HatárŐrség

Rovatgazda
!

Az elmúlt hónapban nagyon zizegtek a molyok. Persze, hiszen készültek az Ünnepi Könyvhétre. Tanácsok, kérdések, ácsingózások és sóhajok röpködtek a kibertérben. Olykor-olykor megtörte az összhangot egy-egy fogadkozás is, miszerint az idén csak egy könyvet veszek, vagy az igazi mazochisták: egy könyvet sem veszek. Hogy mi lett mindennek a vége? Sokan karcokban osztottátok meg élményeiteket, a könyvhetes zónában elolvashatjátok őket, de a Merítésben idén is külön rovatban mutatja be az eseményeket @Tarja_Kauppinen. A rovatot itt találjátok: https://moly.hu/merites-rovatok/90-unnepi-konyvhet.

„Beolvasunk a hétköznapoknak.”

Ez volt a mottója az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhétnek, amelyet májusban tartottak meg. Színes és változatos programmal készültek kicsiknek és nagyoknak és persze azoknak is, akik a kettő között vannak. A szervezők igyekeztek elérni, hogy a megjelentek ne csak nézői, hanem részesei is legyenek a programoknak: sok interaktív program mellett közönségtalálkozókkal is készültek. Zágoni Balázs, Szabó Róbert Csaba, Szőcs Margit, Lupescu Kata, Marék Veronika, Márkus András és Tóth Krisztina is a meghívott szerzők között szerepelt.

Kép forrása: spoiler


>!
Annamarie P
Szabó Róbert Csaba: Vajon Nagyi és az aranyásók

Ferkó a szokásos nyári, nagymamás szünidőre készül, de most minden kicsit más. Először is zenész szülei hamarabb utaztak el a nyári turnéra, mint eddig ; teljesen egyedül, vonattal kell megtennie a fiúnak az utat; ráadásul a vonaton is találkozik egy furcsa, cilinderes emberrel. Amikor megérkezik Aranyvárosba a nagyi is furcsa, és az ottani barátnője, Zsuzsi is elképesztő dolgokról mesél. Ez a vakáció sem lesz unalmas! De nem ám.
Ahogy megtudjuk, egy ismeretlen befektető érkezik a városba, aki újra meg akarja nyitni a korábban kimerültnek ítélt aranybányát, és ezúttal a kivonáshoz ciánt akar használni.
Nagyi, a korábbi polgármester már egyszer próbált új lendületet hozni a városka életébe, adnak is a népek a szavára, de a kapzsiság most diadalmaskodni látszik. Egészen addig, míg a két fiatal kezébe nem veszi az ügyet.

Az izgalmas nyári kalandot bemutató meseregény nagy jó lendülettel kezdődik, üde színfoltnak véltem. Aztán az ügy megoldása már kicsit erőltetettre sikeredett. A verespataki ciános aranykinyerési kísérletre utaló mese az emberi önzőséget és telhetetlenséget próbálja a kisebb korosztálynak ábrázolni. A szerző két manót használ fel arra, hogy a minden emberben beköszönő kettősséget bemutassa. Arra már nem kapunk sajnos választ, hogyan diadalmaskodhat a jó a rossz felett.

4 hozzászólás
!

Füstös levegő, poharak egymáshoz koccanása, halk susmorgás, majd robbanó kacaj, a falakról ránk meredő képkeretbe zárt emlékek, a ventilátor halk susogása, igazi kiskocsmai hangulat, kint piaci nyüzsgés, bent kávéillat, érdekes beszélgetések és persze könyvek minden mennyiségben. Ezekkel a képekkel és hangulatokkal magamban hagytam ott a Légyott a könyvvel elnevezésű rendezvényt.
Minden évben a Könyvhét utáni napokban rendezik meg ezt a beszélgetős délelőttöt Vajdaságban.
Zentán beszélgettem Vázsonyi Csillával a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársával.

Lipe: Arra kérnélek, mutasd be a Légyott a könyvvel elnevezésű rendezvényt.
Csilla: A Légyott a könyvvel mindig a Budapesti Ünnepi Könyvhéthez kapcsolódik. Már pár éve a zentai piacon, a Rin-tin-tin kávézóban tartjuk ezt a könyves találkozót. Ilyenkor mindig könyvvásár is van, ahol a vásárlók kedvezményesen juthatnak hozzá a könyvekhez. Ezen az idei rendezvényen jelen van a zEtna Kiadó, a Forum Könyvkiadó, az Életjel Kiadó, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Kiss Lajos Néprajzi Társaság.

Lipe: Hányadik alkalommal kerül megrendezésre?
Csilla: Mielőtt megkezdtük volna ezt a mai rendezvényt, ezen gondolkoztunk. Hányadik alkalom is ez már? 2015-ben már biztosan megtartottuk…

Lipe: Akkor ez már az ötödik alkalom.
Csilla.: Igen. De lehet, hogy több is annál.

Lipe: Azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, hogy Vajdaságban is szép számmal jelentek meg új kiadványok az elmúlt évben is: tanulmánykötetek, szociográfiák, helytörténeti írások. De szerinted mi a helyzet a szépirodalommal? Kerülnek ki a kiadóktól szépirodalmi művek is?
Csilla: Természetesen. Az itt jelenlévők között a zEtna Kiadót emelhetném ki, amely kifejezetten a szépirodalomra koncentrál. Vagy a Forum Könyvkiadót, amely a tényirodalom mellett természetesen nagyon sok szépirodalmat jelentet meg vajdasági szerzőktől. Azt hiszem, az ő tevékenységükben fontos kiemelni azt is, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a délszláv szerzők műveinek magyarra fordítására is.

Lipe: A rendezvényt a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezte, amelynek te is munkatársa vagy. Mesélj az intézet tevékenységéről, profiljáról!
Csilla: A VMMI-nek a tevékenysége igen kiterjedt. Van egy könyvtárunk, illetve egy digitalizáló műhelyünk is. A vajdasági magyar szerzők műveit gyűjtjük össze, teljességre törekedve, és ezt igyekszünk elérhetővé tenni elektronikus formában is. Ezt a korunk tulajdonképpen meg is követeli. 2006 óta 116 kiadvány jelent meg az Intézet gondozásában, főleg a történelem, helytörténet, honismeret, néprajz, irodalomtörténet és népzene témájában, kisebb számban szépirodalmi műveket is megjelentetünk. Emlékezet-sorozatunkban pedig olyan önéletírások láttak napvilágot, amelyek számot tarthatnak a szélesebb közönség érdeklődésére is. A könyvek mellett hangzó kiadványokkal is foglalkozunk, amelyek között népzenei lemezek, kortárs zene, énekelt versek és hangoskönyvek is találhatóak.

Lipe: Milyen kiadványokat mutat be ma az intézmény?
Csilla: Két monográfiát az első világháború helyi vonatkozásairól (Szabadka a nagy háborúban és Közös múltunk és sorsunk – A nagy háború emléke Bácskossuthfalván 100 év távlatából) és egy igazi újdonságot, amely tényleg a Könyvhétre került ki a nyomdából. Ez Roginer Oszkár munkája, a címe pedig a Jugoszláviai magyar irodalom terei, amely egy nagyon speciális és érdekes témát dolgoz fel.

Lipe: Jut egy kis időd olvasásra is? Melyik a kedvenc könyved?
Csilla: Jajj, hát…[Összenevetünk. Teljesen egyetértünk abban, milyen nehéz is ez a kérdés] Alapvetően szeretem a meséket. Címet most nem mondanék, inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretem az olyan könyveket, amelyek elvisznek valahová messzire.

Lipe: Ismerős érzés.

Kép forrása: @Lipe


>!
topiko
Cirok Szabó István: Agancspark

Ütős. Számomra az idei Könyvhét egyik nagy felfedezése volt.

!

Egy igazi, de nem könyves meglepetést is tartogatott számomra A Légyott a könyvvel. Diktafonnal felfegyverkezve szólítottam meg a Forum Könyvkiadó standja mögött mosolygó lányt. Kérdeztem, ismeri-e a moly.hu-t? És igen, ismerte. Sőt, ő is tagja. @paranoidandroid valódi neve Andrea, és a Forum Könyvkiadó munkatársa. Őt kérdeztem a kiadóról és a kiadványaikról.

Andrea: Az újvidéki Forum Könyvkiadó minden évben itt szokott lenni ezen a
rendezvényen, amely tulajdonképpen az Ünnepi Könyvhéthez kapcsolódik. Nagyon
élvezzük a piaci hangulatot. A Rin-tin-tin kávézó pedig, ahol a könyvbemutatók
folynak, igazán hangulatos hely.

Lipe: A Forum Könyvkiadó kínálata nagyon színes. Milyen könyveket hoztatok el ma ide?
Andrea: Igen, elég széles és színes a paletta. Nagy hangsúlyt fektetünk az új
szerzőkre, az elsőkötetesekre. Most is négy elsőkötetesünk van, ebből három
verseskötet, egy pedig próza. Az idei könyvheti termés nagyon jó lett, mind
minőségben, mind mennyiségben elégedettek vagyunk.

Lipe: Kiemelnél párat közülük?
Andrea: Persze! Itt van például az elsőkötetesek közül Cirok Szabó István Agancspark című kötete, vagy Papp Katalinnak a Kés a párna alatt című műve.
Kormányos Ákos verseskötete, a Paraván szintén most jelent meg. Benedek Miklós verseskötete, a Miközben halkan már a harmadik, Antalovics Péternek a
Távoli pólusok pedig a második kötete a műfajban.

Lipe: 14-én Szegeden, 15-én pedig Budapesten lehetett veletek találkozni a Könyvhéten.
Andrea: Igen, és nagyon örülünk, hogy ennyi szerzőt tudtunk kiadni és megmutatni
idén. Eleinte dilemmáztunk, hogy hány címszó legyen hivatalosan könyvheti, mivel a
katalógusban való részvétel pénz kérdése. Végül úgy gondoltuk, hogy az összes
kötet megérdemli, hogy ott szerepeljen, és eljuttassuk egy ilyen rangos rendezvényre.

Lipe: A standotokra nézve, sok könyvet látok még itt. Milyen kiadványok közül válogathatnak a vásárlók?
Andrea: Melyiket is emeljem ki? [Végigfuttatja szemét a könyveken, majd megáll egy sárga és kék borítós kiadványon] Itt van Patócs László kisregénye, a Vezeti a népet, ő is elsőkötetesnek számít. Ő egyébként a Híd folyóirat főszerkesztője. Mindenkit meglepett azzal, hogy regénnyel jelentkezett.
A „nagy öregek” közül Balázs Attila, aki Magyarfausztjáva tulajdonképpen műfajt is teremtett. A dráma és a próza között lavírozik.
Van valaki, akit nagyon szeretnénk, hogy eljusson végre a magyarországi olvasókhoz is: Böndör Pált a vajdasági olvasóknak már nem kell bemutatni. Magyarországon viszont nagyon kevesen ismerik, ami nagyon nagy hiba. Ismerői tudják ezt a leginkább. Talán Böndör Pál visszafogott személyéből fakadóan, valahogy úgy alakult, hogy neve nem jutott át a határon. A Vásárlási lázgörbét mindenkinek nagyon ajánlom. Ez egy verses elbeszélés.
Gerold Lászlónak posztumusz jelent meg a Színházi jövés-menés című kötete, amelyben Bordás Győző válogatta össze a színházi tanulmányait.
Kiemelhetek régieket is?

Lipe: Hogyne!
Andrea: Egyik nagyon fontos kiadványunk a fordítás kategóriájában a Jelek az út mentén Ivo Andrić-tól. Ez is egyik vágyunk, hogy ez se maradjon meg csak Vajdaság berkein belül. A kötet egyébként nem szépirodalmi alkotás, hanem az ő feljegyzései, több évtizedet magába foglaló jegyzetei. Kis gondolatokból, rövid szövegek egymásutánjából áll össze. Annak ellenére, hogy igen vaskos, könnyű olvasni.

Lipe: Köszönöm a beszélgetést, de lenne még egy kérdésem. Meg kell kérdeznem, különben meglincselnek a molyok, hogy melyik a te kedvenc könyved?
Andrea: A vajdasági pályakezdők közül talán Cirok Szabó István Agancsparkja. Úgy gondolom, hogy az elmúlt időszakban az övé az egyik legerősebb pályakezdés Vajdaságban. A másik személyes kedvencem pedig Böndör Pál. Közel áll hozzám az
ő habitusa.

Köszönöm itt is @paranoidandroid-nak a beszélgetést. És a Merítés havi ajánlójába most az ő kedvencét ajánlom én is: Cirok Szabó István: Agancspark. A teljes listát itt találjátok: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol.

Kép forrása: @Lipe


>!
paranoidandroid

Akadály

Úgy hajol le hogy szinte embrió-
pózba görbed. Térde közt a feje.
Itt mindig szól valami: rádió
tévé lemezjátszó . . . Főleg zene-
szó de szó ami szó amire szó van
elhangzik a tévében rádióban . . .
Hogy ennyire dúlt legyen ideges
ez nála mégis ideiglenes
állapot csak. Amúgy? Köszöni jól van.
Ő különben is csak átutazóban.
Csak még kikeresi az állomást
ahol bemondják a csatlakozást.
Csak még ezt. Coltrane. S aztán . . .
a határ – ugye? – a csillagos ég.
Via Újvidék.

29. oldal

!

„A világ ilyen, valaki szerelmes lesz a virágillattól, másvalaki bódulatában polgármester szeretne lenni.” https://moly.hu/idezetek/166236 – @regulat

A virágillattól én is szerelmes leszek, polgármestereset játszani meg most nincs is kedvem, a bódulat ellenére sem. Úgyhogy maradok szerelmes Merítés-szerkesztő és a könyvheti beszámolók után hozok nektek egy kissé lipáncosra sikeredett, vegyes tartalmakat felsorakoztató rovatot.
Berniczky Éva 1962-ben született Beregszászon. Férje a szintén kárpátaljai József Attila-díjas magyar író, Balla D. Károly. Fő műfaja a novella. Képkezelése hatásos, meglehetősen ütős, mégis fátyol-könnyű, ábrázolásmódja sajátos. Írásai egy olyan világba vezetnek bennünket, amelyben nincs konkrét emberi tragédia, de állandóan jelen van egy kilátástalanul reménytelen és nyomasztó légkör. Nem fektet nagy hangsúlyt arra, hogy úgynevezett kisebbségi novellákat írjon, de nem ódzkodik attól sem, hogy írásaiban Kárpátaljára jellemző szavakat használjon.
„Elbeszélői módszerének az a lényege, hogy egymásnak fordít »kétféle tükröt«: a különös tárgyak és lények hordalékában oly gazdag tájat és az ebből kinövő, belőle táplálkozó, gazdagon lepusztult emberi viszonyokat.” http://ungbereg.hhrf.org/eva/alt/eva_i.htm
2004-ben jelent meg első novelláskötete, A tojásárus hosszúnapja, 2007-ben pedig egy novellákból összefűzött regénnyel jelentkezett. A Méhe nélkül a bábát nemrégiben én is olvastam és nagyon hasonló a véleményem a regényről, mint @rosa_canina-nak. A láttatás az, ami nagyon megy az írónőnek, leheletfinom árnyalatokat, puha és libegő hangulatokat idéz meg.

„200 oldalon mennyi mindent tud láttatni, éreztetni, mert mondania nem is kell. Finoman érzékeny írás, de muszáj használni a fejünket is, mert érdemes minden mondatra nagyon figyelni.” https://moly.hu/ertekelesek/626868- @rosa_canina

Kép forrása: spoiler


>!
metahari
Berniczky Éva: Méhe nélkül a bába

Legalább kétszer kell olvasni, előszörre úgyis a szöveg kábít el, alig lehet a történetre figyelni, csak úgy jönnek a hullámzó mondatok és a színesek, a szokatlan szókapcsolatok és a mindenféle hangulat. Majd még egyszer kell, hogy a történet is átüsse a koponyánkat. Talán harmadszor is kell, most meg az olvasás gyönyörűségéért… És ráadásul annyira női! Nem harsog, hogy nővagyok, nőit írok, nem szenved színpadon… ez egy újabb plusz pont.

!

Történeteinek főszereplői általában nők, akik családon belüli erőszak elszenvedői vagy valamilyen módon, legtöbbször szexuálisan, kihasználtak, de ahogyan azt fentebb említettem, nem tragédiaként élik ezt meg, hanem mint egy természetes jelenséget, amely hozzátartozik az életükhöz. És ez a valódi tragédia.

„Tőle vettem a bátorságot a legtisztább hazugmesékhez, amiket már gyerekként a hitvány igaziak helyére kitaláltam.” https://moly.hu/idezetek/167071 – @regulat

A Várkulcsa, amely szintén novelláskötet, 2010-ben jelent meg a Magvető Kiadónál.
@kate101 szerint: „Mesék felnőtteknek a várhegyről, a padlásszoba ablakából. Visszatérő szereplők járják körbe azt a bizonyos várat, madarak, fák, emberek, nyelvek keveredése. Nem értettem mindig pontosan, mi is történik…” https://moly.hu/ertekelesek/1319397

@regulat úgy érzi, jó volt belefeledkezni Berniczky Éva hazugmeséjébe.
„Várkulcsa maga a rögvalóság. Mint ahogy az Ung, a hármas határ, a szürkeség és a [nem jó szó kihúztam] a kilátástalanság. Az, amit Berniczky lát, de hogy hogyan szövi tovább a képeket a képzelete, az már mese. Talán szürreális, talán csak hazugmese.
Sokszor olvasás közben nem is vettem észre, hogy mikor melyikben járok. Hogy hol nyílt meg a valóság szövedéke. Hol léptem ár Bernicky képzeletébe… és mikor ugrottunk vissza egy szóra, egy mondatra, egy kimondatlan tanulságra. Miért is ne?” https://moly.hu/ertekelesek/1013763

A Litera.hu oldalán részlet is olvasható A tojásárus hosszúnapjából:
https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/berniczky-eva-a-…

2006-ban jelent meg a zEtna gondozásában egy remek ötleten alapuló novelláskötet, a Kezeit csókolja dr. Tóth. Ez a válogatás három országból hat magyar író írásait tartalmazza. Berniczky Éva mellett Bakos András, Balla D. Károly, Danyi Zoltán, Nagy Abonyi Árpád és Vass Tibor írásait olvashatjuk. Hogy mi is ez a remek ötlet? @sophie értékeléséből kiderül.


>!
sophie P
Bakos András – Balla D. Károly – Berniczky Éva – Danyi Zoltán – Nagy Abonyi Árpád – Vass Tibor: Kezeit csókolja dr. Tóth

    Az ötcsillagom elsősorban az ötletnek szól, másodsorban a szerkesztő által összeállított háttéranyagnak, és végül a vállalkozás keretében született írásoknak.
    Történt ugyanis, hogy egy bizonyos „Dumás” becenévre hallgató Beszédes István hat novellista részére megküldött egy zentai képeslap másolatot, arra kérve őket, hogy kezdenének bele annak inspirálása alapján egy történet megírásába. Utána kapnának egy mindenre kiterjedő adathalmazt – kezdve a képeslapot kiadó fotográfus és családja bemutatásától, korabeli újsághírek beidézésén keresztül, egészen a „Kezeit csókolja dr Tóth” üzenetet odakanyarító dr Tóthok lehetséges kilétének felsorolásáig –, mindenféléről, ami csak eszébe jutott. Eme „jegyzetapparátus” kézhezvétele után kellett folytatni az írást, beleszőve a megismert tényekből és adatokból amennyi csak tetszett, különös és feltétlen figyelemmel ama létrára, amelyen az a nehezen kivehető alak mászik felfelé a folyami instrumentum oldalában.
    Ezen a ponton én már oda is adtam az összes csillagom, egyrészt mert kedves szórakozásom alkalomadtán a régi képeslapokat olvasgatni, nézegetni, másrészt igen kedvelem a minálunk hagyománynak tekintendő drámaíróversenyt, amelynek célja, hogy egy adott újságcikk alapján először egy (illetve három) színházi darab, majd előadás is szülessen, ez az ötlet pedig ahhoz valamelyest hasonló.
    A novellaíráshoz a felkért szerzők igen változatos elgondolás alapján fogtak hozzá, ahogy az el is várható. Csak úgy sorakoztak a különböző rendű és rangú felmenők, zentai mesteremberek és inasok, urak és úrasszonyok, és főleg a boldogtalan szerelmek. Nekem leginkább Vass Tibor megoldása tetszett, aki egy képzeletbeli levélváltást fogalmazott össze.

>!
zEtna, Zenta, 2006
162 oldal · puhatáblás · ISBN: 8684339177
!

Gúta, Szlovákia
A kép forrása: @RosszQtya

Ha már gyűjteményeknél járunk, 2007-ben jelent meg egy antológia felvidéki magyar írók tollából. A témája nem éppen aktuális, így július elején, de felfrissülést hozhat azoknak, akik a hőség elől egy kis télies hangulatba menekülnének. Ezt a hangulatot idézi @RosszQtya képe is.
A Karácsonyi fényeket @pikkupilvi értékelte:
„Hangulatkeltőnek és a számomra többé-kevésbé (vagy egyáltalán nem) ismert felvidéki írók munkáiból mintavételezésre nem rossz. Mindenképp a könyv javára írom, hogy nem csak cukormázas, idilli történeteket válogattak bele, hanem akad édes-bús, szomorú is köztük. Végül is ahány ember, annyi sors, és annyiféle módja a karácsony megélésének.” https://moly.hu/ertekelesek/611469

2012-ben Fekete Vince szerkesztésében jelent meg a Gyöngykapu című határon túli magyar antológia. Molyok még nem olvasták, de a fülszöveg és az alábbi ismertető remélhetőleg változtat majd ezen.
„A feldolgozott témák is szerteágazóak, bár számos közülük – nincs ezen mit csodálkozni – ragaszkodik a »határon túliság« és a kisebbségi lét sajátos irodalmi megnyilvánulásaihoz. Pieldner Judit például az erdélyi női szerzők köteteiről írt tanulmányában ezt a többszörösen kisebbségi státust elemzi, Bence Erika a vajdasági magyar irodalomban vizsgált többnyelvű hagyományról írt esszéjében a titói Jugoszlávia felbomlása után keletkezett kisebbségi létformát boncolgatja, míg Tari István versében a jugoszláviai háború évei alatti délvidéki magyar értelmiség erkölcsi és létkérdéseit szemlélteti megrázó erővel. Mások, elrugaszkodva a nemzeti hovatartozás és határon túli helyzetük diktálta témaválasztástól, eltérő hangvétellel alkotnak rendkívül eredeti, izgalmas, szellemes műveket. Szakmány György készülő regényéből kiragadott részlettel adja példáját sziporkázóan egyedi történetmesélési stílusának., Székely Csaba fordulatos, lebilincselő kriminovellája szinte saját műfajt teremt.”
https://felvidek.ma/2013/02/gyongykapu-hataron-tuli-mag…

Ha már felvidék és téli hangulat, akkor gyönyörködjetek @RosszQtya egy újabb képében, amely szintén Szlovákiában készült.


!

„Tulajdonképpen a hontalanság azzal a fájdalmas felismeréssel kezdődik, hogy a kíváncsi embert mindenhonnan kirekesztik, a végső határokat fürkésző, nyugtalanító, kártékony kíváncsisága miatt."
https://moly.hu/idezetek/720053 – @ppeva

Végel László, Kossuth-díjas író és esszéista a vajdasági Szenttamáson született 1941-ben. Foglalkozott irodalomkritikával és színházkritikával is a hatvanas, illetve a nyolcvanas években. 2016-ben Belgrádban neki ítélték oda A hivatás lovagja, vagyis a Vitez poziva elnevezésű díjat. E díjat „jelentős alkotói életműért, a lelkiismeret és szakmai tudás egyensúlyáért, erkölcsi feddhetetlenségért, valamint önálló és tisztességes cselekedetekért” kaphatják meg az arra érdemesek. Végel László az emlékérem átvételekor azt mondta, hogy nehéz lovagnak lenni egy „ólomkorban”.
Könyveiben főleg a kisebbségi identitással foglalkozik. A miloševići hatalom ideje alatt ő is bujkálni volt kénytelen.
Idén márciusban Életműdíjat kapott a Vajdasági Íróegyesülettől.

„Domonkos István – Felelősség
végel lacinak

tegnap meghalt a szomszédom
senkit sem akarok ijesztgetni
hatvanöt éves volt
tegnap délelőtt
egészen közelről
láttam az arcát
többet erről nem mondhatok
ma temetik
kijött a pap
meg a kántor
ismerjük a mesét
egy kalapács szegek
piff-paff
tegnapelőtt még fenn ült
kertünkben a cseresznyefán
éjnek idején
és mikor a fényt ráirányítottam
hozzám vágta a papucsát”
https://moly.hu/karcok/1269374 – @Zero

Végel egy interjúban a következőket mondta regényeiről: „A történet [ Egy makró emlékiratai ] egyébként a magyar demokratikus ellenzék szép korszakáról szól, a 80-as évek végére utal, amikor magyar barátaim egy asztal mellett ültek. Ma már nem ülnek oda, én meg az asztal alá kerültem. A Makróval szemben a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje, a legújabb könyvem már visszatekintő távlatból veszi mindezt szemügyre. A Makró világához tartozik még az Áttüntetések és a 80-as években született Parainézis, az utóbbi itt Magyarországon nem is került be a könyvárusítási forgalomba, úgyhogy alig tudnak róla. Ezek a regények értelmezik egymást, az én nemzedékem történetét beszélik el. A második „ciklust”, amit most tervezek lezárni, a Bűnhődés című regény, a Neoplanta és a Schlemil fattyúja alkotná, az utóbbit most próbálom befejezni. A Bűnhődés Európát mutatja kisebbségi alulnézetből, egy kalauz lesz a Vergiliusom, s kirajzolódik benne egyféle földalatti Európa. Szó sincs többé arról az ünnepélyes, reprezentatív értelmiségi diskurzusról. A Neoplanta egy város drámáját játszatja újra. Ez az a város, amelybe mindenki úgy érkezett, mintha az Ígéret Földjére igyekezne, úgy is jött, hódítóként, s nem is csoda, hogy tömegsírok szegélyezik. És senki sem mer szembenézni saját bűneivel. Cserélgetik az utcák, az emberek, a terek neveit, mindig minden újrakezdődik. Ami Újvidék hagyományát illeti, félek kimondani, hogy vége, de tartok tőle.”
spoiler

A Neoplanta, avagy az Ígéret Földje

„Őseink újraélt életei: multikulti Balkán, a betelepített kitelepítése, kurtizánok és partizánok tündöklése.
Mozaikos történelem: emitt éppen Hrabal és Kafka koccintanak Tito mellett egy kávéház-avatón (na persze ennyire azért nem jó Végel, mint akiket megidéztem, de igyekszik), amott meg… de nem látszik jól, minduntalan vérbe fordul a kaleidoszkóp.
Színes-szagos filmtabló egy újvidéki delizsánsz bakjáról – mindhalálig: olcsó az élet, szinte potyán van!” – @pável
https://moly.hu/ertekelesek/3191997

Egy makró emlékiratai

„Végel olyannyira élőben közvetítette a ’68-as életérzést, hogy a könyve már 1965-re megíródott, és 1967-re meg is jelent. Főhőse egy értelmiségi pályára (konkrétan tanárnak) készülő fiatalember, aki többet jár az egyetem mellé, mint az előadásokra, és aki tökéletesen hamisnak, üresnek és értelmetlennek érzi a felnőttek világát, azt a világot, ahova rövidesen neki is csatlakoznia kellene.” – @giggs85
https://moly.hu/ertekelesek/2600605

Négyszemközt Máraival

„Ez a második kötet tőle, de telitalálat, és biztosan lesznek még továbbiak is. Olyan, mint egy nagyon tömény stúdium a magyar irodalomról és a magyar társadalomról, Márai és Végel gondolatai találkoznak és felerősítik egymást.” – @olvasóbarát
https://moly.hu/ertekelesek/2119983

https://www.youtube.com/watch…

Kép forrása: spoiler


>!
Csabi P
Végel László: Egy makró emlékiratai

Végel könyve igazi kult könyv – lenne, ha olvasnák. A Molyon 14 olvasása van, és nincs benne az irodalmi kánonban sem, én is tavaly találkoztam először a címmel, mikor elolvastam Végel aktuális regényét. Nem mai könyv, talán ez is az oka ennek az elfeledettségnek (1967-es az első kiadás, de 1965-ben már lehozta az Új Symposion), pedig igazi modern irodalom, máig aktuális mondanivalóval. Nem véletlen, hogy általában a Zabhegyezőt hozzák fel párhuzamnak (fiatalok kedvéért: Rozsban a fogó), fiatalok a könyv főszereplői, akik nemsokára kilépnek a nagybetűsbe, de amit ott látnak, az egyáltalán nem vonzza – mit nem vonzza, taszítja őket. Nem véletlenül hívják ’68-es regénynek ’65-ös születése ellenére is, a papák jól bejáratott álszent világa ellenállást vált ki a fiatalokból.

A történet a Vajdaságban, Újvidéken játszódik, szereplői zömében egyetemisták, elbeszélőnk, Bub, akinek a naplóját olvashatjuk, közéjük tartozik, igaz, nem egy mintapéldány, inkább kerüli az iskolát, az utcán csavarog. Különc figurának tartják, amolyan lököttnek. Pontosítok, történet nem igazán van, inkább a fiatalok hétköznapjait, kapcsolatait örökíti meg Bub, és kommentálja a dolgokat. A szereplők beszélgetéseiből, Bub monológjaiból felsejlik egy betokosodott felnőtt világ, amiben ők nem látják a helyüket. A ’60-as években vagyunk Jugoszláviában. A Jugó akkor, innen nézve valami szabadabb világot jelentett, ahonnan lehetett márkás farmert hozni, nyugati lemezeket, de mégis csak Tito országa volt, egy nyugatosított kommunista diktatúra. Felnőtt szereplőből nincs sok, ott van a mérnök, akinek Bub dolgozik – már ha munkának lehet tekinteni, hogy fiatal lányokat zsarolnak meztelen fotókkal. Valahogy ez teljesen természetes, még a megzsarolt lányok sem különösebben bánják, legalább is Bub leírása alapján. A mérnök tipikus jugó karrierista, funkcikkal parolázik, él, mint hal a vízben, az erkölcsi nulla szintjén.
A másik kiemelt felnőtt figura Sík prof, egy idős tanár, aki a fiatalok szemében egy ósdi világot képvisel, csak azok lelkesednek érte, akik maguk is ebben a rendszerben akarnak karriert csinálni. Mint pl. G. N., aki a legellenszenvesebb figura a könyvben (a monogram kapcsán nem tudok nem Gion Nándorra gondolni, akivel egyébként egy napon születtek Végellel, furcsa ez az egyezés, véletlennek nem nevezhető, de így hirtelen nem találtam semmi utalást kettőjük kapcsolatára).

Hogy mi lehet a kiút, az alternatíva ehhez képest? Nem sok. Bub szobatársa, Pud (most micsinájjak, ilyen nevek vannak a könyvben) hozza képbe a szegények, nyomorgók világát, akik közé eljár, igaz, csak az ő elbeszélésből tudunk róluk, a társadalom kitaszítottjairól, mert a szocializmusban ilyen, ugye, nem létezett. Senkit sem hagytak az út szélén (sokkal messzebb vitték őket, hogy ne látszódjanak…). A másik lehetőség, amit Pud és Merkurosz próbálnak, otthagyni a várost, és elmenni falura, gazdálkodni, szintén nem hozza el a megváltást.
Ennek a könyvnek az aktualitása egy fikarcnyit sem csökkent a megírása óta, egy mai huszonéves ugyanúgy átérzi a felnőtt világba való átlépés paráját, mint ötven évvel ezelőtti elődei.

Ja, hogy mit jelent a címben a makró, azt kérdezed? Nem sikerült rájönnöm pontosan, ez is egyike a regényben szereplő hely és idő függő szleng szavaknak (faksz, stósz, szentis, sztrip), amikre talán a kiadó adhatott volna magyarázatot egy rövid tanulmányban, ennyit igazán megért volna egy 50 éves jubileumi kiadás.
Én még azért foglalkozom bővebben is a könyvvel a következő Merítésben.

8 hozzászólás
!

Időzzünk még egy kicsit a vajdasági irodalomnál. Ahogy látom, igen kedvelt az erotikus irodalom. Burány Béla kötete nem a hagyományos erotikus regények közé tartozik, de így is sok moly tetszését elnyerte.
Burány Béla Zentán született 1931-ben. Orvosként dolgozott, de emellett néprajzkutatással is foglalkozott. Ennek egyik eredménye az 1981-ben megjelent népmesegyűjteménye is. És hogy hogyan kapcsolódik a népmese az erotikus irodalomhoz? Burány Béla első népmese gyűjteménye, a Szomjas a vakló, 66 magyar erotikus népmesét tartalmaz.

@Enola87 úgy látja, az erotika mindig is jelen volt az ember életében, csak a közvetítő eszközök változtak.
„Érdekes olvasmány, a stílusa néhol eléggé megbotránkoztató, a történetek is, mégis mosolyogva olvastam. Olyan volt, mintha az 1900-as évek első felének pornóját olvasnám. Szidjuk a Szürkét meg a hasonló erotikus történeteket, hogy ha azok sikerkönyvek, hova fajul a világ, holott ez száz évvel ezelőtt sem volt másként, csak akkor még nem jelenhetett meg a témával foglalkozó könyv és film… No és persze az idősebb generáció is feleslegesen szidja a fiatalokat, hogy mennyire megváltozott a világ, mert bezzeg az ő idejükben… Igen, az ő idejükben ilyen pajzán meséket meséltek egymásnak. :-D Az erotika mindig is jelen volt az ember életében, csak a közvetítő eszközök változtak.” https://moly.hu/ertekelesek/1671201

@Almost_Zed pedig humorosnak és ötletesnek tartja a kötetet.
„Leleményes, népmesei nyelvezetű, ízes és népies tájszólással tálalt obszcén történetek. Ennek is volt hagyománya egykor. Színvonalat tekintve vegyes a felhozatal, de összességében humorosak, ötletesek (már ha valaki nem botránkozik meg a szóhasználatokon).” https://moly.hu/ertekelesek/1149237

1990-ben újabb népmesegyűjtemény jelent meg, szintén Burány Béla gyűjtéséből. Ebben 88 vajdasági erotikus és obszcén népmese kapott helyet.
A legkisebb királylány kívánságát az „olvasni tudó gyerekek elől kötelező elrejteni" – írja @fülcimpa az értékelésében. https://moly.hu/ertekelesek/176047

@Lali szerint sok a vitamin benne.

Kép forrása: spoiler


>!
Lali P
Burány Béla: A legkisebb királylány kívánsága

Burány Béla: A legkisebb királylány kívánsága 88 vajdasági erotikus és obszcén népmese

Az alcím igaz: erotikus és obszcén. Viszont nem öncélúan. A cél a nevettetés. Ugyanis ez mind tréfás – mit tréfás!, agyonnevettető – mese, történet, adoma.
Nagyon jó ízű, egészséges, sok vitamin van benne. :-)
Olvassátok örömmel!

Az én gyermekeim amikor odaértek, akkor bizony titokban elvitték a szobájukba és jókat nevettek rajta. Nem dugtam el előlük, csak magasra tettem, hogy amíg kicsik, ne tudják levenni.

6 hozzászólás
!

Bárczi Zsófia 1973-ban született Rimaszombatban, Szlovákiában. 2004-ben A keselyű hava című elbeszéléskötetével elnyerte az Irodalmi Alap nívódíját, 2005-ben pedig a Posonium elsőkötetes szerzői díjat.

„Novellákat rejt a kék könyv. Vannak köztük mesék, szomorúak és különös lényekben bővelkedő varázslatosak, történelmi, legendaszerű történet, őrült, tömeggyilkos sírásó története, a halállal küzdő, vagy a halált legyőző, illetve a halál karjába megbékélten kapaszkodó öregek története, különös »mese« a halálból visszatérő és a fél falut megétető és a halálba magával ragadó asszonyról, misztikus és horrorisztikus elbeszélések, melyektől »égnek állt a szőr a hátamon«”… – @Anó, https://moly.hu/ertekelesek/2426615

A keselyű hava megjelenése óta írt novelláit 2018-ban adták ki Vidéki lyányok énekeskönyve címmel. Ezért a munkájáért idén ő kapta meg a Madách-díjat.
„A Vidéki lyányok énekeskönyve olyan magányos nők tragikomikus történeteinek a gyűjteménye, akik kétségbeesetten menekülnének kilátástalan helyzetükből – reménytelen kalandokba, kényszerházasságokba, a szépirodalomba vagy a vallásba –, de csak még mélyebbre süppednek az iszapba. A szerző eközben eltökélten nyomoz szövegének »valódi szerzője« után.
A kötet tágas irodalmi játszótér is, ahol latin-amerikai írók műveinek szereplői csúszdáznak, hintáznak, a mágikus realizmus eszközeit kölcsönözve a szerzőnek.
(…)
Bárczi Zsófia szándékosan össze akarja zavarni az olvasót, aki egy titokzatos, szürreális világban találja magát, ahol magának kell megválaszolnia saját kérdéseit, nem kap mindent tálcán a szerzőtől. Ez a kötet nyitott, kreatív olvasót kíván, aki szeret bújócskázni és homokvárat építeni ezen a fura játszótéren.” https://ujszo.com/kultura/atadtak-a-madach-dijat

@blaiseps:
„A rossz házasságnak számtalan variációja van, s ezek közül néhány olyannyira hasonlít a jóhoz, hogy magukat a házastársakat is megtéveszti.” https://moly.hu/idezetek/1093068

Bárczi Zsófia szerkesztette a Szerző – Szöveg – Olvasat című, 2012-ben megjelent tanulmánykötetet is. Fűzfa Balázs, Nyilasy Balázs, Szilágyi Zsófia, Tolcsvay Nagy Gábor, Brenyovszki Krisztián, Csehy Zoltán, Keserű József, Németh Zoltán, N. Tóth Anikó és Polgár Anikó tanulmányait olvashatjuk a kötetben. Hogy kikről szólnak ezek a tanulmányok? Olvashatunk Janus Pannonius, Arany János, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Radnóti Miklós, Ottlik Géza, Pilinszky János és Tőzsér Árpád műveiről is.


>!
K_S_Liliána
Bárczi Zsófia (szerk.): Szerző – szöveg – olvasat

Bárczi Zsófia (szerk.): Szerző – szöveg – olvasat Irodalmi szövegek elemzése és tanítása

…egy kisebb kincsesláda, tele sok-sok módszertani ötlettel, amit remélhetőleg kamatoztatni tudok majd a későbbiekben.

!

Makkai Sándor író, református püspök és felesége, Borsay Margit

„Az öröm és boldogság soha sincs messze, mindig csak egész közel. Ott kell keresni, ahol vagy.”
https://moly.hu/idezetek/81720 – @Zsucsima

Makkai Sándor Nagyenyeden született 1890-ben. Történelmi regényei népszerűek, az emberi sorsokat lenyűgözően, átérezhetően ábrázolja és a hagyományok bemutatását sem mellőzi.
Az Ördögszekér című regénye 1925-ben jelent meg, és már megjelenésekor vadromantikus botránykönyvnek tartották. Nem csoda, hiszen Báthory Anna és a Báthoryak romantikus élettörténetébe kalauzolja el az olvasókat, amely pikáns adalékokat is tartalmaz.

„Az erkölcsi katarzis kiváltásának igényével íródott regénye, az Ördögszekér erős ellenkezést keltett konzervatív körökben. Bírálói elítélték, hogy a püspök leplezetlenül ír Báthory Anna és Gábor testvérszerelméről, holott magából a lélektani vonalvezetésből is kiderül, hogy a regény bűnös asszonya maga találja meg igaz szerelmét: Bethlen Gábor személyében a férfit, akinek »életébe átolvadni, sorsában osztozni, szenvedélyeivel szenvedni s dicsőségével dicsőülni« tudna, megszabadulva az értelmetlen, rossz útra tévedt, bűnös múlttól. A múlt azonban végzetes, a tiszta szerelem elkésett, s a »boszorkány«-nak bűnhődnie kell… Ezt az erkölcsi okfejtést a kamaszkor vétkeitől a tisztulásig, majd az elmarasztalásig sokan nem értették meg, arra kényszerítve a szerzőt, hogy könyvének új kiadásához megjegyzéseket fűzzön, leszögezve: »Báthory Anna sorsa különben ékesen szóló bizonyságtétel az erkölcsi világrend sérthetetlen fönsége mellett. Akik ezt a világrendet igazán tisztelik, azok mély szánalommal fogják kísérteni Anna sorsát s megerősödnek az örök törvény iránti hódolatukban.«” https://lexikon.kriterion.ro/szavak/2664/

„Kitűnő és szórakoztató történelmi regény a XVII. századból, ahogy korabeli sok kiadása és a külországbéli érdeklődés is mutatja. Regényként kitűnő, de hitelesnek nem feltétlenül nevezhetném, legfeljebb nagy vonalakban lehet az. A történelmi kereteket és a dokumentált, tényleges történéseket Makkai írói fantáziája, a közismert hiedelmek és szóbeszéd alapján tölti ki." https://moly.hu/ertekelesek/3214950 – @Bla

„Két másik történeti regénye, a Táltoskirály és a Sárga vihar ugyancsak korszerű nemzeti sorsregény, ha mélyükre pillantunk, mint Szerb Antal, aki szerint »az egész ezerévet be kellene népesíteni a Táltoskirály ivadékaival. Talán akkor megértenők múltunk tátongó, még egyre fenyegető örvényét. És a végzetvonal kalandos, kígyós összecsavarodottságában talán fel lehetne fedezni egy vonalat, ami tovább vezet.« A két regény központjában IV. Béla király alakja áll: az első Bánffy Miklós szavával »nagyszabású prológja egy óriás tragédiának«, s bemutatja az ifjút szörnyű végzetvárásában, a második maga az összeomlás, a mohi vereség. Az ismertetők szerint az első a Bánk bán, a második a Zord idők baljós párja, vonulatot sejtetve Katona Józseftől Kemény Zsigmondon át Makkai Sándorig.” https://lexikon.kriterion.ro/szavak/2664/

Táltoskirály
„Makkai Sándor könyve nagyon kevés olvasással »büszkélkedhet« – méltatlanul. A fülszöveg jól összefoglalja a könyv mondandóját; annál jobb értékelést pedig, mint amit @Baba082 írt, biztosan nem tudnék összehozni. Makkai könyve gyönyörű történelmi regény, mely szerintem megállja a helyét sok népszerű író kötetével összehasonlítva is. Ráadásul a történet a magyarság egy mozgalmas, nem túl könnyű időszakának előzményeit dolgozza fel, igazán olvasmányos módon. Egy biztos: a 800 évvel ezelőtti, és a mai politika, valamint annak művelői között sajnálatosan sok a hasonlóság. Ennek ellenére – másoknak épp ezért – s főleg azért, mert nagyszerű irodalmi csemege – mindenkinek ajánlom Makkai Sándor könyvét!” https://moly.hu/ertekelesek/2226984 – @Gyöngyi69

„Nem olyan régen kezdtem el érdeklődni a történelmi regények iránt, még nem olvastam annyira nagyon sokat, de ez… hát, nem igazán tudok szavakat találni. IV. Béla az, akire mindenki csak a tatárjárás utánról emlékszik, de mennyire nagyon jó volt előtte is olvasni, miért is emlékezünk reá a második honalapítónként. Meg aztán II. András, az aranybulla. Jó volt a két esemény közötti kevésbé ismert korról olvasni.” https://moly.hu/ertekelesek/1361757 – @Mul

Sárga vihar
„Mind a szereplők és a történet hűen tükrözik a valóságot.
Nagyon tetszett IV. Béla testőrségei, katonáinak alakításai, akik ezeket a ma is meglévő csodálatos várakat megalkották. Hiszen majd minden vár ekkor épült a tatárok ellen. Talán ha a tatárok nem lettek volna, ma igen kevés várunk lenne Magyarországon. Szent Margit még csak mint pocaklakó kapott helyet a regényben :) bár a történelmünk szerint Klissza várába – ahová menekültek az Árpádok – már megszületett, de hát kisebb eltérések mindig vannak.
Szépen felépített és igen, az első részben megemlített szereplők áthajolnak a Sárga viharba, »szórakozva« megtanulhatjuk a Tatárjárás eseményeit.
Ebből egy fantasztikus sorozatot lehetne csinálni a filmiparban.” https://moly.hu/ertekelesek/1447308 – @Creusa

„Méltó folytatása az előző kötetnek: hétköznapi emberek és világi, egyházi méltóságok élete, belső tusakodása kapcsolódik össze – mindez a tatárveszély árnyékában, majd a pusztítás, pusztulás ideje alatt.
Tetszett, hogy a királylányok világába is betekintést nyerhettem: testvéri szeretet, aggodalom, összetartás, szerelmek pókhálója fonta szorosabbra kapcsolatukat. Az író a Táltoskirály könyvben felbukkanó mellékszereplők sorsát is igyekezett bemutatni; emellett nagy hangsúlyt fektetett IV. Béla rendeltetésszerű küldetéstudatának magyarázatára. A mongol vész elcsitulta után pedig egy szebb és reménytelibb jövő ígéretével kecsegtetett, melyet a király és a nemzet együttes erővel alapoz meg.” https://moly.hu/ertekelesek/1022714 – @madóri

Kép forrása: spoiler


>!
Baba082 P
Makkai Sándor: Táltoskirály

Nagyszerű történelmi regény és nem is értem miért veszett feledésbe, én is csak teljesen véletlen szerűen csaptam le rá a könyvtárból, majd itthon felfedeztem, hogy bár ez az első rész, nekünk megvan belőle a második is.
Nos, mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy olvassa el Makkai Sándor két részes történelmi regényét a tatárjárás előtti, illetve alatti időről, talán a jelent is másképp értékelheti az, aki odafigyel a politikai játszmázásra, amit megmutat az író. Ezennel el is érkeztem arra a pontra, amikor megmagyaráztam saját magamnak, hogy miért olyan mostoha gyermek ez a kötet. Nem azért, mert nem jól ír Makkai, szépen, ízesen, magyarul fonja a szavakat, korhű ábrázolásokat ad, a karakterei emberiek, nem sémákra alapozza a bemutatásukat, senki sem csak fekete vagy fehér a történetben. Inkább azért, mert a regény bemutatja a magyarok régtől jövő gőgös lenézését más nemzetek iránt. Azt az ambivalens viselkedést mutatja be, amit egy muszáj keresztény társadalom képes produkálni, nevezetesen, hogy a mise előtt azért még kibelezi a kunt, a szomszédját azért még besározza mások előtt, viszont nagy ájtatossággal tudja rebegni a Miatyánkot.
Nagyon érdekes olyan időből indítani a tatárjárást, amikor még csak a híre jön, maga a tatár készülődik, távoli pletykának tűnhet az a szomorú valóság, ami később kiirtja szinte az egész országunkat. Én, az olvasó, szinte bekiabáltam, hogy ne hülyéskedjenek, higgyék csak el, tényleg jön a tatár, tényleg bántani fog, és tessenek kérem összefogni a marakodás helyett.
Legszomorúbb, hogy mindegy milyen korban játszódik egy-egy magyar történelmi regény, szinte teljesen biztos, hogy összefogás hiányában, mindig bukunk, mert nem sikerül tanulni elődeink hibáiból.
Úgyhogy olvasásra fel, talán a jelenkort és a jövőt jobban tudnánk kezelni, ha az Egri csillagok mellett Makkai Sándor Táltos királyát és Sárga viharát is olvassák az emberek.

!

Wass Albert: Májusi zivatar

Már rózsaszínű köd lengett a fákon,
dalos, napfényes, csöndes volt a tó,
izzó szívemben vadvirágos álom,
poszáta-ajkon csengő nótaszó.

Szellő osont. Megreszketett az alkony,
s lebegve indult könnyű páratánc.
Patak csobbant a zöldszegélyű parton,
s összébbhajolt a dombokon pár akác.

Távol moraj. Elhalt a szó a fákon.
Sötét felleg jött át a rónaságon:
kibontott hajjal már a dobon állt.

Új szélroham. Megdördült fent az ég,
s a zivatarban zúgó messzeség,
visszhang-torokkal visszaorgonált.

S szivárvány-fényben újra felmosolygott
üdén, tisztán – a régi rónaság
https://moly.hu/karcok/1282457 – @robinson

Wass Albert verse igazán találó az idei telünkre, akarom mondani, nyarunkra. Május végén, illetve június első felében zivatart zivatar ért. Megsűrűsödtek a jogos hőbörgések az időjárásra, de egyes molyoknak ez az esős idő alkalmat adott az olvasásra. A továbbiakban friss tartalmakat olvashattok.

Ha már Wass Alberttel kezdtem, folytatom is vele, mint a molyok nagy kedvencével. A Tizenhárom almafa egy klasszikus történelmi regény, 1953-ban jelent meg. Gondolom, különösebb bemutatásra itt nincs is szükség, inkább beszéljenek helyettem az idézetek és értékelések.

@Margaréta kedvenc könyvet avatott:
„Egyik kedvenc könyvem lett Wass Alberttől! A székely csavaros észjárást és humort ismerhetjük meg Mózsi személyén keresztül. Mindezt Erdély zivataros évtizedeiben, ahol hol a magyar, hol a román volt az úr, de a székely ember mindig derekasan igyekezett megállni a helyét és fennmaradni őseik földjén.”
https://moly.hu/ertekelesek/3222412

@Kallós ágas-bogas gyökérrel kapaszkodik Erdélyhez:
„Az én szívemben egy kitüntetett hely van fenntartva az erdélyi magyar írók számára, pártállástól, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Talán mert elég sok ágasbogas gyökérrel kapaszkodom jómagam is abba a földbe. Ez a történet a Funtineli boszorkánytól eltérően, inkább édeskés, míg amaz keserű, szívbe markoló. Legfőképp, ha épp akad a ház körül egy 14 év körüli leány. Wass írásai számomra lényegesen realistábbak, valóság közelibbek mint Nyírő hősi eposzokat megszégyenítő, már-már giccsbe hajló székely paraszti drámái. Ezeket a történeteket nem lehet jelzőkkel illetni, sem csillagocskákkal, sem semmivel, egyszerűen érezni kell, élvezni azt amit a könyv nyújt. S amíg a mese tart, az olvasó rajta lóg egy köldökzsinóron – mint a magzat az anyja méhében –, ami összeköti őt az elveszett paradicsommal. Ennek az élménynek a megéléséhez picit közelebb visz, ha a művelődő jóember maga is székely egy fikarcnyit. Ezzel a véleményemmel nem gazdagítom a reálisan véleményt formáló molyok táborát, de ezt tessenek nekem elnézni, kérem. :)”
https://moly.hu/ertekelesek/3192881

„–Hogy képzelik azt, ember! – csapta le mérgesen a másik a könyvet –, ha valamennyi székely azt mondaná, hogy nem akar fizetni, mi volna?
– Egy országra való okos székely – vélte Mózsi.”
https://moly.hu/idezetek/1076078 – @MrClee

Kép forrása: spoiler


>!
Quator
Wass Albert: Tizenhárom almafa

Egy furfangos székely (Tánczos Csuda Mózsi) története, aki egy olyan korszakban próbál boldogulni, ahol minden leleményességére szüksége lesz ahhoz, hogy megküzdjön a nehézségekkel. A történet végig izgalmas, a főszereplő érdekes személyiség, és a konfliktusok sem maradnak el. Tetszett, hogy Mózsi milyen ötletesen oldott meg egyes szituációkat, illetve a világhoz való viszonya, talpraesettsége, és az, hogy a legnagyobb nehézség ellenére sem keseredett el, hanem próbálta azt megoldani hol furfanggal, hol határozottsággal. De azért Mózsinak is volt szerintem hibája, hogy egy kissé hiperaktív személyiségként nem bírja ki, hogy ne kötekedjen, ne szóljon be (még ha viccesen is) embereknek, ami által sokszor rosszul is járhatott volna, legalábbis az életben. Érdekes, hogy szétválasztja a különféle nációkat a regény, és viszonylagosan elkülöníti őket, például megkülönbözteti a székelyeket a magyaroktól, és természetesen a románoktól, németektől, és zsidóktól. Ami érthető, de összességében úgy érzem a székelyek erkölcsileg ki vannak emelve, és a többi náció pedig inkább negatívan, mint pozitívan van bemutatva, viszont nem gonosznak. Összességében szórakoztatott a regény, elgondolkodtató, és ötletes is, ezért engem meggyőzött.

!

@Littlewood Horváth Benji A Dicsőséges Európa című kötetét olvasta és értékelte:
„Ez olyan, aminek nekem tetszenie kéne. A témák, a nevek, amik felmerülnek, a kapcsolódások, a címek, a képek, amiket felhoznak, elég közel állnak hozzám is. Értem az utalásait, átjön az intertextualizálás, ami a pop(rock)(punk)kultba kevésbé beágyazottaknak valószínűleg kisebb arányban, tudom követni, hová tart, szóval olyan otthonos, együtt kocsmázós érzés olvasni. Viszont a szövegek nem igazán mozgattak meg, mint versek. Mert amúgy azok, de versnek kicsit túl dalszöveg, dalszövegnek kicsit túl csinált. Beatnek kicsit túl steril, a motívumok megvannak, a sodrás viszont ritkábban jön össze úgy, mint mondjuk a Konteó Rodeóban, ott kicsúszott a gyeplő, tetszett. Az viszont önmagában is nagyon klassz, hogy van egyáltalán, aki magáénak érzi ezt a… hát… se nem túl fiatalos, se nem túl menő stílust (próbáltam nem tagadó szerkezetben írni először, de úgy rémesen hangzik, ne próbáljátok ki), szóval figyelni fogom, miket ír HB a jövőben.”
https://moly.hu/ertekelesek/3192675

@_selene_ pedig egy kis ízelítőt hozott a könyvből:
„a szobám boldog az esővel is. a szobám
kinyit egy ablakot, hogy beverjen. a szobámnak van hite.
a szobám empatikus. melegen süt a körtéje.
kint a világ tiszta őrület mindenütt. tudod te is.

láttad. nincs ott vigasz semmi se.
ma nem jön busz értünk. csak csiszolunk.
csak építünk. becsukom az ajtót.
osztódunk. virágzunk a szürkében.”
https://moly.hu/idezetek/1056398

Kányádi Sándor is népszerű a molyok között. Az elmúlt hónapokban egy gyerekeknek szóló verseskötetét, a Küküllő kalendáriumát olvasta @dianna76 és @Millázs. Az illusztrált gyermekverseket tartalmazó kötet a Küküllő változásait mutatja be évszakról évszakra.
„Érdekes, hogy ugyanarról a dologról mennyi képet, ill. egyazon dolognak mennyi oldalát lehet megmutatni. Kányádi Sándor ezt nagyon jól csinálja (csinálta), ráadásul a rímeknek köszönhetően játékosan, gyermeknyelven teszi mindezt. A verseket kísérő illusztrációk is tetszetősek, kellőképpen tükrözik a sorok hangulatát.”
https://moly.hu/ertekelesek/3189440 – @dianna76

„Ennyi maradt meg a versből a törpéknek: „Fázik a Küküllő. Miért fázik?” – kérdezték. Fázik, mert ősz lett, és aztán jött a tél, befagyott, majd zajlik a Küküllő, árad tavasszal, és nyáron kékell.
Lehet ennél szebben, választékosabban fejleszteni szókincset és időbeli tájékozódást egyszerre. Igazi gyöngyszemre bukkantunk, a rajzokról pedig még nem is ejtettem szót. Kékségével végtelenül megnyugtató. Remek lapozgató akár egész kicsiknek is, mert rövid, színes és kemény lapos, a nagyokat pedig a vers szépsége érintheti meg.”
https://moly.hu/ertekelesek/3180474 – @Millázs

A kötet elolvasható a MEK-en is: http://mek.oszk.hu/02600/02673/html/versek09.htm

Ha már a gyerekeknél tartunk, itt említem meg Sütő András Gyermekkorom tükörcserepei című visszaemlékezés-kötetét. Nehéz gyermekkorára néz vissza a szerző és csillogtatja meg az erdélyi magyar nyelv szépségeit.

„Ismét jó volt Sütő András gyerekkoráról olvasni. Azt nem értem, hogy miért gondolták valaha azt, hogy ez egy ifjúsági könyv, én nem tartom annak. Az utolsó, a nagypapa-unokás történet zseniális!”
https://moly.hu/ertekelesek/3141349 – @PTJulia

„Valahogy Sütő András sosem volt számomra szimpatikus. Nyilatkozatai sem. Gondoltam elég sok idő el telt azóta, megpróbálom egy könyvét. Vagy nem a megfelelő könyvvel kezdtem az íróval az ismerkedést, de valahogy nem találtunk egymásra. Az erdélyi magyar nyelv szépsége számomra Wass Albert és Tamási Áron.
Ezek a történetek még nem igazán valók gyerekeknek. Az idegenkedésem az írótól sajnos nem javult. De megpróbáltam.”
https://moly.hu/ertekelesek/3190314 – @Roszka

@olvasóbarát Lovas Ildikó Spanyol menyasszonyát olvasta:
https://moly.hu/ertekelesek/3222188


>!
olvasóbarát P
Kortárs irodalom

"Eközben Újvidéken Darvasi László átvette az Aleksandar Tišma Nemzetközi Irodalmi Díjat az Isten. Haza. Csal. című kötetének német fordításáért kapta. Büszkék vagyunk!

Az irodalmi díjat a 2016-ban alapított Aleksandar Tišma Alapítvány ítéli oda kétévente egy olyan írónak, akinek életműve vagy egy kötete megjelent bármely világnyelven és azt angolra, németre vagy franciára is lefordították. Darvasi László az Isten. Haza. Csal. német fordításáért, a Wintermorgenért kapta az elismerést. A könyvet Heinrich Eisterer fordította németre." A hírt a Magvető Kiadó osztotta meg a facebookon.
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Darvasi László: Isten. Haza. Csal.

Darvasi László: Isten. Haza. Csal.

Kapcsolódó alkotók: Darvasi László

2 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!