Hölgyszalon

Rovatgazda
!

Rovatunk fő célkitűzése az igényes írónők és nőírók műveinek népszerűsítése, ezért elsőként az elmúlt hetek egyik legfelkapottabb Molyos kezdeményezéshez, azaz a „Kékharisnyás”-kihíváshoz (http://moly.hu/kihivasok/huzzunk-kek-harisnyat) érkezett figyelemfelkeltő tartalmakból szemezgettünk. Olyan – sokak számára tán ismeretlen – szerzők műveit ástuk elő, mint például Bródy Lili:


>!
cippo I
Bródy Lili: A Manci

Kisasszonyregény. Tenném a pöttyösbe. Vagy a csíkosba, simán.
A nyelvét, azt a felvágós, hebrencs mancinyelvét, azt igen szerettem. Mer nagytitokban vonzódásom van, kérlek, az ilyen kis jasszokhoz, az ilyen hernáduccai kis állatokhoz, az egymásnak az ilyen jóindulatbul történő lemarházásához. Mint ahogy a Komlós Jancsi-féle jampecekkel való kínos intermezzo utáni csúnya-szép laklikba való megbölcsült, szikár, házasság céljábul történő beleszédülésekhöz; vonzódásom van az ilyesmikhöz is. Mer, kérlek, én egy jó anyag vagyok, egy föltétlenül jó anyag, egy flexibilis jellem, ahogy neveznék az ilyesmit az igazhitű entellektüelek. ;)
A történet meg… Hogy is mondta a Vidor Erzsi?
… banális befejezés, de az ember… mindenki… visszajut egyszer a banalitásokig. Éés hepiend. Azt' kalap-kabát.

11 hozzászólás
!

…Erdős Renée:


>!
stippistop MP
Erdős Renée: Végzetes vonzalom

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Dráma, dráma, dráma. Meg egy kis egzotikum és századelős misztérium. Báró Herzfeld Clarissz és a birtok intézője, a szilaj Szergej elerotizálja magát a tragikus végkifejlettig, amelyhez egy indiai táncosnő és számtalan kérő asszisztál.
Eleinte nem tudtam hova tenni ezt az egészet, felettébb unatkoztam Clarissz filozofálgatásain. De valahogy a többedik erotikus jelenet után beindultak az események és rájöttem, érdekel, mi lesz ezzel a cédával, akit tulajdonképpen utálok. Elsősorban is nagy francz lehetett ez az Erdős Renée, másodsorban remek jellemábrázoló, már ha az indulatok kiváltása volt a célja! Erre csak később jöttem rá, miközben puffogtam Clarissz játszmáin és a mellékszereplők sorsán. Hát nem ez volt a cél?
Egyetértek @entropic-kal, a cím ellenére a könyv megérdemli az olvasást. Kékharisnyák előnyben!

10 hozzászólás
!

…Kosáryné Réz Lola:


>!
Véda MP
Kosáryné Réz Lola: Ulrik inas

Ulrik, a mi selmeci Forrest Gumpunk! De tényleg. :)
/Előre elhatároztam, hogy csakazértse' fogok spoilerezni, úgyhogy a mondat jelentőségét majd megfejti mindenki maga:)/
Pedig, még kb. a regény feléig nagyjából úgy kiáltottam volna fel: „ Szent együgyűség, Ulrik a neved!” Nehezen indult, az elvarratlan szálak, az ide-oda belekapó, de ki nem bomló történeti vonalak már egészen elszomorítottak, nem tudtam elképzelni, hogy ebből még jó is kisülhet. Zagyvának tűnt, na…
De aztán Eleonóra elkezdett mesélni, és mint a magyar népmesék legcudarabb sorsú, számkivetett árvalegénye, Ulrik és az ő őszinte, igaz szíve, lelke, teljesen átvették a hatalmat az érzelmeim felett. Mert egyértelműen arra hatottak.
Már nem bántam, hogy a város története hol és hogyan szakad félbe és születik újjá, hogy mennyi érzelmi gubó vár még bogozásra, hogy a lírai részekből még oly szívesen olvastam volna többet, hogy itt-ott hiányosságok vannak…
Mert szépet kaptam, szívmelengetőt, egyszerűen lélekhez szólót. 12 éves voltam megint, aki belefeledkezik a könyvébe, hol felkuncog, hol majd elpityeredik az olvasattakon…
Eredetileg csak 4 csillagot akartam adni, de ez utóbbiak miatt, nálam megérdemli az ötöt. Olyan nagyon ritka ilyen szép mesére bukkanni manapság…

8 hozzászólás
!
>!
sztimi53 P
Kosáryné Réz Lola: A nagyságos ur és az asszony

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Jaj nagyon összevisszaság lesz. Muszáj írnom a cselekményről, mert anélkül érthetetlen lesz az értékelésem. Az első és legfontosabb kérdés az, ki az úr a háznál. Mert kezdetben a nagyságos ur (sic!). Ilonka az otthon elkényeztetett és tanult kisleány, miután szerelembe esik és a házasság jármába hajtja hajadon fejét, kénytelen alávetni magát az ura, Sanyi akaratának, aki a férfiúi felsőbbrendűség mintapéldánya. Akitől tudjuk, hogy amit szabad Jupiternek… aki besértődik, mert az asszony csak lányt szül neki. Bezzeg a szomszédasszony! Aki szerint nőknek tanulni hiábavalóság.

Ám közbeszól a háború. A nagyságos úr bevonul. Ilonka otthon marad három gyerekkel meg a cseléddel, háborúság van, éhezés. Mit tehetne mást egy tanult nő, munkába áll a férje helyén. Eztán Ilonka lesz a nagyságos úr a házban, a cseléd meg az asszony. Hogy is írta Kosáryné? Elcsúszott a világ. Ilonka gyermekeihez fűződő viszonya kiemelendő, az olyan csodálatos. Igazi mártíranya ő, mindent a gyerekekért típus. Ez a könyv a női emancipáció mintapéldánya. Nemcsak Ilonka munkába állása és feljebbjutása miatt, hanem a gyermekei sorsa miatt is. Hogy mindhármat egyetemre szánja, sőt Icuka írói babérokra tör. Oh, micsoda rádöbbenések vannak ebben a könyvben! Hogy a gyengeagyu (sic!) nő képes elvégezni egy férfi munkáját, a felismerés, hogy a tőle magát kiválóbbnak tartó férj valójában egy gőgös gyermek, kisfiú, aki iránt inkább sajnálatot lehet érezni. Aztán a háború véget ér, a férfi megkésve hazatér. És kitér a hitéből. Itten női emancipáció lészen. Még a gyermekek részéről is. Márpedig itt visszatér a régi rend, mondá az atya és a némi férfigyűlöletet generál ezzel. Több eseményt nem lőnék le a könyvből, nehogy okafogyottá váljon az olvasás. Írnék még arról mi ragadott meg. A nagylány, Icuka. Ő nagyon szerethető karakter számomra. Az empatikus, ugyanakkor öntudatos nőtípus, aki tanulni akar, aki példakép a húgai számára, aki sajnálatból szerelmes. Igazi rokonlélek. Romantikus lelkeknek van itt szerelem is a felsőbbrendű férj iránt, félig viszonzott plátói rajongás a vezér irányába meg a nagyleány szintén beleszerelmesedik egy félkarú, nyomorú sorsú férfiba.
A vége tool szép, hogy igaz legyen. Egészen lányregényesen boldog a befejezés, ó be szép, de én valahogy nem tudok hinni benne, túl cinikus vagyok már ehhez, vagy csak nem vagyok már elég naiv. Azért a romantikus felem bájosan mosolygott rajta, viszont kénytelen voltam emiatt csillagot megvonni.
Aztán annyit írnék még, hogy köszönjük meg ezeknek a kékharisnyáknak, ezeknek az asszonyoknak, az Ilonkaféléknek, hogy kitaposták az utat. Azt hogy ma egyetemre járhatunk, hogy dolgozhatunk vagy választásunk szerint maradhatunk családanyák is.
A rövid i-ik és u-k és ü-k kicsit zavaróak a mai helyesíráshoz szokott népeknek. Jaj remélem semmit nem felejtettem ki, selyempapíros tépőtömbre firkáltam fel, ami eszembe jutott. Miket össze nem hadováltam?! És mily hosszan. Pedig egy a lényeg, szép leányok, olvassátok!

32 hozzászólás
!

…Lux Terka:


Törölt tartalom.
!

…vagy a méltán népszerű Kaffka Margit:


>!
Rea
Kaffka Margit: Színek és évek

Már a harmincadik oldal körül biztos voltam benne, hogy öt csillagos lesz ez nekem, végződhet majd bárhogy is. Legalább akkora élmény volt az olvasása, mint pl. Móricz Rokonok c. könyvének tavaly. Persze hab a tortán, hogy nőíró tudott így remekelni. Az elején állandóan az a képzetem volt, hogy Kaffka Margit saját életrajzát olvasom, pedig nem, de ehhez ki kellett gyorsan gugliznom az övét, hogy el tudjam már vonatkoztatni a regénytől. Tényleg olyan ez az írás, mintha szóról szóra tényleg megtörtént volna, a kor hű lenyomata, hiteles. Egyetlen felesleges sor sincs ebben, minden apró részletét is érdekesnek találtam. Micsoda bepillantás a múltba, szokásokba, mennyiféle rendű-rangú ember életvitelébe.
De elsősorban a lélektani regények szerelmeseinek való, és főként nőknek, asszonyoknak. Van mit tanulni belőle magunkról is, változhatnak, korok, eszmék, divatok, az ember legbensőbb természete maradandó. Bizony megríkatott nemegyszer azokkal a szép-szelíden megfogalmazott mély életigazságaival. Miért is csak utólag lehet ilyen bölcs rálátással emlékezve megérteni a múlandó évek történéseit, összefüggéseit…mennyivel könnyebb volna, ha időben.. Jókor került a kezembe ez a könyv. Teljesen odavagyok érte. Újraolvasós.

14 hozzászólás
!

Ezek a művek nemcsak fontos témákat boncolgatnak a maguk módján, de rendkívül szórakoztatóak is, így mi is értetlenül állunk a jelenség előtt, amit @cseri így fogalmazott meg igen frappánsan:


>!
cseri P
Erdős Renée: Brüsszeli csipke

Jó volt. Tulajdonképpen rejtély, hogy most Fejős Évát és társait akarják lenyomni a torkunkon, mikor egy évszázada itt tartott nálunk a szórakoztató irodalom.

6 hozzászólás
!

Végül álljon itt még két elgondolkodtató ill. remek vitaindító értékelés olyan művekről, melyek 1950 után keletkeztek, tehát nem fértek be a kihívás megadott időkeretébe, de szerzőik kékharisnyák a javából, így kétségkívül itt a helyük:


>!
Aurore
Szabó Magda: Az ajtó

Sznobponyva. Kispolgári lektűr. Biedermeier encsembencshegy. Émelyegtem tőle. Mintha sós heringet gyömbérbe és mézbe pácoltak volna. Ez a rengeteg affektálás, hogy lehet ezt bírni? Emerenc pü-pü-pü, Emerenc tyü-tyü-tyü, komatál tö-tö-tö, loverseat fü-fü-fü, Emerenc, renc, renc, renc. Józsi öcsém fia (aki ráadásul az Emerenc öccsének fia, tehát Szabó Magdához semmi köze) – miért, nincs neve?! NYÁÁÁÁÁ!!!
Szeredás asszonynak igaza volt: Magdácska nem volt okos. Ez a sok nyavalygás, álbölcsesség, őrlődés felesleges dolgokon, tipródás, hogy jónak látsszunk, amikor csak önzők vagyunk, mert amikor itt volt az ideje, nem hagytunk meghalni egy öregasszonyt. És mindezt azért, mert azt sem tudjuk, hova legyünk jó dolgunkban, amikor díjakat osztanak nekünk, és a kiadónk, amellyel betonbiztos szerződésben állunk, és futószalagon adja ki a könyveinket, sorszámra fizet. Így nyugodt lélekkel túlírhatjuk mindet.
Többször olyan rosszul voltam tőle, olyan sok(k) volt, hogy majdnem odavágtam az mp3-lejátszót. Aztán mégis folyattam: mi lesz ebből? Mindezt a „sok” csillagot nem Szabó Magda kapja tőlem, hanem a mindenes házmesternő nem mindennapi személyisége. Szegény, forogna a sírjában, ha tudná, (milyen!) könyvet írtak róla.

77 hozzászólás
!
Törölt tartalom.

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!