A képzelet birodalmai – Strandra velük!

Rovatgazda
!
>!
vicomte MP
Merítés

A képzelet birodalmai – Strandra velük!

Beharangozó

Újra itt a nyár és a kánikula (bár a karc megírásának pillanatban épp szakad, de az előző két hét letaglózó hősége és viharai után határozottan jólesőnek tűnik ez a mostani csendes, de kitartó eső) úgyhogy ismét eljött az ideje, hogy rövid szünetet iktassunk be az idei nagy tematikánkba, és áttekintsük, hogy 2017 első féléves terméséből mely kötetek kívánkozhatnak egy elszánt fantasy rajongó polcára.

Az Alexandra könyvterjesztő hálózatának csődje miatt az első félév az egész magyar könyvkiadásban kissé nyögvenyelősen indult, és ez meglátszik a felhozatalon, ami lényegesen kisebb, mint ahogy azt a korábbi években megszokhattuk. Ám, ami megjelent, azok között számtalan igazán érdekes cím szerepel, amelyek méltán tarthatnak igényt a figyelemre.

Reméljük, hogy sok kötet válik majd az olvasók kedvencévé, és a nyári pihenés során nem csak vízparton történő heverészésre, homokvár építésre, hanem olvasásra is jut mindenkinek elég ideje! (Ahogy @Noro kollégának is, aki egy könnyelmű, de elsöprő sikert arató ígérettel harangozta be a már javában zajló nyaralását: https://moly.hu/karcok/929017 )

Ebben a hónapban is köszönettel tartozunk @Dominik_Blasir-nak, azért a listáért, amelyen folyamatosan gyűjti a friss magyar nyelvű fantasy megjelenések közül azokat, amelyekkel mi is szeretünk foglalkozni: https://moly.hu/listak/2017-es-fantasy-megjelenesek

S akiknek a szerkesztők, @Noro és @vicomte köszönetet mond, az első féléves fantasy könyvtermés időben történő leszüreteléséért és gusztusos tálalásáért: @Klodette, @ppayter, @pat, @Zsoofia, @CrazyTeddy, @Amadea, @zamil, @Szilárd_Berke, @lilla_csanyi, @Vicky3, @Dávidmoly, @duracell, @elge76, @Tantis @Vincenza, @Vác_nembéli_István_fia_istván, @seya, @AniTiger, @ViveEe, @ViraMors, @NewL, @Lanore, @perpetua, @Isley

17 hozzászólás
!

Agave Könyvek

Az előző évi nagyon erős és színvonalas fantasy felhozatalt követően az első félévben az Agave is kisebb fokozatra kapcsolt, és egyelőre csak négy könyvet tudunk náluk kiemelni, ami a fantasy zsáner iránt érdeklődők érdeklődésére számot tarthat. Némi vigaszra és reménykedésre adhat okot, hogy azért a második félévre belengetett írók között szerepel Jemisin és Morgan is, tehát várhatóan az ő sorozataik is folytatódnak.

Neil Gaiman: Északi mitológia c. könyve nem több és nem kevesebb, mint amit a címe ígér: a legismertebb skandináv mítoszok értő és modern tolmácsolása, amely elsősorban azok számára lesz igazán maradandó élmény, akik most szeretnének megismerkedni Odin, Loki és Thor kalandjaival. Bár nyilván azok számra sem okoz majd csalódást a könyv, aki Gaiman stílusát és íráskészségét értékelik, ahogy az @Klodette-tel is történt: https://moly.hu/ertekelesek/2351384

Előző számunkban már írtunk Robert Jackson Bennett: Pengék városa c. könyvéről mint a modernizált istenségek egyik legérdekesebb feldolgozásáról magyar nyelven, de az újdonságok rovat sem lehet teljes az idei év első valódi fantasy megjelenése nélkül.

@ppayter: https://moly.hu/ertekelesek/2324089

A Könyvfesztivál környékén jelent meg Christopher Moore: Lestrapált lelkek c. könyve, amely a szerző elborult és vicces urban fantasy univerzumának legújabb tagja; méltó, bár kicsit talán kevésbé ütős folytatása az egyébként újra kiadott Mocskos melónak. Mindenesetre @pat értékelése ezt támasztja alá: https://moly.hu/ertekelesek/2378835

Abszolút friss darab, a Könyvhéten megjelent Richard Kadrey: A végítélet kis doboza. A könyv a jelek szerint Christopher Moore nyomdokain halad a zsánerparódia határán egyensúlyozó urbánus fantasy regényével, amelyről @Zsoofia értékelését ajánljuk a figyelmetekbe:


>!
Zsoofia
Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Szóval leküldték az irodaszerek angyalát a földre, azzal a küldetéssel, hogy pusztítsa el a Földet Pandora a végítélet kis dobozával, és természetesen elveszti. A beleolvasó alapján úgy sejtettem, hogy ez lehet 2017 Sárkánycsalogatója, úgyhogy maximális lelkesedéssel vágtam bele. Annyira nem lőttem mellé.

A könyv végtelen ügyességgel lavírozik a humoros fantasy és a trash között. Nem találtam nagyon rétegeltnek, főleg nem karakterek tekintetében, mert mindenki lényegében ugyanannak a személyiségamőbának egy nyúlványa volt. A cselekmény pörög, mint a mérgezett gömbhal, de túlságosan is sokszor ismédlőnek meg hasonló események. Nem érződik annyira repetitívnek, mert ugyanannak a szituációnak mindig más megoldásmenetet talál ki főszereplőnk. A világból hiányzik az a meghatározó hangulatosság, pedig van itt minden, ami érdekessé tehetné, a legnagyobb egyedisége a világvége-szektatömeg volt.

De akkor mi az élvezhető? A snarky narráció, hogy minden második karakter hülye, hogy a romantikus szál igazából csak dísznek van, de azért belecsempész az író egy igen erős kritikát a női nem egyik kedvenc húzására, amiért csak tapsolni tudok, hogy az ügyeletes köcsögnek betörik az orrát, és amikor hisztizni kezd, mindenki ellene fordul, aminek minden könyvben meg kéne történnie, de nagyon kevésszer történik meg.

2 hozzászólás
!

Gabo SFF

A Gabo kiadó idén szintén kissé visszavett a tempóból, ám mivel a tavaly év végén bemutatott nyolc idei megjelenésükből hatot már kiadtak és a hetedik, Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék c. terjedelmes műve már szerkesztési fázisban van spoiler, mondhatjuk azt, hogy tartják magukat a terveikhez. S persze reménykedünk benne, hogy az év hátralévő szakaszában még egy-két nem várt újdonsággal is kirukkolnak.

Nagy érdeklődés előzte meg Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló c. könyvét, ezt a szokatlan történetszövésű politikus-intrikus fantasyt, amely sokkal inkább a társadalmi SF eszköztárával él, mintsem a fantasy regényektől megszokott elemekkel.

@CrazyTeddy: https://moly.hu/ertekelesek/2406841

A kiadó a jelek szerint szívügyévé tette az SFF antológiák népszerűsítését kis hazánkban, amiért a rovat két szerkesztője nem tud eléggé hálás lenni. Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017 címében spoiler talán a „legjobb” helyett a „legaktuálisabb” jobban körülírná a valóságot, mert többen is céloztak rá, hogy az USA íróit-olvasóit foglalkoztató gondok feltűnően nagy hangsúlyt kaptak ebben a kötetben. De mindenképpen örülünk, hogy végre ilyen válogatások is elérhetők magyarul. @Amadea pedig megfogalmazta az értetlenkedőknek, hogy mi is lenne a kötet reális címe:


>!
Amadea
Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017

Pontosabban az értetlenkedőknek: Az év legjobb science fiction és fantasynovellái Jonathan Strahan szerint, aki harminc éve foglalkozik SFF novellákkal, de ő is emberből van, szóval bocsi, ha egyes írások (vagy akár egyik se, de az már büdös) nem tetszenek (2016)
A kedves, @vicomte nemrég olvasta el az előző évi válogatást – amely a számomra hullámzó színvonal ellenére pozitív élmény volt – és az értékeléseket nézegetve kicsit mérges lettem. Fél-és egy csillag az egész kötetre nézve? Egy év magyar terméséből jobbakat lehetne összeválogatni? A harmadiknál félbehagyta? Nonszensz dolog az összes – kicsit gonosz leszek, de többségében mintha nem az értő olvasókhoz jutott volna el a válogatás. Az igazság jegyében fél csillaggal feljebb pontoztam a kötetet.

De hagyjuk a mérgelődést, és inkább nézzük meg, idén milyen novellák kerültek be a válogatásba.

Egy év várakozás alatt sikerült függővé válnom. A műfaj mellett a változatosságot is szeretem, amelyben az idei kötet is bővelkedik; mindegyik írásnak azzal a várakozással kezdtem neki, hogy vajon milyen ismeretlen világba röpít el. Hangsúlyosabb témaként a mesék világa és a nők helyzete bukkan fel, de nem túlzó mértékben, a tetszési görbe (ha úgy tetszik: a színvonal) pedig sokkal egyenletesebb volt, mint a 2016-os kötetben.

A tavalyihoz hasonlóan most is három csoportba szedtem a novellákat, illetve csak akartam, mert az első szakasz végén derült ki, hogy Strahan idén feltűnően sok tetszetős történetet szedett össze, vagy az én elvárásaim módosultak az egy éves böjt alatt, emiatt több, meglehetősen unortodox kategóriára bontottam tovább őket.

Átütő erejű, nem-érdekel-hogy-néz-ki-a-lakás – hozzáállást eredményező novellák:

Alyssa Wong: Megfulladsz, hogyha itt maradsz – Alyssa „cuki vagyok, de genya” Wong okozta az első katarzist. Elképesztően hangulatos, ötletes és fordulatos novellát írt, nekem sokkal jobban tetszett, mint a tavaly olvasott Sorvadó anyának éhező leánya, amivel egyébként ez a fiatal egyetemista megnyerte a Nebula-és a World Fantasy díjat.
Seth Dickinson: Az éj és selyem törvénye – az első ösztönös reakcióm az volt, hogy „b@szki, ez milyen jó!” Az a fajta írás, aminél várod, hogy minél hamarabb hazaérj és folytathasd. Ha a Kormorán Baru is olyan ötletes és menő, mint ez, akkor azt is szeretném elolvasni.
Nina Allan: Az űrutazás művészete – a kötet legnagyobb meglepetése volt a Mika modell mellett; a szerzőt nem ismertem, a cím kicsit unalmasan hangzott, de a novella abszolút megnyert magának: az elmélázó-gondolkodó, csöndes elbeszélő a körülötte lévő világról mereng, az emberi kapcsolatokat mutatja be, az életét betöltő nagy rejtélytől (amit nem nehéz megoldani, de nem ez a lényeg) az édesanyján át a szállodájában megszálló űrhajósokig.
N.K. Jemisin: A vörös föld boszorkánya – ez a nő írt egy egy egy háztáji mágiás, Délen játszódó történetet! Annyira jó, hogy majdnem eldobtam az agyam.
Yoon Ha Lee: Rókacsapda – lehet, hogy egy rutinos SFF-olvasó már látott ilyet, nekem újdonság volt, a játékos hangvételt különösen szerettem benne.

Igazán jók voltak – azaz nem tudom, objektíven mennyire zseniálisak, de nálam súrolták a fentebbi kategóriát –, de néha bevillant, hogy főzni is kellene:

Catherynne M. Valente: A jövő színe kék – Valentének a szokottnál is messzebbre gurult a gyógyszere; nyitó szerzőként úgy megpörgetett magam körül, hogy azt se tudtam, hogy hívnak. Még mindig van bennem némi bizonytalanság, hogy szimplán furának látom vagy tényleg jónak, de hát szívcsücsök íróról van szó, na… a kisfóka meg dübekszik (@Hanna leleménye), van ennél aranyosabb szó?
Paolo Bacigalupi: Mika modell – nem kis bizalmatlansággal álltam a szerzőhöz, de annál jobban tetszett ez a rövid, frappáns kis novella. Tulajdonképpen nem mutat be nagy újdonságot, de értékelem, hogy jól van megírva.
Aliette de Bodard: Szellemhalászat – De Bodard-ról már sokat hallottam, nagyon kíváncsi voltam, mit tud. Sokat. Jól. Újszerűen. Egzotikusan.
Sam J. Miller: Szakállas dolgok – jól ír ez a pasas. Van benne valami oldschool, retro férfias, szikár vonás, ami nekem nagyon tetszik, bármiről is ír.
Delia Sherman: A nagy detektív – általában nem tetszik, ha más szerzők legendás figuráit keltik életre, de ez nagyon érdekes volt. Lehet, hogy más fintorogni fog rá. Naggyon steampunk.
Genevieve Valentine: Levelek a Themisről – trükkös novella, engem simán megvezetett az elején, utána pedig élveztem összerakosgatni a kirakóst.
Amal El-Mohtar: Az üveg és vas évszakai – szép és egzotikus, kissé komótos (de nagyon jól áll neki) gendermese, szerettem olvasni, csak a befejezés nekem kissé megbicsaklott. (A szerzőnek olyan a neve, mint egy imádság.)
Caitlín R. Kiernan: Whisper Road (9-es számú gyilkos ballada) – úgy tűnik, Kiernan-kompatibilis vagyok. Aki nem, annak jó hír, hogy ez a novella sokkal jobb, mint a Dancy vs. a Pteroszaurusz. Sejtetős, borzongató rémálomba illő történet, kicsit King-felhanggal.
E. Lily Yu: Az Orion-puszta boszorkánya és a gyermeklovag – tematikájában, hangnemében hasonlít Az üveg és vas évszakaihoz, nekem ez is bejött.
Elolvastam és nem szenvedtem tőle, de nem lesz maradandó élmény.
Naomi Novik: Ezüstfonás – szegény Novik úgy elvágódott nálam a Rengeteggel, hogy azóta se tudott felállni. Úgy érzem magam, mint egy gonosz banya, a kis szolgálólányom bárhogy sikálhatja az ezüstöt, nekem sose lesz elég jó. Nem rossz ez a novella, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Vagy csak nem vagyok Novik-kompatibilis.
Daryl Gregory Még a morzsák is finomak voltak – muris volt, de mi akart lenni az értelme?… Mindenesetre óvatosan nyalogassátok a falat.
Carolyn Ives Gilman: Turné az idegennel – erre már alig emlékszem. Jól indult, aztán kifulladt. De az az… atrocitás minek kellett bele? És miért pont úgy?!
Theodora Goss: Piros, mint a vér, fehér, mint a csont – a kategória legjobbja, ha egy kicsit erősebb, eggyel magasabb kategóriába került volna. Az idén (tavaly) tényleg a meseparafrázisoké (volt) a főszerep.
Lavie Tidhar: Végállomás – ez meg a másik. Szép, szomorkás írás.
Charles Yu: Mese – A legkevésbé SFF novella, inkább fájóan lélektani.

Tudtam volna nélküle élni (nagyon röviden):

Joe Abercrombie: Két nő – nagyon szép dolog a párkapcsolat. Ha lottó lett volna, nyertem volna, amikor a pasim tetszési indexét totóztuk a tavalyi kötet kapcsán. Sejtettem, hogy Valente Liliom és szarva, ami egy szövegorgazmus, nem nagyon fog neki tetszeni (az én lieblingem!). Nekem meg az ő kedves szerzője, Abercrombie nem jött be. Annyira nem, hogy talán ez tetszett a legkevésbé az egész kötetből. Béna humorizálás az egész.
Rich Larson: Pattaya – az a fajta, ami max. ujjgyakorlatnak jó.
Alex Irvine: A kilences számú hold – nem nagyon emlékszem rá.
Alice Sola Kim: Utód, birtokló, pótlék – tudjátok, mire emlékeztetett? A Faculty – Az inváziumra. Igen, arra a kilencvenes évekbeli filmre. Legalább a végkicsengésében nincs hozzá sok köze.
Geoff Ryman: Nevető árnyékok – érthetetlen, hogy Strahan miért ragaszkodik ehhez az íróhoz; akárcsak a Kapitalizmus a 22. században, ez is zavaros, kusza, furcsa, asztalfióknak való írás.
Paul McAuley: Az Antarktisz tündéi – szegény a nehéz időszak első áldozatai közé tartozik; sokáig, kis adagokban olvastam, esélye se volt hatni rám. Tulajdonképpen újra kellene olvasnom, de nincs hozzá kedvem.
Ken Liu: Hét születésnap – értem én, de nem tetszik.
Ian R. MacLeod: Látogató Tauredből – tulajdonképpen nem volt rossz, de a vége nagyon lapos volt.

!

A kiadó újdonságairól szóló rovatunkat rendhagyó módon egy tavalyi könyvvel kezdjük. Még a 2016. júniusi számunkban ígértünk ugyanis értékelést az akkor vadonatúj M.A.G.U.S. novellafüzérről, a Sziréndalról. Az érdemi tartalom sajna mostanáig váratott magára, de örömmel jelenthetjük ki, hogy egyikünk a napokban végre elolvasta a gyűjteményt. :)
@Noro: https://moly.hu/ertekelesek/2421301

Most pedig mindenki indítsa el a háttérben az Örömódát, mert megjelent Abraham Merritt: Istár hajója című, évek óta „előkészületben” álló, klasszikus pulp-korszakbeli regénye. Tartunk tőle, hogy a nagy várakozás az olvasók egy részében túlzott elvárásokat ébresztett, ezt a könyvet ugyanis nem érdemes a saját korának igényeitől elvonatkoztatva, „modern” szemmel olvasni. (Egy megjegyzés: a szerző egyik utolsó műve, A délibáb harcosai szerintünk jobban kielégíti a mai olvasók igényeit.)

@zamil: https://moly.hu/ertekelesek/2391713

A Jon Shannow-könyveket valószínűleg még az a fantasyrajongó is megkívánná, aki – valamilyen fatális félreértésből kifolyólag – nem szokott Gemmellt olvasni. A francia kiadásból átvett borítók ugyanis nagyszerű (bár avatatlanok számára talán egy kicsit meghökkentő) színfoltjai a magyar könyvesboltok SFF-kínálatának. David Gemmell: Az utolsó Őrző a jól ismert Drenai-ciklus stílusát idézi fel vadnyugati köntösben.

@Szilárd_Berke: https://moly.hu/ertekelesek/2392292

Biztosak vagyunk abban, hogy Gaura Ágnes rajongótáborából jónéhányan olvassák a rovatunkat is, de nem csak ezért emeljük ki az új könyvét. :) A magyar folklór által inspirált fantasztikus regény az olvasói nyomás nélkül is eléggé unikális ahhoz, hogy mindenképpen megemlékezzünk Gaura Ágnes: Túlontúl c. könyvéről. @lilla_csanyi pedig nemcsak a könyvet értékelte, hanem a kiadó egészét és korábbi könyveit is megtámogatta egy igen erős marketinggel. :D


>!
lilla_csanyi
Gaura Ágnes: Túlontúl

Értékelés, Delta Vision edition. (Avagy „Keresd az elrejtett DV-s könyvcímeket!” játék.)
Hölgyek és urak, amit Gaura Ágnes véghezvitt, az maga A tökéletes trükk: az első 300 oldal alapján nem hittem volna, hogy 2,5 csillagnál többet fog tőlem kapni, de a végére simán lett belőle 4,5.
A történet három szálon fut, három különböző helyszínen (egyfajta Tükörbirodalmakban), természetesen különböző szereplőkkel. Hogy Tündérkertből miért volt ilyen sok, azt Jobb nem firtatni; ugyanazt éreztem az olvasásuk közben, mint amikor megboldogult kamaszkoromban néztem a Bleach című animét: szétizgulom magam, mikor az egyik rész végén Ichigo látszólag holtan összerogy, remegő kézzel klikkelek a következő rész lejátszása gombra, hogy ezután végignézhessek 25 percnyi fillert egy beszélő plüssállatról. A második helyszín természetesen nem más, mint A világ közepe, vagyis Budapest, ahol megismerhetünk néhány Túlontúl hülye nevű szereplőt, úgy mint Fekete Farkas, Fekete Szilárd (de legalább nem Barna a vezetéknevük) és Berenczi Liliom. Ez már egy fokkal érdekesebb szál, mint Tündérkert, de szerencsére akadnak ebben a könyvben még Különb dolgok is: szépen és vidáman csengő neve ellenére az Aranykertben találjuk a legizgalmasabb karaktereket, a legmélyebb lélektani drámákat és a legjobb párbeszédeket is. Konkrétan a kedvenc jelenetem, a Hangakirály és a Kriptaherceg egymásnak feszülése is itt játszódik. Ez a fejezet egy gyönyörűen megkomponált, szimbolikusan elmesélt történet arról, hogy ragyoghat akármilyen fényesen a Napnak fénye, a Holdnak árnyéka vagy akár a Csillagok szikrái is, képtelenek leszünk meglátni a jót, ha lelkünkbe férkőzik a kétség, elveszítjük a bizalmunkat egy szeretett személy felé.
A regény maga klasszikus népmesei elemekből építkezik: egy Csillagtalan éjen két tiszta szívű szerelmes közé férkőzik az Ördög a Hazugságok erődjén át, megkeményíti a lány apjának Acélszívét, ezzel pedig darabogra szaggat és romlásba taszít egy egykor büszke és boldog birodalmat. A végzet masinériái azonban egy percre sem állnak le: egy látszólag jelentéktelen és döntésképtelen bölcsészhallgató kezébe adják az Új tavasz lehetőségét…a kérdés csak az, szembe mer-e nézni Liliom a Lángmarta örökséggel, hogy vállalja a Lidércnyomást, és ő legyen tündér és ember Lélekkovácsa?
Bár a regény elején nehéz azonosulni a Kallódó hősökkel, Liliom kényszeres mesefüggősége pedig időnként rémisztő, de összességében kijelenthetjük, hogy ez a regény Embertelen jó. :)

Vége a mesének!

5 hozzászólás
!

Fumax

Anthony Ryan: Az ébredő tűz c. regénye a tavalyi év utolsó heteiben került ki bizonyos könyvesboltokba, de a legtöbb helyen csak újév után lehetett ténylegesen megvásárolni, így aztán határesetként ismét megemlékezünk róla. A regény remekül ötvözi az “elveszett világ” típusú kalandregényt az intelligensen alkalmazott steampunk hatású elemekkel és a Brandon Sanderson-féle “kemény mágia” irányzattal. Részletesebben: https://moly.hu/ertekelesek/2418213

A kiadó idén sem tétlenkedett, és az elsők között jött ki Sebastien de Castell: Az áruló pengéje c. regényével, amely, ha nem is lett átütő siker, mégis számos embernek szerzett kellemes perceket, így @Vicky3-nak is: https://moly.hu/ertekelesek/2314555

A fantasy horrorisztikus vonulata, King művein kívül, ha nem is egyedi, de mindenképpen ritkaság a magyar piacon, így mindenképpen meg kell még emlékeznünk Chuck Wendig: Halálmadarak c. könyvéről, amelyről @Dávidmoly értékelését emeltük ki:


>!
Dávidmoly
Chuck Wendig: Halálmadarak

Kedvenc halállátóm, Miriam Black visszatért – és milyen ***** jól tette!
Wendignek sikerült megőriznie az első rész erényeit (mocskos, véres, kegyetlen és mocskos), miközben tovább építette a mitológiát (hahó, Birtokháborító!) és a karaktereket (hahó, utolsó fejezet!). A történet csavarjának iránya nem meglepő (de bevallom, az oka és a mértéke már meglepett), viszont a tempó és a stílus engem kárpótolt eme hiányosságokért.
Apropó, stílus. Talán-meglepő-de-mulatságos tény: ha lehántjuk a trágárságok és beszólások felszínes rétegét, alatta egy meglepően lírai, szépséges szöveget találhatunk, időnként már-már prózaversbe hajlót. Ezúton is mélységes elismerésem a fordító Rusznyák Csabának!
Karakterek: van, akit idegesítenek a sebzettségüket és veszteségeiket (verbális és fizikai) agresszióval és rettenetes lazasággal palástoló karakterek, de úgy látszik, hogy engem már nem – legalábbis ha úgy vannak megírva, mint Miriam vagy Wren. Lehet, hogy nem tökéletesek, hogy tüskések, mint egy szögesdrótba tekert sündisznó, hogy mocskosabb a szájuk, mint egy megvadult kocsisé, de Wendig mégis elérte, hogy kedveljem őket, hogy érdekeljen a sorsuk, hogy ne menjek ki azon a ********* ajtón, amikor veszélyben vannak, és ez jó.
A borító most is elképesztően gyönyörű, ha tudnék zenélni, akkor megzenésíteném. A tipográfia még mindig elég furcsa (az oldalszámot legalább fél tucatszor néztem lapon mászó rovarnak), de valahogy illik a könyvhöz.
Összességében még mindig szeretem Miriam Blacket, és várom a harmadik könyvet. Négy és fél csipegető holló az ötből.

!

Egyéb kiadók

A könyvpiac általános bizonytalanságának következtében nem csak az SFF-zsánerrel (egyik) fő profilként foglalkozó kiadóknál esett vissza a kiadott címek száma, de a korábbinál is kevesebb felnőtteknek szóló SFF-regénnyel jöttek ki az egyéb kiadók is, így viszonylag kevés érdemi tartalmat tudunk ennek kapcsán megosztani veletek.

Ian Tregillis: Géplélek c. könyve érdekes módon mintha a fiatalabb korosztályt fogta volna meg elsősorban, pedig a történet a legkevésbé sem őket célozza meg. Sötét és kegyetlen hangvételű alternatív történelmi regényről van szó, épp csak egy hangyányi disztópiás beütéssel.

@duracell: https://moly.hu/ertekelesek/2398917

A Könyvmolyképző Joe Abercrombie: Pengeélen c. novelláskötetével bővítette az Első Törvény univerzumát, és @elge76 értékelése alapján tényleg bővült is az univerzum:

https://moly.hu/ertekelesek/2423490

Az idei év egyik szenzációja volt, hogy a Könyvfesztiválra nem csupán kiadták Andrzej Sapkowski: Fecske-torony c. regényét, de maga a szerző is ellátogatott hazánkba.
A regényről sajnos kicsit kiábrándult vélemények is születtek, elsősorban azért, mert a fordítócsere némileg laposabbá tette a szöveget, holott az igényes és választékos megfogalmazás hatalmas pozitívuma volt az előző köteteknek. @Vincenza kincsként kezeli ugyan a könyvet, de bizonyos hibái felett ő sem huny szemet: https://moly.hu/ertekelesek/2422447

De lássuk @Tantis karca jóvoltából, hogy maga az író mit mesél:


!

A YA határán innen és túl

Mivel a nyári szezonban talán még a legelszántabb grim-dark rajongók is hajlamosak némileg könnyedebb hangvételű könyveket is a kezükbe venni, ezért egy röpke pillantásnál többet vetünk néhány YA-gyanús, de olvasásra érdemesnek tűnő könyvre.

a) kis híján epikus fantasy

@Noro: Lian Hearn: Nyolcsziget császára c. könyve az év első nagy rejtélye számomra a “vajon milyen korosztályt célzott meg a szerző” örök kvízjátékában. Engem Karl May indiánregényeire emlékeztetett, wasabi szószban pácolva.

@Vác_nembéli_István_fia_istván: https://moly.hu/ertekelesek/2339285

@vicomte: Kae Westa: Napsötét c. regényéről egész egyszerűen még az értékeléseket olvasva sem tudom eldönteni, hogy vajon pontosan kit célzott meg az írónő. Vannak ugyanis elég érdekes felvetések…
@seya is eléggé ambivalens érzésekkel tette le a könyvet: https://moly.hu/ertekelesek/2388441

@vicomte: V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia c. könyvének ötlete érdekesnek tűnik, bár határozottan az az érzésem, hogy elsősorban a fantasyt a YA irányból megközelítők számára jelenthet új élményt. Az tény, hogy elég nagy rajongótábora van a regénynek, többek között @AniTiger is: https://moly.hu/ertekelesek/2376537

b) nem csak lányoknak

@Noro: Befejező részéhez érkezett a Leszámolók szuper-anti-hős trilógiája. Brandon Sanderson: Vész c. regénye könnyed stílusa miatt kapott YA besorolást, de bármelyik korcsoport számára szórakoztató olvasmány lehet, és határozottan inkább fiús olvasmány: @ViveEe: https://moly.hu/ertekelesek/2415240

@vicomte: Az Agave folytatta a tavaly elkezdett Köztesvilág trilógiát Neil Gaiman – Michael Reaves – Mallory Reaves: Ezüst Álom c. regényével, amely @ViraMors értékelése alapján kimondottan az a fajta könyv, amelyet jó érzéssel tehet le az ember az olvasást követően, ha elfogadja, hogy ez bizony egy szórakoztató ifjúsági könyv: https://moly.hu/ertekelesek/2427687

c) a tipikusok

@vicomte: nos, sokszor bebizonyosodott már, hogy csak nagyon mérsékelten vagyok kompatibilis a lányoknak írt YA-val, így bevallom, nem nagyon csigázott fel a lenyűgözően csajos borítóval kiadott Cinda Williams Chima: Lángvető c. műve sem. A fülszöveg és rajongók véleménye sem oszlatta el a kételyeimet, de minden további nélkül elhiszem, hogy a megcélzott olvasói rétegnek ez a regény kellemes kikapcsolódást fog jelenteni, ahogy azt @NewL is írta: https://moly.hu/ertekelesek/2346498

@vicomte: Mary E. Pearson: Az árulás szépsége c. regénye kapcsán elmorfondírozhatnék azon, hogy vajon mi értelme van a címkék alapján történő molyos rangsorolásnak, hiszen a könyv adatlapja szerint ez nem csupán a második legnépszerűbb fantasy regény, de a romantikus regények között is ezüstérmes helyen áll. De inkább át is adnám a szót @Lanore-nak, aki a legtöbb rajongóval szemben némi kritikát is megfogalmaz: https://moly.hu/ertekelesek/2406780

@Noro: Bevallom, engem foglalkoztat Charlie N. Holmberg: A papírmágusának alapötlete, annak ellenére is, hogy a borító és a fülszöveg “vörös pöttyös” jellegű könyvet sugall. Kíváncsi vagyok rá, hogyan oldja meg a mágiaközpontú világ bemutatását egy tipikus YA regény (ami nem a Harry Potter).

@perpetua:


>!
perpetua P
Charlie N. Holmberg: A papírmágus

Amit olvastam, az nagyon tetszett, de ennek a könyvnek hosszabbnak kellett volna lennie ahhoz, hogy teljes élményt nyújtson. :) :(
Nagyon tetszik a világ, amit az Írónő megálmodott a különféle mágiákkal, engem is elvarázsolt. Érdekesen indult, ahogy megérkeztünk Ceony-val, új mestere Thane mágus otthonába. A tanulás folyamata is izgalmas volt, vártam, hogy meglássuk mi is, hogy miért különleges dolog Hajtogatónak lenni. Aztán nagyon hamar történt a nagy váltás, jött a baj. Az ifjú tanítvány még messze áll attól, hogy igazi mágusnak mondja magát, de elindul, hogy segítsen. Izgalmas utazásba kezd tanára múltjában és életében, ezt a részt is nagyon szerettem.
Tehát tulajdonképpen tetszett a váltás előtti és a váltás utáni rész. Tökéletes lezárása a könyvnek, de a két rész között még hiányzik valami. Lehetett volna hosszabb a tanulási folyamat, vagy több tényleges mágiát olvashattunk volna, vagy igazából bárminek örültem volna, ami jobban összeköti a két részt. Így túl hirtelennek éreztem a váltást. Csak emiatt nem tudok rá több csillagot adni, pedig nekem tényleg tetszett. Féltem megvenni a könyvet, de egyáltalán nem bántam meg, és az események alakulása miatt még inkább várom a folytatást. :)

!

A D&D regények alkonya

@Noro

Lezárásképpen egy szokatlan hírt kell megosztanunk: a Forgotten Realms világára írt könyvek sora lassan a végéhez közeledik. Ha a Delta Vision kiadó idei tervében szereplő regények elfogynak, akkor nagy esély van rá, hogy nem követik őket újabbak. A tárgyalások állítólag még folynak, de a Hasbro cégcsoporthoz tartozó Wizards of the Coast (az amerikai kiadó) azon a véleményen van, hogy a szerepjáték-regények kiadása, illetve ezekre fordítói licenszek kiadása túl sok munkával és túl kevés bevétellel jár. Vagyis a D&D-regények kora hamarosan leáldozik.

Ehhez tudni kell, hogy angol nyelvterületen a szerepjáték-irodalom súlya elenyésző a fantasztikumon belül. Az olyan nevek, mint Salvatore, Weis vagy Hickman nem versenyezhetnek az eredeti világokra alkotó szerzőkkel. Arról nem is beszélve, hogy a játékipar mennyivel nagyobb üzlet a könyvkiadásnál. Magyarország minden bizonnyal különleges helyzetben volt az 1990–2000-es években azzal, hogy a szerepjátékos regényeket sokkal többen olvasták, mint ahányan D&D-vel (vagy akár M.A.G.U.S.-sal) játszottak. Ez valószínűleg annak volt köszönhető, hogy annak idején az első Sárkánydárda- illetve Drizzt-regények megjelenése lényegében egybeesett a fantasy piac kialakulásával. (Nekem is az Őszi alkony sárkányai volt az első valódi fantasy élményem, 1992-ben.)

A Dragonlance-könyvek magyar kiadása már 2014-ben lezárult (eredeti nyelven 2010-ben, csak akkor még bizonyára nem volt kötelező érvényű a döntés). A többi D&D-univerzumra (Dark Sun, Ravenloft) pedig talán már csak a rajongók emlékeznek. A Forgotten Realms-regényeket valószínűleg Salvatore utolsó sötételf-története, a Hős fogja rövid időn belül lezárni (illetve zárta le Amerikában, 2016 őszén).

Ennek köszönhető, hogy az elmúlt fél évben a magyar kiadó ráerősített azon D&D-regények kiadására, amelyeknek egy rövid ideig még birtokolja a kiadási jogait. Nem tehetnek mást, mert az óra ketyeg: könnyen lehet, hogy vagy most, vagy soha.

R. A. Salvatore: A Vastörpe bosszúja
@Isley: https://moly.hu/ertekelesek/2382728

R. A. Salvatore: Ősmágus
@Isley:


>!
Isley
R. A. Salvatore: Ősmágus

Ez a kötet valóban felkészítette a tényleges hazatérést. Salvatore tényleg befejező trilógiához illő tempót diktál ebben a regényben. Óriási események mennek végbe, és szüntelenül követik egymást a nemcsak a mi fizikai világunk, hanem az Abyss sorsára nézve is alapvető fontosságú kataklizmatikus történések.
Quenthel Baenre és a Pókkirálynő céljai továbbra is kifürkészhetetlenek, senki sem bízhat senkiben, időt álló szövetségek helyett legfeljebb közös érdekek miatt lazán összekapcsolódó rövid együttműködések alakulnak csak ki a drow-k világában, miközben Torilra rászakad a démonok világa és a legnagyobb játékmesterek is meglepően törékenynek találják egy csapásra megingathatatlannak vélt helyzetüket.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!