Bemutatkoznak a Merítés szerkesztői XX.

Kedves olvasóink!

Igyekezvén lépést tartani a dinamikusan növekvő olvasottsággal, a közelmúltban újraindítottuk néhány olyan rovatunkat, mely hosszabb ideje szünetelt, MolyMazsolázó című rovatunk pedig gazdát cserélt, így szerkesztőségünk nemrégiben néhány új taggal gyarapodott. Fogadjátok szeretettel most az ő bemutatkozásaikat, ábécérendben.

@Bori_L – VilágOlvasó:

Sziasztok, Bori vagyok, a VilágOlvasó rovat új szerkesztője. Javíthatatlan könyvmoly és természetrajongó vagyok, bár ezt a kettőt utoljára négy évesen tudtam eredményesen összekapcsolni, amikor is egy növényhatározóból tanultam meg olvasni. Azóta kénytelen vagyok hol egyiknek, hol másiknak nagyobb teret engedni, de azt azért még mindig elmondhatom, hogy jóban vagyok a különböző határozókönyvekkel.

Egyetemi tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem biológia szakán kezdtem meg, ahol hangyákkal kezdtem foglalkozni, aztán végül természetvédelmi mérnökként végeztem a Szent István Egyetemen Gödöllőn, a szakdolgozatomat környezeti nevelési témából írtam.

Folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogy olyan dolgokat csináljak, amik érdekelnek, olyan emberekkel találkozzak, akikkel tudok kapcsolódni. Éltem közel egy évet Szlovéniában, ami a második otthonom lett, idén 10 éve önkénteskedem különféle szervezetekkel és idén 5 éve dolgozom is civil szférában. Négy év ifjúsági munka után tavaly átnyergeltem egy vetőmagokkal és fenntartható kertészkedéssel foglalkozó szervezethez. Egy tolna megyei kis faluban élek, és végtelenül élvezem a kerti, ház körüli és konyhai munkákat, még ha ezek néha az olvasástól is veszik el az időt.

Négy éve változó intenzitással, de nagyon lelkesen írok könyvajánlókat az Ekultura.hu számára, és tavaly október óta sorozatok fordításával is foglalkozom. Könyveket tekintve egyre kevésbé vagyok mindenevő, az elmúlt években főleg a science fiction és fantasy művek húztak be, de olvasok közben szépirodalmat, igyekszem minél több szakmai és ismeretterjesztő könyvet olvasni (nem igazán szokott sikerülni), és örömmel fedezem fel a kevésbé ismert országok irodalmát is.

(A képen épp megérkeztünk anyámhoz, a 10 kilós kutya az utolsó egy órát a nyakamban töltötte, így nem teljesen őszinte a mosolyom.)"

@deaxx – Kortárs VilágSzép

Sziasztok!

@deaxx vagyok, három éve moly, amikor ezt a bemutatkozást írom (2020. 04. 05.). Új Merítés-szerkesztőként eddig egyszer jelent meg rovatom a Kortárs VilágSzépben, remélem még sokszor ennyiszer olvashattok! A képet @fruppy készítette – nagyon aranyos rajz – itt is köszönöm!

Három éve moly – eleinte nem gondoltam volna, hogy ennyire szívesen vezetem majd az olvasásaimat, hogy ilyen élvezetes lehet értékeléseket írni és olvasni. Most ezek mellé a rovatszerkesztés is bekapcsolódik.

Főleg szépirodalmat olvasok. Néha próbálok nyitni más műfajok felé is, de a szépirodalom olyan biztos pont, hogy ha el is kalandoznék, mindig visszatérnék hozzá.

Az egyetem első éveiben kezdtem nyelvészettel foglalkozni, és ez azóta sem változott. Szívesen keresem a kapcsolatot nyelv és irodalom között, és érdekelnek a különböző kultúrák – a kortárs világirodalom felé is ez az érdeklődés vezetett. Rengeteg kulturális adalékot nyertem az olvasmányaimból, és nagyon jó érzés akár csak így is, de egy kicsit jobban megismerni a világot és a benne élőket.

Bemutatkozásom végére egy kedvenccé avatott kortárs világirodalmi könyv értékelését hoztam (mindenkinek szívből ajánlom a regényt!):

@Nienna001 – HatárŐrség

Megtévesztő módon Mardekár színekben pompázik az éppen olvasott könyv a kezemben, valójában vérbeli Hollóhátas vagyok. Van is egy hollóhátas kiadású Bölcsek kövém, @Eszter_Kereszt megajándékozott vele. A rajz saját, és bár van egy művészeti alapvizsgám, amit tizennégyévesen tettem le, de inkább felejtettem azóta, mint fejlődtem. Újabban a színezés köt le. Kedvenc íróim nevei szerepelnek a könyvek gerincén, mint Terry Pratchett, J. Goldenlane és J. K. Rowling, de valahogy lemaradt On Sai, pedig ő is elmaradhatatlan eleme az olvasmánylistámnak. Nagyon szeretek írni, írtam már fanfictiont Harry Potter világában, önálló novellákat és verseket. Ezeket magamnak, mert szórakoztatnak és kikapcsolnak. Ha tehetem utazok, múzeumokat fedezek fel, kastélyokat és városokat nézek meg. Saját múzeumlátogató csoportot is szerveztem egyetemistaként, amivel rengeteg helyre eljutottunk a barátaimmal.

A molyon hatodik éve vagyok jelen, minden nap szoktam több-kevesebb időt eltölteni, de inkább többet. Lassan minden funkciót kipróbálok, hoztam már létre kihívásokat, elkezdtem aktívan karcolni, zónagazda lettem, tagja vagyok a Borsodi Molyklubnak, amikor Egerben tanultam az egrinek és Sepsiszentgyörgy Molyklubjába is eljöttem, mert most az van közel. Itt vezetem a magánkönyvtáramat, sőt még azt is, hogy mennyit költök könyvekre, hogy jól lesokkolódjak az évvégén.

Történész vagyok, 2018-ban végeztem az egyetemen Egerben, 19-20. század szakirányon. A választott szakterületem a korszak divattörténete. Folyamatosan fejlesztem a magánkönyvtáram divattörténeti kötetekkel, már harminc felett van a számuk. Létrehoztam egy divattörténet zónát, mert nagyon meglepett, hogy nincs még. Most már van. Érdekel a nőtörténet, művelődéstörténet, kultúrtörténet és művészettörténet is. Tulajdonképpen minden, ami a hétköznapokkal összefügg. Leginkább az, hogyan éltek egykoron, úgy tartom, hogy az eseménytörténet mindig csak a keret, a lényeg nem a politikatörténetben van, hanem hogy ez milyen hatást gyakorolt az akkor élt emberekre.

Jelenleg egy ESC projekttel (Európa Uniós önkéntesség) Csíkszeredában önkénteskedem, innen jöhetett az ötlet, hogy felkérjenek a HatárŐrség rovat gazdájának. Ez egy 10 hónapos program és környezetvédelem a témája, így most Erdélyt fedezem fel, románul tanulok és rengeteget gyakorolhatom az angolt, mert nemzetközi önkéntesekkel vagyok egy szálláson. Nagyon szeretem a várost. Egészen augusztus közepéig ez lesz a táborhelyem.

@PTJulia – MolyMazsolázó

Sziasztok, jelenleg én vagyok a MolyMazsolázó rovatgazdája! Vajon mi közöm van a gyerekirodalomhoz?

Először is: Három kis mazsola anyukája vagyok, így évek óta a napjaim szerves része a mese. Minden nap olvasok esti mesét, amiket forgó rendszerben választanak ki a gyerekeim. Ahogy nőttek, úgy fejlődtünk e téren is: a kezdeti Anna, Peti, Gergő képnézegetős meseolvasást lassan felváltotta például Panka és Csiribí, aztán már a folytatásos, több estén átívelő mesékig is eljutottunk. Jelenleg még a 11 éves kiskamasz legnagyobb is lelkes hallgatója az esti meséknek, ezzel is tanúsítva, hogy mesét hallgatni-olvasni jó!

Másodszor: Tanárnéni vagyok („hittanos néni”), óvodástól középiskolásig minden korosztály volt már a palettámon, jelenleg az általános iskola minden évfolyamán próbálok nemcsak hit-, hanem életszeretet is átadni. A gyerekek úgy ismernek, hogy nagyon szeretek játszani, és szeretem a jó történeteket. spoiler

Harmadszor: Mondhatom, hogy évtizedekig büszke voltam rá, hogy a megyei könyvtárban az olvasójegyemen viszonylag alacsony sorszám szerepelt. Anyukám ugyanis első osztályos koromban beiratott a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárba spoiler, és onnantól kezdve én és a könyvek elválaszthatatlanok voltunk. Persze az otthoni könyvtárat is faltam és gyarapítottam, de számomra a könyvtárillat mindennel felért. Szerencsére 11-12 éves koromtól kezdve egész egyetemig olvasónaplót is vezettem, így visszanézve látom, hogy milyen sok mesét és ifjúsági regényt olvastam!

Negyedszer: pár éve már tagja vagyok a Merítés gyerekirodalmi és ifjúságirodalmi zsűrijeinek. Hálás lehetek a tagságért, a gyerekkönyvek rendesen megdobják az éves olvasási mutatómat.

Ötödször: Elég gyermeki lélek az, akinek az ágyában két plüssmedve, egy plüssdinnye és egy plüssananász lakik? (na jó, ez utóbbi a férjemé…)

A fotót @Sziduri készítette.

Lent olvashatjátok a kedvenc idézetemet, amely ehhez a videóhoz kapcsolódik a számomra:
https://www.youtube.com/watch…