Fényőrség – Művészek a Balatonon I.

Rovatgazda
!

………………… – Indulsz? Este lett,
és mert egykor nagyon szerettelek,

…kilátón…

kiviszlek még egyszer a Balaton
fölé, a kilátóra. Arcodon
a szél csókja: én vagyok! Nagy, kerek
hold száll a csorba Badacsony felett
s vízi fényhídja majdnem ide ér.
Hallod, hogy cirpel a szentséges éj?
Nyílik a lélek: magát figyeli,
de ráfonódnak a tér idegei
s végtelen mélység s magasság között
fortisszimóba csap át a tücsök:
szikrázik az i és pendül az ű,
ü-rű-krű, kri-kri: telten s oly sürűn,
oly visszhangosan, s úgy gyürűzve, mint
sziget körűl a hab ostroma: mind
teltebben, ahogy tavaly s azelőtt
s ahogy mindig fog: sződd magadba, sződd
bele magad a szövetébe és
sóhaj leszel és megkönnyebbülés.

Szabó Lőrinc: Tücsökzene (részlet)
Kép: Egry József

A Petőfi Irodalmi Múzeumban még szeptember 18-ig megtekinthető a Balatoni nyár (Írófényképek az 1950-es, ’60-as, ’70-es években) című kiállítás. A Fényőrség e havi számában mi is a nyaraló művészek nyomába eredünk.

A Lipták-ház

Lipták Gábor és felesége, Gyapai Piroska balatonfüredi nyaralója különösen kedves volt a II. világháború utáni írónemzedéknek, amire akkoriban irodalmi szalonként is tekintettek. A házaspár vendége volt többek között Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László, Örkény István, Szabó Lőrinc, Tamási Áron vagy Weöres Sándor, de rajtuk kívül megfordultak a házban festők, orvosok és színészek is. A tágas villát népművészeti tárgyak, rajzok és festmények díszítették. A betérők számára mindig akadt szállás, egy finom vacsora és egy pohár bor. Ráadásul vízre is szállhattak, költők és írók hajóztak ki Lipták Horváth Boldizsár barátjának Addio III. nevű vitorlásán, ami aztán rengeteg anekdota alapjául szolgált. Az esti ünnepségeket pedig a villa kertjében tartották meg. A Lipták-ház ma fordítóházként működik.

A Szigligeti Alkotóház

Az 1910-től az Esterházy család, majd az 1945-től a Földművelésügyi Minisztérium tulajdonában levő szigligeti kastélyt 1952-ben az Irodalmi Alap vette át, hogy írói alkotóházzá alakítsa. Megfordult itt Fekete István, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, Kassák Lajos, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Örkény István, Pilinszky János, Szécsi Margit, Weöres Sándor és Zelk Zoltán is. Az Alkotóház 1968-tól már a társművészetek alkotói előtt is nyitva áll.


>!
alaurent P

A Lipták-kihíváshoz http://moly.hu/kihivasok/liptak-gabor-100-eves-lenne-iden) az Aranyhídból választottam egy regét, a balatoni kötődésem, az ott töltött gyerekkori nyarak miatt. A regék sok, nekem kedves tájat, hegyet, helyszínt megemlítenek, én mégis inkább egy elvont fogalomól, a balatoni viharról szóló részt emelem ki.
Aki már huzamosabb időt eltöltött a tópartján, az ismeri ezt a jelenséget. A szikrázó napsütés, a ragyogóan kék ég, a rezzenéstelen hőség hihetetlenné teszi, hogy akár egy fél óra alatt elemi erejű vihar csapjon le a tóra. A vihar többnyire északról jön, pillanatok alatt átbukik a békés szőlődombokon, nem elhanyagolható veszélyt jelentve a vízen tartózkodókra. A tomboló szél szinte lehetetlenné teszi, hogy aki kicsit is eltávolodott a parttól, széllel szemben kievickélhessen. Nekem is van személyes élményem ilyen viharról, és ismertem olyan horgászt is, akit a nád tövében a csónakjából pecázva lepett meg a vihar – a déli partról jött vissza másnap, mert tudta, nem szabad ellenszegülnie a szélnek.
Ugyanígy csap le a vihar a Balaton szerelmesére, a balatonudvari halász leányára is a szív alakú sírkövekről szóló regében. Az ő vonzalma tragikus: a Tó nem engedi választani a szerelme és őközte: elveszi, ami az övé – ez az egyetlen történet a kötetben, ahol nem a tóé a rokonszenvünk, hanem vele szemben a parton maradt szegény kőfaragólegényé. Végül a Tó azt is elérte, hogy a legény sem ment vissza a hegyek közé, hanem haláláig a faluban faragta különleges sírköveit, elveszett szerelmére emlékezve.
A vihar többnyire, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen vonul is el. Utána jellegzetes, mesebeli, párás fények öntik el a tájat… Ezt igazán szépen csak Egry József tudta visszaadni.

!

Molytársunk ellátogatott a kiállításra, amelyből mi egy kis ízelítőt nyújtunk a továbbiakban:


>!
virezma P
Múzeumok, kiállítások

Évek óta nem voltam a Múzeumok éjszakáján, tavaly talán a Fishing on Orfű miatt, most viszont elmentem. Igaz, elég nyugdíjas (már elnézést) tempóban nyomtam, ugyanis már délután öt körül megkezdtem az éjszakát. Sajnos nem jutottam be a Mai Manóba, a vezetett túrára, pedig mindig is érdekeltek az olyan programok, amikor a közönségtől elzárt zegzugokat is megmutatják.

A karszalagot a Magyar Nemzeti Galériában szereztük be, de ott nem néztünk meg semmit. Ugyan szeretném látni a Manifesto című installációt (tudjátok, a 12 arcú Cate Blanchett), de 130 percet ezzel eltölteni most sok lett volna. Így átmentünk az OSZK-ba, ahol nagy volt a nyüzsgés. Rengeteg olyan programot kitaláltak, amit a gyerekek is tudnak élvezni (pl. társasjáték, keresztszemes hímzés, mini könyvkötészet, olvasósarok), sőt még Apamegőrző is volt focival. Kiolvastam egy nagyon szép mesekönyvet (Satoe Tone: Ahol a szív dobban), aztán megnéztük a képregénytörténeti kiállítást. Különösen a kortárs képregényes terem keltette fel az érdeklődésemet, azonbelül pl. Oravecz Gergely. Nagyon sok izgalmas stílus és ötlet jelent meg, ezt a világot eddig egyáltalán nem ismertem. A wales-i bárdok képregény baromi jó ötlet, kíváncsi lennék, hogyan fogadják a középiskolások.

Következő állomásunk a budavári labirintus volt, amit már régen meg szerettem volna nézni. Nem igazán értettem a koncepciót, Verdi-operák panoptikumja és Drakula-tematika vegyesen, a legtöbb folyosón meg inkább 13-15. századi kövek, mindenféle új fogalmat megismertem, pl. oszlopláb, fiálé. Azt sem tudtam eldönteni, hogy a ködszerű gomolygás szándékos vagy egy természetes kémiai jelenség, mindenesetre fura volt az ész nélkül száguldó gyerekekkel szemben zseblámpával totyorogni.

Megnyitották a Tőzsdepalota auláját is, ahol meg lehetett nézni egy imidzsfilmet arról, hogy milyen lesz majd a kanadai cég felújítási munkája után. Innen átmentünk a Mai Manóba, ahol még sosem jártam, tehát bármilyen kiállításra vevő lettem volna. Jelenleg Dana Lixenberg 1993 és 2015 között készült fotóit lehet megtekinteni, Imperial jeligére. Ha jól értettem, egy los angeles-i rasszista gyilkosság, aka rendőri túlkapás fordította a figyelmet erre a fekete lakóközösségre. Főleg portréfotók voltak, sokatmondó tekintetek, élő gitárzenével.

A turnét a PIM-ben zártuk, ahol az Arany János és Szabó Magda köré szerveződő kiállításokat már korábban láttam, az Ivan and the Parazol koncertjéről lemaradtam, Cseh Tamás kapcsán meg már két emlékkkoncerten is voltam idén, így végül csak a Balatoni nyár című kiállítást néztük meg, ahol a szigligeti alkotóházról és a balatonfüredi Lipták-házról (erről eddig semmit nem tudtam) lehet olvasni, meg mindenféle fürdőruhás fotót lehet látni többek között Örkényről, Nemes Nagy Ágnesről és a mai szemmel is kimondottan bejövősnek mondható Nagy Lászlóról meg Mészöly Miklósról.

!

Kassák Lajos Szigligeten, 1965 (Forrás: Fortepan – képszám: 106349)


>!
akire MP
Sport = Boldogsághormon

Baráti társaság Szigligeten,1954 július: Kiss Tamás (a fotó készítője), Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Kálnoky László, Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs

Kassák Lajos 1955-56-os naplójából:

Sport az alkotóházban

"Közvetlenül a mi szobánk mellett van a pingpongterem. A fiatalabbak nagy hévvel művelik a gyatra játékot. Nem a legjobb érzés, ha írás közben döngetik alattam a földet, és pattogtatják labdájukat. A múzsák nevében kérem őket, hogy csak délután négytől hatig, este csak nyolctól tízig játszanak. Szerződésünket túlzott pontossággal betartják.
Esténként szívesen kibicelek a terem távoli sarkában, olykor még gyönyörködöm is ugrabugrálásukban. Nemes Nagy Ágnes és Ottlik Géza a matadorok. Ágnes még szilajabban, nagyobbakat ugrik, mint Géza. Feleségem lelkesülten mondta az egyik este: Ágneskám, ha téged látlak játszani, Szent Johanna jut eszembe. Lendület közben vészesen lobog a hajad, s mintha kivont karddal csapnád vissza a feléd küldött labdát.
Derültséggel fogadták feleségem megjegyzéseit, és igaza volt abban, amit mondott. Ágnes, ez az öntudatos fiatalasszony olyan lendülettel játszik, akár egy edzett kardvívó, s ez a fiatal asszony a női költészet érzelmességén túl olyan költeményeket ír, hogy megirigyelhetik tőle azok a férfiköltők, akik ma mesterséges egek alatt mesterséges vizeken eveznek egy fenségesnek képzelt hatalom jóakaratából."

Kapcsolódó könyvek: Kassák Lajos: Szénaboglya

Kassák Lajos: Szénaboglya
!
>!
robinson P
Egy költő – egy vers

Szécsi Margit: Hajnal a nádason

Hűvös tó hulláma-sodra
betolong a nádasokba.
Nádszálak, kés-élű sások
köszörülődnek, vásnak.

Vállamra szitál a harmat –
ez már az áhított holnap?
Fojtott sejtés a csönd,
csak a halak dalolnak.

Szécsi Margit és Nagy László csónakban Szigligeten, 1959, Koczogh Ákos felvétele

!

Szabó Lőrinc az Addio III. fedélzetén, 1954

„Szabó Lőrinc a Balatonnál keveredett egy életre szóló szerelmi kalandba. Titkos balatoni hétvégéken és külföldi utazásokon találkozott felesége barátnőjével, a szintén házas Korzáti Erzsébettel. A költő felesége egy versből jött rá férje érzelmeire és öngyilkosságot kísérelt meg. Bár a szeretők ekkor szakítottak, néhány év múlva folytatták a titkos viszonyt. Balatonföldváron találkozgattak, itt írta A földvári mólón című versét. 1949 telén Szabó Lőrinc Hévízen pihent, Erzsébet itt is meglátogatta. A Képzelt képzeleteddel című vers kéziratát a költő levélként küldte el szerelmének. A 25 évig tartó titkos viszonynak Korzáti Erzsébet öngyilkossága vetett véget 1950-ben.”
http://anyanyelvapolo.hu/irok-koltok-balaton/


>!
Wolly
Egy költő – egy vers

Képzelt képzeleteddel
Szabó Lőrinc

Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy idegondolsz, kedves, mialatt
gyors kerék visz: sovár magányomat
hívja magányod, együtt vagy velem,
ahogy veled én, és ahogy nekem
vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
fájdalmad fájdalmamban érzi csak
enyhülni szorítását szíveden.
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy együtt vagyunk: az enyém kevés
volna, magában, míg így, szüntelen
kettőződve, mint tündér repesés
hoz-visz-cserél s egyszerre két helyen
egymásba zárva tart a szerelem.

!

Déry Tibor az Addio III. kormányánál az Illyéstől kapott tengerészsapkában, 1969

„Az író és Böbe, a felesége eleinte a Lipták-ház vendégei voltak, majd saját házat vásároltak a balatonfüredi Tamás-hegyen. Déry a nyaraló kertjében írta az Ítélet nincs című, nagy port kavaró visszaemlékezését. Az író sokakhoz hasonlóan telekfüggő lett: „A nyolcadik évtized már egy járókát is készített számomra: ezt a balatonfüredi kertünket. Nemcsak eszméletemet, testi mivoltomban is bekerített. Tavasszal már nem utazom el külföldre: figyelnem kell, megerednek-e átültetett kis fügefáim. […] Nyáron sem utazom el a kertből, hisz nem vagyok bolond itt hagyni asszonyi pompájában, amiért egész lány korában szurkoltam, nem szólva arról, hogy öntözni, gazolni, nyírni, nyesni, kötözni is kell! Vagy ősszel menjek el, amikor legszebb a Balaton?””
(Fotó: Lipták Gábor / Petőfi Irodalmi Múzeum)

https://index.hu/nagykep/2018/07/20/az_irodalom_merules


>!
Emmi_Lotta I

Bevezető
1954 nyarán Déry Tiborral nekikezdtünk egy közös regény megírásának. Három nap az Aranykagylóban volt a címe. Egy Balaton-parti nyaralóban nagy buzgalommal hozzá is láttunk, de két hét múlva, amikor már a 63. oldalon jártunk, be kellett ismernünk, hogy vállalkozásunkat nem koronázta siker: az ötödik fejezet kellős közepén abbahagytuk az írást, becsomagoltunk, és hazautaztunk. Itthon ugyan három példányban legépeltettük a piszkozatot, csonkán hagyott regényünket azonban soha többé nem emlegettük; az emberi lélek egészséges öntisztulásának jóvoltából meg is feledkeztünk róla. Társszerzőségünk bűnjelei, a piszkozat meg a három gépelt példány – mintha ők is szégyellnék létezésüket – nyomtalanul eltűntek. Az egyikre csak most talált rá, férje hagyatékában, egy gardróbszekrény alján Déry Tiborné. Sárgult lapjai itt feküsznek előttem, s nem hagynak nyugodni, ahogy régi fényképeink is fölserkentik képzeletünket, és kerestetik velünk a rögzített pillanatot megelőző és folytató mozdulatokat. Megpróbálom hát fölidézni akkori nézeteinket, párbeszédeinket, munkamódszerünket, huszonöt évvel ezelőtti stílusunkat és humorunkat. A félbehagyott regény szövegén nem változtattam egy szót sem.

5. oldal

Örkény István: Négykezes regény Egy négykezes regény tanulságos története

2 hozzászólás
!

Hajak lobogása a balatoni szélben, 1961

„Örkény István évtizedeken át vendégeskedett a Lipták-házban, előbb Nagy Angélával, majd a fotón szereplő Radnóti Zsuzsával. A vizen járást talán meghagyta A megváltó című egyperces drámaírójának, de az Addio III.-mal szeretett ő is messzire vitorlázni.”
https://index.hu/nagykep/2018/07/20/az_irodalom_merules…


>!
Bélabá P
Válogatott novellák

Örkény István
A MEGVÁLTÓ

Délelőtt tíz óra volt, amikor az író befejezte új drámáját. Este még két nehéz jelenete volt hátra. Átírta az éjszakát. Közben legalább tíz feketét főzött magának, és legalább tíz kilométert gyalogolt a szűk szállodaszobában alá s felezve. Most mégis olyan frissnek érezte magát, mintha nem is volna teste, olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet, és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ.

Még egy kávét főzött. Lesétált a partra. Megkereste a csónakost.

– Kivisz-e a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? – kérdezte tőle.

– Tessék beülni – mondta a csónakos.

Borús volt az ég, de szellő se rezdült. Mint egy óriási máriaüveglap, olyan sima és szürke és csillogó volt a tó. Volentik bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett, ahogy a Balatonon szokás.

– Mit gondol? – kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek. – Ide látni még a partról?

– Még ide – mondta a csónakos.

Továbbmentek. Az üdülő piros cseréptetejét lassan elborították a fák. A partnak csak a zöldje, a vonatnak csak a füstje látszott.

– Még most is? – kérdezte az író.

– Még most is – mondta a csónakos.

Csak az evezők csobbanása hallatszott; a partról már nem ért idáig a hang. Összemosódtak a házak, a kikötők és az erdők. Már csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó.

– Még most is ide látni? – kérdezte az író.

A csónakos körül nézett.

– Ide már nem.

Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.

– Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi – mondta. – Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.

Kapcsolódó könyvek: Örkény István: Egyperces novellák

Örkény István: Egyperces novellák
1 hozzászólás
!

…és hogy kik voltak a Balaton festői?


>!
robinson P
Képzőművészet

Ma 170 éve született MÉSZÖLY GÉZA.

(Sárbogárd, 1844. május 18. – Jobbágyi, 1887. november 12.) magyar festő.
Mészöly Géza tájképfestő volt, akinek munkássága főleg a Balatonhoz köthető.

Festmény: Mészöly Géza: Balatoni halásztanya (1877)
Magyar Nemzeti Galéria

!

„Szinyei Merse Pál Fonyódon, szemben a Badacsonnyal alkotott. A család több fényképet is készített, amit később inspirációnak használhatott a festő a képeihez. Ez a fotó végül a fiát ihlette meg.”
https://galeria.index.hu/kult/2016/08/26/szaz_eve_fonyo…

„Szinyei Merse Pál, a plein air hazai nagymestere, amikor az első világégés miatt nem tudta felkeresni megszokott, felvidéki, jernyei pihenőhelyét, Fonyódon töltött két nyári szezont. Kevésbé ismert mozzanat ez a művész életrajzában, annál többet jelent a Balaton képi ábrázolásában. Szinyei 1916-ban és 1917-ben a fonyódi hegyen és a tóparton valószínűsíthetően tíz képet festett.”
https://magyaridok.hu/lugas/festo-a-kabinban-854620/


>!
akire MP
Képzőművészet

Szinyei Merse Pál: Balaton a fonyódi strandról

!
>!
Bla I
Képzőművészet

A Balaton festőjeként is ismert Egry József, akinek sajátos fénytechnikája utánozhatatlan…

Kapcsolódó könyvek: Láncz Sándor: Egry József

Láncz Sándor: Egry József
!

Egry József (Zalaújlak, 1883. március 15. – Badacsonytomaj, 1951. június 19.) magyar avantgárd festő. Az expresszionista és a konstruktív stílusok mentén alakította ki egyedi természetelvű szemléletét.

Az 1920-as években kezdett a fény átalakító erejével foglalkozni. Eleinte az expresszionista szimbolikával közeledett a napkultuszhoz, egyéni erővel festett zaklatott, nyugtalan képeket. Olaj-pasztell vegyes technikát fejlesztett ki, hogy a fényköri jelenségekhez alkalmas testtelen felületekkel dolgozhasson.

A fénytől átjárt atmoszféra maradt a témája mindvégig. 1924–1929 között megtalálta a rendet. „Ünnepi ruhát veszek a lelkemre, mikor festek.” „Aki belép a természetbe, elveszti reális valóját.” Szivárvány képét a Grünewald isenheimi oltárán látott szivárványos félkör halál utáni lét szimbóluma inspirálta. Ezt bevonta saját fényjelenség-megfigyeléseibe. Önarcképei és a Kikiáltó, ami rejtett önarckép, magányosságának dokumentumai.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Egry_J%C3%B3zsef


>!
_Andrea_
Képzőművészet

Naplórészletek:
– A természet előtt mindig valami templomi áhítat fog el. –
– Aki a természet gazdagságából minél többet tud magáévá tenni, annál kevésbé tudja azt kifejezésre juttatni. –
– A természetben látottak lényege csak emlékekben alakulhat ki. –
– A legtöbben azért rajonganak a természetben, ami a legkevésbé fontos a művészetben. –
– Én nem a Balatont, hanem világát festem. –
– A látott dolgokkal addig foglalkozom, amíg a festőileg érdekelt lényeg emlékben fel nem szívódik, meg nem rögződik. –
– Először a látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre.-
– Minél jobban felszívta a művész valamely vidéknek, világnak a valóját, annál kevésbé van szüksége az úgynevezett leábrázolásra. –
– A legtöbb festő a lefestésre fekteti a fősúlyt, nem élményen alapuló mondanivalójára. –
– A dolgok megfigyelésének csak akkor lehet festői értékjelensége, ha az csodálattal párosul. –
– Aki belép a természetbe, az elveszti reális valóját. –
– Minél közelebb jut az ember a természethez, annál jobban távolodik el a természettől magától. –
– Hány ezer vonalat, betűt kell elvetni, hogy valami megeredjen belőlük. –
Mennyi mindent kell odaadnunk másoknak, hogy valami megmaradhasson magunknak. –
– Sajnos, mindig többet tudok abból, amit nem tudok. –
– A legtöbb kép csak technikailag kész, lényegileg csak vázlat. –
– Hogy a művész magára találhasson, először meg kell találnia másokat. –
– A művész kétszer éli életét. Egyszer a természetben, egyszer alkotásaiban. –
– A legnagyobb áldozat, amit a művészetért hozhatunk, nem érheti fel nagysággal a kis örömet, mely nyomába kel. –
– Nem tudom, mi az értékesebb, az, amit sokan megértenek és kevesen csodálnak, vagy az, amit kevesen értenek meg és sokan csodálnak. –
– Akik a fejlődő művészet rügyezését szeretet és becsülés nélkül veszik, azok számára kukacos lesz a gyümölcse. –
– Egy darabka feltárt művészet többet mondhat koráról, mint az összes írott történelem. –
– Hiába próbálják az új képzőművészeti irányokat ócsárolni, előre-törekvésükben gátolni, nem lehet föltartani, visszaszorítani, aminthogy a folyót nem lehet visszaterelni.
– Mi, akik nem festünk gatyás magyarokat, mi nem vagyunk magyar festők? –
– A festészet úgy viszonylik a művészethez, mint a hang a dalhoz. –
– Hogy egy figurának aránytalan hosszú vagy rövidre van ábrázolva, festve keze, lába, attól még értékmegjelenésében tökéletesebb lehet a legarányosabban megrajzolt vagy megfestettnél. –
– Az nem volna baj, hogy idegenből vesznek át képzőművészeink, hanem az, hogy idegen is marad, amit átvettek. –
– Átvett iskolák, modorokkal festett képek semmivel sem értékesebbek a másolásnál. –
– Sok ember nem jutott volna fel az Olympusra, ha szamarak nem lettek volna és saját hátán kellett volna megtennie az utat. –
– Utálatos, hogy az ember élete egyik felét nyomorban, a másik felét háborúk között kell leélnie. –
18 – 20. oldal

Kapcsolódó könyvek: Farkas Zoltán: Egry

Farkas Zoltán: Egry
!
>!
vargarockzsolt P

Egry József: Önarckép (1928-1930 között)
„Festő szerettem volna lenni, folyton festettem”
Máté-Tóth András írása a Tiszatájban:
http://tiszatajonline.hu/…

Kapcsolódó könyvek: Gopcsa Katalin: Egry József

Gopcsa Katalin: Egry József
!

Egry József: Badacsony

Tartsatok velünk a jövő hónapban is – visszatérünk a Balatonra!


>!
baranyeszter P

Örök téma

Az alkonyi nap köszörűkövén
szikrázik még a Badacsony, de már
közel a perc, melynek vezényszavára
a környék fecskéi seregbe gyűlnek
s elkezdődik a gyönyörű gyakorlat.

Nem lepkét, legyet, szúnyogot kutatnak
a lég repedéseiben: az ősi
huzalt keresik, mit két óriás csőr
tart kifeszítve hegyek, tengerek
s a csillagok porában matató
emberi értelem fölött.

S elindulnak. Miként százezer éve.
Miként tavaly. A boldogtalanok,
kiknek hazát, s eleséget a
nyár ad csupán, kik csuszamló szelekben,
déli tűzvészben és a záporok
szögesdrótjai között menekülnek
a véreres szemű évszak elől.

Nem így a táj. A tó s fák radarja
ha jelzi is már a messzi telet,
most vetkezik, öltözik igazán csak
kert és hegyoldal, most próbálja föl
a színeket, miket lábukhoz hordott
kétszáz s nehány hajnal és alkonyat –
s egy ág se int a távozók után.

S hogy ők visszanéznek-e csak egyszer is?
Ki tudja azt.

362. oldal

Zelk Zoltán: Este a kútban Versek 1925–1963

Kapcsolódó szócikkek: Badacsony · fecske

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!