HatárŐrség

Rovatgazda
!

A napos oldal,
avagy
olvassunk és búvárkodjunk!

Tudom, picit már tele van a hócipőtök a napos oldallal, de ezúttal nem Karácsony Benő regényéről és nem csak szépirodalomról lesz szó, hanem egy romániai magyar hírportálról, a Transindexről (http://www.transindex.ro/), és főként az általam leginkább kedvelt portfóliójáról: az Adatbankról (http://www.adatbank.ro/). Talán már hallottatok róla. Engem @cippo két karca (http://moly.hu/karcok/170827, http://moly.hu/karcok/171125) döbbentett rá arra, hogy valószínűleg ez az adatbázis kevésbé ismert a molytársadalom számára, noha biztosan sokan lelnének itt érdekes információkra, olvasnivalóra.

A Transindexet 1999-ben hozták létre, kolozsvári szerkesztőséggel működik, de számos erdélyi városban és Budapesten is vannak tudósítói. Szlogenje: Transindex – A napos oldal.
Történetéről itt olvashattok: http://rolunk.transindex.ro/

A portálhoz 18 weboldal tartozik, többek közt a már említett Adatbank – pontosabban: Erdélyi Magyar Adatbank.
Hogy mit találhattok itt? Mindent, mi szem szájnak ingere. Miközben böngészgettem, és keresgéltem, mit is mutassak meg nektek, úgy belebonyolódtam az ide-oda ágazó linkekbe és tartalmakba, hogy arra ébredtem: jó pár óra elröpült, én meg már nem is tudom, honnan indultam ki, és merre tartok. Gondolom ismerős az érzés. Nézegettem térképeket, statisztikákat, böngésztem könyvlistákat, szerzői vendégoldalakat, belemerültem pár tematikus szövegtárba, folyóiratba, elnézegettem egy halom képet – szóval jól elcsemegézgettem.

Hoztam nektek is egy kis ízelítőt:

A szépirodalomra koncentrálóknak az írói vendégoldalakat ajánlom: http://adatbank.transindex.ro/belso.php…
Ezek az oldalak (a DIA-hoz hasonlóan) a szerzők néhány digitalizált műve mellett rövid életrajzot, bibliográfiát és szakirodalmat is tartalmaznak.

Pár ismertebb és talán méltatlanul kevéssé ismert szerző vendégoldala:

Bálint Tibor: http://balinttibor.adatbank.transindex.ro/
Farkas Árpád: http://farkasarpad.adatbank.transindex.ro/
Láng Zsolt: http://langzsolt.adatbank.transindex.ro/
Markó Béla: http://markobela.adatbank.transindex.ro/
Orbán János Dénes: http://orbanjanosdenes.adatbank.transindex.ro/

Bogdán László (Sepsiszentgyörgy, 1948. március 8.) Márai Sándor- és József Attila-díjas erdélyi magyar költő, író, újságíró. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005).
http://bogdanlaszlo.adatbank.transindex.ro/

Szerzői polca a Molyon: http://moly.hu/polcok/bogdan-laszlo

@utazó így ír a Bűbájosok című regényéről: „különlegessége az idősíkok váltásaiban rejlik, ez olyan volt nekem, mintha különböző ízeket kellen kóstolni, majd újra-meg újra, de nem azonos sorrendben: az édes ízt éreztem a „jelen” történéseiben, ami 1968, amikor a Kossuth adón bemondják , hogy a Vörös Hadsereg megszállta Prágát. Irén 45 éves, János 50, s ekkor lelnek igazán egymásra, hisz egész eddigi életükben egymástól külön éltek: a nő egy érdekházasságban, a férfi a doni lágerben majd a Duna Deltában raboskodott” (http://moly.hu/ertekelesek/408876)


>!
vargarockzsolt P
Bogdán László: Öt korsó sör a Golgotában

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Mi a boldogság? – kérdezte nyugtalanul Hutera Béla, és hideglelősen felnevetett, majd széttárva kezét pörögni kezdett, olyan volt, mint egy kerengő dervis. – Mi a boldogság, mondjátok meg, mi a boldogság? – ordította, de senki nem felelt, és mire leengedte a kezét, és a pörgést abbahagyva szétnézett, már senki sem volt a borbélyműhelyben, csak a szél nyekergette a nyitott ajtót.

Ez az első bekezdése az erdélyi író, Bogdán László novelláskötetének. A történet folytatódik. Hutera Béla, aki egyszerre falusi borbély és városi fodrász, az ismerősünké válik, miképpen a könyv felét kitevő első ciklus többi visszatérő szereplője is: Vlad Radescu, a tanító, és az elvtársak: a megszépült emlékű Veres Pista, a jellemtelen Balló Ferenc, a kíméletlen Szikszai.

A negyvenes, ötvenes és hatvanas évek Romániája nem sokban különbözött a korszak Magyarországától, vagy Csehszlovákiájától, így hát ezeket a figurákat akár Nádas Péter, vagy Bohumil Hrabal is életre kelthette volna. A korszak ismerős, a kommunista diktatúra évei, amikor az ember kiszolgáltatottsága természetes és mindennapos tapasztalat. Sötét kor, hosszú és kilátástalan, mikor a hősies becsületesség abszurd, nem e világra való, és a kisember csak evickél, próbálja élni egyszeri saját életét. Ilyen korban Szindbád, Krúdy és Márai álmodozó, szerelem kereső hajósa is megalkuszik, nem kelhet útra, és a borbélyműhelyben vagy a falusi kocsmában öt korsó sörök mellett idézi fel megtörtént, vagy csak megálmodott történeteit.

A történetek megmaradnak, és aki mesél, az a túlélő, tulajdonképpen a nyertes. Mi, akik hallgatjuk, olvassuk, azt nézzük, mennyire szórakoztató a története, mennyire izgalmas, és milyen ízesen, egyedi hangon meséli el? Nem csalódunk, jól szórakozunk. A túlélő szereplőknek viszont azt kell mérlegre tenniük, mit kezdtek az életükkel, mely mögöttük van, és a túlélés közben sikerült-e megőrizniük önazonosságukat, becsületüket. Bogdán László világára lefordítva: ilyen múlt után ki az, aki nyugodt lelkiismerettel belenézhet a borbély tükrébe? És ki az, akit a kocsmában körbevesznek a cimborák, barátok, mert kíváncsiak rá, hisznek neki; kíváncsiak a történeteire, és hallgatásukkal, figyelmükkel értelmet adnak életének, és feloldozást a megalkuvásokkal teli élete vétkei alól.

A kalandok kisszerűek, a szereplők hétköznapiak, a nagybetűs TÖRTÉNELEM alulról látszik. Csak egy sertést kell megaláztatásul megborotválni, csak az egyik elvtárs elárulja, hátba szúrja a másikat, csak egy öreg alkoholista hazudik magának dicső múltat. Hutera Béla magára marad. A borbélyműhelyben, a történet kezdetén, és a Golgota kocsmában is, a kötet címadó novellájának végén. A Töredékek egy vígeposzból címet viselő ciklus utolsó bekezdése így szól:

– Csak addig él az ember, amíg a hallgatósága él – mondom búcsúzóul, és a visszajáró pénzt számolatlanul zsebre vágva, kissé tántorogva – hiába, én se vagyok már a régi – elbotorkálok az ajtóig, kitárom, és kilépek a sötétségbe. A Márton napnak vége…

A kötet második felének novellái kortársak előtt tisztelegnek. Megidézik Julio Cortázart, Marquezt, Borgest, Mrozeket, és Hajnóczy Pétert. A legszebb talán a Fellininek ajánlott Bohócok. Ezek az elbeszélések és hosszabb karcolatok már nem adnak ki egy összefüggő történetet, önállóak, sokszor erősen szimbolikusak, és többször felvetik a történetmesélés hitelességének kérdését is. A nézőpontok váltakoznak, de magának a nyelvnek, a saját elbeszélői nyelvnek az érvényessége nem kérdőjeleződik meg. Bogdán különböző írói jelmezekbe bújik, szerepeket játszik, de minden szerep mögül kihallatszik a saját, kicsit szomorkás, kicsit ironikus, de mindig nagyon pontosan intonált hangja.

Az erdélyi író, Bogdán László, 2010 tavaszán József Attila díjat kapott, és talán ez is hozzájárulhat, hogy Magyarországon is felfedezzék az olvasók. Ez a novelláskötete pedig alkalmas arra, hogy a figyelmet felkeltve, regényei (Bűbájosok; Az ördög Háromszéken; Agitátorok éjszaka; Hutera Béla utolsó utazása) iránt is érdeklődést teremtsen.

!

Ugyancsak sepsiszentgyörgyi születésű a második Forrás-nemzedékhez tartozó költő, elbeszélő, drámaíró, forgatókönyvíró, műfordító Csiki László is (1944. október 5. – Budapest, 2008. október 2.).
http://csikilaszlo.adatbank.transindex.ro/

@HAri A jóslat című kötetet olvasná bárhol, bármikor:
„Csattanós szösszenetek Ignáccal, aki a mindenféle rövid és mégrövidebb történeteknek A Férfiszereplő archetipusa. Olvasható buszon, fotelban, orvosi váróban, ha sok időd van, ha alig van időd, ha jó a kedved, ha nem annyira jó, ha esik, ha süt… Annyira sokszínű, hogy az már szivárvány. Szóval ez nagyon!” (http://moly.hu/ertekelesek/374914)


>!
egy_ember
Csiki László: Ajakír

A mi családunkban a politika a nicht vor dem kind kategóriába tartozott. A kivétel az egyik nagyapám volt, aki minden alkalmat megragadott a komcsik és a ruszkik szidására – és alkalomnak ugyanolyan jó volt, ha Brezsnyevet mutatták a tévében, mint ha kikapott a Fradi –, de olyan reflexszerűen csinálta, hogy nem lehetett komolyan venni. (Persze most már értem én. A német név és a kisgazda múlt a háború után nem volt kimondottan ász pár leosztás. Az öccsét elvitték malenkij robotra, és soha nem jött vissza.) Szóval nem voltam teljesen naiv politikailag, de engem is beszippantott a hetvenes-nyolcvanas évek létező szocialista virágkora. Átléptünk a rendszerhibákon, beléptünk a KISZ-be, hogy majd mi, fiatal csegevarák belülről… Na persze! Aztán amikor érettségi előtt, 1988-ban, javasolták, hogy mennyek pártfőiskolára, elküldtem őket a francba, persze nem így, mert a tekintélytiszteletet azért belénk nevelték.
Szürreális világ volt, látszatvilág. Minden köznek szánt kijelentésnek volt egy második értelme is. Az ember akaratlanul megtanult a sorok között olvasni, figyelni a hangsúlyokra, a metakommunikációra.
Egy ilyen látszatvilágba, egy lepusztult, hóborított Kelet-Európai országba érkezik meg Konstantin az illatszer(vagy titkos)ügynök. Hazajön. Ebben az országban élt huszonöt évig, de megszökött. De akkor miért jön vissza? Valóban titkos ügynök, akit a Deuxiéme Bureau küldött, vagy csak honvágya van, vagy önigazolást keres? Talán mindegyik.
Nyugtalanító, egyszerre otthonos és idegen világba csöppen, ahol mindenki vár tőle valamit, csak mert odaátról jött. Unatkozó ügynökök gyakorolnak rajta, és közben feltárulnak a Vezér és a Rendszer köré szőtt mítoszok. A félelemből, megtévesztésből és öncsalásból eredő belső rend, ami független a valóságtól.
Konstantin, miközben belekeveredik a Vezér megbuktatására szőtt összeesküvésbe, egy természettudós érdeklődésével vizsgálja az otthon maradt rokonait, barátait. Az alkalmazkodásuk, együttműködésük okait kutatja, hogy miért nem akarják megváltani a világot, miért elégszenek meg azzal, hogy kiszorítsanak maguknak egy meleg és kényelmes helyet a szarban. De nem biztos magában sem. Lehet, hogy benne van a hiba? Lehet, hogy inkább alkalmazkodnia kellett volna, mint vállalni az idegenséget, az akol melege helyett?
Nincs válasz, csak önkínzás van, és megrendezett forradalom, hatalomátmentés, egymásnak ellentmondó hírek.
Néhol olyan szép, hogy már fáj, máshol leül kicsit, és az utolsó harmadában, mintha az író is elvesztené a fonalat Konstantinnal együtt, de érdemes elolvasni, megismerni a korszak egyik lehetséges történetét, főleg azoknak, akik már nem éltek benne.

6 hozzászólás
!

Karácsony Benő: http://karacsonybeno.adatbank.transindex.ro/
Őt ugye már nem szükséges bemutatni?

Szerzői polca a Molyon: http://moly.hu/polcok/karacsony-beno


>!
Tíci
Karácsony Benő: Napos oldal

Már az első oldalon tudtam, hogy kedvenc könyv lesz. Valahogy tudtam, hogy jó, de meglepett, mert nem erre számítottam. Tudtam, hogy szép, de azt hittem máshogyan. Ez azonban egy kincs! Egy kincs, amit mindenkinek (vagy legalábbis sokaknak) el kellene olvasnia! Én örökre a szívemben fogom őrizni azt a hangulatot, kivételes érzést, amit az olvasása jelentett.
Szerepelni akartam ebben a könyvben, ahol még egy egyszerű bogár is lehet pár pillanatra főszereplő, mert ez egy olyan könyv, ahol egy kecske a kedvenc szereplőm. Meg egy kicsit szerelmes is lettem, Kázmérba. Egyetlen mondattal majdnem mindent elmondani, egyetlen szófordulattal világokat kiforgatni a helyéből, erre képes ez a könyv. Meg arra, hogy a nehéz időkben is megtanuljuk, hogy hogyan kell túlélni, hogyan kell a holnapra tekinteni. Azt hiszem, én is a napos oldalon akarok állni mindig! És szeretném kívülről megtanulni. Lehetetlennek tűnik, de az első 2 HP-t is tudom kívülről, szóval ezt is csak folyamatosan kellene újra és újra olvasnom, igaz? És azt hiszem, hogy egy kicsit az életem is megváltozna, ha minden mondatát igazából a magamévá tudnám tenni…

!

A radóci születésű erdélyi író, újságíró Papp Sándor Zsigmonddal az e havi Tollvonásban már megismerkedhettetek.
http://pappsandorzsigmond.adatbank.transindex.ro/

@cippo valósággal belehabarodott. Lelkes értékelése mellett számos karcban idézett a szerző Semmi kis életek című regényéből: http://moly.hu/karcok/180839, http://moly.hu/karcok/181243

De ismerős ez a hosszú sor… Reméljük, a regényért is ilyen előőrsöket beépítő, minden elképzelhetőre, sőt képtelenségekre hivatkozó molyok fognak sorban állni. :)


>!
cippo I

"A sornál pedig aligha lehet jobbat kitalálni. Pótolja a tévét, újságot: ami itt nem hír, az már máshol sem lesz az. Legendák születnek és enyésznek el pillanatokon belül, csak a politikát kerülik, mert senki sem hülyült meg egészen. Haragosok békülnek ki, vagy vesznek össze még jobban, hiszen a hosszú hajnali órák nem kímélnek semmit: itt az is őszinte, aki még a nevét is elhazudná. Az előörsöt kétóránként váltják, így mindenki aludhat egy kicsit, s ha közeledik az ajtó, leparancsolják a gyerekeket is, mikor kiét, mert csak a jelenlevők számítanak. Hivatkozni, persze, bárkire lehet: fekvő nagyszülőre, törött lábú férjre, terhes feleségre, de ez rutinosabb eladót még csak fel sem bosszant. Mintha csak egy anya hallgatná a zsörtölődő csemetéit.
A rendszer állandó éberséget kíván, és némi rugalmasságot, hiszen pillanatok alatt kell elhalasztani családi ebédet, rokonlátogatást vagy délutáni mozit, ha épp akkor esik be Rakucsinec a hírrel, vagy útközben alakul ki egy ígéretesnek látszó sor a vegyesbolt előtt. Büntetlenül nem is lehet megállni egy-egy üzlet előtt, mert két ember mögé már gondolkodás nélkül odasurran a harmadik, majd a negyedik, s fél óra múlva már a sarokig kúszik a sor, miközben idegesen hullámzik végig a megunhatatlna kérdés: mit osztanak, mit osztanak? Igazából nem is fontos. A sor teszi azzá."

(A kép csak illusztráció. 1956-ban a fővárosi Vörösmarty téri játékbolt előtt várakozik a tömeg. forrás: http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/20081009/morogva_var… )

Kapcsolódó könyvek: Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek

Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek
5 hozzászólás
!

Székely János (Torda, 1929. március 7. – Marosvásárhely, 1992. augusztus 23.) a 20. század második felében a magyar irodalom sokoldalú egyénisége, költő, prózaíró, drámaíró, tanulmány- és esszéíró, műfordító.
http://szekelyjanos.adatbank.transindex.ro/

„Néhány, korának vezető politikai egyéniségét dicsőítő korai versétől eltekintve, melyet édesapja szabadlábra-helyezése miatt alkotott, hogy majd kevéssel azután bekövetkezett halálával mindezt megbánja, később mégis sikerült szembeállnia a hatalom, a hivatal rövidlátó, sok esetben embertelen politikai gyakorlatával. Végül fölényes magabiztossággal találta meg azt a metaforikus-szimbolikus stílust, melynek birtokában bátran mondhatta a maga külön véleményét mindarról, ami megalázta az individuumot. Nem befolyásolták korának kultúrfilozófiai törekvései, életművét a polgári-humanista értékrend és az alkotóművész szenvedélyes igazságkeresése formálta. Ezért nem hódolt be a mindenkori hatalomnak, de ragaszkodott az univerzális humanista értékekhez. Írói arculatát döntően határozta meg filozófiai műveltsége, sajátos bölcselete.” (Czirják Árpád: Új magyar Látó-drámák – http://www.jamk.hu/ujforras/0607_15.htm)


>!
vargarockzsolt P
Székely János: Az árnyék / Soó Péter bánata / A nyugati hadtest

Székely János (1929-1992) erdélyi költő, író, drámaíró, aki több mint harminc éven át Marosvásárhely szépirodalmi folyóirata, az Igaz szó versrovatának szerkesztője volt, elsősorban színpadi műveiről ismert. Pontosabban egyetlen drámája élhet a közönség tudatában: a Caligula helytartója, amelyet a magyarországi színházak is rendszeresen műsorukra tűznek. A versei több kötetben jelentek meg, miként prózája és esszéi is, de az olvasók megfeledkezni látszanak róluk, elsősorban talán azért, mert nem illeszkednek a kisebbségi létben született művek elvárható tematikájához, a Tamási Árontól Wass Alberten keresztül Sütő Andrásig ívelő regényírói vonulathoz. E szerzők – értéküktől független – tematikai zártsága a filozófiai képzettségű Székely János számára idegen volt. Ő művészetében az európai kultúra hagyományaihoz kötődött, drámái Camus és Sartre nyomdokain egzisztencialista ihletésű vitadrámák, költészetében pedig Babits, Tóth Árpád és Szabó Lőrinc tekinthetők szellemi elődeinek.

E kötete címében kisregényeket ígér, és három alcím alatt prózai szövegeket tartalmaz.
Az első, Az árnyék , egy Faust-történet továbbgondolása. Az eredeti történetben az árnyékát vesztett tudós folyamatosan az ördög csábításának van kitéve, míg Székely meséjében a tulajdonosát vesztett árnyék a főszereplő, aki személyisége jobbik részét nélkülözve hiába keres társat magának, s mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerül, szerencsétlenséget okoz. A történet az olvasótól nem sokat vár el, a tanulság is túl direkt, egyszerű, ezért a mű ma már csak a Székely-rajongók, és a szerző pályáját kutatók számára lehet érdekes.

A második, amely a Soó Péter bánata címet viseli, már valóban jelentős alkotás. A cselekményt az egyes szám első személyű elbeszélő a saját élete történeteként meséli el: egy ikerpár életét a kora gyermekkortól az iskolai világon, a leventéskedésen keresztül a II. világháborús utazásig, hogy a történet egy westfáliai kisvárosban záródjon. A keretes szerkezetű, jól megírt – engem Hermann Hesse stílusára emlékeztető – kisregény végig érdekes. Az olvasó figyelmét a cselekmény váratlan fordulatai folyamatosan lekötik, ugyanakkor az elbeszélő reflektál a „történetmesélés nehézségeire” is. Ez azonban nem öncélú, posztmodern játék, hanem a realitás megkérdőjelezésének, az álom és valóság egybejátszásának eszköze, melynek tudatosságát a középső rész fejezetcímei – Ördögi varázslat, Mesevilág, Álmok, Cirkusz – is mutatják.
Az árnyékhoz hasonló tragikus megközelítés a személyiség meghasadásának költői látleletét adja, és Székely személyes életsorsának párhuzamai kézenfekvő magyarázatul szolgálhatnak ennek hátterére.

A kötet harmadik kisregénye, A nyugati hadtest – amely valójában egy összefüggő novellaciklus egy hosszúvers codájával zárva –, véleményem szerint talán a legértékesebb Székely János prózái közül. Ennek – jelentőségéhez méltó – elemzése egy rövid recenzió kereteit mindenképpen meghaladja. Ezért csupán néhány szempontot emelnék ki, amelyre a mű olvasásakor érdemes figyelni.

A szerkezet, az egymással látható és láthatatlan szálakkal egymáshoz kapcsolódó, de mégis önálló részekből, prózából és versből összeálló „regény” viszonyítási pontként itthon Kosztolányi Esti Kornél történeteit vagy Bodor Ádám Sinistra körzetét, külföldről például Hesse Üveggyöngyjátékát juttathatja eszünkbe.

A rövid felvezetést, Ajánlást követő kilenc novella Marosvásárhelyről induló, és a II. világháború idején nyugatra vonultatott hadapródiskolások történeteit meséli. A katonai fegyelembe és hierarchikus függelmi viszonyok közé kényszerített gyerekek konfliktusai természetesen kínálják a világirodalmi és magyar párhuzamokat: Musiltól a Törless iskolaévei, Llosatól A város és a kutyák, és persze a téma legjobbja, Ottlik Iskola a határonja a kézenfekvő példa.

A mű filozófiai mondanivalója – a szerző és a narrátor halvány distanciáját fenntartva – logikusan jut el kimondva abszurd állításokig: a háborús szörnyűségek és romok felett az európai keresztény civilizáció dicséretéig; az embertelen viszonyokat természetes létállapottá kényszerítő háborús katonaság léleknemesítő szerepéig, vagy az állandó vereség erkölcsi győzelemmé stilizálásáig. Érdekes megfigyelni azt is, hogyan jelentkezik a könyvben a Sorstalanságban a „koncentrációs tábor szépségeként” megjelenített gondolat, amúgy ellentmondásosan, hisz a főszereplő és sorstársai itt félig-meddig maguk választotta úton haladnak, és áldozat, tanú és tettes mivoltuk egyszerre van jelen.

A realista stílusban, egyszerű narratívával és lineáris cselekményvezetéssel megírt történetek alapvető erkölcsi konfliktusokat jelenítenek meg, és azok feloldására nem kínálnak azonnali megoldásokat. A társadalmi lét viszonyainak bonyolultsága és az emberi jellem sokrétűsége árnyalt ábrázolásmód mellett kizárja a direkt válaszokat. A történetek és a használt nyelv egyszerűsége megkönnyíti az olvashatóságot, ugyanakkor egyszeri olvasáson túl többet nem igényelnek.

Összességében azt gondolom, hogy a Nyugati hadtest irodalomtörténeti jelentősége nagyobb, míg a Soó Péter bánata élőbb, és ez utóbbi mágikus realizmussal rokonítható világa közelebb állhat a mai olvasóhoz. Azoknak, akik szeretik az igényes, de nem igazán divatos könyveket, és azoknak, akik elkötelezettek a határon túli magyar irodalom iránt, jó szívvel tudom ajánlani Székely János prózai munkáit.

!

Hervay Gizella (Makó, 1934. október 14. – Budapest, 1982. július 2.) erdélyi költő, író és műfordító. Szilágyi Domokos első felesége, a Forrás első nemzedékével lépett színre. A külső világ megértésének akarása és magánéleti nehézségei, a magány, a belső űr növekedése juttatja el „olyan lírai csúcsokra, ahonnan ijesztő mélységek nyílnak”. (http://mek.oszk.hu/03600/03628/html/h.htm#HervayGizella)
http://hervaygizella.adatbank.transindex.ro/

@ejszaka a költőnő Kettészelt madár c. kötetéről: „Hú. Kellemetlen a torkomba szorult szomorúság. Amilyen rövidek és szűkszavúak a versek, annál súlyosabbak. Először úgy tűnt, hogy nagy szabadságom lesz kitalálni, hogy mit miért. Aztán nem, ebben a gyászban nem.” (http://moly.hu/ertekelesek/1050399)


>!
Maya
Hervay Gizella: Tőmondatok

Csend, magány, halál, világfájdalom bújkál a sorok között. Mintha előre látta volna sorsát, mintha a jövő már múlt lenne.
"(…)századok dohos emlékét
és mindenféle emlékeket cipelek,
konzervdobozokat, falábakat,
kulcsokat, eleven kezeket,
fiókokban éjszakákat és nappalokat,
lombfűrészeket, érettségi bizonyítványt
és soha el nem küldött leveleket
és szilánktól szétszaggatott gondolatokat
és egy napot a jövőből,(…)"
Hervay Gizella verseit nehéz értékelni. Annyira szomorú minden verse, mintha az lenne a költészet feladata, hogy a szenvedést leírva, megvédje attól saját magát. Engem mégsem hangolnak le a versei. Akkor szeretem őket olvasni, amikor napokig eszem magam valami miatt. És általában jobban leszek tőlük.

!

László Noémi (Kolozsvár, Románia, 1973. július 28.-) költő, műfordító.
http://laszlonoemi.adatbank.transindex.ro/

„Ami általában elsőre eszembe jut László Noémiről, az pozicionális kérdés: a se kint, se bent, se itt, se ott, se fent, se lent (végül is minden játékosság ellenére szomorú) állapot-versei. De ugyanakkor mintha ez a lebegés, a könnyedség adná verseinek súlyát. Mert olykor minden bizonyossága ellenére a keresés költészete ez: a pimaszul hétköznapi dolgok és kitöltetlen helyek tömkelegének kereséséé, s mindenek mögött – önmaga kereséséé. Bár jobbára klasszikus hagyományokat folytat, költészete mégis az erdélyi magyar irodalom egyedi színfoltja.” (Vári Csaba: A világ szemöldje Élet és Irodalom, 2004., 48. évf., 49. http://laszlonoemi.adatbank.transindex.ro/belso.php…)

@natalie a költőnő Százegy című kötetéről:
„Nem tudok még írni róla, mert érnie kell bennem. A hangjának… Át kell, hogy járjon teljesen, hogy a véremmel szállítsa tovább az üzenetet, mert van. Üzent… Sokszor, nagyon sokszor olvasok el egy-egy verset… De mindig elsőre választok, és ez is érdekes. Szóval csatlakozom ahhoz az állásponthoz, hogy ebből a kötetből mindenképpen kell egy kézben is fogható, hogy bármikor, bárhol tovább tudjam gondolni. Olyan… Én hazaviszem…” (http://moly.hu/ertekelesek/591970)


>!
havas
László Noémi: Papírhajó

(…) S nem csinált virág, nem papírhajó (Reményik)
De, de az. Sőt, talán papírkomp, megrakva szavakkal, miket végül csak óvatosan tettem le, nehogy összetörjenek.
Leginkább teához hasonlítanám, esetleg fűszerekhez. Hol csípnek, hol édesek. Van, hogy keserűek, és van, hogy felemásak. Mint az érzések. Tele vannak méltósággal ezek a szavak, büszkék és önérzetesek, mindenik kiáltja: összetartozunk. Átkozottul szépek.
Bennem felejtették magukat. A papírhajó valahogy befúrta magát édes terhével, és mostmár nem engedhetem el.[Mégis] szabadon hagyom. Szabadon hagy.
(…)
A sok betű. Napom velük kitöltöm.
Kiegyenesedik a hát a földön.
A tíz ujj, két tenyér is ellazul.
Ha elaludtam, szólíts magyarul. (Alapdolgok)

5 hozzászólás
!

Szilágyi Domokos (Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.) erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító.
http://szilagyidomokos.adatbank.transindex.ro/

@ÁrnyékVirág hat indokot sorol fel, amiért költészetét szeretni lehet. Az első: „mert fantasztikusan sokrétegű. Társadalmi problémák, betegség, halál, elmúlás, magány, élet értelme, a költő, vagy az olvasó, gondolkodó ember, vagy egyszerűen csak az ember helye a felgyorsult, elidegenedő világban, kultúrák találkozása, Erdély, és persze az elmaradhatatlan szerelem, életigenlés, életöröm, napsütés, szóval maga az élet, szépségeivel és mocskaival együtt – erről szólnak a versei, és ez bizony nem kevés.”. Az utolsó: „ Csak.” Mint mondja: „Az első öt indokomat lehet vitatni, cáfolni, egyetérteni velük. Tessék csak tessék! A hatodik pedig megcáfolhatatlan.” (http://moly.hu/ertekelesek/547888)


>!
[névtelen]
Szilágyi Domokos: Kényszerleszállás

Az vesse rá az első követ, aki soha nem volt fiatal és bohó.
Alapvetően nem szeretem az ideológiákat megverselő darabokat senkinél és senkitől. A bennem lévő berzenkedő bizsergés, ha kellően kismértékű, csodálom azokat a szerzőket, akik őszintén hitték /kivéve, ha nem a párt szólt, hogy kéne írni két oldalnyi dicsőítést róluk/ hogy a kommunizmus, szocializmus, akármizmus megvalósulása jót hozhat. Persze SzD nem csupán ideológiamentén verselt, szerencsére. Találtam olvasás közben új kedvenc verset. Zelk Zoltán Zúzmaráját a laptopom Sticky Notesán leváltotta Szisz Szomszéd asztalnálja. Amatőröltem egy négykezest a blogomra a Keresetvevőkből/-ről/-rel. .. Selyem Zsuzsa egy óráján annyira védelmébe vette, magyarázta Szisz ideológiás verselését, hogy nem akaródzott nekem verseit olvasni. @Árnyékvirág kihívása miatt „vettem kézbe” az onlájn SzD kötetet. Visszakúszott a kedvem szépen, lassan. És igen Szisz, -urambocsá – jó verseket kivánok!
Sajnálom, hogy a negyedik X előtt kényszerleszállást hajtott végre.

!

Az Adatbankban az írói adatlapok mellett könyvek és folyóiratok digitalizált változatát is meglelhetitek.

Érdekel az erdélyi szépirodalom? Az erdélyi magyarság története? Kisebbségi kérdések? Olvasnál a csángókról, az erdélyi zsidókról, cigányokról? Érdekel a székely népművészet? Netán az erdélyi kastélyok, várak?

Itt több kiadó kötetei közt is válogathattok: http://adatbank.transindex.ro/belso.php…
A paletta nagyon színes és változatos, van itt szépirodalom, irodalomtörténeti, néprajzi, történelmi, szociológiai, művészettörténeti írás és így tovább.

A honlap a folyóiratok ugyancsak bő választékát kínálja: http://adatbank.transindex.ro/belso.php…

A társadalomtudományok felé kacsingatóknak a különböző tematikában összeállított Szövegtárakat is érdemes böngészni.

A Transindex egyik legérdekesebb projektje az Adatbank Café (http://www.adatbankcafe.adatbank.ro/konferencia/), mely „egy olyan on-line konferencia kíván lenni, ahol magyar és román értelmiségiek oszthatják meg víziójukat, véleményüket fontos és időszerű témákról, aktuális tudományos eredményekről.
A konferencia célkitűzése, hogy a változatos témákat taglaló előadások az internetes felület révén ne csak a szakemberek szűkebb rétegéhez, hanem a minél szélesebb közönséghez is eljuthassanak.”

Számos előadás itt érhető el: http://adatbank.transindex.ro/belso.php…

A másik, egy még gyerekcipőben járó, de ígéretesnek tűnő vállalkozás a Romániai Magyar Lexikon, amelynek célja „egy olyan, erdélyi tematikájú, klasszikus értelemben vett enciklopédia felmutatása, amely az online kommunikáció műfaji kritériumainak is megfelel. (…) A Lexikon első tematikája 150, Erdélyben található műemlék a nemzetközi szakmai standardok szerinti, egységes szerkezetű leírását tartalmazza román és magyar nyelven.” (http://lexikon.adatbank.ro/…)

Számomra az Adatbankban való barangolás egyik legérdekesebb felfedezése a Fotótár volt. Egyrészt a néprajzi képtár:


>!
eme P

Csángó gyerekek Máriafalván (Bákó megye) – 1949, Kós Károly felvétele.

A Kriza János Néprajzi Társaság képtárában (http://kjntfotoarchivum.adatbank.transindex.ro/) a ’10-es évektől napjainkig Románia egész területén, de főként magyarlakta vidékeken készült néprajzi jellegű fotókat találhatunk, többek közt dr. Kós Károly – az író, építész, grafikus Kós Károly fia – által a csángó vidékeken készített képeket.

!

Másrészt ezek a képek:


>!
eme P

Ki van a képen?
Tudsz róluk?

A Birkenaut túlélő Katz Márton a kolozsvári deportáltak „roncsai” közül 150 fényképet gyűjtött össze, melyek a kolozsvári Tranzit házba kerültek.*
A fényképek 436 ismeretlen, Kolozsvárról eltűnt személyt ábrázolnak.
http://missingsince1944.ro/

„Ezek a fényképek egyedi és megismételhetetlen személyekhez tapadtak valamikor, a sarki boltoshoz, valaki sógornőjéhez, a város színházának nyugalmazott színészéhez, ki tudja kihez. A fényképek mára elveszítették identitásukat, számunkra tiszta imázzsá változtak, leváltak a konkrét emberről, jogos birtokosukról, nem látunk mögéjük senkit.”

Katz Márton 1945-ös felhívása a képeken látható személyek azonosítására sikertelen maradt, akárcsak a Cine îi recunoaşte? Tudsz róluk? Missing 1944-2008 projekt próbálkozása.
(l. http://missingsince1944.ro/…)
A témával kapcsolatos tanulmányok: http://missingsince1944.ro/…

*A Tranzit ház a modern művészetek és a multietnikus közösség találkozóhelye Kolozsváron – eredetileg egy ortodox rítusú zsidó közösség „Poalei Tzedek” nevű zsinagógája volt.

2 hozzászólás
!

Most pedig nézzük, mi is történt az elmúlt hónapban, miket olvastak a molyok…

De először hadd ne feledkezzünk meg egy fontos hírről: októberben Bán Zsófia, író, esszéista, Imre Flóra költő, műfordító és Szolláth Dávid irodalomtörténész mellett
DEMÉNY PÉTER erdélyi író is átvehette a Déry Tibor-díjat.

„Demény Péter író, költő, szerkesztő, műfordító 1972-ben született Kolozsváron. A kolozsvári egyetem magyar–román szakán szerezte diplomáját, ahol ma a modern magyar irodalmat oktatja. Dolgozott kiadónál, napi- és hetilapnál, jelenleg a Látó című folyóirat esszérovatát szerkeszti, illetve a Román Kulturális Intézet vezetőtanácsának tagja. Az alkotót méltató Papp Sándor Zsigmond szerint költészete, prózája és esszéi a csendes szemlélődés, a keserű bölcsesség mintadarabjai. Első verseskötete Ikarosz imája címmel 1994-ben jelent meg, ezt követte a Bolyongás 1997-ben, a Beszélgetés a tükörrel on-line kötet 2004-ben, majd A fél flakon 2007-ben. 2009-ben gyerekverskötete, 2011-ben meseregénye jelent meg.” (http://www.kronika.ro/index.php…)


>!
havas
Demény Péter: A fél flakon

(…)
Én nem tudom, hogy meddig tart a szőttes,
és meddig sajog minden kegyetlenség,
és meddig fogad mindegyik megálló,
és meddig borulok le a szerelem előtt.

De azt tudom, hogy nincsen pillanat,
amikor belül ne lennék magammal,
és ne örülnék, hogy én én vagyok,
és ne fájna, hogy örülök neki. (Válasz egy szemrehányásra)

Szinte látom magam előtt Pétert, ahogy kezében megmozdul a toll, aztán balról jobbra látható formát öltenek a gondolatai.
Hmm, valahol azt olvastam (nem tudom, igaz-e), hogy a profán a pro fanumból (azaz a templomon kívüli) származik. Nem tudom miért, de ez jutott eszembe ezekről a versekről. Mindennapi szavaink tákolmányai, szakaszokká, sorokká sűrítése. Volt, amelyikre felszisszentem, de volt, amelyik kifejezetten zavart (illetve valami benne).
Nem tudnék így írni, de nem szédültem bele ebbe a költészetbe.
Maradok minden tiszteletemmel és elismerésemmel kedves, tanár úr!

!

Ami az olvasásokat illeti, íme egy kis válogatás:

Tamási Áron: Ábel a rengetegben – @Nicole_Kinney: http://moly.hu/ertekelesek/1045241
Kós Károly: Erdély – @Creusa: http://moly.hu/ertekelesek/1053481
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények – @Creusa: http://moly.hu/ertekelesek/1047464
Wass Albert: A funtineli boszorkány – @smiley2000: http://moly.hu/ertekelesek/1047774
Wass Albert: Elvész a nyom – @padamak: http://moly.hu/ertekelesek/1051418
Sütő András: Színművek – @Cotta: http://moly.hu/ertekelesek/1049146
Gion Nándor: Börtönről álmodom mostanában: @alice011: http://moly.hu/ertekelesek/1049116
Böjte Csaba: A szeretet bölcsője – @Véda: http://moly.hu/ertekelesek/1042734
Böjte Csaba – Karikó Éva: Párbeszéd a végtelennel – @vigili: http://moly.hu/ertekelesek/1051718

@ÁrnyékVirág ismét hozott egy, a HatárŐrségben még nem szerepelt erdélyi szerzőt:

DÁNÉ TIBOR (Kolozsvár, 1923. márc. 24. – Kolozsvár, 2006. október 11.) – erdélyi író, szerkesztő. A szűk értelemben vett szépirodalmi művek mellett a tudományos-fantasztikus regénytől a bűnügyi regényeken át az ifjúsági elbeszélésekig, gyerekszíndarabokig számos műfajban alkotott. Jelentősek tudományos tájékoztató munkái is. (http://lexikon.kriterion.ro/szavak/639/, http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A1n%C3%A9_Tibor)


>!
ÁrnyékVirág
Dáné Tibor: Huszonegyéves lettem

Dáné Tibor: Huszonegyéves lettem A láttamtáncrend első tánca

Mindenkinek, aki túlélte a második világháborút, van egy saját, személyes regénye. Van, aki megírta, van, aki magában hordozta és végül magával vitte a sírba.
Ebben a könyvben szabadon áradnak az emlékek – a búcsú pillanata, a bevonulás, a mindennapi élet gondjai, kedves barátok, bajtársak halála – annyi tragédia, ami egy erős embernek is sok lenne, nemhogy egy alig huszonegy éves fiatalembernek. És mégis ott bújkál időnként a derű is a visszaemlékezésekben: egy-egy lopott csók, pillanatnyi vagy életre szóló szerelmek, barátságok, a hajdani kürtős kalács és békatészta íze. Mert bizony még akkor is, még a legsötétebb időkben, a fronton, a halál árnyékában is voltak vidám pillanatok, mert csak így lehetett túlélni, és nem beleőrülni. Hiszen ezek a fiúk szinte mind, akár az elbeszélő, még csak huszonegy évesek voltak. Sokan közülük ilyen fiatalon maradnak meg társaik emlékeiben, és nyugodnak valamelyik messzi katonatemetőben.
Örülök neki, hogy Dáné Tibor azok közé tartozott, akik papírra vetették a túlélőregényüket , mert az ő története egy kicsit minden erdélyi katona története is.
Az, hogy ő visszatért a háborúból, az én történetemnek a kezdete.

!

kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész körzetből csak én maradhatnék itt. Én egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csendőrtől, aki elvitte a lisztet tőlünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne öljenek meg, csak hagyjanak élni!

Heynemann Éva a második világháború idején Nagyváradon élt, először a váradi gettóba került, majd családjával együtt deportálták.

„A kislányról azt állítják: tizenhárom éves volt, amikor szembe kellett néznie a zsidók elhurcolásának borzalmaival, és – akárcsak világhírűvé vált sorstársa, Anna Frank – ennek hatására ő is naplót kezdett írni (magyar nyelven) a gettósításról és a zsidóüldözésekről. A háborút követően ezt a naplót ki is adták magyarul, jiddisül és angolul. Heyman Éva feljegyzéseit az édesanyja, Zsolt Ágnes adatta ki először. Az asszony azt állította, hogy a naplót a család házvezetőnője, bizonyos Szabó Mariska lopta ki a gettóból, s tőle kapta vissza 1945-ben. Röviddel később az anya öngyilkos lett. A naplójegyzet eredetisége a mai napig vitatott, mivel annak állítólagos eredeti kézirata elveszett. (…) Heyman Éva állítólagos naplójáról egyes irodalomtörténészek feltételezik, hogy az anya, Zsolt Ágnes megváltoztatott abban részeket és részleteket, sőt az is elképzelhető, hogy a teljes szöveget maga írta. Ezek egyelőre nyitott kérdések maradnak…” (http://erdely.ma/kultura.php…)


>!
Chris P
Zsolt Ágnes: Éva lányom

Ez a könyv, amivel olvasás közben elvagy, de csak akkor tudod igazán értékelni, mikor már befejezted, és gondolkodtál a történteken. Én többször visszaolvastam a „kedvenc” részeimet, és mindannyiszor elborzadtam rajta, hogy milyen kegyetlen tud lenni a világ, amiben élünk. A legfájóbb pedig az, hogy mindezt egy 13 éves lány szemszögén keresztül láthatjuk.

!

Most pedig jöjjenek azok, akiket már nem kell bemutatnom nektek:

Bodor Ádám

Verhovina madarai
„Bodor Ádám mondatai szépen, csendesen rátelepednek az emberre, először az orrán-fülén-száján át csörgedeznek belé, majd bekúsznak a bőre alá. Hihetetlen hangulatvilág, elgondolkodtató, megrázó – és elszomorító. Az egyik legegyedibb kortárs írónk remekműve.” – @Adam_Taylor (http://moly.hu/ertekelesek/1050115)

Sinistra körzet
„Természetesen szörnyű. Remek párosítása a gyönyörű természetnek, és az érzelmi kiüresedésnek. A feleséget meg lehet osztani, a gyereket el lehet adni, bárkit fel lehet jelenti, és meg lehet ölni, és ez a világ legtermészetesebb dolga. Amikor olvastam, nem vágott mellbe, csak szép lassan átkarolt az iszonyat.
Tetszett a töredezett, szinte önálló novellákra osztott előadás, a folyamatos ismétlés.
Megérne ez a világ egy nagyregényt is…” @Kálmánfy_László (http://moly.hu/ertekelesek/1047745)

Bartis Attila

Tizenegy novella
„Tetszik a hangneme. Nagyon szeretem azt a nosztalgikus hangulatot, amit írásai árasztanak; annak ellenére is, hogy a témái nem éppen azok a szívesen visszaemlékezős időszakból való történetek…” @lauranne (http://moly.hu/ertekelesek/1042685)

A nyugalom
„Mindent éreztem olvasás közben,csak nyugalmat nem…átszőtte az érzés: Magányosan, mintha az Isten elfelejtett volna köré világot teremteni….olyan ez a könyv mint amikor az ember besétál egy börtönbe:tudja, hogy ő nem fogoly, ő majd szépen kilép, ha az idő lejár, de mégis ott benn valahogy minden úgy vesz körül mint a liánok a dzsungelben. Érezni a fojtást, a mozdulatlanságot, a sötétet, a szürkeséget, a kitörni vágyást….és az ember úgy érzi megfullad, ha nem nyithat ki azonnal egy ablakot friss levegő után..” @szellőcske (http://moly.hu/ertekelesek/1055371)


>!
encsy_eszter MP
Bartis Attila: Tizenegy novella

BOHUMIL
avagy a kenyérmorzsák története

Jól elkapta Hrabal stílusát, a kocsmában-mondom-el-az-életemet hangulatát, és éppen elég volt, amennyit adott belőle. Nekem Hrabal túl sok, de ilyen terjedelemben abszolút élvezhető.

NEIL
avagy az emlékezés története

A némaság percei a legkegyetlenebbek. Így van ez kihallgatáson és így van ez a szerelemben. Temetésen szintén. Akár égi, akár földi idő van érvényben, a némaság perceit az ördög méri ki rozsdás vasutas-vekkerrel. Éveknek méri a percet, ezért lehet ilyenkor megöregedni.

KÁROLY
avagy az irodalom története

Kedvenc. Groteszk szörnyülködős-nevetős, de inkább utóbbi.

ENGELHARD
avagy a fotográfia története

Erre most nem jutnak eszembe szavak, csak hogy szörnyű és szép .

GYERGYÓ ÉGHAJLATA
avagy a megérkezés története

Sinistra-hangulat.

A VILÁG LEGMÉLYEBB DEPRESSZIÓJA

Itt sincs másképp, mint odafent. Itt, a legmélyebb depresszió közelében is attól rettegsz, hogy még egy cigaretta, és megszokod.
Magával ragadott rántott.

IDEFENT BALSORS, ODALENT SORSTALANSÁG

Tetszik, ahogyan forgatja a teret és az időt, mintha Rubik kockát tartana a kezében.

„VALAMI A VÉRRŐL”

Hétköznapi borzalom. Ismerős az érzés, amit leír: saját gyarlóságunk feldolgozhatatlansága.

A VÁMOS ÉS AZ ÚRISTEN

(…) amit az Úristen egyszer becsomagol, azt ember többé ki nem csomagolja soha.

A NAGY ERG

Az ember azt hinné, mindössze belátás kérdése, és bárhol meg lehet fordulni, de nem. Kell valami megnevezhető, ameddig eljutott.

A MAGYAR NYELV RÖVID TÖRTÉNETE

Kétségkívül: Isten nyelve a magyar.

5 hozzászólás
!

Ezúttal is ajánlom figyelmetekbe a kihívásokat:

@ÁrnyékVirág: http://moly.hu/kihivasok/barangolas-az-erdelyi-irodalom-erdejeben (határidő: 2013. dec. 31.)
@Emese_Kelemen: http://moly.hu/kihivasok/vajdasagi-magyar-irodalom (határidő: 2013. aug. 31.)
@krlany: http://moly.hu/kihivasok/eszaki-orseg-felvideki-es-karpataljai-magyar-irodalom-olvasoklub (határidő: 2013. okt. 31.)

December végén lejáró kihívások:
@Reelka: http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-benedek-elektol (jelentkezési határidő dec. 1.)
@gwyneira: http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-hervay-gizella-verseket (jelentkezési határidő dec. 21.)
@Judy22: http://moly.hu/kihivasok/minden-honapra-egy-magyar
@Izolda: http://moly.hu/kihivasok/kortars-szep-irok-virtualis-vilagtalalkozoja-2012
@krisztina990: http://moly.hu/kihivasok/gion-nandor
@Bibibiii: http://moly.hu/kihivasok/fodor-sandor

Továbbá:
@elle: http://moly.hu/kihivasok/olvassuk-wass-albert-muveit (határidő: 2013. jan. 8.)
@zsenya: http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-kortars-magyaroktol (határidő: 2013. jan. 9.)
@lakmuszisz_HisztisMirtill: http://moly.hu/kihivasok/kolozsvar-kolozsvar-kolozsvar (jelentkezési határidő: 2013. jan. 17., teljesítési határidő: 2013. máj. 17.)
@holle: http://moly.hu/kihivasok/david-veron-nyomoz (jelentkezési határidő: 2013. máj. 31., teljesítési határidő: 2013. jún. 9.)
@Sapadtribizli: http://moly.hu/kihivasok/2013-szilagyi-domokos-szuletesenek-75-evforduloja (határidő: 2013. júl. 2.)
@Üstökös: http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-verseskoteteket (határidő: 2014. júl. 9.)
@madárka: http://moly.hu/kihivasok/olvassunk-suto-andrast (határidő: 2015. dec. 31.)


>!
krlany I+SMP

Déli Őrség – Vajdasági Magyar Irodalom Olvasóklub könnyű

Elkezdődött2011. október 17., 16:33
Jelentkezési idő2013. december 15., 23:59
Véget ér2013. december 15., 23:59

A képen a péterváradi erőd

A Merítés virtuális moly újság hozadéka ez a kihívás. A Keleti Őrség (erdélyi magyar irodalom) sikerén felbuzdulva, @boribon007 ötlete nyomán jött létre, hogy egy kicsit ismerkedjünk a déli határon túli irodalommal is.

Segítségképpen: Gion Nándor, Végel László, Majtényi Mihály, Szirmai Károly, Fekete Lajos, Herceg János, Laták István, Gál László, Szenteleky Kornél, Lőrincz Péter, Thurzó Lajos, B. Szabó György, Fehér Ferenc, Németh István, Pap József, Ács Károly, Kopeczky László, Major Nándor, Tolnai Ottó, Domonkos István, Bányai János, Koncz István, Fehér Kálmán, Brasnyó István, Ladik Katalin, Utasi Csaba, Gerold László, Baranyai-Bosnyák István, Beszédes István, Deák Ferenc, Csuka Zoltán, Burány Béla, Földi László, Dési Ábel, Hornyik Miklós, Pásty Júlia, Sz. Szigethy Vilmos, Nagy Abonyi Melinda (Melinda Nadj Abonji), Székely Tibor, Thomka Beáta, Illés Sándor, Bence Erika, Harkai Vass Éva, Vagyasi Mária, Juhász Erzsébet, Balogh István, Böndör Pál, Lovas Ildikó, Mérey Katalin, Balázs Attila… a sor korántsem teljes, segítsetek bővíteni (ez a felsorolás nem jöhetett volna létre, ha nincs @eme szorgalmas gyűjtögető munkája)
Irodalmi olvasóterem: http://www.zetna.org/
Tolnai Ottó a DIA-n: http://www.pim.hu/object.6d472dbd-0292-42e6-a472-4d9d37…
Baranyai-Bosnyák István művei: http://www.baranyai-bosnyak.hu/
Pásty Júlia a MEK-en: http://mek.oszk.hu/html/vgi/kereses/keresesujgy.phtml…
Végel László (novellák, regény részletek, esszék, tárcák stb.): http://vegel.org/
Beszédes István a MEK-en: http://mek.oszk.hu/02300/02323/html/

A kihívás teljesítésének feltétele:
… vagy 2 könyv olvasása és értékelése,
… vagy 1 könyv olvasása és értékelése, és 15 darab vers olvasása
Az olvasások határidőn belül számítanak. Nincs műfaji megkötés, a lényeg, hogy vajdasági író tollából származzon. A verseket karcok vagy idézetek formájába linkeljétek.
                                                                                                _
EGY KIS ÖSZTÖNZÉS!:)
@Light-nak köszönhetően az újvidéki Forum Könyvkiadó (http://www.forumliber.rs/) megtámogatta 9 hazavihető könyvvel a kezdeményezést, amit a Déli Őrség 3x3 szerencsés olvasója kap majd meg. Sorsolás dönti el, hogy a kihívást teljesítők közül, kik lesznek a nyertesek, kiknek kerül plusz 1 könyv a karácsonyfájuk alá.:)
1. sorsolás: 2011. december 18. nyertesek: @jevus, @eme, @Maya http://moly.hu/karcok/126981
2. sorsolás: 2012 december 19. nyertesek: @Bubuckaja, @Árnyékvirág
3. sorsolás: 2013. december 16. nyertesek: @ppeva, @Lívia_Ambrus, @Ydna, @Gelso, @Almost_Zed http://moly.hu/karcok/307443
(Mindig az adott év sorsolásának időpontja előtti éjfélig befejezett kihívás teljesítések játszanak (2011 dec. 17 éjfél, 2012 dec 18 éjfél, 2013. dec 15 éjfél). Aki egyszer már nyert könyvet, a többi sorsolásból kimarad. A sorsolást a Debreceni Moly Klub http://debrecenimolyklub.wordpress.com/ végzi )
Köszönjük szépen a kiadónak az olvasásra ösztönzést!
                                                                                                __

Értékelések:
http://moly.hu/polcok/deli-orseg-vajdasagi-magyar-irodalom-olvasoklub-ertekelesek
Vajdasági Magyar Versgyűjtemény:
http://moly.hu/polcok/deli-orseg-vajdasagi-magyar-irodalom-olvasoklub-versgyujtemeny

És ha érdekel a határontúli magyar irodalom, akkor…
… az erdélyihez tartozó kihívás:
http://moly.hu/kihivasok/barangolas-az-erdelyi-irodalom-erdejeben
… és a felvidéki és kárpátaljaihoz tartozó kihívás:
http://moly.hu/kihivasok/eszaki-orseg-felvideki-es-karpataljai-magyar-irodalom-olvasoklub

218 hozzászólás
!

A meséket se feledjük:


>!
Allen_Ark
Máté Angi: Mamó

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Annyira szeretem ezt a nyelvet, ezt a varázslatos, káprázatos, homályosan fotografált emlékvilágot, az erdélyi párát rajta. Ha azt mondtam, hogy Tóth Krisztina világa az enyém, akkor Máté Angi Mamója határozottan nem. Nem ismerem a kék viskókat, a reggeli harmatot, a nagymamával összebújó ágyat, a dülöngélő részeget a kerítés mellett, az állatot a szomszédban. A szöveg elvarázsol, még ha nem is érint meg. Nem tudja felidézni sem a családom, sem a múltam. De mégis látom azt a gyermeket, aki csupa rosszat ír le, de mégis boldog. Olyan elementárisan hiányzó és örökre elveszett boldogság lappang mindegyik történet magvában, amit csak ordítani lehet. Pedig ezek nem szép történetek, nem jó történetek, nem rózsaszínre pingált mosolysorok, de mégis.

A kemény, érzelmeit ráncai alá rejtő asszony ikonját látjuk. Nem úgy szeret, hogy babusgat. Nem úgy bölcs, hogy okos lenne. Nem úgy kemény, mint a vasbeton. Túlélős, szívós fajta, nem nyugszik, nem pihen, csak úgy nem szeret, miközben minden mozdulatában benne van a kislány óvása, féltése, érte remegés. Ha nagy lennék és tudnék írni, szeretném a nagymamát én is egyszer ugyanígy megírni.

Jaj, be szép, libuskáim!


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!