Fényőrség – Chaplin és az irodalom

Rovatgazda
!

"Ez a humor belülről táplálkozik és tiszta: ezért olyan rokonszenves. Egy zseniális, vadóc gyerek humora. A világ tele van ostoba, nagyképű, felesleges dolgokkal: Chaplin percekig ijedten bámul ezekre, megvizsgálja őket, aztán megkövetem, megfordul, meghajol, s megmutatja nekik a hátulját. De mindig igaza van: ez a humor etikai cuclikból táplálkozik. Chaplin megüt egy embert, az ember elájul, elesik,ott marad. Chaplin megijed tettétől, ide-oda rohangál fejvesztetten, végre egy üveg snapszot hoz, letérdel az áldozat mellé, részvétteljesen snapszot tölt a pohárba – ő maga kiissza – föláll és nyugodtan elmegy.
Mert minden részvét hamis. Egyetlen ösztön élteti a világot: az önzés. A publikum röhög, és Chaplin kétkedőn visszakancsalít. Ebben a sovány emberben annyi hit van mégis, annyi életkedv, öröm, nemesség, gyöngédség, szeretet, hogy bátran adhat belőle félóránként egy kávéskanállal Európának.
Ránk fér. Nem tudom, ki találta ki Chaplint. Akárki volt, áldja meg az isten."
(Márai Sándor: Japán kert 1921.)

„Az ellentéteket kerestem: a nadrág legyen buggyos, a kabát szűk, a kalap kicsi, a cipő nagy. A bajusz pedig azért kellett, hogy idősebbnek tűnjek, de azért látszódjon az arcom is. Nem találtam ki előre a karaktert, de abban a pillanatban, hogy rajtam volt a ruha, tudtam, hogy miről van szó. Úgy éreztem, mintha mindig is ismertem volna, mire a kamera elé léptem, már tudtam, hogyan kell eljátszanom.” – nyilatkozta Charlie Chaplin, aki 1914-ben, gyermekkori hányattatásaiból merítve találta ki jellegzetes figuráját. Apját korán elvesztette, anyja állandó elmegyógyintézeti kezelésre szorult, s ő már tízévesen dolgozni kényszerült – egy pantomimtársulathoz szegődött.

A Fényőrség ehavi száma az 1889.IV.16-án született Charlie Chaplinre emlékezik a kortársak, írók, művészek és molytársaink segítségével.


>!
n P

Charlie Chaplin ellátogatott Stockholmba, hogy reklámot csináljon akkoriban megjelenő önéletrajzának. Kiadója, Lasse Bergström megkérdezte, nem akarnék-e találkozni a nagy emberrel a Grand Hotelban, és én akartam. Egyik délelőtt, tíz órakor, kopogtattunk szobája ajtaján. Chaplin maga nyitott ajtót. Kifogástalanul volt öltözve, frissen vasalt, sötét öltönyt viselt, zakója hajtókáján a Becsületrend szalagja virított. Gazdagon árnyalt, rekedtes hangján a verzátus ember udvariasságával köszöntött bennünket. felesége, Oona és két gazella szépségű kislánya is előjött valamelyik belső szobából. Rögtön a könyvéről kezdtünk beszélgetni. Megkérdeztem, mikor fedezte fel először, hogy nevettetni tud, hogy a közönség nevetése csakis neki szól. Élénken bólogatott, és készségesen válaszolt. A Keystone cégnél dolgozott a Keystone Copsnak nevezett artistacsoporttal. Nyaktörő mutatványokat csináltak egy álló kamera előtt, afféle színpadi varietészámokat. Egyik nap egy fehérre festett arcú, óriás termetű, szakállas banditát kellett kergetniük. Ez amolyan rutin feladatnak számított. Hosszas futkosás, bukdácsolás és számtalan zuhanás után valamikor délután elkapták a gazfickót. A földön ült, a rendőrök körülvették, és gumibotjaikkal ütötték a fejét. Chaplinnek ekkor az az ötlete támadt, hogy nem üti folyamatosan, ahogy instruálták. Inkább kiválasztott magának egy olyan helyet a körben, ahol őt jól lehetett látni. Itt aztán hosszasan készülődött az ütéshez, gondosan kimérte botjával a távolságot, többször is nekigyürkőzött, de az utolsó pillanatban mindig megállt. Amikor aprólékos előkészítés után végül mégiscsak rászánta magát az ütésre, melléütött, és hasra esett. A filmet nyomban bemutatták egy Nickel-Odeonban.
És amikor melléütött, akkor először nevetett a mozi közönsége Charlie Chaplinen.

238. oldal

!
>!
kérem_le_itt
Kedvenc filmes, könyves, írós idézeteim

„Túl sokat gondolkodunk és túl keveset érzünk.”

(Charlie Chaplin)

!
>!
robinson P
A mai napon

Sir Charles Spencer Chaplin (közismertebb nevén Charlie Chaplin, London, 1889. április 16. – Vevey, Svájc, 1977. december 25.) angol filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző, vágó, filmproducer.

A toprongyos csavargó figurájának születése 1914. január 5-én történt, amikor Chaplin belépett a Keystone stúdió ruhatárába, és az ismert felszerelésben (sminkben, mozgással, ruhában) jött ki onnan. Filmjeiben nem csak főszereplő volt, sokszor ő írta, rendezte filmjeit, zenét szerzett, vagy producerkedett. Valószínűleg Chaplin volt a legkreatívabb, legnagyobb hatású személyiség a némafilm világában. Munkássága 65 évet hidalt át, a viktoriánus korabeli Anglia mulatóinak színpadától kezdve szinte haláláig folyamatosan dolgozott.
Apja Charlie születése után elhagyta családjukat, anyja testileg és szellemileg megrokkant és elmeotthonba került. Charles és idősebb féltestvére, Sidney hosszú időt töltöttek árvaházakban. Első színpadi szereplése 5 éves korában volt, a Music Hall-ban lépett fel 1894-ben. 10 éves korában már apró vígjátéki szerepekben játszott pantomimművészeti társulatokkal. 1912. szeptember 2-án érkezett az Amerikai Egyesült Államokba egy mutatványos társulat főszereplőjeként. Douglas Fairbankssal, Mary Pickforddal és D. W. Griffith-szel 1919-ben megalapította a United Artists stúdiót
Az Aranyláz tele van mára klasszikussá vált jelenetekkel: farkaséhes a két szereplő, ezért Charlie megfőzi a bakancsát. Az éhségtől képzelődő Jim szemében Charlie átalakul csirkévé. Chaplin élete végén azt nyilatkozta: szeretné, ha erről a filmről emlékeznének rá. Chaplin széles körben hangoztatta liberális és baloldali nézeteit, a kormány által felajánlott amerikai állampolgárságot folyamatosan visszautasította, amivel gyanús figurává vált az FBI szemében. Az FBI rágalomhadjáratot indított ellene, kommunista szimpátiával vádolta meg. Az 1952-ben készült Rivaldafény londoni bemutatójáról már nem tudott visszatérni az Államokba, mivel a legfőbb ügyész érvénytelenítette a beutazási engedélyét.
Svájcban telepedett le feleségével és 8 gyermekével. Utolsó filmjében, az 1967-es Hongkongi grófnőben már csak egy cameo-jelenetben tűnt fel, a film főszerepeit Sophia Loren és Marlon Brando játszotta. 1972-ben villámlátogatást tett Los Angelesbe, mikor átvette az életművéért járó Oscar-díjat. Majdnem haláláig dolgozott. 1975-ben az angol királynő lovaggá ütötte. Sir Charles Chaplin 1977 karácsonyán halt meg agyvérzést követően, 88 évesen. Népszerűsége sokat tett Hollywood felvirágoztatásáért, alakjával egyéni hőst teremtett.
1978. március 2-án a koporsóját a kriptából ellopták, és váltságdíjat követeltek érte. Az özvegy nem volt hajlandó fizetni, és a rendőrséghez fordult. Az elkövetőket májusban elfogták, Chaplint újratemették, de sírját csak Oona halála után, 1991-ben betonozták körbe.
A könyvről néhány napja írtam ajánlót: . Mindenkinek érdemes lehetne elolvasnia, nem csak filmrajongóknak. Az életről.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/12/charlie-utolso-tanca.html

Kapcsolódó könyvek: Charlie Chaplin: Életem · Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca

Charlie Chaplin: Életem
Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca
!
>!
vargarockzsolt P

Chaplin

A lány, aki lopta a kenyeret, a rendőr meg Charlie. És körben a tömeg, olyan, amilyen. Charlie arcán a szégyenlős mosoly, mint egy rossz terítő: ő már tudja, hogy megváltja a világot. A lány a földre veti magát, tekereg. Persze a rendőr is tekeri.

Charlie álldogál. Toporog, a cipője talpát csúsztatja a mocskos járdán, előre-hátra. Rosszul érzi magát, ezt tudni a smink dacára. A lány zokog. A néma tátogás: a száj siralmas barlangja.

Ekkor Charlie fölemeli a kezét. Megáldja őket? Vagy leüti? Hát ez lenne a tiszta dolog: bepancsolni ennek a nagy, vörös tokájú rendőrnek, és kezet csókolni a lánynak. A tömeg meg tapsolna.

Amint emeli a kezét, megvillan a tenyér sápadt éle. Akár egy összeszorított szájszél. A tenyér a szereplők felé fordul. Charlie azt mondja: Egy pillanat, uraim. Fotográfiává lassul a film.

(Mit csinál ez? Tényleg bepancsol? Vagy szétfeszíti a dolgokat, és újra összerakja? Rendesen? Mi ez, egy westernhős?)

Egy pillanat, uraim. Charlie higgadt mozdulata időt teremt (VAN IDŐ), ami alatt el lehet gondolkodni, a kapkodás, rohanás okozta hibák kijavíthatók. Tényleg: a rendőr elengedi a lányt (aki lopta a kenyeret).

Charlie elegánsan, ahogy szokott, arrébb sétál. Csuklóján a bilincs, akár egy mosoly.

50. oldal

2 hozzászólás
!

Chaplin és Heifetz A kölyök forgatásán (1920)


>!
rebarbarafagyi

A meghívottak között volt Jascha Heifetz, a híres hegedűművész. Az egybegyűltek nagy hangon követelték, hogy adjon elő valamit; Heifetz fogta Chaplin hegedűjét és játszani kezdett rajta, de a fülsértő nyikorgás hallatán kővé dermedt, akárcsak a döbbent jelenlévők.
Chaplin elmosolyodott, kivette a hegedűt Heifetz kezéből, és lejátszott egy Bach-futamot bal kézzel. A húrokat fordítva szerelték fel a hangszerre. „Tudja – mondta Chaplin –, nekem ilyen a személyiségem; kifordított, fejtetőre állított. Amikor a filmvásznon hátat fordítok, a nézőknek ez olyan kifejező látvány, mint egy arc. Alapvetően és elsősorban egy hát vagyok.”

(első mondat)

!
>!
tshehip

Az utóbbi hét olvasásai közül két könyv is utal Chaplin Aranyláz című filmjére, azt hiszem meg kellene néznem.. :)
„Amikor időnkből futotta moziba is elmentünk az urammal. Az első két évben mindig az Aranylázt néztük meg, végül már nekem is tetszett, hogy örökké ugyanazt látom. Legalább hússzor néztem meg az Aranylázat és valahányszor megjelent a vásznon az a George az uramnak könnyes lett a szeme és ahogy haladt a történet az uram könnyezett és végül már le sem törölte a könnyeit és zokogott és a nézők forgolódva bámulták az uramat és aztán sajnálkozva engem is. Az uram csak azért szerette Chaplint, mert a filmben mindig olyan szerencsétlen ügyefogyott nyomorultat játszott amilyen szép számmal akadt az uram libeni és vysocanyi kocsmai asztaltársaságában és végül az uram magáról is azt hitte, hogy ugyanolyan nyomorult mint Chaplin aki ellenben azzal, hogy gúnyt űzött magából nevetségessé tette ellenfeleit is és minden film végén ő volt az ász és az uram sugárzott, mert magáról szintén azt gondolta, hogy egyszer majd ő is ász lesz.”
(Bohumil Hrabal: Vita nuova)

„És a nevetésüktől meg a tekintetüktől úgy érzem, hogy valami olyasféle figura vagyok, mint a Chaplin az Aranyláz-ban: komikus és megható.”
(Robert Merle: Védett férfiak)

Kapcsolódó könyvek: Robert Merle: Védett férfiak · Bohumil Hrabal: Vita nuova

Robert Merle: Védett férfiak
Bohumil Hrabal: Vita nuova
3 hozzászólás
!
>!
akire MP
Film- és mozitörténet

Eisenstein és Chaplin léggitározik a teniszpályán 1930, Hollywood

Az orosz rendező hosszabb időt töltött Chaplinnél (azért indult külföldi körútra, hogy megismerje a hangosfilm lehetőségeit, és népszerűsítse az orosz filmművészetet). A házigazda bemutatta vendégét Upton Sinclair írónak, aki segített neki később Mexikóba jutni.
(Valójában elénekelték a Patyomkin páncélost, eltáncolták az 1928-as Cirkuszt, és megkötötték a világbékét, példát adva a Tarkovszkij, Kuroszava párosnak…)

4 hozzászólás
!
>!
akire MP
Film- és mozitörténet

Charles Chaplin George Bernard Shaw-val 1931-ben

Az első találkozásuk után Chaplin meghívta az írót a Nagyvárosi fények londoni bemutatójára.

http://discoveringchaplin.blogspot.hu/2013/02/charlie-m…

https://www.youtube.com/watch…

!

„Chaplin, indulásából következően, fantasztikus akrobata képességekkel érkezett a filmiparba. Nekem nincs ilyen hátterem. Nekem a szöveg az erősségem – a bemondásaim valószínűleg jobbak, mint Chaplinéi.” Woody Allen


>!
agisajt

A film a Modern idők lett, amit igencsak érdekes választásnak találtam. Lucy nemcsak hogy sosem hallott Chaplinről (az amerikai oktatás csődjének újabb bizonyítéka), ráadásul a csavargó ebben a filmben szólal meg először.

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlie Chaplin · Modern idők
!
>!
Hajnalcsillag P

Radnótit érdekelte a filmművészet. Chaplinről és Greta Garbóról szóló írásaiban biztos ítélettel választotta szét az olcsó tömegszórakoztatást a művészi igényű alkotástól. A hangosfilm megjelenését ellenérzéssel fogadta, úgy érezte, a film nem igényli a hangos szöveget.

131. oldal (Osiris, 2005)

!

"A napokban láttuk Chaplint egy ferencvárosi mellékutcában. Nem ő volt, de pontosan úgy festett. Ugyanolyan »csónak«-cipőt, harmonikás nadrágot viselt, s fekete szeme, dús, fekte szemöldöke ugyanolyan mulatságos dinnyekalap alól kandikált ki.
Szerettük volna megszólítani és közölni vele ezt a bámulatos hasonlóságot. De nem tettük meg, mert kegyetlennek éreztük. Hátha nem is tudja, ki az a Chaplin, és rosszul esnék neki, hogy valaki, azért mert ugyanolyan mulatságosan toprongyos, mint ő, milliókat keres.
Húsz fillért adtunk neki, és továbbmentünk. Bamba csodálkozással meredt ránk. Ugyanazzal a kedves bambasággal, amin már annyit nevettek az emberek, az ő hasonmásának.
Mi ezúttal nem nevettünk."

Kosztolányi Dezső (1934)


>!
sophie P
Válogatott novellák

Ultramodern idők vagy Chaplin mint világcár
KARINTHY FRIGYES
http://vasarnap.transindex.ro/…

"Kétezerháromszázhuszonnégyben vagyunk. A Világállam technokratikus alkotmánya éppen tegnap lépett életbe.

Gyárközpont, a Világállam fővárosa, nagy munkában van, ugyanis a nemzetközi Fülpiszkáló Üzem megkezdte működését, hogy a hét végére befejezzék négymilliárd földlakó részére az egyforma, megfelelő fülpiszkálók előállítását. Chaplint rendkívül fontos megbízatással látják el, ugyanis neki kell a már kész fülpiszkálókról lefújni a benzint, ami gyártás közben esetleg rácsöpög a gyár fölött húzódó repülőgépekről.
…"

!
>!
virezma P

Ha még nem láttátok Chaplin A diktátor című filmjét, erősen ajánlott.
http://youtu.be/QcvjoWOwnn4

1 hozzászólás
!
>!
n P

Chaplin kontra Chaplin

A kisember énekel, mint a csalogány,
A kisember a haza bölcse.
A kisember többet tud, mint a diktátor:
a kisember tudja az Idő erejét,
a diktátor még nem tudja.
Idő kérdése, és mindketten
megismerkednek az Idővel.
Te vagy az? – mondja a kisember az Időnek.
Te vagy az én lelki életem anyaga, melyet
szakadatlanul figyelnem adatik?
Te vagy a kehelyben növekvő nedv,
mely létemmel együtt elfogy? Te vagy
a képletbe fogott titkok Titka, akit
sohasem imádtunk? Te vagy a közönséges
túllétezés, az örökkévalóság? Te vagy,
akiben szétosztódom? Te Messiás vagy?
Nem jössz el, csak itt vagy? Mily mozdulattal
érhetnélek el?Én vagyok – mondja
a diktátor az Időnek. – Én vagyok
szakadatlan változásod anyaga, nem hagyhatsz
figyelmen kívül. Én vagyok a kehely, amely
nem növekszik, csak itt van. Énrám nincs
képlet ; mindegy, hogy mások kit imádnak;
én vagyok a közönséges létezés. Bennem
oszlanak szét a titkok. A Messiás is.
Én eljövök; én jövök el. Elérsz, nem
érsz el, belém botlasz. Az Idő pedig
nem válaszol; növekszik, mint a rák,
benne a képletek is szaporodnak, sokasodnak;
a kisember képlete előbb tűnik el,
mint a diktátoré. Idő kérdése, és a kisember
képlete végképp eltűnik, sóhaj a vízben.
Boldog, aki kérdezni tud.
(Gergely Ágnes)

112. oldal · Gergely Ágnes

!
>!
Kkatja

     – Azt mondta, meg fog halni?
     – Igen, meg. Ahogy mindnyájan meghalunk, ám nekem az orvosok már a határidőt is megadták, nem tudom, érti-e, amit mondok. Azt mondják, van valami az agyamban, amit nem lehet műteni. Meg azt sem akarom, hogy idegenek turkáljanak a fejemben. Mit lehet tudni, milyen gondolatokat fedeznének fel ott.
     – Nagyon sajnálom.
     – Ne sajnálja. Nézze a dolog jó oldalát. Mert mindennek van jó oldala is. Például Hitler bajsza nagyon viccesen mutatott Chaplinen. Chaplin bajsza viszont gyűlöletes volt Hitleren. Ugyanaz az apróság, mégis az, hogy vidámak leszünk vagy tragédiát élünk meg, attól függ, hogy milyen kontextusba helyezzük ezt az apróságot. Duchamp-nak igaza volt azzal a piszoárral: a kontextus teremti meg a művészetet, a drámát, a balszerencsét és a boldogságot. Állítsa a halálomat olyan kontextusba, amelyben előnyössé válik. (…) Idefigyeljen: két hónap múlva kész a könyvem. Az orvosok szerint több időm van hátra, de nem akarok kockáztatni. Az orvosok olyanok, mint a meteorológusok: sose találják el pontosan az időt.

111. oldal Isaac Dresner a múltján merengett

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · Charlie Chaplin · halál · kontextus · Marcel Duchamp · orvos
!
>!
csend_zenésze

szemfényvesztősdit játszik
a chaplin-mozgású idő
bukfencet vet a víz s a
lerágott fej kinő

Halott delfin (272. o.)

!
>!
akire MP
Film- és mozitörténet

Charlie Chaplin: Rivaldafény (1952) című filmje és Márai Sándor: Varázs (1945) című színdarabja

„Máraiék 1952–1967 között New Yorkban éltek, majd visszamentek – ahogy ő szokta mondani – Itáliába, Salernóba. Egyik este a lakásukhoz közeli moziban Chaplin Rivaldafény című filmjét adták. Márainak jó emlékei voltak Chaplin korábbi nagy filmjeiről, amelyeket teljes értékű alkotásoknak tartott, ezért hát beült a moziba, remélve, hogy nem érheti csalódás. Egy óra múlva azonban otthagyta a filmet, annyira unalmasnak, vontatottnak találta. Úgy érezte, benne van minden, amit egy öreg, nagy komédiás kétségbeesett erőlködéssel még egyszer szeretne elmondani, „csak éppen Chaplin nincs benne”. Másnap a felesége, Lola asszony is megnézte a filmet, és azt mondta, kár, hogy Sándor nem nézte végig, mert a film második fele jobb volt. De Márai kételkedett ebben, mert szerinte már nemcsak Chaplin nem a régi, hanem a korszak és Amerika is megtört, megváltozott. Márai később azt írta a Naplójában: felrémlett benne, milyen kísértetiesen azonos a Rivaldafény témája, sőt egyes részletei is az ő Varázs című színdarabjával, amelyet a háború alatt írt és 1945¬ben mutattak be a Pesti Színházban (Ajtay Andor rendezésében és főszereplésével). Elképzelhetőnek tartotta, hogy valamelyik erre szakosodott „tolvaj” eladta a Varázs egyes részleteit, vagy akár az egészet a világhírű rendezőnek és színésznek, akinek e plagizálásról persze sejtelme sem volt.”
http://nepszava.hu/cikk/1069380/…

https://www.youtube.com/watch…

!
>!
virezma P

Fénydublőr

Úgy járok ide, mint zarándok egy vasútállomásra,
amelynek a helyén valaha egy szentet végeztek ki.

Vagy mint egy falak nélküli irodába a hivatalnok,
aki otthon nem merte megmondani, hogy már rég kirúgták.

Vagy mint egy civil ruhás parkőr, aki a szabadsága alatt
sem tud elszakadni a gondjaira bízott területtől,
és amikor azt hiszi, hogy senki se látja,
gyorsan összeszed egy-két papírfecnit, cigarettacsikket.

Vagy mint aki edzeni jön, és az üldögélés a sportja.
Vagy mint egy fénydublőr, akin a színész érkezéséig
be lehet állítani a világítást.

Vagy mint az a Chaplinnek öltözött bohóc,
aki olyan hosszú szöveget rajzol a kövezetre
kínai írásjelekből egy kilyukasztott kupakú ásványvizes palackkal,
hogy mire a végére ér, az eleje már fel is száradt.

49. oldal


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!