Bűnügyi rovat

Rovatgazda
!

Eljött az új év, kipihentük a karácsonyt, és a kivételesen télies időjárásnak köszönhetően előszedhettük a szánkókat, korcsolyákat, sítalpakat – sőt, évtizedes kihagyás után jégvitorlást láthattunk a Balaton jegén. A Merítés különrovatot szentelt az évszaknak – a téli számot, benne egy krimivel itt találhatjátok: https://moly.hu/merites-rovatok/variaciok-egy-temara-tel.
Az év első hónapjában sok krimit olvastatok, részben a havi krimi kihívásnak is köszönhetően – jókat és rosszabbakat egyaránt. Elsősorban olyanokat válogattam a cikkbe, amelyek nem csak krimik, hanem valamely más műfaj jellegzetességeit is hordozzák.
Donna Tartt: A titkos történet című könyve a címkéje ellenére nem hagyományos értelemben vett krimi, alig van nyomozás, a történetre az egyik résztvevő emlékszik vissza. @hencsa06 szerint (https://moly.hu/ertekelesek/2259781) „…borzalmas, de szépen van megírva. Igazi lélektani regény.” @cippo nem fukarkodott a szavakkal:


>!
cippo IP
Donna Tartt: A titkos történet

Donna Tartt szerintem egy Francis Scott Fitzgeraldba oltott Stephen King. Mondjuk majdnem meg is fojtott ezzel a minden részletre kiterjedő, plasztikus történetvezetésével.
Nem az, hogy letehetetlenül beszippant a történet, hanem hogy egyszerre vagyok kint is, bent is; részese úgy, mintha csak egy ablakmélyedésbe, egy fa mögé bújva, szorongva lesném ki az egészet, ugyanakkor mégis egyfajta távolságtartó narratívával, epikusan hömölyögve szól a fejemben.
Én még könyvet ilyen lassan nem olvastam. Úgy értem, könyvet, amit élvezek, s aminek ezáltal a végére akarok járni. Na ennek nem akartam (élveztem, de még mennyire hogy élveztem), pedig én aztán szoktam akarni. Aztán az lett, hogy amikor már annyira aggasztónak találtam, hogy vége, hirtelen felindulásból megvettem Az aranypintyet. Csodás esték jönnek. (És rémes reggelek. De erre most nem akarok gondolni.)

!

A következő mű a kalandregény, kémtörténet, romantikus mű és krimi műfajok határán táncol, ha a krimi címkével nem feltétlen értek is egyet. A Molyok nem osztják a véleményem, szerintük a könyv a 37. legjobb krimi. A művet elérte a sikerkönyvek sorsa: filmsorozat készült a történet alapján (imdb 8,3), és éppen most fut az egyik magyar csatornán, nem túl nézőbarát időpontban. María Dueñas: Öltések közt az idő című könyvéről @FruzsinaRacz értékelése felkelti az érdeklődést: „…fordulatos, szép, a nyelvezete elég hétköznapi ahhoz,hogy könnyen lehessen vele haladni, a történet izgalmas, eredeti és semmit sem von le az értékéből, hogy, ha esetleg kevésbé hű a történelemhez.„ (https://moly.hu/ertekelesek/2266425).
@kukuska pedig annyira lelkes, amennyire csak lehet egy könyvmoly:


>!
kukuska
María Dueñas: Öltések közt az idő

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Először a film egy kis részletét kaptam el a TV-be. Felkeltette a figyelmemet és rá kerestem itt a molyon, mert éreztem ez könyvbe is meg kell hogy legyen. Szigorúan először a könyvet kell ki olvasni szabály volt nálam. Kutatásba kezdtem , hogy beszerezem , mert hiánycikk volt a könyvesboltokba. Rövid keresgélés után rátaláltam egy vidéki város könyvesénél. Meglepetés volt számomra, hogy nála a polcon sorakozott jó néhány példány. Azt mondta, hogy a jó könyvekből mindig bespájzol:)!
Nagyon vastag könyv és ezáltal nehéz tartani. Ez az egyetlen negatív tulajdonsága:( Szeptemberbe felütöttem , de riasztott a részletes, aprólékos leírások. Félretettem és most az új év első könyve címet kiérdemelte nálam:) Nagyon hamar kiolvastam. Voltak benne nagyon izgalmas részek és kevésbé. Olvasás közbe éreztem , hogy a hátamon kúszik fel a titokzatosság, baljós félelmek. Az első 100 oldalon hangosan kiáltottam Sirára, hogy NE! Teljesen naív lány érett nővé lesz a történet előre haladásával.
————————————————————————————————————————--Kiolvastam és jöttek az esti film nézések . Szinte vártam az estéket, hogy nézhessem a filmet. Nagyon részletes , de vannak eltérő részek a könyv és a film között. Ha a könyv részletes , a film még jobban az.Néha a saját kép , ahogy elképzeltem kavarodott a film részleteivel. Sokan azt írták , hogy a film is nagyon jó! Kettős érzés van bennem , mert imádtam, minden sorozatát nézni, DE , most jön az, hogy a könyvet nem lehet felülírni -nálam! Köszönöm az élményt , adom tovább!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

!

Talán az első gyermekkönyv a rovatban Holden Rose: Hófehér kelepce című műve, a Howard Matheu különös esetei – eddig hét részes – sorozat utolsó kötete. Nem mese ez, gyermek, mondja valamelyik fülszövege, hanem detektívtörténet gyermekeknek. Howardnak facebook-oldala is van, ahol az író, Kovács Attila gyűjti a visszajelzéseket könyvről, blogturnéról, olvasásra nevelésről.
@Chöpp ezt írta az első kötetről (https://moly.hu/ertekelesek/2291540): „Juditkámnak nagyon tetszett. Én azért nehezen viseltem a gyerekek kalandjait. Nagyon tudom félteni a gyerekeket és az állatokat.„
@ladybird inkább a műélvezetre koncentrált írásában, amivel nekem felkeltette az érdeklődésemet:


>!
ladybird P
Holden Rose: Hófehér kelepce

Ebben a havas, hideg időben nemcsak aktuális, de egyben üdítő is volt Howard legújabb történetét olvasni. A Hófehér kelepce ugyanis épp olyan izgalmas és szívet melengető történet, mint a sorozat előző részei.

Mindig nagy lelkesedéssel várom Howard történeteit, pedig már jócskán kinőttem abból a korból, amikor még mindenben a kalandot láttam. Ám a kis detektívtrió mindig megmelengeti a szívem. Nem tudom, hogy én vagyok ilyen gyermeklelkű, vagy Holden Rose ír nagyon jól, valószínűleg mindkettő igaz, mindenesetre képtelen voltam ellenállni a kísértésnek, és amint megjelent a Hófehér kelepce, azonnal elolvastam. Howard természetesen ezúttal sem okozott csalódást. Szokás szerint most sem kellett keresnie a bajt, mert az hamar megtalálta. Azt pedig tudjuk, ha bűnözők vannak a környéken, akkor Howard addig nem nyugszik, míg fel nem göngyölíti az ügyet.

Ezúttal egy kicsit kilépünk a megszokott környezetből, és Nitával meg Howarddal együtt Skóciába utazunk a síszünetre. Az előző részekhez képest nagy változást jelent, hogy Gil egy kissé kimarad a dolgokból, mivel a síelés abszolút nem az ő műfaja, ám cserébe kapunk egy naplót Nitától, szóval a félig üres pohár mégis csak félig teli.
Nita és Howard már az odavezető úton összekap, így a sítábor nem indul valami fényesen, nem is beszélve arról, hogy a kisfiú mindjárt az első éjszakán bankrablókba botlik. Aztán jön a másnap reggel, amikor kiderül, hogy egy vihar miatt a szállodában ragadtak. De sebaj, Howard nem ijed meg a saját árnyékától, és azonnal beleveti magát a nyomozásba. A bezártság pedig csak megkönnyíti a dolgát, mivel így több ideje marad bajba keveredni, akarom mondani, nyomozni.
Nagyon élveztem ezt a kis utazást a két főhősünkkel! Már maga a sítáborba vezető út is olyan emlékeket idézett fel bennem, amik nagyon kedvesek számomra. A bűneset ezúttal is szövevényes, és kell hozzá némi találékonyság, hogy a végére járhassanak, szóval senki sem fog unatkozni, annyit megígérhetek.

Egy szó mint száz, akár gyerekként veszed a kezedbe a könyvet, akár felnőttként, ezúttal is garantált a felhőtlen szórakozás. Ajánlom mindenkinek a Hófehér kelepcét, mivel jobb olvasmányt keresve sem találsz idén télen!

Bővebben: http://konyvextrak.blogspot.hu/2017/01/holden-rose-hofe…

!

Ha egy könyvnek pszichiáter a főszereplője, akkor várhatjuk, hogy betekintést kapunk a szakmába és a pszichológia rejtelmeibe is. Ha még gyilkosság is történik és nyomozásra is sor kerül, akkor kezdhetünk aggódni a nyomozóért is. „Azt a manipulációs mindenségit neki… ez nagyonnagyon jó volt!„ állítja @Lanore (https://moly.hu/ertekelesek/2285379). „…kifejezetten tetszett Thorne karaktere, afféle csendes gyilkos, aki nem fegyverrel erőszakos, nem mészárol le embereket mint egy sorozatgyilkos, de az agya… nos, az mindent visz – szerintem ilyen egy igazi pszichopata.„ Nem, ez nem spoiler, az olvasó az első perctől kezdve tudja, ki után folyik a nyomozás Angela Marsons: Ördögi játszmák című regényében.
@Judit_Sike a nyomozót kedveli nagyon, és nem gondolkodott, megadja-e az öt csillagot:


>!
Judit_Sike P
Angela Marsons: Ördögi játszmák

Az első könyvhöz hasonlóan izgalmas volt ez is. Új kedvencre találtam, legalábbis Kim Stone nekem annyira de annyira jó karakter, hogy el se hiszem. Az írónő nagyon szuperül kitalálta, és felépítette.
A történet két szálon játszódott, az egyik a gyerekbántalmazási ügy, ami rögtön az első oldalon elindul, a másik pedig a pszichiáternő esete. Mind a kettő hihetetlen izgalmas volt, szépen felépített és csak a végére derülnek ki a dolgok. Aki annyi krimit olvasott már mint én, az persze mindenre gondol, minden tippet ellő, és az egyik tippen nekem is betalált a bántalmazással kapcsolatban.
Az Alex iránti nyomozásban Kim teljesen magára marad, senki nem hisz megérzéseinek. Beleláthatunk az orvos fejébe, és igazából végig látjuk mi történik, tehát a nyomozás ilyen szempontból nem izgalmas, hisz tudjuk Kim ki után lohol. Viszont ennek ellenére borzasztóan izgalmas, ahogy a két erős karakter egymásnak feszül, ahogy lapról lapra követhetjük taktikájukat, gondolataikat, érzéseiket, és elérkezünk a végkifejlethez.
Hihetetlenül izgalmas volt, ugyanúgy, mint az első, várom a következőt.

!

@csgabi leleplezte Maigret főfelügyelőt!
A Maigret című regényben – amelyik a már nyugdíjas Maigret egy nyomozásáról szól – kigyűjtötte azokat az alkalmakat, amelyekben a főfelügyelő iszik – valakinek talán érdekes lehet, ezért elárulom, hogy egyszer sem tejet. Lásd itt: https://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret/idezetek.
Úgy számoltam, a 186 oldalas könyvben tizenhatszor, de visszaemlékezve akár a többi regényére, akár a filmsorozatra, mindig állt valami pohár az asztalon, és sűrűn gomolygott a cigarettafüst… Értékelésében kiemeli Párizs hangulatát, amit az író olyan tökéletesen ad vissza a könyveiben:


>!
csgabi MP
Georges Simenon: Maigret

Nem a megszokott Maigret-történet ugyan, de nekem nagyon tetszett ez is (talán,mert elfogult vagyok). A nyugalmazott főfelügyelő nagyon ügyesen elintézte Cageot egész bandáját, pedig nem állt mögött a Bűnügyi Rendőrség apparátusa, majdhogynem csak magára számíthatott, habár a végén kapott kis segítséget régi barátjától, Lucastól.
Hangulatban ez is ugyanolyan, mint a többi regény, teljes mértékben Párizsban érzem magam, szemem előtt megelevenednek az utcák és terek, szórakozóhelyek, kávéházak. És magam előtt láttam Fernande kis lakását is a tisztasággal, renddel; ahogyan a lány a konyhában ülve issza a kávéját és olvassa a reggeli újságot. Simenon kiválóan tudja bemutatni Párizst, Franciaországot.
És itt is számoltam, hányszor iszik Maigret.
:-)

1 hozzászólás
!

Chris Carter: A keresztes gyilkosa thriller a javából, gondolhanánk a 90%-os értékelésből. @ValerinLanz nem osztja ezt a véleményt, és ezzel úgy tűnik, nincs egyedül. (https://moly.hu/ertekelesek/2268474): „Elég sokat vacilláltam azon, hány csillagot is adjak 2017 első krimijére. Valamivel jobb volt, mint azok a könyvek, amikhez tavaly év végén volt szerencsém Ne sikíts és társaik, úgyhogy végül kapott tőlem kettő és felet.„ @smetalin azonban állítja, letehetetlen, többek között a jól eltalált, kellőképpen gyűrött de jóképű nyomozó miatt:


>!
smetalin
Chris Carter: A keresztes gyilkos

Az biztos, ha az ember egyszer elkezdi olvasni, nem könnyű letenni! Kellőképpen pszichopata a sorozatgyilkos, kellőképpen véresek a gyilkosságok, és kellőképpen gyűrött de jóképű a zsaru!
(milyen szó már ez a kellőképpen!!!!brr)
Pont olyan ez a könyv, amilyennek lennie kell egy nyomozós-gyilkolós-thrilleres könyvnek!
Szerintem, ha az ember megfeszül, akkor sem tud rájönni az áldozatok kapcsolatára, miért éppen ők!!! Ehhez már minimum Harry Hole-nak kellene lenni.(bár lehet neki hamarabb sikerült volna)
spoiler
Ezt leszámítva, egy lendületes , érdekes történetet olvashatunk, amibe belecsempészett az író még egy mellékszálat is, csak kár, hogy arra nem tért ki jobban!!!

28 hozzászólás
!

Lássunk most egy romantikus-kalandos-amnéziás krimit, az elsőkönyves Levia Anne: A múlt ára című könyvét. @Violet_Finch_PMónika szerint ”Valahogy nem volt az igazi. Adtam 4 csillagot mert amúgy maga a történet tetszett.” (https://moly.hu/ertekelesek/2291110).
@Vivinnie azonban feltétel nélkül ajánlja a romantikus krimik kedvelőinek:


>!
Vivinnie
Levia Anne: A múlt ára

Jó, nagyon jó! :-) Nagyon tetszett az alapötlet, az amnézia, majd a fokozatos ráébredés a múltra. Az eljétől a végéig pörgött a történet, egy fél percig nem lehetett rajta unatkozni. A szereplők is szimpatikusak voltak, még Maggie „hisztijei” sem zavartak, jókat szórakoztam rajta. A fél csillag levonást azért kapja, mert nekem furcsa volt ez a spoiler, hogy Michaelt semmi sem zavarta látszólag, gondolok itt spoiler… Pedig szerintem szegény nem ezt érdemelte volna, de a végén azért spoiler. ;-) Illetve a végét kicsit túl gyorsnak, könnyűnek tartottam. De ettől még nagyon tetszett! :-)
Hangsúlyozom, ez egy nagyon jó kis történet, aki szereti a romantikus krimiket feltétlenül olvassa el, (persze aki nem annyira az is nyugodtan)! :-D
U.i.: öröm volt olvasni a sok alliterációt, külön élménnyé tette az olvasást. :-)

2 hozzászólás
!

Nem lehetünk meg skandináv krimi nélkül. Legyen az, amelyik ”…inkább egy bűnüldöző tanfolyam volt kezdőknek, mint krimi”, @Edna_Purviance értékelése (https://moly.hu/ertekelesek/2265494) kezdődik így Leena Lehtolainen: Az első gyilkosságom című művéről. @Niko_oka talált benne pozitívumot is:


>!
Niko_oka
Leena Lehtolainen: Az első gyilkosságom

Az első finn skandim, gyorsan el is fogyasztottam. No nem kifejezetten azért, mert annnnyira jó volt, inkább a terjedelem és az „essünk túl rajta” feeling miatt. Egyébként sokkal rosszabbra számítottam, és mivel nem vártam sokat, ezért pozitívabb kép marad meg bennem. Kicsit érdekes érzés, hogy a könyv kiadásakor a világról mit sem tudó, ártatlan kis totyogós voltam… :) A női nyomozókat pedig mindenekfelett támogatom, nem lehet egyszerű egy férfiak uralta atmoszférában nap mint nap megállni a helyed. Azt pedig előzékenyen elfelejtem neki, hogy nem egy Fredrika Bergmann…

!

Befejezésül lássunk valami vidámabbat. Rita Falk: Télikrumpligombóc című könyvét @Könyvfalók a humor kategóriába sorolná: „Végre egy szingli nyomozó pasi szemével láthattuk a kisvárosi „idillt” aminek történetesen most Bajorország adott hátteret. Személy szerint szeretem ezt a fajta humort, amikor nem akarják az olvasót megtéveszteni, hanem kizárólag a szórakoztatás és az valóság elfogadása a cél, hiszen sok-sok mindennapi és mégis fura karaktert sorakoztatott fel az írónő.„ (https://moly.hu/ertekelesek/2294580)
@Kovaxka még karácsony előtt olvasta:


>!
Kovaxka P
Rita Falk: Télikrumpligombóc

Hogy én milyen jól szórakoztam! Rég nevettem könyvön ekkorákat, rendkívül szórakoztató regény, igazi kikapcsolódás. Kriminek annyira nem nevezhető, de ez egyáltalán nem baj. Agatha Raisin után új kedvencem született: Franz Eberhofer és az egész bájos bajor kolónia. A karácsonyi kezdés kifejezetten meghozta a kedvem az ünnepekhez. Pláne, ha ennyit lehet sörözni, mint Wolfinál! Alig várom a következő részeket, csillagos ötös az írónőnek!

!

Nem mellesleg bajor recepteket is tartalmaz a könyv.
Búcsúzzunk a téltől egy Jo Nesbø könyvből való idézettel. Legyen ez dermesztő átkötés a Merités téli különszámához, utalással az ott tárgyalt krimire (a cikk linkjét lásd fent). @robinson találta a szerző Vér a havon című művében:


>!
robinson P

Azt hittem, hogy a vér a hó felszínére fagy majd, és ott is marad. Ám a hó felszívta, magába itta, elrejtette, mintha szüksége volna rá. Hazafelé elképzeltem, ahogy a hóbuckából egy hóember emelkedik ki, alig látható vérerekkel holtsápadt jégbőre alatt.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: · Olav Johansen · vér

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!