Film, színház, muzsika

Rovatgazda
!

Sziasztok, Popovics Péter Pál vagyok, @Popovicsp87 néven már ismerhettek. Mostantól én fogom szerkeszteni a Merítés Film, színház, muzsika rovatát. Nagyon szeretek filmeket nézni, a romantikuson kívül szinte bármit.

Ebben a hónapban a westernfilmeket választottam mint témát. Tőlem a műfaj nagyon távol áll, valahogy sosem tudott igazán beszippantani, bár elismerem, hogy van varázsa. Szerencsére akadnak azonban olyan művek, amelyek igazán szórakoztatónak bizonyulnak.
Válogatásomban segítségemre volt a Rottentomatoes Top 100 western listája, és igyekeztem kevésbé ismert filmeket keresni.

Szeretnék köszönetet mondani @akire-nek és @Baráth_Zsuzsanna-nak, kiknek karcai sokat segítettek ennek a Merítésnek a létrejöttében.

Kezdésnek szeretnék két kihívást ajánlani, az egyik @Odin94 indiános kihívása, melyben egy indiános regényt kell elolvasni: https://moly.hu/kihivasok/uff-olvassunk-indianos-regenyt

A másik pedig @Th3DarkKn1ght westernes kihívása, ahol öt kötetet kell elolvasni a témában: https://moly.hu/kihivasok/western

Kép forrása: link
Felhasznált források:
link
link


Th3DarkKn1ght P>!

Western címke szerint képregény manga olvasós regény

Elolvasandó könyvek száma5
Elkezdődött2020. május 29., 18:19
Jelentkezés vége2021. december 1., 00:00
Véget ér2021. december 31., 23:59

Nagyon szeretem ezt a műfajt, de itt a molyon ez nem egy gyakori címke, így hát vérdíjat tűzök ki rá! :D

Olvassunk el 5 könyvet/képregényt/mangát, igazából tök mindegy mit, csak szerepeljen az adatlapján a western címke. Egyetlen kikötésem, hogy minimum 150 oldalas legyen! Ha úgy érzed, hogy az adott mű western és nem szerepel ez a címke az adatlapján, add hozzá nyugodtan! :)

Az olvasások a kihívás kezdetétől számítanak, természetesen lehet újraolvasás is. Csak teljes dátumos olvasásokat fogadok el. Mindegyik kötethez csillagos és szöveges értékelést is kérek!

Ha megvagytok, jöhetnek az Én és a könyv linkek hozzászólásban. Ez alapján majd zöldítek és megy a plecsni! :)

Jó szórakozást mindenkinek!

!

A westernfilmek szinte a filmtörténelem kezdete óta jelen vannak az iparban. A műfaj születését az 1903-as, Edwin S. Porter által rendezett A nagy vonatrablás című filmhez köthetjük. Ez a tízenperces rövidfilm ma már inkább komikusnak tűnhet, de forradalmasította a vágást, és Gilbert M. Aidersont igazi sztárrá tette.

Kép forrása: link

Olvassuk el @akire kapcsolódó karcát:


akire P>!
Film- és mozitörténet

Az első western és Theodore Roosevelt, mint cowboy-elnök

"A western egy olyan korban vált tömegszórakozássá, amikor nagyon erősen élt az amerikai köztudatban a Vadnyugat mitizált szelleme, amint azt a filléres regények és cirkuszi látványosságok óriási népszerűsége tanúsította. A műfaj egyik „kitalálója” a republikánus Theodore Roosevelt, aki négykötetes művében (The Winning of the West – A nyugat legyőzése, 1889-1896) a protestáns angolszászok szemszögéből írta meg Amerika szárazföldi terjeszkedésének romantikusra színezett történetét. Ő volt Amerika első cowboy-elnöke (1901-1909), aki ilyen szlogenekkel férkőzött be fehér népe szívébe: „A világ amerikanizálása a mi küldetésünk.” Persze mások is bábáskodtak a Vadnyugat vizuális, ideológiai és irodalmi mítoszának születésénél, mint például Frederic Remington, a festő, és Owen Wister, A virginiai című regény szerzője. Wister Rooseveltnek ajánlotta regényét, és az 1911-es kiadás előszavában élessen támadta a Wall Street bankárait és a szakszervezeteket. Ez a tény készteti George-Albert Astre francia filmtörténészt arra, hogy a westernt a politikai és katonai expanzió szolgálatába állított, romantikus nacionalista nosztalgia jegyében fogant műfajnak nevezze.

A western műfaj tartalmi és formai őstípusa, A nagy vonatrablás 1903-ban készült az Edison cégnél. Edwin S. Porter írta, fényképezte, rendezte egy nem túl sikeres 1879-es színdarab alapján. Primitív eszköztára, hiteltelensége ellenére nagy sikert aratott, amelynek az a magyarázata, hogy a közönséget egyre kevésbé elégítette ki a mozgás élménye, a földrajzi egzotikum és az eseményeket a híradók stílusában megelevenítő jelenetek sora. A filmnek el kellett jutnia a történetek elmeséléséig, ami viszont azonnal maga után vonta az emberábrázolás szinte megoldhatatlan problémáját. A közelképek lehetőségével is alig-alig élni tudó némafilmnek valamiképpen fel kellett tárnia az ember belső világát, cselekvési motivációját. A készítők a film speciális eszközeit, a környezetet, a fény-árnyékot, a plánozást, a beállításokat használták fel, hogy dramaturgiailag kifejező módon érzékeltessék a hős belső világát. A film tematikáját is oly módon választották ki, hogy minimális belső ábrázolásra legyen szükség, ellenben maximális cselekményességre nyíljon lehetőség. Így születtek meg az amerikai film műfajai: a western, a bűnügyi, a történelmi és a vallásos filmek, no meg a szenvedélyekkel túlfűtött melodrámák. Ezen filmek hősei archetípusok voltak (amely a tömegfilm egyik alapvető jellemzője): a cowboy, az indián, a bűnöző, a magánhekus, a pap, a vamp. Ez a tipizálás feleslegessé tette az elmélyült lélektani ábrázolást." http://www.filmtett.ro/cikk/1268/a-western-tortenete-3-1

http://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Géher István – Mesterházi Márton (szerk.): Vadnyugat

Géher István – Mesterházi Márton (szerk.): Vadnyugat
1 hozzászólás
!

Az 1930-as és ’40-es években olcsó westernek százaival árasztották el a nézőket évente.
Ezek általában egy kaptafára készülő „B” filmek voltak, néhány közülük folytatásos történet. Főszereplőik az akkori, igazi férfiideál megtestesítői voltak: sosem ittak, cigiztek, hazudtak, izzadtak. Sosem szerencsejátékoztak, illetve a szexet is kerülték.

A kor igazi túlélője John Wayne volt, aki a későbbi évtizedekben az amerikai westernfilmek állócsillaga lett.
A lenti film kicsit kakukktojás, mert A félszemű seriff a ’60-as évek gyermeke, mégis ez a film hozta meg Wayne-nek az Oscart.

Kép forrása: link

@Baráth_Zsuzsanna kapcsolódó karca:


Baráth_Zsuzsanna P>!
Filmajánló

A félszemű seriff (1969)
Ez az a film, amiért John Wayne megkapta az Oscar-díját. Amolyan DiCaprio-módra: messze nem ez a legjobb darabja az életműnek, de már olyan régen kijárt neki a szobrocska, hogy ezért vágták hozzá. A Herceget nem azért szerettük, mert olyan hatalmas színészóriás volt, hanem azért, mert ő maga volt az igazi westernhős, gyermekkorunk és egy korszak idolja. Emberünk nem kevés kockázatot vállalt, amikor elvállalta ezt a szerepet, hiszen merőben eltért azoktól a karakterektől, amelyeket egész életében olyan hitelesen megtestesített a filmvásznon, mégis teljesen önazonos tudott lenni a főszerepben, mert be merte mutatni, hogy milyenek lettek volna a Vadnyugat régi nagy hősei, ha megöregedtek volna. Sok évvel később készült el Coenék remake-je, amely látványosabb és pörgősebb feldolgozás (ehhez képest 10 Oscar-díjból egyet sem vihettek haza az alkotók), mégis az én westernmániás szívemnek sokkal kedvesebb ez a romantikusabb változat, és hiába volt Jeff Bridges kiváló a főszerepben, azért a Vadnyugat mégiscsak John Wayne terepe. Amolyan régi vágású alkotás, amelyben nem túl gyorsan zajlanak az események, de éppen ezért van elég idő rácsodálkozni a mesés Vadnyugat mára már történelemmé lett alakjaira, a békebírók, a farmerek, a törvényen kívüli banditák világára, amely CGI-mentesen is el tudja varázsolni a nézőjét. Nem kell mindig a pörgős akcióorgia, időnként nagyon jól tud esni a lelkünknek egy ilyen igazi old-school westernfilm, amely eltér ugyan a műfaji sémáktól, de csak annyira, hogy ne legyen belőle tucattörténet. Egy legendás színész jutalomjátéka, amelyre nem lehet azt mondani, hogy nem fogott rajta az idő, mégis érdemes megnézni, mert nagyon meg tudja melengetni a kis lelkünket.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/10/14/a_felszemu_ser…

!

A negyvenes évek végére azonban elkezdtek kihalni ezek az alkotások a mozikból, de pár igazán jó darab megmentette a műfajt és az „A” kategóriások közé emelte.
Ezek sokkal sötétebb hangulatúak és szereplőik komplexebbek voltak, gyakran törvényen kívüliek.
A Humphrey Bogart főszereplésével készült A Sierra Madre kincsét muszáj megemlítenünk, ami ugyan kalandfilmes jellegű, mégis tökéletesen illeszkedik a háború utáni westernfilmek közé.
A szereplők együtt dolgoznak az aranyért, ám hamar megjelenik a kapzsiság, a bizalmatlanság és a paranoia.
Érdekesség, hogy Ronald Reagan, a későbbi elnök is esélyes volt James Cody szerepére, amelyet végül Bruce Benett játszhatott el.

Kép forrása: link

Saját karcom A Sierra Madre kincse című filmről:


Popovicsp87 P>!
Filmajánló

Sierra Madre kincse (1948).

Sosem gondoltam volna, hogy egy fekete-fehér westernt fogok nézni.
Két főszereplőnk egy átverés után felcsap aranyásónak az 1920-as években. Ehhez maguk mellé állítanak egy idősebb, tapasztalt embert, és elindulnak délre.
A viszontagságos út után, elkezdik a kitermelést.
Persze felüti a fejét a kapzsiság, a film nagyon jól bemutatja, mennyire elveszi az ember eszét a gyors meggazdagodás. Humphrey Bogart nagyon jól hozza ezt a kissé megzakkant, kapzsi karaktert. Két társa is rendben van.

Nem lett a kedvencem, nekem ahhoz túl lassú, de mindenképp érdemes megnézni, nagyon hangulatos.

Kapcsolódó könyvek: B. Traven: Aranyásók

B. Traven: Aranyásók

Kapcsolódó alkotók: B. Traven

!

Az 1960-as és ’70-es évek a spagettiwesternek ideje volt. Ezek a filmek sokkal mocskosabbak voltak amerikai társaiknál. A főszereplőket általában önös érdekek vezérelték, és gyakran fejvadászok, banditák voltak. Több akciót és erőszakot tartalmazott. A spagettiwesternek hála, a műfaj jobban elterjedt a világban, és olyan alkotások születhettek, mint az 1954-es A hét szamuráj (amiből később az amerikaiak A hét mesterlövészt készítették).
Clint Eastwood mellett Charles Bronson volt a műfaj egyik legismertebb alakja, és a Vörös nap egy nagyon jól sikerült bosszúmozi, ami kapott egy kis japán ihletet. Bronson nagyon népszerű volt a japánoknál, és a másik főszerepre sikerült megnyerni A hét szamuráj színészét, Mifune Toshirot.

Kép forrása: link

Saját karcom a Vörös nap című filmről:


Popovicsp87 P>!
Filmajánló

Vörös nap (1971):

Az 1971-es Vörös Nap egy nagyon jó film.

1870-ben egy amerikai vonaton járunk. Az utasok között megtalálhatjuk az amerikai japán nagykövetet, aki egy kardot szeretne ajándékozni az elnöknek, országaik közötti béke jeleként.
A szerelvényt Balos és Link bandája megtámadja és Balos elveszi a japánok kardját, majd elárulja társait és meglép.
Természetesen Link bosszút esküszik, de kényszerből el kell viselnie a szamuráj Kuroda társaságát, akinek a becsülete múlik a kard visszaszerzésén.

A film nagyon nézeti magát, és igazi sztárparádét vonultat fel.
Itt van Charles Bronson off és Mifune Toshiro párosa, utóbbi A hét szamurájból, de sok más Kuroszava filmből ismerős lehet. Kettejük kapcsolatának alakulása okoz pár humoros pillanatot.
Alain Delonnak ez a szerep egy jutalomjáték, nagyon jól hozza a laza, gátlástalan rosszfiút.
A kötelező hölgy ezúttal Ursula Andress.

Kuroda karakterét nagyon szerettem, filozofálása a sorsáról igazán elgondolkodtatott.
A film nem igazán engedett el, érdekelt, mi lesz szereplőink sorsa, és Balost sem tudtam utálni.

Rendezője az a Terence Young, akinek az első két James Bond-filmet is köszönhetjük.

2 hozzászólás
!

Ahogy fejlődött a technika, új műfajok virágoztak fel, és úgy szorult vissza a western a ’80-as és ’90-es években. Számuk jelentősen csökkent és sok esetben minőségük is megkérdőjelezhető.
Vegyük például Johnny Deppet. Ha nevét és a westernt egy mondatban használjuk, a legtöbb embernek azonnal az igen gyenge 2013-as A magányos lovas ugrik be.
De 1995-ben szerepelt az igencsak sajátos Halott emberben, amit mindenképpen érdemes megnézni, ha nem hisszük el, hogy Depp nemcsak a bohóckodáshoz ért.

Kép forrása: link

@akire kapcsolódó karca a filmről:


akire P>!
Film- és mozitörténet

"A Halott ember tulajdonképpen itt kezdődik. Jarmusch arra a képtelenségre vetemedett, hogy Johnny Deppet William Blake-nek keresztelje, akiben ezért a drabális, hájas Senki nevű indián a brit költő reinkarnációját tiszteli. Istápolja a sebzett Blake-et, menekül vele az utolsó snittig, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy a könyvelő álmában sem poétikus, a lélekvándorlásról és megtestesülésről szóló navahó bölcsességeknek a felét sem érti. Senki tolldíszből idézi, hogy Someone’s born to sweet delight, someone’s born to endless night, mert gyerekkorában Angliába hurcolták bazári majomnak, megszökött, nevelték, könyvtárakban kupálta magát humánműveltségből, aztán visszatért ősei földjére, akik nem fogadták be többé, azóta egyedül rója az erdőt… Hát nem giccses, abszurd, kvázi-dickensi mese ez?

Nem, mert Kafka Amerikájában játszódik és Jim Jarmusch rendezte. Hozzáteszi például a magáét brutalitásból: a vérdíjra hajtó bérgyilkosok egyikének a filmtörténet legkönyörtelenebb figurái között a helye, a kegyetlen állat azzal kezdte a pályafutását, hogy nemre való tekintet nélkül megerőszakolta, megölte majd megette a szüleit, a sztori jelenidejében habozás nélkül tarkón lövi a kollégáját, és mikor egy hulla kopasz feje vallásos ikonra emlékezteti a glóriaként karéjosodó aljnövényzetben, csizmája sarkával szétloccsantja a koponyáját. Azután a rendező egy jelenetben megmutatja, milyenek lehettek szerinte a hillbillyként ismert erdei vademberek felmenői: két pudvás véglény, mos-főz-vasal rájuk a női ruhába bújtatott, asszonyként használt Iggy Pop. Továbbá egy rövid, mulatságosan kritikus epizódba beleír egy rasszista, hittérítő szatócsot, aki nem szolgálja ki az indiánt, de marketingcélokból autogrammot kér a körözött és hírhedt menekülő törvényenkívűlitől. Nüansznyi adalékok ezek az árnyalatlan Amerika-képhez, szellemesen beleágyazva a történetbe, ahogy azt Jarmusch nagyon tudja.

A Halott ember természetesen a személyre szabott időről és az élet értelméről szól. Egy ártatlan, naiv kölyök, szíve fölött golyóval, az elmúlás biztos tudatában halad a célja felé, egyre gyengébb és vadabb, egyre többet ért mentora és megmentője zavaros hablatyolásából, egyre több hulla jelzi férfıvá válásának, felnőtté érésének útját. Ez a film az utóbbi évek egyik legkülönösebb mozija, amellyel Jim Jarmusch dacosan visszatalált a hiteles filmművészek közé. Keveseknek sikerült. Bontsunk pezsgőt."
http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php…

https://www.youtube.com/watch…

5 hozzászólás
!

2008-ban olyan helyről érkezett egy spagetti western, ahonnan senki nem várta.
A dél-koreai Kim Ji Woon, akinek a Két nővért és a Keserédes életet is köszönhetjük, gondolt egyet, és leforgatott egy helyi western (eastern?) történetet.
Sajnos A jó, a rossz és a furcsának nem a története az erőssége, de az akciók kárpótolnak a hiányosságért.

Kép forrása: link

Saját karcom a filmről:


Popovicsp87 P>!
Filmajánló

A jó, a rossz és a furcsa (2008)

Koreai westernhez sem volt eddig szerencsém.

A film jól indul, de a végére gyorsan unalomba fullad. Jobban állna neki, ha fél órával rövidebb lenne.

A helyszín Mandzsúria az 1930-as évek végén. Egy térképet szállítanak vonattal, és egy ember megbízza Park Chang-yit (a rossz), hogy rabolja neki vissza. Ám Yoon Tae-goo (a furcsa) megszerzi egy térképet.
Ráadásul megjelenik Do-won (a jó), egy fejvadász, aki mindkét szereplő után be szeretné zsebelni a fejükre kitűzött vérdijat.

Az egész történet a kincses térkép körül bonyolódik. Főszereplőink közül a jó és a rossz a lazább, menőbb karakterek, míg a furcsa szolgáltatja az összes esős-kelős poént. Menet közben mindenki a térképet akarja a kínaiaktól kezdve a banditákon át.
A lövöldözések pörgősek, dinamikusak, jóféle ázsiai western lehetne, ha kifutna valahová.
Ki kell emelnem a rossz karakterét. Byung-hun Lee már a G.I. Joe-kban is szimpatikus karakter volt (legalább egyvalaki nem nyomja fullba a kretént), és itt is jól hozza a kegyetlen, bár laza gyilkost.

Egy nézést megér, mert a lövöldözések tényleg jók, de ha mélyebb sztorira vágytok, akkor keressetek mást.

!

Néha a jó, de legalábbis az érdekesebb filmek kisebb költségvetéssel és kevésbé ismert rendezőktől érkeznek.
A Csontok és skalpok alig 2 millió dollárból készült, ennek ellenére, ha nem is A-listás színészekkel, de ismert nevekkel igyekezett új színt vinni a műfajba.
Ennek ellenére a film megbukott, pedig egy eléggé különleges filmélménnyel lesz gazdagabb, aki megtekinti.
Szigorúan csak 18 éven felülieknek, ugyanis a második fele eléggé brutális!

Kép forrása: link

Saját karcom a filmről:


Popovicsp87 P>!
Filmajánló

Csontok és skalpok (Bone tomahawk)

Kicsit megtévesztő a film leírása, mert egyáltalán nem olyan pörgős, mint az ember várná.
A bevezetés viszonylag hosszú. Ebben megismerhetjük a szereplőket, a város lakóit.
Szereposztása nagyon jó. Kurt Russell a helyi sheriff, mellette feltűnik Patrick Wilson, Matthew Fox és Richard Jenkins.
Mellékszerepekben Sid Haig és az általam már rég nem látott David Arquette látható.
A film első fele egy western road movie, ahogy a kis csapat a kannibál indiánok nyomába ered, hogy megmentsék Mrs. O'Dwyert és a sheriff helyettesét.
Itt ismerhetjük meg őket igazán, a „playboy”, indiángyűlölő Broodert, a feleségért aggódó, de sebesült O'Dwyert, Hunt sheriffet és öreg helyettesét, Chicoryt.

A második részére jutnak az akciók. Nos ez inkább gore, mint horror. A kannibál indiánoktól láthatunk pár igazán kegyetlen jelenetet, folyik a vér (és minden más) rendesen.

A filmben sok a párbeszéd, viszonylag kevés a cselekvés, de nagyon hangulatos az összkép. Egyáltalán nem kiszámítható.

3 hozzászólás
!

Persze képtelenség egy cikkben felsorolni és teljesen körüljárni a westernfilmek világát, hiszen rengeteg készült belőlük és mindegyik alműfaja egy külön írást érdemelne.
Ezzel a Merítéssel inkább az volt a célom, hogy kedvet kapjatok a zsánerhez, hátha ti is megtaláljátok azokat a filmeket, amelyek elszórakoztatnak benneteket.
Köszönöm szépen a figyelmet, legközelebb találkozunk.

Kép forrása: link


Odin94>!

Uff! – Olvassunk indiános regényt! listáról olvasós olvasós

Elolvasandó könyvek száma1
Elkezdődött2020. május 17., 11:36
Jelentkezés vége2021. május 15., 11:23
Véget ér2021. május 15., 11:23

Mikor gimis voltam, kedvenc olvasmányaim közé tartoztak az indiános regények. Annak idején J. F. Cooper könyveivel kezdtem (Az utolsó mohikán mai napig nagy kedvenc!), majd végigolvastam jó pár Karl May kötetet (többek között a Winnetou-sorozatot is).

Azt vettem észre, ma már ritkán olvasunk indiános regényeket, s úgy gondoltam létrehozok egy nosztalgiázó kihívást ebben a témában.

Mi is kell ahhoz, hogy a hadi ösvényre lépj?
– nyomd meg a „Részt veszek” gombot
– válassz ki, majd olvass el 1 db könyvet a lent belinkelt polcon megadottak közül
– a könyvről csillagos értékelést kérek (szöveges nem kötelező, de örülök neki)
– hozd hozzászólásban az „Én és könyv” linkeket és írd meg mi tetszett a választott regényekben
– ha mindez megvan már tied is a bölcs indiános plecsni!

További hadi törvények:
– olvasásokat csak a kihívás ideje alatt fogadom el
– újraolvasások természetesen lehetnek

A kihívás teljesítéséhez készítettem egy polcot a legismertebb indiános regényekből, amik közül érdemes válogatni olvasnivalót. Ha eszetekbe jut még további könyv, a lista szabadon bővíthető. :)
https://moly.hu/polcok/uff-olvassunk-indianos-regenyt

A kihíváskép: https://images-na.ssl-images-amazon.com/images/S/sgp-ca…
A kitüntetés képe: https://images.fineartamerica.com/images-medium-large-5…

Uff! Beszéltem!
Üdv, Odin94

Kapcsolódó alkotók: Karl May · Thomas Mayne Reid · James Fenimore Cooper · Liselotte Welskopf-Henrich · Friedrich Gerstäcker · Michael Blake · Hosszú Toll

84 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!