Hölgyválasz

Rovatgazda
!

Nyár ide, lazítás oda, az évszakból fakadó lazaság ellenére sem szerettünk volna a nyár közepén múzsák nélkül hagyni titeket.
Mélyre ható, nehéz sorsú, a világban nyomot hagyó hölgyek megismertetése helyett olyat igyekeztünk választani, aki minimális intenzitással ugyan, de csak belopta magát az irodalomtörténet oldalai közé. Nyáry Krisztián, az irodalmi bulvár atyja által lefolytatott statisztika egyik előkelő listáján szerepel Juhász Gyula. Az Ő jóvoltából pedig rovatunk e havi számának főszereplője: Sárvári Anna. Ismeretségük állítólag kb. 10 percig tartott.


>!
Véda MP
Irodalomtörténet

Korkülönbségek tekintetében egyébként Nyáry Krisztián végzett statisztikát, elsősorban a magyar irodalmi élet nagyjainak párkapcsolati viszonylatában:
" Legnagyobb korkülönbség a férfi javára: 58 év (Kodály Zoltán és Péczely Sarolta), írónál: 54 év (Jókai Mór és Grósz Bella)
Legnagyobb korkülönbség a nő javára: 30 év (Dénes Zsófia és Szalatnyai József)
A legnagyobb korkülönbség egy ember két partnere között: 86 (Kodályné Sándor Emma és Kodályné Péczely Sarolta), írónál: 62 (Jókainé Laborfalvi Róza és Jókainé Grósz Bella)
Leghosszabb együtt töltött idő/leghosszabb házasság: 66 év, ebből 63 év házasságban (Márai Sándor és Matzner Lola)
Legrövidebb együtt töltött idő: 10 perc (Juhász Gyula és Sárvári Anna)
Legrövidebb idő házasságkötéstől a válásig: 3 hónap (Pilinszky János és Márkus Anna)
Leghosszabb házasságon kívüli kapcsolat: 60 év, ebből 44 év szeretőként (Füst Milán és Jaulusz Erzsébet)
Leghosszabb kapcsolat azonos neműek között: 36 év (Faludy György és Eric Johnson)
Legtöbb házasság ugyanazzal a személlyel: 3 (Gozsdu Elek és Bauer Hermina)"

/A képen Jókainé Nagy Bella, amint Petőfi Apotheozis-át adja elő leláncolt Hungáriaént, Erdélyi felvétele, 1898/

1 hozzászólás
!

Sárvári (Schall) Anna Dunaföldváron született 1887-ben. Huszonegy éves volt, mikor Juhász Gyula megpillantotta őt. Nagy termetű, erős alkatú, molett nő volt. Éppen megtestesítette Juhász Gyula számára álmai asszonyát: szőke volt, és nagydarab. Persze a szerelmes rajongás megszépítette Annát a költő szemében.
Az Anna iránti imádatot pedig aligha érthetjük meg Juhász Gyula csöndes, mélabús személyisége, magányos életútja nélkül. Nagyon csöndes ember és költő volt, akinek visszahúzódó, félszeg magatartása mögött egy meg nem alkuvó férfi, egy szent eszméi iránt tántoríthatatlanul hű lélek húzódott meg, aki magában és költészetében összebékítette a hazulról hozott áhítatos hitet és a világ megértéséből haladó világnézetet. A Nyugat egész nemzedékében ő a legvallásosabb.


>!
robinson P
A mai napon

131 éve született Juhász Gyula (1883. április 4. – 1937. április 6.) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője.

„Nagyon csöndes ember, nagyon csöndes költő volt, akinek visszahúzódó, félszeg magatartása mögött egy meg nem alkuvó férfi, egy szent eszméi iránt tántoríthatatlanul hű lélek húzódott meg, aki magában és költészetében összebékítette a hazulról hozott áhítatos hitet és a világ megértéséből haladó világnézetet. A Nyugat egész nemzedékében ő a legvallásosabb. Élete bánatok és szerencsétlenségek sorozata, a szerelmi boldogság soha nem adatott meg neki – és ő lett a magyar költészet egyik legnagyobb szerelmi lírikusa.”
Forrás:http://www.literatura.hu/irok/xxszazad/eulira/juhasz.htm

1 hozzászólás
!

Nagyváradon találkozott az életre szóló reménytelen szerelemmel.
Anna igazán nem az a nő volt, aki méltó lett volna a költő magasztos szerelmére. Ismeretségük nem is volt tartós, de ő lett mindvégig Juhász Gyula számára a nő, a szerelem jelképe. Az Anna-versekben megjelenő Annának valójában vajmi kevés köze van ahhoz a ledér nagyváradi lányhoz, aki nevet adott a halhatatlan szerelemnek. Költői alakjában összeolvadnak a költő későbbi reménytelen szerelmei is. A mindig félszeg, súlyosan idegbeteg Juhász Gyula nem volt alkalmas a boldog szerelemre, de halhatatlan énekese lett a férfi örök, nő utáni vágyának.( https://moly.hu/karcok/212183 – @Dark_Atino). S mennél magányosabb volt a férfi, annál mélyebben zengett szerelmi lírája.


>!
bagie P
Budapesti Molyklub

A május havi Molyklub témája a vers volt, amely 9 szavazattal lett kiválasztva (ehhez képest a jelenlévők közül nem sokan vállalták fel, hogy erre szavaztak volna! :)) Egyébként itt a karc a szavazásról, hozzászólásokból kiszedhető a névsor: https://moly.hu/tagok/oriente/karcok )
A Millenáris tava mellett vettük birtokba az egyik szolgáltatató „teraszát” kicsit talán önkényesen … spoiler
A vers mint téma, annyira nem lett kedvence a társaságnak – el kezdeni sem akaródzott senkinek az olvasásról szóló beszámolót :) végül @Zsuzsi_Marta volt a legbátrabb, leglelkesebb :)
Zsuzsi olvasmánylistáját végig nézve, az idei évben elég sok verses kötetet olvasott már – mire jók a molyos kihívások! :) – klasszikus magyar költők válogatásai szerepelnek szép számmal a listáján! Az olvasottak közül két költőt emelt ki, Radnóti Miklóst és Berzsenyi Dánielt. Mindkét válogatás 5*-t ért és kedvenc költőként említette őket. A hosszabb bemutatást Berzsenyi Dániel kapta, aki középiskola óta kedvenc és a Levéltöredék barátnémhoz című vers az, ami miatt megkedvelte őt.
„Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S távolléted alatt kedvem miben lelem?
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.”
Értékelései a kötetekről:
https://moly.hu/ertekelesek/2620354 ; https://moly.hu/ertekelesek/2689689
A klasszikus vonalon maradva @jkrizsma Radnóti Miklós költészete című könyvet ajánlotta. spoiler A molyos címkék szerint ez egy irodalomtörténeti könyv. A moly nyilvántartása szerint még senki sem olvasta, várjuk Judit véleményét róla az olvasása után.
Szintén klasszikus(oka)t ajánlott @Márta_Péterffy, még pedig A.Rimbaud és F.Villon költészetét. Mindkét költő diákkori emlékeket idézett fel Mártában, de a mostani olvasásoknál nem voltak azért meg a régi hatások. Azért a kötetek így is 4,5 és 5 csillagot kaptak. A kötetben szereplő versek közül Rimbaud A részeg hajó című versét emelte ki Márta, ebből egy részletet spoiler:
”Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
Kit elvitt a vihar élőtlen étherig,
S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik,..”
Villontól is idéztem volna egyet (csak nem jut eszembe, amelyik „megmaradt” bennem a középiskolai tanulmányokból, de találtam egy verset, amit Márta idézett a molyon, a párizsi asszonyokról:
”Tudom, hogy vannak még ezerszám,
örmények, lappok, négerek,
sárgák, oly aprók, mint az öklöm,
s mindig csak csókra éhesek,
hinduk, litvánok, svédek, írek,
bretonok, szerbek, angolok:
de egy sem csókol úgy e földön,
mint a párizsi asszonyok.”
@Viktorius is egy klasszikussal készült Juhász Gyula: Anna örök című kötetével – nekem nagyon tetszett ez a kis kompakt könyvecske. Elmondása szerint állandó darabja a táskájának, mindig vele van. Juhász Gyula költészetének jelentős részét az Anna-versek teszik ki. Egész életében része ez a beteljesületlen, plátói szerelem. Anna szimbólummá válik, az elérhetetlen, megközelíthetetlen boldogság jelképe lesz. Anna = Sárvári Anna Dunaföldváron született 1887-ben. Huszonegy éves volt, mikor Juhász Gyula megpillantotta őt. Nagytermetű, erős alkatú, molett nő volt. Éppen megtestesítette Juhász Gyula számára álmai asszonyát: szőke volt, és nagydarab. Persze a szerelmes rajongás megszépítette Annát a költő szemében. Juhász Gyula 1908-ban már fél éve élt Nagyváradon a színház bűvkörében, mikor megpillantotta a színésznőt, és halálosan beleszeretett.
Most egy kicsit utána olvasva Annának spoiler, a szimpátiámat nem nyerte el, de ezek szerint neki köszönhetem a kedvenc versemet:
Anna örök
”Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen”
A klasszikusok eléggé pozitív élményeket jelentettek az olvasóiknak. A következő rész(ek)ben a kortárs kötetekből jönnek az élmények – eléggé megosztóan. Folyt.köv.

1 hozzászólás
!

„Furcsa, hamis, ugyanakkor szépre és fájdalmasra gömbölyített kép él az olvasó emberben Juhász Gyuláról. Alig akad el a valóságos Juhász Gyula képében. A bánattal és magánnyal vert, anyjával élő költőé, aki baktat a Tisza partján, lógatja szorongásos fejét, messze sugározza a depressziót és világfájdalmat, ahogyan ezt alanyi költőtől el is várjuk, fel nem használt jambusokat hint a sétány gondozott füvébe [amelyekből a következő években vörös tulipánok születnek], miközben elhálatlan színésznőjére, Sárvári Annára, a másfél mázsás álomhercegnőre gondol.
Később ez a nő, miközben értetlen libaként pislog a tájba, a következőket képes mondani, és persze fogalma nincs, miért nyelné vissza inkább, hogy soha többé eszébe ne jusson: »Deésy Alfréd elhozta egyszer hozzám Váradon, bemutatta nekem, és ő egész délután csak a kezemet fogta, és a nevemet súgta. A szobában olyan csend volt, mintha vatta fogta volna el a hangokat. Én inkább féltem, mint meglepődtem a költőtől… Aztán összesen ha kétszer-háromszor találkoztunk, és én nem tehetek róla, hogy olyan halálosan belém szeretett… nem szerettem, nem tudtam szeretni…«”
Írja O. Nagy Zoltán kettejük viszonyáról.
(https://moly.hu/idezetek/956776 – @olvasóbarát)
Juhász szerelmi költészetének jellegzetessége, hogy másodlagos élményből táplálkozik. A „visszapillantás tükréből” esik újra és újra szerelembe múzsájával. A versek valójában egy idealizált tárgynak szólnak. Nem véletlen, hogy nagy részük nem Nagyváradon, a létre nem jövő kapcsolat helyszínén, hanem a költő áthelyezését követően, Szakolcán születnek. Az emlékek között Sárvári alakja egybeolvad korábbi és későbbi „Annákkal” és valamiféle vallásos eszményképpel.
Először Kosztolányi figyelt fel rá, hogy az Anna-versek képkincse a katolikus Mária-tiszteletből táplálkozott. Az idealizált képnek kevés köze lehetett a hajdani nagyváradi színésznőhöz. Éppen azért szerette, mert elérhetetlen volt, és a beteljesülés a róla alkotott álomkép megsemmisülését jelentette volna. Juhász Gyula számára pedig valószínűleg a depresszív pozíció szenvedése nyújtott biztonságot.


>!
_natalie_ I

Anna örök

"Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szivemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod, és én nem mentem utánad"

.

Sárvári Anna

"Soha nem szerette ezt az embert. Soha nem is kedvelte. S hogy nem vonzódott hozzá, ehhez a Gyulához, az nem is pontos kifejezés. Inkább félt tőle. Inkább taszította ez a szőrös, szomorú férfi, akinek a tekintetéből olyan vigasztalan bánat áradt, hogy talán még a halált is megrémisztette(…)
Kérdezték azt is, és talán gúnyosan, hogy nem is dobogtatta meg egy kicsit a szívét? Hát mégiscsak múzsa lett Magából, drága Anna. Magát tanulni fogják az iskolában, patanásos kiskamaszok szavalnak a maga szőkeségéről és a maga testéről, és félig érett, a vértől lassan kipiruló kislányok akarnak majd olyanok lenni, mint maga. Hát ez nem szép?(…)
S aztán bevette a port, és ráitta a maradék likőrt, mert olyan keserű volt, mégis elővette a Gyula könyvét. Szédült, hányingere volt, de olvasta a verseket. Olvasott magáról, és látta magát, ezt a szőke, gyönyörű nőt.
Még a kórházban néhány pillanatra magához tért.
Mit mondott?, kérdezte az orvos kézmosás közben.
Valami Gyuláról beszélt, rántott a vállán a nővér. Hogy megy hozzá, és hogy annyira fél, mert nem biztos, hogy a férfi megbocsát neki."
/Szív Ernő/

http://www.es.hu/sziv_erno;sarvari_anna;2013-06-06.html

Kapcsolódó könyvek: Juhász Gyula: Anna örök · Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

Juhász Gyula: Anna örök
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
!

Anna a 20-as évek elején Váradon férjhez megy Mihelfy Jenő nagykereskedőhöz, aki – miután felesége 1924-ben elhagyta – öngyilkos lett. 1934-ben újból férjhez ment Szántó Jenőhöz, a debreceni színház rendezőjéhez, aki hamarosan az egyik pesti kis színháznál kapott szerződést. 1938 júliusa előtt azonban Szántó szerződését nem újították meg. Ugyanakkor Annát baleset érte: Sárvári Anna csípője kificamodott, többé nem léphetett színpadra. Mindketten jövedelem nélkül maradtak. Ekkor költöztek Anna nénjének, Schall Máriának lakásába. A csekély jövedelmű „magánzónő” tartotta a nyomorba jutott színészházaspárt.


>!
Dávid_Debreceni
Egy költő – egy vers

Juhász Gyula

Anna minden.

Anna, te vagy utam
És életem és sorsom.
Anna, örökre te vagy,
Akibe botlom!

Fehér volt még a lelkem
S nyári éjek ha jöttek,
Álmodtam túl könyveken
Anna, felőled!

Valakiről, örömről,
Bánatról: szerelemről,
Álmodtam túl könnyeken
Anna, szemedről!

Anna, te gonosz voltál,
Anna, te megaláztál.
Anna, te voltál minden,
Reám te vártál!

Jöhetnek már sereggel
Szerelmek, szűzek, szépek,
Anna, én rád gondolok
És tőled félek!

Te vagy nekem a sorsom,
Te vagy nekem a minden,
Te ragyogsz, túl sírokon
A bűneimben!

1 hozzászólás
!

Nagy a kontraszt tehát; az „Álmok asszonyának” titulált Anna, – akit Juhász Gyula a nézőtér egyik eldugott helyéről figyelt, de sohasem merészkedett addig, hogy személyesen is beszéljen vele, majd a színházi előadás végeztével eltűnt s végül ott találták az ablaka előtt, ahol a hajnali órákig ott virrasztott, leste Annát, mialatt a színésznő színházi társaságával jókedvűen szórakozott – és a beteg, munka nélkül nyomorgó, egyszerű naiva között.
https://moly.hu/fulszovegek/36569 – @Rea

Juhász Gyulának 1937-es öngyilkosságáig több kísérlete volt, számos klinikán és szanatóriumban megfordult. A korabeli magyar pszichiátria kiemelkedő alakjai kezelték (Moravcsik Ernő, Nyírő Gyula, Hajdu Lili), de nem tudták kimozdítani általános búskomorságából.
A költő öngyilkosságát követően a közvélemény Annát kiáltotta ki bűnbaknak. A színésznő védekezésként bevallotta, hogy csak évekkel találkozásuk után tudta meg, hogy Juhász Gyula költő és szerelmes verseket írt hozzá. „… csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.”
Egy évvel Juhász öngyilkossága után Sárvári Anna megmérgezte magát. A korabeli újságok riportja szerint az ágya mellett a költő neki dedikált verseskötete feküdt. „Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula.”
A 8 Órai Újság riportja szerint: „Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula – olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta.” A Rókus-kórházba vitték, ahol rövid időre még magához tért. Később állapota súlyosbodott, s július 29-én, pénteken este meghalt.
Több mint ironikus, hogy Juhász, bár élete bánatok és szerencsétlenségek sorozata, és a szerelmi boldogság soha nem adatott meg neki – lett a magyar költészet egyik legnagyobb szerelmi lírikusa, míg múzsája, Sárvári Anna pedig a sokat emlegetett tíz perc hírnévvel a magyar irodalom múzsái közé lopta be magát. Örökre.

/Képek forrása:
     https://bit.ly/2OGxkic
     https://bit.ly/2OIoJf0
     https://bit.ly/2M2YCgm /
/Felhasznált irodalom:
     https://bit.ly/2ZB9qFF
     https://bit.ly/31idKdu
     https://bit.ly/2ZAEKVh
     Borbély Sándor: Juhász Gyula, (1983, Gondolat Kiadó, Budapest)/


>!
Szimirza P
Egy költő – egy vers

Juhász Gyula – Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

1 hozzászólás
!

Nem szoktam könyvajánlót biggyeszteni a rovat végére, de Anna miniatűr, ritkaságszámba menően rövid, ránk maradt életútja miatt most kivétel teszek. Szív Ernő kiváló kötetét Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba szeretném figyelmetekbe ajánlani, mely Ady Rienzi Máriájának szempontjából meséli el férfiak és nők kis dicsőségeit és apró árulásait, többek között Sárvári Annáét is. (https://moly.hu/ertekelesek/2781216 – @olvasóbarát)


>!
Biedermann_Izabella P
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Sokszínű kötet Szív Ernő legújabb válogatása. Van benne klasszikus hírlapi tárca, novella, néhány lírai gondolatfutam. Mondhatnánk erre első látásra, hogy nem lett átgondolva a kötet, de ez nincs így, az írásokat nagyon szorosan összekapcsolja az írás professzionalizmusa (nem a megcsináltságot, hanem a szavak gyengéd szeretetét értve ezen) és a szerző embersége. Utóbbira különösen jó példákként olvashatjuk a Séta az Üllői úton alfejezet megrendítő írásait Radákovich Máriáról, Ernst Lajosról, Böhm Arankáról vagy éppen Karádi Katalinról. Emlékezetesen szép írások, elgondolkodtató társaim lettek napokra.
Sok jó tárca és novella mellett lett egy személyes kedvencem is, a Feleségemmel az ágyban. Régen olvastam ilyen jót férfi és nő viszonyának szeretetteljes és kétségekkel teli intimitásáról. Talán utoljára Esterházy Pétertől. Azt hiszem, csak olyan férfival akarok ágyba bújni, aki érti ezt az írást.
Darvasi László sosem írt rosszul, de mostanra megtalálta azt az írói hangot, ami nem kifelé figyel, hanem befelé, ettől merészebb és emberibb. Ha lehetne ötnél több csillagot adni, azt tenném. De nem lehet, úgyhogy csak ajánlom.

2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!