Bűnügyi rovat

Rovatgazda
!

Kép: Harvard Crime Broadsides Project @ http://broadsides.law.harvard.edu/

Ebben a hónapban a történelmi krimi műfaja kerül terítékre a Merítésben (előrebocsátom: a teljesség mindenféle igénye nélkül). A történelmi krimi – definíciója szerint olyan mű, amely a szerző nézőpontjához mérve a múltban játszódik, és a cselekmény középpontjában egy bűneset vagy rejtély felderítése áll – viszonylag fiatal alzsánernek számít. Egyik legkorábbi példája az októberi számban említett Robert van Gulik Dee bíró-történeteinek alapját képező, ismeretlen szerzőtől származó 18. századi kínai kézirat, a Di Gong An, amely az 1. és 13. században játszódó történeteket rögzít.

Az angolszász krimiirodalmi hagyomány Agatha Christie És eljő a halál (1944) című, az ókori Egyiptomban játszódó regényét tekinti az első regény hosszúságú történelmi kriminek. Bár a témaválasztás szokatlannak tűnhet Christie-től, @Katherine_Grey emlékeztet rá, hogy az írónőnek nem kellett messze mennie az ihletért: http://moly.hu/ertekelesek/657005. @dsaci szerint Egyiptom ide vagy oda, a jellegzetes Christie-történetvezetés a régi: http://moly.hu/ertekelesek/1022958. @deardurr is szerette, de voltak fenntartásai:


>!
deardurr
Agatha Christie: És eljő a halál…

Figyelem spoiler-mentes értékelés!:)

Ez az egyiptomi világ nekem annyira nem jött be. Bár igazából annyira nem érzékelhető az egyiptomiság. Kicsit olyan, mintha mindenki angol lenne, csak tejes tea és sós puding helyett normálisabb, datolyát és szőlőt esznek és bort isznak.
Az aki kezdetben sem gyanús, végül is csak gyanús lesz, aztán még se, de végül már tényleg. De aki meg egyáltalán nem gyanús, az meg vagy meghal, vagy nem. És aztán a halottak! Sok halott volt. Van aki megérdemelte, de sokakat sajnáltam. Na és persze a tudjátok kit, nagyon sajnáltam volna! Még szerencse, hogy a végére minden jóra fordul. Egy kis apróságtól eltekintve; vajon mit szólt az egészhez Imhotep?

!

A kor másik népszerű krimiszerzője, John Dickson Carr is megpróbálkozott a műfajjal: számos, a viktoriánus korban játszódó krimije közül néhány magyarul is megjelent. Az egyik közülük A London Bridge rejtélye. A fülszöveg kellemes korrajzot ígér, és @vitemerius értékelése alapján a krimiszállal sincs nagy gond: http://moly.hu/ertekelesek/1395273.

Az első igazán sikeres szerzőnek Ellis Peters bizonyult a hetvenes években elkezdett Cadfael-krónikák című sorozattal, amely egy bencés szerzetes, Cadfael testvér kalandjait követi 20 köteten keresztül. @Luki és @Gregoria_Hill is belekóstolt: http://moly.hu/ertekelesek/1294453 és http://moly.hu/ertekelesek/1124193

Megkerülhetetlen mű természetesen Umberto Eco klasszikusa, A rózsa neve. Ez a könyv jóval több, mint egy „egyszerű” krimi, az értékelések zavarbaejtően bő kínálatából azonban most azokat igyekeztem kiválogatni, amelyek kifejezetten mint bűnügyi regényt értékelik. @zseder ebből a szempontból nem volt elégedett: http://moly.hu/ertekelesek/1043525, @Traclon, mondjuk, félig: http://moly.hu/ertekelesek/911991. @Frank_Tyrell szerint viszont nagyobb távlatokban kell gondolkodnunk:


>!
Frank_Spielmann I
Umberto Eco: A rózsa neve

Becsapós ez a könyv, bár Eco már az elején figyelmeztet arra, hogy a nyomozás végül is nem jut megoldásra. Az egyszerű olvasó úgy olvassa, mint egy krimit, amit a középkorba helyeztek, hangulatfestő, marha hosszú teológiai párbeszédekkel.

Viszont kevesen veszik észre, hogy nem hangulatfestésről van szó, hanem a lényegről. Azt hittétek, megvan a gyilkos, a tettes? Ugyan! (Illetve szerintem megvan, de nem a könyvben.) A kérdés: ki a tettes? Ki (vagy mi) alkotta a világot, minket, az egész mindenséget, ki alkotta úgy, hogy így legyen minden? Metafizikai krimivel állunk szembe, nem csak egy ócska ponyvával. No szerintetek ki a tettes? ;)

16 hozzászólás
!

A műfaj igazi fellendülését a kilencvenes évek hozták meg. Ekkor lépett színre például Steven Saylor, akinek Roma Sub Rosa- (vagy ismertebb nevén, a főszereplő után Gordianus-) sorozata a mai napig bővül új kötetekkel – idén februárban jelent meg a tizennegyedik. A történelmi krimik esetében két igazán komoly buktató létezik: nem jó a bűnügyi szál, vagy nem jó a kor ábrázolása. Az első megjelent kötetre Saylor mindkét vonalon kap hideget-meleget az értékelésekben. @makitra szerint Róma rendben, a történet kevésbé: http://moly.hu/ertekelesek/1309938. @István_Zachar szerint még Róma sincs rendben: http://moly.hu/ertekelesek/786850. @ursus szerint viszont mindez mellékes, mert az emberi tényező viszont meggyőző:


>!
ursus MP
Steven Saylor: Római vér

Talán ha két krimit olvastam korábbi életemben, sokat mondok. Nem tudom, miért, de még a nagy klasszikus krimiírók is kimaradtak. A könyvesboltban keresgélve annyira bizarrnak tűnt a „történelmi krimi” ötlete, hogy megvettem és elolvastam Saylor egyik könyvét a sorozatból. Elolvasás után az összes többit is… Nem lettem tőle krimiolvasó, viszont Gordianus rajongója, az igen. Gordianus egy mai szemmel is „normális” ember az ókori Rómában, aki magánnyomozóként él és dolgozik. Őt kedveltem meg, a családját, az életüket. A krimi szál számomra csaknem mellékes, mindössze annyiban fontos, amennyiben egy-egy újabb ügy megoldása részévé válik az ő életüknek. Tudomásom szerint hamarosan megjelenik egy újabb kötet, amely az ifjú Gordianus néhány esetét tartalmazza majd, tehát újra novellákat kapunk, mint már két ízben is. A Gordianus könyvek valóban nem tökéletesek, mégis sokszor érzem úgy, hogy bár számtalan csodálatos könyvvel találkoztam életemben, ennél a sorozatnál sajnálom legjobban, hogy nem én írtam…

!

Komoly versenyzőnek számít Paul C. Doherty történészprofesszor és író: különböző írói álnevek alatt 14 történelmi (krimi)sorozat fűződik a nevéhez. Nálunk leginkább az egyiptomi és ókori római témájú kötetei jelentek meg. A Molyon nem nagy a közönsége, de @Ross például nem hagyta magát eltántorítani e tény által:


>!
Ross P
Paul Doherty: Gonosz árny Nyugat felől

Meglepő, hogy előttem összesen 3 (!) ember olvasta itt a molyon. Bevallom, ez egy kissé óvatosságra intett, és csak vonakodva vágtam bele, arra számítva, hogy ha ennyire ismeretlen a könyv, akkor ez bizonyára a minőségét tükrözi.
Hát nem.
Mahu történetének első kötete (ez egy trilógiának az első része) meglepően jó. Bár Ehnatont pont ellentétesen, viszonylag negatív színben festi le, mint amivel eddig találkoztam, de ez a végére már nem is zavart.
A politikai cselszövések hálójában, az udvari hatalmasságok játszmáiban, a gyilkosságok, ármánykodások és tőrvetések között lavírozó Dél Páviánja, Mahu ugyan „kedvencelhető”, de a könyv olyan fordulatokat hoz, hogy igazából egyik nagyobb oldalnak sem lehet drukkolni.
Egyiptomi ponyva, de a jobbik fajtából.

!

Érdekesen ellentmondásos Ariana Franklin (Diana Norman) könyveinek a megítélése. Franklin négy történetet publikált a 12. századi Angliában játszódó Mistress of the Art of Death sorozatban Adelia Aguilar orvosszakértő főszereplésével. Az első és egyetlen magyarul megjelent kötet a fordításban a meglehetősen hatásvadász A cambridge-i vérvád címet kapta – nem tudom, köze volt-e ennek a kötetet övező majdnem teljes érdektelenséghez. @kvzs szerint jó ötlet, rosszul kivitelezve: http://moly.hu/ertekelesek/1343110. @maneki_neko szerethető kriminek tarja, kisebb szépséghibákkal: http://moly.hu/ertekelesek/1322629. @Morgiana eredeti nyelven vágott neki, és nem csalódott:


>!
Morgiana
Ariana Franklin: Mistress of the Art of Death

ez a könyv nagyon tetszett – de vigyázat, csak erős idegzetűeknek, és ezt komolyan mondom…
nagyon erős krimi, egy nagyon finom, és lírai mellékszál-szerelemmel, ami némileg ellenpontozni tudja azokat a szörnyűségeket, amelyek a XII. századi cambridge-i gyerekekkel történik.
Az írónő remekül hozza vissza a kor hangulatát, hogyan is élhettek, gondolkodhattak az akkori emberek, milyen félelmek mozgatták őket, és azt is megtanulhatjuk, hogy a perverzió az olyan régi, mint maga a bűn.
Ez egy sötét, borongós könyv, amit még jobban kihangsúlyoz egy-két karakter 'világossága' – Geoffrey prior, Mansur és Gyltha hoznak némi fényt ebbe a világba, a főszereplő, Adelia ebben a számára idegen és érthetetlen világban kénytelen egyensúlyozni, hogy megmentse a gyerekeket a rájuk vadászó szörnytől, és hiába oldódik meg minden a végére, hiába lép közbe Henrik király (kedvenc szereplőm a könyvből), valahogy mégis hiányzik az igazi lezárás, megkapjuk a kérdést, amire nekünk kell válaszolni: lehet-e élni igazán egy ilyen szörnyűség után, ami történt velünk?

!

Anglia a Tudorok korában rendkívül népszerű háttere a történelmi krimiknek. C. J. Sansom is ebbe a korba helyezte Matthew Shardlake-sorozatát. A főszereplő Shardlake ráadásul jogász – ki állhat ellent egy Tudor-korabeli jogi kriminek? Az első kötetet, a Kard általt @Morseda ígéretesnek tartotta: http://moly.hu/ertekelesek/971201, @BridgeOlvas pedig épp azt kedvelte meg a Shardlake-könyvekben, amit más hibának tart:
http://moly.hu/ertekelesek/875148. @sanni243 kifejezetten Ecóra asszociált, de ez az összehasonlítás nem vált Sansom előnyére: http://moly.hu/ertekelesek/1250636. A második kötet, a Sötét tűz már jobban teljesített:


>!
Agatha
C. J. Sansom: Sötét tűz

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Imádom a történelmet – hasonlóképpen a krimiket, így igazán nagyra értékelem azt, hogy a történelmi krimi műfajt valaki kitalálta, hiszen így a két kedvencemet sikerült egyesíteni.
Sansom jól ír. A majd 440 oldalnyi történet egy sorát sem éreztem fölöslegesnek, szépen ment előre a történet, ahogy én szeretem. :)
Lényegében 2in1 a könyv – vagyis 2 ügyön dolgozik főszereplőnk: az egyiket maga vállalta, a másikat kisebb, magas körökből érkező nyomásra kénytelen kibogozni.
Általában nem vagyok oda az egyes szám első személyben írt művekért, de itt nagyon passzolt, sőt úgy a könyv 1/3-ánál azt vettem észre, hogy én magam is nyomozok (amúgy pocsék vagyok a „na, ki a gyilkos, találd ki” játékban, simán hagyom magam tévútra vezetni).
Mindenki gyanús volt – ahogy kell. Igyekeztem a lehető legapróbb dolgokat is megrágni: valóban olyan kis jármbor, jólelkű Joseph? A házvezetőnő, a lovászfiú és a titkár azok, akik? És a Temzében talált óriás láb a kocsmában, vezet valahova?
Szóval egy tuti biztos: fogok még Sansom-t olvasni.

!

Caleb Carr is olvasókedvenc: az 1890-es évek Manhattanjében játszódó lélektani krimije, A halál angyala és folytatása, A sötétség angyala aprólékosan kidolgozott, hangulatos, minőségi krimi. @nat kifejezetten az „igényes” szót használja az első kötet értékelésében: http://moly.hu/ertekelesek/1143860. @lalazs hosszabban ír:


>!
lalazs
Caleb Carr: A Halál angyala

Kezdjük ott, hogy a Flint Journal kritikája szerint a Ragtime és A bárányok hallgatnak rajongói imádni fogják ezt a könyvet, ami szerény véleményem szerint kétségtelenül igaz. Hozzáteszem, hogy hozzájuk csatlakozhatnak még Sherlock Holmes és dr. Watson nyomozásait lelkesen követő olvasók is. Azt gondolom, hogy bár e krimi alapötlete egyáltalán nem egyedülálló – mert megannyi párhuzamot lehet vonni a fent említett és más hasonló kaliberű regénnyel, – ám mégis csak rá jellemző atmoszférával rendelkezik, amely annak az írói trükknek és ravaszságnak köszönhető, hogy Carr 1896-ba helyezi a történéseket. És pont itt látszódik meg Carr történészi vénája: egyszerűen elképesztő (bár néha már-már túl részletes is), ahogy leírja a századforduló New Yorkját – Egyesült Államokját – Londonját. Pont egy olyan érához nyúlt a szerző, ami közel áll a szívemhez, és ami nem különben bölcsője volt a pszichopatológiának és a törvényszéki orvostudománynak, s így olyan akkoriban technikai újdonságnak számító nyomozati módszereket vonultat fel a regény, mint az ujjlenyomat keresés-olvasás (daktiloszkópia), a grafológia vagy a Bertillon-féle antropometriai módszer („bertillonage”) stb. Ezek a módszerek akkoriban humbugnak számítottak és kísérleti jelleggel alkalmazták őket, ám mégis a szereplők szinte pontos pszichológiai profilt képesek felállítani ezek és Kreizler doktor analízisének segítségével. Tehát Thomas Harris regényeivel való párhuzam szinte elkerülhetetlen a könyv olvasása közben; nem beszélve arról, hogy E. L. Doctorowhoz hasonlóan Carr nemcsak egy-egy történelmi személyt vonultat fel a történet során, csak hogy néhány nevet említsek: Theodore Roosevelt, J. P. Morgan, Jacob Riis stb. Egyszóval zseniális belátást nyerünk a korszakba: az emberekbe, a bevándorláshullámba, ahogy mindent áthat a korrupció, a mocsok és a kapitalizmus. Tetszett, mindazon apró hibái ellenére, melyeket itt és most nem említek. Végül Bret Easton Ellis szavait idézném: „As a historian, Carr knows more about 1896 New York than any writer under 40, but as a novelist, he's smart in all the wrong ways.”

!

Kockáztatva az olvasó rosszallását a terjedelem felett, még néhány mű a műfaji kínálatból:

[[Indrek Hargla: Melchior, a patikárius| Indrek Hargla: Melchior, a patikárius]] – Észtország a középkorban, a főszereplő pedig egy gyógyszerész. @Profundus_Librum és @pat a pozitívumok kedvéért megbocsátják a könyvnek a kisebb botlásokat: http://moly.hu/ertekelesek/1358569 és http://moly.hu/ertekelesek/1190877.

Jörg Kastner: Az ördög színe kék – művészkrimi a 17. századi Amszterdamban, a középpontban egy Rembrandt-festménnyel. Ráadásul számomra még Moore-áthallás is. @lilijan sommás értékelése szerint: http://moly.hu/ertekelesek/586009

Hogy – természetesen szintén a teljesség igénye nélkül – kitekintsünk a magyar szerzőkre is, vegyük most szemügyre Kondor Vilmost. Kondor 2008-ban mindenféle előjel nélkül egyszer csak berobbant a köztudatba a Bűnös Budapest-sorozat nyitókötetével, a Budapest noirral, hosszan tartó megelégedésére az olvasóközönségnek. A számtalan értékelés közül most is igyekeztem vegyesen válogatni – @Kriszta szerette: http://moly.hu/ertekelesek/1384402; @ponty szerette is meg nem is: http://moly.hu/ertekelesek/1237106; @CaptainV ellenben nem csábult el Gordon által: http://moly.hu/ertekelesek/1057423.

A rajongóknak viszont ilyen csemegéket is kínál a net (tényleg, @cippo, nem lesz esetleg hosszabbítás azon a fotókiállításon?):


>!
cippo IP

Egy barátommal közös projekten kezdtünk dolgozni: csináltunk egy Kondor Vilmos inspirálta fotóblogot. Elméletileg kisvártatva interaktív lesz, úgy értem, térképpel, (hangos?) idézetekkel, ilyesmi.
Íme, a Gordon blues, avagy Budapest noir, ahogy mi látjuk: http://budapestnoir.tumblr.com/

Kapcsolódó könyvek: Kondor Vilmos: Budapest noir · Kondor Vilmos: Bűnös Budapest · Kondor Vilmos: A budapesti kém · Kondor Vilmos: Budapest romokban · Kondor Vilmos: Budapest novemberben · Kondor Vilmos: Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes

Kondor Vilmos: Budapest noir
Kondor Vilmos: Bűnös Budapest
Kondor Vilmos: A budapesti kém
Kondor Vilmos: Budapest romokban
Kondor Vilmos: Budapest novemberben
Kondor Vilmos: Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes
4 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!