Klasszikus magyar irodalom

Rovatgazda
!

Bevezető

Április – az első igazi tavaszi hónap,
bolondságok, tréfák, mit kigondolnak
számosan, felültetve sok lehajtott fejű
embert. Ki felnézni, kitekinteni nem mert.
De nekünk ekkor, 11-én született Attila is,
s mit Ő írt-költött mindmáig nem hamis,
s ha felidézitek, új tettekre juthattok ma is.

De félre az önkényes rímfaragással, foglalkozzunk valami mással, ha április, akkor Áprily Lajos verse tán a legszebb zene füleimnek így tavasszal:

https://www.youtube.com/watch…


>!
pubbancs I
Molyolók saját írásai

Tavasz. A leggyakrabban használt évszak a versekben. Talán a színei miatt, talán a dacos tévképzetei miatt az elvekben. Talán a búskomorsága miatt, talán a lehulló falevelek okán. Talán, ha összehúzom magam, átférek a tű fokán. Talán, ha behunyom szemem nem látom a rosszakat. Talán, ha szemhéjam mögül nézlek, megmarad minden mozzanat. Talán, ha sétálok, nem kell úgy rohannom. Talán ha megállok, sikerül tovább maradnom. Talán el sem engedlek, ha dacosan ökölbe szorítom a tenyerem. Talán te leszel az utolsó falat kenyerem. Talán nem múlok el majd senkinek, talán ott marad egy kicsit a nyomom, ha a mosolygást, mint álruhát megszokom. Talán kedvelnek majd engem az emberek, ha nem számítanak egy kicsit sem a képzeletbeli termetek. Talán lehetek a szín, ebben a tavaszban. Nem pedig ujj egy elsülő ravaszban. De talán lehetnék én a golyó, aki áthatol a kemény kérges szíven, és gellert kap benne. Talán életben tartaná, mert ha kivennék összeomlana a keringés. Talán lehetnék a bádog kunyhót óvó, ócska kerítés. Talán egy picit lehetnék minden évszak, a forró fejű nyár, a hűvös lelkű tél, vagy az elmúló ősz. Talán lehetnék nyájad fölött az önkéntes csősz. Talán az lenne a legjobb, ha nem is lenne talán. Elbujdoshatna tőlünk ez a semmire sem jó, hasztalan magány.

18 hozzászólás
!

A Költészet Napját

Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. Valószínűleg a Könyvfesztivál sem véletlenül kerül áprilisban megrendezésre. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. MOLY tagjaink közül többen is emlékeztek/nek versek olvasásával a Magyar Költészet Napjára. Ebből az alkalomból úgy gondoltam, hogy a már tematizált Klasszikus magyar irodalom rovat e hónapban József Attilával foglalkozzék.(Majd a következő hónapban két hónapból merítek.:-)))

@Georginanéven József Attila: Szépség koldusa https://moly.hu/ertekelesek/2353703 !!!

„Veszem a szót,
földobom a levegőbe,
ott szétesik, és újra megfogom,
és akkor valami más”- leszen belőle. – írta J.A., s teszem hozzá a végét önkényesen én.

https://www.youtube.com/watch…

S természetesen a Merítés versrovata is foglalkozik a Költészet Napjával:
https://moly.hu/merites-rovatok/versrovat-50


>!
Sárhelyi_Erika I
Egy költő – egy vers

Radnóti Miklós: Röviden

Barátaim, ha rövid a papír,
az ember akkor apró verset ír;
higgyétek el, a rövid is elég,
meghalok, s úgyis minden töredék.

!

Szóval április nemcsak a tavasz, de József Attila születése, ill. a Magyar Költészet Napjának hónapja is. Életrajzzal nem fárasztanálak benneteket, de Attila születését a Ferencvárosban élte meg. S erről eszembe jutott, hogy egykor a Ferencvárosban dolgoztam, s évente-kétévente, de rendszeresen koszorúzást szerveztem József Attila Emléktáblájánál, ahol valaki beszédet, s egy művész verset mondott, a társadalmi szervezetek pedig koszorúkat helyeztek el kisebb mozgósított üzemi és lakossági csoportok előtt. A IX. kerületi Gát utca 3. szám alatt akkor még eléggé magára hagyott, kopott „Emlékszoba” vigyázta Attila emlékét. Mára ez szerencsére megváltozott. József Attila egykori szülőházában megnövelt látogatótérrel nyílt újra az emlékhely és kiállítás a költő születésének 110. évfordulója alkalmából. A Petőfi Irodalmi Múzeum egy éve kapcsolódott be a ház felújításába és a kiállítótér kialakításába, melyet az önkormányzat és a kormány is finanszírozott. Az új kiállítás anyagában két utat tekinthetünk át, egyik József Attila fizikai életútja, a másik szellemi fejlődése.


>!
Arianrhod MP
József Attila: Nincsen apám se anyám

Mindig szívesen olvasok verset, de különösen József Attiláéit. Elbűvöl a sokszínűsége, a stílusok közötti kísérletezései, de főleg az a képessége, hogy mindig egyéni marad a hangja, bármilyen témáról vagy hangulatban írja is.

Ez a kötet leginkább még zsenge ifjú korában szörzött énekeiből válogat, 4 év terméséből, és csak kis csokorra valót. De az a bokréta olyan, mint egy vadvirágokból és üvegháziakból kötött ízelítő. Van benne népdalszerű, „tiszta költészettel” kísérletező, Arany Jánost idéző realista és melankolikus, Adyt követő szóhasználattal kimódolt, és van nagyon szimbolista, de még enyhén dada is.

Nem véltelenül kapartam most épp elő ezt a kötetet, olvastam ugyanis egy tanulmányt, ami József Attila mitopoézisét elemzi. Én viszonylag korán megismertem a kötészetét, és nincs olyan hónap, hogy néhány versét újra és újra ne olvassam, de arról nem volt még az eszem legrejtettebb ágában sem fogalmam, hogy van neki ilyen. A Medáliák miatt vetettem most rá magam erre az elfelejtett kötetre, és együtt olvastam a tanulmányban foglalt elmezéssel. Megérte! Tényleg van mitopoétikája, és nagyon nehéz értelmet kicsiholni a versekből (Medáliák ciklus 12 darabja) annak, aki nem ismeri mindazon ősi jelképeket, amiket ez a huszonéves suhanc ismert. Ismét elképesztett a zsenije.

!

„József Attilát nem lehet korlátok közé szorítani, nem tűri sem a politikai, sem a társadalmi, sem egyéb kategóriákat, sehová sem tartozik, mert mindenhol otthon van. Senki sem sajátíthatja ki magának, mert mindenkié. Elődeinkhez és utódainkhoz egyaránt szól" – fogalmazott a gát-utcai felújított kiállításon elhangzott megnyitó beszédében Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztere. Mennyire igaz, s akkor engedtessék meg, hogy ezt egy József Attila verssel erősítsük, amelyet @csillagka hozott karcában Hobo előadásában:


!

Az 1970-es évek legelején Magyarországon a honismereti munka színvonalasabbá tétele érdekében az egész ország területén önkéntes néprajzi gyűjtőhálózat alakult. Felkészítésüket, munkájukat néprajzos muzeológusok segítették. Az ő ösztönzésükre Öcsödön is többen végeztek önzetlenül, minden anyagi támogatás nélkül gyűjtőmunkát. Kiemelt figyelmet fordítottak az akkor már halódó hagyományok feltárására, megörökítésére és felkutatására. Ebben a munkában részt vettek lelkes helyi segítők, de bekapcsolódtak a helyi általános iskolások is a helytörténeti szakkör keretében. Ezen kezdeményezésre alakult meg a Helytörténeti Kör. A kitartó kutató- és gyűjtőmunkával létrehozott gyűjteménynek 1976 és 1987 között a Református Gyülekezeti Ház adott helyet, majd 1987-ben jelenlegi helyére került.

A mostani épület elődje református elemi fiúiskolának épült az 1840-es években, és a helyi általános iskola egyik alsós osztályának adott helyet az 1980-as évek közepéig. A régi iskolaépület addigra életveszélyessé vált, lebontása elkerülhetetlen volt. 1987-re eredeti tervek alapján felépült az új épület, de már nem kapta vissza eredeti oktatási funkcióját, hanem ideköltözött a helytörténeti gyűjtemény. Idekerülését az időközben megszaporodott tárgyállományon kívül az is indokolta, hogy József Attila ebben az iskolában sajátította el a betűvetést – első osztályos kisgyermekként az 1911/12. tanévben.
József Attila egykori iskolája udvarán helyezték el a költő szobrát 2003-ban, melyet a szolnoki művésztelep egyik alkotója, Simon Ferenc szobrász készített. Az egytantermes iskola és a vele egybeépült tanítói lakás szobái adnak helyet a helyi múzeumnak.
A tanítói lakás egyik szobájába került a József Attila Emlékkiállítás, melynek anyaga 2005-ben, a költő születésének centenáriumára teljes egészében megújult. József Attila és Etus nevű nővére 1910. március 21-én érkezett lelencgyerekként Öcsödre. Az emlékszoba anyaga főleg a költő itt töltött éveire igyekszik koncentrálni. Megtekinthető József Attila itteni óvodás és iskolai csoportképe, a költő és nővére iskolai érdemjegyeit tartalmazó osztályozó napló, valamint a korabeli iskolás élet tárgyi emlékei is.


>!
MortuusEst
József Jolán: A város peremén

Nehezen találok szavakat arra az érzésre, ami most bennem kavarog. Ez a könyv rossz. Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt gondolom, az olvasók nagy része nem József Jolán prózáját akarja felfedezni benne, hanem a szubjektív József Attilát keresi benne. Én is így voltam vele. Mit kaptam? József Jolán felhasította a halott testvére mellkasát, kitömte fűrészporral, majd zsákvarró tűvel összefércelte. Miután ezzel végzett, két műanyag golyóval helyettesítette a költő szemeit, és kitette rá a táblát: itt van József Attila, a nagy magyar költő. Belépődíj megváltása a pénztárnál.
Gyomorforgató, ahogy aprópénzre váltotta az emlékét. Nekem nem is a könyv mozgalmi jellegével van bajom. A keletkezésének ideje azért valamennyire indokolja ezt. Ha nem József Attiláról van szó, akkor azt is mondhatnám, hogy beleillik ebbe a zsánerbe. (Némi ifjúsági regény jelleggel megdobva.)
Ha egy egyszerű mozgalmi ember csinált volna belőle ikonikus forradalmi mintaalakot, talán még az is bocsánatos bűn lenne. (Nem elhallgatva azt sem, hogy József Attila viszonya a mozgalomhoz, párthoz etc sem egyszerű történet.) De hogy a testvére? Ráadásul ő nem csak mozgalmi költő! Bűn az ő csodálatos költészetét (na meg szerteágazóan bonyolult személyiségét) csak erre redukálni.
Az már csak hab a tortán, hogy József Jolán íróként is csapnivalóan gyenge.

!

Azt mondják: „A balatonszárszói József Attila emlékmúzeum az egyik legjobb kulturális szórakozás Magyarországon." Nos, én voltam ott a Múzeomok éjszakája alkalmából este helyett délután, s nagyon jó előadást kaptam sok oly ismerettel, amelyet nem tanítottak, még a Fazekas Gimnáziumban sem. De hogy Örkény első novelláit József Attila javította barátságból…- szinte hihetetlen. Aztán volt szerencsém elolvasni a költő utolsó éveiről a legautentikusabb forrást, Illyés Gyuláné naplóját. Ő volt ugyanis utolsó éveiben a hozzá legközelebb álló ember, hisz ő volt Flóra!!!

Kapcsolódó értékelés: https://moly.hu/ertekelesek/2302302


>!
Bla IMP
Új szerzemények

A „Múzeumok Éjszakáján” jártunk néhány éve Szárszón a József Attila Múzeumban, ahol igen értő és részletes életrajzot kaptunk a munkatársaktól, főleg Attila utolsó éveiről. A Flórába reménytelenül szerelmes költő valszeg véletlen balesete megakadályozta a betegségből való felépülést. De a Flóra versek szerencsére örökre ránk hagyományozták érzései megértését, s így talán közelebb kerülhetünk annak a helyzetnek átlátásához is, hogy miként lehetett figyelmetlen a lánglelkű szerző akkori lelkiállapotában a szárszói vasútállomáson…
Most, hogy – remélem nem soká – közelg a Költészet Napja nekem sikerült ehhez még megvásárolnom 300 pénzért Illyés Gyuláné Attila utolsó hónapjairól szóló könyvét is a Bosnyákon, így még közelebb juthatok hozzá…hogy tökéletesen megértsem…

TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN…

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

1937. november

Mondom: Attila írta, s olvasom Áginak a verset,
„Super!” – hallom válaszát, s a színvonal felesket:
Hogy öngyilkos lett? – Ezt olvasva el tudom hinni tán,
s hagyott itt bennünket hirtelen, ’38 telén egy titán…

De a verset meghallgathatjátok Latinovics Zoltán előadásában is:
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó értékelés: https://moly.hu/ertekelesek/2360935 !!!

Kapcsolódó könyvek: Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól

Kapcsolódó alkotók: József Attila

1 hozzászólás
!

Egyik legnagyobb költőnkről számos intézményt is elneveztek. A jó néhány középiskola, gimnázium mellett a költőről kapta nevét a József Attila Színház Budapesten, amely a 13. kerületben, a Váci út 63. sz. alatt működik.

Az épületet eredetileg művelődési háznak szánták, de 1953. december 14-én operettszínházként kezdett működni Déryné Színpad néven. 1955 őszétől a Magyar Néphadsereg Színháza Kamaraszínházaként József Attila Színház lett a neve. 1956-ban lett önálló. Első igazgatója Szendrő József volt. A kultúrpolitika akkori koncepciója széles tömegeket elérni kívánó, népszínházi feladatkört ellátó színház volt, így elsősorban zenés és sikerdarabok, krimik, könnyebb fajsúlyú előadások szerepeltek a repertoárban. 1956-tól 1975-ig az igazgató Fodor Imre volt, 1975–1982 között Miszlay István, 1982-től 1990-ig Szabó Ervin, majd 2010-ig Léner Péter. 2010-től Nemcsák Károly igazgatja a színházat.


>!
vivi_97
Gyertyán Ervin: József Attila

Gyertyán Ervin: József Attila Alkotásai és vallomásai tükrében

Valószínűleg én vagyok az egyetlen,aki az utolsó sorokat szinte könnyezve olvasta, miközben a busz ablakán beszűrődő naplemente narancsos fénye rávilágított a könyvre. Igen, túl sok érzelem.

!

Nagy költőnkről nevezték el Budapest első lakótelepét is. A terület az 1840-es években a Lóversenydűlő nevet kapta, mivel gróf Széchenyi István kezdeményezésére itt tartották a lófuttatásokat. A 19. század végén katonai lőtér volt itt. Az első világháború során, 1915-ben kórházbarakkokat építettek, amelyeket a háború után szükséglakásokká alakítottak. Ez volt a Mária Valéria-telep. A soklakásos barakkokhoz házanként egy WC és egy zuhanyzó tartozott. 1940 és 1942 között félkomfortos lakásokat tartalmazó földszintes téglaházakat is építettek, azonban a minimálisan elfogadható körülményeket biztosító barakkok mellett egy viskókból és fabódékból álló nyomortelep is kialakult, ahová azok kerültek, akik a Mária Valéria alacsony béreit sem tudták kifizetni.
A mai lakótelep több ütemben, 1957–1967 és 1979–1981 között ezeknek a nyomortelepeknek a felszámolása után, illetve azok helyén épült fel. A legutolsó periódusban bontották le az Üllői út mentén álló földszintes épületsorokat, köztük a Pöttyös utca sarkán álló kis kápolnát, az addig egységes építészeti stílust megtörve tízemeletes épületeket húztak fel a helyükre. Abban az időszakban épült a Pöttyös utcában és a mozi mellett látható néhány tízemeletes épület is. A lakásokat rászorultsági alapon utalták ki – akkor még a szociális szempont erőteljesen nyomott a latba –, az igénylés alapja a korábbi szűkös, túlzsúfolt, vagy leromlott állapotú lakás, a több gyermek volt. Az 1990-es évek folyamán a lakásokat töredékes áron megvásárolhatóvá tették, a bérházak társasházzá alakultak.
A telep belső úthálózata által öt, egymástól elkülönülő lakókörzetre osztódik, amelyek mindegyikébe saját bölcsődét, óvodát, iskolát és bevásárlóközpontot is építettek. Az 1960-as években épült fel az ország akkori legnagyobb ABC áruháza a Napfény és Lobogó utca sarkán (ma Spar), valamint ugyanott az Ezüst Sirály, akkori meghatározásával vendéglátóipari kombinát, mely cukrászdát, zenés-táncos eszpresszót, sörözőt, cigányzenés éttermet, műsoros pálmakertet is tartalmazott (ma Lidl). 1973-ban adták át a Pest-Buda mozit (ma görög kultúrcentrum).
Közösségi és kultúrcélra szolgált a mai napig működő Dési Huber Művelődési Ház, iskolai rendezvények gyakori helyszíne volt az előadóteremmel is felszerelt Toronyház utcai akkori Pártház.
A vendéglátást, valamint a közétkeztetési feladatokat az Ezüst Sirály, az étteremmel, eszpresszóval és terasszal rendelkező Attila, valamint az Üllői és Dési Huber utca sarkán található Torony bisztró szolgálta. Előbbi és az Attila étterem 1990 körül véglegesen átalakításra került, az Attila eszpresszó 2014-ig őrizte eredeti arculatát, míg teljes átépítésre nem került. A Torony sörözőként és önkiszolgáló étteremként 2012-ig működött.
Persze időközben – mikor már elérte 50 éves évfordulóját a lakótelep, megkezdődtek a házak rekonstrukciói.Hőszigetelések, új strangok kerültek az épületekbe és épületekre, s a folyamat nem fejeződött be.
Ez évben jött a hír: „Nemzetközi tervpályázatot ír ki a József Attila-lakótelep megújítására a ferencvárosi önkormányzat, amely az elöregedett lakótelepnek településrendezési és építészeti eszközökkel akar vonzó jövőképet biztosítani.”


>!
Tilla
Vágó Márta: József Attila

(Ez a legrongyosabb könyv a könyvtáramban, mert amióta az enyém, úgy tizenöt éve, egy kendőbe csomagolva mindenhová magammal hordom, ebbe gyűjtöm a szép faleveleket és virágokat. És van még benne néhány állatkerti madártoll is. Kicsit csaltam, amikor annak idején olvasottnak jelöltem, mert elejétől a végéig csak most olvastam el, eddig csak össze-vissza, mindig azokat a két oldalakat, amelyek közé éppen lapítanivalót tettem.)

Nagyon jó a könyv! Vágó Márta és József Attila 1926-os megismerkedésének részleteit végig széles mosollyal az arcomon követtem, úgy, de úgy el tudtam képzelni ezt a lyukascipős és félmosolyú költőt, amint az első csók utáni napon betegséget színlelve a lakására csalja Mártát, és aki virág helyett verseket ad ajándékba. Vágó Márta végig lenyűgöző pontossággal adja vissza nem csak JA szavait, hanem az azokat kísérő mozdulatokat is, fejbillenéstől kezdve a széttárt ujjakig.
Ezt a visszaemlékező részt JA levelei követik, amelyeket a Londonba száműzött Mártának írt. Itt kénytelen vagyok kalapot emelni Vágó Márta szülei előtt, mert lám, a szülők mindig mindent jobban átlátnak: nem akarták megtiltani kettejük házasságát, hiszen annak szökés lett volna a vége, hanem munkát adtak Attilának (francia levelező), Mártát pedig Londonba küldték tanulni egy évre. Azt mondták, egy év után, már megalapozott egzisztenciával összeházasodhatnak. Tudták, hogy Attila nem fogja bírni a munkát és a távolság elidegeníti őket. Ezt ma sem lehetett volna szebben csinálni. Brávó! (Jót tettek-e azzal, hogy megvédték Vágó Mártát a házasságtól…? Ezen sokat gondolkodom.)
A levelek gyönyörűek. Váltakozó hangulatúak, egyszer röpül az Attila és szétrobban a szerelemtől, máskor haragszik, mert későn írtak neki vissza és gyanakszik, hogy nem szeretik már annyira – a távkapcsolat már csak ilyen… Kár, hogy nem maradt meg az összes levél.
A harmadik részben megszakadt kapcsolatuk 1936-os folytatásáról ír, amikor annyi év után újra szerelmesek lesznek egymásba. Attila azonban egyre zavartabb, nem lehet már rá építeni. Ezt olvasva magától értetődik JA öngyilkossága, de szerintem csak az emlékezet rendezte így az utolsó hónapokat. Remélem. Jó lenne hinni, hogy lett volna jövője, valahogy, egy elképzelt párhuzamos világban.
A könyvet Vágó Márta Londonból küldött levelei zárják.
Sajnálom, hogy Vágó Mártából nem lett író: szépen ír, pontosan, természetesen, érthetően, a szükséges távolságtartással, emellett pedig írók-költők-szerkesztők körében mozgott, minden próbálkozását támogatták volna. Szívesen olvastam volna regényét.

VM szerint József Attila beszéd közben nagyon élénken gesztikulált, úgy megnézném magamnak, mert teljesen az ellenkezőjét képzeltem el! Emellett gyönyörűen szavalta a verseit… a szívem szakad belé, hogy egy hangfelvétel sem maradt fönn!

2 hozzászólás
!

S ha már F. Tóth Angéla, Örkény István egykori felesége elárulta 89 éves korában, hogy egykori férje ifjúkori novelláit József Attila nézte át és javította, ejtsünk szót az idén áprilisban 105 éve született másik nagy írónkról Örkény Istvánról, aki – számomra – az egypercesek és a groteszk kiemelkedő mestere volt.

Néhány irányadó értékelés:

Tóték – https://moly.hu/ertekelesek/2353411
Macskajáték – https://moly.hu/ertekelesek/2214563
Rózsakiállítás – https://moly.hu/ertekelesek/1850563
Kulcskeresők – még nem értékelték érdemben

Havi olvasások:
@KataPanda Örkény István: Lágerek népe 2017. március 28. →
@csillagka Örkény István: Egyperces novellák https://moly.hu/ertekelesek/2358659
@gabiica Örkény István: Tóték 2017. április 9.→


>!
Nita_Könyvgalaxis
Örkény István: Egyperces novellák

Sajnos az irodalomórán méltatlanul kevés idő maradt arra, hogy Örkénnyel foglalkozzunk, ezért ő valamiért számomra egyszerűen egy kissé groteszk, de vicces műveket író emberként maradt meg. Mekkorát tévedtem!

Az Egyperces novellákat elolvasva az ember hamar rájön, hogy Örkény történetei ezernyi érzést képesek közvetíteni, és a groteszk humor csak az írásinak az egyik arca. Annyira tűélesen képes volt az akkori magyar valóságot közvetíteni, amire csak kevesen képesek. Ráadásul ha megnézzük, ez a valóság ma sem sokban különbözik…

De nem csak magyar közegben értelmezhetők ezek a novellák, nagyon egyetemes emberi érzéseket és gondolatokat is közvetít. Az emberi gyarlóság, a valaki mássá válás vágya, az őrület, a szerelem, a valóság elfogadhatatlansága lefolynak a lapjairól, és egyenesen a szívünkhöz találnak utat.

Örkény egyperceseiben a hétköznapi különlegessé válik, a különlegeset pedig sokszor hétköznapinak nézik. Annyi mindent tanít az életről, arról, hogyan bánunk egymással és hogyan is kéne bánnunk egymással.

Jó lenne, ha minél többen megismernék az ezerarcú Örkényt, és tanulnának tőle. Van mit.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!