Fényőrség – Pólya Tibor

Rovatgazda
!

Szolnokot 1075-ben említik először I. Géza garamszentbenedeki alapítólevelében, Zounok alakban. A 11-13. században a várost ZOUNOK, SAUNIC, ZOUNUC és ZAWNUCH változatban említik. Az Árpád-ház uralkodása alatt mezőváros volt, Szolnok vármegye központja. A tatárjáráskor elnéptelenedett, IV. Béla népesítette be újra. A szolnoki vár és a város a feudális állam megszervezésével alakult ki a Tisza partján, a Zagyva torkolatánál. Ispánsági székhelyként egyben egyházi központ szerepét is betöltötte. A középkor nagyobb részében megőrizte mezővárosi arculatát és nem fejlődött nagyobb várossá. Vára 1552-ig földvár, illetve palánkvár maradt. Szolnokot Luxemburgi Zsigmond király a harmincad alól 1422-ben, a vám alól pedig 1429-ben mentette fel, ettől kezdve nevezhető mezővárosnak. A városban sóhivatal és harmincadhivatal működött, az Aranybulla rendelkezésénél fogva a törökök megérkezéséig az ország két fő-sóraktára Szolnokon és Szegeden volt. Szolnoknak és a szolnoki várnak fontos szerepe volt a végvárrendszerben. A régi szolnoki földvár helyett I. Ferdinánd utasítására 1550–51-ben, a török veszély miatt Szolnokot városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), várát megerősítették, élére Nyáry Lőrincet nevezték ki. 1552. szeptember 2-án Ahmed Ali pasa 40 000 fős serege ostromzár alá vonta a várat. A védők szökése után Nyáry Lőrinc és a hozzá hű 50 hajdú fogságba estek. A várat a törökök 1685-ig megszállva tartották.
1685-ben a várost Sigbert Heister és Claude Florimond de Mercy tábornokok vezérletével felszabadították a török alól, ami nagy károkat is okozott egyben benne. Antonio Caraffa fővezér a várat stratégiai fontossága miatt kijavíttatta. 1697-ben Thököly Imre a várat felgyújtatta. A Rákóczi-szabadságharc eseményei 1703-ban és 1706-ban elérték Szolnokot és a város újra a földdel vált egyenlővé. 1706-ban II. Rákóczi Ferenc vezére, Deák Ferenc felgyújtatta a várat, hogy ne vegyék hasznát a császáriak, mire Jean Rabutin császári hadvezér a romladozó vár kövei egy részét széthordatta. A Rákóczi-szabadságharc után a várat végleg tönkretették, maradványait széthordták. A pusztítás annyira nagy méreteket öltött, hogy egy 1749-es feljegyzés csak egy kocsmáról és egy kilenc embert foglalkoztató serfőzdéről tesz mindössze említést.

A Tisza szabályozása és a gőzhajózás növelte Szolnok jelentőségét. 1847-től Szolnokot vasút köti össze Pesttel. A Pestről az osztrákok elől 1849 januárjában menekülő kormány igénybe vette az új vasutat. Az 1848-49-es szabadságharcban a szolnokiak is részt vettek. 1849. március 5-én a szolnoki csatában Damjanich tábornok és Vécsey Károly gróf csapatai győzelmet arattak Karger osztrák tábornok dandárja felett. Reggel 9 óra körül az Indóház és az Újvárosi Iskola környékén – az osztrákok meglepetésére – támadást indítottak a magyarok. A pár órás ütközetben a császáriak egy része a Zagyvában lelte halálát, míg mások el tudtak menekülni. A magyarok a Tisza átkelőhelyét ellenőrzésük alá vonták.

Az Osztrák–Magyar Monarchia időszakában Szolnok otthont adott (egyebek mellett) királyi törvényszéknek, járásbíróságnak, királyi közjegyzőségnek, pénzügyigazgatóságnak, államépítészeti hivatalnak, királyi tanfelügyelőségnek, csendőrszárny-parancsnokságnak. Továbbá volt dohánybeváltó felügyelősége és hivatala, sóhivatala, magyar királyi folyammérnöki hivatala, adóhivatala, valamint rendelkezett továbbá állami főgimnáziummal, áll. polgári leányiskolával, egyesületi polgári fiúiskolával, kereskedelmi iskolával, számos pénzintézettel, több nagy gyári vállalattal (nagy malmok, gőzfűrészek, mechanikai asztalosműhelyek, villamostelepe, magyar államvasúti műhely), vasúti és gőzhajóállomással, posta- és távíróhivatallal és telefonállomással. Lakóinak száma 1850-ben csak 10617 volt, 1870. már 15847 és 1920-ban 32539 lakossal bírt.

A két világháború között a károkat nagyrészt sikerült kijavítani. A második világháború alatt Szolnokot tizenkétszer érte bombatámadás, melyek súlyos veszteségeket okoztak mind emberéletben, mind az épületekben. 1944. június 2-ára virradó éjjel Szolnok pályaudvarát támadták a britek – a célmegjelölő gépek hibájából csaknem nulla hatékonysággal, javarészt az állomástól negyven kilométerre lévő területet bombázva, a támadás a pályaudvart egyelőre érintetlenül hagyta. A bombázás nagyobbik része nappal következett: a támadásban Debrecen, Kolozsvár, Miskolc, Nagyvárad, Szeged és Szolnok pályaudvarát szőnyegbombázta a 15. AAF. A legrosszabbul Szolnok és Debrecen járt: a szolnoki pályaudvart és környékét 870 rombolóbombával szórták le.

Kép forrása: link


pwz IP>!

Oly igen szép, erős Szolnok vára vala,
Egyfelől az Tisza alatta foly vala,
Másfelől az Zagyva alatta foly vala,
Vár alatt az két víz öszveszakadva vala.

Sőt az felszél felől nagy árokja vala,
Három szegén három erős bástya vala,
Csak nagy magas töltés néki fala vala,
Házak az töltésből ki nem láccanak vala.

217. oldal - Ördög Mátyás veszödelme

Kapcsolódó szócikkek: Szolnok · Tisza · Zagyva
14 hozzászólás
!

A szolnoki művésztelep hivatalos megalakulásának időpontját 1902. június 29-ére tesszük. Azért fontos hangsúlyozni, hogy ez a hivatalos születésnapja a telepnek, mivel ezt megelőzően már több mint ötven évvel Szolnok megjelent a képzőművészetben. A kiváló festői témákat kínáló város felfedezője a képzőművészet számára az osztrák festő, August von Pettenkofer volt, akit több honfitársa követett. Az osztrák művészet útjai mintegy két évtizedig tartottak. Ezeknek az osztrák festőfelfedezőknek eleinte nem akadtak magyar követőik. Ez összefüggött azzal, hogy a szabadságharc leverése utáni időszak nem kedvezett a magyar képzőművészetnek. Szolnok felfedezése a festészet számára a magyar művészet részéről a 19. század hetvenes éveinek közepétől kezdődött.


csgabi P>!
Jó helyek Magyarországon

Tegnap Szolnokon jártam, és délután ellátogattam a Damjanich János Múzeumba, ahova tavaly nem jutottam el:

http://www.djm.hu/
Végigjártam a múzeum állandó kiállításait (régészeti, néprajzi, …) és voltam a képtárban is. Lenyűgözött. Minden. De a képtár leginkább. Először csak a jegyemre jegyzetelgettem a gondolataimat, aztán már úgy teleírtam a kis cédulát, hogy elő kellett vennem a füzetemet, annyi gondolat kavargott a fejemben a képtárat járva.
Izgatott a szolnoki Művésztelep. Korábban nem gondolkodtam azon, mennyire jelentős is volt a magyar művészettörténetben. Hiszen alkotott itt Vaszary János, Aba-Novák Vilmos, Fényes Adolf és Mednyánszky László is! És – mint azt a 20 perces kisfilmből megtudtam – meghívták vendégalkotónak Rippl-Rónai Józsefet is, aki azonban sajnálatosan nem fogadta el a meghívást.
A második teremben rögtön szembe jött velem egy mesés kép. Nem vásároltam fotójegyet, de nagyon kedves volt a kísérőm, és nem zavarta, ha ezt az egy képet lefotózom.

Továbbiak a blogbejegyzésben: http://gabriellajegyzetei.blogspot.hu/2016/08/ismet-szo…

!

Az első magyar művész, aki Szolnokon dolgozott, Bőhm Pál volt. Nagyváradról Münchenbe utazva állt meg Szolnokon. A város színgazdag világának az 1870-es évek közepén avatott mestere Deák Ébner Lajos volt. Képeit a szolnoki piac színes forgataga, a perzselő napsugár, az ólomszürke égbolt felszabadult színei a magyar plein air kiemelkedő alkotásává teszik.
E vidék festőiessége hatott a korszak másik nagy művészegyéniségére, Bihari Sándorra is, aki annak a szükségességét hangsúlyoztattam hogy Szolnokon állandó művésztelepet kell létesíteni.
A 19. század nyolcvanas éveitől a magyar képzőművészet sok egyénesége találta meg témáját Szolnokon és környékén. A század végére már a Szolnoki Művésztelep létesítésének gondolata a megvalósuláshoz közeledett. 1876-ban a város visszanyerte megyeszékhely funkcióját, erőteljes fejlődésnek indult. Kiépültek a vasútvonalak, megjelent az ipar.

A Szolnoki Művésztelep a Tisza és a Zagyva találkozásánál, a régi szolnoki vár helyén épült meg alig két év alatt. Ez két épületet jelentett 12 műteremlakással. Ezeknek ünnepélyes átadás történt meg 1902. június 29-én.


csgabi P>!
Történelem

A szolnoki várban a „Modern Városok Program” keretében a Szolnoki Művésztelep felújítása és fejlesztése elnevezésű projekt tette lehetővé, hogy az elmúlt években nagyobb felületen, cca. 1.300 m²-en megelőző feltárásokat végezhessenek.
http://djm.hu/hirek/2019/04/15/regeszeti_asatasok_a_szo…#

Hírek az elmúlt időszakból, az ásatással kapcsolatban:

A szolnoki vár helyét tárják fel a régészek a Művésztelepen https://www.szoljon.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-egykori…
Elképesztő leletekre bukkantak Szolnok belvárosában a régészek https://www.origo.hu/itthon/20181029-a-szolnoki-var-reg…
Kivételes leletre bukkantak Szolnokon https://24.hu/tudomany/2019/08/28/szolnoki-muvesztelep-…

Szolnoki vár: a feltárás lezárult, de még dokumentálnak https://www.szoljon.hu/kozelet/helyi-kozelet/szolnoki-v…

!

Pólya Tibor 1886. április 26-án született Szolnokon. Alsó és középiskoláját is itt végezte. Már gyerekkorában szeretett rajzolni, mint önéletrajzában írja: már, mint egész kis gyermeknek kedvenc szórakozásom a rajz volt. 1902-ben felvételt nyert a Budapesti Iparművészeti Iskolába. Pólya született tehetség volt, akit sem skatulyába szorítani, sem stílusban konformmá tenni nem lehetett. A konformizmus őrei azonban nem nézték jó szemmel tehetségét, és eltanácsolták az iskolából. Ez azonban nem szegte kedvét, 1903-ban felvették az Országos Mintarajziskolába. A következő nyarat Szolnokon töltve képezte magát Fényes Adolf segítő kezei alatt. 1909-ben Eltávozó művész címmel jelent meg róla cikk a Párizsba készülő művészről a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Független Hírlapban. Az ott töltött időnek a háború vetett véget: mint ellenséges ország állampolgára, el kellett hagynia a francia fővárost. Az első világháború alatt feleségül vette Arányi Szerénát, Arányi Dezső operaénekes és Lange Emlíia operaénekes lányát, akitől egy lánya született, Katalin.
1920-ban részt vett a Szinnyei Merse Pál Társaság megalapításában, aminek tagjai is lett. Ez év elején Kanadába, Torontóba utazott, és ott megismerkedett a Group of Seven tagjaival. Ekkor került kapcsolatba a Towell család tagjaival, akik bevezették az ottani kulturális életbe. 1917 és 1924 között szinte minden évben kollektív kiállítást szervezett a kortárs festők számára az Ernst Múzeumban, amely kiállításokon maga is részt vett.
1925-ben az akkori kormányfelkérésére kiállítást szervezett Londonban, népszerűsítendő a magyar művészetet. A kiállítók között maga Pólya is szerepelt, sőt Premier című festményét maga India minisztere, Earl Birkenhead vásárolta meg.

Szinte minden művészeti ágban alkotott. Tájképei, portréi, alföldi zsánerképei, aktfestményei mellett állandó illusztrátora volt számos korabeli magyar élclapnak. Dolgozott a színház világának is: díszleteket és ötletes plakátokat tervezett és festett a Magyar Újságrajzoló Művészet Egyesületének is.

Illusztrációi, grafikái, okalátjai korának emblematikus alkotásai lettek. Számos író, például Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes műveinek állandó illusztrátora lett. 1929-ben rendezték meg a Fészek-klubban gyűjteményes kiállítását. Fantáziavilága korántsem volt elvont, előrelátása, gondolkodásának kreatív dinamikája éppoly logikus és objektív volt, mint a karikatúráin ábrázolt személyek lényének, lelkének keze általi tükröződései. 1933-től egyik fő szervezője volt a művésztelepi Garden Partyknak, melynek ötlete egy anekdota szerint szintén Pólyától származott. Az első Garden Partyt 1933. augusztus 12-én rendezték meg a szolnoki művésztelepen.

Pólya élete utolsó éveiben a budapesti Falk Miksa utca 26. szám alatt lakott, de műtermét Szolnokon is fenntartotta. Halála is Szolnokon következett be. E szomorú eseményről Chiovini Márta, Chiovini Ferenc festőművész lánya írt visszaemlékezéseiben:
Azon a bizonyos tragikus éjszakán is sokáig kártyáztak. Dr. Elek István volt náluk többek között, aki gyakran látogatta. Tibor bácsi fergeteges jókedvvel kísérte el búcsúzáskor vendégeit egészen a Zagyva-híd lábáig, és sokáig integetett. Éjszaka arra ébredtem, felesége Puci néni sikoltozva veri az ajtót. – Feri gyere! Apám átment, Pólya Tibor akkor már halott volt. Állítólag megrendelt kép volt az állványon, amit az apám az akkori idők szokása szerint befejezett.

Pólya Tibor halálának egyik oka az a mérhetetlen munkatempó volt, amit állandó pénzügyi nehézségeinek legyőzése érdekében családjáért végzett. A Pólya Tibor műtermében című cikkben erről így szólt: …Dolgozom, dögfáradt vagyok…
Temetésén a művésztelep kiállítási termében felravatalozott és Munkácsy-lepellel letakart koporsójánál művésztársa, Zádor István búcsúztatta.


csgabi P>!
Képzőművészet

Pólya Tibor (Szolnok, 1886. április 25. – Szolnok, 1937. november 29.)
Festő, grafikus. Pólya Iván festő bátyja.

Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd több évig Münchenben és Párizsban képezte magát. Nyarait mindeközben Szolnokon Fényes Adolf mellett töltötte. 1912 és 1919 között állandó tagjává vált a szolnoki művésztelepnek, ugyanakkor a kecskeméti művésztelepen is megfordult, ahol Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott. Pólya, aki 1920-ban a Szinyei Társaság egyik alapítója volt, néhány közéleti lap munkatársaként is tevékenykedett, mivel kiváló karikatúrákat készített. 1925 és 1928 többször megfordult az Egyesült Államokban. 1925-ben Kis képekben a nagy Amerikából címmel rajzos tudósításokban számolt be útjáról, majd 1928-ban a Kossuth-szobor leleplezésére érkező, ötszáz tagú magyar küldöttségről tájékoztatta az olvasókat.

Pólya Tibor az egyik kedvenc festőm. Hihetetlen sokrétű alkotó, mindig képes meglepni az embert.

Forrás:
http://viragjuditgaleria.hu/hu/art_info/muveszek/p/poly…
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%B3lya_Tibor
https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-m…

Kép: http://viragjuditgaleria.hu/hu/art_info/muveszek/p/poly…
Pólya Tibor: Téli életkép

Kapcsolódó könyvek: Csiszár Róbert Péter: Pólya Tibor

Csiszár Róbert Péter: Pólya Tibor
!

A festő Pólya

Pólya Tibor 1904-től nyaranta a Szolnoki Művésztelep vendége volt. Festészetének mesterségbeli megalapozását választott mesterének, Fényes Adolfnak köszönhette, aki remek pedagógiai érzékkel közelítve a tehetséges fiatalember felé, biztos alapot teremtett Pólya festészeti fejlődéséhez. Fényest kortársai visszahúzódó, csendes, szelíd emberként jellemezték. Ahogy Pólya egy nap után otthagyta a Rudnay és Vaszary szellemiségével áthatott akadémiát, úgy fogadta el Fényest mesteréül.

Nem véletlenül mondta róla halála után Hermann Lipót: hogy amit Pólya csinált, azt kevesen tudták, néha bizony ő maga sem.

Életművét a kezdetektől szemlélve feltűnőek azon képei, amelyeket teljes tudatossággal a különböző izmusok jegyében, legjobb képviselőinek technikájával készített el.

Más képeihez hasonlóan olajképeit is a tiszta színek, és kompozíciós megoldások jellemzik, melyhez magas szintű technikai tudással, virtuóz ecsetkezeléssel történő ábrázolás társult. Itt is megfigyelhetjük nála a stílusbeli el nem köteleződést. Jellemzően a témához választ stílust, és olyan technikai megoldásokkal készíti képeit, amelyek a hangulati elem kibontását legjobban szolgálják. Ezek közé az alkotások közé tartozik például az Öltözőben és a Hármas önarckép című munkája. Öltözőben képe plakátszerű festésmódjával, a tört szürkés háttérbe illesztett telt, tubusszíneinek ritmikájával ragadja meg a cirkuszi viláh „örök” öltözőjének soha nem változó világát.

Kép forrása: link


pannik>!
Képzőművészet

Pólya Tibor (1886-1937) Téli örömök
@csgabi köszönöm az ajánlást!

2 hozzászólás
!

Az illusztrátor Pólya

Pólya Tibor Falus Elek festővel, illusztrátorral az 1900-as évek első évtizedeinek legtöbbet foglalkoztatott két illusztrátora volt. A baráti viszonyban lévő két művész pályájuk elején és később is segítették egymást.
Pályájuk indulása idején Falus és Pólya is – több művésztársukkal együtt – Budapesten, az Akácfa utcában béreltek lakást. Pólya 1904-ben Szolnokra vitte Falust, akinek nem volt annyi pénze, hogy pesti életét finanszírozza, így Pólya Tibornál lakott.

Pólya első rajzai a Fliegende Blatterben jelentek meg. Később rendszeresen jelennek meg rajzai a korabeli lapok hasábjain, egyebek mellett az Új Idők, a Művészet, a Nyugat, a Tolnai Világlapja, a Vasárnapi Újság, az Új Nemzedék és a Kis Krónika című lapokban.1928 és 1930 között a Magyar Magazin című igényes hetilap művészeti vezetője volt. Több újság szerkesztőségében dolgozott képszerkesztőként és művészeti vezetőként.
1933-ban Gertler Viktor Az ellopott szerda című filmjéhez díszleteket tervezett.


mdmselle I>!

Én, Kucor Gabi, nyugalmazott főháború-mester, cimzetes káplár és valóságos tábornok, Külső-Retek ucca négy, úgyis, mint a nemzeti óvoda hallgatója és csokoládékirály ezennel méltóztatom elmondani a Nagy Téli Háborút Pólya Tibor rajzoló közkatonának, hogy csak rajzolja úgy, ahogy mondom egymásután és ne beszéljen bele, majd én mindent elmondok.

(első mondat)

Karinthy Frigyes: Fából vaskarika A csokoládékirály meséi

1 hozzászólás
!

A plakáttervező Pólya

Pólya Tibor plakátművészetének helyét a magyar művészettörténetben és súlyát a magyar plakátművészetben csak akkor tudjuk megérteni és megérezni, ha szólunk pár szót a magyar plakátművészet kibontakozásáról, jellemzőiről.
Már a reklámgrafika kezdeti idején a megrendelőknek határozott elképzeléseik voltak az adott plakátokkal kapcsolatban. A magyar plakátművészet a 19. század közepétől kezdett kibontakozni. A kiegyezésig többszínű kőnyomatokat Bécsben készítették. Az első színes címlappal 1868-tól a Borsszem Jankó című élclap jelent meg, amelynek később Pólya Tibor is rendszeres illusztrátora volt.

A piackutatás már a 19. században is létezett. A megrendelők – okulva a plakát általi reklámozás korábbi hibáiból – odafigyeltek arra, hogy az általuk megszólítandó közönséget milyen stílusú és szimbólumvilágú plakáttal lehet megszólítani. A „mesélgető” plakátok gyorsan kikerültek s forgalomból. Már a korai kereskedelmi plakátokra is jellemző volt, hogy képi ábrázolásmódjukban egyszerűek és erőteljesek voltak, szövegük rövid és megragadó volt. Rövid szöveg, jó kép páros. A jó plakát információ közvetítése progresszív, és lennie kell olyan képi motívumának, amibe sűríti a plakát mondanivalóját. Tulajdonképpen, ha nem is olvassuk el a szöveget, akkor is tudjuk, mit reklámoz. Ha megnézzük Pólya Tibor plakátjait, akkor minden – az előbb leírt – kritériumnak megfelelnek.

Arról nincsen információnk, hogy mennyi idő alatt „rázódott bele” a plakátkészítés fortélyaiba, de életművét és termékenységét ismerve, rövid élete alatt, nem volt rá sok ideje. Valószínűleg mind intellektusa, mind originális gondolkodása miatt gyorsan ráérzett a jó plakát kritériumaira és gyorsan rendszerezte magában az ehhez tartozó tudást.
De Pólya valamiben mégis különbözött a kortárs plakát-művészektől, ez pedig nem más, mint az a jellegzetes humor, amely egyébként minden alkotói műfajban jellemzi képi világát.

Pólya reklámgrafikusi tevékenysége legalább olyan sokszínű, mint festészete. A különböző megrendelt témákat hihetetlen érzékkel és letisztultsággal jeleníti meg mind plakátjain, mind képeslapjain. Sem festészetét, sem grafikusi munkásságát a temérdek megrendelés ellenére, itthon nem díjazták, Külföldre kellett mennie, hogy az ottani plakát-világkiállítás ezüstérmét elnyerje.


akire P>!
Tipográfia

Olvasók 1919-ből – Pólya Tibor munkája

„Ez az amerikai elevenségű és magyaros színrakású kép, Pólya Tibor pompás munkája, megállítja a sietőket, a művészet barátait, akik komoly figyelemmel és gyönyörűséggel szemlélik a rikoltó és vásári plakátok tengerében a pesti utcának ezt az új és művészi ízléssel nemes ékességét.”

Új Nemzedék, 1919. november 3.

!
Dénes_Gabriella >!
Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai

Nagyon alapos munkának tartom ezt a kötetet. Aki nem találkozott még az élclapokkal, a róluk szóló információkkal, annak javaslom, ezzel kezdje a háttérinformációk beszerzését.
Épületes.

!

A karikatúrista Pólya

A pólyai életműben külön kategóriát képviselnek karikatúrái. Nemcsak számosságuk miatt, de kivitelük és nagyságuk miatt is. A karikatúra műfaja általában a rajzos megoldásoknak és a viszonylag kis méretnek kedvez. A jó karikatúra lényege az ábrázolt személy arcának a karakter irányába történő torzításán múlik. Annak a festőnek vagy grafikusnak, aki karikatúrarajzolásra adja a fejét, mindenekelőtt kiváló karakterérzékkel kell rendelkeznie.

Pólya karikatúráinak jellemzője, hogy sohasem lépi át a gúnyrajz határát, modelljei karakterének olykor nehezebb természetét is a bohém oldaláról mutatja be. Karikatúráinak egyik sikere a formabontó megjelenésen túl az, hogy modelljei ábrázolásában a teljes ember jelenik meg személyiségük szerethetőségének középpontjába állítva.

Kép forrása: link


csgabi P>!
Képzőművészet

Pólya Tibor (Szolnok, 1886. április 25. – Szolnok, 1937. november 29.) magyar festő, karikaturista, grafikus, a szolnoki művésztelep egyik vezetője.

Már kisgyerekkorában kedvelt rajzolni, a város jellegzetes figuráit rögzítette papírjain, iskolába menet, s jövet. Középiskoláit Szolnokon végezte, majd iparművészeti iskolába került Budapestre, ahonnét tanárai, Gyalus László (1865-1941), a belsőépítészet tanára és Papp Sándor festőművész tanár idővel eltanácsolták. A kudarc nem szegte kedvét, s a rákövetkező évben felvételt nyert a budapesti mintarajziskolába, ahol Zemplényi Tivadar (1864-1917) volt a tanára. Szolnokon a Fényes Adolf mellett töltött nyár inspirációt adott számára, s Münchenbe ment képezni magát. Első rajzai a német „Fliegende Blätte” élclap hasábjain jelentek meg. Hamarosan több lapnak is dolgozott Németországban. Idővel visszatért Magyarországra, kezdetben Szolnokon működött, majd kecskeméti művésztelep (1912–1919) tagja lett, később Budapestre került.

Az általa oly kedves irányzat, a neoimpresszionizmus Párizsba csalta, ahol kipróbálta önmagát többféle – ott megismert – irányzat vizuális rendezőelveit gyakorolva. A szabad párizsi életnek a háború vetett véget. Mint ellenséges ország lakója el kellett hagynia a francia fővárost.

Munkássága széles kört ölel fel. Tájkép, portrék, alföldi zsánerképek, aktfestményei mellett állandó alkotó társa számos akkori magyar élclapnak karikatúráival. Készít rézkarcokat, dolgozik színház világának: díszleteket tervez és fest is díszleteket, csinált falfestményt, rengeteg könyvillusztráció fűződik nevéhez és készít litográfiai lapokat. Rendszeresen jelennek meg rajzai az akkori nagy lapok hasábjain, egyebek mellett jelentek meg munkái az Új Idők (1924-1926) a Művészet (1938), a Nyugatban, a Tolnai Világlapja (1929-1931), Vasárnapi Újság (1911-1914), az Új Nemzedék (1918), a Kis Krónika (1919) lapok hasábjain. A Magyar Magazin nevű igényes megjelenésű hetilap művészeti vezetője lett (1928-1930), de dolgozott az Új Magazin (1933-1938), a Pesti Hírlap Vasárnapja (1931-1938), a Képes Vasárnap (1937) szerkesztőségében is képszerkesztő, és művészeti vezetőként, s volt hosszú ideig munkatársa az Incze Sándor vezette Színházi Élet szerkesztőségének is (1919-1934).

A korszak egyik leggyorsabban dolgozó grafikusaként igen termékeny alkotóművész volt. Grafikai munkáira az egyszerű vonalvezetés, lényegre törő ábrázolás a jellemző, de mindezek mellett figurái kedvesek, és nagy szeretettel rajzoltak. Hírnevet elsősorban karikatúráival szerzett. Dolgozott rendszeresen egyebek közt a Fidibusz (1907-1913), a Borsszem Jankó (1913-1925), a Bolond Istók (1918), élclapoknak , valamint a szellemes „Ojság” (1922-1933) című vicclapnak. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének. 1917–1924 között szinte minden esztendőben kollektív kiállítást szervezett a kortárs festők számára az Ernst Múzeumban, amely kiállításokon maga is részt vett. 1928-ban a Kossuth szobor leleplezése kapcsán járt Amerikában, New Yorkban, és az 500 tagú küldöttség útjáról albumot adott ki. Személyes élményeit egy kötetbe adta ki, amely „Írók és művészek között” címmel jelent meg, először 1918-ban. Megbecsült tagja és művésze volt a neves Herman Lipót Asztaltársaságnak, s tagja volt a Szinyei Társaságnak is. A szolnoki művésztelep (1930-as évek) tagja volt és idővel egyik vezetője lett.

A Pesti Napló évkönyveinek címlapjai, valamint a Medgyaszay Vilma kabaréja (1916), a Mindenki az Új Nemzedéket olvassa (1923-24), Látod nem hallgattál rám (1926) plakátjai a kor emblematikus alkalmazott grafikai alkotása lett. Számos író, például Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes műveinek egyik állandó illusztrátora volt. Élete utóján a budapesti Falk Miksa u. 26 szám alatt lakott. Ösztöndíjas volt a római Collegium Hungaricumban. 1929-ben rendezték meg a Fészek-klubban gyűjteményes kiállítását, s halálát követően az Ernst Múzeumban volt látható műveiből retrospektív kiállítás (1938).

2017 májusában rendhagyó tárlat nyílt a Damjanich János Múzeumban, mely rövid ideig volt látható. Pólya Tibor kiállított festményeinek többségét magángyűjtők adták kölcsön, de látható a tárlaton grafika, karikatúra és plakát is. A tárlattal egy időben jelent meg az a Pólya monográfia, melyben valamennyi kiállított mű szerepel. A kiállítást megnéztem, a könyvet megvettem a maga idejében és jelentem: Pólya Tibor zseniális!

Források:
http://www.szolnoktv.hu/hirek/…
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%B3lya_Tibor
http://www.villasgaleria.hu/aukcio.php…
http://viragjuditgaleria.hu/hu/art_info/muveszek/p/poly…

A képen Pólya Tibor Szolnoki piac című festménye látható.

Kapcsolódó könyvek: Kaposvári Gyula (szerk.): Pólya Tibor festőművész újságrajzaiból · Csiszár Róbert Péter: Pólya Tibor

Kaposvári Gyula (szerk.): Pólya Tibor festőművész újságrajzaiból
Csiszár Róbert Péter: Pólya Tibor
!

Szüle Péter és Pólya Iván közösen ünnepelték az ötéves házassági évfordulójukat. Az ünnepeltek köszöntését Pólya Tibor ekképpen kezdte: Nem üdvözölhetem azt a Pólya-párt, aki öt év múlva sem „szülék”, sem pedig azt a Szüle családot, akinek öt év után sincs „pólyájuk”!

Felhasznált irodalom:

Egri Mária: A szolnoki művésztelep
T. Katona László: 90 éves a Szolnoki Művésztelep 1902–1992
Csiszár Róbert Péter: Pólya Tibor
Kaposvári Gyula (szerk.): Pólya Tibor festőművész újságrajzaiból
Szabó István: Ami Szolnokot országosan ismertté tette. A Szolnoki Művésztelep történész szemmel. Szolnok, 2012. 432 p.

Kép forrása: link



A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!