A képzelet birodalmai – A görögök ajándéka

Rovatgazda
!

A Merítés aktuális számában most kissé rendhagyó módon olyan témához nyúltam, amely a fantasztikus irodalom mélyen gyökeredző elődeinek egy részével, az antik mitológiákkal kapcsolatos. A szövegek is tükrözik, miféle fejlődésen, átiratok tucatjain ment keresztül az emberiség ezen kultúrtörténeti hagyatéka, hiszen gyakran keveredik a szépirodalom a kalandregénnyel, a science fiction a klasszikus fantasyvel. Mégis azt gondolom, hogy érdemes egy pillantást vetni elődeinkre, bejárva ezzel azt a sok leágazással bíró utat, amit a mítoszok szereplői a modern irodalomban felbukkanva megtettek.
„Quidquid id est, timeo danatos et dona ferentes” – azaz „Bármi is ez, félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is”, írja Vergilius az Aeneisben, melyről már középiskolában megtanuljuk, hogy Homérosz Odüsszeiájának rómaiasított verziója. A vers utalása a mitológiai falóra vonatkozik, mely aztán Trója pusztulását okozza az Íliászban. Az antikvitásban felhasznált történetek, motívumok, szereplők azóta is vissza-visszatérő elemek a világirodalomban, és jelentős szerepük van abban, hogy a modern fantasztikus irodalom néhány ágazata saját rajongótábort verbuvált azokból az olvasókból, akik szeretik a történelem, a filozófia és a képzelet keverékét szabadidejükben kötetszámra fogyasztani.

Mondakörök gyermekei

A görög mitológia feldolgozása akár élethosszig tartó folyamat is lehet annak, aki hivatásszerű kutatóként szentel időt minden részletnek, ám a (főként tanuló korú) érdeklődők számára sok szakkönyv és segédanyag áll rendelkezésre a történetek megismeréséhez. A Moly egyik legnépszerűbb gyűjteménye Kerényi Károly Görög mitológiája, amelynek „egyik legnagyobb értéke, hogy a teljes mitológiát közvetíti, összefüggő, szerves egységként mutatja be, nem pedig önálló, de kevéssé összefüggő történetek halmazaként.”

Kép forrása: spoiler


>!
Timár_Krisztina ISP
Kerényi Károly: Görög mitológia

Kerényi Károly: Görög mitológia Történetek az istenekről és az emberiségről / Hérósztörténetek

Februártól decemberig olvastam, persze megszakításokkal. Nem akartam átvinni az új évre, még időben lezártam. Nem könnyű olvasmány, egy napra egy fejezet (vagyis egy mítosz/monda, esetleg több összefüggő történet) bőven elég, nem ritkán még sok is. Nem arra való szöveg ez, hogy egyvégtében végigolvassa az ember, és bár ismeretterjesztőnek szánták, egyáltalán nem az.

Aki ebből szeretné megismerni a görög mitológiát, rögtön tegye le. :) Még ha vannak is ezekről a történetekről hozzávetőleges ismeretei az embernek, akkor se fog könnyen boldogulni. Kerényi ugyanis abból indul ki, hogy Homéroszt, Hésziodoszt meg a görög drámaírókat már mindenki (!) olvasta, a benne foglaltakat megértette, neki a kiegészítés a feladata.

És kiegészít. Beleéli magát egy okos, öreg görög mesemondó szerepébe,* és úgy meséli el a történeteket, mint a saját kultúrája részeit. „Így mesélik északon, de keleten úgy, de közben a hatvanharmadik szigeten másképp hangzik, a negyvennegyedik vázatöredéken viszont úgy ábrázolják, és tudjátok, mit mondanak erről a misztériumok?” Na, ez az a kérdés, amelyet egy időutazás esetén SOHA, DE SOHA ne tegyél föl Kerényinek, hacsak nincs nálad két váltás fehérnemű, és három napi hideg élelem. :) Második jó tanács: az Alvilág kérdését messziről kerüld, vagy örökre lekésed a hazafelé tartó időgépjáratot!

A görög istenek és hősök családi és egyéb kapcsolatai amúgy is szövevényesebbek, mint egy dél-amerikai szappanoperában,** hát még, ha mindegyiknek alsó hangon hatféle változatát is előadják, kb. olyan súlyú módosításokkal, hogy az illető életben marad vagy nem marad életben. Inkább tudományos munka ez, mint ismeretterjesztő, még akkor is, ha Kerényi stílusa tényleg élvezetes. Százhúsz zsebbe való oldalon kedvencelem is. Háromszázhatvan kódexlapnyi méretű oldal*** azért kicsit sok belőle. :) Főleg, ha háromszázhatvan oldalból háromszázon hektós hordóval mérik a vért. (Persze ez nem a Kerényi hibája.) Azért is tettem le hónapokra valahol a felénél, mert az aktuális mondában korra, nemre és isteni származásra való tekintet nélkül az összes szereplő agresszív kismalacként viselkedett, aki sértésnek veszi, ha az engedélye nélkül betolják a széket, és bosszút áll, majd rajta állnak bosszút, majd a gonosz mindenkit kinyír, majd a gonoszt kinyírják, de mivel a gonosz nagyon tisztelte X istent, tehát X isten kinyírja a gonosz kinyíróját, és minden kezdődik elölről. Ezt nehezen viselem, még akkor is, ha ókori görögökről van szó, és tudom, hogy csillagmítoszok meg tudattalan energiák meg a kollektív kultúra összefüggései stb. Az agresszív kismalacok akkor is túlmennek a tűréshatáromon, ha a kultúrám szerves részei. Illetve akkor főleg túlmennek.

Ez az egyik ok, amiért levontam az öt csillagból egy felet. De erről, mondom, nem Kerényi tehet. Arról viszont igen – ha tudatosan csinálja, ha nem –, hogy hozzápakolja a maga modernségben született és kiművelt felfogását. Nem tudnám két mondattal megfogalmazni, mi ez, de ha egy konkrét szövegrészt elém tesznek, megmondom, mettől meddig modern. Nem „korszerű” értelemben használom ezt a szót, hanem a XIX. század végén, XX. század első felében érvényesülő filozófiai irányzat neveként – mert annak Kerényi nemhogy képviselője, hanem az egyik vezető alakja volt. Érthető tehát, hogy ebből a szemszögből nézi a görög ókort – és ettől függetlenül nagyon vigyáz, hogy a forrásokhoz ragaszkodjon –, de engedtessék meg nekem, hogy ne értsek vele mindenben egyet.

Az viszont a könyvében olvasottak után már bűbájos, hogy a lányát éppen Gráciának nevezte el. :) Ennél szebb nevet nem is találhatott volna neki, látszik, milyen gondosan és mennyi szeretettel választott. Mondjuk, ezen kívül nem sok mindent irigylek a Kerényi lányától, nem lehetett könnyű egy ilyen apa árnyékából kitörni, de ez már egy másik történet. :)

* Amire egyébként tagadhatatlanul van alapja, részéről ez minden, csak nem beképzeltség. Úgy is mondhatnám: ha Kerényi nem teheti meg ezt, akkor ki?
** Ez ügyben egyébként bizalommal fordulhattok a kötet végén levő családfákhoz, bár ahhoz is idő kell, hogy azokon kiigazodjon az ember. Valamint ajánlom @spinakker értékelését: https://moly.hu/ertekelesek/1445966. :)
*** Plusz a családfák, a vázaképek és a jegyzetek.

8 hozzászólás
!

Nem csoda, hogy számos mondakör megannyi története kapott az idők során modern feldolgozást, hiszen a mitológiai alapanyag rendkívül sokszínű lehetőséget kínál a jelen szerzőinek arra, hogy saját történeteket kreálhassanak mondai alapokra helyezve. A közelmúlt alkotásai közül a krétai mondakörhöz kapcsolódó, kalandregény-jellegű feldolgozást a világhírű természetrajongó, Gerard Durrell testvére, Lawrence Durrel írta, akinek szépírói törekvései némileg elhalványulnak híres öccse árnyékában, de azért több regényét magyar nyelven is élvezhetjük. A sötét útvesztő hősei korunk tipizált alakjai, utazók, akik élményt keresnek. A cselekmény izgalmas adagokban idézi fel a Minótaurosz legendáját, egyben szimbolikusan értelmezi a sötétség, az útvesztő, a titkokkal terhelt lelkiismeret fogalmát.

Kép forrása: spoiler


>!
Hörcsibald
Lawrence Durrell: A sötét útvesztő

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Jó kis könyv volt ez, kicsit az Utas és holdvilág hangulatát idézi (külföldiek mediterrán vidéken, utazás, az utazást megelőző események, múlt, jelen, jövő). Egy csomót gondolkodtam a végén, a szereplők sorsán. Megpróbálom sorra venni.
Tehát rájuk omlott a labirintus, és ennek hatására, mintegy a kiutat keresve, számot vetnek életükkel, vagyis keresik a kiutat a jelenlegi életükből.
Miss Dombey az elszánt misszionárusnő valójában misszionárius apját isteníti, és keresztényhez nem méltó módon öngyilkos lesz.
Fearmax a médium valóban egy titokzatos lény áldozata lesz? Ezt nem tudtam megfejteni, csak annyiban, hogy a misztikus ember misztikus végzete, vagy épp ellenkezőleg: igazi életének kezdete?
Miss Dale, az egyszerű külvárosi lány, egy egyszerű ugrással menekül meg a mélyben kéklő tengerbe, és folytatódik tovább az egyszerű élete. Nem voltak rejtett mélységei a lánynak, így nem kellett az útvesztőben sem bolyongania.
A Truman házaspár belecsöppen az Édenbe, ami tulajdonképpen ugyanolyan börtön, mint a labirintus, mivel nem lehet elhagyni. Itt az utolsó mondat kicsit összezavart: Elsie Truman rájön, hogy a világ teteje voltaképpen nem létezik, csak a képzeletükben. Hm. Ez azt jelenti, hogy bármikor elhagyhatták volna, de nem akarták? Vagy, hogy bennvesztek az útvesztőben, és ez valamiféle Paradicsom? Ha valakinek vannak erről gondolatai, ossza meg velem!
Lord Graecen megmenekülése nekem kifejezetten rosszul esett, mert egyáltalán nem volt szimpatikus ez a hiú alak. Az ő sorsa…mit jelképez…hm..hát ő sem volt egy bonyolult lélek és ennek megfelelően csak úgy kisétált a labirintusból.
Mindenesetre érdekes, hogy éppen a külvárosi lány meg a lord menekül meg biztosan.
A festő Campionról nem derül ki, hogy végül volt-e bátorsága leugrani a szirtről Miss Dale-lel. Ez itt talán egy ellentmondás akart lenni: életében elhagyja a nőket, itt azonban a lány hagyja ott a szirten, a lány mer nagyot ugrani, nem pedig ő.
Baird százados a maga racionális múltjával a jövője nyugalmát egy „csodával” alapozza meg, amiről vélhetően tudja, hogy nem az, ami.
Aztán volt pár dolog, ami nem állt össze, így pl. a sziklaváros létrejötte. Mi volt Axelos célja, miért tartotta szolgáló sorban a feleségét stb. Szeretném egyszer egy bölcsebb ember gondolatait is olvasni itt. Előre is köszönöm!
Amúgy maga sztori – ha minden filozofálgatást nélkülözünk – mint nyári könyv is élvezetes olvasmány.

1 hozzászólás
!

A trójai mondakörhöz talán még több jelenkori írás vezethető vissza, minthogy a világirodalom és a szerelmi háromszögek legkorábbi emlékei kapcsolhatók hozzá. Párisz és Heléna kettőse szemben a sebzett férjjel, Menelaosszal. Nem csoda, hogy Szép Heléna alakja évszázadokon át fogva tartotta a művészek képzeletét. A trójai háború okozója a harcok végeztével ismét törvényes férjével élt Spártában, viszonylagos büntetlenségét pedig nehezen bocsátották meg neki a világirodalom alkotói. Hogy mi történt Helénával, arra többen többféle választ adtak, Dante szerint például a pokol szerelmi bűnösöknek fenntartott részébe került. John Erskine pedig átvitt értelemben, a jelenben vizsgálja a legendás asszony életét, felidézve a trójai mondakör szerves részét képező istennői versengést is.

Kép forrása: spoiler


>!
Fisu P

"Ezt a históriát tulajdonképen az a tény dönti el, hogy Páris Aphroditénak ítélte oda a szépségdíjat, de nem azért, mintha az illető hölgy megvesztegette volna – ahogy többen állították – hanem mert valóban töndérinek találta őt. Utóvéger is itt szépségverseny került eldöntésre, bár a két másik résztvevő, Hera és Athena, mindenáron szerették volna meggyőzni Párist, hogy a bölcseség és lelki nagyság sem mellőzendő.
Mindent el is követtek e célból és tagadhatatlan, hogy voltak érdemeik és azokat kellően fel is vonultatták. De minden hiábavalónak bzonyult, mert Aphrodite szépsége ékesszólóbb volt valamennyi érvnél. Mikor az istennő végül azt is megjósolta Párisnak, hogy egy napon nőül fogja venni Helenát, Páris végleg beadta a derekát. Aphrodite jövendölése teljesen megzavarta ezt a különben józanéletű ifjút.
Egyre Helena járt a fejében. Nem bírt tőle szaadulni. Izzott a kiváncsiságtól. Spárta volt a titokzatos szépség hazája. Oda vágyott. Úgyis már régebben szándékában volt bejárni Görögországos. Miért ne kereshette fel volna fel épen Spártát?"

!

A szerzői fantázia néha végletesen kezeli a mitológiai szereplőket. A sci-fi és a fantasy határmezsgyéjén mozgó alkotások sem közömbösek Heléna iránt.


>!
Niki_
Jodi Taylor: Második esély

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Nagyon-nagyon rég volt már, hogy egy nap alatt elolvastam egy könyvet, de most Jodi Taylor története teljesen beszippantott.
A szerző nem teketóriázott, egyből izgalmasan indított. Vajon miért lettek Max munkatársai hupikéktörpikék? Miután erre választ kap az olvasó és kezd a szája mosolyra húzódni – igen, Taylor biztos most is hozni fogja az angol humort ebben a történetben is –, Max egyből utazik a múltba, méghozzá meglesi a fiatal Newtont, de naná, hogy itt sem alakul minden simán. Mint ahogy a gloucesteri sajtgurító versenyen (hogy jön ez most ide, ugye?) sem. Aztán eljuthat az olvasó a történet legizgalmasabb és leginkább kifejtett múltutazásához, Trójához. Vajon hogy zajlott az egész? Találkoztak a híres Szép Helénával? Létezett a trójai faló? Milyen gubancba keveredik ott természetesen Max?
Visszatérve Trójából pedig semmi sem lesz már olyan, mint előtte volt.
A cselekmény nagyon izgalmas, olvasmányos, fordulatos volt. Nagyon szeretem ahogy Taylor szabadon garázdálkodik a történelemmel és kénye-kedve szerint alakítja, eleveníti meg őket.
Imádtam a Trójáról szóló részt. Szinte láttam magam előtt a földrengéstől sújtott várost, ahogy Akhilleusz megjelenik, a harcot, aztán a menekülést. Úgy érzem, hogy visszatekintve az előző két kötetre, ez a rész volt szerintem a legerősebb és a legolvasmányosabb, legjobban kidolgozott.
Bővebben: https://azajtom.blogspot.com/2018/12/jodi-taylor-masodi…

!

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, ahogy az egész trójai mondakör legizgalmasabb történeteit Dan Simmons dolgozta fel az Ílion-duológiában. Elképzelt világokkal, technológiai újításokkal és szimulációs trójai háborúval töltötte meg a mintegy kétezer oldalas regénysorozatot, amelyben az emberiség emlékezete újra felfedezi saját kultúrtörténetének megannyi részletét. Az Íliászt részletesen tanulmányozó szerző számos világirodalmi utalással töltötte meg az Íliont, és főszereplő-alteregóján keresztül másképp láttat mindent, mint ahogy azt legvadabb középiskolai fantáziálásainkban elképzeltük volna.


>!
Nate
Dan Simmons: Ílion

Kész. Eldőlt. Simmons rajongó lettem. Ez van, nincs mit rajta színezni. Azt azért megígérem, hogy félreteszem az elfogultságomat. (Legalábbis megpróbálom.)
Van egyfajta varázsa annak ahogy Simmons bedobja az olvasóját a mély vízbe, aztán bizonyára csak nézi, ahogy evickél, ahogy próbálja felfogni merre is van, mit is csinál éppen, hogyan is fog kiúszni a biztonságot nyújtó terepre.(Tán még mosolyog is a látványon.) Mondhatnám úgy is, hogy fel kell kötni a gatyát, fel kell vérteznie az olvasónak magát némi ismerettel, máskülönben elveszik a rengetegben. Meg tudom érteni azokat, akiknek valahol az elején elfogy a türelme, de ugyanakkor fáj a szívem, mert lemaradnak valami igazán egyediről.
Őszintén szólva az Íliász számomra egy elég rossz emlék a középiskolai tanulmányaimból, így nem is igazán tudtam mire számíthatok. A történettel kapcsolatos emlékeim is elég ködösek voltak, de ez a könyv olvasása szempontjából nem lehetetlenül nagy probléma, mert Simmons ezen a téren némileg segíti az olvasóját.
Van abban azért nem kevés vagánysága, mert számtalan humoros jelenetet fűzött a trójai eseményekhez. (Thomas Hockenberry alakja egyébként kiváló alapanyag ahhoz, hogy humort csempésszen a történésekbe.) Bődületesen sokat lehetne idézni belőle, de egyúttal nem kevés spoilert tartalmazna, másrészt nem szeretném másoktól elvenni a felfedezés örömét.
Simmons szerintem valamit nagyon eltalált még a Hyperioni énekek megírásakor, és a receptet az Ílion esetében is nagyon hasonlóan használta.
Kifogytam a szavakból, és egyébként sem szeretnék átesni a ló túlsó oldalára, vagyis nem szeretném túlfényezni ezt a könyvet. (Annál is inkább, mert részben ígéret, amit a folytatásnak kell beváltania.)
Ha valaki szereti a sci-fit, akkor Simmons nevével úgyis szembe kellett találnia magát. De miről is beszélek? Hiszen itt nem csak a sci-fi kap teret, hanem az egész könyv egy jól megalkotott műfaji kavalkád.
Szóval várom a folytatást…nagyon.

!

Többek között Heléna is erős, túlfűtött vágyú személyiségként hat ebben a felnőtt tartalomban:


>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Egy asszony elfedheti a kedvese szeme színét, a hangja árnyalatát. Tán még a mosolyát vagy az alkatát is. De arról biztosan felismeri a férjét, ahogyan baszik.
(…)
– Nagyobb a péniszed – Közölte Heléné.

!

Mi a helyzet az Odüsszeiával?

A trójai mondakör másik nagy kalandja kétségkívül a leleményes, a gyorslábú, és a számos további jelzőt birtokló Odüsszeusz alakjához köthető. Ithaka királya természetesen sokszor és sokféle szándékkal megjelenik az előbb említett, Simmons-féle duológiában is, de a modern irodalom is számontartja őt olyan művek ihletőjeként, mint például James Joyce Ulyssese, a sokrétű világirodalmi utalás melletti számtalan odüsszeuszi párhuzamával.

Kép forrása: spoiler


>!
eme P
James Joyce: Ulysses

Az ember sose tudja, kinek a fölkérőzött gondolatain kérődzik.
Hát ennél a regénynél tényleg nem tudja. Féltem hozzákezdeni, mert úgy gondoltam, többszáz kötet, jegyzet és tanulmány elolvasására lenne szükségem, hogy értsem is, mit olvasok, hogy tudjam, kinek a fölkérőzött gondolatait tárja elém Joyce, hogy kérődzhessek rajtuk. Lehet, hogy így is van, de én az egyszerűbb utat választottam: kinyitottam a könyvet, és végigolvastam. Voltak részek, melyeken nehezen rágtam végig magam, voltak azonban olyanok is, amelyeket kifejezetten élveztem. Meglepődtem sziporkázó humorán, iróniáján, néhol szarkazmust sem nélkülöző stílusán. Mintha Joyce jót mulatott volna, miközben írta, pedig a téma nem a legmulatságosabb. Mintha azt mondaná az olvasóknak, irodalmároknak: na gyerekek, erre varrjatok gombot! Itt a fejtörő, a puzzle, a találós kérdés, a logikai rejtvény – oldjátok meg, ha tudjátok. Mert kell valamilyen kaland, ha már a századelő nem gondoskodik róla. (Pedig gondoskodott, Joyce azonban megragadt 1904-nél.)
Odüsszeusz kalandjának idején a tér tágasabb, az idő valahogy ráérősebb volt. Bloom korára tér és idő beszűkült – pár utca, pár épület, egy nap – minden mintha összezsugorodott volna a huszadik század elejére – talán ezért kellett kitágulni a tudat elemzésének, a bent lezajló kaland leírásának. A veszélyek és kísértések amelyek Bloomra és társaira várnak egyszerre ugyanazok és mások. Egyszerre komolyak és nevetségesek. Hol van már a hűség fátylát szövögető Pénelopé, hol van a szerető fiú (Bloom fia életképtelen, pár napos korában meghal). Semmi sem a régi, és mégis… Bloom útját keresztezi, pár óráig még kíséri is Stephen Dedalus – aki egyféle új Thelemakoszként indul új apát, szellemi apát keresni. Stephen Daidaloszként él a toronyban a labirintus titkával, de lelkes Ikaroszként tűzi ki céljául Írország hellenizálását, szellemi, erkölcsi megmentését, és apját elhagyó Ikaroszként lép ki az éjszakába Bloom házából is.
De Stephen egyben Hamlet is, aki szellem atyjával – és önmagával találkozik, Bloom pedig Robinson – a csütörtök, az a csütörtök, amit mindig egy Péntek temet el. És Illés is, aki tüzes szekérben emelkedik az égbe (és akinek eljövetele a Messiásét előzi meg). Zsidó, aki vitába kerekedik a polgártárssal Nagyírországról (nekem ez a rész volt az egyik kedvencem), aki szeretné, ha fiúra, örökösre lelne az új hazában. És még ki tudja ki és ki nem – és hogy mindezt mennyire és mikor veszi Joyce komolyan – mert ezt sem mindig könnyű eldönteni.
Sok minden van ebben a regényben, sok kérődznivaló: filozófia, politika, művészet, vallás… Csak ki kell válogani mindenkinek saját ízlésének, étvágyának megfelelően. Így egyszerre az egész megemészthetetlennek tűnik, de nem kell feltétlenül annak lennie. Kóstolgassátok. Kérődzzetek, mert lehet, hogy a jövőben mindenki tablettákban eszik mindent. Egyszerűen csak lenyeli, amit kap.

4 hozzászólás
!

Mégsem elégedhetünk meg annyival, hogy Odüsszeuszt tekintsük csupán nagy múltú, mély jellemábrázolású személynek a tízéves bolyongás szereplői közül. Az Odüsszeia számos karaktere és mitológiai alakja addig piszkálta a modern szerzők fantáziáját, míg önálló életre kelt, múltat és motivációt kapott, saját történetet mesélhetett el. Kezdve elsőként magának Odüsszeusznak a feleségével, Pénelopéval, akinek az egyik leghíresebb kortárs kanadai szerző, Margaret Atwood adott háttértörténetet Pénelopeia című kisregényében.


>!
Timberwolfes
Margaret Atwood: Pénelopeia

Az Odüsszeiát mindenki ismeri, több százszor körbe járt történet ami a férfi utazásáról világ kereséséről, akaratosságáról és küzdelmeiről szól. De van egy régi mondás: minden sikeres férfi mögött egy nő áll (aki nem az én feleségem). Odüsszeusz és Pénelopeia története nem szerelmi történet, nem egy Love story, de azért tanulságos és mindenki számára ajánlott olvasmány.
Pénelopeia már születésekor halálra volt ítélve, de a kacsák megmentették. Egész életében szürke kis kacsaként élt a gyönyörű és mindenki által körül rajongott Heléna árnyékában. Mikor kiházasították leendő férj jelöltei közül mindenki biztos volt hogy Odüsszeusz a legesélytelenebb, de egy doppinggal megnyerte a futást a rövid lábú férfi. Magával viszi a spártai „gazdagságból” az ithacai sziklák közé. Közös életüket egy fából faragott ágylábbal kezdik, mellyel Odüsszeusz biztosítja felesége hűségét. Alighogy beindul a közös életük Odüsszeusz útra kell. Heléne még iyeln távolról is képes beárnyékolni az életét. Kitör a trójai háború ahova Odüsszeusz nem akar elmenni, örültnek tetti magát de kicselezik, Kénytelen útra kelni és 20 évre eltűnik. Pletykák jutnak csak vissza Ithaca kikötőjébe, miszerint vagy meghalt vagy mással él már víg életet. De Pénelopeia hisz férjében és kitart. Letelik a várakozási idő és megjelennek a férj jelöltek. P nem törik meg és nem adja könnyen a derekát. Elmeséli az ő szemszögéből a szemfedő szövését illetve a versengést a kezéért. Egy koldus is jelentkezik a versenyre. Ez a koldus a visszatérő O. Ismét csalással de bebiztosítják hogy O. nyerjen. A verseny egy íj felhúzása és azzal kell célba lőni. Erre P tudja hogy csak O képes. Meg is nyeri a versenyt és lemészárol mindenkit. A történetet a 12 lemészárolt szolgálólány éneke teszi még érdekesebbé.

Jó és tanulságos történet amit ezúttal a feleség szempontjából ismerünk meg.

!

De izgalmas és érdekes női karakterek bőven találhatóak még az Odüsszeiában, közülük pedig a trójai mondakör másik legnagyobb alakjának történetét (Akhilleus dala) is megíró Madeline Miller éppen a csábítóként ismert és elkönyvelt Kirké személyét vette vizsgálat alá, és egészítette ki történetét alapos nagyregénnyé.


>!
lothiriel
Madeline Miller: Kirké

Sokkal nagyobb olvasmányélményt kaptam, mint amire számítottam.

Zseniális ötlet volt Miller részéről a görög mitológiához visszanyúlni és egy félig fantasy félig fejlődésregényt keríteni Kirkének. Odüsszeusz kalandja a halhatatlan varázslónővel csak egy fejezet Homérosz eposzában, de mindannyian mellékszereplők vagyunk valakinek az Odüsszeiájában. Miller fogta Kirkét és megtette főszereplőjének, miközben felvonultatja a görög pantheont, szörnyeket és hősöket, bemutatva azt a finoman szőtt pókhálót, ami összekapcsolja őket a varázslónővel.

Miller ravasz mesemondó: komplex istenek és hősök, árulás és kaland, vérbosszú és dekadencia, női sors és mágia, végül mitológiai szörnyek megfelelő arányban adagolva.
Kirké szokatlan jelenség a halhatatlanok között: nem veszélyesen szép, mint az anyja, nem kiemelkedően ravasz, mint a testvérei, nem is olyan félelmetes, mint az apja, viszont megmagyarázhatatlanul vonzódik a halandókhoz. Döntései azt a vágyát tükrözik, hogy az ő sorsa más lesz, mint a többi istené, akik keresztülnéznek rajta. Aiaiéi száműzetésében azonban kivirágzik és az egyik legnagyobb varázslónővé válik, akitől az olümposziak is rettegnek. Szembe kell néznie a magány, kiszolgáltatottság és a női lét próbatételeivel, de szabadon engedheti a benne lakozó szörnyeteget, miközben feszegeti saját határait és a halhatatlanok íratlan törvényeit.
Miller Kirké sorsán keresztül teszi fel azokat a halandókat foglalkoztató kérdéseket, hogy minden erős nő magányos-e vagy csak a magányos nők hazudják magukat erősnek egészen addig, amíg ők maguk is elhiszik azt. A félelem a teljes kitárulkozástól, hogy a szeretett embert nehogy elborzassza a bennünk élő szörnyeteg. Vajon minden nőnek végig kell-e járnia a női lét három stációját: szűz, anya és öregasszony vagy ez alól a halhatatlanok kivételek?
Kirké vívódásain keresztül Miller bemutatja a halhatatlan lét színét és fonákját és a halandó hősök számos visszataszító tettét, amelyet az énekmondók diszkréten elhallgattak.
„Halandó csak halandót szerethet halhatatlanul.” Kirké is megérti ezt az alapigazságot és a sok évszázadon keresztül húzódó tépelődésének az örökkévalóság és a halandó lét szépségéről végül a méregpohár vet véget.

A halandóknak is hiba lenne alábecsülniük azt a hatást, amit azoknak az életére gyakorlunk, akikkel a Moirák összefonják a sorsunkat.

!

Mit csinálnak mindeközben az istenek?

A görög mitológia értelemszerűen nem csak hősökből és cselszövésből áll, az összes történetet áthatja a görög istenek szeszélyes jelleme, a számos félistenség, különös teremtmény, valamint az Elíziumi Mezők és Tartarosz, a két lehetséges opció a halandó lelkek számára a túlvilági létezésük során. A makrancos istenek számos átirat és elbeszélés szereplői az írásbeliség kezdete óta, a modern regényírók pedig újabb és újabb variánsokat fejlesztenek ki arra nézve, hogyan mutathatnák be őket mindeddig ismeretlen szemszögből. A fantasztikus irodalom közege természetesen arra is lehetőséget ad, hogy az istenek és emberek világát egyfajta elegyként képzeljük el, amint azt James Lovegrove is tette Pantheon című sorozatában, melynek második könyve foglalkozik az Olümposz lakóival.

Kép forrása: spoiler


>!
Sai_home
James Lovegrove: Zeusz kora

Jóval hosszabb lett, mint a Ré kora, de ennek ellenére végig élvezhetőbb, sok helyen még jó is, megérte elolvasni.

A történet nagyon egyszerű, most a görög istenek vannak soron, az első könyvhöz hasonlóan ők irányítjak a világot, de sok az eltérés, a görögök inkább diktátorként vannak jelen, viszont nem egyértelműen a rossz értelemben, a megítélésük legalábbis kettős. Amíg az egyiptomiak háborúkat kreáltak (sokszor értelmetlenül), addig a görögök egy összetartó kedves család, akik megszüntetik a háborúkat és a bűnözést, jobbá teszik a világot.

A további (nem isteni) főszereplők ezért ragadnak fegyvert és kezdődik egy jó pörgős, akciódús military sci-fi, ahol Vének háborújás agyontuningolt fegyverekkel harcolnak különböző mitológiai szörnyek és istenek ellen (sci-fihez nem illő ellenfelek). Teljesen jól működik, nincsenek benne mélységek, vagy eredetiség, de szórakoztató. Maguk a szereplők teljesen a feledés homályába vesztek nálam. Hiába vannak neveik, hívójeleik, háttértörténetük, ezekre nem fogok emlékezni, sőt már az olvasás során se tudtam, hogy melyikük kicsoda, de nincs is rá szükség, lövöldözés és harcérintkezés, csak ezek számítanak.

Kérdés, hogy sci-fi-e ez a könyv, vagy inkább fantasy. A céközönség egyértelműen a military sci-fiket olvasó réteg, de az istenek (tulajdonságai) nálan nagyon nehezen illeszhetőek ebbe bele. Persze felhozhatjuk az [[https://moly.hu/sorozatok/ilion-duologia]]-t, hogy az bezzeg sci-fi, pedig ott is… Mégis, nagyon határeset ez most, mert hiába kapnak magyarázatot a létükre, ez mégse magyaráz meg szinte semmit, inkább hajaznak X-menre, mint tudományos fantasztikumra. Fantasy-jelleget viszont még ennyit se mutat, szóval nehéz a döntés :)

Amikor az író mélyebben átgondolandó témákhoz nyúl (például az istenek megítélése objektíven), akkor sokat veszít a könyv az értékéből, szóval inkább azoknak ajánlanám, akik a lövöldözésért vannak oda meg vissza.

!

Természetesen ahogy minden közkedvelt témát, úgy a görög mitológiát is felfedezte magának az ifjúsági irodalom. A leghíresebb ilyen könyvsorozatot Rick Riordan amerikai író készítette el, Percy Jackson és az olimposziak sorozatcímmel. Első kötete, A villámtolvaj 2005-ben felkerült a New York Times bestseller-listájára is, öt évvel később pedig filmes adaptációt kapott. A kötetek sikere számos fiatal olvasót megnyert magának, és a szerző egy kiegészítő sorozat, a Félvér Tábor Krónikák megírására is vállalkozott. Könyvei népszerűségét és a görög mitológia iránt keltett érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint hogy külön zóna foglalkozik Percy Jackson történeteivel, nem is beszélve a számtalan rajongói karcról.


!

A magyarokat nem érdekli a görög mítoszvilág?

Dehogynem! Mi sem jobb példa erre, mint Bessenyei Gábor könyvsorozata, Az Olimposz legyőzése. Bessenyei könyveinek témája szerint valaki azt akarja, hogy az Olimposz isteneinek korszaka soha ne múljon el, és soha ne szülessen meg a jövő, ezért három fiatal számos kaland és megpróbáltatás útján minden megtesz ennek megakadályozására. A magyar Percy Jackson-sorozatként aposztrofálható trilógia rendkívül népszerű, szerzője pedig az elsők egyike, aki gondolatait, írói múltját, alkotási szokásait vlogbejegyzéseken keresztül ismertette meg követőivel. Ezekben többek között arról is vall, miképp született meg a görög isteneket is „kölcsönvevő” ifjúsági sorozata.


>!
Bessenyei_Gábor IP
Bessenyei Gábor

Mit érez egy író, amikor véget ér az első sorozata? Milyen búcsút inteni a karaktereidnek, akik évek óta a mindennapjaid részei? Ki az elviselhetetlenebb egy regény szerkesztése közben, az író, vagy a szerkesztő? Más szavakkal, nézzetek be a kulisszák mögé, és tudjátok meg, milyen lezárni egy regénytrilógiát. ;)
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Bessenyei Gábor: A jövő harcosai · Bessenyei Gábor: A feledés folyója · Bessenyei Gábor: A háború lelke

Bessenyei Gábor: A jövő harcosai
Bessenyei Gábor: A feledés folyója
Bessenyei Gábor: A háború lelke

Kapcsolódó alkotók: Bessenyei Gábor

!

Mindeközben természetesen a hazai női szerzők sem tétlenkedtek: a Dávid Veron című krimisorozatával híressé váló Baráth Katalin visszanyúlt a régi görög mesékhez és történetekhez, hogy a legfiatalabbak számára is elhozza a görögök izgalmas világát. Az Ida és az aranygyapjúban már kiskamaszok is kalandozhatnak egyet az ókori istenekkel.


>!
Szamღca
Baráth Katalin: Ida és az aranygyapjú

Baráth Katalin: Ida és az aranygyapjú Kalandozás a görög istennekkel

Eredetileg a lányomnak (12 éves) kezdtem felolvasni de meg kell, hogy mondjam, ő nagyon unta és elveszett a nevek sűrűjében. Igy egymagam fejeztem be, nekem viszont kifejezetten tetszett. Sajnos görög mitológia ismereteim nem igazan alaposak így én is kapkodtam a fejem, ennek ellenére egy igazán szórakoztató történet volt és az különösen tetszett, hogy mig tanít is a görög mitológiára mindezt rendkívül szórakoztatóan teszi.
Igazán értékes, kellemes kikapcsolódást nyújtott !

!

Ha ezek után fellelkesültünk, és olvasmányainkkal megmerítkeznénk az ókori mítoszok világában, akkor zárásképp @Gazella kihívása épp kapóra jöhet bárkinek, akit megérintett az ókor miszticizmusa és elevensége.


>!
Gazella

Ókori időutazás évszámok szerint klasszikus nemzetiség szerint olvasós téma szerint történelmi

Elkezdődött2017. február 13., 10:39
Jelentkezés vége2020. február 13., 23:59
Véget ér2021. február 13., 23:59

Nem tudom, te hogy voltál ezzel, de nekem kilencedikben még kicsit magas volt az ókor irodalma, ezért gondoltam, hogy most, tíz évvel később – és persze immár rendkívül bölcsen :-) – újraismerkednék vele.

Ha csatlakoznál, akkor az alábbi kategóriákból kell olvasnod négy-négy darab könyvet:
a) pogány görög mű
b) pogány latin mű

Ebből hármat:
c) nem európai mű
d) keresztény mű

Ezekből két-két könyvet:
e) ókorban játszódó későbbi regény vagy novelláskötet
f) ókorhoz kapcsolódó, de nem akkor íródott történeti munka

Tehát 18 db könyvet kell elolvasnod.

A legelterjedtebb vélekedés szerint 476-ig tartott az ókor, ezért az a)-d) kategóriában olyan művek jöhetnek, amelyek ennél korábban keletkeztek, az e)-nél és f)-nél pedig olyan, ami ez után.

Az olvasások a kihívás kezdetétől számítanak. Kérlek, ne egyenként hozd a könyveket, de ha nem vagy biztos valamiben, jó-e, nyugodtan kérdezz menet közben! Szeretném, ha értékelést is írnál. Újraolvasások is lehetnek. A nyelv görög vagy latin. Na jó, csak vicc volt. Lehet szanszkrit is.

A kihíváskép és a plecsni görög váza részlete.

Testvérkihívás: https://moly.hu/kihivasok/kozepkori-idoutazas

10 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!