HatárŐrség

!

Március 26-án volt kilencvenéves az Észak-Mezőség egyik híres szülötte, a válaszúti Kallós Zoltán.
Zoli bácsi – ahogy arrafelé mindenki nevezi – hosszú élete folyamán sok értékes, szívmelengető, hasznos és szép dolgot tett. A Wikipédia és életrajzírói mindezt már kifejtették, és minden bizonnyal eztán is megteszik majd. (Bővebben: http://www.kallos.org.ro/index.php/hu/rolunk-irtak/161-…)
Emblematikus személyisége erőt és kedvességet sugároz mind a mai napig. Hálás neki – talán nem eléggé… – a helyieken kívül az összerdélyi magyarság, hiszen népzenei és néprajzi gyűjtései fajsúlyosak, értékmentők. Arról nem is beszélve, hogy neki köszönheti a válaszúti, de bátran kimondhatjuk, a szamos-mezőségi magyarság igen nagy része az anyanyelvű oktatását. Egy kis ízelítő légyen itt az ő munkásságából, munkásságáról: https://www.youtube.com/watch…… Egyébként a Kallós-gyűjtés elérhető online is: http://moly.hu/karcok/158226
Néhányan már ismerkedtek könyveivel, gyűjtőmunkájával, így @Lali a Balladák könyvével kötött barátságot: http://moly.hu/ertekelesek/623648, a Világszárnyáról @cippo mondott tömör véleményt: http://moly.hu/ertekelesek/1015506.
(kép forrása: MTI/Máthé Zoltán)


>!
Piintyő P

….Kodály Zoltán azzal a tanáccsal indította széki gyűjtőútjára Lajtha Lászlót 1940-ben, hogy ahol olyan szép és sajátos hímzéssel élnek, ott valami érdekes muzsikának is lennie kell. (….)
A széki zene és tánckultúra az 1970-es években még a maga korábbi teljességében volt kutatható e mezőségi településen. (…..)
A bonchidai prímások körében a 20. század közepén még ismert volt a Rákóczi ritka magyarja nevezetű dallam, amely nagy valószínűséggel egy régi hajdútánc maradványa. (….)
A mezőségi folklórhagyományok egyéb területei a táncházmozgalom szárba szökkenésével váltak mindinkább ismertté, és mára szinte elválaszthatatlanok a Válaszúton született és kiterjedt mezőségi rokonsággal bíró Kallós Zoltán nevétől. Kallós mezőségi népdal- és kivált népballadagyűjtései, a Balladák könyvének megjelenése jelentőségében és hatásában szinte Kriza Vadrózsákjához mérhető

Kapcsolódó könyvek: Magyar Zoltán: A magyar népi kultúra régiói 2.

Magyar Zoltán: A magyar népi kultúra régiói 2.
30 hozzászólás
!

Vári Attila sáromberki születésű író hetvenéves múlt március 3-án. Őt „költészetében az áttelepülés, az otthonteremtés gyötrelmei foglalkoztatják, prózájában a groteszk játékosság, az anekdotikus-humoros fikcióteremtés az uralkodó”. (Bővebben itt olvasható róla: http://erdelyiriport.ro/kultura/osszhangzattan-szeltoresben)
A molyok kevésbé fogyasztják műveit, pedig érdemes ismerkedni a Vári-alkotásokkal. „Ferenczes István költő egy vele készített mélyinterjúban azt mondja róla, hogy ha egy átlagolvasónak csak a verskötetei kerülnének a kezébe, mondjuk, a Változatok ütő és védekező hangszerekre című gyűjteményt olvassa el, akkor megtörténhet, hogy azontúl, mint alanyi költőt fogja emlegetni. Prózáját olvasva is lépten-nyomon tetten érhető a lírikus, mégis, versei nem csatolmányai a regényeinek, novelláinak.” (http://erdelyiriport.ro/kultura/osszhangzattan-szeltoresben)
(A kép forrása: szekelyhon.ro)
Jóllehet kötetei adatlapjai megtalálhatóak portálunkon, viszonylag kevesen bátorkodtak megismerkedni a szerző munkásságával. Ezidáig a Cselédfarsangot @Vivarumba értékelte: http://moly.hu/ertekelesek/1270616 és a Súrlott grádics eljutott @Színek-hez: http://moly.hu/ertekelesek/1909707. Másoknak álljon itt kedvcsinálónak két Vári-idézet, hátha kedvet kapnak a barátkozhoz: http://moly.hu/idezetek/63870 és


>!
Morgana

Az az éjszaka így marad meg most már mindörökre az emlékezetemben, a pupillámat hasogató lámpafényben sem tudok másként emlékezni rá, így marad meg, pedig nem láttam semmit, mert nem is láthattam volna még akkor sem, ha jelen vagyok, de nem voltam ott, csak elképzeltem, rögtön azután, hogy hírét vettem a katasztrófának, igen, hírét vettem, mint a bárány vérét vevő mészárosok, akik tálkába gyűjtik a habosan gőzölgő vörös tejet, amely a vonagló állat hófehér szőre között olyan közönyös lassúsággal szivárog, mint az emlékezés mélyéről városom neve: kígyózva, egyre nyúlva és hízva, az emlékek hidegein és ködpárás forró hajnalain, vérpiros halál-tej városom neve, a bárányvágóhíd kampóján nyúzásra várva e néz, és döglött hússá lett a már többé sosem becézhető birka-városom.

(első mondat)

4 hozzászólás
!

Olvastatok már Tompa Andrea-írásokat?
Ha nem, akkor mindenképpen tegyétek meg. Az értékelésekből úgy tűnik, nem okoz csalódást sem traumát.
A hóhér háza című könyvről @szemitomi írt nekünk: http://moly.hu/ertekelesek/1983856,
emellett érdemes @János_testvér értékelését is figyelembe venni (már annak, aki nem fél a cselekményleírásokat tartalmazó véleményezésektől!): http://moly.hu/ertekelesek/1926980, és az @eme véleményével is érdemes barátkozni: http://moly.hu/ertekelesek/1954756.
A Fejtől s lábtól t „reklámozza” nekünk @János_testvér cselekményleírásos értékelése http://moly.hu/ertekelesek/1953669 és @Boglarina gondolatai:


>!
Boglarina 
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Nincsenek összefüggő gondolataim, úgyhogy csak pár mondat:
Ha lehet, megpróbálom a regényt valahogy belecsempészni a következő szakdolgozatba. És megpróbálom évente 1X elolvasni a végtelenségig, mert tudom, hogy nem minden részhez voltam elég okos vagy türelmes, hogy megértsem, de talán majd jövőre vagy 5 év múlva.
Én már akkor tudtam, hogy szeretni fogom a könyvet, amikor @encsy_eszter és @vargarockzsolt értékelését először elolvastam (utóbbi értékelést egy párszor elolvastam az elmúlt 2 évben, mert nagyon tetszik :)).
A női szálat sokkal jobban szerettem, mint a férfiét. A könyv első felében nagyobb hangsúlyt is kapott, a másodikban a férfi szemszög erősebb volt.
Tompa Andrea nagyon-nagyon okos nő. Szeretem, amikor egy könyv ennyire sokrétűen intelligens.

1 hozzászólás
!

Aki kedveli a történelmi, s főképp a háborús tematikát, annak érdemes a Felvidékre látogatnia (ha az utazástól ódzkodik, hát könyvlapokon mindenképp "ugorjon be"). Kováts Judit: Elszakítva című regényét @Kuszma értékelt kedvcsinálóként: http://moly.hu/ertekelesek/2009096 és @balagesh:
http://moly.hu/ertekelesek/1977963, valamint @Juci: http://moly.hu/ertekelesek/1959917
A fényképen (forrás:http://www.capper-online.de/Travel/Slovakia/html/kezmarok.htm) látható szívgyönyörködtető helyre kalauzolja az olvasót Kováts Judit. Hogy hol is van, ez kiderül az idézetből, amely szövegízelítő azoknak, akik csak kóstolás után fognak olvasáshoz:


>!
postmodjane

Nincs semmi különös 1945. augusztus utolsó hetének kedd reggelében, ugyanolyan piaci nap ez is Késmárkon, mint a többi.

(első mondat)

1 hozzászólás
!

Tudjátok, melyik az 56. legjobb kortárs könyv a molyok szerint?
Hát az, amelyet @Juci így méltatott:http://moly.hu/ertekelesek/2004108, @cseri így: http://moly.hu/ertekelesek/1990279 és @Gyöngyi69 így:


>!
Gyöngyi69
Bartis Attila: A vége

Viszonylag hosszú időbe telt, mire kiolvastam Bartis Attila családregényét, ráadásul menet közben még belekezdtem más könyvekbe is. Talán a felénél elgondolkodtam azon, hogy miért van így, és sikerült is megfejtenem a talányt. Bartis könyve számomra olyan volt, mint egy nagyon különleges étcsokoládé, amiből az ember minden nap csak egy falatot eszik, mert úgy sokkal nagyobb élmény, mintha befalnánk egyszerre az egészet. Nem egyszer volt olyan érzésem, hogy nem bánnám, ha olyan hosszú lenne ez a könyv, hogy hónapokon, éveken át kitartana. Az író a lélek legmélyebb rezdüléseiről készített fotográfiákat, azokat dekódolva, rövid részletekben gyűjtötte össze a kötetben. Szabad András őszinte önvallomása a naplóformátumnak köszönhető: az ember legalább magának próbáljon meg nem hazudni.
Át kell gondolnom a csillagozásaimat és a kedvenceléseket, mert ez a kötet például sokkal többet érdemel annál, hogy simán öt csillagos és kedvenc legyen, némelyik szintén öt csillagos kedvenc mellett.

!

Bodort nem lehet megunni.
Az érsek látogatását @Midnight vette kézbe: http://moly.hu/ertekelesek/1993131.
A Sinistra körzetet @Gedi kóstolgatta: http://moly.hu/ertekelesek/1987341
A Verhovina madarai pedig @Adhemar-hoz repültek: http://moly.hu/ertekelesek/1960782.
@Sophie tolmácsolásában Cserna-Szabó András gondolataival ajánjuk Bodor műveit másoknak is.


>!
sophie P
Válogatott novellák

"Az ember, aki először olvas Bodort, értetlenül és felháborodva piszkálja a szöveget. Ahogy bottal böködünk valami élőlényt a homokban, nem tudva, mi az, csíp-e, harap-e, van-e neve, él-e egyáltalán. Így vagyunk először Bodorral is, nem tudjuk eldönteni, mi ez. Blöff? Dilettantizmus? Posztmodern?

    Aztán böködés közben történik valami. Ciripelni kezd a lélek. Bodor szövegei fölött ugyanis valami nyugtot nem hagyó hangulat lebeg, ami beeszi magát a lélek szövetébe, ahogy dohányfüst a zakóba.

    Hogy mivel éri el a szerző ezt a hangulatot, azt nem lehet megmagyarázni. Ha revolvert tennének a halántékomhoz, és azt mondanák, mégis magyarázzam meg, különben az agyvelőm a padlóra fog fröccsenni, azt dadognám, talán a dialógusok életszerű sutasága, talán a narráció monotóniája, talán a névmágia (Coca Mavrodintól Gábriel Ventuzáig, Zangezurtól Sinistráig), talán az üresség sűrűsége (Parti Nagy „takarékos reménytelenségnek” mondja), talán… – de itt elmém a padlóra fröcsölne, mert a revolver tulajdonosa éppúgy tisztában lenne vele, mint én: ezzel semmit sem magyaráztam meg."
(Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk – 57. oldal)

– -
Bodor Ádám: Egy idegen városban
http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml…

„…mindennek csak annyi fontosságot tulajdonított, amennyit indokoltnak látott. Azt éppen nem szerette, mikor úgy akarták érzelmessé tenni, hogy ezzel elveszítse őszinteségét. ” (kiemelés CS-SZA által)

Kapcsolódó könyvek: Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk · Bodor Ádám: A tanú

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Bodor Ádám: A tanú
!

Hogy van-e a léleknek kabátja, lehet-e egyáltalán, arró talán Demény Pétert kellene kérdeznünk. De amíg választ kapunk tőle vagy olvasás után választ alkotunk mi magunk, addig álljon itt néhány kedvcsináló egy/a Lélekkabáthoz: @n: http://moly.hu/ertekelesek/1991163, @_selene_: http://moly.hu/ertekelesek/2004915, @virezma: http://moly.hu/ertekelesek/1993456
Aki pedig bizonytalankodik, hogy vajon, akarja-e ő tudni, van-e s kell-e lélekkabát, annak itt egy kis ízelítő:


>!
n P
Egy költő – egy vers

Sanzon az életről

A jövőből visszajött néhány édes emlék
megkérdezte hogy vajon mit szeretnék
elmúljon vagy kopogjon be minden éjszaka
én meg azt válaszoltam sajnos nem értem még haza

A kanyarban jártam már dőltem egyre csak dőltem
dőltem és tartottam magam a jégesőben
és közben a nap rámlőtte ezernyi sugarát
és nem tudtam ki öl meg ellenség szerető jóbarát

A szakadék ásított unta már zuhanj be könyörgöm
mi a jó sunnyogást akarsz még ezen a szomorú földön
élni szeretnék mondtam neki és nem érdekelt hogy meg se hallja
születni sem akartam de bolond aki a halál szavát elsőre meghallja

És kocsik és kutyák és kurvák és kurvára mindegyek
várták és mondták és remélték hogy én csak én legyek
és én csak én voltam maradtam leszek majd nem vitás
én éltem én kanyarogtam áztam és meghalok senki más

Kapcsolódó alkotók: Demény Péter

!

Kuncz Aladár életútja igen kanyargós, Aradon született, Kolozsvárt gyerekeskedett, Budapesten hallgatott jogot. Nos ha csak ennyi volna az életútja akkor is kissé vargabetűs volna; s hogy milyen is volt valójában, azt tudjuk – ha máshonnan nem, irodalomórákról biztosan. Életének egyik kitérőjét meg is szövegezte:


>!
ppeva P
Kuncz Aladár: Fekete kolostor

Képzeld el: nyár van, fiatal vagy, elutazol külföldre, nyelvet tanulni, pihenni, szórakozni – aztán váratlanul kitör a háború. Nem ott, ahol vagy, hanem sokkal messzebb. Se nem látod, se nem hallod, se nem érzed. Illetve érezni érzed, pár napon belül, a saját bőrödön. Mert a vendéglátó ország és a hazád a barikád két ellenkező oldalára állnak. Bezárul mögötted a határ, a vendéglátó ország csapdává lesz, te pedig ellenség leszel, ott, ahová várakozással, csodálattal és szeretettel telve érkeztél. Rajongtál a kultúrájukért, a finomságukért, az ételeikért, az épületeikért, a nyelvükért, a tájaikért, és most megnézheted ugyanezt a másik oldalról is. A kulturálatlanságot, gyűlölködő nacionalizmust, érzéketlenséget, a mosogatólé leveseket, a lepusztult, patkányos-penészes várat, a kommunikáció hiányát és durvaságát, de még a szép táj is ellened fordul. Megfordult a világ. Kevés pénzű, de vonzó és érdekes külföldi fiatal tanárból facipős, rongyos, kirekesztett mocskos fogoly leszel. Ott szorongsz a nyolcvanszor száznyolcvan centi széles saját területeden, egy szalmazsákon. És ott találod magad mellett – többek között – a honfitársaidat, más nemzetiségű tanártársaidat, korábbi és itt megismert barátaidat is, ami szörnyű is, vigasztaló is egyben. Mert borzasztó, hogy ugyanaz történik velük is, látod őket leépülni, vagy akár megőrülni, elpusztulni is, de vigasztaló, mert legalább vannak körülötted olyan emberek, akik segítenek elviselni az elviselhetetlent. Akikkel véd- és dacszövetséget alakíthatsz, akikkel megpróbálhatsz valamennyire visszavonulni a kultúra, a bajtársiasság, menedékébe, akikkel építhetsz magatoknak egy kis virtuális elefántcsonttornyot. Már amíg és amennyire lehet. Amíg a le nem gyűrnek a testi és lelki megpróbáltatások.
Észbontó, ahogy a franciák meghatározták az „ellenség” fogalmát. Még az is ellenséggé lett szemükben, aki már negyven éve ott élt és dolgozott, aki jóformán elfelejtette az anyanyelvét is. Ellenség lett a kisgyerek, a feleség, az aggastyán, az egyszerű turista és a nyelvtanulásra érkezett diákok, tanárjaikkal együtt. Egyszerű, nem? Voltak a franciák meg voltak az ellenségek. Ennyi.
Annyi lágerkönyvet olvastam már, annyi lágerfilmet láttam már, annyi ilyen történetet hallottam. (Az édesapám például 44-45-ben francia fogságban volt, onnan jött haza alig 40 kilósan – az 1,80-as magasságához –, és folyton a fogságot emlegette, arról mesélt, egyre szörnyűbb történeteket, ahogy idősödött. Azt hittük, kezdi kiszínezni a történteket, de lehet, hogy sokáig nem mert az igazán szörnyű dolgokról mesélni.) De az 1914-19-es internálótábor mégis új volt számomra. Legfeljebb egy-egy mondat erejéig hallottam róla, és bele se gondoltam, milyen lehetett.
Nem lehet összehasonlítani egyik lágert a másik lágerrel. Az internálótábort a gulág táborral meg a náci koncentrációs táborokkal. Az utóbbiak kimondva-kimondatlanul a foglyok megsemmisítését célozták, az internálótábor meg „csak” bezárt, elszigetelt, megalázott, megnyomorított, kiközösített, ellenségként kezelte foglyait. És ha a nyomorúságos körülményekbe, éhségbe, mocsokba, járványokba, az orvosi kezelés megtagadásába a foglyok egy része bele is halt, hát istenem, egy-tíz-száz-ezer ellenséggel kevesebb, hiszen ilyen a háború.
Kuncz Aladár nagyot alkotott A fekete kolostor-ral. Jóformán naplószerűen írta le a történéseket, de ha egyes szám első személyben írt is, mégis képet adott az egészről. Nem önmaga körül forgott. Remek leírásai, jellemábrázolásai alapján szinte megjelentek előttem a fogolytársak, az őrök, a helyszíneket pedig úgy írta le, hogy nemcsak maguk a helyszínek, de az ahhoz kötődő érzései is érzékelhetők voltak. A vár, a Fekete kolostor, a saját ablakmélyedés, a kis toronyszobácska, a várudvar, a rabséták, a szigetek – mind, mind megjelentek a szemem előtt. Az én könyvem egy régi kiadás, amiben művész fogolytársainak rajzai is helyet kaptak, néhány fotóval együtt. Ezek a képek még jobban segítettek abban, hogy elképzeljem a valóságos helyszíneket, a valóságos embereket.
Nem szándékosan, de párhuzamosan olvastam egy gulág tábor túlélő emlékiratával. Így még érzékelhetőbbé váltak ennek a könyvnek az értékei. Kuncz Aladár könyve messze túlmutat a krónikán, a visszaemlékezésen és saját magán is – valódi irodalom.
Mióta elolvastam, úton-útfélen ajánlgattam már mindenkinek. Nektek is ajánlom, olvassátok el. (Azoknak pedig külön is ajánlom, akik azt hiszik, hogy ilyesmi velük aztán sose fordulhatna elő.)

8 hozzászólás
!

Isa Schneider Marosvásárhelyen született, nemcsak ír, hanem fest is. De most nem a képeiről lesz szó, hanem három, a molyok által olvasott és értékelt szövegéről. A Lángba borult tengert @mama_gold értékelte: http://moly.hu/ertekelesek/1892261, a Hordalékot @TiaRengia ajánlja nekünk: http://moly.hu/ertekelesek/1999846, A hiúzasszony nem szeret című munkát pedig szintén @mama_gold ajánlja:


>!
Szédültnapraforgó 
Ïsa Schneider: Hiúzasszony nem szeret

Isa Schneider valami különös története ez a regény. A megszokott stílusában írta meg a történetet, mégis valami mást, valami újat kaptam. Szeretem a regényeit :)
Maga a történet borzalmas volt, egy önző, önimádó nő – Bibi életét meséli el. Undok volt a férjével, a gyerekeivel, még az unokáját sem szerette…egy lelketlen szuka! Nagyon haragudtam rá. Megérdemelte a sorsát!
Egyedül a lánya nem az ő természetét örökölte, mégsem volt boldog élete.
Érdekes jellemrajz.

!

Gion Nándor vajdasági szerző munkáival is (tovább)ismerkedtek a molyok az elmúlt időszakban. A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényt olvasta s ismertette @puszmek: http://moly.hu/ertekelesek/1968458, @Mackólány: http://moly.hu/ertekelesek/1971771 és @Mrs_O_Brien:http://moly.hu/ertekelesek/1966215
@Rebane pedig felhívta a figyelmünket egy Gion-rádiójátékra: http://moly.hu/karcok/670356
A Virágos katonát @György_Dragomán ajánlja:


>!
György_Dragomán I
Gion Nándor: Virágos katona

Nagyon szeretem Giont, ezt a könyvet is és az egész latroknak tetralógiát is. (Az utolsót nem annyira, de az is tanulságos.) Ez igazából egy kalandregény a belső boldogságról. Szeretem, ahogy beleállítja az időbe ezt a falut, ahogy szájbarágás nélkül megmutatja a bonyolult nemzetiségi viszonyokat, azt, ahogy néha fejezetekre eltünteti a könyvből a narrátort. Szeretem azt, ahogy a zenéről ír, és mindig amikor kukoricát főzők eszembe jut, hogy egy bicskával össze kéne karistolni főzés előtt a szemeket.
Gion most lenne 75, ne felejtsétek el őt. Olvassátok.

!

Irodalmi (vagy politikai, esetleg más síkon mozgó) vita is folyt márciusban egy magyarországi irodalmi elismerés kapcsán, amelyet két erdélyi szerző kapott: http://moly.hu/karcok/674081
A feltett kérdésre egy potenciális válasz: Farkas Árpád A szivárgásban című kötetét @madárka olvasta és értékelte: http://moly.hu/ertekelesek/1007419.
Hogy @vargarockzsolt kérdésére egyébként van-e adekvát válasz, nem tudom, a rovat nem is kíván álláspontot foglalni. Viszont arra buzdít, ha már lecsengett az érzelemkavalkád, nyugodtan vegye kézbe a díjazottak köteteit akárki. És várjuk az olvasáson alapuló véleményeket. :)


>!
madárka

Voltam ki voltam
Szószaporító korban
Írógép-billegető.

Ének


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!