Képzelet birodalmai – a karácsonyfa alá

Rovatgazda
!
>!
vicomte P
Merítés

Beharangozó

Képzelet birodalmai – a karácsonyfa alá

@vicomte

Közeledik a karácsony, és, ahogy minden évben, ilyenkor mi is számba vesszük azokat az aktuális évi megjelenéseket, amelyek méltán számíthatnak egy fantasy-rajongó figyelmére, hogy így könnyítsük meg azoknak a dolgát, akik kicsit talán tanácstalanok abban, hogy mivel is lephetnék meg a zsáner iránt elkötelezett szerettüket.

A mostani válogatásunkban elsősorban a második félévben megjelent könyvek közül emeltük ki a szerintünk érdekesebb köteteket, így, aki szélesebb kitekintésre vágyik, annak a nyári számunkat ajánljuk, amelyben az első félév felhozatalából szemezgettünk: https://moly.hu/merites-rovatok/a-kepzelet-birodalmai-strandra-veluk-2

Akik, a szerkesztők marcona Télapó munkáját megsegítendő, a karácsonyi sertepertélés során könyvekkel és értékelésekkel rakták meg a rénszarvas fogatot: @giggs85, @gesztenye63, @kvzs, @gerof, @joey0119, @abstractelf, @Szilárd_Berke, @Isley, @Syne, @rawelli, @Szilmariel, @Zsófi_és_Bea, @Bartalos_Nikoletta, @CaptainV, @Amadea, @RandomSky, @Nyra, @Lanore, @NewL, @Solitaire, @Kottyán_Péter, @Dávidmoly, @Kilgores, @Profondus_Librum, @AniTiger, @Bíró_Júlia, @ppeva, @Chrissie, @zamil, @pat, @akire

Az pedig külön örömünkre szolgál, hogy nem egy közülük először teszi tiszteletét a rovatunkban.

21 hozzászólás
!

Agave

@vicomte

Az Agave Kiadó hosszú évek óta az egyik legmegbízhatóbb szállítója az érdekes, néha határozottan formabontó SFF-könyveknek – elmondható, hogy a fantasztikus könyveik nagy része erős érzelmi reakciót vált ki az olvasókból, és az idei felhozataluk láttán ez az érzelem leginkább a lelkesedés. Szerintem erősen valószínű, hogy az idei év legjobb SFF-könyvei között még a tavalyinál is nagyobb arányban lesznek jelen a kiadó kötetei.

A szerkesztők között én lévén a CRPG specialista, ezért a Dishonored – A képmások ura című regény kettőnk közül inkább az én lelkivilágomat birizgálta fel. Az intrikákkal teli steampunk-fantasy világ, amely a játék során felrajzolódik, és a nem tipikusan jófiú főszereplők elég erős hátteret adnak egy jó szerző kezébe, hogy érdekes regényt írjon belőle.

Mindenesetre én reménykedem, bár @joey0119 értékelése alapján a regény, amely nem a játékok történetét követi le, nem olyan erős sztoriban, mint az maga az eredeti volt: https://moly.hu/ertekelesek/2212782

@Noro

Az Életed története és más novellák elsősorban sci-fi válogatásként híresült el, illetve fog elhíresülni – ha másért nem, a kötet címét adó filmfeldolgozás miatt – (@vicomte: amit igen melegen ajánlok mindenkinek, aki nyitott a művészfilmes eszközökkel dolgozó elgondolkoztató mozira.) De a szerzőtől a misztikusabb vonalvezetésű fantasztikum sem áll távol. Alternatív történelmi kalandozásaiban (Bábel tornya, Hetvenkét betű, A pokol, mint Isten hiánya) olyan világokat mutat be, amelyekben az átlagember együtt él a varázslattal vagy a természetfölöttivel. Chiang azonban ezeket is átélhetően és életszagúan ábrázolja.

@giggs85 értékelésében éppen ezeket a mágikus világokat emelte ki: https://moly.hu/ertekelesek/2213843

@vicomte

Mi sem bizonyíthatná jobban a számtalan jobbnál-jobb értékelés mellett, hogy ez a könyv tényleg igényt tarthat a legszélesebb közönség figyelmére is, minthogy ebben a hónapban három merítés rovatban is szerepelt. A miénk mellett a https://moly.hu/merites-rovatok/sikerkonyvek-55 és a https://moly.hu/merites-rovatok/sci-fi-63 szekciók is méltán úgy érezték, hogy ez a kötet kihagyhatatlan a saját repertoárjukból. :D

@Noro

Talán néhányan még emlékeztek arra az időre, amikor az Agave kiadó számára az jelentette a fantasyt, hogy kiadták az éppen aktuális vámpíros-vérfarkasos könyvet. Szerencsére később Neil Gaiman, majd pedig China Miéville népszerűsége arra biztatta őket, hogy új, kevéssé ismert szerzőkkel és szokatlan fantasy világokkal is próbát tegyenek. 2016 második félévében A Lépcsők városa és Az ötödik évszak mellé két új weird fantasy regény csatlakozott.

Max Gladstone: Nagyrészt halott c. regénye elszállt ötletek sokaságára épít, valahogy úgy, mint annak idején Miéville Perdido pályaudvar, végállomása – (@vicomte: viszont korántsem annyira öncélúan polgárpukkasztó a világ, mint a brit fenegyereknél, és a szöveg stílusa is kimondottan felhasználóbarát Miéville-el összevetve.) Ennek megfelelően itt is előfordulhat, hogy valakinek túl sok, túl idegen lesz a világ bemutatása, amely egy hangyányit talán elnyomja a szereplőket és a történetet. De aki engedi, hogy elragadják a kreatív részletek és a sajátos, de kétségkívül működő logika, az az év egyik legjobb urbánus fantasy regényét fedezheti fel benne.

Így tett @gesztenye63 is: https://moly.hu/ertekelesek/2190468

A Flexet egy ok miatt nem érzem az előzőleg bemutatott regény vetélytársának: elborult alapötlete dacára ugyanis a Flex: színtiszta akcióregény, jelentős geek-faktorral kiegészítve. Ezzel nem azt mondom, hogy gyengébb a Nagyrészt halott_nál, hanem azt, hogy mások a preferenciái. Így valószínűleg pont azoknak fog igazán bejönni, akik az előző könyvben túlzottnak érezték a világ súlyát. És fordítva, akik a Flexet túlságosan cselekményközpontúnak találták, azoknak érdemes Gladstone könyvével próbálkozniuk.

@kvzs értékelése is az elborult ötletet élteti, de a cselekmény mélységét ő sem emeli be a regény erényei közé: https://moly.hu/ertekelesek/2218700

Az elsősorban még mindig sci-fi könyveiről ismert Richard Morgan tovább kalandozik a grimdark vizein A holtak szavában. Az Abercrombie-t idéző, gunyoros fantasy trilógiának azt sem szabad elhinnünk, amit kérdez: hősei nem hősök és a világmegváltó küldetés sem váltja meg a világot. Sőt, maga a világ is rejt néhány különös anomáliát.

@gerof véleményét olvasva úgy tűnik számunkra, hogy a szerző kevésbé játszik az olvasó türelmével, mint az előző részben, és történet is többet halad előre, mint az első rész során: https://moly.hu/ertekelesek/2199003

A fiatalabb korosztályt látszik megcélozni Gaiman és Reaves sorozatnyitó regénye, a Köztesvilág. Az értékeléseket nézve volt idő – talán nem is olyan régen –, amikor én is gondolkodás nélkül lecsaptam volna egy ilyen könyvre – (@vicomte: és talán remek belépési szint lehet ez a regény egy kamasz számára a fantasztikus irodalomba.)

@abstractelf:


>!
abstractelf P
Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág

Lehet, a kisebbséghez tartozom, de nekem ez nagyon bejött!
Imádtam az alapkoncepciót, mert mindig is vonzottak az alternatív univerzumok. Ráadásul annyi érdekes világot mutattak be a szerzők.
A problémát az adta, hogy ezt mindössze 189 oldalban tették, holott egy ekkora világ legalább 500+ oldalt érdemelt volna. Eleinte ez kissé zavart, mert hozzászoktam a high fantasyk részletes bemutatóihoz, azonban hamar beszippantott a könyv, és már nem érdekelt, hogy csak ízelítőt kaptam ebből az óriási multiverzumból.
Az alapkoncepción kívül a humort és az érzelmeket értékeltem nagyon. Többször hangosan felnevettem egy-egy megjegyzésen, a vége felé pedig könnyes szemmel olvastam egy bizonyos jelenetet.
A karakterekről szintén nem tudtam meg sokat, talán csak Joeynál láthattam karakterfejlődést. Viszont nagyon megkedveltem a kölyköt, mert annyit szerencsétlenkedett a hősködései során.

!

Delta Vision

@vicomte

A DV hosszú évek óta a hazai zsánerolvasók egyik legnagyobb beszállítója, különösen, ha valaki a fő sodorból és a klasszikus szerzőktől szeretne valaki olvasni. Azonban sajnos a kiadó második féléve leginkább a be nem teljesült ígéretek jegyében telt, és már az is örömmel tölt el, hogy néhány esetben legalább a karácsonyi dömpingre az utolsó pillanatokban a könyvesboltokba kerülő kötetekről írhatunk. spoiler

@Noro:

A kiadó nyári meglepetése volt a Legendák c. válogatás. A kötetben szereplő írások a David Gemmell-díjra kívánták felhívni a figyelmet, amelyekkel a hagyományos stílusú, kortárs fantasy regényeket díjazzák 2010 óta. A könyvet megnyitó történet általános vélekedés szerint a leggyengébb is egyúttal, így előre szólok, hogy ne vegye el senki kedvét a tovább olvasástól.

@Szilárd_Berke egyesével értékelte a novellákat, és nagyot nem tévedhetett, hiszen majdnem mindenben egyetértek vele. :D https://moly.hu/ertekelesek/2126465

@vicomte

Bár évekig a DV egyik fő profilja a különböző „logós regények” kiadása volt, ez a kijelentés idén már nem áll. A kiadó 2016-os portfóliójában már alig néhány „logós regény” szerepel, és a második félévre a tervek szerint még idén kiadandó harmadik M.A.G.U.S.-regény, a Kígyószív mellett mindössze egy Forgotten Realms-regény, a A király felemelkedése jutott.

Mivel az előbbi még talán valahol a nyomdákban vár a sorára, ezért ajánljuk figyelmetekbe @Isley értékelését Salvatore regényéről: https://moly.hu/ertekelesek/2201323

Annak idején mindketten nagy örömmel olvastuk Keyes duológiáját, és én személy szerint még az Elder Scrolls-játékokkal is jó néhány órát elszórakoztam, így aztán örömmel töltött el, hogy megjelent az ebben a világban játszódó második regény is, a Lelkek ura. Sajnos nekem egyelőre még az első rész elolvasására sem jutott időm, így most egy @Syne által írt értékelést tudunk kedvcsinálóként a figyelmetekbe ajánlani: https://moly.hu/ertekelesek/2171840

Bár a játékadaptációk úgy tűnik, kevesebb molynak keltik fel az érdeklődését – függetlenül a szerző által képviselt irodalmi minőségtől –, de Keyes másik sorozata, az A tövis és a csont országai (https://moly.hu/sorozatok/a-tovis-es-a-csont-orszagai) már lényegesen nagyobb olvasó- és rajongótáborral dicsekedhet, így a napokban megjelent Kriptaherceg (mely két különböző kötésben is kijött a nyomdából) méltán kerülhet majd a főhelyre az ajándékok között.

Az angol eredetiről @Noro írt értékelést és láthatóan a szálak tovább bonyolódnak. Külön csemege, hogy egy fantasy regényekben egyáltalán nem mindennapi hős is megjelenik a szereplők között: https://moly.hu/ertekelesek/2177022

@Noro:

Gene Wolfe-ot olvasni nehéz. Ez akár reklámszlogen is lehetne. De érdemes, folytatná az apróbetűs rész. Az Új nap könyve-sorozat (https://moly.hu/sorozatok/uj-nap-konyve) sci-fi töredékekkel, szimbolizmussal, álarchaikus fogalmakkal, álomszerű jelenetekkel tűzdelt “haldokló Föld”-történet, amellyel meg kell küzdeni. A befejező kötet – Az Autarkha fellegvára – pedig nyolc év kihagyás után, alig néhány napja jelent meg magyarul.

Az előző részről @rawelli írt:


>!
rawelli
Gene Wolfe: A Lictor kardja

Az első kötet nagy hatással volt rám. A másodikra alig emlékszem.
A harmadik pedig ismételten mély hatással volt rám, és remek olvasmány.
Nem megyek bele a történet részletes taglalásába, de érdekes ebben a könyvben, hogy relatíve nagyon kevés és relatíve irtó sok történik benne. Megint telve archetipális és mélyenható szimbólumokkal, és bár a történet fonala néha kissé zavaros, a mű nagy előnye a Hangulata. Bizonyos jelenetei az emlékeim közé égtek, és filmszerűen pergő, stilizált képkockákként még mindig látom őket.
Ennél a kötetnél kezd valamiféle nagyobb átívelő történetszál kibontakozni, úgyhogy elhúzza a mézesmadzagot az olvasó előtt, de tény, hogy kissé lebegőnek érződik még így is. Tudjuk hova tart, csak nehezen érthető, hogy hogyan? Itt már kezd pislákolni és közben el lehet gondolkodni, lehet izgulni, mindent lehet :)

!

Fumax

@vicomte

A Fumax kevésbé kísérletező, mint az Agave és nem is ad ki annyi fantasy címet, mint a DV, de a kínálatukban megtalálhatóak a grimdark féltéglák, a hagyományos epikus fantasy regényfolyamok és a bizarr, néhol kissé horrorba hajló urban fantasyk is, így aztán a műfaj kedvelői számára komoly vonzerővel bír az, ha egy könyvön megjelenik az ő logójuk.

Az egyik első és masszív rajongótáborral rendelkező sorozatuk, A Széthullott Birodalom (https://moly.hu/sorozatok/a-szethullott-birodalom) volt, amelyhez idén adták ki a 3,5-ik részt, vagyis egy rövidebb novellákból álló kötetet, az Úti testvéreket, amely jól esően egészíti ki Jorg herceg a trilógiában megismert koránt sem kedves "testvéreinek” a jellemrajzát. És nem utolsósorban, igen jól eshet a rajongóknak visszatérni egy rövid időre kedvenc antihősünk köreiben, ahogy ezt @Szilmariel is leírja a saját értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/2133954

Hogy ne menjünk nagyon messzire, Mark Lawrence-nek – mint az tudott – van még egy olyan trilógiája, amely ugyanezen a világon játszódik, melynek a napokban jelent meg az utolsó kötete, Az Osheimi Kerék.
Erről így nyilván nem tudunk értékeléssel kedveskedni, de az angol eredetiről @CaptainV írt pár hónapja, és bár ő némileg csalódott: https://moly.hu/ertekelesek/2121093, de reméljük, a többi olvasó számára nem lesz ez ilyen kiábrándító élmény.

A Vészmadarak már a nyers stílusú, horrorba hajló, nem tipikus urban fantasyre jó példa, amely különösen figyelemfelkeltő és vonzó borítóval kelleti magát a könyvesboltok polcain. De hogy nem csak a külcsín vonzó, hanem a belbecs is, arra @Zsófi_és_Bea értékelése alapján számíthatnak azok, akik fogékonyak erre a stílusra: https://moly.hu/ertekelesek/2105855

A kiadó idei utolsó nagy dobása a klasszikus epikus fantasy művelőjének Anthony Ryannek az új könyve, Az ébredő tűz. Sárkányok szerepeltetése egy fantasy regényben az egyik legrégebbi hívószó, s ha a könyvben érdekes, a megszokottól elütő alapötlethez jól kitalált karakterek és egyedi világ is társul. minden együtt van, hogy egy rajongó elégedetten dőlhessen hátra.
Mivel a könyv csak december közepén lesz elérhető, ezért @Bartalos_Nikoletta angol eredetiről írt ismertetőjével zárnánk a Fumax második féléves fantasy köteteinek bemutatását:


>!
Bartalos_Nikoletta
Anthony Ryan: The Waking Fire

Óvatos optimizmussal csak annyit írnék, hogy ha meglehetne ítélni egy trilógiát az első kötete alapján, akkor ez jobb lesz, mint Hollóárnyék-trilógia volt.

Spoiler nélkül nehéz róla érdemi kritikát írni, de Anthony Ryan történetekbe ágyazott világteremtő képessége vitán felül áll. A fő karakterek fejlődnek, ahogyan azt kell nekik – talán egyikük kivétel, ő mintha nem találná a helyét vagy az író nem tudta volna, hogy mihez is kezdjen vele (remélhetőleg ez később megváltozik még) – és a mellékszereplők is nagyrészt izgalmasra sikerültek.

Egy szó mint száz: olvassátok bátran! :)
(Gyerünk Fumax, tessék igyekezni! ;) )

!

GABO SFF

@Noro

„Vegyesszerzős” novelláskötetek terén meglepően nagy volt idén a felhozatal (azaz több mint nulla ilyen könyv jelent meg – ez meglepő, hiszen nálunk eddig szinte nem volt kínálat hasonló SFF válogatásokból).
(@vicomte: Szerintem is igazán örvendetes, hogy a tavaly kiadott Zsiványok után idén több kiadó is vállalta, hogy olyan – nem csak magyar szerzők műveit tartalmazó – válogatásokat ad ki, amelyekből néhány érdekesebb, eddig ismeretlen szerzőre is felfigyelhet az olvasó.)
A tengerentúlon igen jó nevű szerkesztő, Jonathan Strahan legújabb évkönyvében persze nem feltétlenül
Az év legjobb science fiction és fantasynovellái jelennek meg, de az bizonyos, hogy a sci-fi- és a fantasy rajongói is találnak benne néhány nyalánkságot.

A könyv általában “wall of text”-típusú értékeléseket ihletett, például @Amadea billentyűzetéből is: https://moly.hu/ertekelesek/2187142

@vicomte

A GABO SFF részlege sajnos a második félévben nem igazán kényeztette el a fantasy olvasókat, de az a két kötet, amit megjelentettek, igazán unikális a maga módján. A koboldcsászár udvari intrikákat a középpontba helyező története eleve különleges, hiszen a legtöbb fantasy regényíró a hatalmi játszmákat a nyers erő vagy a mágia segítségével rendezi le. Az pedig, hogy a könyv főszereplője egy jó szándékú, de félvér volta miatt eleve kitaszított és megvetett karakter, aki lassan felnő a rászakadt feladathoz és felelősséghez, szintén egyértelműen eltér a műfajhoz társított sztereotípiáktól. @RandomSky is ezt emeli ki a saját értékelésében:


>!
RandomSky
Katherine Addison: A koboldcsászár

Maia azért lesz a tündék birodalmának császára, mert egy merényletben a teljes császári család elpusztul. Őt, lévén félig kobold, még gyerekkorában egy isten háta mögötti faluba száműzte uralkodó atyja, bár a császári léghajó lezuhanásakor is még épp csak, hogy felnőtt. Mit sem tud uralkodásról, udvartartásról, intrikákról, hatalomról – és nem is szeretne tudni ezekről. Mégis, ha már ilyen fura helyzetbe került, megpróbál felnőni a feladathoz, s közben apránként ráébred, hogy milyen iszonyatosan nehéz és magányos az uralkodók élete.
Bár a cselekmény épp eléggé izgalmas (az pl. magától értetődik, hogy valaki merényletet szervez az újdonsült császár ellen is), a regény lényegét nem ez adja, hanem Maia személyisége, az, ahogy viszonyul mindahhoz, ami egyik napról a másikra rászakad. Küzdelme a hatalom buktatói ellen, erőfeszítései, hogy jóra használja mindezt, hogy építsen, jobbítson, hogy segítsen az alattvalóin, meg egyáltalán, rendkívül emberséges lénye kivételessé teszi Maiát a fantasy irodalomban, és persze a valódi világban és történelemben sem nagyon lehetne hozzá foghatót mutatni. Mégis (vagy épp ezért?) jó róla olvasni.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-11…

!

Könyvmolyképző

@Noro:

A KMK fantasykiadványai szinte kivétel nélkül a „féltégla frakciót” gyarapítják – (@vicomte: és gyakran nem csak a roppant olvasóbarát betűméret és sortávolság miatt ilyen vaskosak ezek a kötetek, hanem valóban nem spórolta ki belőlük a betűt a szerző. :D)
Így talán meglepetésként szolgált, amikor Peter V. Brett Démon-ciklusa egy vékony novelláskötettel gyarapodott, A nagy bazárral. Ha jó értjük, a könyv afféle enciklopédiaként is szolgál a sorozat világához – csak nem szerepjátékban gondolkodik valaki? spoiler

@Lanore: https://moly.hu/ertekelesek/2013895

A ciklus fővonala is tovább haladt az idén, de a Napháborút eddig viszonylag kevesen értékelték. (Bár az utóbbi hetekben azért feltűnően gyarapodott a számuk.) Ebben talán az is közrejátszhatott, hogy többen csalódtak A sivatag lándzsájában, amely nem igazán a Rovásember által megnyitott témákra összpontosított. Kétségtelen, hogy a sivatag ezúttal is igen nagy szerephez jutott a zöldvidék… nos, rovására :)

De a fő gond mégis inkább az, hogy a szerző egyre hosszabbra nyújtja a sztorit (@vicomte: nekem A sivatag lándzsája irgalmatlan vastagságát látván került le a kívánságlistámról az első kötet…) , ahogy arra @Nyra is kitér értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/2187759

Lehetséges, hogy még decemberben megjelenik a kiadó másik epikus sorozatának következő kötete is. A Tört Szemről a legfrissebb hír (https://moly.hu/karcok/807531) éppen az, hogy a nyomda nem tudja egy puhafedeles kötetbe passzírozni a szöveget. (Feltételezhetően eszükbe sem jutott a dupla sorközöket ez egyszer másfelesre csökkenteni.)

@NewL az előző részről írt, hogy azért ne felejtkezzünk el Brent Weeksről sem: https://moly.hu/ertekelesek/1974205

Következő könyvünk mottója: “nem mind piros, ami pöttyös”.
Na jó, ezt még azért átgondolom :D

Kim Harrison urbánus fantasy sorozatával én (@Noro) még akkor találkoztam, amikor a Beholder kiadó megjelentette az első kötetet. 2008-ban még nem volt akkora románcveszély ebben az alzsánerben, hogy olvasás előtt a spanyol inkvizíciót kellett volna rászabadítani minden új kiadványra. Ma viszont már gondolkodás nélkül úgy mutatom be a Hollows-sorozatot spoiler, mint egy olyan ritka “csajos” fantasyt, amelyet férfiasabb ízlésű olvasók is nyugodtan kézbe vehetnek. (Piros pöttyök vannak benne, de az mind vér. Na meg az az írónő, aki Clint Eastwood-filmekből nyúlja le a címötleteket, az nem tiniknek fog írni.)

@Solitaire értékelése a második kötetről – amelynek helyes magyar címe A jó, a rossz és a holt kéne legyen – felsorolja ugyanazokat a problémákat, amiket én is kiemeltem volna*, de ezzel együtt is pozitív:

*bár fordított sorrendben :)


>!
Solitaire
Kim Harrison: The Good, the Bad, and the Undead – A jó, a rossz és az élőhalott

Gyanítom, hogy az első és a második részt nem ugyanaz a személy fordította. Talán ezért jött szembe pár bosszantó apróság.
1. A menyét nem egyenlő a nyérccel. Pláne az amerikaival…A menyét kisebb és más színű a bundája. Testtömege miatt gyakrabban válik baglyok áldozatává. Ráadásul a könyvben az elején még menyétet emlegetnek, de később már nyércről van szó. Szerintem a fordítónak se lenne mindegy, hogy csivava vagy pitbull marcangolja-e a nadrágját.
2. Hiányoltam a spéci pixi beszédstílust a sok x-szel.
3. Abban sem ártott volna megegyezni, hogy Rachelnek öccse vagy bátyja van-e, mert mindkettőről történik említés. Talán egyszerűbb lett volna a tesót csak fivérként megnevezni.
Tetszik, hogy a könyv gondolkodásra késztet. Az már nem, hogy engem inkább, mint a főszereplőt, aki előbb vádaskodik, aztán gondolkodik. Szerencsére Rachel azért fejlődőképes és ezt a lobbanékonyságot minden bizonnyal kinövi…ha elégszer megsebesül hozzá. Úgy tűnik, számára legjobb tanár a vérveszteség. Szívesen olvasnék többet Ivyről…és nem csak a vámpírmivolta miatti nyűglődéséről meg az ambivalens, hormonvezérelte érzéseiről Rachel iránt. Engem a nyomozásai jobban érdekelnének.
Számomra a könyv nagy pozitívuma a boszorkányélet- és mentalitás leírása. Az író nyilvánvalóan olvasott némi wicca szakirodalmat. Tetszik az is, ahogy Rachel felfedezi kivételes képességeit a leyvonalmágiában, és ahogy küzd, hogy fehér boszorkányság oldalán maradjon. Továbbá érdekel, hogy hová fut ki Rachel és Trent kapcsolata…és mi történt a két papával. Szóval, a nyilvánvaló hibák ellenére nekem tetszett a könyv és várom a harmadik részt…meg az összes többit is. Azt viszont halkan megjegyezném, hogy a sztori szerintem túl kemény vörös pöttyösnek.

!

Metropolis Media

@Noro

Szergej Lukjanyenko még mindig mértékadó szerzője az európai urbánus fantasztikumnak. Bár az első három részt meghatározó varázslat talán egy kicsit megkopott az utóbbi években, de az Egyesült őrség @Kottyán_Péter szerint nem egy "csak azért is” folytatás, hanem a fősodorhoz szervesen illeszkedő könyv. Ez szerintünk mindenképpen jó hír. https://moly.hu/ertekelesek/2213660

Azt már megszokhattuk, hogy a magyar sci-fi időnként előáll egy-egy jellegzetesen retró alkotással. spoiler De a múlt századi sci-fi modorában megírt ifjúsági fantasy még nekünk is új kategória. Nincs ebben semmi rosszindulat, Molnár Csaba A széttört idő legendája c. könyvét így kell nézni, és akkor mindjárt a helyére kerül, hogy mit is olvasunk.

@Dávidmoly:


>!
Dávidmoly 
Molnár Csaba: A széttört idő legendája

Talán ez a legjobb a négy Startos-regény közül. Bizonyos (szerethető) bumfordiságok ellenére helyre kis fantasy* (az időutazás miatt történelmi/portal beütésekkel), összességében szimpatikus karakterekkel és helyenként egészen izgalmas jelenetekkel (konkrétan az actiumi csata olvasása alatt elfelejtettem leszállni a troliról).

*: az, hogy az időutazás klasszikus sci-fi téma, senkit ne tévesszen meg! Az időkristállyal és az Őrzőkkel kapcsolatos fejtegetésekből pedig teljesen nyilvánvaló, hogy it's a kind of magic…

11 hozzászólás
!

Vegyes

@Noro:

Én egy ideje már nem vagyok nagy rajongója a lovagos-középkoros fantasy regényeknek. Na, de ugyanaz dinoszauruszokkal…! Victor Milán igazán tudja, hogyan hozza ki az olvasóiból az ősgeeket :)
A Dinoszauruszurak* a grimdark irányzat határán mozgó, többnyire realista és antiheroikus regény, amelyet egy T-rex rajongónak sem szabad kihagynia. Sajnos eddig minden értékelő célzott rá, hogy jobb lett volna angol nyelven olvasni, mert a magyar kiadás szöveggondozása olyan halott, mint a hidegvérű-elmélet.

@Kilgores: https://moly.hu/ertekelesek/2195186

*Már megint ki kell javítanom egy magyar címet: hiszen mennyivel kimondhatóbb lett volna az, hogy Az ősgyíkok urai.

George R. R. Martin nem volt mindig az az “egysorozatos” szerző, aminek manapság megpróbálják őt eladni. Az 1980-as években írt ő melankolikus, elgondolkodtató űroperát spoiler, szerkesztett történelmi szuperhős sorozatot spoiler és rendhagyó mesekönyvet is.

A jégsárkányról ezzel át is adom a szót @vicomte kollégának, aki szokása szerint a bevezetőt és a lábjegyzeteket is megírta saját értékelésében: https://moly.hu/ertekelesek/2216537

@vicomte

Ha már megkaptam a szót, itt a vegyes rovatban mindenképpen érdemes legalább egy-egy mondat erejéig megemlékezni a Tolkien által írt Kullervo történetéről, amely nyilván elsősorban a professzor rajongóinak kihagyhatatlan karácsonyi vétel, de bárki számára érdekes lehet, hogy hogyan is alakulnak a történetek, hiszen ez a kötet a Húrin gyermekeinek irodalmi előképe.

Kicsit több mint egy éve, hogy a Warhammer 40000– és a Warhammer Old World-könyvek kiadási jogai átkerültek a Tuan kiadóhoz, és azóta szorgosan jelennek is meg a kötetek – bár a molyon az értékelések alapján azért még a fanatikusok sem mindig rajonganak az egyes regényekért. Az egyik kivétel a Kétfejű Sas amely a Gaunt szellemei-sorozat egyik mellékszálának tekinthető.

@Profondus_Librum:


>!
Profundus_Librum
Dan Abnett: Kétfejű Sas

A Birodalmi Gárdáról és/vagy az Űrgárdistákról szóló „földhözragadt” regényfolyamok után a Kétfejű Sas az első olyan regény, amiben a csaták sora, és így Enothis világának a sorsa az égben dől el. Viharmadarak, Ciklonok, Pokolborotvák, elfogó-vadászokon és bombázókon repülő pilóták esnek egymásnak olyan intenzitással a könyvben, hogy hamarosan azon kezdünk el gondolkozni, hogy életben marad-e egyáltalán valaki a harcok csendesültével, aki a romokon majd eléldegélhetne akár a Császár, akár valamelyik Káosz Isten dicsőségét hirdetve. A tempó iszonyú, a pörgés, a harc szinte egy oldal erejéig sem szünetel! Még véletlenül sem hibaként emelném ki (sőt!) – főleg, hogy az előző Abnett könyv olvasása után pont az akciórészeket hiányoltam –, de ezt a non-stop akciót tessék szó szerint venni. Bevetés követ bevetést, utána, ha van egy perc szusszanásra idő – általában nincs –, akkor az elesetteket egy üveg amasec fölött meggyászolják a bajtársak, majd indul a következő menet. A regényben nincs csavar, nincs meglepetés, nincs rejtett konfliktus, nincs párbeszéd (na jó, az azért van: Umbra vezér! Umbra Nyolcas jelentkezik, vétel!), nincs főgonosz, nincs igazi világos cél, nincs semmi. Csak a Túlélés és maga a Háború.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2016/10/dan-abnett-k…

!

Magyar szerzők

@Noro

Virág Emília rövid idő leforgása alatt két olyan regénnyel is jelentkezett, amelyek meglepetésszerűen kapták oldalba a fantasy rajongótáborát. Az első résznek korábban a humorát méltattam, a másodikként megjelent Boszorkányszelídítő viszont – olvasói szerint – már nem csak erre támaszkodik – (@vicomte: és egyes vélemények szerint ez bizony hiba volt.)

@AniTiger: https://moly.hu/ertekelesek/2203750

Úgy tűnik, hogy a molyon az alapos értékelésiről híres @Tímár_Krisztina Látszat mesterei c. regénye elsősorban azok tetszését nyerte el, akik egyébként nem eltökélt fantasy olvasók. Saját bevallása szerint @ppeva sem az: https://moly.hu/ertekelesek/2210578

Mivel azonban minden álszentnek maga felé hajlik a keze, mi nem tudunk elmenni @Bíró_Júlia szakértő véleménye mellett, amelyben rámutat a könyvben fellelhető egy-két bökkenőre is: https://moly.hu/ertekelesek/2191958

@vicomte

A Molyon korábban jóval aktívabb @Serene a mangás beütésű korábbi urban fantasyk után egy jóval komolyabb és komorabb hátterű alternatív történelmi fantasyvel jelentkezett. A bosszúszomjas doktor hamisítatlan rajongói értékelésében @Chrissie a cselekményességet emeli ki: https://moly.hu/ertekelesek/2034709, bár meg kell jegyeznünk, hogy a háttér kidolgozására (illetve annak hiányosságaira) tettek néhányan utalást. @zamil is húzta kissé a száját: https://moly.hu/ertekelesek/2200631

A Főnix Könyvműhely kiadott idén egy hazai szerzők által jegyzett fantasy novelláskötetet is, Ajtók és átjárók címmel, amelyről mindnyájunk kedvenc SFF könyvharácsa, @pat írt röviden értékelést és hosszabban olvasónaplót: https://moly.hu/ertekelesek/2195296

Az idei utolsó ajánlott könyvünk egy unikális kötet, a Noctambulo, amelyet Beregi Tamás több mint tíz évig írt. A regény egy viktoriánus korban játszódó pikareszk, amelyben a főhős egyre bizarrabb (és néha már-már lovecraftien idegen) helyzetekbe keveredik, mindeközben az olvasó néha maga sem tudja, hogy mit is gondoljon a kissé széteső cselekményről.

@akire:


>!
akire MP
Beregi Tamás: Noctambulo

Beregi Tamás: Noctambulo Egy alvajáró története

(Sokáig rejtély volt számomra, hogy miért sci-fi blogokon értékelik a XX. század eleji, viktoriánus Angliában játszódó Noctambulo-t, azután úgy véltem megfejteni a rejtélyt, hogy Beregi első, általam nem olvasott könyveit a Cherubion adta ki, de megjárta ő már az Europát is, hogy most L' Harmattan zászlaja alatt jelenjen meg.) Szeretem ezt a írásművet, habár egy kudarcot valló kísérlet eredménye. A könyv ugyan nem áll össze – érezni rajta, hogy az író 15 kutatómunkára fordított évében született írásdarabokból többen is (legalábbis ötleteikkel) próbáltak egynemű anyagot faragni. Voltak olyan részei, amelyeket nagyon utáltam (kábítószerezés/gombázás), de olyanok is, amelyeket imádtam (a korai erotikus fényképekkel kapcsolatos ismeretanyag). Mindenesetre nem hagyott hidegen, mint a szintén idén kiadott, fotózással kapcsolatos Berkovits mű. A borító is gyönyörű, a külső védőlap kivágásain keresztül egy korai fotográfiára leshetünk. Drukkolok, hogy Beregi Tamás következő műve úgy álljon össze, hogy a szenvedélye megmaradjon…


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!