A képzelet birodalmai – Az alternatív történelem I.

Rovatgazda
!
>!
vicomte P
Merítés

A történelem és a fantasy metszéspontjai

Ebben a hónapban a Merítés fantasy rovatában folytatjuk A képzelet birodalmai előző számában elkezdett történelmi köntösbe bújtatott fantasy írások elemzését és kísérletet teszünk arra is, hogy az ilyen témaválasztású műveket kategorizáljuk.

Amennyiben az annalesekből ismert tényekhez több vagy kevesebb fantasy elemet keverünk, akkor az ennek eredményeként született regényeket nagy vonalakban három fő csoportot valamelyikébe tudjuk elhelyezni:

1.) Történelmi fantasy
2.) Alternatív történelmi fantasy
3.) Historizáló fantasy

Ezekre az alzsánerek jellegzetességeinek bemutatásán kívül ebben a számban kvázi kronologikus sorrendben néhány tipikus példát is idézni fogunk, továbbá részletesen bemutatjuk, hogy a műfaj egyik klasszikusa, Howard, hogyan használta fel a történelmi tényeket, hogy megalkossa Hyboria sosemvolt birodalmait és népeit.

Ez a szám túlnyomó részben @Noro munkája, jómagam csupán itt-ott egészítettem ki az általa írtakat.

A tartalmakat most @Röfipingvin @Shanara @kokaiakos @B_Niki @johnjsherwood @hipnodanzer @Katalin_Bartha @nyolcadikutas @Hanaiwa @Profundus_Librum molyoknak köszönhetjük.

Fogadjátok szeretettel!

8 hozzászólás
!

Történelmi fantasy – avagy a rejtőző mágia

Ebben az esetben a mágia a háttérben marad, s még az is kevesek kiváltsága, hogy egyáltalán bizonyossággal bírjanak a természetfeletti létezéséről, habár a babonák és mendemondák természetesen hemzsegnek a varázslatos lényektől.

Jól bevált trükkje a stílust követő szerzőknek, hogy valószínűtlenül furcsa, de megtörtént eseményeket keresnek a történelemben, amiket úgy állítanak be, mint egy varázsló művét.
Az Anubisz kapuiban varázslat okozta az Angliára zúduló, hihetetlenül hideg telet; az Isten ostoraiban egy táltos fordította vissza Attilát Róma kapui elől.

A hasonló történeteket hívhatnánk akár „titkos történelem” fantasynek is, mivel a valóságos események mögött egy rejtőzködő, okkult világ és történelem húzódik meg.

A magyar szerzők közül mindenképpen ki kell emelni ezen alzsáneren belül Kornya Zsolt Sötét Mersant-sorozatát (http://moly.hu/sorozatok/sotet-mersant-vilaga), amelynek még a gyengébb darabjai is remekül adják vissza a sötét mágia művelői által manipulált középkor világának hangulatát.

A rejtőzködő mágusok és a legkülönbözőbb stílusok keverése miatt sokak kedvence az Anubisz kapui, amelyről a rovat mindkét szerkesztője igencsak jó szívvel írt:

@Noro: http://moly.hu/ertekelesek/614857
@vicomte:


>!
vicomte P
Tim Powers: Anubisz kapui I-II.

Az idei első újraolvasásom, ami kilenc évvel az előző után sem okozott csalódást.
Bár gőzgépek nincsenek benne, de a 1800-as évek elejének milliője és a stílus miatt nem véletlenül tartják ezt a regényt a steampunk egyik alapművének.
A történet meglehetősen csavaros; egyszerre van benne jelen az időutazás kauzalitási problémája, némi posztmodern játszadozás a szerzői identitással (a főszereplő valójában az író költői álneve) az egyiptomi eredetű mágia és a dickensi Anglia nyomora és hisztériái.
S mivel a szerző nagyon alapos és a forrásokat intelligensen és tisztelettel kezeli, ezért a könyv egyszerre tud szórakoztató pulp és filozofáló regény lenni. S bár ez látszólag szentségtörés, de a korabeli romantikus költészet és a bizarr, gótikus horror ugyanolyan jól megfér itt is egymás mellett, mint annak idején a Shelley házaspárnál.
Egyetlen problémám volt a könyvvel, hogy a történetszövést kissé egyenetlennek érzem. Sajnos néha az is előfordul, hogy némileg leül a cselekmény, amit csak valami dramaturgiai fogással (véletlen, hirtelen megvilágosodás) lehet újra felpörgetni, de ez sehol sem zavaró mértékű, úgyhogy inkább csak kis szépséghiba, mint komoly bosszúság.

!

Alternatív történelmi fantasy – avagy a megbolygatott világrend

Az ilyen történetek esetén az előző alzsánerrel szemben a bárki számára hozzáférhető történelemkönyvekben szereplő tények egyáltalán nem egyeznek meg az általunk ismert valóságos eseményekkel.
Másképp néznek ki a térképek, mások nyerték meg a háborúkat, más a vallás vagy a kultúra: a különbségek nagyon is szembeötlőek.

Néha maga a mágia megjelenése okozza a változást, mint amikor a Hollókirályban vagy a Boszorkányfutam világának múltjában a varázslók egyszer csak felfedik magukat mindenki előtt.

Máskor az összefüggések nem ilyen nyilvánvalóak: nem tudjuk például, hogy a Teremtő Alvin sorozatban (http://moly.hu/sorozatok/teremto-alvin) akkor is létezne-e a Stuartok amerikai királysága, ha a világban nem volnának mágikus fortélyok. De ezen nem is kell törni a fejünket, hiszen a világnak mindkettő – a mágia és a megváltozott történelem – külön-külön is szerves, kihagyhatatlan részét alkotja.

Az analitikus kedvű olvasókat valószínűleg meglepi, de akadnak olyan alternatív történelmek is, amelyekben a mágia léte nem változtatja meg a legfontosabb történelmi eseményeket. Ha átgondolt történetről van szó, akkor ez általában arra vezethető vissza, hogy az egyes szereplők „természetfeletti erőforrásai” kiegyenlítettek. Az Őfelsége sárkányában Napóleon légitámadást indít Anglia ellen, de az ottani sárkányok visszaverik a – valóságban nyilván soha meg nem történt – akciót.

Az alternatív történelmi fantasyk egyik jellegzetes típusa a historikusok által lejegyzetteket jócskán megelőzően létező civilizációkban játszódó regények.
Ezek is alternatív történelmek, hiszen nem tesznek mást, mint egy civilizációt képzelnek oda, ahol tudomásunk szerint nem létezett hasonló. Ilyen a Tündérösvény mágikus Aranybirodalma vagy épp bármelyik Atlantiszt emlegető történet.

Naomi Novik könyveit már többször is említettük a rovatban, de a népszerűségük még mindig kiugró itt a Molyon, és szinte hetente születik is hozzájuk új értékelés. Ezek közül most @Röfipingvin-ét emeljük ki:


>!
Röfipingvin MP
Naomi Novik: Őfelsége sárkánya

Mindig is szerettem a sárkányokat, a sárkányos történeteket. Elbűvölnek, ez van.
Ez a könyv pedig egy nagyszerű történelmet rajzol köréjük. Nagyon tetszett a részletessége, kidolgozottsága, ami nem csak a cselekményre vonatkozik, hanem a szereplők személyiségére, jellemére is. És nem csak a humanoidokra! Itt a sárkányok értelmes fajként állnak előttünk, akiknek a primer szükségleteiken túl is vannak vágyaik, érzelmeik, szeretnek és gyűlölnek, hűek és bátrak, unatkoznak vagy épp jól szórakoznak. Sőt van hogy kíváncsiságuk Newtontól a komolyzenén keresztül a mitológiáig is terjed.

Szóval csak annyit mondhatok, hogy én is szeretnék egy sárkányt… meg valakit, aki finanszírozza a fenntartását xD

!

Historizáló fantasy – avagy a végtelenül ismétlődő világok

A harmadik, nehezen körülhatárolható típusa ennek a zsánernek a historizáló regény.
Kornya Zsolt erről a stílusról azt írta egy cikkében, hogy tényekben nem, csupán hangulatában igazodik egy adott történelmi korszakhoz. Példaként többek között a Warhammer világát is említette. Az Öregvilág azonban nem azonos a Földdel, csupán sokban hasonlít hozzá.

Ilyen alapon historizálónak minősíthetünk szinte bármilyen történetet, amely mágiában szegény, és erősen támaszkodik egy történelmi kultúrára: a Trónok harcától kezdve A Birodalom leányán és a Locke Lamora hazugságain keresztül az előző Merítésben szereplő A király békéjéig. Nem is beszélve a „szamurájos”, „ezeregyéjszakás” és hasonló fantasykönyvekről. 2013 utolsó Merítése több hasonló angol nyelvű regényről is beszámolt Elisabeth Bear, illetve N. K. Jemisin tollából (http://moly.hu/merites-rovatok/a-kepzelet-birodalmai-noi-szerzok-angolul).

Léteznek azért a történelmi Földön játszódó historizáló regények is, de ezek gyakran az előző két kategória határán mozognak. A legfontosabb alighanem az Arthur-mondakör, amellyel az előző hónapban foglalkoztunk: itt egyszerűen hagyománya van a történelmi tények elferdítésének vagy figyelmen kívül hagyásának. De Robert E. Howard piktekről, illetve vikingekről szóló írásait is ide sorolhatjuk.

Poul Anderson magyarul megjelent regényeivel akár le is zongorázhatjuk a különbségeket. A tengernép gyermekei történelmi fantasy, hiszen az események mindvégig a történetírók látókörén kívül maradnak.
A tomboló vihar alternatív történelem: a puritánok feltalálják a gőzgépet, a királypártiak pedig varázslattal fordítják meg a háború menetét.
Az Oroszlánszív historizál, elvégre Nagy Károly birodalma sosem volt határos a tündérkirályok országával.
Végül A törött kardot nem érdemes besorolni, mivel szinte az egész könyv az emberek világán kívül játszódik.

Kiemelt értékelésként pedig vessetek egy nem futó pillantást @Shanara lelkes ajánlására, amellyel a Locke Lamora hazugságaira hívja fel mindenki figyelmét:


>!
Shanara
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Igyekszem minden könyvben megtalálni a pozitívumot, értékelni a jót, az ötleteset, de vannak regények amelyek esetében ilyesmire semmi szükség, nem kell keresgélnem, mert önmagukban és teljes egészükben is fantasztikusak és kiemelkedően ötletesek. A Locke Lamora hazugságai pontosan egy ilyen regény. Azt nem mondom, hogy nincsenek hibái, de ezek eltörpülnek mindazon élmény mellett, amit a történet nyújtani képes az olvasójának.
A világ amely egyébként szokványosnak is tűnhetne, mégsem az, ezernyi és még több aprósággal válik különlegessé az olvasó számára és elevenedik meg minden apró részletében az oldalakon. A hatalmi felépítés mellett nagyon tetszett a vallási sokszínűség, amely egyszerre tette bonyolulttá és mégis érdekessé a történetet, hiszen az események egy része éppen ennek a motívumnak köszönhető.
Ebben a regényben mágia nélkül is hihetetlen átalakulásoknak lehetünk tanúi, mesteri fogások bontakoznak ki és valósulnak meg a szemünk előtt. Mindeközben pedig a szereplők észrevétlenül belopják magukat a lelkünkbe, megismerjük minden hibájukat és erényüket, gyerekkori és legújabb élményeiket, valamint kétségbeesett helyzetüket, amelyből a kiutat keresik.
Teljesen beszippantott a regény cselekménye és képtelen voltam félretenni ezt a csavaros és ötletes történetet, amelynek apró mozaikkockáiból álló teljes kép csak a legvégén állt maradéktalanul össze. Szerettem olvasni? Ha eddig nem derült volna ki a pötyögésemből, akkor most határozottan kijelentem, hogy igen. Az egyetlen dolog, ami zavarta kicsit az élményt, az a térkép hiánya volt.
Egy valamit azonban határozottan és fennhangon ki tudok jelenteni: akarom a folytatást! Ami nincs… Még mindig nincs… Már évek óta nincs. Igazán jöhetne már! Ha megjelenik, akkor azonnal a „mostakarom” kategóriába fog tartozni.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/01/scott-lynch-lock…

6 hozzászólás
!

A Hybóriai Kor: az alternatív történelmi fantasy prototípusa

Nem túl közismert, hogy Robert E. Howard tervszerűen építette fel Conan korának térképét:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/fi/e/e9/Hyborian_….
Saját kezűleg rajzolt – kétségkívül nem túl művészi – vázlataiból kiderül, hogy a jelenkori Európa térképét alakította át, a beltengereket és kanyargós partvonalakat eltüntetve, de az ókori-középkori népeket gyakran meghagyva eredeti hazájuk közelében. Ez volt az egyik, ha nem a legelső kísérlet egy alternatív történelmi fantasyvilág kialakítására. Persze nem túlságosan hihető elképzelés, hogy tízezer évvel később pontosan ugyanott, pontosan ugyanolyan kultúrák alakuljanak ki, de ez nyilván nem is volt a szerző célja.

Vagyis… tulajdonképpen a hasonló körülmények hasonló civilizációkat nevelnek ki magukból. Erre gyakran a sivatagi nomádokat hozzák példának, akik Howard világában a semiták: arab jellegű vándorok kb. a mai Törökország helyén.

Nézzünk néhány jellegzetes népcsoportot a Conan-novellákból:
Aquilónia, ahol élete egy szakaszában Conan ül a trónon, szerzői igény szerint átmenetet képez a hanyatló Róma és a középkori Nyugat között (történet: Főnix a kardon). Ellenlábasuk, Nemedia a keleti és nyugati világot ötvöző Bizánc szerepét játssza. Közöttük Corinthia az itáliai városállamokra hajaz (Zsiványok a házban).

Kimméria csalóka név, ez ugyanis a Krím régi neve, Hybóriában viszont a kelták közé tartozó Cymri nép ősi megfelelője értendő alatta. Azt már jóval könnyebb kitalálni, hogy Argos a hellén hajósnépek elődje, Turánia pedig az ázsiai lovas népeké. Kush a törzsi Afrika, amelyről a Howardot követő egy-két írógeneráció gyakran megfeledkezik. (Történetek: Vörös szögek, Gwahlur fogai.)

Nordheimben élnek a korszak vikingjei. Howard egy ravasz áthallással a valódi vikingek két istencsaládját (Ászok és Vánok) tette meg a nordheimiek két törzsévé. Vagyis a történelmi vikingek valójában saját ősi megfelelőiket tisztelik istenként! (Novella: Ymir leánya.)

Még érdekesebbek azonban a piktek. Nem véletlen, hogy egyedül őket tiszteli meg Howard a valódi nevükkel, ők ugyanis megegyeznek a történelmi piktekkel! Ez a valóságban a kelták közé tartozó nép a Howard-történelem nagy túlélője: már Kull király mellett is állt egy pikt hős, Lándzsás Brule, Conan korában is léteztek, és Bran Mak Morn idejében, a történelmi ókorban még emlékeztek ezekre a korszakokra a legendáikban. Howard piktjeinek van némi amerikai indián beütése is, ami szintén tervszerű írói munkára vall: Kull korában ugyanis közismert volt, hogy a piktek az “Atlantiszon túl elterülő szigetvilágból” származnak (történet: Túl a Fekete folyón).

Végül Stygia az ősi Egyiptom, a legtöbb fekete mágia forrása – Howard korában az egyiptomi misztikum igen népszerű volt. A Nílust pedig Styxnek hívják, ami későbbi, történelmi korokban az alvilág egyik folyója. Ez is egy szép, kreatív példája annak, hogyan kapcsolta össze Howard a kitalált és a valós történelmet.

Sajnos a Molyon kevés a Conannal kapcsolatos értékelés.

@kokaiakos is inkább általában jellemezte Howard írásait értékelésében, amit a szerző egyetlen valódi regényéhez, a Conan, a bosszúállóhoz írt: http://moly.hu/ertekelesek/1088174

(A regény egyébként remekül bemutatja a hybóriai kor fentebb vázolt országait, hőse ugyanis az egész világot bejárja a lapjain.)

@johnjsherwood is hasonlóan járt el a Barbárok és varázslók című könyvecske olvasása után, amelyben emlékeim szerint koncepció nélkül összeválogatott novellák találhatóak – igaz, így legalább Conan életének több periódusába is bepillanthatunk:
http://moly.hu/ertekelesek/633462

Végül egy bevallottan nem szakértő, ámde remek megérzésről tanúskodó értékelés, @B_Niki véleménye:


>!
Citrompor P
Robert E. Howard: Conan, a barbár

A történetek nagyon kiszámíthatóak voltak, a szereplők egysíkúak, a női karakterek irritálóak. Mégis, a világ, amit felépített kellően érdekes, és helyenként a részletekben említett ősi legendák engem Lovecraftra emlékeztettek. (Ha jobban belegondolok, akkor ez nem bizonyítható, csak egy szubjektív érzés volt olvasás közben.) Több helyen viszont a kiszámíthatóság ellenére is lélegzetvisszafojtva olvastam, annyira izgalmas volt. Szinte láttam magam előtt, ahogy Arnold Schwarzenegger marcona tekintettel kaszabolja az ellenfeleket. Nem egy tökéletes irodalmi alkotás, de engem nagyon jó hangulatomban talált. Soha rosszabb bolhapiaci szerzeményt. Olyan volt, mint egy belevaló heavy metal album, jó kikapcsolódás volt.

7 hozzászólás
!

A magyar alternatív fantasy – Legendák Földje

A magyar mitológiáról, sőt az – 1500 évnél régebbi – történelmi múltról is kevesebbet tudunk, mint a világszerte népszerű germán és kelta mítoszokról. Egyes népmesékből, illetve az őseinkhez feltehetően hasonló kultúrákból lehet következtetni arra, milyen is lehetett az ősmagyar képzeletvilág, de talán sokan vannak, akik olvasták valaha a Mondák könyvét, ami ha nem is számít hitelesnek az írott források szegényessége miatt, mégis az ősmagyar legendárium rekonstrukciójaként lehet rá tekinteni.

Meglepő módon viszonylag sokáig, a 2000-es évek környékéig kellett várni, míg ebbe a fába bele merte vágni a fejszéjét valaki: ekkor azonban Szélesi Sándor és Fonyódi Tibor elindították heroikus hard fantasy sorozatukat.

Szélesi Sándor könyvei a pontosabban meg nem határozott régmúltban játszódnak, egy mitikus világban, ahol szellemek járnak az emberek között, tündérek és sámánok gyakorolják a mágiát, és az eget a földdel összekötő Tetejetlen Fa a maga valóságában létezik valahol a keleti pusztákon.
Az egész történet egyfajta eredetmítosz jelleget ölt, és a maga módján hiánypótló a magyar fantasyirodalomban.

A „mén” nemzetségek nemrég hagyták el a legendás Aranybirodalmat, a világ első valódi civilizációját, és lassan kialakul az, amit ősmagyarságnak nevezünk. Ami Európában Atlantisz, az itt az Aranybirodalom: egy tökéletes kor tökéletes kultúrája, ahonnét minden jó származik. A szerző egyébként – akár tréfából, akár komolyan – a sumérokról mintázta őket.
Ez a sorozat sajnos félbemaradt: bár az egyes regények önmagukban is megállják a helyüket, a harmadik köteten nyilvánvalóan érezni, hogy a mén nép sorsa még nincs eldöntve.

@Shanara a második rész szereplőit és történetét tartotta a legjobbnak: http://moly.hu/ertekelesek/945133

@hinodranzer az első kötet hangulatát emelte ki:


>!
hinodranzer
Szélesi Sándor: Vadásznak vadásza

Jól esett ez az ősmagyaros fantasy, egyszer mindenképpen megérte elolvasni!
Tetszett a történet, a szereplők, a kalandok, és az egész világ természetesen, de leginkább a nyelvezete fogott meg. A végére annyira sikerült átvennem a hangulatát, hogy amikor pörögtek a gondolataim, hasonló stílusban tették, mint a könyvben. :D
Amellett rájöttem, hogy mi Szélesi Sándorral nem leszünk túl közeli puszipajtások. Úgy érzem, a bevezetés mindig izgalmas nála, és egészen jól ki is tartja a végéig, de valahogy a lezárás, a csattanó sosem durran akkorát, amekkorát szólhatna. Ettől függetlenül persze nem zárkózom el tőle. Akarom mondani: érdemes lesz levadászni a folytatást is!: D

ui.: nem tehetek róla, valószínűleg a borító hibája, de bennem Kondor valamiért a sorozatbeli Khal Drogo-ként létezik. :D

!

Hadak Útja

Fonyódi Tibor Szélesivel szemben már a történelmi időkbe helyezte könyveit. Az Isten ostoraiban Attila és a hunok főtáltosa mesél arról, mi is történt „valójában”. Bár a történet előadója korának legnagyobb varázslója, a szerző mégis többnyire a realizmusra törekszik.

A következő négy kötet (A háború művészetétől a kissé féltégla szabású Förgetegig) pedig az V. századi Kaukázusban játszódik, a magyar törzsek egyesülését és a nyugat felé tartó vándorlás kezdetét meséli el. Levente, a nagy tettekre hivatott félárva félig népmesei, félig viszont modern low fantasy hős.

Hosszú kihagyás után egy hatodik rész (Naptól vagyok, Holdtól vagyok) is megjelent, amely a következő négy évszázadot tekinti át. Érdekessége, hogy a keleti, avar kultúrát összeköti a nyugati, frank népek történetével, ami nemcsak fantasyben, de történelmi regényben is kuriózumnak mondható.

A Hadak Útjában már jóval kevesebb a mágia, de a magyar táltosok és az őket kísérő szellemek körül rendszeresen történnek megmagyarázhatatlan események. A történetben nagy hangsúlyt kap a sorsszerűség: a táltosok mintha csak azért használnák misztikus erejüket, hogy bekövetkezzen mindaz, aminek „be kell következnie”. Ezek tehát tipikus történelmi fantasy regények.

A Kalandor világa egyébként a maga idejében komoly multimédiás projektnek indult, zenei CD és online képregény is készült hozzá. Sajnos ez utóbbinak csak maradványait sikerült megtalálnom: http://www.temesi.hu/html/kepregenyszinezes.php

@Katalin_Bartha az első részből épp a történelem és a misztikum összeolvadását emeli ki: http://moly.hu/ertekelesek/1196451, akárcsak az utolsó kötetből: http://moly.hu/ertekelesek/1201809

@nyolcadikutas Levente történetét ajánlja a figyelmünkbe röviden, de határozottan:


>!
nyolcadikutas
Fonyódi Tibor: A háború művészete

Annyira magával ragadott, hogy el sem tudom mondani. Egy igazi varázslat. A teljes sorozatot olvastam, amiből kiemelkedett ez a második könyv. Önmagában is kerek történet egy páratlanul remek befejezéssel. Magyar mondák, őstörténet és fantasy imádóknak kötelező.

!

David Gemmell és Hellasz héroszai

Egy fejezet erejéig visszaveszem a szót @Noro-tól, mivel nem hagyhatjuk említés nélkül az egyik örök kedvencemet, David Gemmellt, aki nem csupán a kelta hagyományokat építette be a könyveibe, de az ő regényei zömében a historizáló fantasy igencsak remekbeszabott darabjai.

Itt és most azonban két ciklusát emeljük ki: a Trója ostroma körül bonyolódó trilógiát ésa Nagy Sándor életét fantasy köntösbe burkoló duológiáját.

Mindkettő az ókori Hellaszban játszódik, és olyan heroikus események állnak a középpontjukban, amelyek, úgy vélem, nem csupán egy fantasyolvasó számára okoznak borzongást.

Gemmellről már hosszasan írtam egy előző Képzelet birodalmai rovatban: http://moly.hu/merites-rovatok/a-kepzelet-birodalmai-david-gemmell. így most csak az azóta megjelent két regényét szeretném kiemelni.

Makedónia oroszlánja

„Talán igaza van, és nincsenek istenek. Remélem, téved. Mikor az eget nézem, vagy a tengert vagy egy pompás paripát, szeretek hinni az istenekben. Szeretem azt érezni, hogy létezik valamilyen rend, és van valami értelme a létezésnek.”

Először erről, a tavaly nyár végén megjelent regényről szólnék, amely Nagy Sándor életének és tetteinek krónikája, amelyre nem csupán a történelmi tények és viszonyok, hanem a mágia is hatással van.
A regényt sajnos még nagyon kevesen jelölték olvasottnak. Remélem, @Hanaiwa remek értékelését látva sokan kedvet kapnak hozzá: http://moly.hu/ertekelesek/1365850.

Illetve emlékezzünk meg a Trója-trilógia bejező kötetéről is, amelyről @Profundus_Librum írt nem csupán a tőle szokott alapossággal, de legalább olyan lelkesen, mintha én magam tettem volna. Az értékelése azért is kiemelendő, mivel a regény alternatív történelmi voltáról is részletesen ír a jelen ismereteink szerinti valós eseményeket és Gemmell fantáziájának remekét összevetve:


>!
Profundus_Librum
David Gemmell – Stella Gemmell: Trója – Királyok bukása

Az első két rész után „végre” valóban felforr a népek olvasztótégelye – a Nagy Zöld –, és a görög városállamok szövetsége lerohanja a virágzó Tróját. A görög uralkodók egymás ellen is folyamatosan intrikáló szövetsége az ókor legnagyobb katonai hadmozdulata volt, de a példátlan mennyiségű katonára szükség is volt, ha el akarták foglalni a bevehetetlennek tartott Aranyvárost és megszerezni a benne felhalmozott mesés kincseket. Gemmell trilógiája nem dramatizál átirata az elfogadott történelmi tényeknek, hanem számos helyen a saját szájíze szerint egészítette ki a mesét. Így például a valóságban TÍZ ÉVIG tartó ostrom a könyvben egy évig tartott „csupán”. Emellett, ha semmi mást nem is tud az ember Trójáról, de a trójai faló legendája mindenki által jól ismert. Gemmell történetében is feltűnik az óriási ló, de Trója bukását – remélem ez NEM spoiler senkinek! – nem az a ló és nem is a legendából ismert módon okozza majd. A végig izgalmas olvasmány így még a „született történészeknek” is jó szórakozás lehet, hiszen történelmi adatok ide vagy oda, az események jó néhányszor vesznek váratlan fordulatot.

A könyv elolvasása óta átolvastam csomó cikket, amiben a korszakról, a térség népeiről, a nyelvekről, Trójáról, a trójai háborúról vagy Trója régészeti feltárásáról szóltak, de még a csak mellékszálként szereplő III. Ramszeszről és a hettitákról is egyet-kettőt. Megtudtam ezekből, hol volt a történet – persze direkt – elferdítve, hogy Agamemnón, a mükénéi király (aki a történészek szerint nem volt olyan gonosz, mint a könyvben, sőt, kifejezetten jónak tartják manapság) nővére a regényben a valóságban a lánya volt és hogy sokak élete is máshogy alakult, mint a könyvben. De komolyan kérdezem, hogy mi többet remélhet egy regény elérni, mint hogy felkeltse az emberek kíváncsiságát valami iránt (és közben még remekül szórakoztat is)? Az biztos, hogy hiába tudom már, – nagyjából – hogyan is folyhatott a valóságban ez az egész sajnálatos torzsalkodás, de a könyvből megismert szereplőkre én már úgy fogok emlékezni, ahogy itt most megismertem őket. Helikáón, Hektór, Agamemnón, Meneláosz, Akhilleusz, Odüsszeusz, Parisz, Helené, Andromakhé, Khalkeusz, Priamosz vagy Kasszandra – és a többiek – elfoglalták őket megillető helyüket a saját pantheonomban – mondhatnak a történelemtudósok bármit róluk. :)

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/10/david-gemmel…

1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!