Bűnügyi rovat

Rovatgazda
!

link
Kedves molyok!
Elkezdődött egy új év, a régi már csak a múlt. Ennek kapcsán ebben a hónapban olyan könyveket mutatok be, amik vagy teljes egészében a múltban játszódik, esetleg a rejtély kulcsa található ott.
Lássunk is neki!


Mnyuszika>!

Az emberek eltűnnek, amikor meghalnak. Eltűnik a hangjuk, a nevetésük, a leheletük melegsége. A húsuk. Végül a csontjai is. Minden élő emlék megszűnik. Ez egyszerre szörnyű és természetes. Mégis néhány ember számára van kivétel ez alól a teljes megsemmisülés alól. Mert az általuk írt könyvekben ők tovább élnek. Újra felfedezhetjük őket. Felfedezhetjük a humorukat, a hanghordozásukat, a hangulatukat. A leírt szavakon keresztül fel tudnak bosszantani vagy boldoggá tudnak tenni. Megnyugtathatnak. Zavarba hozhatnak. Megváltoztathatnak. Mindez lehetséges, még akkor is, ha már halottak.

25. oldal, A kezdetek - Margaret története (Partvonal, 2006)

!

spoiler
Első könyvünk Emma Healey csodás regénye.
„– Kisunokám, hogy hívják azt a németet, aki eldugja a dolgaimat?
– Alzheimer, nagymama, Alzheimer!"
Ove óta nem olvastam ennyire vicces és egyben szomorú könyvet. Az írónő fantasztikusan jól elkapta a szálat, ahogy Maud egyre jobban leépül szellemileg a jelenben, annál jobban jönnek elő a fiatalkori emlékei. És teszi mindezt úgy, hogy a háromszáz oldal alatt nem fullad unalomba az egész, pedig azt gondolná az ember, hogy ebből nem sok mindent lehet kihozni.
Hihetetlen, hogy még mindig ilyen kevesen olvasták, pedig szép a borító, érdekes a könyv, tessék pótolni a hiányosságot! Éppen ezért legyen ez a hónap könyve, a Merítés összesített könyvajánlójat itt találjatok: https://moly.hu/listak/merites-konyvajanlo-osszesitett-lista-2017-szeptembertol
@Angele és @hangya68 személyesen is érintettek voltak a témában, ezért még jobban átérezték a történetet (https://moly.hu/ertekelesek/2431507 , https://moly.hu/ertekelesek/2455432).


sheni IP>!
Emma Healey: Elizabeth eltűnt

Nem volt könnyû olvasmàny, feltehetôleg azèrt, mert manapsàg, sajnos, több demenciàs idôs ember bukkant fel a környezetemben. Az èlet velük a hozzàtartozòk elmesèlèse alapjàn pontosan ilyen. Van egy gyerek szintjèn levô szülôd, akire koràbban felnèztèl, tanított, nevelt tèged, aztàn hirtelen az istenbôl egy ùjszülött lesz. Csak ez a csecsemô nem fejlôdik rohamosan, sôt. Bravùros íròi technikàra vall, ahogyan a szerzô egy demenciàs szemszögèbôl mutatja be a vilàgot, az emlèkezetkihagyàsokat, a szavak keresèsèt, a környezet idegennè vàlàsàt. Szívszorítò a fôhôs elesettsège, sebezhetôsège, szeretnivalò, tiszteletremèltò a lànya türelme, gondoskodàsa, szeretete. Egyetlen hiànyèrzetem van csupàn, ez egy szuper krimi, ès csak rèszmegoldàst kapunk. a borítò pedig teljesen fèlrevisz, majdnem lemondtam a vàsàrlàsròl miatta, azt hittem, egy Cilikeszerû lànyregèny.

!

Jordi Llobregat 2015-ös regénye az egyik legváratlanabb és legnagyobb sikert arató történelmi krimi volt Spanyolországban. A megjelenését követően több mint tizenöt országban keltek el a kiadás jogai, többek között az Egyesült Államokban is. Nem csoda, hiszen nagyon olvasmányos, nagyon látványos, nagyon izgalmas, a végén egy zseniális duplacsavarral.
@Riszperidon meg volt elégedve, főleg, hogy a sok tengerentúli könyv után egy európai hangvételű könyvet is olvashatott (https://moly.hu/ertekelesek/3828613). @mate55 szerette az egészet, úgy ahogy van (https://moly.hu/ertekelesek/2275455). @Kovaxka először elvarázsolódott a borítótól, aztán a belbecs is megelégedettséggel töltötte el (https://moly.hu/ertekelesek/2617077).


Bélabá>!
Tudomány

Vesaliusról

Közel fél évezrede, 1514 szilveszterén látta meg a napvilágot a modern anatómia legjelentőségteljesebb alakja, a flamand Andreas van Wesel (latinosan írva Vesalius), akinek De humanis corporis fabrica című örökbecsű műve a modern anatómia és a funkcionális orvostudomány alapköve lett.

Vesalius Brüsszelben (akkor Dél-Németalföld) született, orvos családban. Dédapja, nagyapja orvos, apja gyógyszerész volt. 14 évesen kezdte Leuvenben egyetemi tanulmányait. Kezdetben inkább a művészetek vonzották. Ez a vonzódása később hasznára lett anatómiai rajzai elkészítésénél. 1533-tól Párizsban folytatta orvosi tanulmányait. Anatómiai stúdiumait kezdetben sírokból szerzett csontokon végezte.

http://www.elitmed.hu/ilam/hirvilag/vesalius_az_elso_mo…

Kapcsolódó könyvek: Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica · Jordi Llobregat: Vesalius titka

Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica
Jordi Llobregat: Vesalius titka
!

Van, aki ezt a könyvet nem ismeri? Öreg hiba, de pótolható.
Van ebben minden: szerelem, gyilkosság, misztikum, rejtély, humor… mind mesterien adagolva. A hatszáz oldalban egy betű üresjárat sincs. A szereplők nagyszerűen megformáltak, különös tekintettel Fermín.
A történet is tökéletesen kidolgozott, kellőképpen csavaros, nem kiszámítható, de mégsem túlbonyolított. És persze rengeteg könyv! Szinte az orromban éreztem az illatukat.
Zafón olyan könyvet írt, amit akár most azonnal is újra tudnék kezdeni, annyira beszippantott a világa.
Sokan vagyunk ezzel így, íme, a teljesség igénye nélkül: @gumicukor (https://moly.hu/ertekelesek/1660556), @Praetorianus (https://moly.hu/ertekelesek/2340393).


misevy>!
Könyvtárak és könyvtárosok a történetekben

Az Elfeledett Könyvek Temetője számomra egy varázslatos, különleges könyvtár. Ahonnan csak egy könyvet kölcsönözhetsz ki, de az az egy, az megváltoztatja az életedet. Ahogy a könyv betűiből kirajzolódik a helyszín, főleg a Lelkek labirintusában, az valami varázslat, az a hely, ami benne van azok között a képzeletbeli könyves helyszínek között, amiket szívesen meglátogatnék, ha léteznének! Olyan, mint a lelkemben élő könyvlabirintus-kép! Ahol a megszámlálhatatlan sok kötetből álló könyvútvesztő mélyén vár rád egy kötet, amelyik általad életre kel, amelyiknek története beleszövődik a történetedbe.

Kapcsolódó könyvek: Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka · Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma · Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában · Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma
Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában
Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa
!

Szeretem, mikor ennyire egy húron pendülünk kedves molytársaimmal, és az adott könyv mindnyájunknak ugyanannyira tetszik.
Az 1793 zseniális történelmi thriller, igen alapos felkészültséggel íródott. A könyv első három része négy főszereplő szemszögéből mutatja be a nagyon brutális gyilkosságot valamint annak következményeit, hogy a negyedik részben összeérjenek a szálak, és megnyugtatóan (?) lezáruljon a nyomozás.
Az első rész olyan, mint egy Sherlock Holmes-epizód, okos nyomozóval és szimpatikus segédjével, abszolút korhű, nincs elszállva semmilyen téren. Aztán jött a második rész, ami annyira arcul csapott, mert kedves molytársam szólt, hogy kemény menet lesz, de nem készített fel kellőképpen. Mondhatnám, Chris Carter sehol sincs hozzá, annyira kegyetlen, mint egy A kategóriás gore horrorfilm. A harmadik részt pedig a nyomasztó jelző jellemezheti a legjobban, megspékelve egy csipetnyi love story-val. És mindjárt ott is vagyunk a negyedik résznél, ahol minden lezárul.
Nagyon erőteljes első könyv egy nagyon tehetséges írótól, szinte látom magam előtt, ahogy Tarantino elolvassa, és azt mondja, én ezt meg akarom filmesíteni. Támogatom az ötletet.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a jól megírt, igényes, már-már szépirodalomnak nevezhető thrillereket.
@bokrichard is úgy gondolta, hogy a sok stílus egyáltalán nem probléma (https://moly.hu/ertekelesek/3152329). @smetalin szerint pedig sötét, komor és brutális (https://moly.hu/ertekelesek/3147882).


szumerki>!
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

“Cardell a vízbe köpi a bagót, és elfordul. Mellettük tornyosul a Keyser-ház, széles homlokzatát a térnek, rövidebb oldalát a víznek fordítva. Háromszintes, a bejáratát boltívek fogják közre. A kapu fölötti oromfal díszeit kidomborítja a lemenő nap sugara. Az emeleten gyertyák égnek.”

Keyser-ház, Stockholm, Svédország

Kapcsolódó könyvek: Niklas Natt och Dag: 1793

Niklas Natt och Dag: 1793
!

Na, ezt nem gondoltátok volna, mi? Én sem. Egy egyáltalán nem @EssentialHencsi-kompatibilis (@szadrienn ©) romantikus könyv a kedvencek közt, őrület. De Az elfeledett kertben a romantikát a szó legnemesebb értelmében gondoljátok: nem egy csöpögős, fidres-fodros, habos-babos, nyáltól csöpögő förmedvény ez a könyv, hanem egy fordulatos, izgalmas családregény, tele intrikával, szomorúsággal.
Az elején mondjuk azt hittem, egy Camilla Läckberg-könyvet lapoztam fel, vagy valamelyik másik skandinávot, mert ők szeretnek ennyire ugrálni az időben. Először kicsit zavaró volt, de aztán ahogy haladtam a cselekménnyel, úgy lett egyre jobb és jobb a koncepció. Annyira a hatása alá kerültem, úgy izgultam a kis Nell-ért, pedig hát tudtam, hogy neki ugye nem eshet sok baja… Annál jobban aggódtam Elizáért. A nagy titkot sikerült kitalálnom Cassandra előtt, bár sejtem, nem voltam egyedül ezzel. A végét komolyan megkönnyeztem, de csitt, erről senkinek egy szót se, még kiderül, hogy vannak érzéseim. A mesék pedig valami csodálatosak.
Pár szót még a könyvben található kifejezésekről: a „lélekegyedül” szó kicsit idegesített, én az egyes-egyedüllel is kiegyeztem volna. A „megemelte a szemöldökét” szófordulattól pedig rám jött a röhögés bocsi, azért mégsem vagyok annyira romantikus , főleg a vége felé, ahogy sorra fény derült a titkokra, és mindenki emelgette a szemöldökét állandóan, kezdtem aggódni, hogy valakié a végén leesik. Főleg Christian-é, ő volt a fő-szemöldökemelgető.
@Szeitz_Éva szerint is csak éppen annyi romantika volt benne, ami nem túlzó (https://moly.hu/ertekelesek/2951989). @Szösszenet szintén a mesékért volt oda, és fontolgatta, hogy más könyveket is elolvas az írótól (https://moly.hu/ertekelesek/3806521). @zsofigirl pedig úgy gondolja, ha van a sztoriban egy tengerparti ház egy kis kerttel, az csak jó lehet (https://moly.hu/ertekelesek/3926401).


Ottilia P>!
Festészet könyvekben

„ – Feltétlenül nézze meg, John Singer Sargent festette néhány évvel azután, hogy lefestette a Wyndham nővéreket.”

Képaláírás: The Wyndham Sisters – Lady Elcho, Mrs. Adeane, and Mrs. Tenant

By John Singer Sargent – https://www.metmuseum.org/art/collection/search/, Public Kép forrása: Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php…

Kapcsolódó könyvek: Kate Morton: Az elfeledett kert

Kate Morton: Az elfeledett kert
!

A tizenharmadik történet csont nélkül bekerült „az 50 könyv, amit mindenkinek el kell olvasni, aki szóba akar állni velem ezentúl” képzeletbeli listámra. Jelenleg az első helyen van. Majd' megőrültem, hogy vége lett. Zseniális. Alig vártam, hogy folytathassam, teljesen magával ragadott, lenyűgözött. Nem szoktam ilyen patetikus lenni, de most Diane teljesen kihozta belőlem a romantikus állat énemet, amiről nem is tudtam, hogy van nekem olyan. Izgalmas, beteges, icipicit misztikus családtörténetes-krimis-romantikus. És a legjobb részek azok voltak benne, amik nem is voltak leírva. Értitek ezt? Simán mindenkinek a fantáziájára van bízva, mit gondol, hogy rakja össze a cselekményt. Én a beteges „nemromantikushanemhorrorfanatikus" észjárásommal persze a legundorítóbb verziót preferálom. Galamblelkűek meg az enyhébbet.
Bárcsak nekem mesélte volna el Miss Winter a történetét.
Emberek! Olvassátok el!
@Birgi szerint is mindenki olvassa el (https://moly.hu/ertekelesek/2030788). @A_Shara kezéhez négy éve hozzáragadt a könyv, azóta is várjuk bővebben :) (https://moly.hu/ertekelesek/2232581). @Static sem akarta, hogy vége legyen (https://moly.hu/ertekelesek/2524461), és @Lèna-nak is nagyon tetszett a könyv: @Lèna (https://moly.hu/ertekelesek/4132449).


U_Iza>!
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Mindenkinek van egy története, még akkor is, ha azt is hisszük, hogy nincs, vagy az jelentéktelen. Pedig csak a tálaláson múlik az egész. Diane Setterfield mesteri módon tálalt, igényesen, szépirodalmian megírt története igazán próbára teszi az olvasót, több szempontból is. Először is, (és ez adja a végső csavart) majdnem minden az orrunk előtt van, és mégsem vesszük észre, mert nem tudjuk, mire kell figyelni. El vannak szórva az információ morzsák, csak nem tudjuk használni. (Na, ezt szeretem én!) Miután elolvastam a könyvet, kedvem lett volna ismét átlapozni, hogy annak fényében hogyan látom ezt a történetet, hogy már ismerem. Aztán pedig ott az adagolás. Lassú kezdet, majdnem 100 oldal is eltelik, mire elérünk Miss Winter történetének elejéhez. A közepe is kicsit lelassul, de akkora már ott a hangulat. Az olvasó talán jobban jár, ha sok ideje van erre a könyvre egyhuzamban, és rá tud hangolódni, nem zavarják meg. Ha viszont többször le kell tenni, akkor marad idő gondolkodni, mert a történet nem könnyen ereszt. Szerencsére a harmadától volt rá több időm, így aztán igazán ki tudtam élvezni a gótikus, rejtélyes és olykor nyomasztó, olykor felzaklató hangulatot. Többször előfordult, hogy letettem egy-egy fél órára, agyaltam, ízlelgettem. Annak ellenére, hogy a cselekmény olykor lassú, mégis beránt. Végig ott lappang az olvasóban a kielégíthetetlen kíváncsiság. Mikor elhúzzák az orrod előtt a mézesmadzagot… Utoljára Henry James: A csavar fordul egyet c. művénél éreztem ilyet, de jelen könyv szerencsére megkíméli az olvasót a barokkos körmondatoktól (és kapunk válaszokat is, nem csak homályos, bárhogy értelmezhető utalásokat). Nehéz lenne a cselekményt korban elhelyezni. Az egész történet, bár 40-50 évvel ezelőtti eseményeket mesél el, olyan, mintha az 1800-as évekből köszönne vissza. Talán a Jane Eyre stílus, a „bentlakásos” nevelőnő, a kastély, a doktori módszerek (?), nem tudom. Ugyanakkor a könyv jelenében szerepel néhány modernebb találmány, úgy mint a busz, az autó és a telefon. Családregény, de még milyen! Olvastam már nehéz sorsokról, de ez… Komolyan mondom, itt senki sem normális! Thriller… Ha a definícióból indulunk ki, akkor az, tartalmaz borzongató elemeket. Hol a sötét könyvtárszobába szűrődő hangok, vagy a furcsa viselkedés, hol a kosz és mocsok miatt lehet borzongani (itt inkább undorodni), hol pedig a tettek késztetnek erre. Ha utólag belegondolok, nem volt valami eget rengető történet, de mint említettem, a tálalás mesteri, a stílus és a hangulat pedig mindent visz. Az orromban éreztem a málló vakolat szagát, láttam a penészes falakat, a koszos gyerekeket, és szobákat, láttam a homályos sarkokat, az árnyakat, éreztem a havat a talpam alatt. A végére azért maradtak bennem kérdések: (Vigyázat, tényleg spoileres!) – spoilerspoiler – és így a végére: miért nem kent le nekik valaki egy istenes pofont? Apropó: ha valaki nem olvasta még a Jane Eyre-t, és szeretné, az vegye jelen könyv elé a sorban, mert gyönyörűen elspoilerezi.

!

link
Erre a hónapra ennyi. Remélem, mindenki talál magának kedvére való olvasmányt, esetleg újraolvasásra valót. Jó szórakozást, egy hónap múlva újra találkozunk!



A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!