KaleIDÉZkóp – Durrelliana 1.

Rovatgazda
!

Durrellék családi fotója – a képen Leslie nem szerepel, talán ő a fotós…
Forrás: spoiler

Ha azt a nevet mondom, hogy Durrell, kinek nem jut azonnal Korfu az eszébe, sok gusztusos és kevésbé kellemes állat mellett persze, valamint Gerald Durrell kissé bolondos, enyhén extrém családjával egyetemben? Aki olvasta a Korfu-trilógiát, ismeri őket jól barátaikkal és ismerőseikkel együtt… vagy talán mégsem? Olybá tűnik, mintha az egész életük folyamatos hejehuja és dínomdánom lett volna, édes élet paradicsomi környezetben, fantasztikus ételekkel, mindig kék éggel, azúr tengerrel, bulival és szórakozással. De igazából mi csak arról az öt, a görög szigeten töltött évükről tudunk, amiről Gerry regél, és ő is egy kamasz fiú nosztalgikus nézőpontjából. Tényleg így volt? Valóban ilyenek voltak? Minden megtörtént úgy, ahogy Gerry elbohóckodja? Na és azután mi lett velük, hogy elhagyták Korfut?

Gerryről persze tudunk, számos könyvéből ismerhetjük állatmentő expedícióit, vadászkalandjait, egyes novelláiban újra feltűnnek családtagjai is villanásnyi időre, de semmi biztosat nem tudunk meg róluk vagy a későbbi életükről. Vagy akár a korfui időszak valóságos eseményeiről.

Mi történt igazándiból, milyen volt az igazi életük Korfu előtt, ott és utána? Én kíváncsi voltam, remélem, ti is élvezettel olvastok majd róluk itt, miközben feltárjuk a titkaikat együtt. Hiszen megtartani már nem érdemes ezeket a titkokat, sajnos már mindannyian itt hagytak bennünket. Ma már egyiküket sem zavarja, hogy kiteregetjük a féltve őrzött, takargatott „szennyesüket”, és romba döntjük vele a dolce vita szépen fölépített, képzeletbeli várát, és ezzel együtt a mulatságos perceket is, amiket Gerry visszaemlékezéseinek köszönhetünk.


>!
senhorita

Ez annak az öt esztendőnek a története, amit én meg a családom Korfu szigetén, Görögországban töltöttünk. Eredetileg a sziget természetrajzáról szándékoztam enyhén nosztalgikus beszámolót írni, de elkövettem azt a súlyos hibát, hogy már a könyv első oldalain felléptettem a családomat. Amint felvonultak a papiroson, megtelepedtek, és kezdték meginvitálni különböző barátaikat, hadd szerepeljenek ők is egyes fejezetekben. Végül nagy nehezen és sok furfanggal sikerült mégis itt-ott néhány oldalt megmentenem, hogy egyes-egyedül állatoknak szentelhessem.

(első mondat)

!

A Fehér Ház Korfun, az egyik villa, ahol a család lakott – ma múzeum és taverna spoiler
Forrás: spoiler

Ha felütjük a lexikont, megtudhatjuk belőle, hogy:
„Mindkét Durrell szülő és mind a négy gyerek Indiában született, abban az időben, amikor az ország a Brit Birodalom része volt (Brit India), sőt még az anya, Louisa Durrell apja is. Miután Lawrence Samuel Durrell – aki útépítő mérnökként dolgozott – 1928-ban meghalt, Louisa a három kisebb gyerekkel Angliába költözött (a legidősebb fiút már korábban Angliába küldték, hogy ott folytassa tanulmányait). Iskolái végeztével a legidősebb fiú megházasodott és a görögországi Korfura költözött, unszolására rövidesen a család többi tagja is követte. 1935-től 1939-ig közel öt évet töltöttek a szigeten, ahonnan csak a második világháború kitörésének hírére költöztek vissza.”
spoiler

Elég szűkszavú a bejegyzés, alig tartalmaz információt. Például miért költöztek haza az apa halála után Angliába? És miért unszolta a családot később Larry arra, hogy kövessék őt és új feleségét Korfura? És egyébként is, milyen feleség? Róla Gerry semmit sem szól sehol… Miért nem? Hiszen az első képen, a családi fotón ő is szerepel, a terasz korlátján fetrengő Larry mögött mosolyog.

Egyéb szócikkekből megismerhetünk további apró adalékokat is, például hogy az imádott férj és apa fiatalon, agytumorban halt meg, és hogy ez volt az utolsó csapás Louisa lelkére, aki már előzőleg elveszítette egyik gyermekét, egy kislányt, akiről szintén nem esik sehol szó egyik testvér memoárjában sem. Ráadásul pénzszűkében is voltak a családfenntartó elvesztése után. Egyszerűbb volt „hazaköltözni”… Mivel Larry és Leslie már egyébként is Angliában tanultak, tekinthetjük ezt családegyesítési kísérletnek is.

Azt viszont mindenesetre tudjuk, hogy a más körülményekhez szokott család tagjai közül senki nem érezte magát jól új otthonukban, különösen igaz volt ez az akkor már felnőtt Larryre, aki utálta az iskoláját, utálta az angol időjárást, és még jobban a szürke hétköznapokat.

@Angele idézi Gerry egyik novellájából Larry erről alkotott véleményét: https://moly.hu/idezetek/848590

„– Hogy én? Piknikre? Angliában? – protestált megtörten Larry. – Nem vagyok rá lelkileg felvértezve. Még élnek bennem az ifjonti emlékek! Az a tömérdek hangya! A fogunk között csikorgó homok! Tűzrakási kísérletek redves fával! Üvöltő szelek! Hózápor – mihelyt az ember beleharap az első szendvicsbe…!”

De azokra az okokra, amiért végül Larry elköltöztette a Durrelleket Korfura, majd később térünk vissza, egyelőre legyen elég annyi, hogy Larry fiatal feleségével, Nancyvel már ott élt, és az ő unszolásukra kerekedett fel Louisa a kisebb gyerekekkel, és csatlakoztak az édeni szigeten a legidősebb fiúhoz, aki akkor már íróként próbálgatta a szárnyait.

És nem, nem élt együtt az egész család, ahogy azt Gerry papírra álmodta. Larry és Nancy külön, saját bérelt házukban laktak. Larry írja egyik önéletrajzi ihletésű novellájában: https://moly.hu/idezetek/385113

„Az öcsém ügyesen azt sugallta, hogy én is a családdal laktam együtt, de ez lehetetlenség lett volna. Fogalmatok sincs, mennyire szörnyűek! Mindig külön éltem tőlük, de Karácsonykor látogatást tettem náluk, csak azért, hogy megfigyelhessem őket. És készítsek néhány jegyzetet…”

Maradjunk most továbbra is a száraz humorú Larry emlékeinél. Az ő látásmódja erősen különbözött az öccséétől, ahogy az érdeklődési köre is, köszönhetően többek között annak, hogy fiatal felnőtt férfiként sokkal többet felfogott a környezetéből, mint a tízéves Gerry. Milyen volt hát az élet valójában Görögországban az 1930-as években?

https://moly.hu/idezetek/385133

„Megvolt nekem Homérosz Odüsszeiája E. T. Lawrence fordításában, valamint még további két más fordítás is ott a házban, és állandóan beleolvasgattunk, csakhogy összehasonlítgassuk a modern görög napi életet az ókori göröggel, de mindig megrökönyödtem azon, hogy mennyire naprakésznek találtunk mindent. Nem hiszem például, hogy egy olyan hely, mint Ithaka, bármit is változott volna azóta, hogy Odüsszeusz hazatért oda. Az biztos, hogy én pontosan olyan körülmények között töltöttem ott pár hetet, amilyeneket valószínűleg Odüsszeusz is talált hazatérve.”

És hogy mi volt a véleménye Gerry könyvéről, valamint arról, ahogyan Korfut és őt ábrázolja az írásaiban? Meglepő: https://moly.hu/idezetek/385109

„És tulajdonképpen az öcsém könyve remek, mivel szószerint fogalma sem volt arról, hogy volt valaha egy klasszikus Görögország. Különleges volt, ahogy képes volt visszabújni a 12 éves kori bőrébe, hogy megírja ezt. Természetesen ebben az idősebb bátyja úgy szerepel, mint egy borzalmas fauszti figura. Én 22 voltam, és éppen abban az időben írtam a Fekete könyvet. Így visszafizette nekem valamennyi ifjúkori sérelmét a könyvben, igazán jogosan. A könyv valódi remekmű Korfuról egyszerűen azért, mert egyetlen egy klasszikus hivatkozás sincs benne.”

@Citrompor Gerry visszaemlékezéséből merít. Idilli kép ez arról, hogyan töltötte szerinte a család a napjait: https://moly.hu/karcok/561812
„A friss, mámorító időben a család legtöbbet a verandán tartózkodott. Ott ettünk, aludtunk, olvastunk, vagy egyszerűen csak veszekedtünk. Itt gyűltünk össze hetenkint egyszer, hogy elolvassuk postánkat, melyet Spiro hozott ki nekünk. A posta legnagyobb része fegyverárjegyzék volt Leslie részére, divatlap Margónak és állatújságok az én számomra. Larry postája rendszerint könyvekből állt és hosszú levelekből íróktól, festőktől és zenészektől, írókról, festőkről és zenészekről. Mama postája rokoni levelekből állt, néhány magárjegyzékkel tarkítva."
Ja, és ráadásul megtudhatjuk a karcból azt is, mi az ég lehet az a magárjegyzék!

A következő megjegyzés Jacquie-től, Gerry első nejétől származik a Korfu-trilógia első és leghíresebb darabjának megjelenése kapcsán:


>!
Angele P

"1935-ben a Durrell család testületileg fölkerekedett, elutazott Korfura, a gyanútlan görög szigetre, és öt felhőtlen évet töltött ott; az idillnek csak a háború kitörése vetett véget. Úgy emlegették ezt az időszakot, hogy a vak is láthatta: paradicsomi boldogságot hozott mindannyiuknak. Mrs. Durrell gyakran hangoztatta, hogy egész életében ez volt az egyetlen periódus, amikor nem volt hiteltúllépése. Soha életemben nem láttam Gerryt úgy dolgozni, mint akkor; dőlt belőle a szó, szegény Sophie alig tudott lépést tartani vele. Hat hét és ötszáz gépelt lap után Durrell kecsesen összeomlott. Vége volt a könyvnek – és kis híján neki is.
A Családom és egyéb állatfajták meghozta a várt elsöprő sikert. Minden megvolt benne, ami a könyvsikerhez kell: egzotikus sziget, bolond család és rengeteg állat. Áradt belőle a napfény és a szabadság, imádták még a kritikusok is. Tíz év után még mindig a legkeresettebb könyv, és sok barátot szerzett nekünk szerte a világon, de Korfut sajnos turisztikai nevezetességgé tette, ami pompás a korfuiaknak meg a görög nemzetgazdaságnak, de fájdalmas Durrelléknak, akik olyannak szerették a szigetet, amilyen volt. A család legnagyobb derültségére a könyv fölkerült az érettségihez szükséges kötelező olvasmányok listájára. Durrellnak formális iskolázottsága nincs: hóbortos személyek végtelen sora nevelte, akiktől a világon mindent megtanult, csak írni, olvasni és számolni nem. De azért számtalan levelet kap a hálás szenvedőktől, akik azt állítják, hogy ha semmi, de legalább az angol irodalom érettségi csupa öröm."
|durrell |geralddurrell |Korfu

Kapcsolódó könyvek: Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták · Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok · Gerald Durrell: Istenek kertje

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok
Gerald Durrell: Istenek kertje

Kapcsolódó alkotók: Jacquie Durrell

2 hozzászólás
!

A Mama, Louisa – Loomis Dean fotója 1961-ből Jerseyn
Forrás: spoiler

A Mama a gyermekei visszaemlékezései alapján kicsit szétszórtnak tűnik, ideje nagyobb részét főzéssel töltötte, és bár valamiféleképpen lazán összetartotta a családot, de a gyereknevelésre viszonylag kevés gondot fordított, eléggé szabadjára hagyta a fiatalokat. Gerry könyveiből arra következtethetünk, hogy enyhén retardált lehetett, mondhatni kicsit lüke.

1886-ban született, többgenerációs brit-indiai – állítólag részben ír protestáns eredetű – családból, és az indiai britekkel ellentétben, akikkel nem szívesen tartott kapcsolatot, élénken érdeklődött a bennszülött indiaiak iránt, különösen a spirituális és kulináris tapasztalataikra volt kíváncsi. Indiai szolgáival jobb viszonyt ápolt, mint a brit családok általában, és eltanulta indiai szakácsától az összes indiai ételt, amit csak tudott. Gyűjtötte a recepteket, ahogy már a nagyanyja is. Férjével állandóan utaztak, mindig ott éltek, ahol a férfi éppen dolgozott. Nem különösebben viselték meg a nehezebb életkörülmények sem az ilyen utazások során, pontosan olyan jól bírta a dzsungelben való táborozást, mint a városi életmódot.

1915-ben megszületett második gyermeke, Margery, akiről sehol nem szól a fáma a testvérei memoárjaiban. Margery 1916-ban diftériában meghalt, amit Louisa nem tudott feldolgozni, és inni kezdett. Imádott férje 1928-ban bekövetkezett halála csak súlyosbított a helyzeten, idegösszeomlást kapott, és komolyan gondolkodott az öngyilkosságon. Saját bevallása szerint csak azért nem követte el a végzetes lépést, mert Gerry még túl kicsi volt, és őt nem volt szíve árván hagyni. Larry akkor már Angliában tanult bentlakásos iskolában, tizenhat éves volt akkor, így ő lett a családfő jó brit szokás szerint.

Az özvegy a négy gyereket és magát nem volt képes többé eltartani az özvegyi nyugdíjából, ahogy indiai szolgáit sem tudta fizetni. Szerencsére férje még a halála előtt vett egy házat a család számára Bournemouthban, így Louisa fölkerekedett, és soha nem látott hazájába költözött gyerekeivel, ahol akkor olcsóbb volt az élet. De így is anyagi gondjaik voltak, szinte állandóan hitelből éltek. A helyzeten nem könnyített Louisa depressziója és alkoholizmusa sem.

Titokban jegyet foglalt vissza Indiába a maga és Gerry számára, hogy „hazamenjenek” oda, ahol a férje és kislánya nyugodtak. De Larry még időben fölfedezte a dolgot, és lebeszélte az anyját erről.

Gerald ki nem adott memoárjában ír az anyja alkoholizmusáról, és Larry első felesége, Nancy is említi, hogy Louisa általában korán lefeküdt, és az ágyba mindig magával vitt egy üveg gint.

Ez volt a fő oka annak, hogy amikor Larry és Nancy – barátaikat követve – Korfura költöztek, rábeszélték Louisát, hogy kövesse őket oda a gyerekekkel, hisz ott az özvegyi ellátásból sokkal könnyebben meg tudtak élni, és maguk mögött hagyhatták a mindannyiuk számára gyűlölt angol időjárást, valamint a nagyképű briteket – vagyis ahogy Larry szerette becézni Angliát, a Puding-szigetet. Végül is nem csoda, hogy nem tudtak beilleszkedni, a szívükben valamennyien mindig indiaiak maradtak. Ahogy Larry megállapította: „Nincs másra szükségünk, csak egy kis napsütésre.” Így Louisa eladta a házat, és hajóra szálltak Korfu felé.

Erről a sötét titokról csak az érintettek halála után szerzett tudomást a nyilvánosság:
spoiler

Voltaképpen ennek a fényében érthető, hogy a fiatalok miért tartották valamennyire kordában az anyjuk engedékenysége ellenére a saját kilengéseiket. Mindannyian próbálták Louisát óvni, és hagyták, hogy az anyjuk képes legyen a családösszetartó szerepére.

Mindenesetre Louisa bohóságairól sok szó esik mind Gerry, mind Margo könyveiben, és itt-ott Larry is elejt néhány megjegyzést az önéletrajzi ihletésű műveiben róla.

Szemezgessünk a mulatságos kis morzsák közül:

@Angele: https://moly.hu/idezetek/756112
„Anyám életkorát sohasem tudtuk egész biztosan annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem emlékszik rá, mikor született. Erről nem is mondhatok egyebet: elég idős volt ahhoz, hogy négy gyereke legyen. Anyám ragaszkodik hozzá, közöljem azt is, hogy özvegy, mert, mint bölcs éleslátással megjegyezte, az ember sohasem tudhatja, miket gondolnak róla.”

@Anna_Casea: https://moly.hu/idezetek/509886
"– N'est-ce pas, madame? – és mama számára ez volt a végszó. Összeszedte minden bátorságát, és megcsillogtatta tökéletes franciatudását.
– Oui, oui! – kiáltotta idegesen mosolyogva, és azután hozzátette arra az esetre, ha az előbbi nem hangzott volna elég meggyőzően: – OUI, OUI!"

@SophieOswald: https://moly.hu/idezetek/211031
"– Mi ez? – kérdezte Larry végül.
– Fürdőruha természetesen – felelt mama. – Miért, mit gondoltál, micsoda?
– Inkább olyan, mint egy rosszul nyúzott bálna – mondta Larry, közelről szemrevételezve a ruhadarabot.
– Ezt nem lehet fölvenni, mama – szólt Margo elborzadva –, hiszen ez olyan, mintha ezerkilencszázhúszban készült volna.
– Mire valók azok a fodrok és vackok? – kérdezte Larry érdeklődve.
– Ez a díszítés természetesen – mondta mama méltatlankodva.
– Milyen aranyos gondolat! Ne felejtsd el kirázni belőle a halakat, mielőtt kijössz a vízből."

@Szelén tovább a fürdőruháról: https://moly.hu/idezetek/323463

@Aurore: https://moly.hu/idezetek/744855
„Anyám számára ez mindent eldöntött. Nem mindegy, hogy az ember egy női magazinban olvassa a horoszkópját, vagy egy hamisítatlan vándor cigányasszony jósol a tenyeréből. A háború folyamán a teljes brit kormány, Churchillt is beleértve (ha épp nem adódott más irányú elfoglaltsága), a mi rádiónkban lakozott, kizárólag azért, hogy a mamát naprakészen tájékoztassa a háborús helyzetről és a fenyegető német invázióról. Ajkukat hazugság sosem hagyta el, és ami még fontosabb, megnyerték a háborút. Most már persze elmúlt a háború, de a rádióban székelő személyek csalhatatlansága ma is hajdani fényében ragyog. Szóljanak bár a gazdák ezernyi marha szomjhaláláról avagy kiszáradó víztározókról, adjanak névtelen orvosok holtbiztos tippeket a napszúrás kivédésére, hivatásos szépészek pedig tanácsokat arról, hogyan tegyünk szert egészséges barnaságra, hogy közben el ne száradjunk – a mama mindebből természetszerűleg arra a következtetésre jut, hogy olyan hőhullámnak nézünk elébe, amelyhez képest a Nyugat-Indiák Alaszka nyúlványának tekinthetők.”

Ezek az ínyencségek Gerrytől származnak, de nem ő volt az egyetlen, aki a Mamát megörökítette egy-egy vérbő anekdotával. Lássuk például Margóét @Lahara tolmácsolásában: https://moly.hu/idezetek/249166
"– Rém közönséges, drágám, ilyen külsővel csoda, hogy még szabadlábon futkos. Nem lepne meg, ha leánykereskedelemmel foglalkozna. Mivel szerzi a pénzt?
Ezt azért túlzásnak tartottam egy ilyen türelmes lény szájából, és igyekeztem megvédeni a festőt:
– Meglátod, mama, imádni fogod! Istenien főz, curryt meg mindenféle fűszert használ, és rengeteg fokhagymát, nem is tudom, néha talán túlzásba is viszi – jegyeztem meg, mert feltűnt, hogy Edward érkezése óta a hall gyakran úgy szaglott, mintha épp most távozott volna egy regiment görög paraszt."

Vagy Jacquie – Gerald első felesége – megismerkedését Louisával @Csancs idézetének köszönhetően: https://moly.hu/idezetek/76717
"Gerry hozzám sietett, és odahúzott a kandalló előtt álló, apró termetű, idősebb hölgyhöz.
– Ez az édesanyám – közölte.
Elképedtem. Egészen másnak képzeltem. Magas, kissé félelmetes hölgynek gondoltam, és most egy apró termetű, vidám kék szemű, ezüst hajú, kedves teremtés állt előttem. Rám mosolygott, és kezet fogtunk.
– Hála Istennek, maga nem szőke, kedvesem – mondta ármányos mosollyal.
(…)
– Miért, mi lett volna, ha szőke vagyok? – kérdeztem felbátorodva.
– Semmi – felelte Mrs. Durrell –, de azért nagyon megkönnyebbültem. – Később megtudtam, hogy kedvenc fia azelőtt mindig szőke, kék szemű lányoknak udvarolt. (Mrs. Durrell szerint volt bennük valami tehénszerű), és ő majd meghalt félelmében, hogy egy közülük a menye lesz."

Többen is jót szórakoztak azokon a megjegyzéseken, ahol arról volt szó, Louisa hogyan keresett mindig temetkezési helyet magának.

@Habók: https://moly.hu/idezetek/539725
"– De hisz a mama azóta nem táncot, hogy apa ezerkilencszázhuszonhatban meghalt – hápogott Margó.
– Megőrült – bólintott komoran Leslie. – Szívrohamot kap és a tengerbe kell temetnünk.
Mama azonban egyáltalán nem óhajtott a tengerbe temetkezni. Ideje java részét általában azzal töltötte, hogy megfelelő temetkezési helyet igyekezett kiötölni, de a tenger nem szerepelt a tippjei között."

@Belle_Maundrell: https://moly.hu/idezetek/1091271
„Mama szabad idejének tekintélyes részét fordította arra, hogy temetkezési helyet választott magának, de az rendszerint igen távol feküdt, úgyhogy az ember szinte látta lelki szemeivel, amint a temetési menet kimerülten rogy le az útszélen, mielőtt a sírhoz érne.”

Mindenesetre Louisa tényleges nagysága a főzés és a sütés tudományában rejlett, amiben igazi művész volt, ha hinni lehet a forrásoknak.

@Belle_Maundrell: https://moly.hu/idezetek/1091467

@Bogas: https://moly.hu/idezetek/1072705

Még Larry is szót ejt a Cipruson töltött néhány évének szentelt írásában – a Bitter Lemons című memoárban – a Mama szakácsművészetéről. Az 1950-es évek első felében történt, amikor Larry diplomáciai munkát végzett ott a Brit Birodalom számára, hogy az akkor még pici lányai és a Mama meglátogatták, és beköltöztek a villájába. Elmeséli, hogy amikor időnként felkereste őket ott, a környék ciprusi gyerekei tömegesen zarándokoltak el a házhoz Louisa szeretettel és bőven osztogatott süteményei reményében, és sosem távoztak üres kézzel vagy csalódottan.

A BBC tévésorozatot közvetített a Durrellek korfui életéről, és a sorozat befejezte után kiadták Louisa receptkönyvét is, a rajongók nagy örömére. Erről szól ez az angol nyelvű cikk: https://www.dailymail.co.uk/femail/article-6799565/From…

Sajnos amikor kitört a II. világháború, és a németek megtámadták Albániát, a britek nem érezték magukat többé biztonságban Görögországban sem. A Durrellek is visszaköltöztek 1939-ben Angliába, ismét Bournemouthba. Igaz, Margo nem sokkal később visszatért Korfura, ahonnan a sors messzire vetette. Larry és Nancy valamivel tovább maradtak, de végül csónakon menekültek Krétán keresztül Alexandriába. Csak 1960-ban tért vissza Louisa újra Korfura, ahova Gerry vitte el nyaralni. Haláláig – ami 1964-ben következett be – Bournemouthban élt azután lányának, Margónak a panziójával szemközt, de Larryt időnként meglátogatta az éppen aktuális állomáshelyein, ő ugyanis nem szívesen tette a lábát a Puding-szigetre, és sok időt töltött Gerry állatkertjében is, Jersey-n, ahol végül eltemették.

@Eszter01: https://moly.hu/idezetek/57980
"– Ez a baj ebben a családban – állapította meg Larry keserűen –, semmi kölcsönös segítség, senki sincs tekintettel a másikra.
– Te nem vagy túlságosan tekintettel másokra – felelt Margo.
– Ez mind a te hibád, mama – mondta Larry szigorúan. – Nem kellett volna ilyen önzővé nevelni bennünket!"

De nem mindenki volt ilyen szigorú a Mamával:


>!
Stella_

„Különleges hálával tartozom anyámnak, akinek a könyvemet ajánlottam. Szelíd, lelkes és megértő Noé módjára kormányozta furcsa ivadékaival népes bárkáját az élet viharos tengerein, nagy ügyességgel; mindig számolt a zendülés lehetőségével, mindig fenyegették a szertelenség és hóbort zátonyai, sohasem lehetett bizonyos afelől, hogy a kormányzást helyesli-e a legénység, de azt biztosra vehette, hogy mindenért, ami rosszul sül el, őt fogják szidni. Hogy túlélte az utazást, valóságos csoda; de túlélte, sőt többé-kevésbé ép ésszel. Mint Larry bátyám helyesen megjegyezte: büszkék lehetünk rá, hogy így megneveltük – dicsőségünkre válik.”

8. oldal

!

Margo
Forrás: spoiler

Margaret Isabel Mabel Durrell 1920-ban született, és jól emlékezhetünk rá Gerry könyveiből. Ha lehet, még lököttebbnek ábrázoltatik, mint a Mama, felszínes, önző és tudatlan, aki állandóan összekeveri a szavakat. Nem törődik mással, csak a ruházkodással, a pattanásai eltüntetésével, állandóan szerencsétlen szerelmi kalandokba keveredik. Larry egyáltalán nem említi egyetlen írásában sem, kapcsolata inkább a két fivérével volt szoros.

Azt, hogy hogy látta őt Gerald, a következő apró mozaikokból tudhatjuk meg:

@csillagka: https://moly.hu/idezetek/258347
"– Úgy érzem, nagyon rosszindulatú vagy iránta, pedig te sem dicsekedhetsz a szépségeddel. Végtére a szépség csak látszat, és mielőtt mást megdobnál kővel, lásd meg a gerendát a saját szemedben – mondta Margo diadalmasan.
Larry bosszankodva nézett rá.
– Ez közmondás akar lenni, vagy valami idézet az építők lapjából?
– Azt hiszem, azt akarta mondani, hogy ki mint vet, úgy arat – mondta Leslie."

@Brigi007: https://moly.hu/idezetek/80454
"– Szerencsére bármikor kéznél van Szpirosz módszere.
– Mármint a cementpapucs? – kérdezte Margo elkerekedett szemmel.
– Betoncsizma – igazította ki Leslie.
– De nem leszünk akkor bűnrészesek? – kérdezte Margo. – Szerintem ha így megölnek valakit, az már majdnem gyilkosság, nem? És szerintem azt nem mondhatjuk, hogy csak úgy véletlenül lépett bele a két vödörbe, és aztán kiesett a csónakból, igaz? Szerintem nem sokan hinnék el. Sőt szerintem még gyanút is fognának."

Szintén @Brigi007: https://moly.hu/idezetek/80451
"– Mama nem mehet férjhez egy göröghöz.
– Már miért ne? – kérdezett vissza Larry. – A görög nők is feltűnően gyakran mennek férjhez görögökhöz.
[…]
– Nekem sehogy se tetszenek a vegyes házasságok – szögezte le Margo. – Az olyanokból mindig mulatós ember születik.
– Mulattot akartál mondani."

És még mindig @Brigi007, úgy tűnik, nagyon élvezi ezeket a kifejezéskeverős szösszeneteket: https://moly.hu/idezetek/80455
"– Mindenki azt mondja majd, hogy egy dzsigolót fogtál magadnak.
– A dzsigolót pengetik vagy fújják? – árulta el tudatlanságát Margo.
– Az a pikoló – világosította fel Leslie. – A dzsigoló a digó egyik típusa, aki ajánlatokat tesz élemedettebb korú hölgyeknek.
[…]
– Igen – helyeselt Margo –, képzeljétek csak el, ha odajönne hozzánk valaki azzal, hogy hallja, a mama bűnben él egy pikolóval."

És van, ahol az ép eszét is megkérdőjelezi az öccse, valamelyik családtag szájába adva a véleményét, például itt:
@ayuu: https://moly.hu/idezetek/94354
"– Ébredj, Larry, az istenért, ébredj föl!
– Mi a baj? – kérdezte Larry, és álmosan fölült.
– Ég a szoba!
– Nem vagyok meglepve – jelentette ki Larry, és visszadőlt a párnákra. – Szólj Lesnek, hogy oltsa el.
– Öntsetek rá valamit – kiabált Leslie –, hozzatok valamit, amit rá lehet önteni!
Margo az utasítás értelmében megragadta a félig telt pálinkásüveget, és szétlocsolta tartalmát a padlón. A tűz föllángolt, és vígan pattogott.
– Te hülye, ne pálinkát – üvöltött Leslie –, vizet… hozzatok vizet!"

Vagy ahogy @tthktln idézetéből kitűnik: https://moly.hu/idezetek/77821
"Amikor partra segítettük Margót, felfedeztük, hogy mi volt a szokatlan hajókázás oka. Mikor kiért a szigetre, kifeküdt a napra, és mélyen elaludt. Csak a szél zúgása ébresztette föl. Három óra hosszat aludt a tűző napon, és a szeme úgy felduzzadt, bedagadt, hogy alig látott. A szél és a tajték még rontott a helyzeten, és mire partot ért, már jóformán nem is látott. Arcát olyan vörösre égette a nap, mint a nyers hús, szemhéja annyira megduzzadt, hogy Margo erősen hasonlított holmi gonosz mongol kalózra.
– Igazán, Margó, néha azt hiszem, nem vagy épeszű – mondta mama, hideg teával borogatva Margo szemét. – Csupa butaságot csinálsz."

Sok idő eltelt a Korfun töltött évek után, amikor is a legidősebb és legfiatalabb Durrell már világhírű lett, és sorban jelentek meg írásaik, de Margo további életét tulajdonképpen homály övezte haláláig, csak Gerry néhány könyvében tűnt fel újra rövidebb időre. Annyit tudhattunk meg róla, hogy Angliába történő visszatérése után Bournemouthban panziót nyitott, ahol különféle excentrikus emberekkel vette körbe magát, ráadásul a panzió hátsó kertjében gyűjtötte Gerry az állatait, amíg meg nem tudta nyitni Jersey-n az állatkertjét. Azt is kibogozhattuk ezekből az apró föltűnésekből, hogy időközben valahogy szert tett egy férjre és két gyerekre, de a panzió éveiben a férjétől már elvált.

Mindebből azért az kiderül, hogy legalább annyira életvidám és kalandvágyó volt, mint a testvérei, és hogy arany szíve lehetett. Gerry visszaemlékezéseit olvasva úgy tűnik, teljesen el volt ragadtatva attól, ahogyan az öccse őt ábrázolta.

Amikor – már anyja és valamennyi fivére halála után – előkerült az 1960-as években írt, de addig ki nem adott saját memoárja, a közvélemény nem tudta megérteni, miért került az írás a padlásra annyi évtizeden át. Végül idősebbik fiának, Geraldnak az egyik lánya, Tracy Breeze talált rá a kéziratra 1995-ben, és ő maga gondoskodott a kiadásáról. A könyv – De mi lett Margóval? – hivatalos kritikája nem volt túl hízelgő, de a molyoknak általában bejött:

@Hoacin: https://moly.hu/ertekelesek/2173253
@Habók: https://moly.hu/ertekelesek/2874399
@Lahara: https://moly.hu/ertekelesek/764758

Szóval egész pontosan mi is történt Margóval? Tracy Breeze interjút adott egy brit lapnak, amely az interneten is elérhető, s itt hosszasan mesélt nagyanyjáról és viselt dolgairól, valamint azokról a titkairól, amelyek csak nyolcvanhét éves korában bekövetkezett halála után derültek ki. A cikk itt olvasható angolul: spoiler

Amikor Louisa két ifjabb fiával 1939-ben visszatért Angliába, Margo nem ment velük, hanem több barátnőjével bérelt egy parasztházat, ahol még egy évig maradt. Megismerkedett egy brit pilótával, Jack Breeze-zel, akivel egymásba szerettek. Jack volt az, aki rávette, hogy hagyja el vele Görögországot, amikor Afrikába vezényelték, és Margo vele is ment, egészen Dél-Afrikáig, ahol összeházasodtak. Mindenhova a csapattal tartott, végig Afrikán, ahova Jacket a szolgálat szólította, de 1942-ben megszületni készült idősebb fia, Gerald. Etiópiában, egy olasz fogolytábor katonai kórházában szenvedte meg a szülést, majdnem elvérzett a rémes körülmények miatt. Az ápolónők megszánták, és újszülött fiával együtt kicsempészték a táborból, ahonnan azután Mozambikba szökött. A háború végén férjével, Jackkel visszatértek Etiópiába, hogy megszerezzék Gerald fiuk születési bizonyítványát, majd együtt tértek vissza Angliába, ahol világra jött második fiuk, Nick. Hazatérésük után Margo és Jack elváltak, de Tracy elmondása szerint Margo mind Jackkel, mind második, zenész férjével, akivel csak rövid ideig voltak együtt, halálukig jó viszonyban maradt. Margo azt mondta, mindkét férfi jó ember volt, de Tracy szerint Margo független, excentrikus természete nem bírta az együttélést. Mindez Margo könyvéből kimaradt…

1947-ben nyitotta meg Margo Bournemouthban a panziót, amit akkor vásárolt, amikor első férjétől elvált. Ezekről az évekről, amiket a panziónak és a családjának szentelt, szól a könyve is. De a kaland hiányzott neki, és Görögország is, ezért egy rövid időre elszegődött egy görög hajóra dolgozni. A karibi hajóúton a hajó butikját vezette, de végül visszatért Angliába a panziójába. Onnan rendszeresen látogatta hol Gerryt Jersey-n, hol Larryt Franciaországban. (Utóbbi engem személy szerint meglepett, nem gondoltam volna, hogy Larryvel ennyire szoros kapcsolatot tartott épp Margo.)

Azon túl, hogy a lehető legexcentrikusabb emberekkel vette körbe magát Bournemouthban, Tracy és Nick Breeze, két kedves unokája szerint példás nagymama volt, aki nem csak nyolc unokájának és öt dédunokájának mesélt, hanem azok barátainak is, rendszeresen játszott velük, és piknikezni hordta őket. Emellett ő volt a családban az ellentétek összebékítője, valamint az, aki tartotta a kapcsolatot mindenkivel, például Nancy Myersszel, Larry első feleségével még válásuk után is, vagy Maria Kondosszal, aki a görög mindenesük volt Korfun és később Angliában is, de Leslie-vel való szakítása után visszatért családjához Korfura a fiával, Tonyval.

Tracy Breeze számol be itt spoiler a családtagok későbbi sorsáról Margo 2007-ben bekövetkezett halála után: Tony ma az Egyesült Államokban él, Margo két fia változatlanul Bournemouthban. Geraldnak három házasságából hat gyermeke született – Tracy az egyik –, és karateoktatóként tevékenykedett 2016-ig. Nicknek két házasságból két fia született. A két fivér rendszeresen tartja egymással a kapcsolatot. Tracy boldogan ad hírt arról is, hogy Margo második könyve, az eddig kiadatlan memoár karibi hajóútjáról hamarosan nyomdába kerül.

Margo élvezte az életet, humora és kalandvágya törhetetlen volt, nem állt szándékában soha megöregedni. Úgy látszik, sikerült is örökifjúnak maradnia!


>!
dokijano

Milyen szörnyű is öregnek és feleslegesnek lenni – elgondolni is borzasztó. Ezen a kies dél-angliai üdülőhelyen az ember különösen tudatára ébred az idő múlásának, főleg a sok öregasszony – vagy Lawrence kifejezésével élve, a kriptaszökevények – láttán. Akadnak az idősek között szerencsések is, Mr. Beetle például magas kora ellenére vígan éli világát; ott az energikus Miss Brady, fennen hangoztatott függetlenségével és vitatkozókedvével (melyen nem fogott az idő vasfoga); vagy Mrs. O'Grady, ez az önző, vén képmutató is tartja magát, és körömszakadtáig ragaszkodik az élethez.

39. oldal, Harmadik fejezet (Európa, 1996)

4 hozzászólás
!

Leslie és a felesége, Doris Hall
Forrás: spoiler

Leslie Stuart Durrell a családban az úgynevezett „sötét ló”, ő az egyetlen, aki nem írt emlékiratokat, és nem produkált más maradandó alkotást sem, bár Margo pedzegeti a könyvében, hogy egy időben komolyan foglalkozott a festészettel. Ennek ellenére egyetlen alkotását sem leltem fel sehol.

Margo így jellemzi a bátyját, akihez ő állt a legközelebb a testvérek közül:

„Leslie, ez a zömök, Rabelais-i figura vagy vásznakat fröcskölt tele olajfestékkel, vagy mélyen belemerült a fegyverek, hajók, sör és nők rejtelmeibe.”

Gerry könyveiből Leslie úgy tűnik elénk, mint vad, fegyverekért, hajózásért és vadászatért bolonduló, enyhén őrült kamasz, akinek legalább olyan jó volt a humorérzéke, mint a fivéreinek. Ő volt az, aki együtt ivott és kvaterkázott a helybeliekkel Korfun, ő volt az, aki válogatás nélkül ismerkedett össze mindenkivel, aki az útjába került. Írással foglalkozó két fivére több történetét is „ellopta” magának, és úgy írták meg ezeket a sztorikat, mintha velük történt volna, nem Leslie-vel. Leslie érezte magát a leginkább otthon Korfun, ezért is érdekes, hogy soha nem tért vissza oda a háború után sem.

Ahogy @Lahara idézetéből is kitűnik, ő igazán megértette a görögöket: https://moly.hu/idezetek/82862
"– Ne nevettesd ki magad, Larry! – kiáltott fel mama. – Itt mindenki őrült!
– Dehogyis – rázta meg a fejét Leslie. – Itt mindenki görög.
– Rokon értelmű szavak – szögezte le Larry."

Margo szerint Leslie valójában jószívű fickó volt, egyszer megmentett egy kutyakölyköt, akit el akartak pusztítani, és elvitte Margónak ajándékba. Ráadásul csónakot épített Gerrynek, ahogy erről értesülhetünk @Amadea révén: https://moly.hu/idezetek/32921
„[Leslie] A Buci-Bigyót kikötötte a stéghez, s ott libegett teljes szépségében, mint egy igen tarka, túlhizlalt, farkatlan macska.”

De azért az ajándékai nem mindig voltak ennyire hasznosak, vagy mégis? Margo meséli:
@dokijano: https://moly.hu/idezetek/999231
„Leslie jó adag szeszellátmánnyal egészítette ki a poggyászt, hogy feltöltse italkészletemet. Mint mondta, ez főúri kastélyok hangulatát lopja be műkedvelő diliházamba.”

És hogy mennyire görögnek érezhette magát Korfun, arra is @dokijano mutat egy példát: https://moly.hu/idezetek/991825
„A szoba egyik sarkában Theodore merészen ledobta kabátját, és a kalamatianó-t járta Leslie-vel és több felpezsdült vendéggel, lábuk dobbant és döngött a padlón, akkorákat ugrottak és toppantottak. Az inas alighanem kicsit többet ivott a kelleténél, mert úgy elragadta a nemzeti tánc látványa, hogy letette a tálcát, csatlakozott a táncolókhoz, és korát meghazudtolva, oly erőteljesen ugrott és dobbantott, mint bárki más, miközben frakkjának szárnyai csak úgy röpködtek.”

Gerry visszaemlékezéseiben Larryvel szinte állandóan veszekedtek:
@takiko: https://moly.hu/idezetek/4123
@Angele: https://moly.hu/idezetek/848585

Ennek ellenére Leslie az egyetlen a családtagok közül, aki Larry önéletrajzi írásában, a Prospero's Cell című opuszban szerepel. Hogy miért mérgesedett el közöttük a viszony később, azt majd mindjárt meglátjuk.

Szóval miért nem ment vissza Leslie Korfura? És mi történt vele később?

Margo szerint volt benne mindig egy nagy adag vállalkozó szellem, de nem volt sikeres, akármibe fogott. Vagy csak a szerencse nem kedvezett neki, ki tudja? 1939-ben, miután hazatértek Angliába, megkapta apai örökségét, és csónaképítő vállalkozást kezdett. De belebukott, mert az első csónak már a próbaút előtt elsüllyedt. Jelentkezett a Brit Légierőhöz pilótának a háború alatt, de legnagyobb csalódására egészségileg alkalmatlannak nyilvánították, és nem sorozták be. A háború alatt végig a légierő egyik gyárában dolgozott.

Még Korfun liezonba kezdett Maria Kondosszal, a mindenesükkel, akit teherbe is ejtett. A lány 1939-ben Angliába szökött egyedül, félve a bátyja bosszújától. Amikor a család hazatért Bournemouthba, továbbra is náluk lakott, és a szolgálatukban állt. Az első gyermeket elvetélte, de Leslie-vel való viszonya folytatódott, és Maria újra teherbe esett. A Mama teljesen kiakadt, és azonnal a ginhez menekült. 1945-ben megszületett Anthony, de Leslie – aki akkor már Doris Hallnak udvarolt – nem ismerte el a fiát, és a család is elfordult tőlük. Maria fiával együtt visszatért Korfura, ahol Tony Kondos apa nélkül nőtt fel. Későbbi nyilatkozata szerint először gyűlölte soha nem látott apját és annak illusztris családját, amiért az nem törődött vele, de később csak szomorú volt, hogy soha nem tartozhatott a Durrell-családhoz. Hááát, megdöbbentő ez annak alapján, hogy Gerry és Larry is mennyire nyitottnak írta le a családjukat. Végül is egyedül Margo volt az, aki mind Mariával, mind Tonyval élete végéig tartotta a kapcsolatot.

Minderről innen értesültem: spoiler

Leslie 1952-ben feleségül vette Doris Hallt, akivel együtt Kenyába települt át, ahol vadászati vállalkozást kezdtek. Végül abba is belebuktak, és egy fillér nélkül tértek haza 1968-ban. Bár a házasságuk boldog volt, gyermekük nem született. Leslie elhidegült a családjától, vélhetőleg anyagi segítséget remélt vagy kért, amit megtagadtak tőle, legalábbis Larry állítása szerint. Haláláig házmesterként dolgozott Londonban.

Leslie volt az első a testvérek között, aki meghalt, ez 1983-ban történt egy Notting Hillen lévő kocsmában, ahol szívinfarktust kapott. Hatvanöt éves volt, és egyetlen családtagja sem vett részt a temetésén.

Információimat pedig erről az angol nyelvű oldalról szereztem, ahol még sok más érdekesség is olvasható: spoiler

És ami a leginkább leírja Leslie jellemét:


>!
AgiVega IP

– … azt javaslom, eredjetek haza Angliába, és keressetek magatoknak valami nektek tetsző állást.
– Mama, ezt nem mondhatod komolyan! – Margo nehezen szedte a levegőt.
– A nekem tetsző állást még nem találták fel – mondta döbbenten Leslie.

108. oldal

!

Michael Haag, a saját könyve, és a mi kedvencünk Gerrytől
Forrás: spoiler

Mint észrevehettétek, éppen a két nagyról nem esett még szó. Na de folytatjuk, és a következő rovat Gerald és Lawrence Durrell további sorsával foglalkozik majd, valamint az életükben jelentős szerepet játszó nőkével. Én személy szerint már alig várom, hogy rátérhessek!

Addig is, van egy könyvajánlatom. Michael Haag történész, a család régi barátja vállalkozott arra, hogy megírja a Durrellek igaz történetét Korfun. Eddig három molytársunk olvasta Michael Haag: The Durrells of Corfu című művét, és két kiváló értékelés született róla:

@Lahara: https://moly.hu/ertekelesek/2378005


>!
Mimiti
Michael Haag: The Durrells of Corfu

A Durrell család rajongójaként nagyon élveztem ezt a könyvet, rendkívül érdekes olvasmány. A Korfu-trilógiában megismert család tagjainak életét mutatja be Lawrence Samuel Durrell és Louisa Dixie indiai életétől egészen a „gyerekek” életének végéig. Feltűnnek olyan szereplők is, mint Spiro, Theodore, a Kondos család, és sok olyan ember, aki fontos szerepet játszott Durrellék életében, Gerald könyveiben mégsem olvasunk róluk (pl. Nancy).
A könyv elég tárgyilagos, de a számos idézet feloldja a szenvtelenséget, igazán élővé teszi a családot. A Korfu-trilógiából származó idézeteken most is hangosan nevettem, de nagyszerű volt látni a család életét a többiek – és a kívülállók – szemszögéből, ezek adják a könyv igazi hatását. Zavaró azonban, hogy sokszor nincs megnevezve, hogy kitől, honnan származik az idézet, és számomra ez több esetben nem is volt egyértelmű (persze ez nem von le az élvezeti értékből). A másik zavaró dolog, hogy időnként zanzásítva leír egy-egy ismert momentumot valamelyik Gerald Durrell könyvből, ami sokszor semmit nem ad hozzá ehhez a könyvhöz (aki szereti G.D. könyveit, valószínűleg úgyis ismeri őket), viszont az átirattal eltűnik G.D. jellegzetes stílusa, és a humoros jelenetből csak néhány másodpercnyi unalmas időhúzás lesz.
Azt hiszem Haag mindent megtett, hogy mindenkiről leírjon mindent, amit tudni lehet és érdemes, aminek köszönhetően nem csak a Gerald történeteiből kimaradt szaftos sztorikat ismerhetjük meg. Közelebb kerülhetünk a Durrell család tagjaihoz, akik közel sem voltak szentek, és jóval összetettebb személyiséggel rendelkeztek, mint amit Gerry humoros írásai alapján sejthetünk. Margo volt a legnagyobb meglepetés, nagyon megkedveltem – bár igaz, ami igaz, saját írásaikban a családtagok mind magukat fényezik. :) Mindenesetre mindenkinek kijutott a kalandokból, tragédiákból, és talán a boldogságból is, bár a könyvet letéve nem cserélnék egyik családtaggal sem.
A legmegérintőbb rész számomra a háború sújtotta Korfu, és az ott élők sorsának bemutatása volt. spoiler Bizonyára én vagyok túlérzékeny, de borzasztóan szomorú volt. Ja, és ne felejtsük el a Durrell család férfitagjai által cserbenhagyott nőket sem.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!