Bűnügyi rovat

Rovatgazda
!

Júliusban volt a Holdra szállás 50. évfordulója. Főhajtásként szeretnék olyan könyveket hozni nektek a hónapban, melyek a két kedvenc műfajomat ötvözik: a tudományos fantasztikummal kevert krimiket vagy krimivel kevert tudományos fantasztikumot. Nézőpont kérdése!

Ha szeretnél elmélyedni egy kicsit a témában, akkor mindenképpen olvasd el @Ibanez Tudomány rovatát, aki bővebben foglalkozik a Holdra szállással: https://moly.hu/merites-rovatok/tudomany-25

Itt van mindjárt Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája című regénye könnyed bevezetőként. Douglas Adamst könnyű felismerni őrületes humoráról, és totálisan abszurd írásmódjáról, bár nem tagadom, nem mindenki tudja befogadni.
@Felhő_olvasónaplója a jelek szerint vevő rá: „Hát, ezt a stílust nem lehet megunni!” (https://moly.hu/ertekelesek/2717678)

A könyvből jelenleg fut egy sorozat, Samuel Barnett és Elijah Wood főszereplésével.
https://www.youtube.com/watch…


>!
ujhelyiz P
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája

Évekkel ezelőtt már olvastam a könyvet, de akkor valahogy a Galaxis útikalauz mellette annyira nem jött be. Most, évekkel öregebben és cinikusabban viszont sokkal jobban élveztem, ahogy a programozást, a vizsgára tanulást, a hitet vagy éppen az időutazást görbe tükör elé állítja a könyv. Elvégre minden mindennel összefügg. Még akkor is, ha teljesen kifacsart logikára van szükség hozzá, hogy működjön.

Igen, ezt a könyvet nem lehet mindenkinek ajánlani. Például a teljes élvezetéhez szükséges egy csomó modern fizikai és számítástechnikai dolog alapszintű ismerete, mint mondjuk Schrödinger macskájának ötlete, vagy éppen a számítógépes hardver és szoftver világok változása. És annak sem ajánlott, aki nem szereti nagyon kifordult szemszögből nézi a világot. Ja, és mivel véres gyilkosság is történik, ezért az érzékeny lelkűek is jobb, ha elkerülik a könyvet. Vagy azok, akik komolyan veszik a műveszeket, mint mondjuk Bach vagy Mozart zenéjét, esetleg Coleridge verseit.

Ezek után kinek ajánlható? Azoknak, akik bírják az abszurd humort; és szívesen elgondolkoznak alternatív elméleteken az életről, a világmindenségről meg mindenről (ja, ez nem az a könyv – de lehetne).

!

Ha már mindenki kinevetgélte és -szórakozta magát Dirk Gently nyomozón, akkor evezzünk bentebb a sci-fi/krimi sűrűjébe Blake Crouch regényével, a Sötét anyaggal.

Ha kíváncsi természet vagy, az @Agave_Könyvek beleolvasójával elérhető az első 38 oldal: https://moly.hu/karcok/739922

Ahogy böngésztem a könyvvel kapcsolatos információkat, belebotlottam a @tmezo által kiemelt idézetbe: „Az élet rövid. Ne legyél dühös. Az időpocsékolás lenne.”


>!
Szeitz_Éva P
Blake Crouch: Sötét anyag

Nekem ez tetszett. Elég érdekes volt, annak ellenére, hogy a kvantumfizika totál nem az én világom. Képtelen vagyok megérteni, de örömömre szolgált az, hogy annyit megértettem belőle, hogy többet akarjak megtudni. Ezért majd még ezzel kapcsolatban keresek írásokat.
Nem ez az első könyvem az írótól, így az írásmódja nem ért váratlanul, tény, hogy szokni kell, de érdekfeszítően ír az biztos.
Sok döbbenetes és hihetetlen jelenet volt, amit nehezen bírok feldolgozni, de igazán jó téma, jól megírva. Mindegy, nem akarok belezavarodni a saját értékelésembe, inkább még majd tűnődök tovább az egészen.

1 hozzászólás
!

Richard Morgan: Valós halál című regényéből a Netflix készített sorozatot, a magyar olvasók pedig valószínűleg épp ezért vehették kézbe 2018-ban az új kiadást.

@Idiocry nem volt teljesen elégedett a regénnyel: „…A fülszöveg nagyrészt takarja azt amit várni lehet, van nyomozás, rejtély, valós halál, gyilkolás, menekülés, bosszúállás, dráma, szex szóval elég sok mindent rá lehetne aggatni erre a könyvre és ettől hamar klisé halmazzá is lesz….” (https://moly.hu/ertekelesek/3120141)

@Risus számára viszont: „…kellemes csalódás volt ez a könyv! …” (https://moly.hu/ertekelesek/2983324)


>!
Roboraptor U
Sci-fi

„Takeshi Kovacs karaktere a cinikus noir detektív abszolút tipikus alakja, nemtörődömsége mégis szórakoztató, és kedvelhető főhőssé válik az események végére. Háttértörténete pedig a könyv legizgalmasabb aspektusa, azt a szerző kifejezetten jól tálalja. Ahogy már említettem, rengeteg gondolatot kapunk a tudattok megjelenésének civilizáció formáló hatásáról. Még ha túlnyomó részüket nem is járja körbe igazán a regény, ezek egytől egyig izgalmas felvetések, amin el lehet rágódni még egy jó ideig.”

A Netflix frissen debütáló sorozata előtt Dávid (@DaveHartai) bevizsgálta az alapot is.

Valós halál-kritika a Roboraptoron: https://roboraptor.24.hu/2018/02/01/az-orok-elet-neha-n…

Kapcsolódó könyvek: Richard Morgan: Valós halál

Richard Morgan: Valós halál

Kapcsolódó alkotók: Richard Morgan

2 hozzászólás
!

Philip K. Dick nem egy egyszerű szerző, műveit pedig nem feltétlenül a legkönnyebb olvasni, ám rendkívül érdekesek és különlegesek. Nincs ez másként a Kamera által homályosan regényével kapcsolatban sem.

@Roboraptor érdekes karca a témában: https://moly.hu/karcok/1159997

@Zero által kiemelt idézet:
„Eltöprengett, mi is az élet, mit jelent; talán csak ő nem érti.”


>!
SzomorúKyloRen
Philip K. Dick: Kamera által homályosan

Válaszd az életet?

Ha nem is pont a következő szavakkal, de a könyvben is elhangzik a kérdés, megéri-e az a néhány eufórikus pillanat, az hogy alkalmanként kiszakadhatsz a hétköznapokból, áttörhetsz a másik oldalra és eljuthatsz Istenhez, megláthatod a nagy összefüggéseket, érezheted az univerzumot (vagy legalábbis elhiheted, hogy érezted, láttad, tapasztaltad – és akkor Dick örök kérdése, ha elhitted, van róla élményed, mennyire lehet ez valótlan?), szóval megéri-e mindez, hogy szétess, elveszítsd a szeretteidet és aztán lassan magadat is?

Nem vagyok Isten, sem törvénykönyv, hogy megválaszolhassam ezt a kérdést.

Én abban hiszek, hogy a saját testeddel te rendelkezel: azt szívsz fel az orroddal, amit csak akarsz, azt lősz az ereidbe, amit csak akarsz, azt dugsz fel a seggedbe, amit csak akarsz. A te döntésed. Addig, amíg ezzel nem veszélyeztetsz másokat, csináld.

Továbbá hiszek abban, hogy elég egy rossz nap, elég egy utolsó csepp a pohárban – és ez a pohár mindenkinél más és más méretű, mivel emberek vagyunk és különbözőek –, hogy az ember összeomoljon, átessen a határon, feladja, és elkeseredetten próbálja elviselhetőbbé tenni az életnek nevezett szenvedést, vagyis ami neki abból megmaradt. Ha úgy van, drogokkal, még két évig, aztán hello.

Nem ítélkezem azok felett, akik nem az életet választották. Ezer és ezer okuk lehetett rá. Egyszerűen szerencsésnek tartom magam, hogy körülvesz egy olyan szociális háló, ami nem engedi, hogy lezuhanjak a mélybe, holott tudom magamról, hogy hajlamos vagyok például a depresszióra. Nincs mindenkinek akkora szerencséje, hogy ilyen erős háló vegye körül: van, hogy kiszakad, vagy pont azok szakítják el, akiknek tartaniuk kéne (értsd a klasszikus demagóg szarságot: rossz társaságba kerülsz, és a barátaiddal tolod a szarságokat).

Philip K. Dick a 20. század egyik legnagyobb írója (fanboj vagyok, mondhatom) volt. Nagy adomány ez, de cserébe (vagy talán épp ezért?) neki nem volt akkora szerencséje, mint nekem.

Az elcseszett drogos figurák mind saját barátaira, haverjaira, ismerőseire építenek, ahogy a szituációk nagyja is megtörtént események fel, illetve átdolgozása. A saját köréből egyetlenegy embert nem írt bele a sztoriba: magát, mert, mint mondta, ő inkább a könyv.

És tényleg. Nem egyszerű olvasmány: csapong, sokszor nehezen emészthető, zseniális gondolatokat vet fel és néha hagy annyiban, a mélyben pedig van valami nagyon… misztikus? Emberi? Valami nagyon PKD?

Nagyon PKD, pedig ez az egyik, az életműből legjobban kilógó alkotása: ha valahol, itt a sci-fi, meg az a pár disztópia-elem tényleg csak eszköz, csak díszlet. Ez a könyv a mi valóságunkban is játszódhatna, és semmivel sem lenne másabb, akkor is Dick „önértékelése” lenne (amit hiszem, fontos volt megírnia), egy őszinte, mocskos vallomás arról, miért nem éri meg „a nem életet” választani. Mindezt úgy, hogy Dick sem mond ítéletet, nem szajkózza, hogy a drog rossz. Ő csak fest: lefesti, hogyan veszíted el a talajt a lábad alól, hogyan uralkodik el rajtad a paranoia (ez egészen zseniális a könyvben), hogyan veszíted el a barátaid, aztán, hogyan veszíted el saját magad. És fest egy nagyobb képet is arról, mennyire kiszolgáltatott az ember, és mennyire könnyen kihasználják ezt a többi emberek. Mennyire „elválaszthatatlan” egymástól a „bűn” és „bűnüldözés” – és mennyire SKIZOFRÉN helyzet is ez: nem véletlen, hogy a főszereplő is olyan, amilyen.

Válaszd az életet? Inkább csak válassz okosan!

8 hozzászólás
!

Az egyik kedvenc íróm Isaac Asimov, aki hatalmas tudásával és valóra vált vízióival varázsolja el az elmémet és a lelkemet egyaránt. Az Acélbarlangok ugyan a Robot univerzumának részét képezik, ennek ellenére remek detektívtörténet.

Ha valaki rákapna az ízére, akkor még december 31-ig be tud szállni @szesza2000 kihívásába (https://moly.hu/kihivasok/asimov-robot-sorozat).

@Aerdnac idézete:
Lehet egy szándék más, mint tudatos? Ez nem mond ellen önmagának?


>!
mohapapa I
Isaac Asimov: Acélbarlangok

Az alapmetódus szinte már szokásos: az egyik óbudai könyvmegállóban találtam rá a könyvre. Nem erre, hanem a velem egyidős, ’67-es, Kossuth Kiadós, Gyilkosság az űrvárosban-változatra. Aminek eleddig elriasztott a hihetetlenül gagyi címe, de most ellenálltam, jött velem. Amikor olvasni kezdtem, volt valami deja vu-érzésem, de még nem kapcsoltam. Csak a nyominger neve, Elijah Baley volt marha ismerős. Aztán csak-csak ott motoszkált bennem, hogy ilyen vacak címet Asimov nem adhatott a könyvének. Lapozás előre, eredeti cím: The Caves of Steel. Acélbarlangok, hát persze! A Móra kiadó Asimov-sorozatából. Persze, hogy olvastam már! S persze, hogy nem emlékeztem belőle semmire (minek is annyit olvasni, ezen már sokszor tűnődtem), csak benyomásokra. Például, arra, hogy Asimov milyen pompásan megformálta az egyszerű jellemű, de jó agyú, mégsem zseni, sebezhető Baley nyomozót. Valahol Columbo és Philip Marlowe kereszteződésének gondolom, köpcösnek, nem túl magasnak, kopottas ruhában, némileg semmitmondó külsővel. Tökéletes átlagpolgár. Csak mondom, nem zseni, mint Poirot, de jár az agya, és jól jár.

Amikor először olvastam, az Acélbarlangok verzióban, az még nem tűnt fel, nem tűnhetett fel, hogy a kötet milyen szerves része az Asimov-galaktikának, milyen okosan, finoman viszi előre a kis történet által a nagyot, a gyilkossági nyomozáson keresztül az emberiség fennmaradásának ügyét. Mondjuk arra kíváncsi lennék, amikor Asimov írta a könyveit, volt-e kész terve az egészre, és így illesztette össze az egyes regényeket összekötő ívet, vagy csak utólag alakult ki benne, hogy ezeket össze lehetne sakkozni egyetlen monumentális történetté? Ha erre van válasz, szívesen veszem, köszönöm!

A történet nem hatalmas, nem zseniális, de roppant szórakoztató és ügyes. Már kamaszkoromban együtt futott nálam Lem és Asimov. Az utóbbi könnyebben olvasható, értelmezhető, akciódúsabb, az utóbbi nagyobb kérdéseket ve. t fel, filozófikusabb, lassabb, de mégis mélyebb. S végső soron mégsem összehasonlítható. Alma és körte, szeder és eper. S most, az Űrváros-t olvasva azért megcsapott a szele annak, hogy Asimov könnyen olvashatósága és cselekményessége mögött mégis ott van jó pár nagy kérdés, nagy felvetés, de ezekre nem mászik rá erőszakosan, csak karcolgatja a cselekményesség mögött. Ebben a könyvben például az urbanizáció, a természettől való elszakadás kérdése, az emberi mivolt meghatározása, a technika mindennapi használatának kérdése, nem veszi-e el túlságosan az életterünket, nem uralkodik-e rajtunk, barátunk vagy ellenségünk, a liberális vagy konzervatív az emberségesebb, előre vivőbb? De ezek a kérdések nem telepszenek rá a cselekményre, nem vonnak hártyát a fogyaszthatóságra. S szerencsére a tuti válaszokat sem akarja megadni, valószínűleg, mert nincsenek is. Azokon agyaljon az olvasó, s ha nincsen hozzá kedve, akkor meg élvezze a nyomozást az Űrvárosban elkövetett gyilkosság ügyében.

!

Stephen King szintén kiváló író, aki rengeteg műfajban megállja a helyét. A Rémálmok bazára elbeszélésgyűjtemény, melyben mindenki megtalálhatja a neki valót. Van itt minden, mi kapható: horror, fantasy, krimi, misztikum, disztópia… és még sorolhatnám.

Ha szeretsz zenét hallgatni olvasás mellé, akkor ajánlom @anglee karcát: https://moly.hu/karcok/692497

@Voorhees elkészített egy Stephen King életműsorozatához kapcsolódó kihívást: https://moly.hu/kihivasok/stephen-king-eletmu-olvasas-2.


>!
chhaya P
Stephen King: Rémálmok bazára

Tartalmilag és elbeszélésmódjában is változatos novellaválogatás, hozza a Kingre jellemző stílust és szintet. Nem mondanám, hogy bármelyik is különösebben rémálmokat okozna, de némelyik tényleg kellemesen borzongatós, és képes megpiszkálni az ember lelki nyugalmát, főleg a non-fiction írások. Ezek többségére jellemző valami furcsán nyugtalanító, nyomasztó hangulat, talán pont azért, mert sok akár a valóságban is megtörténhetne… A természetfeletti azon a módon jelenik meg, amit imádok Kingben: az emberitől eltérő világot annyira másnak írja le, amit ép ésszel felfogni is alig tudunk (mint az a bizonyos autónak látszó éhes valami), vagy olyan apróság, ami alapvetően megváltoztatja egy ember életét, de amit úgyse fog elhinni neki senki… Különösen tetszik, hogy mindegyik novella kapott egy kis bevezetőt, amiben megismerhetjük a keletkezés körülményeit, és King saját gondolatait a témával kapcsolatban. Érdekes belegondolni, hogy milyen apró hétköznapi események inspirálhatnak egy nagyszerű történetet.

!

Ben H. Winters érdekes kérdéseket feszeget a Gyilkosság a világvége előtt című regényében, mely Az utolsó nyomozó trilógia első kötete.

Az @Agave_Könyvek így írt róla évekkel ezelőtt: https://moly.hu/karcok/493377

@imma által felvitt idézet:
„– Ott fogsz állni akkor is, mikor jön az aszteroida, és feltartott kézzel mondod: Állj! Rendőrség!”


>!
Aliko P
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Egy jópofa borító, egy világvégés, sci-fis, nyomozós történet… legalábbis én a fülszöveg alapján azt hittem. Na ezt meg kell nézni, gondoltam magamban, amikor Winters könyvét feltettem előbb a kívánság-, aztán a várólistámra. A beszerzés elég hamar megvolt és kihívást is találtam neki, de valahogy az olvasási kedv elkerült (nem vágytam disztópiára), így szépen csendben szendergett a polcomon a regény, amíg most le nem vettem.

A könyv egy társadalmi sci-fi köntösbe öltözött krimi. A történet alapja egy világvége várás, amit az emberek ezerféleképpen reagálnak le. Lesz itt gyilkosság, öngyilkosság, depresszió, vad hedonizmus, drog és alkohol…. Igazából arról beszél a szerző, hogy mi lenne, ha tudnánk, hogy rövid időn belül meghalunk. Ki mit tenne? Ad pár érdekes felvetés és bár nem volt rossz a kivitelezés se, de ezt már annyiképpen elővezették és annyi ennél jobbat olvastam, vegyük csak a Pörgést, hogy nem igazán tudott lenyűgözni. A karakterépítés egész jó, a főhőst kedveltem csak a húgától kaptam agyf.. agyfrászt :)

Szóval érkezik Maia és jön Hank Palace, na meg egy káoszba fulladó világ. Kapunk egy öngyilkosságnak tűnő, gyilkosságot és egy menetrendszerű, bár nem mindennapi nyomozást. Lesz itt ezerféle, árral sodródó és reményvesztett karakter, akik között lavírozva kell a főhősünknek feltárni a tényeket, miközben egy kis betekintést kapunk a világvége mindennapjaiba.

A regény se disztópiaként, se sci-fiként nem igazán értékelhető, inkább krimiként funkcionál, de annak egész jó. Izgalmas és fordulatos és a szerző stílusa is olvasmányos, csak sajnos többet ígér, mint amit végül ad, így egy kisebb-nagyobb csalódás halmaz marad az emberben a könyvet letéve. A világról szerettem volna többet megtudni és a sci-fi részét is jobban kilehetett volna bontani.

!

Tom Sweterlitsch első magyarul megjelent könyve a Letűnt világok.

Érdekes lehet @nagydviktor karca, mely arra keresi a választ, hogy hard sci-finek számít-e vagy sem: https://moly.hu/karcok/1211085
@ViraMors pedig a zenét szolgáltatja az olvasáshoz: https://moly.hu/karcok/1200386

@ViraMors által felvitt idézet:
„Az univerzum nem jó vagy rossz. Az univerzum hatalmas, és teljesen közömbös irántunk.”


>!
EfCsabi
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok

Egy igazán jól kitalált időutazós történetnél nincs is jobb, és azt kell mondjam, hogy ez egészen jóra sikeredett, nem is számítottam rá, hogy ilyen jó megközelítéssel fogok találkozni. A cím is zseniálisan passzol hozzá, főleg miután megértettem, hogy mikor is tűntek el ezek a világok és hogyan. Az terra firma és az EJP-k ötlete számomra egy új és egyedi megközelítése volt a jövőbeli időutazásnak, belegondolva egyenesen hátborzongató, ha nem az utazó szemszögéből figyeljük a dolgokat. Lehet hogy nagyon ködösen fogalmazok, de pont azért mert szeretném ha megmaradna az élmény az olvasónak, ahogy összerakja ennek az időutazás fajtának a logikáját, hogy aztán jöhessen a mindblow :D A könyv letétele után is elgondolkodtató, nem is konkrét a történet miatt, hanem az elmélet miatt amit felvet. Ez a kvantum fizika mai napig boszorkányság számomra, de lenyűgöző a működése, már amennyire ez laikusként felfogható.
Node visszatérve a történethez, főhősnőnk Shannon Moss ügynök szerintem egy jól megírt erős női karakter. Elképesztő a kitartása, elhivatottsága, hogy mennyi mindenen keresztül kell mennie az EJP-k során, aztán visszatérve a jelenbe ezeket hogyan dolgozza fel. A történet először kuszának tűnik, de szépen ki tudtam bogozni oldalról oldalra, hogyan és miként kapcsolódnak egymáshoz a karakterek, a gyilkosságok, az indítékok és éreztem én is ahogy fogy az idő. Ugyanis az alap sztori az, hogy a haditengerészet (NCIS… Akaratlanul is mindig a tv sorozat ugrott be róla :D) egy titkos programjában fejlesztették ki a technológiát a jövőbe utazáshoz, és egy csapat az egyik messzi jövőbeni útjánál megismeri a világ végét, ami egy hátborzongató jelenség, ezt Terminusnak nevezik el, majd későbbi ugrások alkalmával azt tapasztalják az induló csapatok, hogy a Terminus időpontja egyre közelebb kerül a jelenhez. De hogy közeledhet időben a világvége, legfőképp miért, és hogy lehetne vissza fordítani? Igazán jó krimi/sci-fi/thriller együttes ez a könyv.

„A Terminus egy árnyék, amely a fajunk jövőjére borul. Minden egyes általunk meglátogatott idővonal a Terminussal végződik. Ami egyre közelebb kerül hozzánk.”

!

Nőiesen bevallom, meglepődtem, amikor Kathy Reichs nevét megláttam a sci-fi címkénél. A Temperance Brennan sorozat írója viszont megírta a Fertőzöttek című ifjúsági könyvét, ahol Tory Brennan (Temperance Brennan unokahúga) kalandjait követhetjük.

A talpalávalót ezúttal @Viktória_Erdei szolgáltatja: https://moly.hu/karcok/1098196

@hinodranzer idézete:
„– Miért van az, hogy az összes ragyogó ötleted gyakorlatilag bűncselekmény?”


>!
Marée_Noire
Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek

Igazi modern kalandregény, persze nem a szó szoros értelmében: kalandos hangulat krimi és nyomozós alapokkal. ;) Tetszett, lefoglalt; bár a szereplők – főleg Tory – eléggé váltogatták az „érettségüket”… Néha teljesen hihető volt, hogy tipikus, időnként idegesítő, mégis eszes 15-16 évesek, aztán éles váltással olyan megnyilvánulásaik lettek, ami a minimum 17 évesek sajátja.
Két dolog volt, ami erősen kizökkentett az olvasásból: nagyon szerencsétlen választás volt az oldalszámozás fontválasztása, tökéletesen használhatatlannak bizonyult számomra, egy számba minimum hármat láthattam bele egy ránézésre; én pedig minden lapozásnál rápillantok, hogy nehogy duplán lapozzak… őrjítő volt, tényleg. :D
A másik már – gondolom – nem a kiadón múlt, a térkép. Meglehetősen sokszor a könyv elejére lapoztam, hogy ellenőrizzem, merre járnak a fiatalok, de legtöbbször semmit sem tudhattam meg ebből. A legbosszantóbb, hogy a Morris sziget fel sem volt tüntetve, a Loggerhead pedig látszik, de semmi részletezés, hogy mi merre van rajta. Kár, hogy eddig nem néztem bele a következő részbe, mert nagy örömömre abban tökéletes, részletes térképet találtam, hurrá! :) Úgyhogy jöhet is a folytatás. ;)

!

Záróakkordként Mur Lafferty: Hat ébredés című kötetét hoztam el nektek.
@Roboraptor karca: https://moly.hu/karcok/1084144

@Deidra_Nicthea idézete:
„Könnyű ragaszkodni az elvekhez, ha az embernek van hol laknia, és mindig van mit ennie.”

Nagyon remélem, hogy élveztétek ezt a kis kikacsintást, és kedvet kaptok egy kis sci-fi/krimi olvasáshoz is.


>!
FZolee 
Mur Lafferty: Hat ébredés

Tökéletesen felépített történet, amely helyenként inkább krimi, mint sci-fi. Alapvetően a klónozás etikai oldalát járja körbe a könyv, illetve végigkalauzol minket egy „nyomozáson”. Ahogy az a fülszövegben is olvasható, egy űrhajó korábbi legénységét meggyilkolták, az új klónok erre ébrednek fel. Ki kell deríteni, hogy ki(k) volt(ak), és miért tette (tették). Nem hangzik izgalmasnak, pedig az volt. Nagyon jól váltotta az idősávokat az írónő, szépen sorban, a megfelelő ponton ismertette meg velünk a karakterek múltjait.
A fél csillag levonást a sci-fi elemek miatt kapta. Például teljesen hihetetlennek tűnt a befejezés, úgy éreztem, hogy a spoiler csak azért került bele a történetbe, hogy legyen mivel lezárni a könyvet. spoiler
Alapvetően a krimiolvasóknak és a sci-fi olvasóknak is tudom ajánlani. Nem túlságosan sci-fi, de krimi se :) Szerintem nagyon jó ötvözete a két műfajnak, amely szórakoztatóra sikeredett.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!