Bűnügyi rovat

Rovatgazda
!

A krimi szerelmeseinek tisztelettel jelentem, hogy visszatértem!
Velem együtt pedig újra dübörög a bűnügyi rovat, remélem ugyanolyan örömmel fogadjátok majd, mint amilyen lelkesedéssel vetettem bele magam az írásba.

A legutóbbi megjelenés óta lezajlott két nagy könyves esemény is, úgy gondolom tehát, bőven van mit behozni újdonság terén. Lássuk tehát, miket olvastatok az elmúlt hónapokban!

Kezdjük rögtön Michel Bussi francia szerző regényével, a Fekete vízililiomokkal.

Mindig szívesen olvasom a könyvekhez kapcsolódó „hangulatkarcokat”. Létező szó, vagy sem, ezen lehet vitatkozni, de amikor valakit megragad a történet, és ehhez passzolóan oszt meg képet, zenét, filmet, bármilyen videót, azt nagyra értékelem.
Jelen esetben a hangulatról @robinson gondoskodik következő karcában: https://moly.hu/karcok/1258290


>!
Zsófi_és_Bea P
Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Michel Bussi nevét jól jegyezzétek meg! Szerintem fantasztikus könyvet írt, amely könyv egy krimi, de egyáltalán nem egy sablonos bűnügyi regény. És itt nem csak a végére gondolok, ami szenzációs, hanem az egész könyv hangulatára, ami egyszerre megnyugtató és feszültséget keltő, gyönyörű képeket varázsol elénk és álmélkodva csatangolunk Givernyben, a Párizstól mindössze 70 km-re lévő csodálatos falucskában, miközben azon gondolkodunk, hogy ki ölhette meg Jerome Morvalt, a sikeres szemészt, Giverny lakóját.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/05/michel-bussi-feke…

!

Cara Hunter Adam Fawley sorozatának második része is a polcokra került idén februárban. Az Egy közeli ismerős folytatásához kapcsolódóan szintén sikerült egy jó hangulatú karcot találnom @Zsófi_és_Bea jóvoltából https://moly.hu/karcok/1254356.

A Sötétben nem nyerte el mindenki tetszését (ahogy ez már csak lenni szokott), de én szeretem elolvasni a negatívabb értékeléseket is, így könnyebb kiszűrnöm, hogy nekem való-e az adott regény.

@Rainee: „Na szóval, ez rossz volt. Amit rettenetesen sajnálok. Az első rész az egyik kedvencem. De ez?” (https://moly.hu/ertekelesek/3252486),

@szia777 szerint viszont „Nagyon jól megkomponált írás, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését.” (https://moly.hu/ertekelesek/3242671)


>!
BBetti86 
Cara Hunter: Sötétben

Egy sorozat 2. kötete, de az első ismerete nélkül is nyugodtan lehet olvasni. A karakterek (a nyomozók) ugyanazok, de az ügy teljesen más.
Két stílust ötvöz magában: egyrészt, a krimi cselekményközpontú. Folyamatosan pörögnek az események, és a rendőrök mindent bevetnek, hogy eljussanak az igazsághoz. Helyszínelés, tanúk és gyanúsítottak kihallgatása, kutatás, elméletek felállítása és ellenőrzése is van benne. Kellő fordulat is akad, hogy izgalmas legyen a történet.
Másrészt, Hunter odafigyel a karakterépítésre. Rendőrök, áldozatok és elkövetők, mindenki indítékait és lelki világát megismerhetjük. Néhol nekem sok is volt a szenvedés, amit ezek a szereplők átélnek. Mindenki nyomorult benne valamiképpen, nem is volt könnyű olvasni ezt a sok szenvedést.
Tetszett, ahogy az elbeszélést időnként megszakítja egyéb anyagokkal. Jegyzőkönyvvel, újságcikkel. King a Carrie-ben valósította meg ugyanazt, még hitelesebb tőle a cselekménysor.
Talán jobban is tetszett, mint az első rész. Várom a 3. kötete is!

!

David Baldacci: Kiút című kötete az Amos Decker sorozat harmadik része (jelenleg öt kiadott kötetnél jár a széria).

A folytatások mindig magukban rejtik a kudarc lehetőségét is, az értékelések alapján pedig a Kiút eddig a leggyengébb történet a magyarul megjelentek közül.

@Bianka90 értékelése: „Az előző két rész jobban tetszett, ez kissé erőltetett lett. A nyomozás következtetései sokszor elég belemagyarázósak, az előzőek sokkal logikusabban épültek fel.” (https://moly.hu/ertekelesek/3176768)

@PRicsmond: „Egyik kedvenc sorozatom, de ez a rész sajnos elmaradt az előző 2 kötet színvonalától. Bár könnyen olvasható és gyorsan is lehet vele haladni, de az plusz most nem volt meg benne ami az előző részekben.” (https://moly.hu/ertekelesek/3182548)

„– Minden elképzelhető, amíg meg nem győződünk az ellenkezőjéről – jegyezte meg Decker”


>!
robinson P
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

"A J. Edgar Hoover-épület adott otthont az FBI központjának. 1975-ben nyitotta meg a kapuit, de az idő alaposan megviselte az egy háztömbnyi, lepusztult betonmonstrumot, amelynek
ablakokkal tűzdelt, méhkasra emlékeztető homlokzata mögött üzemen kívüli tűzjelzők és vécék rejtőztek."

kép: . J. Edgar Hoover Building (FBI HQ); Washington, D.C.

Kapcsolódó könyvek: David Baldacci: Kiút

David Baldacci: Kiút
!

Stieg Larsson: A tetovált lány című regényével széles körben tette népszerűvé a skandináv krimiket, amit sajnos az író már nem élt meg.

Regényírói tehetsége mellett fantasztikus kutatómunkát is végzett a svéd miniszterelnök, Olof Palme meggyilkolásával kapcsolatban. Ezeket az archív dokumentumokat Jan Stocklassa ásta elő, túrta át és írta meg könyv formájában.

@robinson érdekes karca a témában: https://moly.hu/karcok/1274174

„Az Olof Palme elleni merénylet az egyik leghihetetlenebb és legdöbbenetesebb történelmi gyilkosság, amellyel a munkám révén valaha – kellemetlen – kötelességem volt foglalkozni.”
Stieg Larsson


>!
Anarchia_Könyvblog P
Jan Stocklassa: Stieg Larsson titkos iratai

Imádtam!

Jan Stocklassa volt az, aki elővette Stieg Larsson „elfeledett” dokumentumait és újból nyomozni kezdett. Míg Stocklassa négy évet töltött rengeteg kutatómunkával, Larsson nyolc évet, azaz egészen a haláláig ezzel az üggyel foglalkozott, – ami a mai napig megoldatlan maradt. Stieg Larsson a TT hírügynökség munkatársa volt akkor, amikor megölték Olaf Palmét. A rengeteg dokumentumot, amit összeszedett nyolc év alatt, a rendőrség soha nem vizsgálta meg rendesen.

Ez a dokumentumregény, – bár nem oldja meg az ügyet – rengeteg olyan információval szolgál, ami a rendőrséget előbbre juttathatja. Ebben reménykedik Stocklassa is, hogy a műve megjelenése után sokkal nagyobb figyelmet kap a Palme gyilkosság, illetve az új információk miatt előrébb viszi a rendőrségi nyomozást, még komolyabban állnak hozzá és a kapott adatok birtokában, talán végre sikerrel zárul ez a sok éves hajtóvadászat.
Teljes ajánló:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2019/06/23/jan_stockl…

!

A Lars Kepler néven alkotó írópáros (Alexander Ahndoril és Alexandra Coelho Ahndoril) Joona Linna sorozatának legújabb része, a Nyúlvadász is eljutott az olvasókhoz, áprilisban. Hatalmas bónuszként pedig rögtön alá is írathatták kedvenceikkel a rajongók, hiszen ellátogattak az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra.

„A vödörre néz, amelyben véres víz, és egy rongy úszkál benne.
Úgy véli, a kínzás egyedül a kínzóról árul el bármit is.”


>!
Mufurc
Lars Kepler: Nyúlvadász

Tekintve a szerzőpáros könyveit, ez részemről nem öt csillag. A Joona sorozat gyengéinek a Tűz tanúját és a Lesben-t tartom, na és a Nyúlvadászt.
Legerősebb és kiemelkedően jó a Bosszúálló, Paganini, Hipnotizőr.
Nekem ennek a hangulata, nyelvezete, képalkotása valahogy más volt mint az eddigieké. Valaki írta is lejjebb, hogy zűrzavar számára az eleje. Én is valahogy úgy érzékeltem, hogy a páros stílusa a könyv második felében talált magára. Vagy az is lehet hogy csak az egyikük írta az elejét, és a másik nem tette hozzá azt a pluszt, amiért ők azok, akik. :D

Éreztem egy lezárást amikor a kikötős rész volt. Viszont onnantól vitt a lendület, nekem onnantól volt jó a könyv, én úgy láttam ott találta meg a szerzőpáros a „flow”-t és a sajátos Kepler stílust.
Ami még fura volt és kritikaként írnám ill. emelném ki, hogy az első felében volt elejtve két jövőre utalás, ami rájuk abszolút nem jellemző, olyan Leslie L Lawrence-esen.
És kétszer is.
Tudjátok, ilyesmi: Akkor még nem sejtette, hogy a nap végére nem lesz élő ember a közelében akivel ezt megbeszélhetné. Nekem ez megdöbbentő volt, egyből Leslie jutott eszembe, amikor még 14 évesen ez nem bosszantott volna fel :))
De elfogadom, ez így sikerült, várjuk a következő könyvet!

!

Guillaume Musso francia író regénye, a Central Park is belefért a mostani rovatba.

@Manocska0123: „Wow!
Fülszöveg alapján nem olvastam volna el, annyira teljesen mást sugall a történetről. De gondoltam Musso, csak nem lesz unalmas, és tényleg.” (https://moly.hu/ertekelesek/3228126)

@Lucky_Saint: „Ha egy szóval kellene jellemeznem: szívszorító.” (https://moly.hu/ertekelesek/3219531)

„Emlékszem erre a nehéz időszakra, romboló kapcsolatokra gyűlölt férfiakkal. Amikor még nem tudtam, hogy magunkat is szeretni kell egy kicsit, hogy másokat szeretni tudjunk…”


>!
Kabódi_Ella P
Guillaume Musso: Central Park

„Elég egy röpke perc, egy pillantás, egy találkozás, hogy fenekestül felforgassa az ember életét. A megfelelő ember, a megfelelő pillanatban. A sors cinkos szeszélye.”

Guillaume Musso szövevényes, kalandos világában minden rendhagyó, mégis mindig csodával határos módon rendet hagy benned. Mestere a léleknek, a hangulatfestésnek, a furfangos cselszövéseknek, és a játékos labirintusoknak, melybe könyvein keresztül az olvasót vezeti. Central Park című, itthon a Park Könyvkiadó gondozásában idén megjelent kötetében ismét egy rendkívül izgalmas utazásra invitál meg bennünket. A helyszín ezúttal: New York.

Őszintén megmondom, Musso egyik legnagyobb előnye, hogy képessége van rá, hogy teremtsen: hihető hangulatot, helyzeteket, ismerős arcokat, valós tájakat, utcákat, tereket. Semmit nem hagy a képzeletre jóformán. Látom magam előtt, amiről ír: szőke hajtincset, lepukkant környéket, épületet, kávézókat. Az ő könyveit olvasván keresztül-kasul bejártam már a csodás Párizst, és ezúttal a Nagy Almát is. Semmi sem maradt észrevétlen. Egy kis darabka tengerentúli világ az enyém, ott ül a polcomon, csak le kell vennem, fel kell ütnöm, és ott találom magam, ahol valójában sosem jártam.

Néhol talán kissé sablonos, mármint abból a szempontból, hogy a saját meghatározott keretei közül nehezen, vagy egyáltalán nem tud kitörni. Ám ezek – mint említettem – a saját maga szabta határok, nem mások hatása, majmolása. Amit csinál, az egészen sajátos. Ugyanúgy felismerhető mondatairól, szóhasználatáról, karaktereiről, ahogyan Fredrik Backman, vagy Joanne Harris. Jellegzetes, senkiéhez nem hasonlító stílusa van, egyedi ötletei, és nagyon színes képzeletvilága. Ezúttal azonban felrovom neki, hogy túlságosan a kaptafánál maradt. A Central Park a „majdnem” kategória idei első félévének veretlen győztese. Lehetett volna igazán fenomenális, hátborzongató, átütő erejű, ám sajnos olyan ez a történet, mintha Mussonak ezúttal kifogyott volna a temperája az érzelmi színkavalkád festésekor. Nem arról van szó, hogy a karakterábrázolás szürke vagy egysíkú lenne, hanem arról, hogy nincs is. Az olvasó átsiklik az oldalakon, és bár az izgalom végig ott fészkel a mélyben, a tudni vágyás hajtóereje legyőzhetetlen, érzelmileg nem kötődik a szereplőkhöz. Nincs kihez. A férfi és a nő valóságosak ugyan, de nem kerülnek közel hozzánk. A szívem ez alkalommal tökéletesen értintetlen maradt.

Az alapötlet – ezt be kell vallanom – egyszerűen szólva zseniálisan elmés. A szokványos, ám leleményes krimi álcája mögül elősejlik a valós tartalom, az igazi mondanivaló, és ez a regény legerősebb ütőkártyája. Hogy nem az, aminek látszik. Sajnos ez azonban minden pozitív tulajdonsága mellett is kevés ahhoz, hogy letehetetlen, fantasztikus olvasmánynak ítéljem meg. Szeretem, mert izgalmas. Szeretem, mert utaztat. Szeretem, mert szép. De leginkább azért szeretem, mert Musso. Csakhogy ez nem mindig elég. A véleményem az, hogy ez az író ennél sokkal, de sokkal többre képes, és ezt már bizonyította is.

Mivel kedvelem Guillaume Mussot, maradjunk most annyiban, hogy továbbra is hiszek benne. Maradjunk annyiban, hogy rajongóknak, gyűjtőknek ez a kötet is kötelező jellegű. Minden cseppje Musso, attól függetlenül, hogy a híres varázslat-csipet ezúttal kimaradt a főzetből. Hogy miről szól mégis a regény? Miféle mögöttes mondanivalója van, amiért mégis érdemes kézbe venni? Erről az író maga tud a leginkább mesélni: „Vannak az életben olyan pillanatok, amikor kinyílik egy ajtó, és napfény árad az ember életébe. Ritka pillanatok, amikor valami felszabadul ott belül. Súlytalan lebegés, száguldás egy radar nélküli sztrádán. A döntések egyértelműek, kérdések helyett válaszok vannak, a félelem átadja helyét a szerelemnek. Kegyelmi idő. ”

A Central Park erről a kegyelmi időről szól, és arról, hogy mindezt elérni csak küzdelmek, súlyos vereségek árán és bátorsággal lehet. A regény fő üzenete egy egyszerű axióma, amit már ismerünk mindannyian, ám sokszor nem árt, ha valaki emlékeztet minket rá. „Az élet megy tovább. És te küzdeni fogsz érte.”

Az eredeti bejegyzés a blogomban olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/05/guil…

2 hozzászólás
!

Az Erika Foster nyomoz sorozat harmadik kötete, a Sötét víz is megjelent Robert Bryndza tollából, és ha tetszett, akkor már csak októberig kell várni a soron következő részre (Robert Bryndza: Utolsó lehelet).

Az első részhez (Lány a jég alatt) egy kis kedvcsináló:
@Knyobold01: „Ez a könyv maga volt a tökéletes krimi. Pörgős, követhető. Egész idő alatt szinte a csapat része lehettem. Együtt vizsgáltunk meg minden nyomot, bizonyítékot, gondolkoztunk, rakosgattuk össze a kirakós minden egyes darabját.” (https://moly.hu/ertekelesek/3231060)

A második részről (Az éjjeli vadász) @mate55 véleménye: „…Az igazi feszültséget hiányoltam belőle, amit sajnos a túl gyors cselekmény, s az állandó fordulat nem tett lehetővé. Azonban ennek köszönhetően nincsen üresjárat, ezáltal képes vagyok megbocsátani azt a középszerűséget amibe Bryndza minden erejével megpróbálta belefojtani ezt a nagyon »finoman« induló könyvet.” (https://moly.hu/ertekelesek/2829873)


>!
Lanore P
Robert Bryndza: Sötét víz

Erika fejlődik, ami jót tesz neki is, és a csapatnak is, amiről azt hittem, spoiler. Maga az ügy szövevényesnek indul, egy 26 éve eltűnt kislány csontváza kerül elő, ami rengeteg kérdést vet fel: milyen a családja? mi történt azon a bizonyos napon? mit titkolnak az emberek? spoiler és egyáltalán, milyen indok lehet az, ami végül egy kislány halálát okozza? Az író jól keverte a dolgokat, egészen a legvégéig nem derült ki számomra, hogy spoiler. Nagyon várom a következő részt, kíváncsi vagyok, hogyan alakul Erika spoiler.

!

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek a címével ragadott meg. Delia Owens első regényével mutatkozik be Magyarországon.

Korábban az úgynevezett non-fiction (dokumentumregény) kategóriában alkotott, Afrika állatvilágáról írt, melyért John Burroughs-díjat is kapott.

Nem kimondottan krimis (de örültem, hogy legalább egyet találtam most a könyvekhez kapcsolódóan), de részt vehettek @MrkAnita az Újdonság varázsa olvasós kihívásán: https://moly.hu/kihivasok/ujdonsag-varazsa


>!
moonchristal P
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Ez megint egy olyan könyv, amivel Reese Witherspoon könyvklubjában találkoztam először, ez volt a választott olvasmánya 2018 szeptemberében. Persze előfordult már olyan eset, hogy csalódtam a választásában, de valamiért amikor megláttam a könyvhét előtt pár nappal, hogy van magyar fordítása, azonnal beleszerettem. Lehet, hogy ez elsősorban a borító miatt történt, de utólag csak összekapcsoltam, hogy találkoztam már a szerző nevével korábban.

A fülszöveget elolvasva nem igazán tudtam pontosan mire számítsak, de biztos, hogy nem azt kaptam, amire gondoltam. Annál sokkal többet, szebbet, jobbat. Ez egy nagyon nehéz olvasmány, egyszerre szívszorító és gyönyörű, tele csodaszép leírásokkal, izgalmas párbeszédekkel, lehengerlő stílusban. Arra biztos nem számítottam, hogy a stílusa ennyire gördülékeny, észre sem vettem szinte, és már a felénél tartottam. Nagyon szerettem benne a természetleírásokat, kedveltem a szereplőket, és mikor a bírósági részhez értem, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy jó kis Jodi Picoult-könyvet olvasnék, márpedig az ő stílusáért is odavagyok.

A legfontosabb szereplő nyilván Kya, és az ő élettörténete, amiben megfelelő arányban szerepel a dráma, a szerelem, a hazugság, a család. Tetszik a sok-sok párhuzam, amit a szerző az élővilággal von, és még ha nem is értettem egyet Kya minden döntésével, meg tudtam érteni a miérteket. Mert ő egy törkény kislány volt, akinek sokkal nehezebb sors jutott, mint másnak, de megküzdött a legnehezebb élethelyzettel is.

A könyv felépítése nagyon ötletes, tetszett minden csavar benne, kicsit ugyan kiszámítható, de még ha voltak is sejtéseim, nem vont le az értékéből, mert végig fennmaradt a letehetetlenség érzése. A könyv sok mindenről szól, és nagyon elgondolkodtató. Szerelem, magány, természet, ösztönök, előítéletek. Megint az a fajta, könyv, ami még napokkal később is hatással van az emberre. Nagyon jó választás volt, köszönöm az élményt.

8 hozzászólás
!

Nem maradhat ki a sorból a romantikus krimit kedvelők egyik nagy kedvence sem, a nagyon várt Szer'usz világ, mely Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei sorozatának ötödik része.

@Gyula_Böszörményi karca a könyvfesztiválos dedikálásról: https://moly.hu/karcok/1271695

Olvassunk Böszörményi Gyulától! kihívás @Krisztina_7 gondozásában: https://moly.hu/kihivasok/olvassunk-boszormenyi-gyulatol


>!
FreeAngel
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ

Ahogyan annak idején IV. Henriknek Párizs megért egy misét, úgy Gyula bácsi szerint mi olvasók is kiérdemeltünk egy Márika-kötetet, miként ezt maga Márika is vitán felül kivívta magának megérdemelte. Eddig is csíptem ezt a talpraesett, őszinte és egyszerűségében is bájosan humoros tabáni jányból komornává avanzsált kis cserfest, de ebben a kötetben végre láthattam őt kibontakozni és megmondom őszintén: még jobban megszerettem.
Vicces volt, pergős, ahogy azt már megszokhattuk; Márika mindenhol megkavarja az állóvizet vagy nagy port ver és Agáta mamadrága ebben friss és üde színfoltként a maga méltóságteljes higgadtságával és bölcsességével olykor elnéző mosollyal az arcán maximálisan támogatja. Örülök, hogy ebben a kötetben több szerep jutott neki is és Miliék kicsit háttérbe szorultak. Egyik kedvenc jelenetem Márika akciója volt Gáspár bácsi életkedvének visszahozására, ott nagyot nevettem, de összességében annak örülök, hogy a maga teljességében megmutatkozhatott az a humoros, hűséges és bátor személyisége, amit eddig csak a báróék árnyékában láthattunk. Tulajdonképpen én azt se bánnám, ha az Ambrózy-sorozat ennek a szívemhez leginkább közelálló szeleburdi, csupa szív kis fruskának a főszereplésével folytatódna tovább… mondjuk például… khm.. teszem azt… Suha Istivel az oldalán.. khm.. *.* ♥ (Ugye így lesz, Gyula bácsi?! spoiler)

spoiler

2 hozzászólás
!

Szeretem, ha belefér a rovatba legalább egy kortárs magyar író regénye. Jelen esetben Szerencsés Dániel már a második Böszörményi Gyula mellett. Szerencsés Dániel első könyve, A 13. emelet még egészen ropogósan friss, alig egy hónapja jelent meg.

„– Jólesik az a cigaretta, mi? András is dohányzott. Az volt az utolsó, amit életében tett, hogy elszívott két pocsék Bastost. Utána tizenhárom emeletet zuhant. Bizony, az egyik pillanatban még téged hívogatott, a következőben már halott volt. Ha valaki tudja, hogy miért, akkor az te vagy.”


>!
Traveller P
Szerencsés Dániel: A 13. emelet

Nagyon ritka az olyan krimi, amit érdemes másodszor is elolvasni. Megvolt az agytorna, meglett a bűnös, többnyire ennyi. A 13. emeletről mindent elmondok azzal, hogy újraolvasható. Nemcsak a bivalyerős hangulat és a sodró, üresjáratot nem ismerő szöveg miatt, hanem mert krimi létére van szíve is.

Én is tartottam attól, hogy Szerencsés, sok más elsőkönyveshez hasonlóan, egyszerre több műfajt is egybe akar gyúrni. Megkönnyebbülés volt látni, hogy a történet nem moralizál, nem akar szociográfia lenni, felhívni a figyelmet visszásságokra, korunk problémáira rámutatni, múltban vájkálni, tükröt tartani, netalán romantikus szálat belevinni, amit krimiben különösen utálok. (Az utóbbi határeset, mert egy jó adag erotikát kapunk ugyan, de inkább zsigeri vágyról van szó és nem szerelemről.) Mégsem egysíkú. Ami aktuális téma előkerül, azt mind a szereplők szemén át látjuk, többféle árnyalatban. Kényszerpályara sodródott rendszerben kényszerpályára került emberekkel van dolgunk, ahol mindenki az alkatának megfelelően igyekszik boldogulni vagy legalább túlélni. A 13. emelet Brüsszelben és az Európai Bizottságban játszodik, de a bennfentesség ellenére játszódhatna akárhol máshol is, ahol az egyén szembe kerül a rendszerrel és a lázadásnak csak rossz vége lehet. Ahogy a veterán katonából lett, fanyar humorú nyomozó, Tóth Tamás, a maga szemszögéből meg is jegyzi: „végül is, ez is csak egy hadsereg”.

A noir mint stílus itt nem merül ki a cigarettafüstben és esős éjszakákban. Minden kötelező műfaji kellék megvan, de kapnak egy csavart: a kőkemény, hard-boiled detektív egy szerelmi bánattól szenvedő leszbikus, a gátlástalan „femme fatale” egy tehetséges roma gyakornok, a prostituált naiva egy sikertelen fotóművész, a bore-outos főhős pedig egy olyan egykori katona, aki saját bevallása szerint élesben soha nem sütötte el a fegyverét… a tettesnek pedig, már a saját kifacsart világnézete alapján, teljesen érthető a motivációja. A szereplők élnek, a jelenetek életszerűek, a szövegnek erős a sodrása, a végig életszerű dialógusok szikárak, ahol kell és rejtőien sziporkázóak, amikor már mindenki beivott.

Szépséghibák: a könyv borítóstól, mindentől nagyon igényesre sikerült, de a szövegben itt-ott sajnos van pár hiba. Örültem volna, ha többet tudunk meg Tóth Tamás korábbi életéről a Honvédség különlegeseinél, annál is inkább, mert ami kevés szó esik róla, teljesen hitelesnek tűnik. A vége felé pedig volt egy olyan érzésem, hogy túl könnyen dől el Tóth és a főgonosz összecsapása. A szerző elvarrta a szálakat, kerek és logikus volt a történet, de ha ott ért volna véget, komoly hiányérzet maradt volna bennem. Hálistennek még hátra volt pár oldal, hogy a krimiszál lezárása után kibontakozzon az igazi dráma. Igazi noirban nincs happy end, a szerzőben mégis volt annyi könyörület, hogy legalább a szívbemarkoló epilógusban felcsillantson egy halvány reménysugarat a sötét brüsszeli égen.

Szerintem leginkább ez teszi a 13. emeletet többször is olvashatóvá – ha már nem köti le figyelmünket a nyomozás és az intrika, teljes szívvel odafigyelhetünk a szereplők lelki mozgatórugóira és egészen másnak, egészen másért fogunk drukkolni. Szerencsés sötét árnyalatokból szőtte a sorsukat, mégis, a humánum szilákjai úgy csillannak fel ebben a sötéten bizarr világban, ahogy a rendőrautók kéken villogó lámpája az esőverte aszfalton. Ezért én is humánus leszek és nem vonok le a fenti apróságok miatt.

3 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!