HatárŐrség

!

Sütő András Herder- és Kossuth-díjas író Pusztakamaráson született 1927. június 17-én. A júniusi HatárŐrség ezen évforduló előtt tisztelegve, a Sütőhöz kapcsolódó tartalmakból merít.


>!
EszkiMóczy

Egy napon így szólt anyám:
– Írhatnál rólunk is valami könyvet.
– Nocsak! – néztem szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos?
– Igaz legyen – mondta.

(első mondat)

!

Sütő András könyveit többen is olvasták, kedvelik és persze véleményezték itt, a Molyon. Egy valami bukkan elő több írása kapcsán is: a kor, amelyben játszódik és a nyelvezet. Viszont ez a két tényező nem mindig, vagy inkább csak kevés olvasó (pontosabban az olvasók közül a véleményüket értékelésbe öntők közül kevesek) számára jelent előnyt. Akik a Mezőség nyelvében, környezetében járatlanok, a román szocializmust nem élték meg, könnyen a művön kívül találják magukat.
„Mert körülbelül öt olyan fejezet volt, amit élvezni tudtam, a többi nem kötötte le a figyelmemet, sőt untam őket. Nem vagyok sem mezőségi és szocialista korban sem éltem, ezért nem tudom átérezni a hangulatot, márpedig ehhez a könyvhöz a hangulat elengedhetetlen.”
(Fotó: Mihály László)


>!
BeetheBlessed
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Sütő András gyönyörűen ír, ez vitán felüli. A mondatai elvarázsoltak, különösen tetszett a népdalfolyam.
De csak 3,5 pontot kap. Mert körülbelül öt olyan fejezet volt, amit élvezni tudtam, a többi nem kötötte le a figyelmemet, sőt untam őket. Nem vagyok sem mezőségi és szocialista korban sem éltem, ezért nem tudom átérezni a hangulatot, márpedig ehhez a könyvhöz a hangulat elengedhetetlen.
Sajnos számomra felejthető könyv, de talán egyszer még visszatérek hozzá, hátha elkapom azt, ami igazán kell hozzá.

!

Az Anyám könnyű álmot ígér című Sütő-alkotás az előbb említett – potenciális – hátránya mellett rengeteg élményt rejt magában. @Bla „Költőien ihletett naplófeljegyzések” gyanánt ajánlja (https://moly.hu/ertekelesek/2330520).
De vajon milyen műfajú ez az alkotás? Valószínűleg a pontos meghatározása lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogó ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja – olvasható Legeza Ilona ismertetőjében.
A műfai meghatározhatatlansága azonban nem tartja vissza az olvasókat, sőt meglehetősen erős hatást is képes gyakorolni: „Mielőtt ezt a regényt elkezdtem, semmit nem tudtam Sütő Andrásról. Most, hogy befejeztem – nem vagyok benne biztos, de – úgy érzem, mintha ismerném. Mintha akármikor fordulhatnék hozzá a kérdéseimmel.”
(Fotó: kilyenilka.info)


>!
tündérróka
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Mielőtt ezt a regényt elkezdtem, semmit nem tudtam Sütő Andrásról. Most, hogy befejeztem – nem vagyok benne biztos, de – úgy érzem, mintha ismerném. Mintha akármikor fordulhatnék hozzá a kérdéseimmel. Vagy ha nem is hozzá, de az édesapjához vagy az édesanyjához biztosan – mert elképesztően hasonlítottak az én szüleimre. A világnézetük, a viselkedésük, a beszédük… mintha csak az otthoni beszélgetéseink köszöntek volna vissza a papírról. A nagyszülők pedig még inkább emlékeztettek az én nagyszüleimre. Egész egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni tőlük: erdélyiek, parasztok, régimódiak és sok szenvedést megélők. Ennyi közös tulajdonsággal akár róluk is szólhatott volna. Én azért tudtam ennyire szeretni a regényt, mert úgy éreztem, hogy róluk szól. És mivel őket már nem kérdezhetem, mert vagy nem tudnak válaszolni, vagy nem akarnak visszaemlékezni – örültem, hogy olvashattam mindezt Sütő András csodálatos interpretációjában. A szavait, a mondatait és a gondolatait mind-mind éreztem és szerettem.
Felfedeztem a különbséget közte és az ősei között, de ezt úgy éreztette, hogy ne ő, ne az elbeszélő legyen a szimpatikus, hanem az ősei. Ne vele érezzünk együtt, akármennyire is tanultak vagyunk – hanem a szüleivel, akiknek az egyszerű gondolkodása szívet melengető volt. Szeretnék olyan gondolatokkal ébredni, feküdni és álmodni, mint az elbeszélő édesanyja. Szeretném, hogy nekem is ígérjen valaki könnyű álmot.

!

Mindazon olvasók számára, akik éltek a Sütő-művek egy részének idejében (vagyis a szocializmust testközelből ismerik), még különlegesebb élményt is jelenthet egy-egy olvasás. „Őszintén szólva: lehengerlő volt ez az időutazás a gyerekkoromba. Soha nem emlékeztem szeretettel erre az időszakra (nem is lett volna miért) – az ún. gyerekkori élményeimet most leválasztom a mindennapokról –, de Sütő Naplója újra ráébresztett, hogy mennyire rideg, félelmetes világ is volt az."


>!
fióka P
Sütő András: Heródes napjai

Őszintén szólva: lehengerlő volt ez az időutazás a gyerekkoromba. Soha nem emlékeztem szeretettel erre az időszakra (nem is lett volna miért) – az ún. gyerekkori élményeimet most leválasztom a mindennapokról –, de Sütő Naplója újra ráébresztett, hogy mennyire rideg, félelmetes világ is volt az. Olyan világ, amelyikre nyugodtan azt lehet mondani, hogy megdermedt a lélek az emberben, reszketett, didergett. (Ilyenkor óhatatlanul JA Reménytelenüljének első verse jut eszembe.) Őszintén örülök annak, hogy én „csak” gyerekként élveztem a rezsim áldásait, de senkinek nem kívánom azt, hogy gyerekkori első eszmélései közé tartozzon az, hogy mit nem szabad mondani, kinek nem szabad mondani, hogy lehallgatnak, hogy házkutatnak, hogy kiszolgáltatott vagy. Ismét: szerencsés vagyok, hogy még nem igazán volt mondanivalóm, mert már rég halott lennék. Sütő szerencséje volt – haha! –, hogy irodalmi rangjának köszönhetően részleges immunitást élvezett, na meg minden mást, ami ezzel a kitüntetett pozícióval járt…
Üzenem szeretettel mindazoknak, akik Dragomán Gy. A fehér királyának gyerekverő-terrorizáló jeleneteit valószínűtlennek és életszerűtlennek tartották, hogy ó, nagyon is valósak voltak azok, de még mennyire! Nem az írói fantázia mellékterméke volt a rendszer embertelenségének testközelibb érzékeltetése céljából.
Azt hiszem, ezt a Naplót mindenkinek el kellene olvasnia. Azoknak, akik még nem éltek akkor, okulásképp, azoknak pedig, akiknek mindez emlék, frissítés céljából. Ennél abszurdabb drámát elég nehéz lenne kitalálni. Borzalmas volt. A krónikás és a krónika viszont nagyon jó.

6 hozzászólás
!

Mindenféle nyelvi és korszakbeli jellegzetesség (mondhatnánk úgy is: akadály) ellenére érdemes Sütő András műveit kézbe venni. De semmi esetre sem érdemes elvből leírni, kiiktatni olvasmánylistánkról.
Arra viszont fel kell készülni, hogy nem egyleüléses olvasás lesz. Akár jó tanácsként is tekinthető az a gondolat, amelyet @Virágszépe fogalmazott meg: „(…) nem lehet folyamatosan olvasni, abba kell hagyni néha az oldal közepénél is, mert megdöbbentő, hogy gondolatai, véleménye mennyire telibe találnak.”


>!
Virágszépe
Sütő András: Rigó és apostol

Olvasáskor folyamatosan haladunk az oldalakkal, kíváncsiak vagyunk a történetre. Sütő Andrást viszont nem lehet folyamatosan olvasni, abba kell hagyni néha az oldal közepénél is, mert megdöbbentő, hogy gondolatai, véleménye mennyire telibe találnak.
Gondolkodásra késztet. Időközönként szükségem van Sütő András bölcsességére, türelmére. A Rigó és apostol az író utazásai alkalmából született esszé. A különböző helyszínekhez kapcsolódó érzelmek, gondolatok gyüjteménye.

!

A komoly tartalmú és mondanivalójú művek sorát gazdagítják Sütő gyermekkönyvei is. Sőt, mint kiderült, néha az ifjúsági/gyermekkönyv besorolás is tulajdonképpen „csak fikció". A Gyermekkorom tükörcserepei nem nyerte el @Angeleyes26 tetszését (https://moly.hu/ertekelesek/2252159). @vorosmacska viszont épp ezzel ellenkező tapasztalatokat szerzett: „(…) roppantul élveztem ezt a fajta időutazást egy archaikus világba.”


>!
vorosmacska
Sütő András: Gyermekkorom tükörcserepei

Kicsit túlzásnak tartom, hogy gyerekkönyvként jelent meg a könyv: egyáltalán nem könnyü a nyelvezete és némely esetben a történet felépítése.
Viszont roppantul élveztem ezt a fajta idöutazást egy archaikus világba. Különösen tetszett a Kék álhalál c. novella, amiben a bepillanthatunk egy nem egyszerû falusi születés-történetbe, vagy a Bogár Zsuzsika búcsúzik címû írás, ahol lehetôvé válik egy szegény és hányarott sorsú kislány kiemelkedése a cselédsorból gyönyörü énekhangja révén. Tetszett az a fajta falusi összefogás, ami az írót elindította azon az úton, hogy ô legyen a legelsô a családjában, akibôl tanult ember válhat (A Bethlen-kollégium kapujában).

!

Ha valaki azt hinné, hogy Sütő Andrásnak csak nagyon komoly munkái vannak, amelyek gondolkodásra, avagy lelassulásra késztetnek, megállásra és elmélkedésre, azok tévednek.
A Balkáni gerle @clarisssa szerint „(…) pörgős, vidám, ízes magyarsággal előadott lakodalmas dráma, nótázásokkal, népszokásokkal, fantasztikus szóviccekkel és riposztokkal tűzdelve – mindezt pedig a nyolcvanas évek Erdélyébe helyezve, a kor, a körülmények terhe alatt »búsan vigadva«”.


>!
clarisssa MP
Sütő András: Balkáni gerle

A Balkáni gerle minden várakozásomat felülmúlta: pörgős, vidám, ízes magyarsággal előadott lakodalmas dráma, nótázásokkal, népszokásokkal, fantasztikus szóviccekkel és riposztokkal tűzdelve – mindezt pedig a nyolcvanas évek Erdélyébe helyezve, a kor, a körülmények terhe alatt „búsan vigadva”. A függöny legördülése után viszont Sütő András 1987-es és 1988-as naplóbejegyzései, levelezései következnek a kötetben, hogy jobban bemutassák az akkori Erdélyt, az akkori hol elszomorító, hol dühítő mindennapi eseményeket. Mintha csak újra az Anyám könnyű álmot ígér lenne a kezemben – az a könyv pedig számomra hatalmas csalódás volt. Végeláthatatlan hosszúságban ömlesztette rám a sok rokont, mindenféle bút és bajt, mégis, valahogy „öncélúan”, hiszen naplóról beszélünk, amiről néha úgy éreztem, csak az író szórakoztatására készült, semmi esetre sem az enyémre. Nos, most déja vu-m volt: egy fantasztikus, 5 csillagot érdemlő dráma után belecsöppentem ismét a számomra unalmas, ismeretlen rokonokról és ismerősökről szóló anekdotázásokba. Elfogadom ezek korrajzi jelentőségét és engem is megérintenek az elmesélt szomorú vagy épp igazságtalan események, de túl nagy dózist kaptam belőle, nem épp a legjobb módon előadva – túl nagy volt a kontraszt a könyv két része között. A kettőre külön-külön adott csillagaim átlaga adta végül az értékelésemet.

>!
Helikon, Budapest, 1999
206 oldal · ISBN: 9632085280
1 hozzászólás
!

Sütő viszonylag gyorsan (bár persze mi számít gyorsnak az irodalomban?) részévé vált a kötelező tananyagnak. Ez a lépés sok művet és írót kínzott már meg – no, nem szó szerint, csak a kötelezőség egyszerűen a felejthetőség szinonimájává lett, meg azzal vált rokon értelművé, hogy akkor bemagoljuk a tartalmát, oszt' jól elfeledjük maholnap. Ámde az Egy lócsiszár virágvasárnapja/Csillag a máglyán kötethez írt értékelésében @Dorabella kiemeli, hogy végre van egy könyv a tematikában, ami olvasható. (Lásd: kiemelt tartalom.)
@moiracica értékelésében (figyelem: tartalomleírás van benne!) kitér a dráma kapcsán a színházi élményére is: https://moly.hu/ertekelesek/938699.
Egy rádióadásban, amely a Kolozsvári Rádióban hangzott el, a riporter megkérdezte Sütőt a kolozsvári Egy lócsiszár virágvasárnapja darab kapcsán, hogy úgy képzelte-e el a drámát a színpadon, amint az látható volt. A szerző válaszát itt lehet meghallgatni: http://kolozsvariradio.ro/2016/07/16/suto-andras-elkepz…
(Kép: Agusztina50.blogspot.ro)


>!
Dorabella
Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja / Csillag a máglyán

Hát ez így egyszerre sok volt. De örülök, hogy végre van egy könyv, ami szerepel a tematikában, és olvasható. Nagyjából érthető is, bár az órán majd biztos kiderül még egy csomó érdekesség. Érdekes a történet, csak az a baj, hogy ezeket a neveket nem lehet megjegyezni.

!

Ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy közelebbről is megismerkedjen Sütő Andrással, ámde nem jut hozzá a kiszemelt műhöz, annak érdemes szétnéznia a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Archívumában, hátha…
A legközelebbi Merítésig pedig ezzel (patetikus leszek, aranymondással) búcsúzunk egymástól:


>!
eme P

Amit ma megszeretsz, ne halaszd holnapra.

139. oldal

Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat Jegyzetek hómezőn és porban / Levelek a fehér toronyból

3 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!