Klasszikus magyar irodalom

Rovatgazda
!

Irodalmárok a múlt századelőn

A Nyugat köré csoportosult költői kör 1908-tól üstököskénti feltűnésének előzménye Kiss József 1890 óta megjelenő hetilapja, A Hét. Ignotus is, Osvát is A Hétnél indult, innen léptek át a Nyugathoz. A hosszú életet megért Kiss József (1843–1921) szerkesztőként a 20. századi magyar irodalmi élet előkészítője; költőként viszont az előző század Arany János-i vívmányainak összefoglalója. Benedek Marcell szavaival: „Tökéletes típusa volt a liberális korszak zsidó magyarjának, aki jó magyar és jó zsidó akart lenni. Sikerét az magyarázza, hogy csak a tárgya volt új, de hangja, formája ismerős.”

A minden tekintetben 20. századinak nevezhető, máig annak tekintett, és ma is szívesen olvasott elbeszélő próza jeles képviselői egyazon esztendőben születtek: Bródy Sándor, Gárdonyi Géza és Herczeg Ferenc (1863). Őket követi időrendben a náluk három évvel fiatalabb Tömörkény István. Valamennyien Jókai és Mikszáth tanítványai és követői. A verseci német Herczeg Ferenc tizennégy évesen Jókain tanul meg magyarul; Bródy Sándor emberileg is hálás lekötelezettje Jókainak, aki személyes közbenjárásával mentette őt ki egy katonai börtönből; a szegedi Tömörkény és a Szegeden is újságíróskodott Gárdonyi Mikszáth szegedi éveiben írott novelláiból kapott ösztönzést. Mire a nagy költőnemzedék színre lép, ők már elismert, közkedvelt írók. Az 1890-es évek Bródy, Herczeg, Gárdonyi könyvkereskedői szempontból is példátlan sikereinek esztendei. A zolai naturalizmus lelkesítette Bródy (Színészvér, 1895, Az ezüst kecske, 1898), a maupassant-i látszólagos szenvtelenség magyar változatát kezdeményező Herczeg Ferenc (Fenn és lenn, 1890; Szabolcs házassága, 1896), a magyar falu világát és történelmi múltunkat új színekkel festő Gárdonyi Géza (Az én falum, 1898; Egri csillagok, 1899), az alföldi paraszti életet utolérhetetlenül ábrázoló Tömörkény (Jegenyék alatt, 1898) már országos hírű írók a Nyugat költői nemzedékének jelentkezésekor.(@WolfEinstein: https://moly.hu/ertekelesek/2076864)
Gárdonyi Géza utánozhatatlan egyszerűsége, keresetlen, tiszta derűje, mély humánuma halhatatlan (Az én falum). Életképeit első személyben adja elő, a tanító úr személyesen van jelen minden történetben. Történelmi regénye, az Egri csillagok emberközelbe hozta a távoli történelmet, két, fokozatosan felnőtté serdülő gyerek szemével.
Négyük közül – Bródy, Gárdonyi, Herczeg, Tömörkény – csak Herczeg Ferenc érte meg a Trianon utáni, sőt az 1945 utáni korszakot; Tömörkény a háború alatt halt meg (1917 áprilisában), Gárdonyi Géza 1922-ben, Bródy Sándor pedig 1924 nyarán. Életművük az I. világháború éveiben lezárult.

A szabadelvű (liberális, polgári humanista, halandó polgári) szemléletmódok az 1919-et követő elbizonytalanodás után megerősödtek. Legfőbb irodalmi fórumuk továbbra is a Nyugat volt, és elsősorban Babits Mihály és Kosztolányi Dezső munkássága fejezte ki már a húszas években is ezt a szellemiséget. 1936-tól a Szép Szó vált még ilyen műhellyé. A szemléletmódok egymásba is átjátszó voltát mutatja, hogy a Nyugatra nyílt marxizmuson kívül minden iránynak teret engedett, s hogy József Attila úgy vált a Szép Szó vezéregyéniségévé, hogy változatlanul közelebb állt a marxizmushoz, mint a liberalizmushoz.

Havi olvasások:

@csgabi Gozsdu Elek – Petelei István – Bródy Sándor: Nemes rozsda 2017. május 7.,
@ppeva Gozsdu Elek: Köd https://moly.hu/ertekelesek/1548592
@DaTa Babits Mihály: Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom 2017. május 13., 23:07 →
@bipfortuna Karinthy Frigyes: Egy nőt szeretni https://moly.hu/ertekelesek/2381012!!!
@saribo Kaffka Margit: Színek és évek 2017. április 16., → 2017. május 1.
@eme Kaffka Margit: Hangyaboly https://moly.hu/ertekelesek/2385102
@ervinke73 Móricz Zsigmond: Kerek Ferkó 2017. május 1., 19:05 →
@SteelCurtain Tersánszky Józsi Jenő: Az elnök úr inasévei 2017. május 11., 04:08 →
@vorosmacska Kosztolányi Dezső: Kínai és japán versek 2017. május 2., 21:01 →
@Vivarumba Kosztolányi Dezső: Horoszkóp https://moly.hu/ertekelesek/2383886
@tgorsy Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő 2017. május 10., 09:18 →
@Bobe0402 Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula… 2017. április 28., 08:00 →
@Gyöngyi69 József Attila: József Attila összes versei 2017. május 7., 11:13 →


>!
Rebane SP
Kiss József: Kiss József válogatott versei

Nagyon sajnálom, hogy Kiss József nem szerepelt a tantervben, amikor én voltam diák, mert biztos, hogy szerettem volna. Nem mindegyik verse tetszett, de amelyik igen, az igazi kedvenc lett. Olyan szenvedélyes, nem marad semleges az ember vele szemben. A versek viszonylag hosszúak, de gördülékenyek, nem un rájuk az ember.
Nekem ez az egyik kedvenc részletem:

Meg-megújul a régi vád:
Azt mondják, vért iszik apád,
S ha felnősz, ott, ahol:
Majd te is, te is vért iszol!
Felhőgomoly az éj felett –
Virraszt-e isten odafenn?
Tagadnom: kín – elhinnem: vád,
Ő mindenképpen súly nekem!
– Eredj aludni, gyermekem!
(Az ár ellen – részlet)

!

Párhuzamosan A Hét-tel kelt életre az évenként megjelenő híres Mikszáth-Almanach. Attól kezdve, hogy elérkezett hozzá a siker, Mikszáth jellegzetes alakja volt a hazai irodalomnak és közéletnek. Zömök, testes termete, csáléra álló bajsza, hosszú pipája kedvelt tárgya volt irodalmi és politikai karikatúráknak. Viszonylag fiatalon máris szinte idős bölcsnek tekintették. Nem tartozott körökhöz és irányokhoz. Kormánypárti képviselő létére is távol maradt Gyulaiéktól. Nyomorgó ifjúként még ott ült Reviczkyék körében a kávéházban, de idővel a mást akarókhoz sem volt már köze. Jókai mellett ő volt a másik élő halhatatlan. S a ’90-es évektől szerkesztette a Singer és Wolfner által évente kiadott irodalmi naptárt. Aki belekerült a Magyar Tudományos Akadémia tagja által szerkesztett, évente megjelenő kis gyűjteménybe, az számított csak igazán. Sokszor mondották, sokszor le is írták, hogy Mikszáth Kálmán az eddigi magyar irodalom legnagyobb regényírója. Lehet, hogy azért ez kicsit ízlés dolga is – mármint az olvasóé , de ugyanakkor Mikszáth irodalmi ízlésében bízhatunk. Május hónapban a Merítésben e XX. század eleji válogatások és az olvasások egybeeséseiből szemezgettem. Tán nem mindig a legnagyobbakat – hiszen ők már szerepeltek – ezt majd jelzem is – de a megbízható „második vonalat”, akik még mindig nagy alakjai a magyar irodalomnak.

Havi olvasások:
@könyvmolyeszti Mikszáth Kálmán: Az igazi humoristák 2017. május 19., 11:25 →
@könyvmolyeszti Mikszáth Kálmán: Mikszáth Kálmán levelezése I-III. 2017. május 19.,
@Habók Mikszáth Kálmán: Az apró gentry és a nép https://moly.hu/ertekelesek/2382574
@Tigrincs Mikszáth Kálmán: Sipsirica https://moly.hu/ertekelesek/2385714 !!!
@dontpanic Mikszáth Kálmán: A vén gazember 2017. május 23., 14:18 →
@Hoacin Mikszáth Kálmán: A fekete fogat https://moly.hu/ertekelesek/2392801
@dontpanic Mikszáth Kálmán: A vén gazember 2017. május 23., 14:18 →


>!
AeS
Mikszáth Kálmán (szerk.): Almanach az 1909-ik évre

Az egyik kolléganőm adta kölcsön, tényleg 1909-es, kicsit meg is van rágva meg sárgulva, juhé! (Imádom ezeket a régi könyveket.) Itt szeretném kiemelni, hogy tökéletes a mérete is, pont kézre áll, Singer és Wolfner azért tudtak valamit.
Rövid elbeszéléseket tartalmaz a könyv, melyek hatására két szerző (Lovik Károly és Pekár Gyula) a várólistámra került. Meg kell állapítanom továbbá, hogy az irodalmi kánon nem téved mindig: hajlamos vagyok a címet és a szerzőt azonnal elfelejteni, amikor nekiállok egy-egy elbeszélésnek, itt is volt egy, aminél csak azt éreztem, hogy hű, de jól ír ez az akárkicsoda, visszalapozás, meglepődés, megértő mosoly. Ő volt: spoiler
Érdekességként megjegyzendő, hogy a kötetben mindösszesen egy nő publikált, gr. Teleki Sándorné, ő is Szikra álnéven, nem mellesleg a könyv legrosszabb elbeszélését sikerült megírnia Joó Pistáról, mely történethez hasonlóakat Szabó Magda mesél a Merszi möszjőben (azt hiszem), a pedagógiai célzattal íródott borzalmas művek kapcsán.

!

Herczeg Ferenc

Aligha volt még egy idegen anyanyelvű ember, aki olyan jól megtanult volna magyarul, mint Herczeg Ferenc, aki mestere lett az elegánsan hűvös magyar elbeszélő stílusnak. Nem is beszélve róla, hogy ő vette át Mikszáthtól az Almanach szerkesztését, amit akkor már Mikszáth-Almanachnak neveztek.
A verseci német gyógyszerészcsalád sarja ünnepelt sztáríróvá avanzsált a huszadik század első felének magyar irodalmi és közéleti világában. Volt vérre menő párbajgyőztes, üldözött ifjú, akit a börtönbüntetés napjai alatt megalkotott Fenn és lenn című műve híres, közismert íróvá emelt. Volt országgyűlési képviselő és lett a két világháború közti Magyarország úri titkainak tudója, volt dzsentrikkel dorbézoló urizáló kalandor és lett a konzervatív magyar közízlés elhivatott formálója és szolgálója.
1900-ra a magyar színpadok koronázatlan királya lett, majd csak a századforduló után kell megosztania ezt a rangot Molnár Ferenccel. Azután évtizedeken keresztül Herczeg és Molnár áll a hazai színpadi irodalom középpontjában. Vetélkednek, és tanulnak egymástól. Herczeg inkább a dzsentri és a budai polgár írója, Molnár a pesti polgáré és a kispolgáré, de azért a dzsentri is ott van a Molnár-premiereken, és a kispolgár is a Herczeg-premiereken.
E közben a rendszer írófejedelme lett. Irodalmi népszerűségét emelte lapja, az óriási példányszámú Új Idők (1894–1949), melynek szerkesztője volt és egyben a beérkezett olvasói levelekre is személyesen ő válaszolt. Ugyanakkor teljesítménye az idő múlásával persze hanyatlott.
1945-ben már nyolcvankét éves volt. Saját bevallása szerint már semmit sem értett a világból. Mint a polgári irodalom képviselőjével, a Rákosi-rendszer kíméletlenül elbánt vele. 1949-ben eltávolították a villájából, s akkor kapta vissza annak egyik szobáját, amikor egy szovjet íróküldöttség tett nála látogatást. 1945 után kilenc évet élt teljes visszavonultságban. Kilencvenegy éves volt, amikor meghalt.
Hogy miért lett feledve Herczeg Ferenc? Mert el akarták felejteni az 1949 után regnáló hatalom kultúrpolitikusai. Ki akarták törölni az emberek tudatából és emlékezetéből azt a világot, amit meg- és átéltek oly sokan Magyarországon, ami a polgári középosztály hétköznapjait, gondolatait, szórakozásait jelenítette meg. Mindez nem véletlen, nem hirtelen és váratlan népszerűtlenné válás, nem érthetetlen és értelmezhetetlen közízlés-változás, hanem egy nagyon is tudatos „agy-átprogramozás” műve, amelyet úgy hívtak, hogy szocialista világkép. No, abba nem illett bele Herczeg Ferenc. Ma biztosan szeretnénk, ha olvasnánk. Van erre példa!

Havi olvasások:
@Gyöngyi69 Herczeg Ferenc: Az élet kapuja 2017. május 1., 15:10 →


>!
Kozmikus_Tahó P
Herczeg Ferenc: Pogányok

Kellemes meglepetés volt számomra mind a regény, mind Herczeg Ferenc stílusa.
Már – már vontatott, lassan hömpölygő leírásokra számítottam, vérgőzös jelenetekre, fullasztó légkörre. Ehhez képest rengeteg párbeszédet olvashattam (itt – ott még fel is nevettem rajtuk, fergeteges ennek a könyvnek a humora), pörgött a cselekmény. Amiért pedig igazán úgy gondolom, megérte kézbe venni ezt a művet, a gyönyörű szókapcsolatai…! Na meg a hangulata!
Éreztem magamon a puszta mindent elsöprő erejét. Alpárral együtt égett a szemem és forrt a vérem, majd vele együtt hidegültem el, keményedtem meg én is.

Igazán köszönöm az olvasási élményt, már csak azért is, mert a középkort, mint történelmi korszakot – személyes okok miatt – nem igazán kedvelem, ez a könyv mégis el tudta érni, hogy az undoromat félrerakva mást is képes legyek látni a nekem nem szimpatikus dolgokon kívül.
Jólesett.

!

A Gozsdu név nem ismeretlen a magyarok, főként a budapestiek előtt. Főként azért, mert évekkel ezelőtt erőteljes tulajdonjogi vita folyt a Gozsdu-udvar hovatartozásáról. A Gozsdu-udvar a budapesti Király utca 13. szám és a Dob utca 16. szám között hét négyszintes épületből (4800 m²) és hat udvarból áll, amelyhez hozzáadódik a Holló utca 10. szám alatti, szintén négyszintes épület. Az épületegyüttest a román nemzetiségű Gozsdu Manó (Emanoil Gojdu) ügyvéd végrendelete alapján 1870-ben létrehozott Gozsdu Alapítvány építette 1901-ben, Czigler Győző tervei szerint. De a vita már eldőlt, s számunkra inkább a család az érdekes.
A Gozsdu – vagy román helyesírással Gojdu – család története a valóságban akár leleményesen kitalált példázat lehetne arról, hogy mennyire nincsenek elválasztó határok az egymás mellett és szükségképpen egymással együtt élő nemzetek, nemzetiségek között, és micsoda bűn és ostobaság származással mérni egy nemzethez tartozást. Emanuel Gojdu (ha tetszik: Gozsdu Manó) a román irodalom- és kultúratörténet nagy alakja, aki Biharban élvén, természetesen igen jól tud, ha kell, még versel is magyarul.

A családra és az általuk ránk hagyott irodalmi és építészeti, azaz kulturális örökségre is emlékezhetünk, ha betérünk a Gozsdu-udvar számos étterme, bárja, sörözője egyikébe, s kellemesen érezzük magunkat.


>!
mcborzaska
Gozsdu Elek – Petelei István – Bródy Sándor: Nemes rozsda

Vizsgra csak a Mea culpa kell, de beleolvastam a többi novellába is mert bármit csinál az ember, csak ne kelljen tanulnia. De megérte. Korábban egyik írótól sem olvastam még, most ezt pótoltam. Mondjon bárki bármit, nekem tetszett mindegyik írás.

!

Emanuel Gojdu unokaöccse, fivérének fia, Gozsdu Elek a magyar elbeszélő próza egyik igen fontos klasszikusa még akkor is, ha egész életműve nem több két regénynél, két drámánál (amelyek közül az egyiket sohase játszották), egy novellás kötetnél, majd néhány késői, csak folyóiratban megjelent és kötetbe csak sok évvel halála után került novellánál és elbeszélésnél. És ehhez még hozzátehetjük eddig még teljes egészében ki nem adott időskori szerelmes levelezését, amelyről – akik kéziratban olvasták – azt mondják, hogy irodalmunk legszebb, leglíraibb s egyben legfilozófiaibb alkotásai közé tartozik.
A család macedón-román-szerb keverék volt, módos polgárok a nemesi-jobbágyi Magyarországon. Tagjai attól függően, hogy a soknemzetiségű régi Magyarország melyik körébe kerültek, hol románnak, hol magyarnak, hol szerbnek tudták magukat, anélkül hogy bármelyiket is megérintette volna a nacionalizmus gyűlölködése. A hajdani Gozsdu Manó, a kitűnő szerb-magyar Vitkovics Mihály egykori patvaristája, Kazinczy és Fáy András barátja lelkes románságtudattal egy munkás- és harcos életet áldozott a román-magyar-szerb megértő testvériség hirdetésének. Unokaöccse, Gozsdu Elek lelkes magyarságtudattal volt hosszú évekig a szerblakta délvidéken magas rangú igazságügyi tisztviselő, és a hivatalos nacionalizmussal dacolva képviselte a kölcsönös nemzeti megbecsülés elvét. Persze magyar anyanyelve mellett tökéletesen tudott románul is, szerbül is, és eredetiben olvasta nemcsak a német irodalmat, hanem a francia és angol klasszikusokat, filozófusokat, természettudósokat is.
Gozsdu életútjának sajátossága, hogy tulajdonképpen csak úgy mellékesen író, de ez a „mellékes” olyan színvonalú, hogy kortárs barátai – Mikszáth, Justh Zsigmond, Kiss József, később Ambrus Zoltán – a ritkán és lassú gonddal építkező írót azonnal a legjelentősebbek közt tartják számon. Műveltségét és érdeklődését tekintve lehetett volna természettudós is, filozófus is, jogászprofesszor is. És habár gyakran volt újságíró, lapok szerkesztője – életének útja a jogi pályán telt el, ügyész volt, és már harminckilenc éves korában „királyi főügyész”, vagyis a kor cím- és ranglistáján: méltóságos úr.
Gozsdu lassan érő művész volt, és egész írói tevékenysége igen szakadozott, hisz jogászkodott egész életében. Azonban ifjúkorától fogva izgatja a filozófia, szinte szaktudományi szintű műveltséget szerez magának a bölcselet klasszikusaiból is, és divatos szerzőinek műveiből is. A pesszimizmushoz eleve vonzódik, de szokatlanul közel kerül a materializmushoz is. Gyötrődik Schopenhauer akkoriban igen népszerű komor idealizmusa és Büchner mechanikus materializmusa között. Majd megismeri Darwin tanait – Herman Ottó, a nagy haladó természettudós jó barátja volt –, és ettől kezdve érdeklődése egyre erősebben fordul a biológia felé. Szívós kitartással mélyed el a biológiában is.

Havi olvasás:
@esztiyay Gozsdu Elek: Köd
@csgabi Gozsdu Elek – Petelei István – Bródy Sándor: Nemes rozsda 2017. május 7.,


>!
ppeva P
Gozsdu Elek: Köd

A Gozsdu név számomra nagyon vonzó, mivel már régóta nagyon vonzódtam a Gozsdu-udvarhoz. A régihez főként, mielőtt még átalakult volna turistakorzóvá, bár még így is tetszik, és gyakran megfordulok ott. Tudom, hogy a Gozsdu-udvar egy másik, szintén aromán (cincár, macedón) származású Gozsdu nevéhez kötődik, mégis gondolatban mindig összekötöm őket – Gozsdu-udvar és Gozsdu-köd.
Az írják róla, ő a „magyar Turgenyev”. Rögtön a könyv elején rá is csodálkoztam a névválasztásra. A három főszereplő Olga, Iván és Viktor. Bár előfordultak, mégsem voltak köznapi nevek a 19. században Magyarországon. Bizonyos, hogy tudatos választás volt. Néha beleképzeltem a szövegbe, hogyan is olvashatnám a nevüket Turgenyevnél. Mondjuk így:
Viktor Fjodorovics jelent meg a tisztás másik oldalán. Olga Pavlovna fellélegzett. Iván Alekszejevics elhallgatott.
Tetszett. Egyszerre volt magyar és valahogyan orosz is. Szenvedélyek, tragédiák, unalom, tehetetlenség, önpusztítás. És köd, köd, köd.

1 hozzászólás
!

Tóth Árpád

Az 1886-ban született Tóth Árpád gyenge testalkatú fiú volt, a tüdőbajra korán hajlamos. Eleinte a rajzolásban mutatott tehetséget, apja ezért rajztanárnak szánta. Később azonban Kardos Albert hatására az irodalom felé fordult.
Tóth Árpád 1903-ban az iskolai önképzőkör elnöke lett, 1904 júniusában színjeles eredménnyel érettségizett, majd szeptemberben apjával néhány napot Bécsben töltött. Ezután egy évig otthon időzött, majd 1905 nyarának elején latin-görög kiegészítő érettségi vizsgát tett.
1905–1909 között a budapesti egyetemen magyar–francia szakos bölcsészhallgató volt. Ekkor ismerte meg az új irodalmi törekvéseket. 1908-tól a Nyugat munkatársaként dolgozott, mely közölte a verseit.
Az egyetemet még nem végezte el, mikor a családját megaláztatás érte, amely anyagi romlást is hozott: édesapja debreceni Szabadság-szobrát élesen bírálta a szakmai kritika, és ennek hatására a helyi publicisztika is, minek következtében a hatóság leromboltatta a kontármunkának minősített emlékművet. Az apa ettől fogva magával meghasonlott, komor emberré lett, s mindez a család életére is nyomasztóan hatott, ugyanis a hivatalosan is kontárrá minősített művésznek újabb megrendelésekre nem volt kilátása. Ezt követően Tóth Árpádnak kellett eltartania családját, így felhagyott tanári ambícióival, visszaköltözött Debrecenbe, és októbertől újságírónak állt.
1922-ben jelent meg az Öröm illan c. verseskötete 1000 példányban, famentes papiroson, melyből 50 számozott példányt a költő saját-kezűleg írt alá. A Nyugat értékelése szerint Ady Endre után a második legjelentősebb költő. Ezt az értékelést ma már túlzónak tarthatjuk, és inkább jelentős, de nem meghatározó érvényű költői pályáról beszélhetünk.
Kevés magyar költő karakterizálható olyan jellegzetes szókinccsel, mint Tóth Árpád: bús, lomha, méla, tán beteg is. Stílusára a szecesszióval rokonított impresszionizmus a jellemző; a világ állóképekben való megragadásának igénye.
Mindössze 42 évesen hunyt el Budapesten. Korai halálát tüdőbetegsége okozta. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, búcsúztatóján Babits Mihály tartott beszédet.
Úgy tűnik ma már kevesen olvassák egykori költeményeit, pedig méltóak lennének rá. Talán felgyorsult és durvuló korunk atmoszférája, hangulata üt el nagyon az egykori mélabútól.

Talán érdemes elolvasni @BeetheBlessed korábbi értékelését:
https://moly.hu/ertekelesek/2275001


>!
Gabriella_Szaszkó IP
Szaszkó Gabriella

Egy Tóth Árpád verset hoztam a magyar költészet napjára :)

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

!

Erdős Renée – 138 éve született

Erdős Renée (eredeti nevén: Ehrental Regina) (Érseklél, 1879 – Budapest, 1956) író, költő. Felvidéki, sokgyermekes szegény magyar zsidó családban született. Győri és budapesti iskolaévei után színésznőnek tanult a fővárosban, ám tanulmányait hamarosan megszakította. Első verseivel A Hét költőjeként indult, s a női lélek merész ábrázolójaként mutatkozott be. A kritika várakozásaival ellentétben, nem a tartózkodó leányi bájjal, hanem a nő szerelmi vágyának megéneklésével aratott sikert, s vívta ki a századforduló némely korifeusának haragját. Regényeit ifjú lányok csak titokban olvasták, s a közvélemény nem is sokára, mint a legerotikusabb magyar írónőt tartotta számon. Költészete Ady Endrére is hatást gyakorolt, akárcsak Bródy Sándorra, akinek évekig a szeretője volt. A családos – és csapodár – Bródyval való szakítása után egy olaszországi kolostorba vonult vissza, miután katolikus hitre tért. Ezt követően írásaira a misztikus erotikus atmoszféra volt jellemző. 1913-ban feleségül ment Fülep Lajos művészettörténészhez, akitől két gyereke született, 1918-ban elváltak. Erdős Renée volt az első nő a magyar irodalomban, aki meg tudott élni alkotómunkásságából. Az e hóban olvasott Brüsszeli csipke című regényét 1930-ban írta.
1944-ig Rákoshegyen lakott. Egykori lakóháza, az Erdős Renée Ház ma kiállítóterem és helytörténeti gyűjteménynek ad otthont.

Havi olvasás:
@stippistop Erdős Renée: Brüsszeli csipke 2017. május 11., 15:51 →


>!
csillagka P
Erdős Renée: Brüsszeli csipke

Renéere Böszörményi Gyula hívta fel a figyelmemet, azóta elolvastam mindent amit róla találtam.
Izgalmas életet volt, az első magyar hölgy aki megélt a könyvei bevételéből, nyugatos kékharisnya egy kimondotta férfiaknak kialakított világban. Érdekes kérdéseket feszeget, ellentmondva az elfogadott tabuknak, többek közt, hogy az okos feleség mindig a családot tartja fontosnak és egyébként is minden félrelépést megbocsájt, és igen a nőknél a nagy sikoly csak szülés közben elfogadható, szex közben csak megzavarja a idegeket (férj szerint legalábbis) Múlt század harmincas éveiben merész, néhol ma is polgárpukkasztó regény a felső tízezer életéről, azzal a vélemény felhanggal amit a SZJG-ből és társaiból mindig hiányoltam. Mai problémákkal, mai íróktól nagyon nagy szükség lenne az ilyen okos könyvekre, éreztem az erejét még közel száz év távlatából, akkor is ha a végkifejlet, hát az nálam nem volt pozitív életkép.
Nagy sikoly-t valamikor biztos el fogom olvasni, mint korkörképet.

2 hozzászólás
!

Vitéz Somogyváry Gyula

1929-ig Freissberger Gyula (írói nevén Gyula diák) (Füles, 1895 – Budapest mellett, 1953) író, újságíró, országgyűlési képviselő.
A Sopron vármegyei Fülesen született, apja a nagycenki Széchenyi-uradalom gazdatisztje volt. Fiatalon megmutatkozott az irodalomhoz való vonzódása, 13 évesen jelent meg első írása nyomtatásban egy vidéki lapban.
Az első világháború alatt 3 évet szolgált az orosz, román és olasz fronton. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, 1918-ban betegség miatt tért haza. Ez követően részt vett az ellenforradalmi szervezkedésben Dormándy Géza és Lemberkovics István oldalán. Ebben az időben irredenta versei jelentek meg. Érdemeiért 1929-ben Horthy Miklós vitézzé avatta.
1920-ban a Magyar Távirati Iroda (MTI) vidéki osztályának osztályvezetője lett, 1928-tól a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. irodalmi igazgatója. A hangjáték műfajának magyar elnevezője és magyarországi meghonosítója. Az 1920-as évek elején Gyula diák néven verseket, később történelmi és világháborús regényeket, színműveket írt, némi németellenes éllel. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak. Részt vett a Gömbös-féle Fajvédő Párt, illetve az Ébredő Magyarok Egyesülete megalapításában, egyúttal alapító tagja lett a fajvédő szövetségnek is. Gömbös hívének számított.
1935-ben a csornai körzet országgyűlési képviselőjévé választották a Nemzeti Egység Pártja (NEP) színeiben. 1939-ben a Magyar Élet Pártjává átnevezett NEP jelöltjeként újra megválasztották. Náciellenes megnyilvánulásai miatt két nappal Magyarország német megszállása után, 1944. március 21-én a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. 1945-ben hazatért, de a kommunista rendszer nem vette tudomásul érdemeit, humanista szellemiségét. Nyugdíját a Magyar Rádiótól megvonták, személyét teljesen elszigetelték, a rádió igazoló bizottsága eltiltotta minden publikációs lehetőségtől. Időközben leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig tartó Gulag-rabságra ítélték, fiát hadifogolyként a Szovjetunióban tartották. 1950-ben betiltották minden művét, majd budai lakásán az ÁVO letartóztatta és Kistarcsára internálta. 1953-ban az internálótáborból a fővárosba szállítás közben, máig sem felderített körülmények között szívroham következtében halt meg.
A ’70-es években Svájcban adták ki németül két kötetét, majd 1990-t követően Magyarországon is megindult műveinek újrakiadása.
Mindazonáltal emléke ápolása ma sem egyértelmű. A fölújított Várkertbazár épületegyütteséhez északról simuló, a mostani restaurálásig lakóházként funkcionált Ybl Miklós tér 2. szám alatti műemléképület utcai falára – annak a háznak az utcai falára, ahonnan az ÁVO elhurcolta 1950-ben – nem került vissza a vitéz Somogyváry Gyula emlékét megörökítő márványtábla. Kiderült, hogy a kivitelező a kapubejárat udvari oldalára helyezte, de oly magasra, hogy az ott közlekedők is csak véletlenül pillanthatják meg.

Aktuális olvasások:
@Bobe0402 Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula… 2017. április 28., 08:00 →


>!
giggs85 MP
Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula…

A vártnál sokkal nagyobb élmény volt Somogyváry Gyula könyve, pedig az elejétől a végéig tisztában voltam kisebb-nagyobb hibáival – de valahogy mégis működött, vitt, sodort magával megállíthatatlanul.

A könyv két, közel egyforma hosszúságú részből áll: az egyik legszebb szerelmi háromszög történetéből, amit valaha olvastam, és egy elég ismeretlen I. világháborús csata leírásából. Mindkettő zseniálisan tálalva a maga módján. A könyv legnagyobb erénye talán maga Somogyváry stílusa, ami hiába tűnik mai szemmel avíttnak, hiába fest egy túlontúl idealisztikus képet a „magyar vitézek” életéről (amit biztosan tudunk, hogy ilyen formában nem létezett), de egyszerűen nem tudtam kivonni magam a hatása alól.

A szerző az első részben olyan erővel kelti életre az olasz frontról hátravont bakák mindennapjait, bolondozásait, gyerekes civódásait, játszadozásait, és különösen a fiatal és gyönyörű helyi lányhoz, Nannihoz fűzött érzéseit, hogy szinte „lelép a történet a lapokról”, és élni kezd. Élni, a mocskos háború pillanatnyi szünetében. Bár mindenki a fiatal olasz lány kegyeit keresi, de igazán közel csak két ember kerülhet hozzá: Rátz László, a papneveldéből önként frontra kerülő kamasz, és a történetünk lejegyzője, „Fűzfa” – aki becenevét versei miatt kapta. Az ő kapcsolatukra, vágyaikra, tétova tetteikre, kölcsönös félreértéseikre emlékszik vissza jó tizenhat évvel a történtek után Somogyváry.

Ez a visszaemlékezés pedig olyan érzékeny, mulandóságot sugalló és szép, mint a címadó növény, a mandulafa virága. Ez a jelképiség egyébként nagyon erősen jelen van a műben – talán túl erősen és túlontúl nyilvánvaló módon, de valahogy ezért sem tudtam most haragudni. Ennél hatásosabb azonban néhány gondosan felépített jelenet (köztük talán a legszebb imádság leírás, amivel valaha is találkoztam), amit valószínűleg kevesen fognak elfelejteni, akik olvasták a könyvet.

A második egység a keleti hadszíntér néhány vérgőzös napját meséli el, ahol a szöveg logikája, na meg a háború természete folytán, sorra esnek el a korábban jól megismert és többnyire szerethető alakok. Talán ennél a résznél jönnek elő leginkább Somogyváry „hibái” (nála a magyarok a legvitézebb emberek, akik hősiességéhez senki nem érhet fel; a magyar katonáknak szinte nincs is emberi hibájuk, szeretik és mindenben segítik egymást, és olyan hősiesen viselkednek, amit még az ókori görögök is megirigyelnének), ám mindez megbocsájtható, hiszen a tapasztalt frontkatona olyan élőn adja elő az eseményeket, olyan intenzitással mesél, amit nehéz nem figyelemmel olvasni. Ráadásul (túlzott pátosz és egyoldalúság ide vagy oda) mégis úgy tud mesélni a harcokról, hogy sem pacifista, sem túlzottan militarista szólamokat nem használ – valahogy megmarad középen: ezek a fiúk megtettek mindent, amit az adott körülmények között meg kellett tenniük, és igen, amit ott átéltek, hőssé tette őket. Ezzel nehezen lehet vitatkozni.

Somogyváry könyve manapság eléggé elsüllyedt a feledés tengerében, pedig ez egy olyan alkotás, amit érdemes lenne minél több embernek olvasnia, és elgondolkodnia rajta. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasó számára letehetetlen lesz, még a hozzám hasonló kényesebb ízlésű vagy kicsit szőrösebb szívű olvasók is megbocsájtják kisebb-nagyobb hibáit, és elmerülnek Somogyváry szép, melankolikus, idealisztikus és felemelő világában.*

* Ennek a világnak a „szíve” minden bizonnyal a szerző személyiségéből és törhetetlen elveiből fakadt: ő volt az, aki képviselőként felemelte a szavát a zsidókérdésben, aki ellenállt a náciknak (eredmény: Matthausen), majd a kommunistáknak (eredmény: internálás, és halál).

9 hozzászólás
!

Folyamatosan olvasott legkedveltebb íróink május hónapban sem okoztak csalódást, változatlanul fenntartották olvasóink érdeklődését. Köztük 116 éve, május elsején született Szerb Antal, 117 éve áprilisban Márai Sándor, és kb. mire ezt olvassátok 47. évfordulója lesz Fekete István közülünk való végleges távozásának. De nem is az évfordulók, hanem a folyamatosan magas érdeklődés indokolja említésüket.

Havi olvasások:
@Habók Fekete István: Sárgaréz patkók https://moly.hu/ertekelesek/2394954
@Hoacin Fekete István: Erdei utakon https://moly.hu/ertekelesek/2374370
@marschlako Fekete István: Cönde https://moly.hu/ertekelesek/2376955
@Gyöngyi69 Fekete István: Kele 2017. május 13., 17:16 → 2017. május 28., 14:12
@gabiica Szabó Magda: Für Elise https://moly.hu/ertekelesek/2378112!!!
@LuPuS_007 Szabó Magda: Ókút 2017. május 2., 06:15 →
@Sapadtribizli Szabó Magda: Régimódi történet 2017. május 7., 00:56 →
@Eva62 Szabó Magda: Freskó 2017. május 26., 07:54 →
@AniTiger Szabó Magda: Születésnap 2017. május 7., 18:01 →
@Aurore Szabó Magda: Katalin utca 2017. április 18., 08:40 → 2017. május 9., 23:50
@fonalaslány Szabó Magda: Abigél https://moly.hu/ertekelesek/2304009 !!!
@Eva62 Szabó Magda: Mózes egy, huszonkettő 2017. május 24., 19:52 →
@Tigrincs Szabó Magda: Születésnap 2017. május 27., 11:11 →
@könyvmolyeszti Szabó Magda: Abigél 2017. május 11.
@Madama_Butterfly Szabó Magda: Abigél https://moly.hu/ertekelesek/2382511
@Eva62 Szabó Magda: Abigél 2017. május 9.
@Agatha_Emrys Szabó Magda: Abigél 2017. május 9.
@csillagka Szabó Magda: Tündér Lala 2017. május 14.
@Habók Szabó Magda: Egy meszely az fél icce Szabó Magda ízei 2017. május 20.
@Mariann_Czenema Szabó Magda: Álarcosbál 2017. május 2.→ 2017. május 3.
@KingucK Rejtő Jenő (P. Howard): A Sárga Garnizon 2017. május 11.
@krlany Rejtő Jenő (P. Howard): Az elveszett cirkáló 2017. május 15.
@eme Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon 2017. május 23.
@KingucK Rejtő Jenő (P. Howard): Pipacs, a fenegyerek 2017. május 24.
@Olympia_Chavez Rejtő Jenő (P. Howard): Az elátkozott part https://moly.hu/ertekelesek/2396729
@ Olympia_Chavez Rejtő Jenő (P. Howard): Menni vagy meghalni https://moly.hu/ertekelesek/2398227
@ponty Rejtő Jenő (P. Howard): Pipacs, a fenegyerek 2017. május 24.
@Gyöngyi69 Szerb Antal: A fehér mágus https://moly.hu/ertekelesek/2368091
@mezei Szerb Antal: Szerelem a palackban https://moly.hu/ertekelesek/2363515
@ dontpanic Szerb Antal: Utas és holdvilág https://moly.hu/ertekelesek/715931 !!!
@tgorsy Szerb Antal: Budapesti kalauz 2017. május 10.
@Chöpp Szerb Antal: A világ sokkal több Szerb Antal füveskönyve https://moly.hu/ertekelesek/2389171
@csillagka Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem / A nővér 2017. május 1.
@DaTa Márai Sándor: Bébi vagy az első szerelem https://moly.hu/ertekelesek/2373162!!!
@Habók Márai Sándor: Vendégjáték Bolzanóban https://moly.hu/ertekelesek/2396956
@bazsalikom Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek 2017. május 16.


>!
Madama_Butterfly P
Szabó Magda: Abigél

Szabó Magda lányregénynek indult története, amelynek mondanivalója, története egy idő után túlnövi az elvárásainkat, meghaladja az elképzeléseinket.
Egy sötét korban játszódó reménysugár, fény az alagút végén – pont az, amire mindig és minden korban szükség volt, van és lesz is, ezért foglalja el ez a könyv az őt megillető helyet a magyar irodalomban.
Ifjúsági regény, amely mégis az összes korosztálynak szól – ajánlom mindenkinek, nálam olyan kedvenc, amelyet nem lehet elégszer elolvasni.

!

A meséket olvasók közül e hónapban kiemelkedett:
Janikovszky Éva (Szeged, 1926 – Budapest, 2003) Kossuth-díjas és József Attila-díjas író, költő, szerkesztő.
„Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.”

Ki írta ezt? Jó kérdés. A világ sok más részén is tudnák rá a választ, hiszen Janikovszky Éva könyveit ma már 35 nyelven olvassák. Műveiből ma is készülnek fordítások, sőt újrafordítások is. Az élő nyelv gyorsan változik. A klasszikus műveknek a szelleme maradandó.

Janikovszkynak van egy állandó hőse, egy fiú. Nevét nem ismerjük, pedig egy tucat könyvében találkoztunk vele. Hol kíváncsi óvódás, hol kalandkereső iskolás, hol gyermekkorát kinövő kamasz. Ő csodálkozik rá a világra, őrajta csodálkozik a világ. És vele mindig történik valami, mi pedig szurkolunk, hogy minden sikerüljön neki. Mondatonként szerettük meg, pontosabban: mondatpáronként, mert az ő szabadon csapongó monológjai valójában rejtett párbeszédek. Gyermek és felnőtt, egyén és társadalom, jelen és jövő között.

Havi olvasások:

@KönyvParfé Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás 2017. május 15.
@csgabi Janikovszky Éva: Szalmaláng https://moly.hu/ertekelesek/2377958
@Mackólány Janikovszky Éva: Szalmaláng 2017https://moly.hu/ertekelesek/2398101
@murmur Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami 2017. május 6. → 2017. május 6.
@Fapicula Janikovszky Éva: Felelj szépen, ha kérdeznek! 2017. május 6.
@DaTa Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam https://moly.hu/ertekelesek/2377708
@KönyvParfé Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok 2017. május 15.
@Fapicula Janikovszky Éva: Már megint 2017. május 6., 12:07 → 2017. május 6.
@Fapicula Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás 2017. május 6. → 2017. május 9.
@Fapicula Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány! 2017. május 9.
@Fapicula Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami 2017. május 9.


>!
csgabi P
Janikovszky Éva: Szalmaláng

Kellemes időutazás volt számomra, mert – bevallom – mindig is vonzott a szocializmus kora – már ami az akkor életet illeti. Nem volt az őrült pörgés, rohanás, egymásra-oda-nem-figyelés. Lelki szemeim előtt megelevenedett Szeged, Budapest; Finom, kellemes lányregényt kaptam, nem is vágytam többre.
Sokszor idegesített Vera, de mivel sokszor a mai tinédzserek is az agyamra mennek, ebben nincsen különbség a két korszak között – legfeljebb annyi, hogy ma más hülyeségeket csinálnak. :-)
Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a mai tizenévesek életében már talán egyáltalán nincsen meg az a nyugodtság, a pozitív-jó csapatba tartozás; hogy ma 16 évesen többen már ki tudja, hányadik szexuális kalandjukat élik át; hogy hiányzik az igazi beszélgetés.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!