Keleti őrség (erdélyi magyar irodalom)

Rovatgazda
!

Kedves Molyok!

Úgy illene, hogy Moly-újságunk első számában valami hatásos, figyelemfelkeltő, érdekes témára essen a választás – persze főként friss értékelések tükrében. Hát, nem volt és most sincs könnyű dolgom: már egy hónapja őrködöm a frissek felett, keresem-kutatom az erdélyi szerzők könyveiről készült értékeléseket – és picit meglepődve konstatálom, hogy az utóbbi időben mintha mostohán bánnánk az erdélyi szerzőkkel. Persze nem a kortársakra gondolok, hanem elsősorban a Trianon és a „forradalom” közt született alkotásokra. Igaz, manapság egy igazi vérmoly és kihívásfüggő azt sem tudja hol áll a feje, bizsereg az ujja, görcsöl a klikkelőizma és zöld „Teljesítve” feliratokkal álmodik. (Netán rémálmaiban kihívásgazdákat üldöz, zsarol, zöldítést és plecsnit követel, könyvgyilkossággal fenyegetőzik.)

Fodor Sándor

Persze azért a múlt hónapban is született pár érdekes, többször kedvencelt, remek értékelés, és ha jól meggondolom, kihívásnak köszönhetjük egy kisregény molyos berkekben való felfedezését, értékelését, az elismerés felé való elindítását is. Fodor Sándor: Megőrizlek című regénye elfeledett könyvként kezdte, ma már tíz olvasásnál tart, és felkerült jópár várólistára. Mindez indult azzal, hogy @Maya feltette a könyvet a méltatlanul olvasatlan könyvek polcára, majd kezdetét vette @Bibibii Fodor Sándor rajongása, melynek köszönhetően külön Fodor Sándor kihívás is született: http://moly.hu/kihivasok/fodor-sandor. Hogy mitől erős ez a kis könyv? Sok mindentől, többek közt a megőrzés vállalásától. Az emberség mellett őrséget álló szilárd meggyőződéstől.


krlany IP>!
Fodor Sándor: Megőrizlek

Ez a könyv egy kis gyöngyszem.
Fájóan szépen megírt történet, még akkor is, ha nagyon is fajsúlyos kérdéseket feszeget, amelyek egy cseppet sem szépek.
Ilyen botrányosan cserbenhagyni valakit, mindenkinek csak a maga kis irigységéből, rosszhiszeműségéből, romlottságából, magányából, tyúkszaros kis életéből adódóan.
Meghajlok az író előtt. Most kezdem csak igazán értékelni az írásait, bár mondanom sem kell, már Csipikével meghódított magának. De ez valami más. Itt már a szívemhez is szólt, mélyen hatóan. És én sem tudok mást mondani, csak annyit: Megőrizlek!

7 hozzászólás
!

És úgy tűnik, a „Fodor Sándor-láz” folytatódik. A kisregények pedig talán kezdenek előbújni az ismeretlenség homályából.


Maya>!
Fodor Sándor: Büdösgödör

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Ismét egy kicsi, de ütős könyv Fodor Sándortól. Tulajdonképpen ugyanazokat a gondolatokat olvastam ki belőle, mint a „Megőrizlek”-ből, csak más körülmények között. Itt idősödő emberek töprengenek életük értelmén, próbálják értelmezni a „Mit keresek itt?”, „ Miért éltem?”, „Volt-e értelme?” kérdéseket. Mindenkinek van egy keresztje, ami számára nehéz, még akkor is, ha mások szemében természetes, megmagyarázható, érthető történet van mögötte. Miért van az, hogy mások megbecsülésének örvendő emberek is érezhetik azt életük alkonyán, amikor végre elérték azt, amit egész életükben hajszoltak – a kényelmet -hogy elherdálták az életet? A végére szomorú lettem.

!

Karácsony Benő

E hónapban kiszemelt másik szerzőnk is őrködik: makacs elszántsággal és optimizmussal áll a napos oldalon a legsötétebb időkben is. Karácsony Benő megjárta az első világháborút, majd később meg kellett tapasztalnia ember és író voltának „zsidó”-vá válását, és azt az oldalt, ahol már nincs hely napsütésnek, ahonnan már nincsen visszaút. Hogy regényei mégsem lehangolóak, hanem ellenkezőleg: melegítenek, fénnyel töltenek fel, emberséggel, az a szerző sajátos stílusának és szemléletének (hogy ne mondjam: kisugárzásának) köszönhető. Lírai, humoros, ötletes és egyben a legfontosabb kérdésekre világít rá. És mégsem olvassuk (elegen). Vannak azonban, akik felfigyeltek rá. És nem bánták meg.


Kriszta IP>!
Karácsony Benő: Napos oldal

Már jó ideje úgy gondolom, hogy a könyveknek épp úgy van kisugárzásuk, mint az embereknek: vannak jóságos és vannak gonosz könyvek, és persze vannak semmilyense könyvek.
Ezt a kisugárzást nem úgy értem, hogy ránézek és valami glória vagy aura veszi körbe, hanem ez olyan kisugárzás, amit beleolvasva lehet érezni, de onnantól aztán végig.
Na ez a Napos oldal egy jóságos könyv. Már a címe is olyan derűs, meleg aranysárga.
Aztán amikor elkezdtem olvasni, valami furcsa Mona Lisa-féle mosoly játszott végig az arcomon – vagy legalábbis én belül ilyet éreztem. Azok az ízes-színes hasonlatok és metaforák, amikkel az író megírta a regényt, olyan atmoszférát teremtenek, amibe az ember szívesen beleugrik a hétköznapok monoton, megszokott, kiszámítható világából. Itt nem csak elmondja, elmeséli az író egy ember életét, hanem színes tintával megfesti és mint egy képeskönyv tárul elénk Felméri Kázmér élete.
Ez a Felméri egy fura ember a maga korában. Amíg mások megkeseredve élik szegény vagy gazdag életüket, addig ő örök optimistán kering a világban, fütyörészve a gondok, bajok felett, élteti az életet.
Ez így nagyon szépen és jól hangzik, de az az igazság, hogy ez az olykor nemtörődömségbe hajló pozitív életszemlélet néha bizony megbosszulja magát. Amikor már nem csak önmagunkról van szó, hanem a szeretteinkről is, amikor már róluk is szól a játék, akkor azért elgondolkodunk, hogy jó-e az irány. Ilyenkor az ember megrázza magát, kezébe veszi az amúgy saját feje után szaladgáló sorsát és kicsit terelget rajta.
És akkor újra otthon érzi magát a lélek ebben a rideg világban, akkor újra minden a napos oldalra kerül.

4 hozzászólás
!
Rea>!
Karácsony Benő: Napos oldal

Ez volt az a könyv, amit az idézetek hatására szemeltem ki, és úgy kb. azonnal akartam olvasni. És milyen jól tettem, hogy nem várólistáztattam, ugyanis nyílegyenesen vándorolt a legkedvesebbjeim közé. Szabályosan lubickoltam abban a sok napsütésben amit árasztott, bugyogott a humor körülöttem,főleg az elején, nekem üdítően szokatlan formában. Persze a hangos nevetgélésem mély meghatódásokkal jó sűrűn volt tarkítva. Példamutató ez az életszeretet, akkor is, ha az nem fenékig tejföl.

7 hozzászólás
!
Rea>!
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

A Napos oldal folytatása ez a könyv.
Sziporkázó humor és nyelvi játékosság mögött mély humánum, irónia, és szomorúság.
A befejezés után mégis erős hiányérzet maradt bennem. Jó lenne egy harmadik rész, ami megnyugtatóbb ösvényre vezet. Ha tovább él, szerintem tuti megírja, de így is az összes csillagom világítson az ösvényére.

1 hozzászólás
!

Hát egyelőre ennyit az őrségről és a megőrzésről. Ajánlásként pedig, főként kihívásfüggőknek, de nem csak: olvassatok Fodor Sándort, járjatok mindig az élet napos oldalán, és ne feledjétek a többi erdélyi szerzőt sem!


havas>!
Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein

„A polgár nyugtalansága és önvádja sivítottak át rajtam néhány percig, meghajoltak a fáim, zörögtek lelkiismeretesen elszáradt gallyai. Aztán minden elmúlt, lelkiismeretem új álomra hajtotta fejét. Tennünk kéne valamit, szerettem volna kikiáltani a hóviharba, mielőtt bennem újra elcsendesedett volna a kavargás, tennünk kéne valamit! Fogjunk hozzá valamihez, ami kiragadja majd a sok megfagyott lelket az éjszakából. Bennem megvan a jóakarat. Szegény is vagyok, igaz, talán nem elég szegény. De ne hagyjuk ezt az éjszakát olyan hosszúra nyúlni… Reggelre elfelejtettem mindent. Kis műkedvelő forradalmamból semmi sem maradt.”

Posztumusz mű, „síron túli üzenet”, ahogy Sőni Pál mondotta. A Napos oldal folytatása tulajdonképpen, és gondolom, nem a véletlen számlájára írandó, hogy tíz évvel később jelent meg… Felméri visszatér. A malomhoz, az otthonhoz. Igen, azt hiszem Tamásinál ragadható még ennyire meg a szülőföld szeretete. Az otthon, mint olyan.
Itt sem lesz „zászló” belőle, de mintha letisztultabb lenne az egész. Valahogy érettebb. Elmélkedőbb, felelősségtudóbb. Talán a fia miatt is. Talán a kora, talán csak önmaga végérvényes vállalása miatt úgy, ahogy van. A tenni akarás először lobban fel, először lesz kimondva, de tudjuk, egy fecske…
Érzelmek, érzések kimondása, megélése, vállalása teszik többé számomra ezt a könyvet. Igazából ezt a karaktert. Még szimpatikusabb, de ugyanakkor még inkább szánalmas… Valahogy hiányzik ebből a fonal többi része. Mintha elfogyott volna, a gomolyag kész. Zsebre vele!

Isten áldjon, Felméri! Alkotód szívembe lopta magát! Bízom benne, lesz még, aki figyel majd rád, mert kár lenne nem részt venni abban a világban, ami a tied (volt)…


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!