Klasszikus magyar irodalom

Rovatgazda
!

Most, hogy egy hónapja tart az iskola, azt gondolom, nem árt kicsit elkanyarodni a kötelezőktől, ezért megpróbáltam ismét becsempészni néhány kevésbé ismert alkotót is. Akik rendszeresen olvassák a rovatot, azoknak fel fog tűnni, hogy egy-két nagy kedvencem is belopta magát az e havi termésbe.

Kezdésként az előző hónap tartalmához kapcsolódva Gárdonyit emelném ki. (Nem csak) sepsiszentgyörgyi molyok figyelmébe ajánlom az október végéig látogatható, „A láthatatlan ember arcai” című kiállítást.


>!
fióka P
Erdélyi molyok

|Gárdonyi-kiállítás a |sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Megnyitó csütörtökön, szeptember 18.-án, délben.
További információk: http://www.sepsiszentgyorgy.info/rendezvenyek/1697-2014…

6 hozzászólás
!

Aki Egerben jár, az pedig keresse fel az író frissen felavatott szobrát!


>!
robinson P
Képzőművészet

Vasárnap Gárdonyi Géza szobrának avatóünnepsége volt Egerben. Az író születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett Gárdonyi-emlékév keretében avatták fel a teljes alakos bronzszobrot, amelyet Kutas László szobrászművész készített.

Kapcsolódó könyvek: Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Gárdonyi Géza: Egri csillagok
2 hozzászólás
!

Ha már kedvet kaptunk Gárdonyihoz, olvassunk is tőle valamit! Például a polcon árválkodó líráját!


>!
ÁrnyékVirág P
Gárdonyi Géza: Gárdonyi Géza versei

Gárdonyi lírája olyan, mint egy virágcsendélet: bájos, egyszerű, szeretnivaló. Helyenként kifejezetten naiv, például a Levél a tanyáról című vers, amelyben az egyszerű, falusi lány azt hiszi, hogy a levelet készen megírva lehet megvásárolni. Népiesen naiv vagy naivan népies, de nem erőltetett, és nem együgyű. Persze nem kell Adyhoz hasonló mélységekre és pátoszra számítani – ennek még árnyéka sem fér a Gárdonyi egyszerű, elemi érzéseket és tájakat bemutató lírájához. Inkább Aranyhoz, Petőfihez, vagy – az egyszerűségükben is szép és mély szeretettel leírt tájrészletek miatt – Fekete Istvánhoz hasonlítanám.
A versek előtt egy hosszabb bevezető található Bóka László tollából, ami kifejezetten hasznos, mert kiemeli a fontosabb sorokat, jelzi, hogy mire érdemes figyelni, hogy ne essünk abba a tévedésbe, hogy egy közepes népies költő sorait olvassuk. „Általában: Gárdonyi nem logikai rendben konstruálja verseit. A fokozódás hatását az átélés elélyülése kelti.”
Gárdonyi Gézát továbbra is elsősorban a prózája miatt szeretem – lírikusként nem kiemelkedő, nem formabontó, de a versei által egy derűs, embert és természetet szerető, őszinte Gárdonyit ismerhetünk meg. Örülök, hogy erről az oldaláról is megismertem.

3 hozzászólás
!

Ha már szóba került Fekete István, folytassuk is az ő örök klasszikusával, a Tüskevár című regénnyel!


>!
madárka
Fekete István: Tüskevár

Teljes nosztalgia. Gyerekkorom egy meghatározó korszakát Fekete István művei jelentették. Mihelyst időm engedi, nekivágok az életműnek. Mert csodálatos.
Imádatom határtalan, és sajnálom, hogy csak 5 csillag adható!

!

Ezután csatlakozzunk az előttünk szólóhoz, és bátran vessük bele magunkat a szerző életművébe! http://moly.hu/kihivasok/fekete-istvan-eletmu


>!
WolfEinstein

– Sokat hazudnak a könyvekben – legyintett gúnyosan Matula –, én ugyan kézbe nem vennék egyet se, ámbár, aki írta, lehet, tőlem hallotta. Jártak itt mindenféle urak. Olyan félbolond is, aki könyvet írt…

159. oldal, A könyv (Lazi, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Matula bácsi
!

Ha már „közeleg a tél”, legalább Tutajos és Bütyök kalandjainak folytatását olvassuk el (újra)!


>!
Berserker
Fekete István: Téli berek

A minap eszembe jutott az a könyv, amely 10 évesen volt a kedvencem. Ez pedig nem más mint a Téli berek. A Tüskevár után a kisiskolás énem alig várta, hogy kezébe vegye a művet és nem meglepő módon imádtam. Már csak annyit kell tennem, hogy megkeressem és újraolvassam.

!

A kanonizált szerzőknél maradva üssünk fel egy Márait! Az sem baj, ha nem a leggyakrabban idézett művét, sőt.


>!
fióka P
Márai Sándor: Csutora

Nem tudom. Nem tudom.
Papolhatnék itt nevelésről és jól-szeretésről és bizonyos dolgok szükségességéről adott helyzetekben, de teljesen értelmetlen. Jól szeretni nagyon nehéz, még egy olyan harmadrendű (vajon kik a másodrendűek?) élőlényt is, mint Csutora. Még egy olyan elsőrendű úrnak is, mint az úr. S noha a rövidebbet mindig a harmadrendű húzza, a veszteség az elsőrendűé lesz.
Ugyan irónia, mégis elég nehezen emészthető egy olyan kijelentés, miszerint állatot szeretni ember helyett olcsóbb és kényelmesebb. Holott soha nem valami helyett szeretünk (dehogyisnem, nagyon sokan azt teszik), hanem önmagáért. Én igyekszem. Szeretnék megint szeretni. 3 éve nincs kutya mellettem.

!

Ha közvetlenebb kapcsolatba szeretnénk kerülni az íróval, látogassunk el szeretett szülővárosába, Kassára!


>!
jeno

Kassai őrjárat – Máraival olvasós

Jelentkezés vége2018. december 21., 00:00
Véget ér2019. február 21., 00:00

Kassa a történelmi Magyarország (egyik) legszebb városa. Nem utolsó sorban Márai Sándor szülőhelye. Ismerjük meg Kassát Márai Sándor műveiből! Ha olvasol regényt, naplót, cikket, drámát tőle, amelyben utal Kassára (elég sok ilyen van!), akkor az idézetet vagy legalábbis pontos fellelési helyét oszd meg itt (is) velünk!
Nem titkolt célom, hogy mondjuk 2013-ban, vagy ’14-ben (Márai halálának 25. évfordulóján), de legkésőbb a 2015. évi születési jubileumához igazodva szervezzek egy kassai kirándulást, ahol fel is kereshetnénk néhányan a gyönyörű városban minden olyan helyet, házat, templomot, iskolát, temetőt, amelyet Márai megemlít a műveiben. Csatlakozz Te is!

!

Herczeg Ferencet illetően megoszlik a közvélekedés, de az alábbi értékelések alapján azt gondolom, érdemes közelebbről is megismerkedni a műveivel.


>!
balagesh IP
Herczeg Ferenc: Az élet kapuja

Könnyű ezt a könyvet úgy olvasni, hogy jaj, mi, magyarok állandóan csak szívunk, és a magyarok fátuma a pusztulás. Pláne, hogy a kudarcot a szereplők is így élik meg. De látni kellene, hogy Bakócz nem csak így éli meg. Világos számára, hogy a világot nem a sors mozgatja. (Akkor már inkább az önérdek.) Ahogy az olaszoknak súlytalan Magyarország sorsa, úgy az ő számára is az az olaszoké. És az olaszok is kritizálják a feudális magyar berendezkedést, vagyis ránk tekintve reális okokat látnak, nem sorsot vagy eszméket. De persze ezt a nehezebb észrevenni: a mindenkiben benne lévő irracionális mögött létező reális helyzetértékelést.
Herczeg nem idealizál semmit és senkit. A pápajelöltek nem papként, hanem főúrként állnak ellőttünk. Az olaszok szemében a spanyol egykutya a magyarral. Vagyis a szememben nem tud ez a könyv a nagy magyar sorstragédia kifejezője lenni, hanem éppenséggel azt látom benne, hogy rezignáltan próbálja értelmezni a felszínen a magyar sorsnak tulajdonított bukás konkrét okait. Többek között azt, hogy sorsként éljük meg a dolgokat, mikor van mögöttük egyéb is…
Az olvasást kissé nehezítette számomra a római diplomáciához nagyon is illő nyelvi galantéria, ez a Corneille-féle udvari klasszicizmusra meg a szentimentális regényekre emlékeztető stílus. De mondom, abszolút helyénvalónak találtam, annál is inkább, mivel a nagy történet egy fiú és egy lány kapcsolata mögé kerül. Ezen áll (bukik) minden. Közben pedig sodor a cselekmény.

6 hozzászólás
!
>!
pwz IP
Herczeg Ferenc: Pogányok

Azért le a kalappal a verseci német családból származó Franz Herzog – és családja – előtt, hogy a 20. század egyik legnépszerűbb magyar írója vált belőle, de mindezt már mint Herczeg Ferenc érte el.
Ez a regénye is a szülőföldre, a délvidékre kalauzol el, igaz, a 11. század elejének Magyar Királyságába. Ez az a kor, amikor még Bizánccal voltunk határosak és a besenyők sok problémát okoztak (Vata-lázadás, 11. század) az éppen regnáló magyar főuraknak. Érdekes korrajz. Lehet játszani a „mi lett volna, ha…” kezdetű mondatokkal, bár ahogy utánanéztem, elég jól fűzte össze a meglévő, ténynek vehető dolgokat (Marosvár, Csanád püspök, Gellért püspök, a besenyők kivonulása délre) az írói fantáziával. Szépen ír, nem hiába volt a korszak kedvelt írója. Ezt a könyvét is azért vettem elő, mert a Duna World-ön láttam egy műsort róla. Kedvet „csináltak” hozzá, mármint az olvasásához! :D Nem bántam meg! :)
U.i.: Itt még Csongorád-ra mentek az emberek! :D

>!
Singer és Wolfner, Budapest, 1907
336 oldal
6 hozzászólás
!

Ahogyan ígértem, elfeledett klasszikusokat is hozok nektek. A fiatalon elhunyt Török Gyuláról (1888—1918) Juhász Gyula így emlékezett nekrológjában: „A legszebb és leggazdagabb ígéret volt egész mai elbeszélő irodalmunkban”. Fő művét, A zöldköves gyűrű című regényt huszonnégy évesen írta.


>!
Izolda P
Török Gyula: A zöldköves gyűrű

Azta!
Gyönyörű, néha keserédes történet egy elmúló világról. Remekmű. Hogy miért nem tanítják, ismerik többen? Ha nem lenne meg a Népszabis Magyar irodalom remekei, én sem olvastam volna. Most hálásan gondolok a sorozatszerkesztőre.

!

Aki kedvet kapott a szerző életművében való elmélyedéshez, annak ajánlom a következő kihívást: http://moly.hu/kihivasok/torok-gyula-eletmuve.


>!
Gregöria_Hill
Török Gyula: A zöldköves gyűrű

Nem lehet ráfogni, hogy az olvasónak akár egy pillanatig is kétségei támadhatnak, hogy kinek a pártján áll és miben hisz az író. Igazán következetes, az ún. pozitív arisztokraták vagy öregek és elhunynak, de azért jócskán el vannak látva rosszul sikerült gyermekekkel, vagy pedig attól érnek el a nirvánába, hogy immár kétkezi munkában/pusztai bölcsőringatásban teljesedhetik ki a tehetségük. Másra sem vágynak, mint munkára. Ezek kevesen vannak. A többiek negatív hősök, elhagyják gyermekeiket, gonosz mostohák, vedelnek, mint a ló és agyonbassza őket a villám, lovat és munkást kínoznak stb. Aki pedig éppen visszafelé, ellentétesen az írói mondanivalóval cselekedik, az úgy megtébolyodik, mint a pinty. Még a csapodár ámde jólelkű bohóccal a legmegengedőbb, ő jó útra térhet (vagyis beláthatja, hogy kétkezi munkában kiteljesedni vidéki kisvárosban: király). Aki ennek a könyvnek az üzenetét nem érti meg, az menthetetlen, ebből a szempontból az ötvenes évek elején kommunista ifjúságnevelési célzattal megjelent regényekkel rokon, azonban sokkal szebben van megírva. Én úgy gondolom, hogy vérromantikus, lovas-menekülős (izgalom!)-virágos (romantika!) jelenetben Jókai sokkal, de sokkal erősebb, bővebben lásd Egy magyar nábob, igaz, neki volt ideje gyakorolni. Most meg is fogom nézni mindjárt, hogy hová a bánatba tette Pista bácsi az ölnyi rózsát, amíg menekülőre fogta de végül győzött. Ez most komolyan érdekelne, mert később sértetlenül adja át a polgárosodni vágyó leánynak.
A majdnemzárójelenet (boldog bölcsőringatás a pusztában) pedig olyan, mintha szavakba öntöttek volna egy hímzett háziáldásos falvédőt. Szegény Lujzi.

Szóval erős, következetes, de nagyon didaktikus sorsok, gyenge betyáros-rózsás epizód, enyhén giccses és hiteltelen majdnemvége: ezek kevésbé tetszettek benne. És ezzel együtt is 4 csillagot adok.

8 hozzászólás
!

Füst Milán szintén egy hol félretett, hol elővett alkotó. Én most amellett kardoskodom, hogy vegyétek elő!


>!
Kuszma P
Füst Milán: Advent / Őszi vadászat / Amine emlékezete

Az a hevület, ahogy Füst Milán a prózába beleáll, jelzi, hogy voltaképpen költővel van dolgunk. Érzelmes lelkesültsége ad némi bájt ezeknek a kisregényeknek, de helyenként úgy érzem, a szerkesztettség rovására megy.

A kötet első opusza az Őszi vadászat, ami érzésem szerint a Kreutzer-szonáta nyomvonalán halad. Ahogy Tolsztoj, Füst is kisregényi kereteken belül megy neki provokatívan valaminek, amiről nem illik beszélni: ez esetben az apa és a fiú kapcsolatának. Ez tulajdonképpen igen bátor dolog, ha figyelembe vesszük, hogy a két világháború közötti tekintélyelvű Magyarországon vagyunk. A történet apa-figurája ritka ronda alak, de itt is felvillan Füst talán legnagyobb erénye: szereplői nem egypólusú figurák, megítélésük sem lehet egyértelmű, az olvasóban általuk kiváltott gyűlölet ellenpólusaként ott van a szimpátia, amit viszont másokból kiváltanak. A második kisregény (Amine emlékezete) kissé ennek a témának a más oldalról történő megvizsgálása, ez a kötet leggyengébb pontja, mintha csak egy ujjgyakorlat lenne, előtanulmány valami nagyszabásúbbhoz.

Az Advent a kötet csúcspontja, éppen azért, mert Füst itt meri legbátrabban szétkapni a próza alapvető szabályait, hogy beleadhassa magából azt, amiben a legjobb. Tulajdonképpen történelmi regényt olvasunk, színhely London, időpont a XVI. század, a cselekmény pedig a katolikusok heves üldöztetése körül bonyolódik. Az igazi bravúrt az elbeszélő megkonstruálása jelenti: Füst bárója katolikus, aki leplezni kényszerül hitét, és a gyávaságai, megalkuvásai miatti bűntudat adja meg a történet zaklatott, széteső ritmusát. Remek szöveg.

4 hozzászólás
!

Ha úgy érezzük, hogy inkább női látószögre vágyunk, jöhet egy kis asszonybeszéd! http://moly.hu/ertekelesek/1369359


>!
cseri P
Kosáryné Réz Lola: Vaskalitka

Nagyon szeretem ezt a tetralógiát változatlanul, kicsit azt sajnálom, hogy egy-egy évet kihagytam az olvasások között, kevesebbet kellett volna, akkor jobban összeállna egészben a történet, így meg sajnos elfelejtek egy csomó mindent, és pl. Luzsa Katalin története az előző kötet végén félbeszakadt és itt folytatódott. Nagyon jó meseszövő Kosáryné, nagyon tetszik, ahogy hullámzanak az egymást követő női sorsok, igazából ilyen élettörténetekből egy is izgalmas, hát még ennyi egymás után. Nagy teljesítmény ez, kár, hogy tényleg elfeledett. Ami a stílusát illeti, egyáltalán nem nehéz olvasni, sőt. Tudom, hogy itt is kisebbségben vannak, akiket kortárs műveken kívül a régebbiek is érdekelnek, akit mégis, annak ajánlom.
Ja, és ennek is mekkora cliffhanger a vége. :) Sajnos az utolsó kötettől kicsit tartok, ugyanis az az már a 20. század, és egy csomó mindent ki kellett húznia a már megírt anyagból. :( Pedig biztos az lenne a legérdekesebb…

1 hozzászólás
!

Gondoljuk tovább az asszonyi sorsot lírában! Vegyük le a polcról Várnai Zseni magányosan porosodó köteteit, és gazdagítsuk értékelésünkkel a Molyt!


>!
dora_horvath_cat IP
Minden, ami gender – nők, férfiak, társadalmi nemek

Várnai Zseni: ANYÁM AZ ŐSZBEN

Oly kicsire zsugorították az évek,
meggörnyesztették a szenvedések,
a háta hajlott, a szeme árkos,
s mint a fa kérge, arca ráncos.
Pompázó szépnek sohse láttam,
csak munkában, kopott ruhában,
remegni értünk, sírni, félni,
én nem láttam az anyámat élni.
Mint dús gyümölcsfa, megszedetten
áll ő kopárra szüretelten
a késő őszben, s földre hajlik,
panaszló hangja alig hallik.
Gyümölcsei már mind leértek,
magában néz elé a télnek,
a hosszú télnek, elmúlásnak,
lassan a földberoskadásnak.
Deres fejét az ősz belengi,
látom őt lassan ködbeveszni,
belehullni az öröklétbe,
időtlen, nagy végtelenségbe.
Termő porából élet érik,
aranyszíve a napban fénylik,
így él majd ő gyümölcsben, fában,
elmúlhatatlan anyaságban.

Forrás: http://goo.gl/kYJudG
Mit gondoltok a hozzászólásokról?

7 hozzászólás
!

Bizonyára azzal sem vagyok egyedül, hogy szeretek írók, költők magánéletében kutakodni. Ebben a műfajban bátran ajánlom Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona olvasmányos munkáját.


>!
worsi ASP
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Minden tiszteletem Harmos Ilonáé, amiért elviselte Kosztolányit, az embert.

1 hozzászólás
!
>!
endorfinlány
Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső

Ujjongok! Nyeltem, mint cukrászsüteményt és ez meg is látszik, mert alig-alig emlékszem az elejére, de minden percét élveztem, míg olvastam. Legközelebb már figyelve, nem mint élvezeti iparcikket.
Valahogy közelebb állt ez hozzám, mint Radnóti naplója, talán emberibb volt, sokkal-sokkal emberibb, sok-sok felfedezéssel.
Hogy milyen jó volna minden este színházba járni és ekkora családban felnőni, és biztosan Arany Jánost kell olvasnom, és egy férfi így tud szerelmes lenni!?

"Jaj, hogy szerettem volna élni régen,
vén századok bús mélyein, korábban,
mikor a lélek nyílt, a jóság s nem ma
a buta „modern technika” korában. "

2 hozzászólás
!

Ezután a könyv után biztosan vágyni fogunk egy kis jóféle Kosztolányira, és ha már így áll a helyzet, miért ne olvassunk valami olyat, amiről ritkábban esik szó? Mondjuk az esszéit.


>!
BZsofi +SP
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek

Csillagos ötös. Kedvenc. Imádom, ahogy Kosztolányi imádja a magyar nyelvet, legjobban az ezzel kapcsolatos cikkeket élveztem. Olyan vérmesen és őszintén védelmezi ezt a mi drága kincsünket, hogy engem is nagyon sokszor elgondolkoztatott vele. Szegényebb voltam, amíg nem olvastam el ezt a gyűjteményt. (Ezúton is köszönet érte @imma-nak és a Bradbury-s kihívásnak, hiszen anélkül, még állhatott volna néhány évet olvasatlanul a polcomon. :))

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1971
584 oldal · keménytáblás
!

Arról se feledkezzünk el, hogy Harmos Ilona nemcsak az író árnyékában élt, hanem saját jogán is elismert alkotó.


>!
danaida P
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Tüzes cipőben

Először a rádióban hallottam (már nem emlékszem ki olvasta fel/adta elő), és azonnal tudtam, hogy ezt a könyvet nekem el kell olvasni. Ráadásul ez kb. egy időben történt azzal, hogy Kosztolányiné Karinthyról szóló könyvébe úgyszólván belebotlottam, így „fedeztem fel magamnak” Ilonát, aki addig nekem „csak” Kosztolányiné volt. Egy év kellett ahhoz, hogy megkaparinthassam és elolvashassam ezt a könyvet, de megérte, soha de soha nem válnék meg tőle. Ez a nő számomra egy csoda, megfejthetetlen, ámulatba ejtő, kevés ilyen eszes, művelt, erős költő/írófeleség van, 100%ban méltó Kosztolányihoz. A Tüzes cipőben (már a címe is fantasztikus) egy olyan írása, mely műfajilag nehezen meghatározható (napló, memoár, de szerkesztett, stilizált), melyben kibújik Dezső árnyékából és férje utáni életéről valamint a II. vh.-s Budapestről fest döbbenetes képet.

!

Búcsúzásként egy „keményebb” szöveget ajánlok. Akinek kétségei volnának a tekintetben, hogy az írónők is tudnak és akarnak „komoly” témákról írni, azok kapaszkodjanak meg egy Galgóczi-kötetben! http://moly.hu/ertekelesek/1545483


>!
korne1
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Soha nem hallottam előtte az írónőről, de a kisfalu, ahol felnőttem, mégis segített megismerni, mert kiderült, hogy ez a könyv ott játszódik: történelmi, politikai – ma már emberi – okai vannak, hogy még nem annyira nyílt titok, hol is történt ez, mert nem ott, ahol a könyv írja. Természetesen, nyíltan és magától értetődően folyik a cselekmény és a szavak egymásután. Nem egy hosszú könyv, de annál mélyebb és emberibb mondandóval. Lehet, akkor nem szabadott érteni, ma meg már senkit nem érdekel egy tanyán történt gyilkosság lelki feldolgozása valós feloldás nélkül, pedig ez egy krimi is lehetne, ha az lenne benne az érdekes, és nem az, hogy mi is egyek vagyunk valamilyen bűnben, amit már talán sosem vallhatunk be. Akarjuk-e ezt?


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!