Kölcsönkapott beszélgetések

Rovatgazda
!

Irodalom, könyvek, molyok, és sok-sok olyan kérdés, amit már régen fel szeretnék tenni…


>!
Amrita IP

Babafej

Annuska békésen üldögél, mint egy szöszke játékbaba akit csak úgy oda pottyantottak a fotelbe. Más kérdés, hogy porcelán babák nem tömik magukat teli tejszínhabos sütivel. Bennük maximum egy kis szalma van vagy fűrészpor. Mégis jobb eleven, két éves kislánynak lenni! Ráadásul nem elég, hogy Annus annyi sütit ehetett amennyi beléje fért, de őt mindenki békén hagyja most: a nénik Öcsivel foglalkoznak, ő az új baba. Nézegetik jobbról, balról:
-Nézd a lábacskáját, a gödröcskéit!
– Micsoda átható tekintete van!- mondja a Bodros Hajú Dáma- Mályvarózsám, hogy fognak zokogni érte a lányok!
– Bizony, micsoda kis pasi lesz belőle, igaz-e?- toldotta meg Zilla, miközben aprókat csipdesett a kisfiú mezízlábába- Micsoda kis pasi!

Öcsi itt megelégelte a gyömöszkélést és torka szakadtából üvölteni kezdett. A nénik sorra lapogatták, dajkálták, de anyja kezében se volt nyugton, Öcsi márpedig ordított és kész.

Akkor lépett be a szobába a Költő. Barátságosan ráhunyorgott az ordító Öcsire, és azt kérdezte:
– Na mi újság, Babafej?

Mintha az üvöltést elvágták volna, Öcsi elvigyorodott, és bizalmasan megcibálta a Költő pamatnyi szakállát.

Ki érti ezt?

7 hozzászólás
!

"Volt egyszer egy illusztrátor (@Kriszta), egy író (@Amrita), egy régi karácsony, meg egy kupac 1910 körüli, öreg fénykép. És ami ebből lett… az a Macskakő.

Szerző és illusztrátor közös játéka a könyv, játék régi fotókkal, festési technikákkal és szavakkal. Az elfelejtett emberek új életre kelhettek a lapokon.

Az olvasónak álomszerű utazás egy mágikus realisztikus világban. Mesék felnőtteknek. Mert álmodni felnőttként is kell." @Amrita & @Kriszta


>!
Amrita IP

A Mályva utca nem ám olyan akármilyen, poros vagy aszfaltos utcácska. A Mályva utca csupa-csupa macskakő. Az ablakokban bódító illatú petúnia nődögél, kótyagos szenderek röpködnek körülötte. Tavasszal, meg nyáron, ha rájuksüt a nap, nevetnek a macskakövek. És leszedik az arra járó lányok és asszonyok cipősarkait. Nem is hordanak magassarkú cipőt a helyiek, csak a turisták, akik nem tudják, hogy a macskakő cipősarokra vadászik.

!

Macskakő könyvbemutató: Berecz Krisztina (@Kriszta), Lovranits Júlia Villő (@Amrita), Bátki Anna (@Izolda) (fotó: Kovács Katalin)

Játékos kedvű alkotók, egy vizsgamunka, az eredménye pedig egy magánkiadásban készült felnőtt mesekönyv a békebeli idők hangulatával és egy cseppnyi varázslattal… Berecz Krisztina és Lovranits Júlia Villő alkotópárossal beszélgettem a most megjelent könyvükről, a Macskakőről

Hogyan született meg ez a könyv? Honnan jött az ötlete? Mi inspirálta?
L. J.: Egy réges-régi karácsonyon a férjem nagymamájának kerestünk karácsonyi ajándékot a Múzeum körúti antikváriumokban. Az egyik antikváriumban kezembe került néhány 1910-es évekbeli fotó. Portrék. Tudod, ezek a kis, régi, keménytáblás portrék. Nekem meg összeszorult a szívem, hogy azért, basszus, ez mégiscsak egy darab papír, amit valaki vagy itt felejtett, vagy behozta, de ezek a darab papírok itt túléltek két világháborút. Ehhez az kellett, hogy valakinek ez rohadt fontos legyen, valakinek a szerettei voltak rajta, valakinek kedvese, vőlegénye, és most pedig itt árulják őket a Múzeum körúton, mint valami bóvlit, mint valami turistáknak való apró ajándékot… és hát nem volt szívem otthagyni őket.
Aztán meg nézegettem és nézegettem őket, hogy mi az istent csináljak tök idegen emberek fotóival… Aztán valahogy úgy van ez, mint a jósnőnél. Elkezdtem kártyázni ezekkel a képekkel, és nézegettem őket, hogy na ez ki lehet, mi lehet a viszonya a másikhoz, lehet, hogy ezek testvérek, vagy ez egy pár? Elkezdtem nekik neveket adni, történeteket írni róluk, ebből alakult ki… És így egy kicsit újra életre kelhettek ezáltal, otthonra találhattak abban a könyvben, amit @Kriszta teremtett nekik, egy teljesen új világot.

Júlia, az írásokat csak a fotók ihlették, vagy valamennyire a saját élményeid is?
L. J.: Ó, én azt gondolom, hogy az író abszolúte úgy működik, mint egy kaleidoszkóp, hogy fogom a valóságot, összetöröm tükörcserepekké, és abból csinálok valami új képet, amire mindenki rábámul, hogy nahát, ez valami új, mi lehet? De aki ismer engem, és elolvassa egy írásomat, az rendkívül jót nevet azon, hogy mi minden van benne, ami a valóságból ismerős. Pl. az olejkáros emberek (tót vándorkereskedő, gyógyszerárus – a szerk.), akik házról házra jártak a csodaszereikkel, ez egy néprajzkönyvből származik, ami az egyik olvasmányom volt, és úgy került bele a könyvbe.
Nagyon szeretek valami köré írni. Kedvenc, borzalmas, írós hasonlataimnak egy másikát fogjátok megismerni – imádom az ilyen szörnyű, zavaros képeket – szóval a másik, ahogy szerintem egy író működik, mint egy gyöngykagyló. Belekerül valami kis kosz, és aköré felépül az igazgyöngy. Nekem is kell mindig egy kis kosz, ami elindítja az írást. Üres papírra nem tudok írni. Az „Írjál valamit!”, nem működik. Viszont nagyon-nagyon szeretem, ha megadnak egy címet, ha megadnak egy kezdőmondatot, ha megadnak egy képet… Zseniális játéka volt annak idején a Kossuth Kiadónak, ahol Fortepan-fotók voltak megadva, és ehhez lehetett írni novellákat. Ez volt az első, ahol ezt a technikát kipróbáltam. Nagyon-nagyon szerettük, és azóta is szoktunk ezzel játszani, hogy régi fotókhoz írunk történeteket… Szóval én azt nagyon szeretem, ha van egy kis kapaszkodó, ami köré fölépül a történet, mint ahogy itt is ezek a régi fényképek. Az viszont igaz, hogy rendkívül alapos, hatalmas kutatást nem vittem ebbe bele. Nem mentem igazán utána, hogy ezek az emberek hogyan éltek 1910-ben. Ezért ez nem egy hiteles történelmi dolog, ez inkább olyasmi, mint Weöres Sándornak Az éjszaka csodái, ilyen mágikus realisztikus, félig létező világ. Nem lehet igazán tudni, hogy melyik korban játszódik, és van benne egy kis varázslat is.

Kriszta, te hogyan kerültél az írásokkal kapcsolatba?
B. K.: Úgy, hogy egy éve körülbelül – akkor kezdődött a grafikusképzésem utolsó féléve a Budai Rajziskolában –, témát kellett választani a szakmai vizsgamunkámhoz, én pedig egy illusztrált könyv tervezését választottam. Olyan szöveget akartam illusztrálni, ami még nem jelent meg nyomtatásban. Egyből Júlia jutott eszembe, mert anno olvastam a Molyon a karcokba föltett részleteket ezekből a történetekből, s azok annyira megragadtak bennem, hogy emlékeztem, hogy ezek mennyire jó hangulatú írások voltak. Meg ő amúgy is szokott írni meséket, én meg eredetileg úgy gondoltam, hogy meséket fogok illusztrálni. Át is küldött nekem pár mesét, köztük ezeket a Mályva utcás és Szigligetes írásokat is. Ezek annyira tetszettek, hogy úgy döntöttem, hogy inkább ezeket fogom illusztrálni, nem pedig egy gyerekmesét. Ez még egy pluszt is adott az egészhez, hogy ezek a történetek egyáltalán nem gyermekmeseként íródtak gyerekeknek, hanem felnőtteknek szóló írások, és ezeket fogom illusztrálni képeskönyv formájában. Gyakorlatilag ez egy képes, felnőtt mesekönyv.
Aztán elkezdtem csinálni az illusztrációkat meg a könyvtervet Júliának. Állandóan küldözgettem őket, bombáztam velük, mert érdekelt, hogy mit szól hozzá. Ez ugye akkor még nem egy kooperáció volt, csak az én munkám, az én projektem, de engem mégis nagyon érdekelt, hogy ő mit szól mindehhez, mert hát szerettem volna, hogyha olyan könyvet csinálok, amit ő is föl mer vállalni. Ne az legyen a végén, hogy aha, igen, nagyon jó, hogy illusztráltam, de ő nem szívesen mutogatná azért másoknak…
L. J.: …de abszolút az én stílusom, nagyon tetszik…
B. K.: … Júlia pozitív visszajelzéseket küldözgetett. Azt láttam rajta, hogy oké neki is. Persze ez az iskolában alakult akkor még leginkább, ahol konzultáltam a tanáraimmal, hiszen ez egy iskolai projektnek indult. De aztán a suli után nyáron még dolgoztam rajta, mikor lement a vizsga, és már elvileg kész volt a könyv, de még alakítottam az illusztrációkon. Mondhatjuk, hogy ez már egy javított változat volt. És közben jött Júlia ötlete, hogy mi lenne, ha ebből könyvet csinálnánk.

Ezek után adja magát a kérdés… hogyan lett az iskolai projektből egy bárki számára olvasható felnőtt mesekönyv?
A beszélgetés folytatása itt található:
https://kulturleny.wordpress.com/2019/01/05/macskako/


>!
Kriszta IP

Tegnap lezajlott életem első könyvbemutatója, méghozzá nagyon-nagyon jó és közvetlen hangulatban! Mondhatnám azt is, hogy kávéházi, vagy családias légkör lengte be a helyet. @Amrita nagyon jól megszervezte az egészet!
Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek, meghallgattatok minket és a sok dicsérő szót, amivel a könyvünket illettétek!
(A fotót a nővérem készítette.)

Kapcsolódó könyvek: Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Kapcsolódó alkotók: Lovranits Júlia Villő

6 hozzászólás
!

Kedvcsinálók a könyvből:

"Pletyka

– Ennek a Fátiának már meg lovagja van!
– Lovagja? Kertésze!
– Egykutya. Kóbor kertész járt a Mályva utcában, hát nem pont a Fátia bozontos kertje tetszett meg neki?
– Mi baj vele, legalább rendbe teszi végre. Nem árt az a kis metszés, ásás, permetezés.
– Hogy rendbe? Hogy metszés, ásás, permetezés? Nem csinál az semmit, azt mondja, pont így tetszik neki, amiért bozontos. Valami új módi, per-ma-kul-tú-ra.
– Persze, persze, permakultúra, az én időmben ezt még szerelemnek hívták." @Amrita

… és a hozzátartozó illusztráció @Kriszta-tól:


>!
Kriszta IP

No még egy kép a „Macskakő”-ből, melynek szövegét @Amrita írta. Ez az egyik kedvencem a könyvből :)

(Kapcsolódó karcok: https://moly.hu/karcok/1125628
https://moly.hu/karcok/1130683
https://moly.hu/karcok/1130934)

Kapcsolódó alkotók: Lovranits Júlia Villő

11 hozzászólás
!

Férfiklub (Illusztráció/fotó: Berecz Krisztina/@Kriszta)


>!
Amrita IP

Férfi klub

Keserédes úr vasárnap délutánonként jár a Férfi klubba. Hiába bosszankodik a Világszép Mályvarózsa, hogy dohányszagú lesz az új zakója, és egyáltalán, miért nem mennek kettecskén a parkba inkább, Keserédes úr ebben hajthatatlan. Vasárnap felveszi a kifogástalan zakóját, az apró mintás, kifogástalan nyakkendőjét, talán még a kifogástalan bajszát is megfésülteti a borbéllyal, pedig azon nemigen van fésülni való. És megy.
A Férfi klub egy nagy, cifra, ódon épület a Mályva utcában. Ott aztán Keserédes úr naphosszat elhallgatja a Költőt, a Tábornokot meg a többieket. Keserédes úr barátja, a Költő épp mintha szöges ellentéte volna a fagylaltosnak: haja zilált, bajusza kócos, és nevetséges kis pomponnyi szakállat hord. De azért van tekintélye: a Költőnek ugyanis folyton távolba révedő tekintete, csupa ráncos homloka van. Nyomasztja az ország gondja! – gondolják a férfiak. Új szerelmes versen töpreng! – gondolják a nők. És roppantul tisztelik. Bár egyesek tudni vélik, hogy őkelme tulajdonképpen rövidlátó, azért hunyorog és azért ráncolja a homlokát, mert nincs pénze szemüvegre. De erről bölcsen hallgat.
– Háború! – mondja a Tábornok.
– Politika! – bólint rá komolyan Keserédes úr.
– Hon! – mondja a Költő.
– Proszit! – mondja a Bohém, és ebben megegyeznek.
Jól megértik egymást! Így hát a férfiak vasárnap délutánonként együtt isszák a sört, szivaroznak, megváltják a világot háromszor keresztbe.
Kivéve a kis Ilyés Jánost. Ő nem régen nyert felvételt a Férfi klubba, ami pedig nagy tisztesség! Csak hát… a sört tulajdonképpen utálja, a szivartól fullad, a politika pedig nem érdekli. Őszintén szólva még Fátia kisasszony macskáját is kellemesebb társaságnak tartja, mint az urakat mind együttvéve. És Fátia kisasszony macskája nem is hagyja soká magában unatkozni! Mert Fátia kisasszony macskája jön! Bejáratos a Férfiklubba. Végigfekszik a piros plüss foteleken, fehér szálakkal összeszőrözi a Tábornok nadrágszárát, elfogad némi kávéhabot a Költőtől, majd elfészkeli magát a kis Ilyés János ölében. (Sőt, felnőttség ide, klub oda, János néha bizony még madzagra kötött zörgős papírszalvétát is húzkod a cica orra előtt, és együtt kergetőznek a klub folyosóin a süppedős szőnyegen). Az urak gyanakodva méregetik őket, mert hát csak van ebben a macskában valami gyanúsan nőies. És akkor mit keres a Férfi klubban? De, végső soron csak egy macska, nem?
– Proszit! – mondja a Bohém, s azzal nem foglalkoznak tovább a problémával.

14 hozzászólás
!

Fátia kisasszony és a csipkeálom (Illusztráció: Berecz Krisztina/@Kriszta)


>!
Amrita IP

Szerelmeskert

Éjszaka van a Mályva utcában, meleg, júniusi éjszaka. Alszik a Világszép Mályvarózsa, rózsaszín, csipkés hálóingben, az ura mellett, összegömbölyödve. Derűs, gömbölyű álmokat lát. És édeseket, mint az eperfagyi. Dundi kacsója Keserédes úr mellkasán, diszkréten hortyognak. Csemetéik versenyt szuszognak a tejszínhabforma takarók alatt.
Alszik a Bodroshajú Dáma, aprókat piheg. Bezzeg a Költő! A Költő úgy horkol, hogy egy hadvezérnek is becsületére válna.
A kis Ilyés János foltos macskával játszik álmában, máskor meg… máskor meg ott áll a fa mellett az a kedves, nyílt tekintetű, és teljesen kalácsképű lány. Dereka nádszál, fodros, magas nyakú blúzán ezernyi gomb és egy kis viragos bross, ajka körül mosoly játszik. Mosolyog? Nem mosolyog? Marad? Elszalad? Macska? Leány?

Alszik a Bohém, csak úgy nyakkendőben, ruhástul, alszik a Tábornok, és alszanak az éles nyelvű szomszéd asszonyok. De a Mályva utcában még alszanak a macskakövek is. Álmodnak lovakról, patkókról, háborúról, mezítlábas gyerekekről. Széles farú, nagy szoknyájú, piacra igyekvő kacsafertályos asszonyokról. Múltról, jövőről, jelenről. És főleg cipősarkakról! Formás, hegyes, női cipősarkakról. Némelyik tűzpiros.

De egyvalaki nem alszik. Fátia kisasszony ablaka tárva nyitva, a kisasszony az ablakban ül, mályvaszínre lakkozott körmű mezítlábát lógázza bele a bódító illatú, júniusi éjszakába. Horgol a holdfénynél, és néha, a válla felett vissza-visszapillantgat a szobába. Ott alszik a kertész. Szelíd, inkább fiú, mint férfi arc. Holott a kertész 32. Fátia kisasszony szeretne valami igazán kedvére való, szépséges álmot horgolni. Tele buja kerttel, júniusi éjszakával. Vigyorgós paradicsomokkal és nagy fej káposztákkal. Na jó, rózsalugssal is. De képtelen koncentrálni. A Kertész aztán csodálkozik álmában: hogy lehet, hogy mályvaszín az uborka és szögletes a paradicsom?
Ejj te Kertész, próbálnál csak magad szerelmesen horgolni a holdfényben, mindjárt rájönnél, hogy nem is olyan egyszerű…

(http://www.meska.hu/t1633942-horgolt-zoldsegek-minta-cs…)

!

Szigliget (Illusztráció: Berecz Krisztina/@Kriszta)

… és ha még mindig nem lennétek eléggé meggyőzve arról, hogy mennyire érdemes elolvasni ezt a gyönyörű kötetet, akkor álljon itt néhány moly ajánlója:


>!
Timár_Krisztina ISMP
Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Lovranits Júlia Villő: Macskakő Történetek gyermeklelkű felnőtteknek

Jaj, de szép. :)
Nem egészen az én világom, mégis olyan szép. :)
Kár, hogy olyan rövid. :)

Az elején nem igazán értettem, miért felnőttmesék ezek. Először a kötet harmadánál tapasztaltam olyan kedves poénokat, amelyeket gyerekek még nem érthetnek (bár attól még tetszhet nekik a szöveg), aztán ahogy a második harmad is véget ért, már az a bizonyos gyereklelkű felnőtt énem mosolygott.
Nem azért nem gyereknek valók ezek a mesék, mintha a gyerek nem értené. Hiszen vannak olyan mesék, amelyekből a felnőtt egyszerűen csak mást ért, mint a gyerek. Nem is az aranyos virágnyelvi poénok miatt. :) Hanem azért, mert nem gyerekek, hanem felnőttek élethelyzeteiről mesél. Kedvesen, elnézően, bölcs szeretettel.

Csak a kötet végére derül ki, hogy mikor játszódnak voltaképp a mesék. Számomra jó sokáig valami lebegő időtlenségben foglaltak helyet, bár a hangulatuk, a stílusuk egyértelműen egy adott korra mutatott. A kötet végére összeállt a kép, és most örülök. Kicsit olyan ez is, mint a Psyché: megírja utólag, az adott kor írói helyett azt, amit akkor nem tudtak, vagy nem akartak. És van olyan nevű szereplője, mint én, és egy kicsikét még azonosulni is tudok vele.

Az illusztrációk olyanok, mintha montázsok lennének, kivágott papírfigurákból, textilekből összerakva. Vagy az ilyet már kollázsnak kell hívni? Nem értek hozzá, csak azt látom, hogy kiválóan illenek a kötethez.

Jó, hogy van nekem ilyenem. :) És még dedikált is, és macskát is rajzoltak bele. :)

>!
Magánkiadás, Budapest, 2018
30 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150038971 · Illusztrálta: Berecz Krisztina
!
>!
spellbinder66 IP
Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Lovranits Júlia Villő: Macskakő Történetek gyermeklelkű felnőtteknek

Noha deklaráltan felnőtteknek szánt képes mesekönyv, ennek a szándéknak inkább a képi világ felel meg (az sem elvágólag!). A szöveg simán értelmezhető annak számára, aki legalább egy Lázár Ervinen túl van – ilyenekből pedig gyerek is akad bőségesen :). Szóval, szerintem kár skatulyázni – már csak azért is, mert miért kéne kihagyni a gyerekeket a jóból?
Idecitáltam Lázár Ervint, de a könyvet jellemző lassú lebegés, csipkefinom, olykor romantikus-elvágyódó hangulat ifj. Gaál Mózest idézte számomra első körben. Persze, csodaszámba vehető-e ez, tudván, hogy az ihletforrások bevallottan a fin de siécle (rászámoltam a szokásos nyugat-kelet irányú slip-et) idejéből származó fotográfiák voltak?
Remek összhangban lévő páros munkája ez – még egy-két ilyen, és csak magánkiadású könyvekre fogok vadászni :)

!

(Illusztráció/fotó: Berecz Krisztina/@Kriszta)


>!
adricca P
Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Lovranits Júlia Villő: Macskakő Történetek gyermeklelkű felnőtteknek

Kifejezetten jó volt így karácsony körül olvasgatni, de szerintem bármikor máskor is elvarázsolt volna. Szerettem már a molyon megjelent első pár történetet is, az ötletért pedig rajongok. Tényleg van valami varázslat a régi fényképekben, főleg ha nem tudjuk, kiket ábrázolnak, és új meséket kerekíthetünk köréjük. Nagyon jó volt olvasás közben a képeket nézegetni a könyv hátuljában, mindegyikükhöz passzolónak éreztem a róla szóló történetet. Tetszett a nosztalgikus hangulat is, azzal együtt, hogy becsempésződnek modern elemek is (Kinder buenos meg hupikék törpikés fagyi, permakultúra) a csillagvasalás, a csodadoktor meg a csipkés bugyogó közé. Jó volt így összefüggően olvasni a novellákat, mindkét történetcsokrot nagyon szerettem, mindenhol lettek kedvenc szereplőim is. Olvasnám még tovább, többet róluk, vagy másokról hasonló hangulatban.

Gondoltam, hogy a kivitelezés és az illusztráció igényes lesz, de ez még sokkal szebb, mint amit vártam. Nem az a típus vagyok, aki különösebben vadászik az illusztrációkra, de ezekben a képekben el tudtam veszni (főleg a gyerekkoromból ismerős csipkefüggöny-mintákban). Hangulatos, illik a szöveghez, de önmagában is különleges.

!
>!
Mesemondó I
Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Lovranits Júlia Villő: Macskakő Történetek gyermeklelkű felnőtteknek

A szerző könyvei közül szerintem eddig magasan ez a kedvencem. Gyönyörű kötet, élmény kézbe venni. Az eredete is bájos: A régi fényképekben mindig van valamiféle melankolikus bűvölet, és Lovranits Júlia Villő értő kézzel válogatta ki azokat, amikben a legtöbb egyéniség, lélek maradt meg még név és évszám nélkül is. Azután új történeteket adott nekik. A történetek is olyanok, mint a csipke, bájosak, színesek, könnyűek. Gyönyörűen kísérik őket Berecz Krisztina illusztrációi, aki színben és látványban is a szöveghez illő világot teremtett a könyv lapjain. Remek művészi együttműködés eredménye a könyv. Szívesen olvastam volna tovább is.

!

És egy nagyon jó hír a végére!

A könyvet nagyon hamar elkapkodták a molyok, és ha te is azok közzé tartozol, akik lemaradtak róla, de szeretnél magadnak egy saját példányt, csapj le rá gyorsan!


>!
Amrita IP
Megjelenésre várva

Legyen neked is Macskaköved! :) sárkány ellen sárkányfű, macska mellé Macskakő, mert mese a felnőtteknek is jár! :)

álom, mese, az 1910-es évek, akvarelles romantika és régi fotók. ajánljuk szeretettel! :)

A nagy érdeklődésre való tekintettel elindítunk egy újabb előrendelést, ha legalább 80 előrendelés érkezik, útjára indítjuk a második 100 könyvpéldány kinyomtatását.

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeIjInqHxAui-x…

fotó: by @Kriszta

Kapcsolódó könyvek: Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Kapcsolódó alkotók: Berecz Krisztina

51 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!