Film, színház, muzsika

Rovatgazda
!

Kép forrása: spoiler

A februári rovat nagy része a zenére fog fókuszálni, mert több molyos ismerősöm is jelezte, hogy olyan jó lenne, ha a zene több szerephez jutna a rovatban. Elsőként egy szomorú esemény kapcsán egy nagyon pörgős zenei korszak három sztárját választottam ki egy kis megemlékezés tárgyául. Ráadásul teljesen véletlenül jött a megvilágosodás, hogy ők legyenek az e havi rovat fő témája: gyakorlatilag pár napon belül nemcsak a rádióban hallottam a La Bambát, de egy molyos karcban is belefutottam, majd nem sokkal később a párom – tőlem függetlenül – délutáni filmnézésre is ezt választotta. Bizony nem másról van szó, mint Ritchie Valensről, valamint a korszak két másik „fenegyerekéről”, Buddy Hollyról és Big Bopperről. Hármukat sajnálatos módon nemcsak a rock 'n' roll köti össze, hanem „az a nap is, amikor meghalt a zene”. Hatvan évvel ezelőtt, 1959. február 3-án, a három énekes egy repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét.


>!
BookShe 
A mai napon

„Remélem, lezuhan a repülőtök” – ugratta Waylon Jennings basszusgitáros Buddy Hollyt néhány órával azelőtt, hogy a rock and roll-történelem egyik legnagyobb ikonja 1959. február 3-án repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette. A tragédia dátuma Don McLean 1971-es, American Pie című slágere óta úgy ismert, mint „a nap, amikor a zene meghalt”.
http://mult-kor.hu/repulogep-szerencsetlenseg-irta-at-a…

https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

2 hozzászólás
!

Kép forrása: spoiler

De ugorjunk vissza az időben, és nézzük, kik is voltak ezek a fiatalok, akik nemcsak a korszak sztárjainak számítottak, de nagy hatást gyakoroltak számos későbbi zenészre is. Kezdjük Buddy Hollyval, hiszen hármuk közül kétségkívül neki volt a legnagyobb hírneve és sikere, valamint ő hatott leginkább az utókorra.

Buddy 1936-ban született Texasban, Charles Hardin Holley néven, az államban azonban mindenkinek becenevet adnak – így lett ő Buddy, amit később művésznévként is használt. Muzsikuscsaládba született, gyerekként először zongoraleckéket vett, majd inkább gitárt ragadott. Kiváló hallása révén még bonyolultabb dalokat is el tudott játszani egyszeri meghallgatás után. A rádióból hallott blues- és countryzene pedig nagy hatással volt saját stílusára.

Tizenhárom évesen társával, Bob Montgomeryvel már countryt játszott összejöveteleken. Hamarosan a becsatlakozó dobossal és gitárossal együttest alakítottak. Időbe telt, míg a fiúzenekarban Buddy került a mikrofon mögé, azonban gyorsan világossá vált, hogy sajátos stílusával ő lesz a zenekar fő egyénisége.

A siker csak azután jött el, hogy a zenekar újraalakult Crickets néven. A korábbi csapattal már megjelent, de nem befutott That'll be the day című dal rockverziójával kidobott felvétel gyakorlatilag egy nyár alatt sikeressé vált, és a kiadó legfelkapottabb lemeze lett. Nyolcvannapos turné következett, olyan híres zenekarokkal karöltve, mint a Fats Domino vagy az Everly Brothers. Ezután került kiadásra első nagylemezük, The Chirping Crickets címmel, mely hatalmas sikernek bizonyult. A csapat villámgyorsan az amerikai televízió kedvence lett. Folyamatosan írták a számokat és turnéztak, s mindig szerepeltek a slágerlistákon.

Nagyjából másfél éves zenei karriere alatt Buddy olyan slágereket szerzett, amiket az is ismer, aki azt hiszi, fogalma sincs, ki az a Buddy Holly. Neve ott lapul a kollektív tudatban, arra várva, hogy valahol felcsendüljön a That'll Be the Day, az Everyday, Oh Boy!, netán a Peggy Sue, és az ostobák mosolyogva rácsodálkozzanak, hogy igen, ez még Zene volt. A rock and roll hőskorának ikonja családi muzsikusként kezdte, testvéreivel főként countryzenét játszottak tornatermekben, helyi klubokban, és ha csak lehetett, kerülte az éneklést.

Buddy alacsony volt, esetlen és szemüveges. Talán a kinézete is segített abban, hogy a konzervatív családok elfogadják a korszak rock and roll-őrületébe esett gyermekeinek bálványaként, hiszen egy sztárallűröktől mentes, átlagos fiatalnak látszott. John Lennon erről így nyilatkozott: „Buddy Holly elfogadhatóvá tette, hogy valaki szemüveget visel." 1958 elején a banda ausztráliai turnéra indult Paul Ankával és Jerry Lee Lewisszal, melyet egy 25 napos angliai körút követett — elsöprő sikert arattak mindenütt.

Házassága után azonban Buddy megkomolyodott, és nehezen viselte a banda többi tagjának kicsapongásait. Végül Buddy kivált a csapatból, s a menedzserével is szakított. A munkát persze nem hagyta abba: egy angliai turnén törte a fejét, miközben újabb felvételeket készített, és ifjabb zenészeket segített. 1959 januárjában más sztárokkal együtt koncertkörútra indult. Vele tartott az akkor tizenhét éves Ritchie Valens, és egy másik texasi énekes, J. P. Richardson, „a nagy Bopper”. S a koncert után együtt vesztették életüket is.


>!
Bazil P

178. levél: Kérdőív Buddy Hollyról (Jim Dawson számára), 1974

1. Ön személy szerint hogyan reagált a Crickets 1958-as angliai turnéjára?
Csak tévén láttam fellépésüket a londoni Palladiumban, óriásiak voltak! Első alkalommal láttam Fender gitárt! Éneklés közben játszottak rajta!!! Meg a dobolás „titkát” a Peggy Sue című számban… élőben…
2. Mit gondol, milyen hatást gyakoroltak a brit zenészekre?
Csak azt tudom, hogy milyen hatással volt rám. De ahogy visszaemlékszem rá, a lemezeik voltak a legnagyobb hatással valamennyiünkre. MINDEN EGYÜTTES MEGPRÓBÁLT HASONLÍTANI A CRICKETSRE. A BEATLES (’Bogarak’) nevet egyenesen a CRICKETS (’Tücskök’) INSPIRÁLTA. De úgy gondolom, a legnagyobb hatást DALSZERZÉSÜNKRE gyakorolta. (KÜLÖNÖSEN RÁM ÉS PAULRA)
3. Mit gondol zeneileg és történetileg Buddy Hollyról?
Nagy és újító zenész volt, egy MESTER. Még napjainkban is érezhető a hatása. Gyakran gondolkozom, milyen lenne a zenéje manapság, ha élne.
4. Gondolja, hogy a zenéje hatással volt a Beatles stílusára? És az ön zene iránti rajongására?
Lásd fentebb. Gyakorlatilag azt csináltuk, amit ők elkezdtek, játszottunk a Cavern klubban stb. stb. Amit három akkorddal csinált, dalszerzővé tett engem.
5. Egyéb megjegyzések?
Ő volt az első pasi, akit láttam kápóval a gitár nyakán játszani. Ő tette elfogadhatóvá a szemüvegviselést! Én VOLTAM buddy holly. (sic!)

Szeretettel
John Lennon

(260. oldal)

https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: John Lennon: John Lennon levelei és feljegyzései

John Lennon: John Lennon levelei és feljegyzései
2 hozzászólás
!

Kép forrása: spoiler

Ki tudja, mi mindent adott volna Buddy Holly még a zenei világnak, ha életben marad, hiszen sokan az új Elvist látták benne. Halálát követően még évekig tartott, míg kiadatlan dalai mind lemezre kerültek. Népszerűsége és ismertsége máig töretlen. Jelentőségét jelzi, hogy dalokban (így például Eddie Cochran Three Stars című számában), filmekben (például az Amerikai krétafirkában vagy a Ponyvaregényben), és persze könyvekben (például Stephen King Az című horrorjában) is fel-felbukkan a neve, illetve zeneszámai.

Ráadásul a Beatles együttes neve a Tücskök (Crickets) tiszteletére lett Beatles (Bogarak), s Paul McCartney mind a mai napig sokat tesz a Buddy-kultuszért Angliában, az ő tulajdonában vannak a dalok kiadási jogai is. John Lennon külön kiemelte, hogy Holly tette a szemüveges előadókat — így őt is — szalonképessé a zenei szakmában. Paul McCartney kezdeti stílusukról azt mondta: „Legalább az első negyven, általunk írt dal Buddy Holly hatására született”.

Mintegy ötven saját dala maradt az utókorra, többségük pergő rock and roll. A már említetteken kívül a Not Fade Away, a Rave On, a Maybe Baby, az Early In The Morning, a Rainin’ In My Heart, a True Love Ways, a Moondreams, az Everyday és a Well All Right mind sikeres, és a sort még lehetne folytatni.

Buddy Holly az elsők között került a rock and roll halhatatlanjai közé. Dalai ismertek a Rolling Stones (Not Fade Away), a Beatles (Words of Love), a Peter and Gordon (True Love Ways), a Santana és a Blind Faith előadásában is. Sokan feldolgozták a That’ll Be the Dayt és a Peggy Sue-t is. A hatvanas évek kitűnő vokálegyüttese, az angol Hollies nevét a rock and roll örökifjú szentjétől vette, dalaiból albumot készített. Hatással volt Bob Dylan, Bruce Springsteen és Elvis Costello zenéjére is.

Buddy életéről film is készült (magyar címe Buddy Holly története), melyet itt nézhettek meg: https://videa.hu/videok/film-animacio/buddy-holly-torte…

De nemcsak film, hanem Angliában musical is született, Buddy címen – ez idén ünnepli a harmincéves évfordulóját. Az oldalon található érdekes statisztikai összeállítás is figyelmet érdemel (megtudjuk belőle például, hogy hány méternyi gitárhúrt vagy hány pár farmert használtak el az időszak alatt): https://www.buddythemusical.com/buddy-30th-anniversary


>!
krlany I+SMP

Az emberek mindig azt mondják, pontosan emlékeznek arra, hol voltak a Kennedy elleni merénylet napján. Nekem nem rémlik, de azt pontosan tudom, milyen volt kisétálni az iskola udvarára azon a napon, amikor Buddy Holly meghalt – emlékszem a hangulatra. Olyan volt a placc, mint egy temető, senki sem szólt egy szót sem, teljesen sokkos állapotba kerültünk. Az akkori sztárzenészek közül vele tudtunk leginkább azonosulni. Nem divatmajom volt, nem színészkedett, egyértelműen remek gitáros volt, és mindennek tetejébe még ráadásul szemüveget is hordott. Egy volt közülünk. Döbbenetes, hogy milyen hatással volt ránk a hatása. Volt, aki azt mondta, ezzel meghalt a zene. Előttem éppen ekkor tárult ki a világa.

21. oldal

!

Kép forrása: spoiler

Ritchie Valens

Ritchie Valens 1941-ben született Richards Valenzuela néven. Bár a mexikói zene dallamai között nőtt fel, hamarosan megszerette a rock and roll ritmusát. Első gitárját ötéves korábban kapta, és csak két húrja volt (lévén szegény a család), mégis tizenhárom éves korára magától megtanult játszani. 1958-ban belépett a Silhouettes nevű zenekarba, s nemsokára felkeltette Bob Keane, a Keane Records tulajdonosának figyelmét, akivel egy névcsere után felvették a Come on, let's go! című dalt, amely villámgyorsan a nyár egyik kedvenc slágere lett.

Az első turné után elkészítették a Donna című számot, melyet Ritchie a középiskolai szerelmének, Donna Ludwignak írt. A lemez másik oldalára a La Bamba című, hagyományos mexikói dal került. A producer nem hitt a latin dal sikerében, a La Bamba mégis a 22. helyre jött fel a slágerlistákon, a Donna pedig a 2. helyet érte el – hosszabb távon mégis a La Bamba maradt Ritchie Valens legnépszerűbb dala.

1959 januárjában, más zenekarokkal és énekesekkel együttesen kiválasztották a Winter Dance turnéjára, amelynek fellépéseire az Egyesült Államok északi és középső államaiban, minden este más-más helyen, feszített tempóban került sor. Ez a turné vezetett a tragédiához, melyben Ritchie Valens, alig tizenhét évesen, életét vesztette. Csupán kevés – igaz, felejthetetlen – dalt hagyott maga után.

Életéről film is készült, 1987-ben, La Bamba címmel. Érdekességek a La Bamba című film kapcsán:
– Ritchie Valens nővére ott volt a pénzfeldobós jelenet forgatásánál, ahol Ritchie „megnyerte” a gépen való utazás lehetőségét. A jelenet láttán a nővére elsírta magát. Annál a résznél pedig, ahol a Ritchie-t alakító színész, Lou Diamond Phillips felszáll a gépre, a jelen lévő családtagok arra kérték, ne tegye, mert féltették, hogy meghal.
– A filmben megjelenik egy repülőgép-szerencsétlenség, ahol a darabok a gyerekekre zuhannak. Az eset valóban megtörtént, 1957-ben Valens középiskolája fölött két gép ütközött össze, és az egyik darabjai a Pacoima Junior High School játszóterére hullottak. Valens aznap nem volt az iskolában. Az udvaron játszó gyerekek közül egy meghalt, 74 pedig megsérült. Emiatt a baleset miatt Valens félt a repüléstől.

Big Bopper

A három fiatal közül talán Big Bopper, vagyis Jiles Perry Richardson a legkevésbé ismert a magyarok előtt, pedig a huszonkilenc évet élt fiatalember is a rock and roll egyik sztárja volt.
Karrierjét zeneszerzőként kezdte, a George Jonesnak írt, White Lightning című dala első lett a countrylistákon. Harold Daily szerződtette le később énekesként a Mercury kiadóhoz. Legismertebb száma, a Chantilly Lace rögtön a slágerlisták élére ugrott, és huszonkét hétig ott is maradt. A dalban az énekes a barátnőjével flörtöl telefonon (https://www.youtube.com/watch…). Sajnos, csakúgy, mint társainak, neki sem maradt ideje arra, hogy zenei tehetségét hosszú időn keresztül megmutathassa…


>!
mokata I
Zene a könyvben

A nagymama ősei Konstantinápolyból származtak. Kamaszkoromban Ritchie Valens In a Turkish Town című dalát szerettem énekelni, amelynek szövegében ilyenek vannak: „titokzatos törökök és a csillagok”; az a dal valahogy jobban illett hozzám, mint Ritchie másik dala, a La Bamba, amit mindenki más énekelt, de sosem tudtam, hogy miért.

https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Bob Dylan: Krónikák

Bob Dylan: Krónikák
!

Kép forrása: spoiler

A tragédia

1959. február 2-án a csapat az iowai Clear Lake-ben lépett fel. Ekkor már egy hete utaztak busszal, amely kétszer is elromlott, elfáradtak, és minden ruhájuk koszos volt, az egymás után következő fellépések között csak az utazás létezett. Ezért Buddy egy kis magánrepülőgépet bérelt, hogy a következő városba ne kényelmetlen és jéghideg buszon kelljen eljutniuk, a korábbi érkezésnek köszönhetően pihenhessenek, és beleférjen végre a mosoda is.

A helyi pilóta, Roger Peterson beleegyezett abba, hogy elviszi őket. A meteorológusok -8 fokot jeleztek az éjszaka közepére, mérsékelt, szelíd szelekkel és könnyű, szétszórt hóval, és noha Peterson fáradt volt a munkanapja után, elvállalta a repülést.

Holly értesítette társait, Allsupot és Jenningst arról, hogy bérelt egy repülőgépet, hogy eljuttassa őket Fargóba. Az utolsó pillanatban megváltozott az utaslista: Richardson csúnya meghűlése miatt Jennings felajánlotta a helyét (ezáltal ő a buszon maradt és túlélte), Valens pedig pénzfeldobással nyerte el az utolsó helyet (a La Bamba című filmben Valens van megfázva). Buddy Holly azzal ugratta Jenningst, hogy „reméli, befagy a busz, mire odaérnek”, amire Jennings úgy válaszolt: „én meg remélem, hogy lezuhan a repülőtök”. Ezek a szavak kísértették Jenningset élete hátralévő részében.

A Clear Lake show éjfélkor véget ért, Holly, Valens és Richardson a Mason City repülőtérre vezettek, bepakolták a poggyászukat, és beléptek a négyüléses Beechcraft Bonanzába. 1959. február 3-án 12:55-kor kaptak engedélyt a vezérlőtoronyból, és felszálltak. A pilóta nem volt éjszakai repülésre kiképezve, és a géptípus műszereit sem ismerte elég jól. A repülő a Mason City reptérről erős havazásban szállt fel, s emiatt Peterson kénytelen volt kizárólag a műszerekre hagyatkozni. Azt azonban nem tudhatta, hogy a gép giroszkópja a hagyományos típusokhoz képest éppen fordítva működik: amit ő emelkedésnek vélt, valójában süllyedés volt… Teljes gázzal, mintegy öt mérföld távolságra a reptértől a földbe csapódtak. Holly és Valens teste pár méterre feküdt a géptől, Richardson testét azonban az ütközés száz méterrel távolabbra dobta. Mindhárman azonnal meghaltak a hatalmas fej- és mellkasi sérülések miatt. A gép roncsát másnap reggel találták meg egy mezőn, a várostól néhány mérföldre.

A tragédia éjszakáján Buddyt két régi társa próbálta elérni, mert újra vele szerettek volna játszani. Felesége, Maria Elena a halálhírét hallva összeomlott, és hamarosan elvetélt.
1988-ban egy rozsdamentes acél gitárt ábrázoló műemléket állítottak a becsapódás helyszínén, melyen a három előadó neve olvasható.

A szerencsétlenség helyet kapott Michele Primi Rocktragédiák című könyvében is. „Az újságíró szerző nagyon tárgyilagosan pont annyi terjedelemben ír a művészekről, amennyi szükséges ahhoz, hogy megértsük életüket, halálukat, művészetüket. Ragyogóan egészíti ki a szöveget a gazdag képanyag. Miért kell minél több ilyen könyv? Mert a rock életünk szerves része. „A rock örök és elpusztíthatatlan”.” – véleményezte a könyvet @Barbár (https://moly.hu/ertekelesek/1853094).


>!
Sisyll
Zene a könyvben

„A nap, amikor meghalt a zene: Buddy Holly halálának napját először Don McLean nevezte így, ezzel jelezve, hogy véget ért egy korszak a rock"n"roll történetében. A sor elsőként McLean 1971-es American Pie című slágerében hangzott el. Buddy Hollyt szülővárosában, Lubbockban temették el. A zenéje azonban tovább él.”

"A long long time ago
I can still remember how
That music used to make me smile
And I knew if I had my chance
That I could make those people dance
And maybe they'd be happy for a while
But February made me shiver
With every paper I'd deliver
Bad news on the doorstep
I couldn't take one more step
I can't remember if I cried
When I read about his widowed bride
But something touched me deep inside
The day the music died

https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Michele Primi: Rocktragédiák

Michele Primi: Rocktragédiák
!

Legyen azonban jó hír is a rovatban – bár lehet, hogy sok, álmodozó rajongónak nem is olyan jó –, melyről @Mpattus tudósította a molyokat karcában (https://moly.hu/karcok/1210518): az év végén sztáresküvőre került sor, ugyanis Miley Cyrus és Liam Hemsworth kimondták az igent! Az eseményre @agika_321k is felfigyelt, s azon nyomban alkotott hozzá egy kihívást is, méghozzá ama könyv kapcsán, amely voltaképpen összehozta a két színészt, hiszen a forgatáson ismerkedtek meg. Ez pedig nem más, mint Nicholas Sparks Az utolsó dal című romantikus műve, melyben azért a dráma is kap helyet bőven (sőt!), úgyhogy zsebkendőket bekészíteni, ha valaki olvasásra-filmnézésre készül!

„Az élet (…) pontosan olyan, mint egy dal. Az eleje rejtély, a vége megerősítés, de a közepe az, ahol az érzelmek rejtőznek, amely megérinti az embert.”

„Fantasztikus egy könyv, Nicholas Sparkstól ez volt az első olvasásom, sajnos eddig csak halogattam, de úgy hiszem nem az utolsó. Négy csillagon gondolkodtam, de nagyon megérintett és jót tett a lelkemnek, ezért maximálisan öt csillag. Azt hiszem a vége felé már sikerült megkönnyeznem az eseményeket, így is visszahozta a film hangulatát.” – értékelte @Helena_R a könyvet (https://moly.hu/ertekelesek/3075754).

Aki még nem olvasta, vagy éppenséggel újraolvasná, a kihívást itt találja:
https://moly.hu/kihivasok/olvassuk-el-ujra-nicholas-sparks-az-utolso-dal-cimu-konyvet

Aki pedig a könyv alapján kedvet kapna az író további alkotásaihoz, és filmen is megnézné azokat, segítséget kaphat @Mary összeállításából, amely a Sparks-könyvek filmadaptációit és az azokban szereplő színészeket lajstromozza. Van bőven miből válogatni: https://moly.hu/karcok/267156.


>!
Törpillaa 
Zene a könyvben

„Fájdalmasan felnyögök. Már megint fáj a szívem. A lelkiismeret-furdalás erősebb, mint valaha, és súlyos kőként nehezedik a gyomromra. Ahelyett, hogy folytatnám a szövegkönyvet, inkább előveszem az iPodomat, bedugom a fülhallgatót, és a takaró alá bújva újra és újra meghallotom Miley Cyrus Wrecking Ballját. Teljesen átérzem a dal lényegét. Én is összetörtem.” (62. oldal)

https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Elle Kennedy: The Score – A pont

Elle Kennedy: The Score – A pont
!

Kép forrása: spoiler

Nem maradhat említés nélkül persze az Oscar-gála sem, amely azért a molyokat is megmozgatta rendesen. Voltak, akik közös gálanézős-chatelős eseményt szerveztek az átadás éjjelére, mások blogjaikon formálták át a rendezvényt könyves Oscar-díjjá. @itschristine is a Molyblogolók zónába karcolta értékelős összeállítását, melyből a nyerteseket is megtudhatjuk (https://moly.hu/karcok/1240123).

Az átadó kapcsán kijött az Oscar-díjasok idei kihívása is, melyre a színész kategória négy nyertesének múltjából, jelenéből, vagy már elkészült filmjéből kell keresni egy könyv alapján készült filmet, vagy egy film alapján készült könyvet, és persze elolvasni. A kihívást itt találjátok meg, van idő elolvasni a négy művet:
https://moly.hu/kihivasok/oscar-2019

„A legérdekesebb karc” Oscar-díját azonban @BookShe érdemelte ki, aki egy nagyon klassz cikkre bukkant az elfeledett aranyszobrocska-tulajdonosokról:


!

Kép forrása: spoiler

A molyok lelkesen ajánlják februári színházi élményeiket is. @Lénaanyukája és partnere a Madách Színházban a modernizált József és a színes, szélesvásznú álomkabát című darabot nézte végig (https://moly.hu/karcok/1241389), míg @Linszyy a Miskolcon színpadra vitt Édes Annát ajánlja megtekintésre (https://moly.hu/karcok/1240682). @sztinus A padláson pityeregte el magát (mármint a darabon, nem a háza padlásán :-D), ami szerintem érthető is, bár gyerekként láttam utoljára, de bennem is megmaradt mint „kötelezően újranézős” produkció. A musicalt immár 1988 óta töretlen sikerrel játsszák a színpadokon (https://moly.hu/karcok/1233776). A Radnóti Színházban pedig a Závada Pál regényéből készült darabot nézte meg @csgabi, amiről írt is élménybeszámolót a molyoknak:


>!
csgabi MP
Színházi élmények

Egy hete néztem meg a Radnóti Színházban a Závada Pál regényéből készített színházi darabot, az Egy piaci napot. Sokat-sokat gondolkodtam, hogyan oldotta vajon meg a rendező, Mohácsi János a színpadra adaptálását a történetnek. Erre azonban nem számítottam…

Hagyományos darabra készültem, ez azonban messze nem hagyományos. Minimalista a rendezés, alig néhány szék, egy-egy ruhadarab, más kisebb tárgyak. Az össze színész a színpadon, akik éppen olyan „funkciót” töltenek be, amire épp akkor szükség van. Ahogyan látjátok a képen is, a pad ajtó is lehet egyes jelenetekben.
Két asszony találkozik és visszaemlékeznek a múltra, így ismerjük meg az eseményeket. A beszélgetés során a történtek megelevenednek, a színészek visszaadják az eseményeket. Azt hiszem, talán ezért is volt ennyire erős a hatás. Arra számítottam ugyanis, hogy nem fogom kibírni anélkül, hogy könnyeznék, de más történt. Döbbent voltam. Megrázott a történet és a megvalósítás, de döbbenetet éreztem; mint amikor valami annyira borzalmas, hogy képtelen vagy elhinni és elfogadni. Könyvben valószínűleg más lesz majd, de a színdarab ezt váltotta ki belőle.
A színpadra vitelnél a rendező beleszőtt fanyar humort is a történetbe. A mellettem ülők meg is jegyezték egymás között, hogy ez nem vígjáték… Nos, valóban nem az. Pont ez is sokat adott a darabhoz, ez a fanyarság, keserűség; még tragikusabb lett tőle az az eseménysor, ami a darabbeli Kunvadason (a valóságban Kunmadarason) játszódott le néhány nap alatt.

Először látogattam a színházba, nem ismertem a színészi gárdát. Állítom azonban a darab megnézése után, hogy fantasztikus, tehetséges színészek játszanak a Radnótiban.
Nehéz jegyet kapni az Egy piaci napra, csak néhány jegy volt akkor is, amikor én vettem (három hónappal az előadás előtt), de ha valakit nem zavar, hogy ha többen mentek, nem egymás mellett ültök, nézzétek meg! Nincsen szünet – ami itt szerintem teljesen rendjén való –, de utána meg lehet beszélni a látottakat, azt, mi kavarog bennünk.

Nagyon jó írások ezek a cikkek a darabról:
Egy teljesen átlagos nap, csak lemészároltuk a szomszédságot
https://24.hu/kultura/2018/05/24/egy-teljesen-atlagos-n…
Nem jó emlékezni, de van, hogy kell – Kritikák az Egy piaci napról
https://szinhaz.hu/2018/06/13/nem_jo_emlekezni_de_van_h…

Kép forrása: http://radnotiszinhaz.hu/repertoar/egy-piaci-nap/

Kapcsolódó könyvek: Závada Pál: Egy piaci nap

Závada Pál: Egy piaci nap
3 hozzászólás
!

Végezetül egy @Dextiny által bekarcolt átdolgozást hozok nektek (engem megvett kilóra…), köszönöm, hogy velem tartottatok!



A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!