Fényőrség – Michelangelo

Rovatgazda
!

Michelangelo: Madonna gyermekkel

Faludy György
MICHELANGELO UTOLSÓ IMÁJA

Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.

Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.

Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz még vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.
(Firenze, 1935)

A Szépművészeti Múzeumban június 30-áig látható „A test diadala. Michelangelo és a 16. századi itáliai rajzművészet” című kiállítás. Az írók és a molyok segítségével most az alkotó világába kalauzolunk titeket, és együtt csodálhatjuk a műveit is!
Michelangelo volt az első szobrász, aki előkészítő rajzokat készített alkotásaihoz, addig csak viaszszobrokat készítettek. Ő rajzolni is tanult a korszak legjobb freskófestőjének, Domenico Ghirlandaiónak műhelyében, így nem csoda, hogy grafikái is lenyűgözőek, saját értékkel rendelkeznek. Viszonylag kevés maradt fent belőlük, hisz Michalengelo sokat megsemmisített közülük, talán azért is, mert arról árulkodtak, hogy sok munkáját – a híreszteléssel ellentétben – nem egyedül fejezte be.
„Michelangelo alighanem azért jött a világra, mert Isten példát akart mutatni általa a művészeknek” – írta kortársa és barátja, Giorgio Vasari, akinek köszönhetően a mester nevével elválaszthatatlanul összeforrt az „isteni” jelző. Vasari tolla nyomán született meg a heroikus, emberfeletti teljesítményekre képes géniusz legendája. Bár egyre világosabban kirajzolódik a művésznek a Michelangelo-mítosz mögött felsejlő valódi alakja is, Vasari szavai ma sem csengenek üresen, hiszen kivételesen hosszú pályája során művészek generációira volt hatással. Míg a hírnevét megalapozó legendás művei, a Szent Péter-bazilika Pietàja, a Sixtus-kápolna mennyezetképei és az Utolsó ítélet csak helyben, Firenzében és Rómában tanulmányozhatók, a kiállítás bemutatja viszont az ezekhez szánt rajzait.

(Képek forrásai: wikipédia)


>!
Lunemorte MP
Képzőművészet

Michelangelo, a magányos polihisztor

Négyszázötven éve, 1564. február 18-án halt meg Michelangelo Buonarroti, a Pietá, a Mózes, a Dávid, a Szent Péter bazilika, a Sixtusi kápolna mennyezetének és az Utolsó ítélet monumentális freskójának alkotója, aki a festészetben, a szobrászatban, az építészetben, sőt a költészetben is kimagaslót alkotott.

Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni 1475. március 6-án született a toscanai Capresében. Anyja betegsége miatt egész kiskorától egy kőfaragó családjával élt, ezért mondogatta később, hogy az anyatejjel szívta magába a kalapács és a véső használatát. Iskoláit Firenzében, Itália akkori kulturális központjában végezte, de tanulás helyett inkább a festményeket másolgatta és a művészek társaságát kereste. Tizenhárom évesen lett Domenico Ghirlandaio műhelyében festőtanuló, egy év múlva mestere – mivel már nem volt mit tanulnia – beajánlotta Lorenzo de Medici fejedelem udvarába, a humanista akadémiára. Egy itteni torzsalkodásban tört el az orra, testi hibája minden arcképén látható.

Firenzében 1494-ben a fanatikus, a művészetet világi hívságnak tartó Savonarola vette át a vezetést, így Michelangelónak megbízások híján távoznia kellett. 1496-ban érkezett Rómába, s kifaragta első nagy szobrát, a Bacchust. Ennek sikere nyomán bízták meg 1498-ban a Pietá elkészítésével. Az ölében halott fiát tartó Madonna ma a Szent Péter székesegyházban látható, 1973-as megrongálása óta üveg mögött. 1499-ben visszatért Firenzébe, s megalkotta talán legismertebb szobrát, a Dávidot. A klasszikus formákat életszerű aszimmetriával gazdagító alak a reneszánsz embereszmény megtestesítője. Az öt tonna súlyú, egyetlen márványtömbből kifaragott és nemrégiben teljesen restaurált szobor ma a Galleria dell'Accademia múzeumban, másolata a Palazzo Vecchio előtt áll.

Firenze vezetése 1504-ben őt és Leonardót bízta meg a Palazzo Vecchio nagytermébe szánt freskókkal, de egyik munka sem készült el, csak a vázlatok maradtak fenn. Hírneve egyre nőtt, így a művészetpártoló II. Gyula pápa Rómába hívta, hogy készítse el az egyházfő síremlékét. Először negyvenalakos kompozícióról volt szó, ám a Szent Péter bazilika építése és a folyamatos háborúk miatt pénzszűkébe került pápa addig csökkentette a számot, amíg a szobrász sértődötten ott nem hagyta az Örök Várost.

II. Gyula nyomására vissza kellett térnie, ekkor kapott megbízást a Sixtus-kápolna kifestésére. A méretét és műfaját illetően is hatalmas kihívást jelentő munkát egyedül végezte, a födém alatt görnyedezve, szinte vázlatok nélkül. Az 1508 és 1512 között készült, 40x13 méteres monumentális munka a teremtés és az özönvíz mellett a Biblia prófétáit és a görög szibillákat is ábrázolja, szenvedélyes és kifejező alakjai az alkotás kínjait is tükrözik. Ezután folytatta Gyula pápa síremlékét, melynek központi alakja a San Pietro in Vincoli templomban látható Mózes lett. A próféta alakja az erő és intellektus egységét sugározza a néző felé, ehhez készültek a Louvre-ban őrzött rabszolga-szobrok is.

II. Gyula pápa 1513-ban bekövetkezett halála után a Medici-családból származó X. Leó Firenzében a Mediciek családi kriptájának kialakításával bízta meg, ennek allegorikus szobrai a napszakokat (éjszaka, hajnal, nappal és alkony) ábrázolják. Amikor Firenze 1528-ban fellázadt a Mediciek ellen, ő tervezte a védműveket, ezért Rómába menekült, ahol (a szintén Medici-családból származó) VII. Kelemen pápa tárt karokkal fogadta. 1534-ben festette meg Az utolsó ítéletet a Sixtus-kápolna záró falára, a döbbenetes látomás középpontjában az ítélkező Krisztus ül, az ekkor már öreg és magányos művész a képre ellenfeleit is ráfestette, önmagát lenyúzott bőrével ábrázolta.

Idős korában inkább írt, festett és építészettel foglalkozott. 75 szonettet, 95 madrigált alkotott, versei Petrarca formai megoldásait, az újplatonizmus szellemét tükrözik, de a művész lelki gyötrelmeit is, s szellemi önéletrajzának tekinthetők. Építészeti terveket is készített: Diocletianus termáinak templommá alakítását, a Campidoglio teret tervezte, és folytatta a Bramante által megkezdett Szent Péter székesegyházat, ennek 42 méteres kupolája egészen az ő műve. Bár egyik építkezést sem tudta befejezni, utódai megőrizték elképzeléseit. Közben befejezte a Farnese-palotát (ezt tartják a barokk kezdetének), a pápai család lakhelyét s a firenzeiek római templomát és a megdöbbentő erejű Pietán dolgozott. Michelangelo 1564. február 18-án halt meg Rómában.

A nehéz természetű művész állandóan viaskodott a külvilággal és saját magával. Magányosan élt, nem titkolta vonzódását a férfiakhoz, de testi kapcsolata talán egész életében nem volt. (Szerelmes verseiben a hímnemű személyes névmást évszázadokig nőneműre változtatták, csak a 20. század elején jelentek meg eredeti formájukban.) Gazdag volt, de szegénységben élt, munka közben kenyérrel és vízzel is beérte, és nem viselte el, ha úgy érezte, megsértették. Szenvedélyes alakjai többnyire tragikus hősök, akik kitörni igyekeznek a földi korlátok közül, művészete nem közelíthető meg a vonalak és tömegek elemzésével.

http://mult-kor.hu/cikk.php…

!

Férfi hátakt, zászlótartó rúddal a kezében (1504)


>!
ppeva P

A régi időkben meg élt Firenzében egy jóember, Mihály Ángyelo, aki igen parapács kőmíves vót, meg szobrokat is faragott. A szobor peniglen egy kőbül való oszlop, ebbe vájt bele ez a jóember alakokat, csóré embereket.
– Csórét-e? – bámult rám Aszenke.
– Csórét, kiöltözöttet, mindenfélét. Embert is meg fehérnépet is. Állatot. Mindent.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Michelangelo
!

A líbiai szibilla – tanulmány (1511)


>!
Biba

Növényi, állati, vagy ásványi eredetű drogokkal csak a céhek tagjai foglalkozhattak, ezért például Michelangelo édesapjának az orvosok és gyógyszerészek céhével szerződést kellett kötnie ahhoz, hogy fia, Ghirlandajo tanítványaként- drognak minősülő- festékeket használhasson.

74. oldal

!

A líbiai szibilla


>!
blankaveronika IP

Michelangelo Utolsó ítélete és mennyezetfestményei csodálatot keltettek bennünk. Én csak bámultam és ámultam. A mester benső biztosságát, férfiasságát, nagyságát el sem lehet mondani. Miután mindent újra meg újra megszemléltünk; elhagytuk ezt a szentélyt és a Szent Péter-templomba mentünk; azt is beragyogta a tiszta ég tündöklő világossága, csupa fény és derű volt minden része.

98. oldal, Róma (Tarandus)

!

Utolsó ítélet (részlet)


>!
shadowhunter1975 P

Michelangelo szokatlan, szakálltalan Krisztusát egyes kortársak bírálták. A figura hasonlóságát Apollónhoz, a Napistenhez, újabban összefüggésbe hozzák Kopernikusz forradalmi felfedezésével, miszerint a bolygók keringenek a Nap körül, és nem fordítva. Kopernikusz könyve ugyan 1540-ben jelent meg, mikor a freskó befejezés előtt állt, de tanairól VII. Kelement a Vatikánban már 1533-ban tájékoztatták, vagyis éppen az idő tájt, mikor először szóba hozta a megbízást a művésznek. Az aranyló fény Krisztus / Apollón mögött, melyet Michelangelo fáradságosan a secco festett meg a feskón egyébként sehol máshol nem alkalmazott élénksárga pigmentekkel, napot formáz, mely körül maga az esemény a feltartóztathatatlan, tetten érhetetlen forgás érzetét kelti. Az egyház később elítélte Kopernikusz elméletét, de VII. Kelemen és Michelangelo minden jel szerint nem tartották összeegyeztethetetlennek az egyház tanításával.

178. oldal, Krisztus és Szűz Mária (Corvina, 2002)

!

Michelangelo: Pietà (1498)


>!
holdnaposoldala
Egy költő – egy vers

MADONNA A GYERMEKKEL
(Michelangelo: Pietà)

Végy anyám még egyszer ölbe
Meggyötörten összetörve
Mintha mindent tartanál
Tarts meg engem érzem élek
Egyre súlyosabb a lélek
Gazdájával harcban áll

Lázadó a test a gyatra
Én reménység gyenge latra
Mégis megnövök lehet
El se bír már könnyű térded
Tág világtól megkísértett
Seb vagyok vad öklelet

Seb nyitott seb csak merő seb
Lüktető kőnél erősebb
Gyönge lettem és nehéz
Ládd lecsúszom újra vétlen
Úr-öledből észrevétlen
Majd ha lsten félrenéz

Kapcsolódó alkotók: Kovács András Ferenc

!

>!
Iustitia P

És Michelangelo? Neki az volt a gyengéje, hogy előkelő származásúnak hitte magát, és ez az illúzió elrontotta életét. Egészen fiatalon irodalmi tanulmányokra, írói pályára készült: az a nemes, akinek nincs kardja, még megőrizheti a rangját, ha tollat ragad. A szobrászvésőt szükségből vette kézbe, és emiatt vigasztalhatatlan volt: Michelangelo a szobrászatot és a festészetet legnagyobb szégyenének tekintette, az az érzés szerzett neki keserű örömet, hogy fölötte áll annak, amit csinál.

A RIALTO PURITÁNJAI, 30-31. oldal

!

A világosság és a sötétség szétválasztása


>!
imma A+P

Michelangelo Buonarroti
Az én szemeim

Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.

Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.

Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szítja;

nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.

Rónay György fordítása

93. oldal · Michelangelo Buonarroti

!

Tanulmány a Pietàhoz


>!
cseri P

Azokban a hetekben gyakran látogattam el a Piazza del Duornóra, hogy megnézzem Michelangelo Pietàját a Vasari-freskót és a Porta del Paradisót: Ghiberti domborműveit a keresztelőkápolna kapuján. Bárhova mentem is, mindig magammal vittem a vázlatfüzetemet, és ceruzarajzokat készítettem. Ám emlékszem, amikor először láttam Michelangelo Pietàját a dómban, képtelen voltam lerajzolni. Július ötödike volt. Csak bámultam a szobor romános-gótikus kontúrjait, a kicsavarodott kart, a félrecsukló fejet, a Jézus és a két Mária alkotta kört, Nicodemus függőleges alakját. A kő geometriáját csodáltam, éreztem a belőle áradó különös szenvedést és bánatot. Noha vallásos zsidó vagyok, az a kőtömb úgy hasított belém, akár egy sikoly, mint a reggeli hullámverést túlharsogó sirályok vijjogása, mint… Mint a Rebbe megfújta sofár visszhangos zengése. Szó sincs istenkáromlásról. Szellemi horizontomat az élet formálta, amelyet éltem. Fogalmam sincs, hogyan reagál egy hívő keresztény arra a Pietàra. Én csak a saját múltam elemeihez kapcsolódhattam. Nagy szemeket meresztettem rá, lassan körbejártam. Nem is emlékszem, mennyi időt töltöttem ott az első alkalommal. Amikor kiléptem a nyüzsgő tér ragyogásába, döbbenten fedeztem fel, hogy könnyes a szemem.

274-275. oldal

1 hozzászólás
!
>!
forElle
Képzőművészet

„És Michelangelo öregkori hármas Pietája! amely, ha jól tudom, akkor még a Dómban állott! az Úristen, vagyis maga a vén szobrász, a kőből elnagyoltan kiemelkedve öleli át tanácstalanul a halott fiát tartó gyászoló anyát! egy tehetetlen Úristen! és a holt fiú lábfeje tisztességesen megmunkálva sincs! s mégis, Ő AZ!”

Michelangelo – La Pietà di Palestrina

Kapcsolódó könyvek: Spiró György: A Jövevény

Spiró György: A Jövevény

Kapcsolódó alkotók: Spiró György

15 hozzászólás
!
>!
Boglárka_Madar P

(…) az is bánt, hogy amikor megállok a Campanile alatt vagy felbámulok a Santa Maria dei Fiori homlokzatára a faragványok közé, tüstént tovább lök valaki, s csak madárszárny rebbenése marad bennem a szépségnek, rózsaszín, vajszín és világoskék villogás az erős napfényben a dómon, s benn a sötét, a majdnem abszolút sötétség, és a találkozás a művel, amelyet annyit néztem képen valamikor, a tökéletes szépség burkolatában a tökéletes szomorúság megfogalmazása, az aggastyán Michelangelo befejezetlen Pietája. Ez az objektív elragadtatás mellett szubjektív élmény is, mert ez az a szobor, amelyet Az őzben leírtam, s mikor leírtam, 1954-ben, igazán mindent elképzeltem, csak azt nem, hogy valamikor látni fogom a saját szememmel.

218. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Michelangelo · Pietà
!
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

A Sixtusi kápolna

Huszonhatban – már éppen hetven éve –
láttam először. Némán, önfeledten
álltunk, huszan vagy huszonketten. Félve
néztünk a földöntúli mennyezetre.

Nemrég ott jártam újra. Vagy nyolcszázan
szorongtunk egymáson vagy egymás mellett.
Angolul, finnül, dánul magyaráztak,
fecsegtek, zúgtak, karok emelkedtek.

Amikor jöttem, harmincezren álltak
az utcán és bebocsátásra vártak.
Örültem, hogy ilyen sok nő meg férfi

akad, kik Michelangelóhoz jöttek.
Aztán láttam, hogy itt már soha többet
nem lesz hely nézni, csodálni, szemlélni.

(Budapest, 1996)

7. oldal (Magyar Világ, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: Michelangelo · Sixtus-kápolna
!

Férfiakt-tanulmány leválasztott fejjel


>!
ℕnabella

És akkor ébredt először tudatára annak, hogy milyen roppantul nehéz a Michelangelo teremtette világ után megint visszazökkenni a közönséges életbe.

21. oldal

!
>!
BZsofi +SP

Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.

107

Márai Sándor: Füves könyv Gyógyító gondolatok


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!