HatárŐrség

Rovatgazda
!

Amilyen váratlanul érkezett meg, a maga varázslatos hangulatával, sziporkázó napsütésével karonfogva, pont olyan hirtelen, búcsúzás nélkül távozott az idei nyár tőlünk, kik az üveghegyen túl, az örök télben vágyakoztunk utána. Túlontúl keveset volt velünk, de mégis megannyi örök emlékkel gazdagított. A tűző napot elnyelő, már-már fagyos éjszakák zúzmarás alagútján, a komor időjárásra kárpótlásként egy utazókönyv landolt az ölemben, melynek lapjai nemcsak egy káprázatos vándorútra invitáltak, hanem egy igazi mesélő bőrébe bújt határon belüli határőrt is feltártak előttem. A szerző zseniálisan építette fel újra a gyerekkorunk óta ismert fantáziavilágot, viszont meglépte azt, amit ma már kevesen tesznek vagy egyszerűen kevesen éreznek át: a szétszakadás fájdalmáról és az összmagyarság egyesítéséről mert regélni. Mielőtt lerántanám a leplet a misztikus hősről, tiszteletem kifejezésére segítségül hívom a legnagyobb mesemondót, akinek szavait @csillagka molyolta nekünk:


>!
csillagka P

Nemcsak az országban, az egész keresztény világban megszóltak a harangok, hirdetvén a nagy diadal örömét. Segíteni nem segített, de ünnepelni ünnepelt a keresztény világ, sőt a pápa még fejedelmi koronát is akart küldeni a törökverő hősnek.

Hunyadi János

!

Szó sincs itt harcos amazonról, vagy épp leszerelt veterán katonáról, de mint ahogy ő is írja művében, és @Riszperidon is okosan idézte: „A mesék életmentő képességét nem szabad lebecsülni.”, no meg persze nem árt kicsit olvasni a sorok között, hogy felfedezzük az igaz meséink tanulságát, és mélyen magunkba szívjuk az üzenetét. Én, mint szemfüles kis manó, megpróbáltam rájönni az utazókönyvem minden titkára, feltárni a 600 oldalnyi ajándék minden zegét-zugát.


>!
Bleeding_Bride ISP
Gaura Ágnes: Túlontúl

Három részre szedném a gondolataimat erről a könyvről. Igaz, megérne négyet is, de az a cikkely, hogy Gaura Ágnes mennyit tanulmányozta a mesevilágot már annyiszor elhangzott, meg én csak gyermek- mesehallgató vagyok, nem tisztem ebbe belemenni, tehát inkább ugorjuk is.

Először is, mivel egy nagyon elvarázsolt fantáziájú (vagy inkább lüke, sokszor nem evilágon tartózkodó) egyed vagyok, roppant nagy örömmel képzeltem el, hogy Gaura, mint az utazókönyv írója elindítja a Túlontúl-t, ami eljött az elszakított Tündérországba, ehhez a setét fehérnéphez, nekem meg az a dolgom, hogy mindenfele begyökereztessem idehaza, hogy közelebb kerüljenek az erdélyi tündérek a magyar szerzőhöz, akinek párja szintén egy elszakított vidékről lopott tündér. HA. Nem is vagyok magamnak való azzal, hogy máris beleloptam szerénytelen, de annál jelentéktelenebb énem a sztoriba? De akkor is, pont találunk a sztorihoz, s én ennek vigyorogtam napokig. PONT.

Második pont. Átszaladva az értékeléseket nem tűnt fel, hogy más is felhozná, és tudom, hogy a moly nem tolerálja a politizálást, de én mint egy deviáns tag, belevágok. Gaura beintett minden Nyírő- Wass bannoló szervnek és írt egy tündérmesét, amit ha az itteni hatóságok elolvasnának, tuti kitiltanák a boltok polcairól, de valószínűleg magát a szerzőt is feketelistára pakolnák. Szerintem a fenn említett, és idehaza annyira rettegett szerző egyetlen művéből sem érződik ki ilyen szinten a Trianon utáni elszakadás okozta „fájsz”, sőt Gaura metaforáinak mértéke is messze alájuk rúg. Lehet azért van, mert sok évet dolgoztam ott ahol, kisebbségiként itt, ahol élek, viszont ez a kötet számomra sokkal inkább a mi helyzetünk, a nemzetünk utópisztikus ódája, mint egy magyar mesevilágot felvonultató romantikus fantasy. Viszont, mint az első pontnál is, mindez csak az én olvasatom, nem belemagyaráznék, csupán leírom, mit éreztem, mikor olvasás során hallottam Gaura szívdobbanását, vagy inkább amikor felébredt bennem is kicsit a nemzeti lelkület ütőere.

Harmadjára, bocsánatot kérek mindenkitől, de Liliomot én úgy utáltam. Tökéletlen mindenségét a fehérnépjének. 600 oldalnyi Liliom, aztán a végére már nem is tudtam eldönteni, hogy utálom, vagy sem, szurkolok neki vagy sem, döntésképtelen lettem vagy sem. Viszont ha kiveszem a meséből magam, a Nagy Magyarország álomképét, akkor marad egy roppant cuki mese, amit hatalmas mosollyal s néhol gyomorideggel olvastam. Láttam, van aki a manók nyűglődését felhozta, mint negatívum. Pedig mennyire kellett az a két figura ebbe a mesébe, meg mindenki. Gauránál a jellemfejlődés nem csak abban ismerszik meg, hogy Liliom nem tudja, hogy döntsön-e, míg egyszerre csak dönt, hanem igazi metamorfózisokon vezeti át a szereplőit, akik meseszerűen mutatják meg igazi énjüket. Szeretem mese. Az elején nem gondoltam, hogy egyenest kedvencnek fogom titulálni, viszont tegnap éjjel mikor a VÉGE felirathoz értem, éreztem, hogy sokáig velem maradnak.
Liliom kapott egy olyan utolsó esélyt, és egy olyan bónusz utolsó jelenetet, hogy hirtelen mindent megbocsájtottam neki. És én is boldog lettem, meg az én szemem is mindent szépnek lát.
Köszönöm az élményt @Gaura_Ágnes, még mindig biztosra veszem, hogy ez az utazókönyv igenis el kellett repüljön hozzám.

6 hozzászólás
!

Ez a történet, hiába született határokon belül, olyan hangosan szólít meg bennünket, kik Tündérkertben létezünk-alkotunk, hogy mindent eszünkbe juttat, elmosva a választófalat a valóság és a fantáziánk által kidíszített dicső múlt között.


>!
Riszperidon P

Minden mese igaz. De rajtunk múlik, melyiket választjuk sajátunknak.

609. oldal

!

A könyv igazán életre kelt, és varázslatos fonallal teker körbe bennünket, még maga @Gaura_Ágnes is beismeri, hogy titkon célja volt összekötni azt, amit egykor erőszakkal széttéptek, sőt ma is egyre távolabb sodor egymástól a sors.


>!
Gaura_Ágnes IP
Minden, ami Gaura

Az utazásról és más démoni tevékenységekről:

Túlontúl: ez a tündéres regényem címe, és ez a szó szerepel a kötetben szereplő, varázslatos utazókönyv címoldalán is. A bűbájjal létrehozott utazókönyv célja, hogy összefűzze a mágikus magyarság szétszakadt területeit a Csallóköztől egészen Erdélyig – és természetesen valahol ez a célja a tündérmesémnek is. Így aztán külön öröm, hogy tudom, Erdélyben már otthonra talált legalább egy példányt (https://moly.hu/ertekelesek/2487236), Csallóközből (főleg Somorjáról és Dunaszerdahelyről) folyamatosan kapom a szebbnél szebb visszajelzéseket, de kaptam kedves sorokat Walesből is. (És már az is összehozta a határon túli magyarságot, hogy össztűz alá helyeztek az e-könyv ügyében. XD)

Persze egy utazókönyv élete sem csupa játék és kacagás – van, hogy sokáig tart az az út, esetleg már az elindulás is nehézkes, és előfordul, hogy mindenféle kitérőket kénytelen tenni az utazni vágyó kötet. A könyvem eljutott például már Koreába (https://moly.hu/karcok/936426), de vicces módon egy megígért könyves poszter már többszöri nekifutásra sem jutott el a sokkal közelebbi, somorjai könyvesboltba. (Ha valaki megtalálta a sógorom által vonaton hagyott, posztercsövekben rejtőző szépségeket, használja egészséggel, esetleg szórja szét az útjába eső könyvesboltokban, vagy rendezzen velük gerillamarketingelést, és nyomja gyanútlan, könyvkirakatokat bámuló járókelők kezébe. Köszi!)

Nagyon várom (tudom, nem csak én), hogy e-könyvként elérhetővé váljék a kötet, és új formában is utazhasson a mesém – ennek érdekében pedig gőzerővel (na, jó, fontolva haladva) készülünk az új kirándulásra… A javított kiadás már elkészült, és állítólag a manók utazókönyvénél egy picit gyorsabban fog célba, vagyis webshopba jutni… ;)

Kapcsolódó könyvek: Gaura Ágnes: Túlontúl

Gaura Ágnes: Túlontúl
12 hozzászólás
!

@n karcából kiolvasható mindaz, amit a Túlontúl képvisel, „szélbekiáltja” a nemzeti pusztulást, csupán jó mesélő módjára reményvesztettség helyett egy fantasztikus utazókönyvvel orvosolja mindazt, mit elődeink tönkretettek.


>!
n P

Bertha Zoltán: Ferenczes István

„Mert tovább nem lehet, nem tudom nézni, / mert tovább nem tudom, nem merem élni, // ezt a tébolydává taposott hazát, / ezt a tébolydává taposott hazát.” – Így kiáltja világgá Széchenyit idéző verssoraiban népe sorsát és fájdalmát Ferenczes István – a Kárpát-haza keleti szögletéből, a Csíki-medencéből, a „légszomj hazája” Székelyföldről. És kétségbeesetten szólongatja a legnagyobb magyart – „szélbekiáltva” a nemzeti pusztulást, és Nagy László, Sütő András, Kányádi Sándor nyomában is bujdosva a versben, a nyelvben, a létben – a „versben is üldözötten” –, „árva énekek jégrevitt szegénylegényeként”, „néma golgotákat járva”. A „sok könyörgéstől” és fohásztól „kisebzett szájjal” is tudatva, hogy „Erdélyben a sorsunk / sátánosra / fordul // Tündérkert volt egykor / ez a kicsi ország / töviskorona lett / pokolbéli tornác // Ezer esztendeig / jól megfértünk benne / nem vétettünk többet / mint kik ellenünkre”; „Mi lettünk a jöttment / ázsiai horda / idegenek vagyunk / édes otthonunkban // acsarognak reánk / újbandita latrok / ki tudja hol készül / ellenünkre pogrom”.
http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk…

Kapcsolódó könyvek: Ferenczes István: Székely apokalipszis

Ferenczes István: Székely apokalipszis
!

Rendhagyó HatárŐrséget éppen rendhagyó módon ildomos zárni. Tündérkertből Tündérkertbe sétálva, @Frank_Spielmann jóvoltából üzenetet küldve a szerzőnek, valamint mindenkinek, ki csodálkozva szemlélné a kötetet és annak mondanivalóját próbálná magáévá tenni:


>!
Frank_Spielmann I

Talán még soha erre életében nem gondolt: erre a magyar összetartozásra. Ő már itt született a törékeny világban, ő már nem látott a régiből… neki már más nem jutott, csak a belenyugovás, hogy ez így van…

56. oldal

1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!