Fényőrség - Kalligráfia

Rovatgazda
!

Korniss Dezső: Kis kalligráfia, 1950.

„A kalligráfia: állapot-líra. Az állapoton van a hangsúly. A képek közötti differencia éppen az eltérő állapotból adódik, abból, hogy milyen állapotban van az ember. Nincs két ugyanolyan állapot. A kép az állapot közvetítője.” (Korniss Dezső)

Csak tiszta forrásból. Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső (1908-1984) művészetében címmel nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A művész kalligrafikus műveket is készített. A Fényőrség e havi száma a kalligráfia művészetét mutatja be írók, képzőművészek és molyok segítségével…

A kiállítás linkje: https://mng.hu/kiallitasok/csak-tiszta-forrasbol/


>!
Kuszma P

Annak, aki valóban megtanult olvasni, a betűk a maguk rejtettségében csaknem láthatatlanok; szavakat olvas, akár a zsidók a magánhangzók nélkül álló szavaikat. Vagy a kínaiak a maguk kalligráfiáit. És amint ezeket a kalligráfiákat szét lehet bontani mindenféle vonalkákra, az én nyomtatott betűim az egysejtű állatokéhoz hasonlító finom pulzálással jelzik figyelmes olvasómnak, mennyire sérülékeny dolog az írásbeliség.

9. oldal

9 hozzászólás
!
>!
Bla IP
Képzőművészet

Japán kalligráfia

A japán kalligráfia (書道 sodó) a japánul írt kalligráfia, amely egyike a japán művészeti ágaknak. A szó jelentése: az írás útja. A kifejezés tükrözi, hogy a kalligráfiára a tudatosság művészeteként és a szellemi fejlődés útjaként tekintenek. Tapasztalat útján kevésbé lehet elsajátítani, inkább az érzelemre kell ráhagyatkozni, a nem tudatos erőfeszítés által születik.
Sokáig nagy tisztelet övezte a IV. századi kínai kalligráfust, Vang Hszi-csét, de a japán írásrendszer kialakulása után japán stílusú alkotások is születtek a kalligráfusok keze által. A japán kalligráfia kandzsikat (logogramokat) ír le, de vannak hiraganák (A hiragana (japánul 平仮名) az egyik japán szótagírás. Ez a leggyakrabban használt írás Japánban a kandzsival együtt. Ezt használják ragok, kötőszavak írásához, és a kandzsik kibetűzéséhez, kiejtéséhez (furigana), hiszen kandzsiból nagyon sok van, míg a hiragana szótagírás mindössze 46 alapjelből, 25 ékezetes és 36 összetett jelből áll.) és katakanák is. (A katakana (japán: カタカナ vagy かたかな „töredékes kana”) a kínai normál írás jeleinek leegyszerűsítésével, a XI. században kialakított szótagírás. Önmagában a katakana is elég lenne a japán nyelv írásban való rögzítésére, de a hangalakjában azonos, jelentésében viszont eltérő fogalmak közti különbségek érzékeltetésére alkalmatlan.)

https://www.youtube.com/user/japankalligrafia

Kapcsolódó könyvek: Jaszunori Nagahata – Jutaka Tazava – Sunszuke Okuda – Szaburo Macsubara: A japán kultúra története

Jaszunori Nagahata – Jutaka Tazava – Sunszuke Okuda – Szaburo Macsubara: A japán kultúra története
!

Okakura Kakuzô (vagy Okakura Tenshin, 1862-1913)


>!
lzoltán P

     Hajdanán, amikor a teafilozófia emelkedő ágban volt, Taikó hadvezérei jobban örültek egy ritka műkincsnek, mint egy hatalmas földbirtoknak győzelmük jutalmaként. Számos népszerű japán dráma cselekménye forog valamely remekmű eltűnése és visszaszerzése körül. Az egyik Hoszokava urának palotájában játszódik, ahol Szesszon messze földön híres Daruma (Bódhidharma) portréját őrzik. A szolgálatban lévő szamuráj gondatlansága miatt hirtelen kigyullad a kastély. Kockára téve életét a festmény megmentése érdekében, a szamuráj berohan a lángoló épületbe és magához veszi a kakemonót, ám ekkor már minden kijáratot elzárnak a lángok. Csak a festmény épségét szem előtt tartva a szamuráj felhasítja kardjával a testét, a Szesszon-képet ruhája letépett ujjába csavarja, majd benyomja a tátongó sebbe. A tűz lassan kialszik. A füstölgő hamu között félig elégett tetemre bukkannak, melyben ott lapul a sértetlen műkincs. Bármily szörnyű is az ilyesfajta mese, híven tükrözi a szamurájok odaadó hűségét, illetve azt, hogy milyen sokra tartják Japánban a remekműveket.

V. Műélvezet

!

Tóth Endre: Kalligráfia IX, 1961

„A japán emberek számára a művészet egyenesen arányos a természettel és a levegővel, mert ezek nélkül az ember sem létezhet. Mindezek dolgok miatt Japánban a kert, a lakás berendezése, ikebana, írás, teaszertartás, festészet és még az emberi attitűd is művészet. Európában a festészet a kertet egyetlen pillanatban ábrázolja és adja vissza ünnepi hangulatában, amíg Japánban az öröklét bármely pillanatában önálló, és ugyanakkor létező világként ábrázolja és jeleníti meg a kertet úgy, hogy a megfestett valóság beleolvadjon a környezetbe. Ezen ábrázolásokban a kert elkülöníti a külső világot a művészi mondanivalótól. A Felkelő Nap országában a természet belesimul a mindennapok harmóniájába, mert a festményeknek nincsen külön keretük. A képek nagy része falra függeszthető, úgynevezett tekercskép (kakemono).” https://moly.hu/karcok/913984


>!
Bélabá P
JAPÁN MÁNIA

Kakemono > fali tekercskép

A szoba északi oldalán volt a tokonoma, ahol rendeltetésének megfelelően egy furcsa kakemono függött a falon. A kakemono alatt piszkosbarna, otromba virágváza állt. A gerendamezőt sem kép, sem kakemono nem díszítette – mindössze két sárgaréz kampósszeg feje fénylett benne.

Szószeki A kapu

A kakemono (掛物) 'függő' vagyis fali tekercskép, finom és mindig megfelelő színű kelmepaszpartura erősített festmények vagy kalligráfiák, a Muromacsi-kor (1333–1568) óta a ceremoniális falifülke, a tokonoma legfőbb ékei, amiket az évszaktól vagy az alkalomtól függően váltogatnak. A kakemono divatja Kínából került át a Heian-korban (794–1185), s noha témái eleinte kizárólag buddhisták voltak, később a teaszertartás kellékeként (a kötelező elmélkedés tárgyaiként) tájakat, virágot, madarat, embert ábrázolt, kalligráfiaként pedig leginkább nagy emberek, neves papok vagy költők kézirata.

wikipédia.hu

Kapcsolódó könyvek: Nacume Szószeki: A kapu

Nacume Szószeki: A kapu
!
>!
Kkatja P

    A japánok irtóznak minden gazdag vagy ragyogó díszítéstől otthonukban. A falakra nem tesznek képeket, az asztalon nincsen terítő, a nádpadlón nincsen szőnyeg. A tokonomában vagy fülkében egyetlen kalligráfia-tekercs van, amit a hangulatnak vagy az alkalomnak megfelelően cserélnek, alatta egy virágkompozíció vagy egyetlen műalkotás – ez minden. A falak ürességüknél fogva még sokatmondóbbak. Emlékszem egy beszélgetésre egy öreg japánnal, aki arra bátorított, hogy beszéljek a zenről – kétséget kizáróan meg akarta vizsgálni, mennyire értettem meg. Éppen csak elkezdtem, amikor kicsit megrázta a fejét, és jelentőségteljesen mosolyogva egy apró gesztussal a puszta falra mutatott: „Ne mondjon semmit! Ezek mindent elmondanak, amit el kell mondani.”

75. oldal

!

Korniss Dezső csorgó kútja medencéjének alját kalligrafikus jelekkel díszítette, 1967


>!
hipra

A korcsolyapályával való hasonlóság csak a palánk formájára korlátozódott. A jég helyett fű volt Sztyopa lába alatt, és japán gyepcsíkok, amelyek hol átfedték, hol pedig, épp ellenkezőleg, el sem érték egymást. Ha nem tudja Sztyopa, hogy mennyibe került ez a kimódolt trehányság, azt hitte volna, hogy egy építőzászlóalj részeg katonái dolgoztak itt a leszerelés előtti napon. Ám mivel ez zen kőkert volt, rájött, hogy a látszólagos befejezetlenségekhez ugyanúgy kell viszonyulni, mint annak az ecsetnek a nyomához, amelyben alig maradt festék – hiszen senkinek sem jut eszébe, hogy ez utóbbit hiányosságnak tartsa a kalligráfia elemzésekor, bár kétségtelen, hogy befejezetlenséget jelentene egy kerítés festésekor.

!

„A kínai kalligráfiában az ecsetvonás elsődleges fontosságú. A festő-író megszünteti az ellentmondást az alany és tárgy, a szubjektum és objektum között, és azáltal, hogy a jelteremtés folyamatára koncentrál, úgy érzi, hogy aktívan részt vesz egy folyamatos és potenciálisan végtelen eseménysorozatban, /párhuzamosan a teremtés és újrateremtés kozmikus folyamatával/.” (Anthony Everitt)


>!
ppeva P

(…) belépni ide és megérteni, micsoda kincsre leltünk, egyúttal a legnagyobb aggodalmat is azonnal felébreszti bennünk, hiszen meddig maradhat ez meg így, kérdi szorongó arccal a tolmácsom, mennyi ideje lehet hátra az általános elüzletiesedésnek, az általános elaljasodásnak ebben a veszedelmes viharában, nézi aggodalomba merülve a halhatatlan feliratokat az egyszerű, tisztán tartott, meszelt falakon, amire persze mi mást tehetek, mint hogy hallgatok, hallgatok egyetértően, hisz az én fejemben meg az jár, hogy semeddig, ez az utolsó napja, az utolsó órája, mert mindjárt megjelenik a kapuban a kor szelleme, s máris nekikezd a tönkretétel és a bevétel egyeztetésének, és tényleg sokkal fájdalmasabb látni, hogy ez itt maradt, ez a monumentális kertegyüttes, a kőbe vésett klasszikus kalligráfiának ez a gyönyörű múzeuma, mint beletörődni abba, hogy nincs, vagy hogy már az ismert kritériumok szerint ÚjKína szelleme újjáépítette, nehéz megmagyarázni, mert örülniük kellene, nem bánkódni, hogy itt van, mondom is rögtön a társamnak, hogy micsoda egy lehetetlen alakok vagyunk is mi ebben az egész kalandban, hogy napok óta, sőt most már egy hete keressük, ami megmaradt a klasszikus kínai civilizáció számunkra egyedül értékes eleven rendjéből, hogy nekivágtunk abban a teljesen megalapozatlan hitben a magas kultúra tradicionális központjainak a Jangcétól délre, hogy elevennek hisszük valahol, a mélyben, mint Yang Lian fogalmazott, Kína eredeti szellemét, és amikor megtalálunk egy darabot belőle, mint most, akkor meg sírunk az itt-létén és a kiszolgáltatottságán és a veszélyeztetettségén, (…)

70-71. oldal

!
>!
akire MP

Nesih stílusban írott Koránlap (1499). Másolta Seyh Hamdullah

Oszmán kalligráfia 1.

Az iszlám művészetek sorában az írásnak különleges szerepe volt. Számos írásstílust használtak, attól függően, hogy milyen alkalomból, kinek, mit írtak le. A kalligráfia története tulajdonképpen töretlen láncolat; az új nemzedékek a régi írás szolgai másolásán nőttek fel. A 13. században élt Yakut al-Mustasimi, az utolsó abbászida kalifa titkára, a kurzív írás hat alapvető változatát dolgozta ki; mégpedig – török írásmód szerint – a sülüs, nesih, muhakkak, reyhani, tevkii és rikaa írásmódokat. Az általa kidolgozott mintát évszázadokon át követték az iszlám kalligráfusok. Az oszmán kalligráfia egyik megújítója II. Bajezid szultán tanítómestere; Sejh Hamdullah (1429-1520) volt. A legenda szerint a szultán kérésére negyven nap alatt alkotta meg saját stílusát, a nesih egyik változatát.

http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.e…

!
>!
Black_Venus

Csak úgy bekarcolom, mert szép. (Hassan Musa készítette; arab kalligráfia)

Kapcsolódó könyvek: Simon Róbert (szerk.): Az ezeregyéjszaka meséi

Simon Róbert (szerk.): Az ezeregyéjszaka meséi
2 hozzászólás
!

Altorjai Sándor: Gyagya bácsi botrányt csinál, 1969-70

Korniss Dezső csorgatásos festészete
A csorgatásos festészet /drip painting/ kifejezés elsősorban technikai megjelölés az 50-es években. Korniss Dezső nonfiguratív kalligrafikus és csorgatott festményeire és Jackson Pollock amerikai absztrakt expresszionista művész munkáira vonatkoztatva terjedt el. A magyar festészetben Korniss hatására több fiatal művész, így Tót Endre is készített ide sorolható munkákat. Később Altorjai Sándor 1971-es „Gyagya bácsi” képeiben a csorgatott festészet konceptuálisan újrateremtődött.
http://www.artpool.hu/Korniss/drip.html


>!
Nazanszkij 
Olvasmányban (f)eltűnt szavak

Gazdag írószerszámgyűjteményét, kalemeit, nádtollait sajátkezűleg égette el; egyenként vetette őket tűzre, amely március eme utolsó napjaiban is éppúgy lobogott szobájában, akárcsak a tél kellős közepén. Minderről a városban senki sem tudott, mint ahogy senki sem tudta és még csak nem is sejthette, hogy írnokára, Omar efendire hagyta a Díván-verseket, ezt az értékes kalligráfiai művet.

kalem – Írónád, (bambusz)-nádtoll, kalamus.
efendi – Úr.

Kapcsolódó könyvek: Ivo Andrić: Az elátkozott udvar

Ivo Andrić: Az elátkozott udvar
!

Korniss Dezső: Kalligráfia


>!
tundibrich P

Második José Arcadiónak egyébként sikerült rendszerbe foglalnia a pergamenek titkos jeleit. Bizonyos volt benne, hogy egy negyvenhét-ötvenhárom betűs ábécét alkotnak, s bár külön-külön olyanok, mintha pókocskák vagy szarkalábak volnának, Melchiades csodálatos kalligráfiájában olyan képet mutatnak, mint a szárítókötélre aggatott ruhadarabok.

Kapcsolódó szócikkek: Második José Arcadio · Melchiades
!

Korniss Dezső: L.Z.A.3., 1959


>!
vargarockzsolt P

Vadludak húznak a mezőre hirtelen leereszkedett ködlepel fölött, csak a hangjukat hallani, és ebben a hangban ismertem magamra. Kagylók írnak a saját testükkel a holtág mély iszapjába gyönyörű kalligráfiákat, rövid verseket a fölöttük csillámló víztükörről, és ez volt az a nyelv, amit meg akartam tanulni. Elvadult almafák alatt ülni, és a göcsörtös ágak között felnézni az égre.

85. oldal


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!