeink sérülését, amit az elszakadás okoz?
Gyurkó Szilvia ehhez ad támpontokat a könyvében:


>!
RandomSky 

Szülői Nyilatkozat

A gyerekem boldogsága érdekében én, ……………. (név), az alábbi ígéretet teszem:

• Nem fogok a másik szülőről a gyerekemnek vagy a gyerekem előtt negatív, megalázó vagy lealacsonyító dolgokat mondani.
• Nem fogom a gyerekemnek azt mondani, hogy az apjától/anyjától örökölte valamilyen rossznak tartott tulajdonságát vagy viselkedését.
• Vállalom, hogy nem vonom be a gyereket a másik szülővel kapcsolatos ügyekbe (pl.: vagyonmegosztás, a tartásdíj rendezése stb.)
• Ígérem, hogy nem fogom a gyereket eszközként használni ahhoz, hogy a másik szülőt „visszaszerezzem”.
• Ígérem, hogy abban az esetben, ha a másik szülőnek új párkapcsolata lesz, nem fogok negatív, megalázó, lealacsonyító módon beszélni az új partnerről a gyerekemnek vagy a gyerekem előtt.
• Ígérem, hogy nem fogom arra használni a gyerekemet, hogy az érzelmi támaszom legyen.
• Ígérem, hogy odafigyelek a gyerekemre, és rendszeresen megkérdezem tőle, hogy érzi magát.
• Vállalom, hogy a válási eljárás teljes ideje alatt maximálisan támogatom a gyerekemet.
• Ígérem, hogy mindent megteszek azért, hogy a gyerekemnek ne kelljen idejekorán „felnőni”. Vigyázok rá, hogy az eljárás ideje alatt mindvégig gyerek maradhasson.
• Vállalom, hogy külső támogatót, segítő szakembert keresek, ha szükségét érzem annak, hogy valakivel beszélni tudjak a válás során kialakult helyzetről, vagy ha nehézséget okoz számomra az általam is vállalt egyezség, megállapodás betartása.
• Tisztában vagyok vele, hogy ha a fenti ígéreteimet és vállalásaimat nem tudom megtartani, akkor nem a gyerekem legfőbb érdekét és testi, lelki egészségét szem előtt tartva cselekszem.
• Ha a gyerekemet védelem alá vették, minden hónapban beszélek a gyerekjóléti szakemberrel, hogy a fenti ígéreteimet teljesíteni tudjam.
• Szülőként felelősséget vállalok arra, hogy a lehető legjobb környezetet teremtem meg a gyerekem számára a válás teljes ideje alatt.
• Kijelentem, hogy tisztában vagyok vele: a gyerekem semmilyen mértékben nem hibás abban a döntésben, amit a szülei meghoztak.
• A válás ideje alatt és az azt követő időszakban is mindent a gyerekem legfőbb érdeke, valamint lelki és fizikai egészsége érdekében fogok megtenni.

Ezt az ígéretet őszintén és szeretettel teszem a gyerekemnek.

…………………………………………
Aláírás

83. oldal

Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok A gyerekközpontú válás lépései

!
>!
RandomSky 
Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok

Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok A gyerekközpontú válás lépései

Valahol a könyv elején írja az írónő, hogy igazából nem erre a könyvre lenne szükségük az embereknek, hanem egy olyanra, ami az életre tanít, arra készít fel. Amíg az el nem készül, addig is szeretném, ha mindenki elolvasná ezt a könyvet. Mindenki, akinek elváltak a szülei, vagy voltak komoly problémáik; mindenki, aki házasodás vagy komolyabb párkapcsolat, s legfőképp: gyerekvállalás! előtt áll; mindenki, aki válna, válni fog, vagy már el is vált. És persze a többiek is, merthogy amiről ez a könyv szól, az csak részben az, hogy hogyan kellene úgy válni, hogy az elváló szülők gyerekei minél kevésbé sérüljenek – valójában és leginkább arról szól, hogy mire lenne szüksége a gyerekeknek úgy általában. Vagy akár az embereknek úgy általában.
Persze Gyurkó Szilvia is tisztában van a magyar realitásokkal, kezdve azzal, hogy az UNICEF alapelvei között az szerepel, hogy a gyereknek van joga látni a szüleit, míg a magyar törvényekben az, hogy a szülőnek van joga látni a gyerekét. Nem kendőzi, mennyire elcseszett törvények mentén lehet itt válni, és hogy mindennek a tetejébe mennyire az a jellemző, hogy a bírók és ügyvédek milyen kis mértékben veszik figyelembe a gyerekek érdekeit. Arról nem is beszélve, hogy egy dolog a bíróságon kimondott határozat, és egy másik, hogy azt hányszor és hányféleképpen nem lehet betartani. Satöbbi.
De a könyv nem erre helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy mi a jó a gyereknek, és hogy a szülőknek kutya kötelességük együtt működni egymással azért, hogy a gyereknek jó legyen. Mindezek jó része józan paraszti ésszel belátható, de a gyakorlat nem azt mutatja, hogy az emberek a józan paraszti ész szerint élnének. Sőt, az is valószínű, hogy ezt a könyvet pont azok a tömegek nem fogják elolvasni, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá, például azért, mert gyakorlatilag olvasni sem tudnak. Mégsem idealista könyv ez, mert mindenki, akin segít, számít. Ez alap.
És bár vastagnak tűnik, és minden szavára oda kell figyelni, mégis jól érthető és olvasmányos, és pont annyi ismétlés van benne, ami még nem idegesítő, sőt, jól is jön. Persze, ahogy írja, a szülőség (és a párkapcsolat általában) páros sportág, ahol ha csak az egyik próbál csinálni valamit, nem sokra juthat, de még így is nagyon sokat segíthet. Nagyszerű, hogy valaki ilyen kemény témában ennyi mindent le mert, bírt és tudott írni, ilyen őszintén és érthetően. (Még akkor is, ha arról relatíve keveset ír, hogy az apákkal milyen horrorsztorik történnek ebben az országban, még most, a megújult Polgári Törvénykönyv idején is.)
Kívánom, hogy tényleg nagyon-nagyon sokan elolvassák, és használják is, amit benne olvastak!

!

A fenti idézetek, tanulmányok és könyvek arról árulkodnak, hogy a gyermekekben komoly traumát okozhat a válás. Azonban kétségtelen, hogy nem maga a válás, hanem főként az azt megelőző és azt követő időszak, és a válás hogyanja az, ami a szorongásokat és indulatokat okozza. A válás lehet valami rossznak a vége, és valami újnak, jobbnak a kezdete is. Akár még a szülők kapcsolatának is egy új dimenzióját adhatja.


>!
stippistop SMP

Mint ahogy J. L. Despert az Elvált szülők gyerekei (Children of Divorce) című könyvében írja: „Előfordul, hogy egy férfi és egy nő házassága sikertelen lesz. Sikeres lehet azonban a válásuk. Megfelelő erőfeszítéssel, bölcsességgel és irányítással a válásuk lehet az az érlelő tapasztalat, amelyhez a házasságukban nem jutottak el.”

193. oldal, Az elvált szülők (Medicina, 1980)


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!