HatárŐrség

Rovatgazda
!

Vidáman akartam indítani a júliusi rovatot – a nyárra, jó időre, szabadságolásra, vakációzásra hangolódás jegyében. Aztán közbeszólt valami. Remélem, nem veszitek rossz néven, hogy lemondtam a vidám hangütésről.
Hidak, létrák, ösvények kötik össze és szövik át az e havi tartalmakat. Meg séták…

„Éjszaka van, valami láthatatlan kéz hunyorgó kicsire fogta az ég világosságát. Összébb húzódtak a csillagok is.” http://moly.hu/idezetek/274376 @Gabriella_Balkó

…DOBOS LÁSZLÓ emlékére…

Július 25-én elhunyt Dobos László, a szlovákiai Kossuth-díjas magyar író, szerkesztő, műkritikus, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
http://moly.hu/hirek/vegso-bucsu-dobos-laszlotol

Úgy érzem, méltatlanul ritkán vettük/vesszük kezünkbe műveit.

Dobos regényei „a szlovákiai magyarság magatartásformáló, öntudatosító számvetései: gondolatilag az emberhez méltatlan sors kibeszélésétől annak megtagadásáig, a történelemformálás jogának követeléséig vezetnek.”

Legismertebb művei a trilógiát alkotó Messze voltak a csillagok, Földönfutók és Egy szál ingben c. regények.

A szerző a „Messze voltak a csillagok című emlékezés-regényében a háborúba kényszerített csehszlovákiai magyar kisember kálváriáját mutatta be belső monológ formájában.
A Földönfutók a csehszlovákiai magyarság második világháború utáni diszkriminációs időszakának bemutatása. Balladákra emlékeztető tömbökből, filmszerű képsorok mozaikjaiból bontja ki a »megtűrtek és megalázottak« élettörténetét.”
http://www.pim.hu/object.43F6766F-CF80-4C38-9485-513BC5…

@Gregoria_Hill-re nagy hatásal volt a regény:


>!
Gregöria_Hill 
Dobos László: Földönfutók

Elég nagy hatással volt rám ez a könyv, miután az első ötven oldal után beleolvastam a közepébe, és tudomásul vettem, hogy ez bizony végig ilyen lesz. Ilyen hömpölygő, nagy (természeti) képekben gondolkodó lassú de veszedelmes próza és folyó. Kevés olyan regényt olvastam, amiből így sütött a félelem és a fenygetés. Néha abba kellett hagynom, hogy felkészüljek rá, hogy pár lap múlva jön a mumus. Bármi is legyen az. Vagy nem jön. Ezt nem lehet sose tudni, ez benne a legszarabb. Konkrétan az a kép, amikor mennek át libasorban a folyón, az annyira bennem maradt, vagyis én a szövegben, annyira láttam magam előtt, hogy később utánanéztem, nem filmen láttam-e! (Nem.) Az biztos, hogy ezt a könyvet nem lehet a buszon állva olvasni apró darabokban, sem az üzemi konyhában kajálás közben, ahol vannak még öten és zavarnak. Pedig én aztán tényleg bárhol tudok olvasni, még körhintán is, de ehhez vissza kellett vennem a tempóból és felvenni az ütemét, lassan olvasni és gyanakodva.

!

„A trilógia harmadik könyve, az Egy szál ingben a szlovákiai magyarság teljes történelmét átfogó szintézisregény. Térben és időben a teljes szlovákiai magyar múlt és jelenkor felmérésére vállalkozik.”
http://www.pim.hu/object.43F6766F-CF80-4C38-9485-513BC5…

@DTimi szerint remekmű, amely akár Erdélyben is íródhatott volna (ebből is látszik, mennyire hasonló tapasztalat, sors várta a határon túl maradt magyar kisebbségieket), @Maya az emberi sorsok és kapcsolatok remek rajzát emeli ki a műből:


>!
DTimi
Dobos László: Egy szál ingben

REMEKMŰ!! Így nagybetűkkel. Az első pár tíz oldalt szinte teljesen be tudtam volna írni idézetekben. Annyira emberi, annyira nagy igazságok is elhangzanak, annyira univerzális, hogy akár itt Erdélyben is írodhatott volna. Teljesen véletlenszerűen fogtam neki, egy kihívás miatt, s felfedeztem, hogy nini ez nekem is megvan, hát akkor hadd lássuk. ÉS LÁTTAM!
Érdekesség ahogy a modern, épülő negyedbeli életet meséli el, a szemem előtt fehér-fekete képek voltak és nem színesek mint általában, de valahogy jobban ment ilyen formában a vizualizálás. Számomra nagy élmény volt ez a regény. Fél pont lejött a vége miatt ami kissé talán veszített a lendületből, de csak mert ezzel a könyvel kissé szigorúbb voltam.

!
>!
Maya
Dobos László: Egy szál ingben

Emberi sorsok, két idősíkban. Fájdalmas párhuzam múlt és jelen, falu és város között. Mindig van valami baj, soha nem lehetünk elégedettek.
Az élet sohasem teljes. Néha a történelem okoz gondokat, máskor az emberi kapcsolatok. Kusza gyerekkor háborúval, ahol császári arcképek váltják egymást a falon, soha nem lehet tudni, hogy kihez kell hűségesnek lenni. Felnőttkorban ingázás hazulról haza. Az élet nagy változásai, alkalmazkodás – ez a legnehezebb. A nagycsaládból, ahol mindig mindeki ott van körülöttünk, sikerülhet beköltözni törések nélkül a fővárosba, ahol hatalmas rajzlap fehérségén lakunk, ahol a derékszögek ismétlődő mogorvaságában annyi gömbölyűség sincs, mint egy rajzszög kerülete ? Túl kell élni a változásokat: előbb azt, hogy nem ismerjük egymást, de belátuk egymás életébe, azután, ha már megszoktuk az új környezetet, jönnek a moder kütyük és megeszik az emberi kapcsolatokat. Ezelőtt kopogtunk, ha egymáshoz mentünk estenként, most telefonálunk előbb, kérdezősködünk, udvariaskodunk. A telefon idegen testként közénk feküdt, a világ távolságait megrövidítette, de a közeli ajtókat messzebb vetette egymástól.

!

„Öltözz valami sötétbe, elegánsba és feszesbe. Mondjuk egy Bodor Ádám-mondatba.” (Simon Márton)
http://moly.hu/karcok/396202 @Kuszma

Kezdő hangulatunkhoz is talán ez illik leginkább.

Fura, borzas világ – Az érsek látogatása http://moly.hu/ertekelesek/1490400 @Őszi_Róbert_2

A mindenhol jelen lévő Verhovina:


>!
selfmadehell P
Bodor Ádám: Verhovina madarai

Bodor Ádám: Verhovina madarai Változatok végnapokra

Félig nemlét; Dante poklának első köre (épp ott vannak a közönyösök); Dogville; itt él Rejtő Csontbrigádja; Lars von Trier Apokalipszise; de lehet a hely Vata de Jos, vagy Parasznya-Adriántelep is, vagy egy somogyi zsáktelepülés, Norilszk, Csaljabinszk, vagy Lovecraft Innsmouth-a, vagy – miért is ne – a „nyócker” egy csendesebb zuga. Akár történik valami, akár nem, egyformán rettenetes. Jobban belegondolva, az évezredek során mindig ez volt, ez az emberi lét „normális” – bár mindenképp méltatlan – állapota.

!
>!
szembeszomszed
Bodor Ádám: Verhovina madarai

Bodor Ádám: Verhovina madarai Változatok végnapokra

Akárhogy is nézzük, nem véletlenül árasztom magamból a szégyen kénköves bűzét, amiért ilyen lassan olvastam el a Verhovina madarait – annak ellenére, hogy egyébként milyen nagyon tetszett.
Ilyen jó könyvet ilyen lassan én még soha.
És ezáltal néha éppen olyan nem túl szívesen látott vendégnek, betolakodónak éreztem magam, mint például a mű végén felbukkanó fontoskodó fotográfus. Pedig nem csupán a szereplők ruhájába és bőrébe, hanem bizony az én lelkembe is beleette magát a források jellegzetes kénszaga, vele/velük lélegeztem hosszú heteken át.
Elképesztő karakterek (hősöket ne keressünk!), bizarr történések, maguktól értetődő, teljes természetességgel végbemenő, beteljesedő sorsok, fagyos, jeges hangulat és persze megint a mindezeken átszűrődő sokszor fekete, abszurdba hajló humor, melynek felfedezése közben azon gondolkodtam, hogy vajon ezt csak én látom-e, vajon csak én nevetek fel olykor-olykor hangosan, akár a buszon is, avagy tényleg ott van, és időnként tényleg nevettetni akar? Nem vagyok benne biztos – talán csak velem van valami baj. Viszont ezt a bajt akkor Verhovina okozta. És ezért hálás vagyok neki.

!

Pusztulástörténet:


>!
tifil
Sigmond István: Varjúszerenád

Nagy mutatvány ez, a két sík, két nyelvezet vegyítése.
Sigmond a kiszáradó, haldokló faluban történteket a balladák közönyös brutalitását és archaikus atmoszféráját megteremtve tárja elénk, míg a Leendő körül lebzselő figurák (az öreg, az öregasszony és a Művész) szürreális világban lebegnek, ahol szinte minden gondolat, mondat és tett szimbólumokba, valószínűleg teljes mértékben soha meg nem fejthető szimbólumokba burkolódzik. Ennek következtében alakul ki a szöveg sajátos ritmusa is: a jelen történéseinek elbeszélése fékező erőként hat, s az álomszerű képekből a múltbeli események felidézése lendít tovább.
Bár úgy tetszik, mindkét szál meglehetősen lazán kötődik a valósághoz s mintha áthatolhatatlan leplek kendőznék el a lényeget, mégis, az erős, tömény, nyomasztó szövegben apró jelek figyelmeztetnek arra, hogy mai, valós sorsokról, kapcsolati viszonyokról olvasunk. Érzelmi defektekről, sodródásokról, komoly zavarokról.
Pusztulástörténet.
Egy bármely helyszínen és időben, bármely viszonyrendszerben és bármely elmén belül lejátszódható pusztulástörténet.

Bővebben:
Szomjazni bolondulásig
http://kultifilter.hu/irodalom/kiadvany/item/131-szomja…

!

Fokozatosan konkrétabbá válik idő és táj – az érzés marad. A huszadik század elején vagyunk.

„Száz éve, 1914. július 28-án üzent hadat az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának.
Megemlékezésként és sok értelmetlen mi lett volna, ha helyett íme egy negyedórás, khm, »gyorsdráma«.” – BARÁTH KATALIN

@barathkatalin Kék kereszt című háborús jelenetét itt olvashatjátok:
http://afeketezongora.blogspot.ro/2014/07/vilaghaboru-e…

Nagyregények háborús időkből:


Törölt tartalom.
!
>!
encsy_eszter
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Talán nem vétek nagyot, ha azt írom: nagyregény. Tolsztojt, Dosztojevszkijt olvastam utoljára ilyen hosszasan, ilyen rágódva. Egészen apró pontokra közelít rá: kettő orvosra, és széttartó-összefonódó életük részleteire. Közben pedig történelmi időkben járunk-kelünk, az Ember és nem a Hatalom szemüvegén keresztül vizsgáljuk a világot. Hihetetlen világ, rémes világ, vagy más szóval: haza.
Elképesztett és abszolút megnyert Tompa Andrea aprólékossága, kutatómunkája (nyilvánvalóan óriási felhalmozott tudásanyag és sok-sok kutakodás áll a regény mögött), az általa használt nyelv, a karakterek kidolgozottsága.
Monumentális és aprólékos, egyszerűen zseniális, ahogy ezt a két dolgot szintézisbe hozza. Mint egy hatalmas festmény, amit évek alatt sem lehet egészen megismerni, a szem mindig talál rajta valami újat, izgalmasat, néznivalót.

Furcsa, hogy helyenként éppen az aprólékosság bosszantott egy kicsit, néhány fürdőkkel kapcsolatos hosszasabb leírásnál elvesztettem a türelmemet (és bevallom, az érdeklődésemet is). Annyira apró „hiba” ez azonban számomra, hogy ha lehet, csak negyed csillagot vonnék le érte. Mert minden más tekintetben páratlan könyv, sosem olvastam még hozzá foghatót, és ki tudja, hogy fogok-e valaha.
Az egészen biztos, hogy egyetlen mű elolvasása után Tompa Andrea-rajongó lettem. :)

1 hozzászólás
!

Séta. A semmiből a nihilbe. Esetleg fordítva.

A molyok szinte félszavakból is értik egymást. Egy érdekes és meggyőző párbeszéd:
Bartis Attila: A kéklő pára http://moly.hu/ertekelesek/1491594 @tgorsy

Bartis Attila: A nyugalom: http://moly.hu/ertekelesek/1504798 @acélpatkány


>!
fióka P
Bartis Attila: A séta

Míves mondatok, megállapítások, szép istentelenség. Szép embertelenség, mondanám, pedig ez csak József Attilánál hangzik jól. Holott valóban szép. Embertelenül az.
Felnőttkor utáni gyerekkor. Felnőttkori gyerekkor, de nem infantilizmus. Nincsenek szavak. Keserű mosoly.
Séta. A semmiből a nihilbe. Esetleg fordítva.
Az, hogy olyan sokáig íródott, érződik. A vége más, szervesen más, mint a többi. Mintha három részletben született volna meg, úgy, hogy az első kettő közel volt egymáshoz, a harmadik időben és lelkiekben is távolabb. Nem tudom.

2 hozzászólás
!

De ne csak a semmiből és ne csak a nihilbe sétáljunk.
Hiszen vannak dolgok körülöttünk. Vannak helyek, emberek, színek, illatok, emlékek és lehetőségek, ösvények. Vannak vidékek.
Járjuk be őket!

Olvasmányos túra Erdővidéken: http://moly.hu/ertekelesek/1503591 @Prinzy_Pál

@fióka Karinthy Ferenc segítségével vezet végig minket Erdély tájain.

„Egyre jobban hatalmába kerít az erdélyi varázs. Minden falu nevezetes valamiről.”

Szováta, Medve-tó, Parajd, Székelyudvarhely, Homoródfürdő, Csíkszereda, Tusnád, Málnás, Nagybacon, Kisbacon – Benedek Elek.
http://moly.hu/karcok/400552

Újabb megállók – újabb nevek: Sánta Ferenc, Apor Péter, Gábor Áron, Kőrösi Csoma, Ignácz Rózsa.
http://moly.hu/karcok/401617, http://moly.hu/karcok/403235


>!
fióka P

"1967. július 16.
Egyre jobban hatalmába kerít az erdélyi varázs. Minden falu nevezetes valamiről. Itt született Mikes, ott Kőrösi Csoma, amott Gábor Áron, Apácán Apáczai Csere. Baróton Baróti Szabó, amott Kriza vagy Benkő, Bölönben Bölöni Farkas Sándor, Kisbaconban, Farkaslakán és így tovább… Milyen jó lenne egyszer − megint, mint akkor − gyalog bejárni ezeket a falvakat. Rá kellene beszélni Istvánt vagy Andrist vagy Marcit. Leginkább a háromszéki kis falukat, a régi Magyarország s Erdély legkeletibb csücskét, ez érdekelne, egész a Bodzásig.
Hallatlanul élvezem az emberek beszédét. Egy asszony, aki itt dolgozik, elmondta, hogy a tyúkjai elvesztek, reggel találta meg, egészen „megvizülve”. Egy kislány, aki ott fürdött a patakban, hogy miket szokott főzni (félárva, Benkő Teréz): „fuszulykalevest, pityókalevest” − és így tovább.
Vendégek Kolozsvárról: Huszár Sándor, Bálint Tibor, Hornyák József.

Július 17.
Gyönyörű nap. Autókon mind föl a Bodvajra. Erdők, erdei utak, fent nagy facsinda. Egy borvízforrás mellett letelepedtünk, kipakoltunk. Aztán fürdés a patakban, s utána mindenki leheveredett, Marci bácsit is leraktuk. A huta, ahol Gábor Áron öntötte rézágyúit.
Este vissza, s még át Nagybaconba, Dezső elvitt egy szerelőhöz, olajat cserélni stb. S Bibarcfalvára − igazi kádfürdő! Micsoda meglepetések! Vasas, forró vízben!
Újabb szomorú dolgok: ahogy a magyar iskolák fogynak, vagy a magyar gyerekeket már eleve román iskolába íratják, hogy több esélyük legyen az egyetemre. Baróton nincs egyetlen román család, de azért mindenütt párhuzamos magyar-román osztályokat létesítettek, és másunnan hoztak ide diákokat, vagy a rosszabb magyar diákokat oda sorolták be.
Egyre jobban szeretem Lolit. A Halálfiai Cencije − erdélyi, székely változatban. Úgy látom, kölcsönös a rokonszenv − mármint a nekem kiadott adagokon mérve.
Vettem egy nadrágra való anyagot, egy itteni szabó majd megcsinálja. Jó éjszakát."

*Szívesen tettem volna fel képet a bodvaji vashámorról, de az az újonnan épített, amit helyreállítás címén konstruáltak, már nem az a hámor.
Bölöni Farkas Sándorról: http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf8462.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6l%C3%B6ni_Farkas_S%…

Kapcsolódó könyvek: Karinthy Ferenc: Napló I-III.

Karinthy Ferenc: Napló I-III.
6 hozzászólás
!

Ha már nagyon elfáradtunk, jöhet egy kis pihenő. Tóparton, nyugágyban, pléden a fűben – ahol jólesik.
És ha pihenés közben is valami kellemesen izgalmasra vágyunk – jöhet Bartáh Katalin Dávid Veronja.

Innen http://konyves.blog.hu/2014/07/05/a_bacskai_betyarok_gy…
többek közt azt is kinyomozhatjuk, mi köze van Az arany cimbalomnak Rózsa Sándorhoz, Rózsa Sándornak Ókanizsához vagy éppen egy Minamizuka Shingo nevű japán kutatóhoz. Meg persze sok minden másra is fény derülhet.

A fekete zongora http://moly.hu/ertekelesek/1487502 @PhantoMina
A türkizkék hegedű http://moly.hu/ertekelesek/1497530 @Larawyn


>!
Lobo P
Baráth Katalin: Az arany cimbalom

Annyi minden van benne, hogy csak kapkodtam a fejemet. Egyrészt a megszokott színvonal, meg a kedvenc szereplők, de ugyanakkor minden fel lett spécizve: két idősík, ellentétes évszakok, komorság, betyárok és automobilok, néhol mosoly fakadt, de volt, ahol meg izgatott körömrágás következett. Nem is tudom, talán Agatha Christie és John McLane szerelemgyereke ez a könyv: krimi és akció, sőt még hulla hegyek is.

!

Mielőtt a verseknek adnám át a szót, íme egy kis válogatás a júliusi értékelésekből, ráadásként egy mese – picit másként:

Wass Albert: A funtineli boszorkány http://moly.hu/ertekelesek/1495331 @sassenach, http://moly.hu/ertekelesek/1498541 @murr

Tamási Áron: Ábel a rengetegben http://moly.hu/ertekelesek/1482313 @WildWorld

Tamási Ábel-trilógiája: http://moly.hu/ertekelesek/1482366 @Gabriella_Balkó, http://moly.hu/ertekelesek/1494539 @hóvirág

Tamási Áron: Vadrózsa ága http://moly.hu/ertekelesek/1507451 @ppeva

Tamás Áron: Szülőföldem http://moly.hu/ertekelesek/1496055 @hóvirág

Ez utóbbi mellé Tamási Gáspár írását ajánlanám, a Vadon nőtt gyöngyvirágot: http://moly.hu/ertekelesek/1489797 @Marismanka

Bánffy Miklós: Erdélyi történet
http://moly.hu/ertekelesek/1497281 @dwistvan

Gion Nándor: Sortűz egy fekete bivalyért http://moly.hu/ertekelesek/1502959 @Annigine

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét http://moly.hu/ertekelesek/1494913 @Kultúrtárs


>!
verdeleth

SZILÁGYI DOMOKOS: PIROSKA ÉS A FARKAS

(Négy szinopszis)

1. Piroshka és a fairkash

Metro-Goldwin-Mayer

Erdő széle

Piroshka lóháton, cowboy-nadrágban, farzsebében lapos whiskys-üveg, viszi Nagymamának. Jő szembe Fairkash, szintén lóháton. Unfairkash módra el akarja rabolni Piroshkát, Nagymama váltsa ki jópénzért. Piroshka sír. Nagymama munkanélküli milliomos, ilyen kicsi összeget nem tud előteremteni. Fairkash dühös. Piroshka jobban sír. Fairkash enyhül. Piroshka bőg. Fairkash vigasztalja. Piroska zokog. Fairkash szipog. Piroshka haját tépi. Fairkash felajánlja: adja át őt a rendőrségnek, 100 000 dollár van kitűzve fejére. Piroshka átadja, a pénzt megkapja, filmsztár lesz, milliókat keres. Fairkasht bezárják Sing-Singbe. Piroshka megvásárolja a Sing-Singet, Fairkasht elveszi férjül, Itáliába mennek a nászútra. Nagymama megissza a whiskyt és áldását adja.

2. Piroschka und wolfgang

Osztrák életrajzfilm

Erdőszéle. Wolfgang ül egy fa alatt, szájharmonikázik: Eine kleine Nachtmusik. Piroschka jő, nyakban hordozható zongorán játssza a d-moll zongoraversenyt (Köchel-jegyzékszám 466.). Wolfgang szájharmonikán játssza a zenekari részt, közben beleszeret Piroschkába. Minden generálpauzában csókolóznak. A III. tétel közepén Piroschka meghal vírusos influenzában (B-vírus). Wolfgang végigjátssza a művet, megírja a Requiemet, és meghal. Zárókép: Wolfgang lovasszobra. Bal kezében Piroschka fényképe, jobbjában vadonatúj Erard-zongora. Utókor bőg.

3. Piroska, a partizánlány

Moszfilm

Erdő széle 1812-ben.

Napóleon, farkasnak álcázva, mellényzsebébe dugja hüvelykujját, hogy ne ismerjék föl. Jő Piroska Piroskának álcázva, mert tulajdonképpen partizánlány. Kosarában ennivalót visz Nagymamának: muzeális, hosszú csövű pisztolyt, kolbásznak álcázva. Farkas meg akarja enni Piroskát. Piroska meggyőzi: előételnek fogyassza el a kolbászt. Farkas rááll. Kolbász elsül. Farkas megsebesül. Lövésre előrohannak franciák. Piroska menekül, Nagymamához ér, összecsuklik. Nagymama hátára veszi, s cipeli a jéggel borított hőmezőkön. Visszajövet cserélnek.

4. Piroska megeszi a farkast

Olasz módra

Erdőnyi város. Szélén nagy zsivaj, lárma. Kunyhók konzervdobozokból. Piroska jő kombinéban. Konzervnyitóval kinyitja kunyhó ajtaját, bemegy. Odabenn teljes sötétség, de mindent látni. Jő Nagymama monsignore Farkas bíborossal. Monsignore megkéri Piroska kezét: legyen a szeretője. Piroska: No, no, no. Nagymama neorealista veszekedést rendez, Farkas ecseteli összkomfortos erdőszél előnyeit. Kondicionált lombsusogás, elektronikus rigók, automata mókusok mogyorót köpnek. Piroska ingadozik, ingadozásából naturalizmus lesz. Utána meggyónik, monsignorét leönti paradicsomos spagettivel és elfogyasztja, csak a cingulus marad meg. Nagymama bőg, cingulust eladja ócskapiacon.

Kapcsolódó könyvek: Szilágyi Domokos: Élnem adjatok

Szilágyi Domokos: Élnem adjatok
!

És most jöjjön a kis verscsokor:
Sall László: http://moly.hu/karcok/395890 @Frank_Spielmann
Szilágyi Domokos: http://moly.hu/karcok/399277 @verdeleth
Reményik Sándor: http://moly.hu/karcok/399841 @robinson


>!
fióka P
Egy költő – egy vers

Hervay Gizella: Zuhanások (részlet)

    Kiürül az ég.

Valaki mindig válaszol.
Kihez ütődik ez a mondat?
Kérdezlek, és más felel.
Elgyűrűzik a szerelem,
minden gyermek mindenkié,
minden mondat végtelen.
Jár az idő körbe-körbe,
egyre lejjebb, egyre feljebb,
valaki mindig válaszol.

    Egymás szemébe költözünk.

Olyan közelről nézlek,
hogy nem is látlak már.

    Kiürül az ég.

Nem az enyém ez a szerelem,
és nem a tiéd.

    Valaki mindig válaszol.

2 hozzászólás
!

Egy gondolatban, érzésben bronzarany félistennel – a valóságban „csak” egy sétáló költővel búcsúzom.

(A rovatban felhasznált fotók forrása: http://vardaybela.blogspot.ro/)


>!
robinson P
Egy költő – egy vers

DSIDA JENŐ
JÚLIUS

Itt künn járok a földeken,
kedves.
A kalászok megbókolnak előttem:
olyan hatalmas vagyok, olyan
bronzarany félisten, mikor rádgondolok.
Egyébként pedig költő, sétáló ember,
akire fény hull és sárgaméz-mosolygás.
Tehénkék.
Pásztorok.
Nyári máglya. Búzamező.
Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.
Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös
nászindulóját!

1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!