Klasszikus magyar irodalom

Rovatgazda
!

2017 júliusában a Magyarországon megrendezendő olimpia helyett a Magyarországon megrendezett olimpiai költségvetésű vizes világbajnokság volt az az esemény, amely érdeklődésemet kiváltotta, s amelynek eseményei és helyszínei köré csoportosítottam a havi Merítés Klasszikus magyar irodalmának rovatát. Igaz e hónapban rendezték a Maccabi Világjátékokat, a Maccabiah-t vagy más néven „Zsidó Olimpiá”-t, a zsidó sportolók világversenyét, melyet 4 évente rendeznek meg Izraelben, az olimpiát követő évben, de miután erről szinte egy hang sem jelent meg a médiában – miközben száznál is több magyar fiatal vett részt rajta szép sikereket elérve, s a 2019-es játékokat pedig Magyarország rendezi – nem igazán kívánok reagálni.

Remélem Neked is szinte csak szép emlékeid vannak a vizes VB magyar sikereiről, a sportolók szerepléséről, s meg voltál elégedve annak a több, mint 40.000 Ft-nak az elköltésével, amellyel személyesen hozzájárultál, hogy a vizes világbajnokság Magyarország nemzetközi hírnevét öregbítse. Milyen klasszikusaink kapcsolhatók a vizes VB-hez? Önkényesen az alábbiak jutnak eszembe, kikről, s műveikről itt olvashattok…
Mándy Ivánról kell szólnunk ismét, aki novelláiban számos esetben foglalkozott vizes témákkal. Mándyt A pálya szélén című könyvével ismerte meg a közönség A XIX-XX. század fordulójának új irányzatait folytatta műveiben, Krúdyt, Szini Gyulát meg a későbbi Gelléri Andor Endrét.
Mándy elvált szülők gyermeke volt, külön élő szülőké, az apa, hogy finoman fejezzem ki magam, életművész volt, amire Ivánnak semmi képessége nem adatott, és ez rányomta a bélyegét életére. Laktak ötödrendű kis szállodákban, ahol nem tudták fizetni a szállodabért, és Iván rettegve várta, hogy mikor jön el az apja és mikor menti ki onnan. Az egész gyerekkora ebben a rettegésben telt el. Aztán amikor fölcseperedett, akkor az életművész apának más tulajdonságai kerekedtek felül. Már kamaszkorában fordult elő, hogy azt mondta Ivánnak és az elvált feleségének, Iván anyjának, hogy vettem egy telket nektek, most folyik az építkezés. És telt múlt az idő, egy szép napon azt mondták, hát már megnézzük, hogy apád mit építtetett azon a telken. S kimentek oda, s találtak egy üres grundot, amelyen egy kecske legelészett. Ez az ő személyiségét megnyomta, mindig egy kicsit az elveszettek szeméből nézte a világot, az embereket, és ami ezen túl volt, azt kritikával, szatirikus indulattal, iróniával fogadta. Nem tudom Mándy mennyire ismerte a vízilabdát, vagy az úszást – sportújságíró lévén bizonyára –, de sport iránti érdeklődését az is jellemzi, hogy nagyszerűen ismerte a futballt, nemcsak az írói anyagához tartozott hozzá, hanem bármikor felmondta akármelyik csapat egész névsorát, sőt a felállását. Ebben, azt hiszem, csak három versenytársa volt, a legnagyobb, meglepő módon, Kálnoky Laci, aki nemcsak fejből tudott mindent, hanem terjedelmes és pontos kimutatásokat is vezetett. Ottlik a másik, de Ottlikot az atlétika érdekelte, ő azt tudta fejből, hogy az 1936-os berlini Olimpián Hans Wölke mennyit dobott súllyal, hány centivel nyerte Owens a távolugrást, és így tovább. A harmadik pedig Kormos volt, természetesen, aki szintén nagyszerűen ismerte a futballtörténelem részleteit. Ugyanakkor futballrajongása ellenére Mándynak van kötődése a világbajnoksághoz, hiszen egyik színpadi műve a Mélyvíz, valamint ismerte a lányt is az uszodából:


>!
dacecc P
Mándy Iván: Lány az uszodából

Mándy nagy kedvencem lett az utóbbi időben, tudok kapcsolódni a stílusához, a témáihoz, jó érzés olvasni. Így volt ez ennél a kötetnél is: egy olyan világot, olyan társas viszonyokat mutat be, amelyek már rég a múlt homályába vesztek, ám amelyekhez valahogy mégis nagyon kötődöm. Ilyenek a kávéházi epizódok, a korabeli Budapest életképei, a ligetes novellák. Egy olyan hely múltjait mutatja be, amelyben élek, árnyalja a képet, ahogy az életteremet látom. Egy olyan világról kapok mindig hangulatos képet, amely már letűnt, vissza nem térő hangulatokat, viszonyokat tartalmaz. Talán Krúdy hasonló, bár hozzám Mándy közelebb áll. Ez a kötet a fent felsoroltakat mind hozza, de kerültek bele valamivel gyengébb írások is. Nem sok, az összkép így is pozitív marad, főleg a vége felé levő írások tartalmazzák azt a pluszt, ami miatt a kedvenc novellistám az író.

2 hozzászólás
!

Nem így állt a vizes sportokhoz másik ajánlott írónk Karinthy Ferenc. Gyermek- és ifjúkorának egyik meghatározó élménye volt, hogy a Nyugat legnagyobb alakjainak közelében nőtt fel, Devecseri Gábor és Szerb Antal is mentorai között voltak. A másik meghatározó élmény a sport volt, kamaszkorától a Fradiban vízilabdázott. 1960-tól 1970-ig az FTC szakosztályi elnöke volt. 1965 és 1975 között több hazai vidéki városban volt színházi dramaturg, közben 1968-69-ben az Egyesült Államokban tartott egyetemi előadásokat, 1972 és 1976 között hosszabb-rövidebb időt töltött a Szovjetunióban, Ausztráliában és Kubában. A nyolcvanas években egyre többet utazott Olaszországba, itthon pedig ideje nagy részét Leányfalun töltötte, ott alkotott. Magam is láttam Karinthy energikus alakját Duna-parti villájának kertjében a Dunáról, ahol volt szerencsém éppen arra kajakozni. Számos, általam kedvelt műve közül idevágó a Ferencvárosi szív, amely kötetben a sportélményeket eleveníti fel. Emberek, s esetek kerülnek benne terítékre, mulatságos, görbe tükörben ábrázolva a valóságot. Sajna mára már nem annyira olvasott író Cini – ez volt Karinthy Ferenc beceneve – de egy átfogóbb értékeléssel közelebb kerülhetünk munkássága megismeréséhez. Ugyanakkor csak sajnálatomat tolmácsolhatom mindazon olvasóknak, akik még e megismerkedés előtt állnak.
(a képen Karinthy Ferenc jobbról a második)


>!
nadasdit P
Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok

Alapjában véve tetszett, a mondani valójával nem értek egyet mindenhol. Majd még olvasok Karinthy Ferenctől ezt-azt. Tartalom szerint kicsit kielemeztem:

Ezer év (dráma): Az emberi butaságról szól, arról hogy mennyire buta szinten tartották az embereket a szegénységgel, a nyomorral, és még a józan paraszti eszük sem fejlődött ki. De hogy az 1000 éves kereszténység tette volna ezt, és a kommunizmus hozta volna el az észt, azt kötve hiszem. Kicsit gyanús….

Szellemidézés (színmű): Egy kiégett íróról, és annak családjáról szól, akik az adósságban is habzsolják az életet, kiutat keresve a szellemi-lelki nyomorúságukból. Van egy rendes szakácsnőjük, aki lekvárt főz be nekik, de jönnek a dorbézoló „barátok”, és a meleg dunsztból kizabálják a lekvárt. Vannak ilyen emberek, idejönnek és felzabálják a jövőnket. Ha hagyjuk…

Gellérthegyi álmok (játék): Egy lány és egy fiú játéka, élni akarása, jövőtervezése egy üres budai villában ’45 telén az ostrom alatt. Játék a félelem ellen, mely fojtogatja őket. Lesz-e jövőjük, vagy csak játék az is?

Hetvenes évek (dráma): Két generáció vívódása egy Dunakanyarban lévő villában, melyet a víz ostromol. Vajon a köztük lévő szakadék, a múlt és a jövő áthidalható-e? Vajon az idősebb ember fiatal szeretőjének lenyúlása helyes-e? Aztán ha választani kell majd karrier és szerelem közt, kinek ki marad? Ki tudja….

Hosszú weekend (színmű): Egy elképzelt amerikai nyaraló, amolyan farm szerű, ahol különféle nációk intellektueljei gyűlnek össze és marhaságokat csinálnak. Ez körülbelül ennyiről is szól.

Házszentelő (dráma): Emiatt olvastam el az egész könyvet. Elvileg ebből készült a „Gyertek el a névnapomra” c. film. Azt feszegeti, hogy meddig lehet a hatalmasoknak takargatni valamit, ami bűncselekmény. Meddig lehet maszatolni egy ügyet, meddig mehet el az újságírónő, amikor már az ő élete is veszélyben van? Akik létrehozták a szocializmust, akik harcoltak érte, miért akarják kiskirályokként lerombolni?

Maszlag (Machiavelli nyomán az Arno partjáról a Dunához kanyarítva): Egy vallásos asszony elcsábítása, ármány, cselszövés, fondorlat és hiszékenység által. Egy régebbi kor, egy újabb erkölcs…

!

Lehet, hogy ő volt a lány? Nem feledkezhetünk meg róla! Egy egykor győztes nőről, olimpikonunkról, ki megörökítette számunkra élete sorát egy emlékezetes írásban, amelyet valamennyiünknek érdemes elolvasnia. Megismerve az önéletrajzi ihletésű könyvet közelebb kerülhetünk a sportolói lelkülethez, jobban megérthetjük a sikerek és kudarcok történéseit, s nem utolsó sorban egy odaadó édesanya példás magatartását is, ki lányát is győztes olimpikonná nevelte – egy harmadik olimpikon, Gyarmati Dezső segítségével (vele még kezet is szoríthattam a Csasziban!). A könyv örökbecsű. Aktualitását @Baba082 olvasása is erősíti, de ajánlanám figyelmetekbe @B_Niki értékelését (https://moly.hu/ertekelesek/2125454), és @kkata76 összefoglalóját (https://moly.hu/ertekelesek/2126532) is


>!
Baba082
Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad

Nagyszerű memoár egy fantasztikus asszonytól. Minden tiszteletem Székely Éváé, és most már az eddiginél is büszkébb vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű asszony lánya miatt nevezett anyám Andreának.
Én ugyan nem tudok úszni, határozottan utálom is a vizet, de nagyon jó volt olvasni az edzésekről, és határozottan úgy éreztem magam olvasás közben, mintha én is együtt úsznék Évával és Andreával.
Non plusz ultrákban tudok csak nyilatkozni azokról a részekről, ahol a lányával való kapcsolatáról ír, azt hiszem ilyen egy igazi Édesanya, és remélem életem végén majd én is elmondhatom magamról, hogy legalább annyira odaadó, és szeretetteljes édesanyja voltam fiamnak, mint amilyen Székely Éva a lányának.
Kivétel nélkül mindenkinek ajánlom ezt a könyvet!

!

Na de negyedik ajánlott szerzőnk eredményei előtt mindenki csak a kalapját emelgetheti és lengetheti, mert Kárpáti György, a mi Gyuri bácsink maga is példamutatóan szerepelt a nemzetközi sportvilágban. Nevezettünk a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett háromszoros olimpiai bajnok magyar vízilabdázó, edző. Minden idők legfiatalabb vízilabdázó olimpiai bajnoka. S volt ideje arra is, hogy élményeit az olvasók számára több kötetben megörökítse. Magam is olvastam és igen kedveltem azt a művét (https://moly.hu/konyvek/karpati-gyorgy-medencek-golok-pofonok/en-es-a-konyv/bla) , amelyet most egyik MOLY-társam @Fapicula olvasott és értékelt, s amelyet alant ajánlok figyelmetekbe.
Egy másik kötete épp a Vizes VB egyik helyszínére, a Margitszigetre visz bennünket, ahol a vízilabdázók küzdöttek az első magyar kétszeres olimpiai bajnok úszó, Dr. Hajós Alfréd által tervezett és épített vizes komplexumban, amelyben most – immár többedszerre felújított körülmények közt – folyt a vízilabdázók vetélkedése.


>!
Fapicula
Kárpáti György: Medencék, gólok, pofonok

Kevésbé szeretem ezt a stílust, ezt a viccesen mondom, hogy milyen szuper pali vagyok, hogy viccnek hasson, de azért komolyan is gondolom….

!

Következő helyszínünk
– mi is lehetne más –
a főváros Városligete –
a Hősök terénél – metróállomás!
Ki ott kiszáll, s felhág lelátóra
megcsodálhat szinkronúszást,
amúgy orosz művészi módra…

De a Ligetbe nemcsak ezért érdemes kilátogatni. Nagy változások folynak ott most, érdemes szemrevételezni. Ezt a művet, illetve egy másik klasszikusunkat, Arany Jánost – ki az Őszikéket gyűjtötte össze egykor a Margitsziget lombos fái alatt – idézte @shadowhunter1975 is, amikor Pereházy Károly értő szakmunkáját A Városliget c. kiadványt forgatta érdeklődésének és hivatásának megfelelően.


>!
shadowhunter1975 P

Kimentem a ligetbe újra
Hosszacska távollét után,
Hogy lássam: füve, berke, útja
Minő hatással lesz reám.
Annak találtam most is, ami,
(Régóta búvom, s eleget),
Úgy összeillünk párosan mi:
Kopott ember, kopott liget.

Arany János: Ének a pesti ligetről

5. oldal (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1978)

!

S utolsó helyszínünk, hol a nyíltvízi versenyek zajlottak, a Balaton, Közép-Európa legnagyobb tava, melynek partjain ma már egyenrádió szólhat, s kempingeiben az odalátogatók mélyen zsebükbe nyúlva hajbókolnak a magasfokú szakmunka alapozta, A FACEBOOK létrehozójánál is okosabb és eredményesebb tőkekoncentrációhoz vezető stratégia diadala előtt. Vagy mégsem azelőtt? De ki tudja/tudhatja ezt biztosan? Ötven év múlva úgyis kiderül! Olvassuk inkább @Gelso tapasztalatait V. Deák Éva Felfedezem a Balatont című művéről, amely ha nem is túlzottan klasszikus, mint Cholnoky, (@alaurenthttps://moly.hu/ertekelesek/1834913 ) vagy Eötvös Károly (@Viv_https://moly.hu/ertekelesek/1925539), (@laurannehttps://moly.hu/ertekelesek/1009224) egykori munkái.

S miután tudjuk, hogy a Magyarországon két úszó Európa Bajnokság után hatalmas ráfordítással megrendezett vizes Világbajnokság megbecsülhetetlen nagyságrendben öregbítette országunk és hazánk nemzetközi hírnevét és tekintélyét, méltán mondhatjuk: ez jó mulatság, férfimunka volt.


>!
Gelso P
V. Deák Éva: Felfedezem a Balatont

másodikos koromban nagyon jól elmolyoltam ezzel a könyvvel, akárcsak a Vakáció munkafüzettel…nagyon megszerettem ezt a felfedezősdit…

2010. augusztus 30., 21:21
Ezt írtam a könyvről kezdő molykoromban, visszaemlékezve:
…a könyvet 31 év eltelte után (!) ismét átlapoztam, és az alábbiakat tudtam meg az akkori énemről, tőszavakban idejegyzetelem: 9 éves, magasságom: 149 cm; a bőröndbe ugrókötelet és egy babát tettem volna a már felsoroltakon kívül; busszal voltam először a Balatonnál a nagypapámmal és a testvéremmel Balatonlellén (?); amikor megláttam a 'magyar tenger'-t, a legnagyobb meglepetésemre a tavon látható hajók voltak; 40-féle hal él a Balatonban: 'harciasak', 'békések' felosztásban; másodikos koromban még nem néztem mikroszkópba, de már tudtam, mi az ebihal; és ha rámcsimpaszkodna egy pióca, nem szabad rémüldöznöm, vagy letépni, hanem benzines vagy petróleumos ronggyal kell elkábítani, mert akkor könnyen lepottyan – megj. most: honnan a csudából van egy gyereknél (!) strandon (!) rongy (!) és benzin/petróleum (!); a szúnyogcsípések a Balaton parton elkerülhetetlenek, vakarózás helyett cseppentsek rá citromlevet, ecetet; 8-féle vízi/gázlómadarat ismertem meg akkor a könyv segítségével: „gólya, szürkegém, tőkésréce, kanalas gém, kócsag, bölömbika, vadlúd, sirály” – ez utóbbit amikor megláttam, nagyon megdöbbentem, mert én addig nem is gondoltam, hogy ilyen madár élhet az országunkban…és hát a bölömbika értelmezésével is gondjaim voltak; megtudtam jó pár öreg balatoni halász időjárásra vonatkozó megfigyelést, és hogy csónak és ladik közt különbség van, na és a vitorlásoknak is több csoportja látható a vízen; kompon akkor nem ültem, mert nem ragasztottam a megadott helyre kompjegyet; kedvenc vízijárművem: – ha jól kiveszem rajzomból – a motorcsónak; vihar esetén sárga ill. piros rakétát lőnek fel, és gömböket húznak a jelzőrudakra – megj. most: ilyet is csak az idén láttam, pedig többször megfordultam azóta a Balatonnál; megfelelően színeztem ki a magyar, NDK, csehszlovák, lengyel és jugoszláv zászlókat, de a Magyar Vitorlásszövetségét fehéren hagytam – megj. most – ma sem tudom, milyen is az a zászló; megismertem, mit is rejtenek a téli kifejezések, mint pl.: rianás, lék, fakutya, jégvitorla – de ez utóbbira nem emlékeztem; olvastam a kecskekörmök legendáját, kedvenc sportjaim: labdarúgás, futás, síugrás, korcsolyázás, kocogás – mára csak a síugrás maradt meg ezek közül kedvesnek; a 94. oldal totál betett nekem, ui. megtudtam, hogy egy Kultúrházban POPzenét hallgattam, a Pulzus eg(g)yüttes játszott…nos, itt most abbahagyom, mert őszintén megmondom nektek, hogy jelenleg fogalmam sincs, ki és miféle volt a Pulzus együttes – de ha így megjegyeztem a nevét, akkor tuti, mély benyomást tett rám pár száma…:-) :-)

Főemlék, a könyv elejébe szép írással:
B.E. 2. osztály – kiváló kisdobos munkájáért.
1981.

Szóval most, idestova 7 éves molymúlttal rendelkezve (Regisztráció: 2010. augusztus 8., 22:14.), megállapíthatom, hogy ez egy igazán jóféle és élvezetes, sőt mitöbb, figyelemfelkeltő írás lett, ezért nem hagytam karc-állapotban, hanem idehelyeztem, úgysem írnék jobbat sosem…
Az biztos, hogy nagyon szerettem a könyvet, becsülettel elolvastam, töltögettem, sokáig a közelemben tartottam és rendszeresen fellapozgattam. Félteve őriztem és birtokolom ma is. Akkoriban kezdődhetett kialakulni a „könyvekkel rendelkezni jó”-érzés bennem, mert megtudtam, hogy jelent meg másik rész is: Felfedezem Budapestet – sokáig terveztem, hogy meglesz nekem, de valahogy végül, legnagyobb sajnálatomra, mégsem sikeredett megszereznem… :-(

2 hozzászólás
!

Aki nem látja, vagy ismeri a borítót, könnyen hihetné, hogy ez a kötet is tematikusan ide tartozik. Azonban ez csak egy félreérthető kapcsolat. Ugyanis a közös bennük: csak a víz és a ciklikus mozgás azonossága. Itt ugyanis nem közvetlen testünkkel, hanem egy közvetítő eszközön keresztül, hajónkkal szelhetjük a vizet a Dunán, a Balatonon, s kisebb vizeinken – mintegy 3000 km hosszan Magyarországon – sőt még időnként a Városligeti tavon is. De az eltérő élmények nyomán keletkező mámorító érzés, az adrenalin áramlása majd' ugyanaz. Így bátran ajánlhatom Pap Kornélia könyvét is, amely hozzá tartozhat „vizes” élményeink összességéhez – s ha elolvastuk, mondhatjuk: „Itt állok megfürödve…”(JAJ – Ezt is a Kárpáti Gyuri bá írta!)


>!
Bla IMP
Pap Kornélia: Vizek szabadja lettem…

Az evezés – nekem a kajak – a ciklikus mozgások egyik legszebbike. Harmonikusan foglalkoztatja, terheli a test valamennyi izmát. A mozgásban dinamikusan részt vevő izmok egy evezőcsapáson belül megfeszülnek és ellazulnak. A feszülés és az ellazulás ritmikusan követi egymást, ez különösen jó hatással van a vérkeringésre. A mozgás üteme (intenzitása) – akárcsak a többi ciklikus sportmozgásé – szabadon, tetszés és igény szerint szabható meg. Ez magyarázza, hogy a korai ifjúságtól a késői öregségig hódolhat az ember e vízi-sportnak. Egyedül és társakkal – akár az egész családdal is – egyaránt űzhető. A túrahajóba akár több napos, több hetes kiránduláshoz szükséges felszerelést is lehet csomagolni. Magam is egy Budapest – Mohács – Budapest –re emlékezem legszívesebben. A vízi-nagykört egy, a Sió-csatornán kapott trombózis akadályozta meg. A Duna láttán, szagát érezve a kajakozás jut eszembe, a Hajógyári-szigetkör, s amikor egy versenyhajóval a vízibusz beborított…
A legcsodálatosabb azonban az, hogy a csendben sikló hajóval gyönyörű tájakat ismerhetünk meg. Élénken emlékszem amikor Gemenc szélén, sátorunk mellett röfögött éjszaka a vaddisznó…De egykori szerelmemhez, ma is feleségemhez is túrakajakkal jutottam el, hogy igazán megismerjem…
Magyarország evezésre alkalmas folyóvizekben, tavakban, csatornákban rendkívül gazdag. Háromezer kilométer a hossza azoknak a vizeknek, amelyeket túraevezősök felkereshetnének. De persze teljesítménytúrát is lehet tenni – 10 óra alatt egy Szentendrei-sziget – én elültem a fenekem a portyakajakban.
Tehát hajóval járva ezeket a vizeket, a romantikus holtágakat, a csendes, ártéri erdőkkel, nádasokkal szegélyezett folyókat, a vadregényes csatornákat, egészen új szemszögből tárulkozhat elénk gyönyörű kis-hazánk.
Minden aktív életet kedvelőnek ajánlom, de nemcsak olvasni, a hajókat kipróbálni is!


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!